Minden nyelvnek megvan a maga muzsik\u00e1ja, de k\u00e9rd\u00e9s, hogy ezt ki mikor hallja sz\u00e9pnek vagy cs\u00fany\u00e1nak. Egy k\u00f6zeli bar\u00e1tom lengyel feles\u00e9ge p\u00e9ld\u00e1ul el\u0151bb hallotta, mint \u00e9rtette az undor\u00edt\u00f3 sz\u00f3t. Felfigyelt r\u00e1. Milyen sz\u00e9p hangz\u00e1sa van! S m\u00e9gis milyen komor k\u00e9ppel mondj\u00e1k ki ezek a magyarok! Megn\u00e9zte a sz\u00f3t\u00e1rban, s elk\u00e9pedt. H\u00e1t ez hogy lehet?
\nAz \u0151 lengyel f\u00fcle nem csalt. Csak \u00e9pp nem tudott vele magyar m\u00f3dra hallani. N\u00e1lunk ugyanis ez a sz\u00f3 egyr\u00e9szt az unalmas, undok, ronda hangulati vonz\u00e1sk\u00f6r\u00e9be tartozik, m\u00e1sr\u00e9szt \u2013 kiss\u00e9 t\u00e1volabbr\u00f3l \u2013 abba az u-gat\u00f3 k\u00f3rusba, amelyet sz\u00e1mos mell\u00e9knev\u00fcnk els\u0151 (vagy egyetlen) sz\u00f3tagj\u00e1nak u, \u00fa hangja von egy bokorba. Olyanokra gondolok, mint a cs\u00faf, r\u00fat, ut\u00e1latos; a cs\u00fanya \u00e9s a rusnya; a tunya \u00e9s a lusta; a sunyi \u00e9s a sum\u00e1k; a mulya, a surm\u00f3, a suta, a buta \u00e9s a bugyuta; a szutykos \u00e9s a szurtos; a kurva, a durva \u00e9s a cudar; a zsugori \u00e9s a fukar; a szuszimuszi, a tutyimutyi stb. M\u00e9g egy-k\u00e9t tucatnyit elsorolhatn\u00e9k annak bizonys\u00e1g\u00e1ul, hogy az e k\u00f6rbe tartoz\u00f3 mell\u00e9knevek majdnem mind pejorat\u00edv \u2013 rosszall\u00f3 \u2013 \u00e9rtelm\u0171ek. Csak kiv\u00e9telesen akad k\u00f6zt\u00fck egy-egy semlegesnek mondhat\u00f3 kurta vagy puha, s m\u00e9g kiv\u00e9telesebben egy-egy elismer\u0151 d\u00fas, sud\u00e1r vagy csud\u00e1s. (\u2026)
\nHogy a magyar f\u00fclnek mi sz\u00e9p, mi nem, annak a titk\u00e1t m\u00e1r sokan boncolgatt\u00e1k. Tud\u00f3s nyelv\u00e9szek is (eml\u00edts\u00fck m\u00e9g meg k\u00f6z\u00fcl\u00fck legal\u00e1bb Zolnay B\u00e9l\u00e1t \u00e9s F\u00f3nagy Iv\u00e1nt), de \u00edr\u00f3k is, k\u00f6lt\u0151k is, Kosztol\u00e1nyi Dezs\u0151t\u0151l Erd\u00e9lyi J\u00f3zsefig. Abban a legt\u00f6bben megegyeznek, hogy nyelv\u00fcnk szavai nem tekinthet\u0151k egym\u00e1st\u00f3l teljesen f\u00fcggetlen, k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 egys\u00e9geknek, hangulatukat illet\u0151leg sem. Bizonyos hangok, hangcsoportok, t\u00f6bb\u00e9 vagy kev\u00e9sb\u00e9 szorosan, de \u00f6sszef\u0171zik \u0151ket.
\nHogy az ilyen vonz\u00e1sk\u00f6r\u00f6k hogyan j\u00f6ttek l\u00e9tre az id\u0151k folyam\u00e1n, az \u00e9ppoly \u00f6r\u00f6k titok marad, mint hogy egy-egy sz\u00f3 hangalakj\u00e1hoz mi\u00e9rt kapcsol\u00f3dott valaha ilyen vagy olyan \u00e9rtelem. Egyn\u00e9mely t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171s\u00e9g m\u00e9gis meg\u00e1llap\u00edthat\u00f3. P\u00e9ld\u00e1ul az, hogy hangulatkelt\u0151 ereje \u2013 az egyes sz\u00f3fajon besz\u00e9dbeli szerep\u00e9n\u00e9l fogva \u2013 els\u0151sorban a min\u0151s\u00edt\u0151 mell\u00e9knevek, m\u00e1sodsorban az ig\u00e9k hangalakj\u00e1nak van. A f\u0151nevek\u00e9nek viszonylag ritk\u00e1n: csak ha valami\u00e9rt azok is min\u0151s\u00edt\u0151 jelleg\u0171ek.
\nA nehezebben kiejthet\u0151, a besz\u00e9l\u0151t\u0151l nagyobb izomer\u0151 kifejt\u00e9st ig\u00e9nyl\u0151 hangcsoportok \u2026 k\u00f6nnyebben keltenek \u2013 legal\u00e1bbis a mi f\u00fcl\u00fcnkben \u2013 diszharmonikus hat\u00e1st. Tegy\u00fck hozz\u00e1: t\u00f6bbnyire szint\u00e9n a sz\u00f3fajokt\u00f3l f\u00fcgg\u0151en. Az ocsm\u00e1ny sz\u00f3t p\u00e9ld\u00e1ul m\u00e1r hangalakja \u2013 f\u0151leg a csm torl\u00f3d\u00e1s \u2013 miatt is rosszall\u00f3nak \u00e9rezz\u00fck. A becsm\u00e9rel, a pacsmagol is el\u00e9g er\u0151s negat\u00edv hangulatot hordoz. A kocsma m\u00e1r csaknem semleges, a kucsma pedig eg\u00e9szen az.<\/p>\n