{"id":93413,"date":"2020-11-09T02:51:38","date_gmt":"2020-11-09T02:51:38","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=93413"},"modified":"2020-11-08T07:03:27","modified_gmt":"2020-11-08T07:03:27","slug":"klasszikusok-kezfogasa-szerb-antal-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=93413","title":{"rendered":"Klasszikusok k\u00e9zfog\u00e1sa: Szerb Antal"},"content":{"rendered":"

A SZ\u00c1ZAD BETEGS\u00c9GE<\/strong><\/em><\/p>\n

A „mal du si\u00e8cle”, a sz\u00e1zad betegs\u00e9ge, a m\u00falt [a 19. ]sz\u00e1zad betegs\u00e9ge volt. Ma m\u00e1r meg sem \u00e9rtj\u00fck ezt a betegs\u00e9get, a m\u00falt sz\u00e1zad olyan messze van. Semmi sem olyan elavult, mint ami tegnap t\u00f6rt\u00e9nt; a g\u00f6r\u00f6g \u00f3kor nem r\u00e9gim\u00f3di, nagyap\u00e1ink ideje az.<\/p>\n

A „sz\u00e1zad betegs\u00e9g\u00e9t” „vil\u00e1gf\u00e1jdalomnak” is nevezt\u00e9k. A vil\u00e1gf\u00e1jdalom f\u00e1jdalom a vil\u00e1g miatt; f\u00e1jdalom, hogy a vil\u00e1g olyan, mint amilyen \u00e9s nem olyan, mint ahogy a k\u00f6lt\u0151k meg\u00e1lmodt\u00e1k. Hogy az \u00e9let apr\u00f3 \u00e9s sz\u00fcrke val\u00f3s\u00e1gnak l\u00e1ncolata, nem \u00e1ll csak nemes \u00e9s magasztos \u00e9rzelmekb\u0151l.<\/p>\n

A vil\u00e1gf\u00e1jdalom kor\u00e1nak f\u0151szerepl\u0151je \u00e9s mintak\u00e9pe Lord Byron, a nagy angol k\u00f6lt\u0151. Az emberek sok-sok \u00e9vtizeden \u00e1t \u00e9ltek Byron b\u0171v\u00f6let\u00e9ben: Sz\u00e9chenyi Istv\u00e1n gr\u00f3f a sz\u00e1zad elej\u00e9n Byron-id\u00e9zetekkel kezdi napl\u00f3j\u00e1t \u00e9s Erzs\u00e9bet kir\u00e1lyn\u00e9 a sz\u00e1zad m\u00e1sodik fel\u00e9ben m\u00e9g mind\u00edg Byron-verseket \u00edr napl\u00f3j\u00e1ba. Byron b\u00f6lcs\u0151j\u00e9hez, mondja Macaulay, minden t\u00fcnd\u00e9rt megh\u00edvtak, egyet kiv\u00e9ve. A t\u00fcnd\u00e9rek el is j\u00f6ttek; az egyik nemess\u00e9get aj\u00e1nd\u00e9kozott neki, a m\u00e1sik l\u00e1ngelm\u00e9t, a harmadik sz\u00e9ps\u00e9get. A gonosz t\u00fcnd\u00e9r, akit nem h\u00edvtak meg, utolj\u00e1ra \u00e9rkezett \u00e9s minthogy m\u00e1r nem tudta megsemmis\u00edteni azt, amit n\u0151v\u00e9rei kedvenc\u00fck\u00e9rt tettek, h\u00e1t minden \u00e1ld\u00e1sba valami \u00e1tkot kevert bele. Byron r\u00e9gi \u00e9s el\u0151kel\u0151 csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott, de a csal\u00e1d v\u00e9tkek \u00e9s balgas\u00e1gok k\u00f6vetkezt\u00e9ben lehanyatlott… nagy k\u00e9pess\u00e9gekkel rendelkezett, de valami beteges volt szellem\u00e9ben… olyan feje volt, hogy a szobr\u00e1szok kedvvel faragt\u00e1k m\u00e1rv\u00e1nyba, de olyan s\u00e1nta l\u00e1ba, mint az utcasarki koldusnak…<\/p>\n

