{"id":93981,"date":"2020-12-31T02:51:24","date_gmt":"2020-12-31T02:51:24","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=93981"},"modified":"2020-12-31T04:48:39","modified_gmt":"2020-12-31T04:48:39","slug":"mek-ujdonsagok-berde-maria-novellai","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=93981","title":{"rendered":"MEK-\u00fajdons\u00e1gok: Berde M\u00e1ria novell\u00e1i"},"content":{"rendered":"

Borzhist\u00f3ria<\/strong><\/em><\/h2>\n

Alig h\u00fcv\u00f6s, szell\u0151tlen reggel. K\u00f6r\u00fcl az aranyszin\u00fc \u00e9gbe alacsony, g\u00f6mb\u00f6ly\u00fc, ugaros dombok ivelnek bele; a dombok \u00f6l\u00e9ben, a t\u00e1gas, s\u00e1rg\u00e1ra \u00e9gett udvar ak\u00e1ccal \u00e1rnyalt oldal\u00e1n a h\u00e1z feh\u00e9ren vakit, mintha izzana. Pedig a hosszu, f\u00fcgg\u0151kertnek tetsz\u0151 torn\u00e1c pazar vir\u00e1gp\u00e1rk\u00e1nya m\u00e9g hajnalian \u00fcde: a gard\u00e9ni\u00e1k merev piros meg r\u00f3zsaszin g\u00f6mbjei, a lenge flokszok, a led\u00e9ren eloml\u00f3 lusta pet\u00fani\u00e1k harmatban szineskednek.
\nA verand\u00e1n r\u00f6vidszokny\u00e1s fruska \u00e1ll: frissebb mint a k\u00f6r\u0171le \u00e9bred\u0151 vir\u00e1gok, se nem merev, se nem omlatag. Arca napcs\u00f3kolt szin\u00fc, v\u00e1llig se \u00e9r\u0151 r\u00f6vid haja egyetlen s\u00f6t\u00e9t bronzt\u00f6meg; nagy barnaz\u00f6ld szeme kacagva k\u00f6sz\u00f6nti az uj napot, m\u00e9g a fog\u00e1t is kivillantja a l\u00e1ny, mintha \u00e9ppen bele akarna harapni a ma t\u00e1mad\u00f3 uj \u00e9letbe.
\nEgyet-kett\u0151t f\u00fcttyint.
\n– Csokol\u00e1d\u00e9, B\u00e1rsonyka, Barbarossa!
\n\u00c9s hirtelen az el\u0151\u00fcget\u0151 kutyasereg k\u00f6z\u00e9 ront, \u00e9s k\u00f6r\u00fclt\u00e1ncoltatja, udvaroltatja mag\u00e1t; vel\u00fck egy\u00fctt hancurozva v\u00e9gig a s\u00e1rgaf\u00f6ld\u00fc udvart. A haja g\u00f6nd\u00f6r kigy\u00f3kba csavar\u00f3dik, \u00e1gazik szerte, val\u00f3s\u00e1gos kis Meduz\u00e1v\u00e1 zil\u00e1l\u00f3dik a feje.
\n– Borzi, holla Borzi!
\nA hancuroz\u00f3 fruska meghallja ezt, kereszt\u00fcl a gazdas\u00e1gi udvarokb\u00f3l sz\u00fcr\u0151d\u0151 cs\u00e9pl\u0151g\u00e9p dobog\u00e1son, baromfik\u00e1rics\u00e1l\u00e1son. Fej\u00e9t fel\u00fcti \u00e9s arra iramlik, ahonnan sz\u00f3litj\u00e1k.
\nApja ott \u00e1ll a munk\u00e1sok k\u00f6z\u00f6tt.
\n– Borzi, a telefonhoz, csengetett!
\nA le\u00e1nyka ler\u00e1zza mag\u00e1r\u00f3l velerohan\u00f3 kuty\u00e1it, felugr\u00e1l a torn\u00e1c l\u00e9pcs\u0151in, bele\u00fctk\u00f6zik feh\u00e9rk\u00f6t\u0151s n\u00e9nj\u00e9be – az \u00e9pp a vir\u00e1gokat \u00f6nt\u00f6zi – \u00e9s az irod\u00e1ban terem.
\n– Hall\u00f3, itt Zentelky uradalom.
\n– Bard\u00f3cz int\u00e9z\u0151 \u00far?
\n– Nem, a le\u00e1nya.
\n– Anna vagy R\u00f3zsa kisasszony?
\n– Nem, Borzi. \u00c9s ott?
\n– Zentelky gr\u00f3f. K\u00e9rem k\u00f6z\u00f6lni atyj\u00e1val, hogy este \u00e9rkezem s hogy a kuty\u00e1kra sz\u00fcks\u00e9g lesz.
\n– Igenis m\u00e9lt\u00f3s…
\nA telefon m\u00e1r lecsengett.
\nBorzi bronzarca kihev\u00fcl.
\n– Hm, vad\u00e1szat! Nyulra, r\u00f3k\u00e1ra…?
\nApj\u00e1hoz ront.
\n– Ap\u00e1m, a gr\u00f3f \u00far. Vad\u00e1szni j\u00f6n. Ma este itt lesz.
\nBorzi a konyha fel\u00e9 t\u00fcnik. Az ajt\u00f3ban a m\u00e1sik n\u00e9nj\u00e9nek megy neki: az \u00e9ppen a s\u00fctem\u00e9nyes receptk\u00f6nyv\u00e9ben b\u00f6ng\u00e9sz. A k\u00f6nyv kiesik R\u00f3zsa kez\u00e9b\u0151l, a lapok sz\u00e9trep\u00fclnek.
\n– Any\u00e1m, a gr\u00f3f. Este itt van. Vad\u00e1szni akar.
\n– Helyes, akkor ma itthon \u00fclsz \u00e9s segitsz a tort\u00e1ban, feleli n\u00e9nje.
\n– M\u00e1r megig\u00e9rtem ap\u00e1mnak, hogy ma elmegyek vele megn\u00e9zni a Szab\u00e9dy\u00e9k caterpillar sz\u00e1nt\u00f3g\u00e9p\u00e9t. Szab\u00e9dy is ott lesz \u00e9s mindent megmagyar\u00e1z nek\u00fcnk.
\n– Mi k\u00f6z\u00f6d neked a sz\u00e1nt\u00f3g\u00e9phez? Az a f\u00e9rfiak dolga. \u00c9s mit izgat f\u00f6l a vad\u00e1szat? Az sem a szeg\u00e9ny int\u00e9z\u0151l\u00e1nyok mulats\u00e1g\u00e1ra van kital\u00e1lva, sz\u00f3l az anya kicsit keser\u0171n.
\n– \u00c9s egy\u00e1ltal\u00e1n, te nem sz\u00e9gyelsz Szab\u00e9dy el\u00e9 ker\u00fclni? Ezt a n\u00e9nje mondja.
\nBorzi \u00f6sszeszoritja a fog\u00e1t.
\n– Ezt a nyarat m\u00e9g nekem ig\u00e9rt\u00e9tek.
\nA kez\u00e9vel t\u00fcrelmetlen\u00fcl int \u00e9s m\u00e1r siet is kifel\u00e9.
\n– Borzik\u00e1m, segits nekem a takarit\u00e1sn\u00e1l. Mind a kilenc szob\u00e1t rendbe kell szedn\u00fcnk, a gr\u00f3f \u00far bizony\u00e1ra nem egyed\u00fcl j\u0151 vad\u00e1szni.
\nEzt Borzi m\u00e1sik n\u00e9nje mondja, a szelid, a vir\u00e1gokkal foglalatoskod\u00f3. Borzi hozz\u00e1d\u00f6rg\u00f6l\u0151dik.
\n– Oh, k\u00f6ny\u00f6r\u00fclj. Tudod j\u00f3l, hogy ezek \u00e9letem utols\u00f3 sz\u00e9p napjai.
\nA n\u00e9nje mosolyog, de Borzi elkomolyul.
\n– Ne nevess, Anna. Most m\u00e1r eg\u00e9sz biztos, hogy f\u00f6lvettek az int\u00e9zetbe. Ki fogok m\u00fcvel\u0151dni. Istenem… milyen szomoru dolog!
\n\u00c9s Borzi szeme megf\u00e9nyesedik.
\n– Tudom \u00e9n, hogy ez nem t\u0151led indult. Ezt R\u00f3zsa f\u0151zte ki. \u00c9s any\u00e1nkat r\u00e1besz\u00e9lte. Azt is tudom mi\u00e9rt, vagyis ki\u00e9rt…
\n– De Borzi, igy nem \u00e9lheted le az \u00e9leted… M\u00e9g ha gazdagok lenn\u00e9nk…
\n– Mi\u00e9rt nem lesz\u00fcnk gazdagok? Legal\u00e1bb \u00e9n? \u00c9n gazdagnak sz\u00fclettem. Szeg\u00e9nyen, de gazdagnak…
\nA n\u00e9nje megint elmosolyodik.
