Lassan \u00f6tven \u00e9ve annak, hogy egy s\u00falyos baleset kisz\u00f3l\u00edtotta az \u00e9l\u0151k vil\u00e1g\u00e1b\u00f3l. Hirtelen j\u00f6tt, p\u00f6r\u00f6lycsap\u00e1sk\u00e9nt, amire felk\u00e9sz\u00fclni nem lehetett, csup\u00e1n megb\u00e9k\u00e9lni vele, belet\u00f6r\u0151dni a megv\u00e1ltoztathatatlanba. Megk\u00f6sz\u00f6nni Istennek, hogy \u0151t adta nek\u00fcnk. Most, hogy m\u00e1r j\u00f3 h\u00fasz \u00e9vvel megtet\u00e9ztem az \u0151 \u00e9letkor\u00e1t, pr\u00f3b\u00e1lom magam el\u00e9 id\u00e9zni alakj\u00e1t, szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9t.
\nK\u00f6z\u00e9pmagas, er\u0151s, testalkat\u00fa, sz\u00edjas izomzat\u00fa, az \u00e9let k\u00fczdelm\u00e9t f\u00f6lv\u00e1llal\u00f3, a csal\u00e1d\u00e9rt \u00e9jt nappall\u00e1 t\u00e9ve dolgoz\u00f3 ember volt, aki nagyon alulr\u00f3l indult, a maga tehets\u00e9ge, k\u00e9pess\u00e9ge \u00e9s akarata szerint alak\u00edtotta a maga \u00e9s a csal\u00e1d \u00e9let\u00e9t. A csal\u00e1d\u00e9t, amelynek otthon kellett, amely sz\u00e1mbelileg gyarapodott. A gyermekek\u00e9t, kiknek jobb \u00e9letet sz\u00e1nt, mint amiben neki r\u00e9sze volt. El\u0151bb alb\u00e9rlet, azt\u00e1n egy kicsiny b\u00e1ny\u00e1szh\u00e1z. Milyen is volt? Szoba\u2013konyha, kicsinyke udvar, mell\u00e9k\u00e9p\u00fclet. Minden kicsiben, minden a legszer\u00e9nyebb m\u00e9retekben. De m\u00e9gis otthon volt, melybe gyermekek sz\u00fclettek. L\u00e9talapjuk az \u0151 szolg\u00e1lata volt, ami \u00e9s amilyen \u00e9pp ad\u00f3dott a b\u00e1nya\u00fczemn\u00e9l, amely a v\u00e1ros egyetlen munkaad\u00f3ja volt. Ha valami plusz lehet\u0151s\u00e9g k\u00edn\u00e1lkozott, azonnal megragadta, hogy gyarapodjon, a kicsiny h\u00e1zacska helyett nagyobba k\u00f6lt\u00f6zhessen. Az els\u0151 lehet\u0151s\u00e9get elsodorta az \u00f6tvenes \u00e9vek elej\u00e9n bek\u00f6vetkezett p\u00e9nzbev\u00e1lt\u00e1s. \u00c9vekig. Azt\u00e1n j\u00f6tt az \u00fajabb alkalom: a megosztott csal\u00e1di birtokr\u00e9szen h\u00e1zat \u00e9p\u00edteni, \u00faj otthont teremteni, szinte a semmib\u0151l. Egy kereset, h\u00e1rom gyermek. Kem\u00e9ny \u00e9vek j\u00f6ttek. Az alapba sz\u00fcks\u00e9ges k\u00f6vet a Zazar medre adta. A falat alkot\u00f3 v\u00e1lyoghoz sz\u00fcks\u00e9ges agyagot a kert k\u00edn\u00e1lta. Ap\u00e1m termelte ki, gy\u00farta, any\u00e1m rakta a form\u00e1ba. A tet\u0151gerend\u00e1zatot az erd\u0151 adta. Csak a szakk\u00e9pz\u00e9st k\u00edv\u00e1n\u00f3 munk\u00e1ra kellett p\u00e9nz. Lassan, fokozatosan, \u00e9vek sor\u00e1n alakult minden. El\u0151bb egy szoba v\u00e1lt lakhat\u00f3v\u00e1, azt\u00e1n a t\u00f6bbi. Szer\u00e9ny m\u00e9retekben, \u00e9pp a legsz\u00fcks\u00e9gesebbek: konyha, szoba, \u00e9l\u00e9skamra, bel\u00e9p\u0151.