De a f\u0151baj a sz\u00e1zad betegs\u00e9ge, Byron lelk\u00e9ben \u00fclt. \u00c9lete az emberis\u00e9g ormain j\u00e1tsz\u00f3dott le. Olyan ez az \u00e9let mint egy nagyszer\u0171 film; \u00fcnneplik \u00e9s \u00fcld\u00f6zik, szerelmek \u00e9s botr\u00e1nyok k\u00eds\u00e9rik minden l\u00e9p\u00e9s\u00e9t, \u00e9letunt vil\u00e1gfi \u00e9s nagyszer\u0171 szabads\u00e1gh\u0151s egyszerre \u00e9s egyszem\u00e9lyben, h\u00f6lgyek el\u00e1julnak, amikor v\u00e1ratlanul bel\u00e9p a terembe, egy le\u00e1ny t\u00edz \u00e9vvel Byron hal\u00e1la ut\u00e1n annyira beleszeret, hogy \u00f6ngyilkos lesz miatta. Mindent megkapott, amit az \u00e9let adhat; f\u00e9nyt, gazdags\u00e1got, olyan \u00edr\u00f3i sikert, amilyen alig jutott ki rajta k\u00edv\u00fcl m\u00e1snak, \u00e9s olyan f\u00e9rfisikert is, \u00f6nfel\u00e1ldoz\u00f3 bar\u00e1tok \u00e9s asszonyok vett\u00e9k k\u00f6r\u00fcl \u00e9s egy nagy eszme szolg\u00e1lat\u00e1ba \u00e1ll\u00edthatta vagyon\u00e1t \u00e9s \u00e9let\u00e9t – \u00e9s m\u00e9gis boldogtalan volt.<\/p>\n

Tudatosan \u00e9s \u00f6n\u00e9rzetesen boldogtalan. Mikor R\u00f3m\u00e1ban felkereste Thorwaldsent, a vil\u00e1gh\u00edr\u0171 szobr\u00e1szt, hogy szobrot k\u00e9sz\u00edttessen mag\u00e1r\u00f3l, Thorwaldsen meglepve l\u00e1tta, hogy Byron valami eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, dr\u00e1mai p\u00f3zban \u00fcl le el\u00e9je. K\u00e9rte, hogy legyen csak olyan, amilyen m\u00e1skor szokott lenni. „De \u00e9n ilyen vagyok!” – ki\u00e1ltotta Byron felh\u00e1borodva. \u00c9s mikor a szobor elk\u00e9sz\u00fclt, nem tetszett neki. „Nem j\u00f3, – mondta, – \u00e9n sokkal boldogtalanabb vagyok.”<\/p>\n

\u00c9s h\u00e1nyan k\u00f6vett\u00e9k ebbe az akart, gondosan \u0151rz\u00f6tt szomor\u00fas\u00e1gba! A f\u00e9rfiak s\u00f6t\u00e9t arckifejez\u00e9ssel l\u00e9ptek be a t\u00e1rsas\u00e1gba, titkos b\u00e1natukat felt\u0171n\u0151en titkolva. A h\u00f6lgyek ecetes sal\u00e1t\u00e1t \u00e9s kr\u00e9t\u00e1t ettek, hogy s\u00e1padtak legyenek, vagy nem ettek semmit. Ebben is Byron babon\u00e1zta meg a kort. Byron ugyanis h\u00edz\u00e1sra hajlott, de mint angol \u00e9s mint vil\u00e1gfi, nagyon f\u00e9ltette vonalait. Id\u0151nkint szigor\u00fa di\u00e9t\u00e1t tartott, alig vett mag\u00e1hoz m\u00e1st, mint k\u00e9tszers\u00fcltet \u00e9s \u00e1sv\u00e1nyvizet; igaz, hogy egy id\u0151 m\u00falva meg\u00faunta \u00e9s m\u00e9rhetetlen ev\u00e9ssel-iv\u00e1ssal k\u00e1rp\u00f3tolta mag\u00e1t. Ez az er\u0151ltetett \u00e9s rendszertelen fogy\u00f3k\u00fara al\u00e1\u00e1sta idegeit, megn\u00f6velte ingerl\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t s mintegy testi alapj\u00e1v\u00e1 lett vil\u00e1gf\u00e1jdalm\u00e1nak. Lassankint az ev\u00e9st eg\u00e9szben v\u00e9ve megvetend\u0151 \u00e9s m\u00e9ltatlan dolognak tartotta; egy marches\u00e1b\u00f3l ki\u00e1br\u00e1ndult, mert nagy \u00e9tv\u00e1ggyal fogyasztott el egy borj\u00fakotlettet \u00e9s legf\u0151bb szerelme, Guiccioli Theresa gr\u00f3fn\u0151, azt mondj\u00e1k, egy\u00e1ltal\u00e1n nem evett. Byron hat\u00e1sa alatt azut\u00e1n az ev\u00e9s kiment a divatb\u00f3l az el\u0151kel\u0151bb lelkek k\u00f6z\u00f6tt; nem az\u00e9rt nem ettek, mert az elh\u00edz\u00e1st\u00f3l f\u00e9ltek, mint kort\u00e1rsn\u0151ink, hanem az\u00e9rt, mert az \u00e9tv\u00e1gy nem volt \u00f6sszeegyeztethet\u0151 a vil\u00e1gf\u00e1jdalommal.<\/p>\n