\n– Szeg\u00e9ny kis Borzim. Erigy h\u00e1t a sz\u00e1nt\u00f3g\u00e9phez.
\nBorzi lerobban a l\u00e9pcs\u0151n, az ist\u00e1ll\u00f3khoz. Hetyk\u00e9n osztogatja parancsait:
\n– A kis szek\u00e9rbe fogj, Dani. A r\u00e1z\u00f3sba. A ponykat. Magad itthon \u00fclsz. A kicsi kocsis j\u00f6n. \u00c9n hajtok.
\nAzt\u00e1n a h\u00e1zba szalad a k\u00f6peny\u00e9\u00e9rt.<\/p>\n

*
\nA mez\u0151s\u00e9gi reggelt m\u00e1r \u00e1titatta az augusztusv\u00e9gi napt\u00fcz, a lank\u00e1s dombok felett reszketve sug\u00e1rzik a h\u0151s\u00e9g, az utmenti napraforg\u00f3k aranyfodros fejeiket mind d\u00e9lnek forditott\u00e1k, eg\u00e9sz aranyfelh\u0151 ver\u0151dik a porb\u00f3l a z\u00f6r\u00f6gve rohan\u00f3 kis szek\u00e9r ut\u00e1n.
\nBorzi haj\u00e1n is mint aranyh\u00e1l\u00f3 \u00fcl a nap, a le\u00e1nyka h\u00e1traveti a fej\u00e9t, amint f\u00e9lmarokkal a gyepl\u0151t tartja, f\u00e9llel a r\u00f6vid ostor\u00e1t.
\nEgy t\u00e1volabbi dombon m\u00e1r l\u00e1tja caterpillart. Mint valami otromba fekete sz\u00f6rnyeteg g\u00f6rd\u00fcl az nyolcek\u00e9s l\u00e1b\u00e1val, feket\u00e9re hasogatva maga ut\u00e1n a ki\u00e9gett, s\u00e1rgult gazzal ben\u0151tt tarl\u00f3t. Fent a dombtet\u0151n Szab\u00e9dy \u00e1ll.
\nBorzi nem sz\u00e9gyell el\u00e9be ker\u00fclni. Egy kicsit tal\u00e1n igen, de eg\u00e9szen kicsit. El\u0151sz\u00f6r is az ismerked\u00e9s\u00fck miatt.
\nBorzi a tavaszon lovagolni tanult \u00e9s semmit se tudva r\u00f3la, hogy a szomsz\u00e9d fiatal f\u00f6ldes\u00far, v\u00e9gezve a monostori akad\u00e9mi\u00e1t, hazat\u00e9rt; h\u00e1t gondtalanul poroszk\u00e1lt naponk\u00e9nt T\u00f3h\u00e1t fel\u00e9, ahol a Szab\u00e9dy kuria \u00e1llt. \u00c9s mert n\u00e9ha a l\u00f3 makrancos is volt \u00e9s udvariatlankodott Borzival, h\u00e1t egyszer \u00e9ppen az utsz\u00e9len \u00fclve a felhorzsolt l\u00e1b\u00e1t n\u00e9zegette a le\u00e1nyka, mikor Szab\u00e9dy arra lovagolt.
\n– Pardon, a kisasszony, mint l\u00e1tom, megsebes\u00fclt.
\n– Igen, \u00e9s nincs n\u00e1lam se zsebkend\u0151, se flastrom.
\nSzab\u00e9dy akkor k\u00f6lcs\u00f6nadta a zsebkend\u0151j\u00e9t \u00e9s szem\u00e9lyesen j\u00f6tt el \u00e9rte m\u00e1snap.
\nAzonban Bard\u00f3czn\u00e9 nem a zsebkend\u0151nek, hanem a k\u00e9t nagyobb l\u00e1ny\u00e1nak tulajdonitotta Szab\u00e9dy ama l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t \u00e9s m\u00e9g ink\u00e1bb az ut\u00e1na k\u00f6vetkez\u0151ket. Mintha Borzinak semmi k\u00f6ze sem lenne az ismerets\u00e9ghez, egyenest kik\u00fcldt\u00e9k a kertbe, ha Szab\u00e9dy belovagolt az udvaron. Ellenben R\u00f3zsa kisasszony – \u0151 volt a legid\u0151sebb, huszat t\u00f6lt\u00f6tt – szebbn\u00e9l szebb uj ruh\u00e1kat kapott \u00e9s eg\u00e9sz napokon teas\u00fctem\u00e9nyt k\u00e9szitett, a mib\u0151l azt\u00e1n Szab\u00e9dynak kellett a legt\u00f6bbet fogyasztania.
\n– Ez mind a R\u00f3zsa remekm\u00fcve, b\u00fcszk\u00e9lkedett ilyenkor Bard\u00f3cz int\u00e9z\u0151n\u00e9.
\nDe csak ezut\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt az, ami\u00e9rt Borzinak „sz\u00e9gyelnie kellett mag\u00e1t”.
\nEgy alkonynak is beill\u0151 k\u00e9s\u0151 juniusi d\u00e9lut\u00e1n R\u00f3zsa kisasszony Szab\u00e9dyval meg Ann\u00e1val a kertben andalgott. M\u00e1r el\u0151re r\u00e1parancsolt Ann\u00e1ra, hogy a m\u00e1lyvabokrokn\u00e1l maradjon el t\u0151l\u00fck. Ez nem lesz felt\u00fcn\u0151, Anna ugyis im\u00e1dja a vir\u00e1gokat. S a vir\u00e1gos kert ezerszin pomp\u00e1ban \u00e1llott.
\n– A nyulnak ma ki kell ugrania a bokorb\u00f3l, dicsekedett R\u00f3zsa.
\nAzut\u00e1n el\u0151re ment Szab\u00e9dyval a pirosl\u00f3 cseresznyef\u00e1k al\u00e1.
\nR\u00f3zsa akkor meg\u00e1llott \u00e9s Szab\u00e9dyre n\u00e9zett.
\n– Nemde, kies kis rejtekhely ez itt? – k\u00e9rdezte \u00e1br\u00e1ndosan. \u00c9n ide szoktam elvonulni… gondolataimmal… \u00e1lmaimmal…
\n(No most ha van esze, megk\u00e9rdi Szab\u00e9dy, mik azok az \u00e1lmok.)
\nDe miel\u0151tt Szab\u00e9dy k\u00e9rdezett volna, egy marok cseresznye rep\u00fclt a f\u00e1r\u00f3l kettej\u00f6k k\u00f6z\u00e9, m\u00e9g pedig egy biborbogy\u00f3 sz\u00e9tfeselve \u00e9pp a Szab\u00e9dy ajk\u00e1ra, mintha lepecs\u00e9teln\u00e9 azt. Borzi f\u00f6lnevetett a lomb k\u00f6z\u00f6tt, ez siker\u00fclt.
\nR\u00f3zsa kisasszony elfelejtette, hogy \u0151 itt \u00e1br\u00e1ndozni szokott \u00e9s f\u00f6lsziszegte a pirosbogy\u00f3s lombs\u00e1torba:
\n– Majom!
\nH\u00e1t ez\u00e9rt kellett mag\u00e1t… nem R\u00f3zs\u00e1nak, hanem szerinte Borzinak sz\u00e9gyelnie.
\n\u00c9s val\u00f3, hogy Szab\u00e9dy a ny\u00e1releji p\u00e1r l\u00e1togat\u00e1s ut\u00e1n nem igen j\u00f6tt. Tal\u00e1n akkor is csak az a sok „Legyen szerencs\u00e9nk” hozta a h\u00e1zhoz, amivel Bard\u00f3czn\u00e9 bucsuzott t\u0151le mindig.
\nBorzi nem sz\u00e9gyenkezett a gy\u00f6ny\u00f6r\u00fc augusztusv\u00e9gi reggelen. A domb al\u00e1 hajtva, a gyepl\u0151t a kocsisnak dobta \u00e9s perc alatt f\u00f6nntermett az idomtalan csodag\u00e9pn\u00e9l. \u00d6sszevissza k\u00e9rdezte Szab\u00e9dyt, mindent megvizsg\u00e1lva, megtapogatva.
\n– Istenem, s\u00f3hajtott azut\u00e1n, ha \u00e9n egy ilyen g\u00e9pet vehetn\u00e9k magamnak.
\nSzab\u00e9dy nevetett.
\n– A h\u00f6lgyeknek igaz\u00e1n m\u00e1sfajta kiv\u00e1ns\u00e1gaik szoktak lenni. Mit csin\u00e1lna vele?
