Levelet kaptam egyszer a nagyb\u00e1ty\u00e1mt\u00f3l, hogy leesett a h\u00f3, zuzmar\u00e1sak a f\u00e1k, fagy a Balaton, feh\u00e9r a Badacsony s f\u0171tik m\u00e1r a kast\u00e9ly kertre ny\u00edl\u00f3 szob\u00e1j\u00e1t. Menjek le telet n\u00e9zni. Le is mentem az \u00edr\u00e1s v\u00e9tele ut\u00e1n r\u00f6gt\u00f6n.
\nEgy este, vid\u00e1m csal\u00e1di vacsora ut\u00e1n szob\u00e1mba vonultam. A k\u00e1lyha meg volt repedve \u00e9s iszony\u00fa f\u00fcst csap\u00f3dott arcomba, mikor bel\u00e9ptem. Kinyitottam az ablakot. Sz\u00e9pen s\u00fct\u00f6tt a hold s a feh\u00e9r f\u00f6ldre cifra alak\u00fa \u00e1rnyakat vetettek a f\u00e1k. N\u00e9ha egy a h\u00f3t\u00f3l megterhelt fa\u00e1g let\u00f6r\u00f6tt, k\u00fcl\u00f6nben csendess\u00e9g uralkodott. A melegs\u00e9g \u00e9s f\u00fcst bolondul t\u00f3dult kifel\u00e9 s helyette beomlott a hideg.
\nCsipog\u00e1s \u00fct\u00f6tte meg a f\u00fclemet \u00e9s holmi kis mad\u00e1rkarmok s\u0171r\u0171 kopog\u00e1sa. A sz\u00e9les ablakdeszk\u00e1ra n\u00e9ztem. H\u00e1rom rongyos, kopott, t\u00e9pett, sov\u00e1ny ver\u00e9b ugr\u00e1lt ott, \u00f6sszefog\u00f3zkodva. A l\u00e1tv\u00e1ny: h\u00e1rom bolond ver\u00e9b, oly \u00e9rdekes \u00e9s r\u00e9mes volt egy\u00fattal, hogy k\u00f6zelebb l\u00e9ptem. Amint megl\u00e1ttak, nem rebbentek el, hanem egyenesen a v\u00e1llamra sz\u00e1lltak. Bar\u00e1ts\u00e1gosan d\u00f6rzs\u00f6lt\u00e9k kezemhez hideg, kis orrukat s a l\u00e1mp\u00e1s al\u00e1 kucorogtak. Egyszerre a legnagyobbik f\u00f6l\u00e1ll, nagyot ny\u00fajt\u00f3zkodik, \u00e9s megsz\u00f3lal.
\nIgenis, megsz\u00f3lalt. M\u00e1ig sem tudom, hogy \u00e9n \u00e9rtettem a ver\u00e9bnyelvet, vagy \u0151 tanulta meg az embernyelvet, el\u00e9g az hozz\u00e1, hogy kit\u00fcn\u0151en meg\u00e9rtett\u00fck egym\u00e1st.
\nA ver\u00e9b teh\u00e1t megsz\u00f3lalt:
\n\u2013 Uram, tegye be az ablakot. Minek kiereszteni azt az \u00e9des, kedves, kellemes melegs\u00e9get?
\nEngedelmeskedtem neki.
\n\u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, \u2013 sz\u00f3lt ism\u00e9t sz\u00fcrke vend\u00e9gem. \u2013 Jaj be j\u00f3 idebent, h\u00e1la Istennek, hogy itthon vagyunk.
\nVend\u00e9gem \u00fajra megr\u00e1zta mag\u00e1t \u00e9s valamivel melegebb hangon folytat\u00e1:
\n\u2013 Tisztelt uram, engedje meg, hogy az \u00f6n szem\u00e9ly\u00e9ben az eg\u00e9sz emberis\u00e9gt\u0151l \u00e9s a f\u00f6ldgoly\u00f3t\u00f3l bocs\u00e1natot k\u00e9rj\u00fcnk.
\nF\u00f6lkeltem s v\u00e9gigs\u00e9t\u00e1ltam a szob\u00e1n: vagy ez a ver\u00e9b \u0151r\u00fclt, vagy \u00e9n vagyok \u0151r\u00fclt. A mosd\u00f3 f\u00f6l\u00e9 hajoltam \u00e9s egy kors\u00f3 hideg vizet \u00f6nt\u00f6ttem a fejemre. A ver\u00e9b v\u00e9gigv\u00e1rta s azt\u00e1n megsz\u00f3lalt:
\n\u2013 Ink\u00e1bb egy kis keny\u00e9rmorzs\u00e1t tetszen\u00e9k nek\u00fcnk adni.
\nA s\u00f6t\u00e9t folyos\u00f3n \u00e1tfutottam az eb\u00e9dl\u0151be s j\u00f3kora karaj kenyeret szeltem. \u00cdgy mentem vissza a ,szob\u00e1mba s vend\u00e9geim csakhamar csipegett\u00e9k a kenyeret. \u00c9heseknek l\u00e1tszottak. \u00c9n csak n\u00e9ztem \u0151ket, de egy sz\u00f3t se sz\u00f3ltam. Mikor befejezt\u00e9k a lakom\u00e1t, \u00edgy sz\u00f3lt az, aki eddig is mindig besz\u00e9lt:
\n\u2013 Fogadja k\u00f6sz\u00f6net\u00fcnket. De k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, hogy \u00f6nt ez a mi szokatlan l\u00e1togat\u00e1sunk m\u00e9g csak meg sem lepi? Azt se k\u00e9rdi, hogyan ker\u00fclt\u00fcnk ide, kik vagyunk \u00e9s mit keres\u00fcnk?
\nAlig mertem megsz\u00f3lalni. Att\u00f3l f\u00e9ltem, hogy amint vel\u00fck sz\u00f3ba \u00e1llok, magam is r\u00f6gt\u00f6n ver\u00e9bb\u00e9 v\u00e1ltozom s ott ugr\u00e1lok k\u00f6zt\u00fck. V\u00e9gre megembereltem magamat:
\n\u2013 \u00d3h, k\u00e9rem, s\u0151t nagyon k\u00edv\u00e1ncsi vagyok…
\n\u00dagy \u00e9reztem, hogy a fogam vacog. T\u00e1n nagyon sok\u00e1ig hagytam nyitva az ablakot?
\n\u2013 Noh\u00e1t, ha k\u00edv\u00e1ncsi, akkor elmondom \u00f6nnek a mi t\u00f6rt\u00e9net\u00fcnket. \u00dclj\u00f6n le, j\u00f3 ember \u00e9s hallgasson.<\/p>\n