\nGyermekk\u00e9nt csup\u00e1n szeml\u00e9l\u0151je voltam annak a folyamatnak, mely m\u00f6g\u00f6tt a sz\u00fcl\u0151k \u00e1ldozatos munk\u00e1ja rejlett. Szinte a semmib\u0151l teremtettek mindent. A kert k\u00edn\u00e1lta z\u00f6lds\u00e9g \u00e9s gy\u00fcm\u00f6lcs nagyon megbecs\u00fclt forr\u00e1s volt. A sz\u00e9na a tejet ad\u00f3, azt biztos\u00edt\u00f3 kecsk\u00e9nek volt az eledele, t\u00e9len kieg\u00e9sz\u00edtve a sz\u00e1r\u00edtott cseresznyefa lev\u00e9llel; a t\u00f6lgyerd\u0151ben gy\u0171jt\u00f6tt makk, a patak partj\u00e1n s\u0171r\u0171n n\u00f6vekv\u0151 feh\u00e9rh\u00e1t\u00fa lap\u00fa a diszn\u00f3 nevel\u00e9s\u00e9t, h\u00edzlal\u00e1s\u00e1t seg\u00edtette; az erdei m\u00e1lna-, havasi eper\u2013lekv\u00e1r a gyermekeknek k\u00edn\u00e1lt finoms\u00e1got. T\u00fczel\u0151t sem vett\u00fcnk soha. Az erd\u00e9szet biztos\u00edtotta fajegyek r\u00e9v\u00e9n gy\u0171jt\u00f6tt\u00fck, hordtuk be, magunk vontatta\/h\u00fazta k\u00e9tkerek\u0171 talyig\u00e1n, daraboltuk, has\u00edtottuk a t\u00e9lre val\u00f3t. Hisz p\u00e9nz, az kev\u00e9s volt a h\u00e1zn\u00e1l. Munka ann\u00e1l t\u00f6bb.
\nT\u00f6mbh\u00e1z\u2013k\u00e9nyelemben neh\u00e9z elk\u00e9pzelni, honnan volt annyi er\u0151 \u00e9s elsz\u00e1n\u00e1s, akarat \u00e9s lankadatlan energia mindehhez? Igaz, ap\u00e1mat sosem l\u00e1ttam nappal aludni, ha csak nem az \u00e9jszakai v\u00e1lt\u00e1s miatt nem fek\u00fcdt \u00e1gyba. \u00dcresj\u00e1rat sose volt. Pihen\u00e9snek ott volt a vas\u00e1rnap. Csal\u00e1di, bar\u00e1ti kapcsolatok, ny\u00e1ron kir\u00e1ndul\u00e1s, szalonnas\u00fct\u00e9s egy erdei forr\u00e1sn\u00e1l, a B\u00f3di-t\u00f3n\u00e1l. Nyitott, befogad\u00f3\/elfogad\u00f3 term\u00e9szet volt. Az idegennel is k\u00f6nnyen tal\u00e1lt sz\u00f3t. N\u00e9h\u00e1ny, \u00e9letre sz\u00f3l\u00f3 j\u00f3bar\u00e1t, csal\u00e1di kapcsolat, k\u00f6zt\u00fck keresztsz\u00fcleim, a k\u00f6zeli rom\u00e1n falvakb\u00f3l bekopog\u00f3, szinte hazaj\u00e1r\u00f3 