\n– Oh, maga nem \u00e9rt engem. Ha ilyen g\u00e9pem volna, akkor volna hozz\u00e1 sok f\u00f6ldem is \u00e9s nem kellene egy h\u00f3nap mulva a t\u00fcml\u00f6cbe mennem.
\n– Hova?
\n– Int\u00e9zetbe. Tizenh\u00e9t\u00e9ves l\u00e9temre. \u00c9s ennek f\u00e9lig maga az oka. Mi\u00f3ta csereszny\u00e9vel megdob\u00e1ltam… Any\u00e1m azt mondta akkor, hogy neveletlens\u00e9gem a h\u00e1zunk szerencs\u00e9j\u00e9t kock\u00e1ztatja. Folyamodtak… A gr\u00f3f \u00far elj\u00e1rt benne… Istenem, ha caterpillar g\u00e9pem lenne…
\n\u00c9s Borzi szem\u00e9be k\u00f6nny lop\u00f3dzott, ugy n\u00e9zett a csunya fekete \u00f3ri\u00e1sra.
\nSzab\u00e9dy megh\u00f6kkenve pillantott a l\u00e1nyra. Valami vadul kezdett tiltakozni benne. Hogy ezt a pomp\u00e1s vad csik\u00f3t h\u00e1mba fogj\u00e1k.
\n– Szeg\u00e9ny gyermek. \u00c9s ezen m\u00e1r nincs v\u00e1ltoztat\u00e1s?
\n– \u00d3h manaps\u00e1g m\u00e1r nem t\u00f6rt\u00e9nnek csod\u00e1s fordulatok!
\n\u00c9s Borzi hirtelen elszaladt, mert sz\u00e9gyelte felt\u00f6rni fenyeget\u0151 k\u00f6nnyeit.
\nBard\u00f3cz int\u00e9z\u0151 csak most kapaszkodott fel Szab\u00e9dyhoz. Mikor a g\u00e9ppel k\u00e9szen voltak, Szab\u00e9dy hirtelen megsz\u00f3lalt, a tarl\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n gubbaszt\u00f3 Borzira mutatva:
\n– De int\u00e9z\u0151 \u00far, csak nem akarja ezt a gyermeket meg\u00f6lni?
\n– \u00d6nnek is panaszkodott? Ah, bajos dolog ez kedves Szab\u00e9dy. A le\u00e1nyt m\u00e9gsem lehet fiunak nevelni. \u00c9n pedig ugy neveltem eddig ezt az egyet. Mostanig. Legal\u00e1bb az anyja azt veti szememre. Most azt\u00e1n azt mondja a feles\u00e9gem, hogy sz\u00e9gyent hoz a h\u00e1zra.
\n– Milyen sz\u00e9gyent?
\n– Tudom is \u00e9n. \u00c9n nem tal\u00e1lok benne semmi sz\u00e9gyelni val\u00f3t. Hogy lovagol, hajt, kuty\u00e1kat nevel, hogy csak parancsolni tud. Azt mondj\u00e1k, elrontottam. Istenem. \u0150 az \u00e9n egyed\u00fcli kis r\u00f3zsabimb\u00f3m… Szab\u00e9dy tal\u00e1n nem hallotta m\u00e9g a r\u00f3zsabimb\u00f3im t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t?… Mikor \u00e9n Hunyadb\u00f3l kij\u00f6tem… Azt tal\u00e1n tudja, hogy az ap\u00e1m „v\u00e9gzett” f\u00f6ldbirtokos volt. Mikor azt\u00e1n mindent elv\u00e9gzett szeg\u00e9ny, az \u00e9let\u00e9t is, h\u00e1t \u00e9n csak h\u00e1rom r\u00f3zsabimb\u00f3t t\u00e9ptem a kis kert\u00fcnkb\u0151l – akkor m\u00e1r a m\u00e1s\u00e9b\u00f3l – azt a kalapomba t\u00fcztem. Majd kiviritanak nekem valahol a r\u00f3zsabimb\u00f3k, azt gondoltam. Meg azt, hogy \u00e9n ezentul is \u00far leszek. Ha nem a magam\u00e9ban, h\u00e1t a m\u00e1s\u00e9ban. Igy ker\u00fcltem \u00e9n g\u0151g\u00f6s Hunyadhaz\u00e1mb\u00f3l a Mez\u0151s\u00e9gre. L\u00e1tja, ez\u00e9rt nem j\u00e1runk mi sehova. Nem a magunk\u00e9ban \u00fcl\u00fcnk s tal\u00e1n len\u00e9zn\u00e9nek… No de hov\u00e1 jutok. A r\u00f3zs\u00e1kr\u00f3l akartam sz\u00f3lni. Amint l\u00e1tja, ki is viritottak nekem: a h\u00e1rom kisasszony le\u00e1nyom k\u00e9p\u00e9ben. De csak Borzi az igazi p\u00fcnk\u00f6sti r\u00f3zsa. A m\u00e1sik kett\u0151t az anyjuk k\u00e9nyes \u00fcvegh\u00e1zi vir\u00e1gnak nevelte.
\n– S most… ez is \u00fcvegh\u00e1zba ker\u00fcl.
\nEzt Szab\u00e9dy mondta \u00e9s tekintet\u00e9t ism\u00e9t Borzi fel\u00e9 k\u00fcldte. A le\u00e1nyka m\u00e1r nem szomorkodott. Vidoran, versenyezve k\u00f6vette az \u00f3ri\u00e1s k\u00f6r\u00f6kben halad\u00f3 vassz\u00f6rnyeteget. F\u00f6lborzolt g\u00f6nd\u00f6r bronzhaj\u00e1nak s\u00fcr\u00fcj\u00e9b\u0151l arca, ajka id\u00e1ig biborlott. Im\u00e9nt, mialatt k\u00f6nnyeit takargatta, a tarl\u00f3sz\u00e9len n\u00e9h\u00e1ny rikit\u00f3 buzavir\u00e1got t\u00e9pett s a feh\u00e9r matr\u00f3zbluz\u00e1ba t\u00fczte.
\n– Val\u00f3ban r\u00f3zsa, mohar\u00f3zsa… sz\u00f3lt Szab\u00e9dy hirtelen, minden meggondol\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. Borzi… nagyon tal\u00e1l\u00f3 n\u00e9v.
\nBard\u00f3cz elmosolyodott.
\n– K\u00fcl\u00f6nben Borb\u00e1la. De mert mindig borzas… Borzi! sz\u00f3lj a kocsisnak! A gr\u00f3fot ma est\u00e9re v\u00e1rjuk, fordult Bard\u00f3cz ujra Szab\u00e9dyhoz.
\nA fiatalembernek esz\u00e9be jutott, hogy az id\u00e9n m\u00e1r harmadszor j\u0151 a gr\u00f3f az uradalm\u00e1ba.
\n– Vad\u00e1szni j\u00f6n, – magyar\u00e1zta Bard\u00f3cz.
\n– A gr\u00f3f \u00far… m\u00e9g mindig n\u0151tlen? k\u00e9rdezte Szab\u00e9dy hirtelen, l\u00e1tsz\u00f3lag minden logika n\u00e9lk\u00fcl.
\n– Az. De tal\u00e1n most m\u00e1r…
\nBard\u00f3cz elhallgatott. Az \u00f6r\u00f6k szabadban vass\u00e1 kov\u00e1csol\u00f3dott arc\u00e1n n\u00e9mi zavar t\u00fckr\u00f6z\u00f6tt, mintha elsz\u00f3lta volna mag\u00e1t.
\nMikorra Bard\u00f3cz meg Borzi haza\u00e9rtek, az int\u00e9z\u0151lak a szokottn\u00e1l is ragyog\u00f3bb\u00e1 v\u00e1lt. A torn\u00e1c, a veranda padl\u00f3ja aranys\u00e1rg\u00e1ra surolva, a vir\u00e1gokr\u00f3l minden s\u00e1rgul\u00f3 lev\u00e9l lemetszve, a szob\u00e1kban friss csokrok illatoztak.
\nR\u00f3zsa a konyh\u00e1b\u00f3l j\u00f6tt, \u00f3ri\u00e1s t\u00e1l teas\u00fctem\u00e9nnyel.
\n– Sz\u00e9p kisasszony, sz\u00f3lt oda Borzinak, a h\u00e1zi dolog el\u0151l mindig megsz\u00f6kik.
\n– Meg bizony, felelt vissza Borzi dacosan.
\nMindj\u00e1rt eb\u00e9d ut\u00e1n megj\u00f6tt a gr\u00f3f vad\u00e1szleg\u00e9nye. Estefel\u00e9 a gr\u00f3f is, de csak egyed\u00fcl. Bard\u00f3cznak mindj\u00e1rt el\u0151adta vad\u00e1szterveit.
