Tetszik tudni, mi az ideval\u00f3 nagycs\u00fcri famili\u00e1b\u00f3l sz\u00e1rmazunk. Egykor nagyon sokan val\u00e1nk, s a nagy cs\u0171r zsupteteje alatt igen j\u00f3l \u00e9rezt\u00fck magunkat. Eg\u00e9sz nap ugr\u00e1ltunk az udvaron, a sz\u00e9r\u0171skertben, a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6sben; csipegett\u00fck a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t, ett\u00fck a magot, m\u00e9g konyhahullad\u00e9k is akadt n\u00e9ha. Mindny\u00e1jan j\u00f3l t\u00e1pl\u00e1ltak \u00e9s k\u00f6v\u00e9rek voltunk. Z\u00e1por \u00e9s hideg ellen v\u00e9dett a zs\u00fap, semmi bajunk se volt hossz\u00fa ideig.
\nDe az \u00daristen, aki mindny\u00e1junkat teremtett, megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sok al\u00e1 vetett. Hirtelen elfogott benn\u00fcnket az okoss\u00e1g. Testileg megmaradtunk verebeknek, de agyvel\u0151nk \u00e1tv\u00e1ltozott emberagyvel\u0151v\u00e9. A boldog \u00e9s ostoba nagy-cs\u0171ri nemzets\u00e9g egyszerre okos \u00e9s boldogtalan lett. \u00d3h, uram, higyje el, az okos emberek nagyon szerencs\u00e9tlenek! Mi is, kik eddig mitsem tudtunk \u00e9s csak kis b\u00f6gy\u00fcnk hizlal\u00e1s\u00e1val foglalkoztunk, egyszerre bel\u00e1ttuk, hogy mily sz\u00e1nalmasak lett\u00fcnk.
\nAz ember tolakod\u00f3nak tartja a verebet, macska les r\u00e1 \u00faton-\u00fatf\u00e9len: h\u00e1t \u00e9let ez? Nem lehet ezen seg\u00edteni, v\u00e1ltoztatni? H\u00e1t csak mi vagyunk r\u00f6gh\u00f6z k\u00f6tve \u00e9s nem mozdulhatunk a hely\u00fcnkb\u0151l?
\nEl, m\u00e1s orsz\u00e1gba, m\u00e1s haz\u00e1ba, ahol vagy ember nincs, vagy ha van ember, olyan, aki a verebet megbecs\u00fcli.
\nIly kifakad\u00e1sok \u00f6ml\u00f6ttek a ver\u00e9bajkakr\u00f3l, mikor egy-egy es\u0151s napon a cs\u0171r gerend\u00e1in, l\u00e9cein \u00fcld\u00f6g\u00e9lve besz\u00e9lgett\u00fcnk.
\n\u2013 \u00dagy van, gyerekek, \u2013 mond\u00e1 ilyenkor a t\u00f6rzsf\u0151, ha a nagy, id\u00e9tlen g\u00f3lya meg a daru utazhatik, mi\u00e9rt ne mozdulhatna ki sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldj\u00e9r\u0151l a f\u00fcrge ver\u00e9b? Mondom nektek, hogy a fecske csak az\u00e9rt r\u00e9szes\u00fcl olyan tiszteletben, mert cs\u00f6pp l\u00e9t\u00e9re az \u00d3perenci\u00e1s tengeren t\u00falra is el mer r\u00f6p\u00fclni.
\nEl is hat\u00e1roztuk, hogy legk\u00f6zelebb a nemzets\u00e9get n\u00e9pgy\u0171l\u00e9sre h\u00edvjuk \u00f6ssze.
\nEgy napon s\u00e9t\u00e1t tettem a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcl, hogy a h\u00e1zi\u00e1llatoknak elmondjam a nagy \u00fajs\u00e1got: mire k\u00e9sz\u00fcl a nagy-cs\u0171ri ver\u00e9bnemzets\u00e9g.
\nAranyos kalick\u00e1k csillogtak a torn\u00e1con s benn\u00f6k s\u00fctk\u00e9reztek az \u00e9nekl\u0151 madarak. Legel\u0151sz\u00f6r is ezeket sz\u00f3l\u00edtottam meg:
\n\u2013 Nem volna-e kedvetek itt hagyni a b\u00f6rt\u00f6nt s kirep\u00fclni a szabadba?