ismer\u0151s \u2013 \u00e9let\u00fcnk r\u00e9sze volt. Ap\u00e1m nem j\u00e1rt templomba. Tal\u00e1n egy \u00e9vben egyszer, amikor egy n\u00e9hai adom\u00e1nynak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en a M\u00e1ri\u00e1s-csal\u00e1d\u00e9rt mondott mis\u00e9t a rom\u00e1n g\u00f6r\u00f6g katolikus p\u00f3pa. Igen, ha megk\u00e9rdezt\u00fck: mi is, ki is \u0151, azt felelte: ol\u00e1h. De val\u00f3j\u00e1ban sem hitben, sem nemzeti \u00e9rz\u00e9sben nem \u00e9lte azt. Azt k\u00e9rdezhetn\u00e9nk: mi volt az \u0151 identit\u00e1sa? T\u00f6m\u00f6ren jellemezve: a j\u00f3 sz\u00edve. A csal\u00e1d nyelve, apai nagysz\u00fcleim\u00e9 is, a magyar volt. Gyermekeivel kapcsolatban is csak azt v\u00e1rta el, de ahhoz ragaszkodott, hogy a rom\u00e1n g\u00f6r\u00f6g katolikusoknak az ezerh\u00e9tsz\u00e1zas \u00e9vekben \u00e9p\u00edtett kicsiny templom\u00e1ban keresztelj\u00e9k \u0151ket. Amikor kisebbik h\u00fagommal, betegs\u00e9ge miatt, nagyn\u00e9n\u00e9m a k\u00f6zelebbi r\u00f3mai katolikus templomba futott megkeresztelni, az\u00e9rt \u00e9vekig neheztelt. Egy\u00e9bk\u00e9nt soha nem sz\u00f3lt bele a neveltet\u00e9s folyamat\u00e1ba. Ez a szerep az any\u00e1\u00e9 volt.
\nSz\u00fclei, a kincst\u00e1ri munka mellett, gazd\u00e1lkodtak, k\u00e9t oszt\u00e1ly ut\u00e1n azt mondt\u00e1k: \u00edrni, olvasni, sz\u00e1molni megtanult\u00e1l, menj a tehenekkel, lovakkal. Innen, ebb\u0151l ad\u00f3dott, hogy a tan\u00edt\u00f3 vasalt pantall\u00f3j\u00e1ban l\u00e1tta az \u00e9letmin\u0151s\u00e9g legmagasabb fok\u00e1t, a reverend\u00e1t visel\u0151 pap m\u00e1r nem ker\u00fclt l\u00e1t\u00f3ter\u00e9be. Ezt k\u00edv\u00e1nta k\u00e1rp\u00f3tolni azzal, hogy gyerekeit tanul\u00e1sra biztassa, hogy szebb, jobb \u00e9let\u00fck legyen, k\u00f6nnyebb, mint amilyen neki adatott. Ebben l\u00e1tta kiteljesedni az \u0151 \u00e9lethivat\u00e1s\u00e1t, sz\u00fcl\u0151i szerep\u00e9t, a megfesz\u00edtett, sz\u00fcntelen munka \u00e9rtelm\u00e9t.