\n– Sz\u00f3 sincs valami nagy dologr\u00f3l. Borzvad\u00e1szni j\u00f6ttem. Rem\u00e9lem vannak b\u0151ven borzaink? Mellesleg persze a gazdas\u00e1gban is k\u00f6r\u00fcln\u00e9z\u00fcnk.
\n– Sajnos, borz van b\u0151ven s igy r\u00f3ka is. A nyul ellenben mindig ritk\u00e1bb.
\n– Na igen, ez a dolgok logikus sorrendje. A borzlyukba vonul a r\u00f3ka s a r\u00f3ka eszi el a nyulainkat.
\n– K\u00fcl\u00f6nben is \u00e9get\u0151 sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk van borzzsirra. Nincs miben puhitanunk a l\u00f3szersz\u00e1mokat. A leg\u00e9ny m\u00e1r kinn j\u00e1rt \u00e9s f\u00f6l\u00e1llitotta a szalmasz\u00e1lakat a borzlyukak el\u00e9. M\u00e9g hajnalban meg kell n\u00e9znie, el vannak-e \u00fctve a szalmasz\u00e1lak.
\n– J\u00f3 volna ha t\u00e1rsas\u00e1ggal menn\u00e9nk. A kedves le\u00e1nyai…?
\nBard\u00f3cz kicsit ut\u00e1nagondolt.
\n– A kicsi, az j\u00f6nni fog. A m\u00e1sik kett\u0151, az nem biztos. Mindig f\u0151znek vagy vir\u00e1got \u00f6nt\u00f6znek.
\n– No, akkor h\u00e1t a kis Borzi. \u00c9s tal\u00e1n meghivhatjuk az ezerholdas szomsz\u00e9dot. Szab\u00e9dyt.
\n– Hogyne. Nagy Nimr\u00f3d \u0151kigyelme.
\nBard\u00f3cz a telefonhoz l\u00e9pett.
\n– Int\u00e9z\u0151 ur, a gr\u00f3f, Borzi \u0151nagys\u00e1ga, meg \u00e9n?… J\u00f3… Mikorra parancsolnak?…
\n– Hajnalra. Ez hosszu kom\u00e9dia.<\/p>\n

*
\nHajnal feslik.
\nBorzi most bujt ki \u00e1gy\u00e1b\u00f3l \u00e9s el\u0151re is kipillantott az \u00e9gre. Jaj, ha a j\u00f3 Isten is ellene esk\u00fcd\u00f6tt \u00e9s felh\u0151be hunyta a f\u00e9nyes napszem\u00e9t: akkor \u00e9let\u00e9nek utols\u00f3 vig napjaib\u00f3l ez a legvid\u00e1mabbnak ig\u00e9rkez\u0151 elromlott. De mi\u00e9rt haragudna r\u00e1 a j\u00f3 Isten? Az\u00e9rt, mert szereti az \u0151 ragyog\u00f3, szabad vil\u00e1g\u00e1t? Dehogy haragszik, olyan t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 arccal tekint be hozz\u00e1, hogy Borzi h\u00e1rmat penderedik, mig a t\u00fck\u00f6r el\u00e9 jut. Z\u00f6ldbarna l\u00f3denruh\u00e1t \u00f6lt, szeggel kivert neh\u00e9z cip\u0151t, a haj\u00e1t f\u00e1tyollal k\u00f6ti le.
\nMindez nem megy minden zaj n\u00e9k\u00fcl, s\u0151t! Anna f\u00f6l\u00e9bred, Borzira kukkint.
\n– Te, eg\u00e9sz csinos vagy.
\nR\u00f3zsa megtoldja:
\n– Vigy\u00e1zz meg ne h\u00f3ditsd… a gr\u00f3fot!
\n– \u00c9s h\u00e1tha nem re\u00e1 p\u00e1ly\u00e1zom?
\nBorzi ezt eg\u00e9sz hetyk\u00e9n v\u00e1gja oda.
\nR\u00f3zsa kipirul.
\n– T\u0151led minden kitelik, mormogja. Csak aj\u00e1nlom a tisztess\u00e9ges magaviseletet. Eb\u00e9dre mi is kimegy\u00fcnk, addig te is itthon maradhatn\u00e1l.
\nBorzi ezt m\u00e1r nem is hallja. M\u00e1r a kuty\u00e1kkal kerget\u0151z. Puki, Pufi, Mufi, Muki \u00e9s a kis barna Csokol\u00e1d\u00e9 lesznek a nap h\u0151sei.
\nA kapun\u00e1l ott \u00e1ll Szab\u00e9dy. L\u00f3h\u00e1ton. Karcsu test\u00e9n z\u00f6ld vad\u00e1szruha; kicsit kem\u00e9ny von\u00e1su arca nap\u00e9gett, ak\u00e1r a Borzi\u00e9. Tekintet\u00e9t nem veszi le a j\u00e1tsz\u00f3 le\u00e1nyk\u00e1r\u00f3l.
\n– J\u00f3 reggelt Borzi.
\n– Nekem m\u00e1r kit\u00fcn\u0151 reggelem van. Mit gondol! Vad\u00e1szni fogok egy val\u00f3di gr\u00f3ffal!
\n– Na, \u00e9s minek \u00f6r\u00fcl jobban, a vad\u00e1szatnak vagy a gr\u00f3fnak?
\n– Legjobban \u00f6r\u00fcln\u00e9k egy caterpillarnak, oldja meg Borzi a gordiusi csom\u00f3t.
\nA kis vad\u00e1szkocsi m\u00e1r el\u0151\u00e1llt. Borzi f\u00f6lsz\u00e1ll \u00e9s f\u00f6ladatja mag\u00e1nak a kuty\u00e1kat.
\nMost j\u00f6n a gr\u00f3f. Borzi hirtelen \u00e9rzi, hogy nem \u0151t illeti az els\u0151nek val\u00f3 kocsibasz\u00e1ll\u00e1s. Le akar ugrani.
\n– Pardon, a h\u00f6lgyek mindig els\u0151k.
\n\u00c9s a gr\u00f3f visszatartja Borzit, megragadva a le\u00e1ny karj\u00e1t.
\nSzab\u00e9dy nagyot nyel. Ah… borzvad\u00e1szat. Ut\u00f3v\u00e9gre m\u00e9g Borzi lesz az a borz.
\nAmint a v\u00e1gtat\u00f3 kocsi ut\u00e1n l\u00e9ptet, mindenf\u00e9le furcsa gondolatai kelnek. M\u00e1r libap\u00e1sztorl\u00e1nyt is vettek el gr\u00f3fok. \u00c9s Borzi… micsoda pomp\u00e1s teremt\u00e9s. Nem az, hogy sz\u00e9p. Sz\u00e9p le\u00e1ny garmad\u00e1ban terem Erd\u00e9lyorsz\u00e1g kuri\u00e1in. Hanem k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, izz\u00f3 \u00e9s \u00e1rtatlan. Egy forr\u00f3 mennyorsz\u00e1got fog adni \u00f6ntudatlan annak… Kinek? Aki a kez\u00e9t kinyujtja \u00e9rte. Deh\u00e1t mit izgatja \u0151t ez? Minek t\u00f6preng rajta? F\u00e1jdalma neki egy ilyen \u00e9des teremt\u00e9s szerencs\u00e9je? H\u00e1t mi\u00f3ta irigy \u0151? Irigy a maga fajt\u00e1j\u00e1ra: egy elszeg\u00e9nyedett uri familia jobb sors\u00e1ra?
\n– Sz\u00e9gyeld magad, mondja eg\u00e9sz hangosan.
\nVagy nem r\u00e1juk irigy? H\u00e1t kire… Aha… A gr\u00f3fra! A gr\u00f3fra. Hogy Borzi mellett \u00fcl a homokfut\u00f3n \u00e9s hogy a le\u00e1nyk\u00e1hoz hajolva, elbesz\u00e9lget vele. Szab\u00e9dy nemcsak irigyli ezt, nem, eg\u00e9szen felb\u0151sz\u00fcl r\u00e1.
\nA kocsi most elhagyja az orsz\u00e1gutat. Nekihajt az uttalan mez\u0151knek, borz uraim\u00e9k nem laknak a forgalmasabb helyeken. A tarl\u00f3kban neh\u00e1ny ker\u00e9knyom mutatja, hol lehet valahogy kereszt\u00fclverg\u0151dni. A kocsi inog, d\u00f6ling\u00e9z: Borzi ujjongva vih\u00e1ncol. Dombokra kell f\u00f6lkapaszkodni: most m\u00e1r \u00e1rkon-bokron \u00e1t iramlanak. Borzi f\u00f6l\u00e1ll az \u00e1rkok el\u0151tt \u00e9s tapsol, mikor bel\u00e9j\u00fckruccannak.
