A k\u00f6lt\u0151i hazugs\u00e1gr\u00f3l m\u00e1r Arany J\u00e1nos elmondta a mag\u00e1\u00e9t Vojtina Ars po\u00e9tik\u00e1j\u00e1ban (\u201eDe k\u00f6lt\u0151nek, b\u00e1r l\u00e9nye isteni, \/ Nemcsak szabad: – sz\u00fcks\u00e9g fillenteni\u201d stb.), \u00e9rdemes azonban a tolvaj k\u00f6lt\u0151kr\u0151l, \u00edr\u00f3kr\u00f3l is sz\u00f3t ejten\u00fcnk. Nem a tisztess\u00e9gtelenekr\u0151l, a plagiz\u00e1torokr\u00f3l, hanem azokr\u00f3l, akik \u2013 enyh\u00e9bb sz\u00f3haszn\u00e1lat szerint \u2013 csak k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6znek.
\nNo de milyen k\u00f6lcs\u00f6n az, amit csak elvesz valaki, de soha vissza nem ad, mert nem is adhat?
\nA tisztes tolvajl\u00e1s azonban a k\u00f6lt\u0151i-\u00edr\u00f3i mesters\u00e9gben \u00e9pp\u00fagy nem b\u0171n, mint a tisztes hazugs\u00e1g (Minden hazugs\u00e1g, f\u00f6ld\u00f6n, ami sz\u00e9p: \/ Csontv\u00e1z, ijeszt\u0151 a val\u00f3di k\u00e9p). Arany tal\u00e1n nem Ilosvai Selymes P\u00e9tert\u0151l lopta a Toldi t\u00e9m\u00e1j\u00e1t? Igaz, hogy \u0151 ezt ny\u00edltan tette, ahogy Babits is ny\u00edltan k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6zte a Bibli\u00e1b\u00f3l J\u00f3n\u00e1s t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t \u00e9s Shakespeare sem sokat t\u00f6r\u0151d\u00f6tt vele annak idej\u00e9n, mit s\u00fctnek majd r\u00e1 a j\u00f6vend\u0151 filol\u00f3gusok, kit\u0151l milyen \u201estoryt\u201d tulajdon\u00edtott el.
\nIgaz\u00e1b\u00f3l hozz\u00e1tartozik ez az irodalom eg\u00e9szs\u00e9ges v\u00e9rkering\u00e9s\u00e9hez.
\nAz \u00edr\u00f3, a k\u00f6lt\u0151 nemcsak egy\u00e9n, hanem egy olyan k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g tagja is, amelyet \u00e9vezredek \u00e9s kontinensek szellemi \u00e9lete teremtett. A Bibli\u00e1b\u00f3l nem csup\u00e1n Babits mer\u00edtette J\u00f3n\u00e1s t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, hanem Thomas Mann is J\u00f3zsef\u00e9t \u00e9s testv\u00e9rei\u00e9t, Stefan Heym is D\u00e1vid kir\u00e1ly\u00e9t, Mad\u00e1ch \u00e9s Kodol\u00e1nyi is M\u00f3zes\u00e9t \u2013 ez ut\u00f3bbi J\u00e9zus\u00e9t is \u2013, s folytathatn\u00e1nk a v\u00e9gtelens\u00e9gig. Babits utal is r\u00e1 Az eur\u00f3pai irodalom t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben (…), hogy a szellemt\u00fczek egym\u00e1st\u00f3l gy\u00falnak ki. Nemcsak t\u00e9m\u00e1t, m\u0171fajt, m\u00f3dszert, vil\u00e1gszeml\u00e9letet, st\u00edlusir\u00e1nyzatot vesznek \u00e1t egym\u00e1st\u00f3l, gyakran a legnagyobbak is, hanem lopj\u00e1k az \u00f6r\u00f6k l\u00e1ngot, amely n\u00e9lk\u00fcl sz\u00e9ps\u00e9g nem sz\u00fclethet. (\u2026) Ihletik egym\u00e1st a nagy szellemek, olykor m\u00e9g \u00fagy is, ahogy Arany \u00edrta Pet\u0151fir\u0151l, hat \u00e9vvel annak hal\u00e1la ut\u00e1n, 1855-ben: \u201eGyakran, ha az \u00e9g behunyta m\u00e1r szem\u00e9t, \/ Gyakran \u00e9rzem lobogni szellem\u00e9t. \/\/ Szob\u00e1mba leng az a ny\u00edlt ablakon, \/ Meg-megsim\u00edtja forr\u00f3 homlokom. \/\/ Hallom suhogni k\u00f6nny\u0171 l\u00e9pteit \/ \u00c9s \u00f6nfeledve ajkam sz\u00f3l: te itt?… \/\/ S d\u00f6bbenve ismerek fel rajzomon \/ Egy-egy von\u00e1st, mit szellemujja von. \/\/ \u00ab\u00d6v\u00e9! ki\u00e1ltom, itt, ez itt \u00f6v\u00e9: \/ A sz\u00edn er\u0151s, nem illik egy\u00fcv\u00e9.\u00bb\u201d
\nMellesleg: a szem\u00e9t lehuny\u00f3 \u00e9g \u00fajra megjelenik J\u00f3zsef Attila Altat\u00f3j\u00e1nak a kezd\u0151sor\u00e1ban. Amik\u00e9nt \u0151 (\u2026) a \u201esemmi \u00e1g\u00e1n\u201d-t is nyugodtan \u201eelcsaklizta\u201d Csokonait\u00f3l.<\/p>\n