\nMindig t\u00f6bbre, jobbra t\u00f6rekedett. Szakm\u00e1j\u00e1t \u2013 lakatos \u2013 munkahelyi k\u00e9pz\u00e9ssel szerezte, amikor lehet\u0151s\u00e9ge ad\u00f3dott, kaz\u00e1nf\u0171t\u0151i k\u00e9pes\u00edt\u00e9st szerzett. Szeretett rajzolgatni, csak \u00fagy, a maga kedv\u00e9re. K\u00e9z\u00fcgyess\u00e9g\u00e9re vall, hogy volt id\u0151, amikor a k\u00f6rnyez\u0151 falvak rom\u00e1ns\u00e1ga \u00e1ltal hozott ez\u00fcstp\u00e9nzekb\u0151l gy\u0171r\u0171ket csiszolt. \u00dcst\u00f6t, pl\u00e9hfazekat, lyukas l\u00e1bast cinnel, folttal \u00fajra haszn\u00e1lhat\u00f3v\u00e1 tett. M\u00e1skor hegyi juhp\u00e1sztoroknak havasi k\u00fcrt\u00f6t k\u00e9sz\u00edtett. T\u00e9li id\u0151ben zsindelyt has\u00edtott. Nyaranta az akkor m\u00e9g term\u00e9szetes tisztas\u00e1g\u00e1ban foly\u00f3 Zazarban pisztr\u00e1ngot fogott: puszta k\u00e9zzel ny\u00falt be a k\u00f6vek al\u00e1 s onnan h\u00fazta ki a sziv\u00e1rv\u00e1nyos sz\u00ednekben t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 halacsk\u00e1kat. Vajon honnan tudta, melyik k\u0151 al\u00e1 kell ny\u00falni? Kiv\u00e1l\u00f3an ismerte a j\u00f3 gombaterm\u0151 helyeket. Pitonka, p\u00e9nzesgomba, galambgomba, keser\u0171gomba\u2026 a ny\u00e1ri \u00e9trend kedvelt r\u00e9sze volt. A kert\u00fcnket k\u00f6r\u00fcl\u00f6vez\u0151 ker\u00edt\u00e9st is \u0151 k\u00e9sz\u00edtette, alum\u00edniumdr\u00f3tb\u00f3l maga fonta. \u00c9vekkel k\u00e9s\u0151bb, a f\u00e9mtolvajok az eg\u00e9szet ellopt\u00e1k.
\nMi maradt ut\u00e1na? A h\u00e1rom gyermek lelk\u00e9ben meg\u0151rz\u00f6tt, \u00f6r\u00f6kmozg\u00f3, csal\u00e1dj\u00e1\u00e9rt f\u00e1radhatatlanul k\u00fczd\u0151 apa eml\u00e9ke. Az anyagi javak: a sok munka \u00e9s \u00e1ldozat \u00e1r\u00e1n meg\u00e9p\u00fclt csal\u00e1di h\u00e1z idegen k\u00e9zre jutott, elhagyott lett, az eny\u00e9szet martal\u00e9ka, amint a mell\u00e9k\u00e9p\u00fclet, amelynek m\u00e1r csak a nyoma van; maradt a m\u00e1ra elvadult, gondozatlan kert, az \u00e1ltalunk \u00fcltetett, magukra maradt gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1k\u2026 Maradt egy s\u00edr, amelyben \u00e9lete p\u00e1rj\u00e1val egy\u00fctt v\u00e1rja a f\u00f6lt\u00e1mad\u00e1st. Eml\u00e9kk\u00e9 v\u00e1lt, aki\u00e9rt Istennek h\u00e1l\u00e1t adunk, lelke \u00fcdv\u00e9\u00e9rt im\u00e1dkozunk.<\/p>\n
Sz\u00fcletett: 1912. november 20-\u00e1n.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Szerz\u0151 FB-oldala<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Lassan \u00f6tven \u00e9ve annak, hogy egy s\u00falyos baleset kisz\u00f3l\u00edtotta az \u00e9l\u0151k vil\u00e1g\u00e1b\u00f3l. Hirtelen j\u00f6tt, p\u00f6r\u00f6lycsap\u00e1sk\u00e9nt, amire felk\u00e9sz\u00fclni nem lehetett, csup\u00e1n megb\u00e9k\u00e9lni vele, belet\u00f6r\u0151dni a megv\u00e1ltoztathatatlanba. Megk\u00f6sz\u00f6nni Istennek, hogy \u0151t adta nek\u00fcnk. Most, hogy m\u00e1r j\u00f3 h\u00fasz \u00e9vvel megtet\u00e9ztem az \u0151 \u00e9letkor\u00e1t, pr\u00f3b\u00e1lom magam el\u00e9 id\u00e9zni alakj\u00e1t, szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9t.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120],"tags":[],"class_list":["post-93607","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/93607","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=93607"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/93607\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=93607"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=93607"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=93607"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}