\nA gr\u00f3f nem sajn\u00e1lja lov\u00e1t, kocsij\u00e1t. \u00c9s ez csak Borzi\u00e9rt van igy.
\nSzab\u00e9dy d\u00fch\u00f6s. Ut\u00e1naugrat a kocsinak, de senki se \u00fcgyel r\u00e1. Borzi el\u0151re n\u00e9z, mit \u00e9rdekli \u0151t, az, ami m\u00e1r elmaradt? Egy z\u00f6kken\u0151n\u00e9l majdnem kirep\u00fcl a kocsib\u00f3l, a gr\u00f3f megragadja, szinte \u00e1t\u00f6leli.
\n– D\u0151lj\u00fcnk fel, ah d\u0151lj\u00fcnk fel! ujjong Borzi.
\nA gr\u00f3f nevet, a kuty\u00e1k kicsit r\u00e9m\u00fclten csahol\u00e1sznak.
\nF\u00f6nt, a meredek tetej\u00e9n m\u00e1r kitetszik a s\u00fcr\u00fc boz\u00f3terd\u0151.
\nA borzok haz\u00e1ja.
\nAz oldalban zsell\u00e9rh\u00e1z lapul, ott meg\u00e1llanak, a kocsi meg a lovak ottmaradnak. Most m\u00e1r gyalog kell f\u00f6lkaptatni. Pillanatra minden oly gy\u00f6ny\u00f6r\u00fc: fiatal di\u00f3f\u00e1k \u00e1rnyalta tiszt\u00e1s el\u0151tt\u00fck, a barnul\u00f3 f\u00fcvek k\u00f6zt csillagszem\u00fc kikiricsek. Visszatekintve a falu mosolyog: bentr\u0151l r\u00fat v\u00e1lyograk\u00e1s, innen kedves, z\u00f6ld b\u00e1rsonyba himzett gy\u00f6ngyszem a sok par\u00e1nyi h\u00e1z.
\nA di\u00f3f\u00e1s tiszt\u00e1son tul kezd\u0151dik a boz\u00f3t. Pista, a vad\u00e1szleg\u00e9ny el\u0151remegy \u00e9s n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra esve csuszik be a s\u00fcr\u00fcbe.
\n– Ut\u00e1nam m\u00e9lt\u00f3ztassanak! sz\u00f3l h\u00e1tra konfidens fontoss\u00e1ggal.
\n– De Borzi, sz\u00f3l hirtelen Szab\u00e9dy, csak nem fog maga is… ily m\u00f3don?…
\n– Mi\u00e9rt ne? Gyermek vagyok. Most megyek int\u00e9zetbe. \u00c9s smaragdszem\u00e9t dacosan veti Szab\u00e9dy szem\u00e9be. Mintha azt mondan\u00e1:
\n– Ne hagyj elmennem!
\nDe Szab\u00e9dy nem \u00e9rti meg.
\n\u00c9s akkor Borzi a f\u00f6ldre fekszik, az apja meg a gr\u00f3f ut\u00e1n \u00e9s mint egy kis z\u00f6ldbarna gyik, besurran a galagonyarengetegbe. Hogy k\u00faszik! Vissza se n\u00e9z t\u00f6bbet.
\nMikor Szab\u00e9dy is r\u00e1sz\u00e1nja mag\u00e1t: m\u00e1r csak a nevet\u00e9s\u00e9t hallja j\u00f3 bentr\u0151l. A nevet\u00e9se f\u00e1j, sebez: Szab\u00e9dy hanyatt fordul. Nem akar tov\u00e1bb. Nincs kedve semmihez, f\u00f6lb\u00e1mul a galagonyalomb k\u00f6z\u00f6tt azurl\u00f3 \u00e9gre. Mi ez… Feje f\u00f6l\u00f6tt, a t\u00fcsk\u00e9kbe akadva aranybarna p\u00f3kh\u00e1l\u00f3… Nem. Darabka f\u00e1tyol. A Borzi\u00e9b\u00f3l. Lekapja onnan, \u00e9s a kez\u00e9be szoritja… mag\u00e1hoz rejti. Ugy kuszik tov\u00e1bb. Mintha dr\u00e1ga talizm\u00e1nt lelt volna.
\n– Holla! hangzik Bard\u00f3cz hangja a s\u0171r\u0171b\u0151l.
\nA kuty\u00e1k izgatottan, szinte rik\u00e1csolva csaholnak.
\nA f\u00f6ldigt\u00fcsk\u00e9s boz\u00f3tban ott \u00e1sit a borzlyuk, k\u00f6r\u00fcle hatalmas f\u00f6ldh\u00e1ny\u00e1s: a borzok lap\u00e1tolt\u00e1k azt ki. Mily m\u00e9lyre furhattak!
\nAz \u00e1s\u00f3leg\u00e9nyek munk\u00e1ra k\u00e9szen \u00e1llanak. Pista, a nyalka vad\u00e1szfiu csak a nyil\u00e1st \u0151rzi, hogy kereket ne oldhasson a borz. Ho-h\u00f3… de vajjon otthon van-e egy\u00e1ltal\u00e1n?
\nA kuty\u00e1k m\u00e9g l\u00e1ncon vannak. Pukit most eleresztik.
\nMint a nyil fur\u00f3dik a borzlyukba. Morog, csahol, szinte sikolt… Hivj\u00e1k, csalogatj\u00e1k, nem j\u00f6n ki t\u00f6bbet, mig Pista ki nem h\u00fazza.
\n– Hurr\u00e1!
\nA Puki orr\u00e1b\u00f3l csorog a v\u00e9r. Borz urfi otthon van.
\nPuki verg\u0151dik, tekeredik a Pista kez\u00e9ben. Vissza akar bujni, az els\u0151 v\u00e1g\u00e1s felb\u0151szitette. Mufit is elengedik. A m\u00e1sik kett\u0151 ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6g, \u00fcv\u00f6lt, fel\u00e9bredt benn\u00fck a vad\u00e1szkedv. \u00c9s l\u00e1ncra vannak verve.
\nA gr\u00f3f a kuty\u00e1k ut\u00e1n k\u00faszik, bevil\u00e1git a borzlyukba.
\nBorzi Csokol\u00e1d\u00e9t, a kedvenc daklij\u00e1t \u00f6lben tartja. Majd r\u00e1 is sor ker\u00fcl, m\u00e9gpedig fontosabb szerepben. Csokol\u00e1d\u00e9, a p\u00e1rn\u00e1ra szokott becekutya azonban nem mutat semmi izgatotts\u00e1got. S\u0151t mintha nagyon barb\u00e1r dolognak tartan\u00e1 Puki\u00e9k lelkes\u00fclt \u00fcv\u00f6lt\u00f6z\u00e9s\u00e9t, rosszal\u00f3an mormog n\u00e9ha-n\u00e9ha.
\n– Vessz\u0151t faragni!
\nPista nekil\u00e1t.
\nA hossz\u00fa p\u00e1lc\u00e1t a gr\u00f3f az od\u00faba s\u00fclyeszti.
\n– Hm. F\u00f6lfel\u00e9 megy a hegynek. Bajos lesz ut\u00e1na\u00e1sni.
\nBard\u00f3cz n\u00e9zegeti, hol \u00e1ss\u00e1k az els\u0151 g\u00f6dr\u00f6t. Mert a borz egyre beljebb, beljebb vonul v\u00e1r\u00e1ba, fel\u00fclr\u0151l kell hozz\u00e1f\u00e9rni.
\n– Mess\u00e9tek le a galagony\u00e1kat!
\nCsattog a fejsze, egy kis tiszt\u00e1s keletkezik az irdatlanban.
\n– Ugy. Itt kezdhetitek. Itt nincs gy\u00f6k\u00e9r. N\u00e9gysz\u00f6gben \u00e1ssatok!
\nOmlik a f\u00f6ld, kem\u00e9ny, szijjas mez\u0151s\u00e9gi agyag.
\nA f\u00f6ld al\u00f3l sz\u00f6rny\u00fc csat\u00e1roz\u00e1s hangja h\u00f6mp\u00f6ly\u00f6g. Puki meg Muki csaholnak, a borz mintha sirna, m\u00e9rges, vonyit\u00f3 hangot ad, de csak alig kisz\u00fcreml\u0151t. A f\u00f6ldre kell fek\u00fcdni, az odu el\u00e9, hogy az ember hallja.