\n\u2013 Ez nem b\u00f6rt\u00f6n, hanem hajl\u00e9k, otthon, \u2013 felelt a kan\u00e1ri, \u2013 itt a karik\u00e1n hint\u00e1lom magamat, kedvemre f\u00fcty\u00f6r\u00e9szek s gazd\u00e1m ell\u00e1t cukorral \u00e9s s\u00e1rgar\u00e9p\u00e1val. Szeretnek \u00e9s megbecs\u00fclnek.
\n\u2013 De \u0151seid egykor szabadok voltak \u00e9s messze, d\u00e9li tengerek szigetein \u0151serd\u0151k visszhangj\u00e1t vert\u00e9k f\u00f6l \u00e9des dalukkal, \u2013 folytat\u00e1m.
\n\u2013 De bezzeg szenvedtek, ha j\u00f6tt a fergeteg. Nekem pedig semmi bajom sincs.
\n\u2013 Mit csin\u00e1ln\u00e1l, ha a kalick\u00e1b\u00f3l kiszabaduln\u00e1l?
\n\u2013 \u00dajra visszat\u00e9rn\u00e9k oda.
\n\u2013 Szeg\u00e9ny rabmad\u00e1r!
\nGyan\u00fas hangot hallottam. Hamar egy v\u00e9kony fa\u00e1gra ugrottam. J\u00f3l tettem: csakugyan a macska volt. Odaki\u00e1ltottam neki:
\n\u2013 Hej, macska, te h\u00edzelg\u0151, \u00e9lesk\u00f6rm\u00fc, v\u00e9rszomjas cica! Nem sok\u00e1ig fogsz m\u00e1r r\u00e1m leselkedni, mert itthagylak benneteket.
\n\u2013 Ugyan hov\u00e1 menn\u00e9l, te kis ostoba? \u2013 ki\u00e1ltott a macska \u00e9s olyan j\u00f3\u00edz\u0171t nevetett, hogy m\u00e9g a bajusza is r\u00e1ngat\u00f3zott.
\n\u2013 Vil\u00e1gg\u00e1 megyek, a szabad \u00e9letnek adom magamat. \u00c9s m\u00e9g te nevetsz, te, te, tigrisek elfajzott ivad\u00e9ka, ki t\u00e1ny\u00e9rnyal\u00f3v\u00e1 aljasodt\u00e1l.
\nA macska kiegyenes\u00edtette a h\u00edzelg\u00e9sben megg\u00f6rb\u00fclt h\u00e1t\u00e1t.
\n\u2013 \u0150seimet ne b\u00e1ntsd. Azok nagyok \u00e9s dics\u0151k. \u00c9n tisztelem \u0151ket \u00e9s b\u00fcszke vagyok r\u00e1juk. De az ember meg kenyeret \u00e1d \u00e9s \u00e9n azzal tartok, aki engem t\u00e1pl\u00e1l. Sz\u00e9p dolog az \u0151serd\u0151k hom\u00e1ly\u00e1ban rettegtetni embert \u00e9s \u00e1llatot, de m\u00e9g szebb a meleg konyh\u00e1ban, k\u00e9kvir\u00e1gos feh\u00e9r t\u00e1ny\u00e9rban p\u00e1rolg\u00f3 tejbe \u00f6lt\u00f6getni piros nyelvecsk\u00e9met.
\n\u2013 Elpuhult\u00e1l v\u00e9gk\u00e9ppen, \u2013 feleltem neki, \u2013 v\u00e9gy p\u00e9ld\u00e1t r\u00f3lam. \u00c9n nem dicsekszem \u0151s\u00f6kkel. Paraszt vagyok. De \u00e9rzem, hogy helyzetem t\u0171rhetetlen, szolgai s van b\u00e1tors\u00e1gom \u00fajat pr\u00f3b\u00e1lni.
\n\u2013 Unalmas ver\u00e9b vagy. Nem \u00e9rtem besz\u00e9ded. De mindj\u00e1rt meg\u00e9rten\u00e9lek, ha a fogam al\u00e1 kapn\u00e1m a h\u00fasodat.