A mi sz\u00e1zadunk minden tekintetben szerencs\u00e9tlenebb a b\u00e9k\u00e9sen fejl\u0151d\u0151, j\u00f3m\u00f3d\u00fa \u00e9s szel\u00edd, polg\u00e1rian magabiztos \u00e9s becs\u00fcletes m\u00falt sz\u00e1zadn\u00e1l. De abban az egyben szerencs\u00e9sebb, hogy kigy\u00f3gyult a „sz\u00e1zad betegs\u00e9g\u00e9b\u0151l”. A m\u00falt sz\u00e1zad s\u00e1padt, t\u00f6r\u00e9keny \u00e1lmodoz\u00f3i \u00e9s csapott v\u00e1ll\u00fa fejf\u00e1j\u00f3s, \u00e1jul\u00f3s kisasszonyai ut\u00e1n a sportos, napbarn\u00edtotta n\u0151k \u00e9s f\u00e9rfiak j\u00f6ttek divatba. A b\u00e1nat ma m\u00e1r nem dics\u0151s\u00e9g, ellenkez\u0151leg, a j\u00f3kedv k\u00f6telez\u0151, a keep smiling, \u00e9s akinek ma baja van, \u0151szint\u00e9n igyekszik eltitkolni embert\u00e1rsai el\u0151l, nehogy len\u00e9z\u0151 sajn\u00e1lkoz\u00e1ssal m\u00e9g ink\u00e1bb rosszabb\u00edts\u00e1k helyzet\u00e9t.<\/p>\n

\u00c9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, de \u00edgy van: azt a szerencs\u00e9t, hogy a „sz\u00e1zad betegs\u00e9ge” elm\u00falt, annak k\u00f6sz\u00f6nhetj\u00fck, hogy olyan szerencs\u00e9tlen nyugtalan korban \u00e9l\u00fcnk. A b\u00e9k\u00e9s, boldog XIX. sz\u00e1zadban az emberek b\u0151ven r\u00e1\u00e9rtek lelk\u00fckkel foglalkozni – \u00e9s a l\u00e9lek, ha mag\u00e1ra marad, \u00e1ltal\u00e1ban szomor\u00fa. Szomor\u00fa, mert l\u00e9lek az anyag vil\u00e1g\u00e1ban, \u00e9s szomor\u00fa, mert mag\u00e1ra marad. De ki engedheti meg mag\u00e1nak napjainkban azt a f\u00e9ny\u0171z\u00e9st, hogy lelk\u00e9nek \u00e9ljen? A megnehez\u00fclt id\u0151k minden er\u0151nket ig\u00e9nybe veszik. Nap mint nap \u00e9s \u00f3r\u00e1r\u00f3l \u00f3r\u00e1ra \u00fajra meg kell verekedn\u00fcnk a realit\u00e1s h\u00e9tfej\u0171 s\u00e1rk\u00e1ny\u00e1val, magunk\u00e9rt, mieink\u00e9rt, orsz\u00e1gunk\u00e9rt. Csak a k\u00f6zvetlen f\u00e1jdalmakat \u00e9rezz\u00fck \u00e9s nem \u00e9r\u00fcnk r\u00e1 a nagy szem\u00e9lyf\u00f6l\u00f6tti b\u00e1natok megsejt\u00e9s\u00e9re, mint Byron \u00e9s kora. \u00c9s ez nagy szerencse a szerencs\u00e9tlens\u00e9gben.<\/p>\n

1940<\/em><\/p>\n

\n

Forr\u00e1s: A var\u00e1zsl\u00f3 elt\u00f6ri p\u00e1lc\u00e1j\u00e1t. R\u00e9vai \/ MEK<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A SZ\u00c1ZAD BETEGS\u00c9GE A „mal du si\u00e8cle”, a sz\u00e1zad betegs\u00e9ge, a m\u00falt [a 19. ]sz\u00e1zad betegs\u00e9ge volt. Ma m\u00e1r meg sem \u00e9rtj\u00fck ezt a betegs\u00e9get, a m\u00falt sz\u00e1zad olyan messze van. Semmi sem olyan elavult, mint ami tegnap t\u00f6rt\u00e9nt; a g\u00f6r\u00f6g \u00f3kor nem r\u00e9gim\u00f3di, nagyap\u00e1ink ideje az.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[16],"tags":[],"class_list":["post-93413","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-bongeszde"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/93413","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=93413"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/93413\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=93413"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=93413"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=93413"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}