\nA gr\u00f3f aggodalmaskodik. Vajjon j\u00f3 helyt \u00e1snak? Ha elhib\u00e1zn\u00e1k s a f\u00f6ldalatti \u00fcreg m\u00e1sfel\u00e9 kanyarodn\u00e9k! J\u00f3 egy \u00f3r\u00e1ja, hogy az \u00e1s\u00f3 nyesszen. A leg\u00e9nyek der\u00e9kon j\u00f3val fel\u00fcl vannak a g\u00f6d\u00f6rben. Bard\u00f3cz lek\u00faszik, hallgat\u00f3zik… semmi.
\nTov\u00e1bb!
\nMost Borzi m\u00e1szik be. F\u00fcl\u00e9t a g\u00f6d\u00f6r alj\u00e1ra tapasztja. Mintha hallana valamit… Hirtelen \u00f6lbeli kedvence nagyot vakkantva felugrik mell\u0151le, kisiklik a karj\u00e1b\u00f3l. Meghallotta a f\u00f6ldalatti riadalt! De csak nem f\u00e9l? Borzi \u00f6r\u00f6kre meggy\u00fcl\u00f6ln\u00e9.
\n– Hallom… hallom! ujjong Borzi.
\nNo, most vigy\u00e1zni az \u00e1s\u00e1ssal. Mert megeshetik, hogy a beszakad\u00f3 nyil\u00e1son \u00e1t borz uram kereket old.
\n– K\u00e9zn\u00e9l tartani a kuty\u00e1kat! ki\u00e1lt a gr\u00f3f Pist\u00e1ra.
\nAz is nagy k\u00e9rd\u00e9s, vajjon az eredeti bej\u00e1rat meg a ki\u00e1sott g\u00f6d\u00f6r k\u00f6zti j\u00e1ratban lesz-e \u0151keme, mert akkor innenfel\u0151l az uj nyil\u00e1son \u00e1t is r\u00e1 kell engedni a kuty\u00e1kat. De ha m\u00e9g m\u00e9lyebb a f\u00f6ldalatti gang, akkor nem ker\u00fclhet m\u00e9g k\u00e9t t\u00fcz k\u00f6z\u00e9 a borz. Bevonul a m\u00e9lybe, ha hirtelen el nem b\u00e1nnak vele. Akkor azt\u00e1n uj g\u00f6dr\u00f6t kell \u00e1sni, mindig tov\u00e1bb, mig a barlang v\u00e9g\u00e9ig jutnak.
\nMost Puki el\u0151t\u00e1molyog a f\u00f6ld al\u00f3l. V\u00e9rbe van k\u00f6p\u00fclve. Muki azonban tartja mag\u00e1t.
\n– A Puki, az meg van semmis\u00fclve, b\u00f6lcselkedik Pista \u00e9s l\u00e1ncot vet a kid\u0151lt harcosra.
\nA t\u00f6bbi kutya \u0151rj\u00f6ng, hogy bocs\u00e1ss\u00e1k szabadon \u0151ket. Pufit elengedik. V\u00e9n, kicsit sz\u00e9l\u00fct\u00f6tt j\u00f3sz\u00e1g. Az orra csupa r\u00e9gi heged\u00e9s. A fej\u00e9t f\u00e9loldalt l\u00f3gatja. De mikor \u00e9rzi, hogy szabad, diadalthorkantva rohant a g\u00f6d\u00f6rbe.
\nSzab\u00e9dy Mufit tartja k\u00e9szen. Borzi Csokol\u00e1d\u00e9t. Most fog az \u00e1sott g\u00f6d\u00f6r beszakadni, az uj nyil\u00e1sba uj, friss harcosokat kell bocs\u00e1tani.
\nAz egyik \u00e1s\u00f3 m\u00e9lyen szalad a f\u00f6ldbe.
\n– Megnyilt! ki\u00e1ltja Bard\u00f3cz. A kuty\u00e1kat! Gyorsan!
\nA gr\u00f3f a g\u00f6d\u00f6r sz\u00e9l\u00e9n \u00e1ll, a fegyvereket t\u00f6lti.
\nA nyil\u00e1st kikerekitik. Szab\u00e9dy el akarja engedni Mufit.
\nBorzi el\u00e9beveti mag\u00e1t. Csokol\u00e1d\u00e9\u00e9 az els\u0151s\u00e9g. Odadobja a nyil\u00e1snak kedves pajtik\u00e1j\u00e1t. Csokol\u00e1d\u00e9 bukfencet vet \u00e9s usgy\u00e9! neki a g\u00f6d\u00f6r meredek\u00e9nek, kifel\u00e9.
\n– Csokol\u00e1d\u00e9! Gy\u00e1va gazember! sikit Borzi.
\nE pillanatban t\u00fcsk\u00e9s, csikos \u00e1rny\u00e9k surran \u00e1t a nyil\u00e1sn\u00e1l: a borz! Mire Mufi nekiugrat, m\u00e1r elvill\u00e1mlott, be, m\u00e9lys\u00e9ges v\u00e1r\u00e1ba, a f\u00f6ld gyomr\u00e1ba. Mufi ut\u00e1na.
\nA gr\u00f3f sziv\u00e9b\u0151l nevet, \u00e9s kezet nyujt Borzinak. Csokol\u00e1d\u00e9 h\u0151stett\u00e9hez gratul\u00e1l. A kis gyal\u00e1zatos ott lapul a Borzi fel\u00f6lt\u0151j\u00e9n, egy galagonya alj\u00e1ban. Bard\u00f3cz r\u00e1h\u00faz egyet.
\n– Sz\u00e9p hist\u00f3ria! Neki az \u00e1s\u00e1snak!
\n\u00c9s m\u00e1r d\u00e9lre j\u00e1r. M\u00e9g egy ilyen bakl\u00f6v\u00e9s: bealkonyul \u00e9s ott kell hagyni az eg\u00e9szet. Holnapra pedig Borz uram kereket old.
\nBorzi ki van pirulva a haragt\u00f3l.
\n– Sz\u00e9gyentelen, semmirekell\u0151! Takarodj!
\nLehengeriti Csokol\u00e1d\u00e9t a k\u00f6peny\u00e9r\u0151l.
\nTulnan, a boz\u00f3t alj\u00e1b\u00f3l ki\u00e1ltoz\u00e1s foszlik arrafel\u00e9. Pista megsz\u00f3lal:
\n– A t\u00f6bbi nagys\u00e1dok.
\nBorzi kiverg\u0151dik a galagony\u00e1sb\u00f3l. A tiszt\u00e1son r\u0151zserak\u00e1s \u00e9g: ott melegszik az eb\u00e9d. R\u00f3zsa a teas\u00fctem\u00e9nyeket rakosgatja. A szobal\u00e1ny a f\u00f6ldreterit, a zsell\u00e9rn\u00e9 a t\u0171z k\u00f6r\u00fcl foglalatoskodik.
\n– Nem j\u00f6tt\u00f6k be? k\u00e9rdi Borzi.
\n– \u00c9n irt\u00f3zom a v\u00e9rt\u0151l. Az eg\u00e9sz borzvad\u00e1szat r\u00e9mes \u00e1llatkinz\u00e1s. Egyetlen szerencs\u00e9tlen \u00e1llatra r\u00e1uszittok \u00f6t-hat kuty\u00e1t. \u00c9s reggelt\u0151l estig gy\u00f6tritek a szeg\u00e9nyt.
\nEzt Anna mondja.
\n– \u00c9s hogy festesz, Borzi, ha l\u00e1tn\u00e1d! A f\u00e1tylad egy rongy. A hajad tele s\u00e1rga galagonyalev\u00e9llel. A kezed…
\nBorzi keze \u00f6ssze van karmolva. A galagonyat\u00fcsk\u00e9k.
\nR\u00f3zsa m\u00e9g hozz\u00e1f\u00fczi:
\n– Nem valami h\u00f3dit\u00f3!
\n– Oh, ki gondol aff\u00e9l\u00e9re abban a forr\u00f3 izgalomban odabent! jelenti ki Borzi, \u00e9s ez R\u00f3zs\u00e1t kellemesen nyugtatja meg.
\nMost az urak is j\u00f6nnek. A borzlyukat Pista, meg a kuty\u00e1k \u0151rzik. B\u00e1rmily pomp\u00e1s az eb\u00e9d, a n\u00e9gy vad\u00e1sz sietve, temp\u00f3z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl k\u00f6lti el. Majd j\u00f3llaknak este: b\u00e1lmossal, szalonn\u00e1ban pirult galambbal, p\u00e1rnaf\u00e1nkkal. Most minden: a borz!
\nVissza a s\u00fcr\u0171be!
\nAz uj g\u00f6d\u00f6r m\u00e1r embernyi m\u00e9ly. De nem hallani semmit a f\u00f6ld al\u00f3l. Pr\u00f3bak\u00e9p a gr\u00f3f beledobja Csokol\u00e1d\u00e9t: de az nem iramlik el semerre. Az \u0151 gy\u00e1vas\u00e1ga ezentul a pr\u00f3bak\u0151. Borzi r\u00e1 se n\u00e9z t\u00f6bbet.