\nEkkor f\u00f6l\u00e9bredt a kis kan\u00e1ri az aranyos b\u00f6rt\u00f6n tollas f\u00e9szk\u00e9ben \u00e9s ez\u00fcstcseng\u00e9s\u00fc hangon sz\u00f3lt az \u00f6regebbhez:
\n\u2013 Any\u00e1m, aludtam \u00e9s \u00e1lmomban narancsfa-erd\u0151ben j\u00e1rtam \u00e9s a tenger z\u00fag\u00e1s\u00e1t hallgattam.
\nDiadalmasan fordultam a kan\u00e1riany\u00e1hoz \u00e9s mond\u00e1m neki:
\n\u2013 L\u00e1tod, hi\u00e1ba sz\u00fcletett rabnak; gyermeked szabads\u00e1gr\u00f3l \u00e9s haz\u00e1j\u00e1r\u00f3l \u00e1lmodott. Ezzel kirep\u00fcltem az udvarra, hol a becs\u00fcletes k\u00e9p\u00fc, lap\u00e1tf\u00fcl\u00fc vad\u00e1szkutya hever\u00e9szett. Vele j\u00f3 bar\u00e1ts\u00e1gban \u00e9ltem, mert sohasem k\u00f6vetett el ellenem semmif\u00e9le rosszat.
\nMikor k\u00f6sz\u00f6ntem neki, bar\u00e1ts\u00e1gosan r\u00e1m n\u00e9zett.
\n\u2013 Mit akarsz, \u00f6cs\u00e9m? \u2013 k\u00e9rdezte.
\n\u2013 B\u00facs\u00fazni j\u00f6ttem.
\n\u2013 Tal\u00e1n k\u00fatba akarsz ugrani?
\n\u2013 Nem \u00e9n, hanem kiv\u00e1ndorolni.
\n\u2013 Mi a man\u00f3? Hov\u00e1?
\n\u2013 A szabad \u00e1llatok sor\u00e1ba l\u00e9pek.
\n\u2013 Ugyan, ne bomolj!
\n\u2013 De igenis bomlok. Meg akarjuk mutatni, \u00e9n \u00e9s eg\u00e9sz nemzets\u00e9gem, hogy nem vagyunk r\u00e1szorulva az emberre \u00e9s m\u00e1sutt is meg tudunk \u00e9lni, nemcsak az \u0151 h\u00e1za k\u00f6r\u00fcl. H\u00e1t maga, b\u00e1csi, sohase v\u00e1gyott erre?
\n\u2013 Nem \u00e9n; \u00e9n az embernek nem a szolg\u00e1ja, hanem a bar\u00e1tja vagyok. Engem szeret, megbecs\u00fcl \u00e9s \u00e9n munk\u00e1val megszolg\u00e1lom a kenyeremet.
\n\u2013 Boldog, aki ezt elmondhatja mag\u00e1r\u00f3l.
\n\u2013 Ugyan ne besz\u00e9lj. H\u00e1t ti nem puszt\u00edtj\u00e1tok-e a f\u00e9rgeket?
\n\u2013 Ez nem el\u00e9g. Nagyobb v\u00e1gyaink vannak.
\n\u2013 Most kezditek, mikor m\u00e1r az elef\u00e1ntok is szel\u00edd\u00fclni kezdenek \u00e9s ek\u00e9t, kocsit meg \u00e1gy\u00fat h\u00faznak.
\n\u2013 Az az elef\u00e1ntok dolga. Az\u00e9rt, mert a ver\u00e9b kicsi, t\u00f6bb esze lehet neki, mint egy \u00f3ri\u00e1si elef\u00e1ntnak.
\n\u2013 Igaz; de viszont a kis ver\u00e9b is k\u00f6vethet el akkora ostobas\u00e1got, mint egy elef\u00e1nt.
\nOtthagytam a j\u00f3raval\u00f3, de alacsony esz\u0171 vizsl\u00e1t \u00e9s hazar\u00f6p\u00fcltem Nagy-Cs\u0171rbe.
\n\u00c9ppen egy\u00fctt volt a n\u00e9pgy\u0171l\u00e9s \u00e9s a kiv\u00e1ndorl\u00e1sr\u00f3l vitatkozott.
\nV\u00e9g\u00fcl egyhang\u00falag kimondtuk, hogy erd\u0151k szabad lak\u00f3i lesz\u00fcnk.<\/p>\n