A k\u00f6lt\u0151k, ak\u00e1r az \u00e9nekesmadarak, rajokban szoktak mutatkozni \u2013 mondogatta Babits, de \u00e1ll ez t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 a pr\u00f3za\u00edr\u00f3kra is. Pontosabban: a k\u00f6lt\u0151kre is csak t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 \u00e1ll, hiszen k\u00f6zt\u00fck is akadnak rajokba aligha sorolhat\u00f3 nagy mag\u00e1nyosak, mint teszem azt, Hom\u00e9rosz, Dante, Milton, Blake, Puskin, vagy ak\u00e1r a mi Zr\u00ednyink, Csokonaink, Berzsenyink, Vajda J\u00e1nosunk.
\nBabitsnak m\u00e9gis igaza van. A mag\u00e1nyosan dalol\u00f3 mad\u00e1rk\u00e1k t\u00f6bbnyire bizony bajosan boldogulnak. T\u00f6bbedmagukkal sokkalta k\u00f6nnyebb \u00e9szrev\u00e9tetni magukat \u00e9s hangjukat. S egym\u00e1s fel\u00e9 fordul\u00f3 figyelm\u00fck is sz\u00e1m\u00edt persze, nem is keveset. Hogy minden soruk, minden szavuk fontos az \u0151 tollforgat\u00f3 t\u00e1rsaiknak: azok m\u00e1r akkor m\u00e9lt\u00e1nyolj\u00e1k \u0151ket, amikor a m\u0171\u00e9rt\u0151k sz\u00e9lesebb k\u00f6r\u00e9ben tal\u00e1n m\u00e9g teljesen ismeretlenek. Vel\u00fck egy\u00fctt tervezhetik \u2013 szerencs\u00e9s esetben szerkeszthetik is \u2013 a lapot, az \u0151 lapjukat, mely hetedh\u00e9t hat\u00e1rba sz\u00e9tviszi h\u00edr\u00fcket-nev\u00fcket, megteremti olvas\u00f3k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00fcket. Vagy vel\u00fck egy\u00fctt hozhatnak \u00f6ssze legal\u00e1bb egy-egy antol\u00f3gi\u00e1t, ha t\u00f6bbre nem futja az erej\u00fckb\u0151l. Mert ha csak \u00fagy k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n dalolnak, csicseregnek, csattognak, csivitelnek \u2013 mire mennek? J\u00f3zsef Attila is mit \u00e9rt vele, hogy arra intette \u00f6nmag\u00e1t: \u201ene csatlakozz a hadhoz\u201d.<\/p>\n