\nA g\u00f6d\u00f6r egyre m\u00e9ly\u00fcl. Megkopogtatj\u00e1k az alj\u00e1t… mintha kongana.
\n– Az alj\u00e1t \u00e1ss\u00e1tok! Vez\u00e9nyel Bard\u00f3cz.
\n– Az oldal\u00e1t! Az oldal\u00e1t! ki\u00e1lt a gr\u00f3f.
\nA leg\u00e9nyek nem tudj\u00e1k, kire hallgassanak.
\nAz izgalom n\u0151tt\u00f6n n\u0151.
\nA kuty\u00e1k kettes\u00e9vel furakodnak a nyil\u00e1sba, a l\u00e1ncon l\u00e9v\u0151k tombolnak. Hirtelen az oldal beszakad. No most! Ha ujra elszalasztj\u00e1k, v\u00e9ge. Uj g\u00f6dr\u00f6t \u00e1sni m\u00e1r nincs id\u0151. Az \u00f6kl\u00f6mnyi s\u00f6t\u00e9t \u00fcreg kikerekedik az \u00e1s\u00f3k nyom\u00e1n. Bentr\u0151l a kuty\u00e1k \u0151r\u00fclten csaholnak, maguk el\u0151tt hajtj\u00e1k a borzot, innenfel\u0151l reszketve tombol Mufi.
\nAz \u00e1sit\u00f3 odub\u00f3l keskeny, cs\u00edkozott fej \u00fct\u0151dik ki; Mufi odakap. Kiserked a v\u00e9re, a borz orron harapta. De a borz is menek\u00fcl. Vissza. Vissza? M\u00f6g\u00f6tte a tulnan szorong\u00f3 kutyasereg. K\u00e9t t\u0171z k\u00f6zt van \u00e9s \u00fagy l\u00e1tszik, a v\u00e1ra nincs tov\u00e1bb. Nincs hova huz\u00f3dnia bellebb. \u00c9s a kuty\u00e1k m\u00e9gsem birnak vele. Tal\u00e1n k\u00f6rben forog, hogy olyan sebeket osztogat? \u00dcld\u00f6z\u0151i vonitanak, de nem t\u00e1gitanak.
\n– Ki a g\u00f6d\u00f6rb\u0151l! Bard\u00f3cz ki\u00e1ltja ezt az \u00e1s\u00f3sleg\u00e9nyeknek.
\n– F\u00e9lre mindenki! Ez a gr\u00f3f.
\nA borz feje ism\u00e9t kinn van.
\n– Ne l\u0151jj\u00f6n m\u00e9lt\u00f3s\u00e1god: a kuty\u00e1t sebzi meg!
\n– B\u00e1nom is \u00e9n a kuty\u00e1t, van el\u00e9g!
\n– A kuty\u00e1im!
\nBard\u00f3cz megragadja a gr\u00f3f kez\u00e9t. A borz Mufival egy\u00fctt kihengeredett a g\u00f6d\u00f6r alj\u00e1ba, ut\u00e1na Pufi\u00e9k, mind. \u00d6ssze vannak gabalyodva.
\nPuki, a l\u00e1ncravert, irt\u00f3ztat\u00f3 csahol\u00e1sba kezd, t\u00e1ncol, hempereg, el akarja harapni a l\u00e1nc\u00e1t.
\nBorzi l\u00e1ngol\u00f3 arccal \u00e1ll a g\u00f6d\u00f6r sz\u00e9l\u00e9n. Szab\u00e9dyval senki se t\u00f6r\u0151dik. Az kedvetlen\u00fcl tekint oda: a fegyverrel c\u00e9lz\u00f3, marcona, fiatal f\u0151urra, s a hozz\u00e1hajl\u00f3 pomp\u00e1zatos kis Dian\u00e1ra, Borzira. Ah, ezeket csak a borz \u00e9rdekli most! Egy\u00fctt ujjonganak. \u00c9s \u0151, \u0151 nem tud ujjongani. Keser\u00fc \u00e9s levert. Az eb\u00e9d alatt a gr\u00f3f folyton Borzival \u00e9v\u0151d\u00f6tt. \u00c9s neki azalatt teas\u00fctem\u00e9nyt kellett ennie. Hogy gy\u00fcl\u00f6li pedig a teas\u00fctem\u00e9nyt!
\nMost megd\u00f6rd\u00fcl a k\u00e9tcs\u00f6v\u00fc. A borz h\u00e1t\u00e1b\u00f3l piros forr\u00e1s eredez. De az\u00e9rt \u00e9l: verg\u0151dik, marakodik. Bard\u00f3cz leugrik a g\u00f6d\u00f6rbe, hogy elv\u00e1lassza a viaskod\u00f3kat. A gr\u00f3f ut\u00e1na. A kuty\u00e1kat alig lehet a borzr\u00f3l let\u00e9pni.
\nOlyan z\u00fcrzavar t\u00e1mad, hogy senki se veszi \u00e9szre az uj szenz\u00e1ci\u00f3t: a borz \u00e9ltep\u00e1rja most \u00fcti ki orrocsk\u00e1j\u00e1t a nyil\u00e1sb\u00f3l. R\u00e9m\u00fclten gurul kifel\u00e9 \u00e9s nekiveti mag\u00e1t az oldalnak. Igy, ez\u00e9rt gy\u0151zt\u00e9k a harcot k\u00e9t fel\u00e9, ketten voltak.
\n– M\u00e9g egy, m\u00e9g egy! ki\u00e1ltja el mag\u00e1t Borzi.
\nDe senki se hallgat re\u00e1.
\nBorzi odar\u00e1ntja Szab\u00e9dyt a g\u00f6d\u00f6rh\u00f6z.
\n– L\u00f6jj\u00f6n! parancsol r\u00e1 t\u00fcrelmetlen l\u00e1zban.
\nSzab\u00e9dy v\u00e1ll\u00e1n \u00e9rzi a le\u00e1nyka meleg kacs\u00f3j\u00e1nak nyom\u00e1t. A karja megreszket.
\nFegyvere els\u00fcl, a l\u00f6v\u00e9s egy galagonyat\u0151be fur\u00f3dik. A borz visszan\u00e9z re\u00e1juk, mintha f\u00fcg\u00e9t mutatna, s eliramlik a s\u00fcr\u00fcbe.
\nA kuty\u00e1k esze sincs helyt. \u00c9s Borzi meg Szab\u00e9dy elfelejtik uszitani \u0151ket. Mialatt mindenki a m\u00e1siknak, a haldokl\u00f3 borznak tombol, \u0151k hirtelen, az elszalasztott borz feletti \u00e1multokban egym\u00e1sra tekintenek. De azt\u00e1n sz\u00e9trebbennek.
\nA hangulat tet\u0151pontja lej\u00e1rt.
\nBard\u00f3cz kim\u00e1szik a g\u00f6d\u00f6rb\u0151l: a kuty\u00e1it hozza. A gr\u00f3f a borzot. Sejtelm\u00fck sincs, hogy egyet elszalasztottak. A kuty\u00e1k se vett\u00e9k \u00e9szre: a h\u00e1tukon futott v\u00e9gig az eliraml\u00f3 kis sz\u00f6kev\u00e9ny. \u00dagy vivtak a p\u00e1rj\u00e1val, hogy meg se szimatolt\u00e1k a m\u00e1sikat.
\nPista azonban kacskaring\u00f3san v\u00e1gja ki:
\n– Ahajt szalad \u0151kigyelm\u00e9nek a hites feles\u00e9ge. A Szab\u00e9dy uras\u00e1g elhib\u00e1dzta.
\nA gr\u00f3f odadobja a borzot a kuty\u00e1knak.
\nHadd legyen jutalmuk: marcangolhass\u00e1k a zs\u00e1km\u00e1nyukat. Szeg\u00e9ny borz! A h\u00e1t\u00e1n s\u00f6t\u00e9tpiros, lucskos, borzalmas seb; de m\u00e9g \u00e9l: apr\u00f3 szeme olyan szomoruan akad fenn, a csalit k\u00f6zt betekint\u0151 \u00e9gen. A teste csupa verejt\u00e9k: eg\u00e9sz nap viaskodott. S a p\u00e1rja, az kereket oldott, itthagyta.
\n– Pedig ez a n\u0151st\u00e9ny, \u00e1llapitja meg Pista.
\n– Igen. N\u00e9ha mi vagyunk a b\u00e1trabbak. A f\u00e9rfiak pedig…
\nBorzi elhallgat. Szab\u00e9dy m\u00e1moros, b\u00e1mul\u00f3 szemmel n\u00e9zi \u0151t.
\n– Gy\u00e1v\u00e1k…? sugja hirtelen. Ne higyje.
\nK\u00fcnn a tiszt\u00e1son ezalatt Anna kikiricset gy\u00fcjt\u00f6tt. R\u00f3zsa a teas\u00fctem\u00e9nyeket pakkolta vissza. Volt mi\u00e9rt hoznia. Szab\u00e9dy mintha robotb\u00f3l ette volna. A s\u00fcr\u00fcbe egyik\u00fck se kiv\u00e1nkozott. Patyolatruha volt mindkett\u0151n, rongyra t\u00e9p\u0151d\u00f6tt volna.
\nMost j\u00f6nnek a vad\u00e1szok. Pista a borzot l\u00f3b\u00e1lja, a kuty\u00e1k majd let\u00e9pik \u0151t, v\u00e9rz\u0151 orrukkal folyton nekikapnak. M\u00e9g a sz\u00e9l\u00fct\u00f6tt Pufi is. Agyon van pedig f\u00e1radva, t\u00e1ntorog. A gr\u00f3f meg Bard\u00f3cz nyakig agyagba vannak maszatolva. Borzi szoknyasz\u00e9le is meghurcol\u00f3dott a s\u00e1rga f\u00f6ldben, a f\u00fcl\u00e9hez galagonyabogy\u00f3kat t\u0171z\u00f6tt; galagonyabogy\u00f3nyi ajka el van nyilva, mintha most m\u00e1r, nemsok\u00e1ra, ahelyett, hogy t\u00f6ml\u00f6cbe ker\u00fclne, szabad volna beleharapnia az \u00e9letbe. Hogy csillognak az \u00e9les gy\u00f6ngyf\u00e9ny\u0171 fogacsk\u00e1i! A szem\u00e9re aranyf\u00e1tyol ereszkedett.<\/p>\n

*
\nAz int\u00e9z\u0151lakra koraesti holdf\u00e9ny leng al\u00e1.
\nA konyha fel\u0151l pomp\u00e1s vacsoraillat terjeng. R\u00f3zsa kisasszony a szalonn\u00e1ban s\u00fclt galambokat forgatja. Bel\u00e1tta, hogy a teas\u00fctem\u00e9ny nem c\u00e9lravezet\u0151. Anna vir\u00e1gokat rak az eb\u00e9dl\u0151ben f\u00f6lteritett asztal v\u00e1z\u00e1iba.
\nA gr\u00f3f most \u00f6lt\u00f6zik \u00e1t. Bard\u00f3cz a borzot ny\u00fazatja. Sz\u00e9p, k\u00f6v\u00e9r j\u00f3sz\u00e1g.
\nBorzi, a kis semmittev\u0151 a verand\u00e1n \u00fcl. A veranda gard\u00e9ni\u00e1i hallgat\u00f3zva tartj\u00e1k magasba fejecsk\u00e9j\u00fcket. A rezed\u00e1k m\u00e1mort lehelnek. A le\u00e1nyka izz\u00f3 arc\u00e1t gyeng\u00e9den cir\u00f3gatja a holdf\u00e9ny, haja homlok\u00e1ba hull, mint a bronzf\u00e1tyol.
\nL\u00f3dobog\u00e1s. Most j\u00f6tt meg Szab\u00e9dy. Im\u00e9nt hazament, ruh\u00e1t cser\u00e9lni. Lassan j\u00f6n fel a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n a verand\u00e1ra.
\n– Borzi… sz\u00f3l gyeng\u00e9den, mikor a le\u00e1nyk\u00e1t megpillantja.
\nBorzi kicsit f\u00f6lemeli a karj\u00e1t. Szab\u00e9dy hozz\u00e1hajol.
\n– Nos… meg van el\u00e9gedve a mai nappal?
\n– Meg. Nagyon sz\u00e9p volt.
\n– \u00c9s m\u00e9g nincs v\u00e9ge. M\u00e9g j\u00f6het egy csod\u00e1s fordulat benne. B\u00e1r maga szerint ma m\u00e1r nincsenek csod\u00e1s fordulatok.
\n– H\u00e1t vannak?
\n– P\u00e9ld\u00e1ul nagy csoda lenne az, ha maga… ma este egy caterpillart kapna aj\u00e1nd\u00e9kba?
\n– \u00c9s vele egy\u00fctt… leheli a l\u00e1nyka.
\nVele egy\u00fctt… ezer holdat.
\nBorzi f\u00f6lveti nagy, dr\u00e1ga szem\u00e9t.
\n– Oh nem… hanem… t\u00e9ged!
\nKarja \u00e1tkapcsolja a fiatalember er\u0151s nyak\u00e1t.
\n– Vacsor\u00e1lni! Nem illik mindig elk\u00e9sni az asztalt\u00f3l, pl\u00e1ne mikor \u0151m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ga itt van; sz\u00f3l f\u00f6l egy csip\u0151s hang az udvarr\u00f3l. R\u00f3zsa kisasszony\u00e9.
\nBorzi\u00e9k az eb\u00e9dl\u0151 fel\u00e9 mennek.
\n– No gr\u00f3f, most m\u00e1r nem f\u00e9lek t\u0151led!
\nSzab\u00e9dy f\u00f6lemelt fejjel l\u00e9p az eb\u00e9dl\u0151be.
\nA t\u00e1rsalg\u00e1s a vad\u00e1szat k\u00f6r\u00fcl forog. Mindenki nyert valamit benne. Anna egy zs\u00e1k kikiricset hozott haza. R\u00f3zsa kisasszony a borzpr\u00e9met aj\u00e1nd\u00e9kul kapta a gr\u00f3ft\u00f3l a sok j\u00f3 teas\u00fctem\u00e9ny\u00e9rt. Bard\u00f3cz m\u00e1sf\u00e9l liter borzzsirt rem\u00e9l a nyergeinek. A gr\u00f3f… na, \u0151 megl\u0151tte a borzot, egy vad\u00e1szn\u00e1l ez a f\u0151nyeres\u00e9g. H\u00e1t Szab\u00e9dy? Rajta mindenki nevet, hogy a maga borz\u00e1t elszalasztotta.
\n– Ki tudja? sz\u00f3l Szab\u00e9dy titokzatosan. H\u00e1tha megfogtam… elevenen?
\n\u00c9s szeme beleragyog Borzi\u00e9ba, \u00e9s megszoritja az asztal alatt a le\u00e1nyka meleg kacs\u00f3j\u00e1t.
\nKimondhatatlan boldog. Sejtelme sincs, hogy a gr\u00f3f maga is v\u0151leg\u00e9ny, Erd\u00e9ly legszebb f\u0151uri kisasszony\u00e1nak j\u00f6vend\u0151belije. Ha sejtette volna, nem gondolt volna ma oly k\u00e9ptelens\u00e9gekre, nem lett volna oly ostob\u00e1ul f\u00e9lt\u00e9keny; \u00e9s ha nem lett volna f\u00e9lt\u00e9keny, nem bolondult volna bele hal\u00e1losan Borziba, \u00e9s nem is lenne most a vil\u00e1g legboldogabb embere. L\u00e1m, l\u00e1m, a balgas\u00e1g n\u00e9ha a mennyorsz\u00e1g kapuj\u00e1ba vez\u00e9rel.<\/p>\n

\n

Forr\u00e1s: Berde M\u00e1ria: A t\u00fck\u00f6r \u2013 Szeg\u00e9ny kicsi Jula \u2013 Borzhist\u00f3ria<\/strong><\/a>. H\u00e1rom novella. 1920. Kosmos R-T. MAROS-V\u00c1S\u00c1RHELY.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Borzhist\u00f3ria Alig h\u00fcv\u00f6s, szell\u0151tlen reggel. K\u00f6r\u00fcl az aranyszin\u00fc \u00e9gbe alacsony, g\u00f6mb\u00f6ly\u00fc, ugaros dombok ivelnek bele; a dombok \u00f6l\u00e9ben, a t\u00e1gas, s\u00e1rg\u00e1ra \u00e9gett udvar ak\u00e1ccal \u00e1rnyalt oldal\u00e1n a h\u00e1z feh\u00e9ren vakit, mintha izzana. Pedig a hosszu, f\u00fcgg\u0151kertnek tetsz\u0151 torn\u00e1c pazar vir\u00e1gp\u00e1rk\u00e1nya m\u00e9g hajnalian \u00fcde: a gard\u00e9ni\u00e1k merev piros meg r\u00f3zsaszin g\u00f6mbjei, a lenge flokszok, a led\u00e9ren […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-93981","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/93981","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=93981"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/93981\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=93981"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=93981"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=93981"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}