A m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa v\u00e9ge fel\u00e9 a frontr\u00f3l hazaker\u00fclt Seymour Glass-t (mes\u00e9li J. D. Salinger) Muriel, a menyasszonya megh\u00edvja t\u00falont\u00fal polg\u00e1ri csal\u00e1dja k\u00f6r\u00e9be vacsor\u00e1ra. A l\u00e1ny sz\u00fclei, akit aggasztanak a fiatalember bizarr n\u00e9zetei, felteszik az ilyenkor szok\u00e1sos, „klasszikus” k\u00e9rd\u00e9st: milyen karriert l\u00e1t k\u00f6vethet\u0151nek a maga sz\u00e1m\u00e1ra a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n. Seymour mindannyiuk megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00e9s\u00e9re azt feleli, nem szeretne semmi egy\u00e9b lenni, mint d\u00f6gl\u00f6tt macska. A jelenl\u00e9v\u0151k e v\u00e1laszt az illet\u0151 bolond\u00e9ri\u00e1ja \u00fajabb jelek\u00e9nt k\u00f6nyvelik el, an\u00e9lk\u00fcl, hogy sejten\u00e9k, hogy e kiv\u00e1l\u00f3 szerepl\u0151 (aki, v\u00e9g\u00fcl is: napjaink Miskin hercege), e ragyog\u00f3 k\u00f6lt\u0151tehets\u00e9g v\u00e1lasz\u00e1ban egy r\u00e9gi Zen-parabol\u00e1ra utalt: ” Mi a legfelbecs\u00fclhetetlenebb dolog a vil\u00e1gon ? – k\u00e9rdezt\u00e9k egyszer a Zen-mestert\u0151l. – Egy d\u00f6gl\u00f6tt macska – v\u00e1laszolta amaz. – Mert ki adna \u00e9rte ak\u00e1r egy fabatk\u00e1t is? „
\nMert a k\u00f6lt\u00e9szet nem egy\u00e9b, mint fogyaszt\u00f3i, hedonista \u00e9s mediatiz\u00e1lt vil\u00e1gunknak, amelyben \u00e9l\u00fcnk, a Zen-t\u00f6rt\u00e9netbeli d\u00f6gl\u00f6tt macsk\u00e1ja. Elk\u00e9pzelhet\u0151-e ann\u00e1l hi\u00e1nyz\u00f3bb jelenl\u00e9t, al\u00e1zatosabb magasztoss\u00e1g, szel\u00eddebb terror? Mert \u0151\u00e9rte sem adna senki egy lyukas garast se, \u00e9s ennek ellen\u00e9re m\u00e9gis a legfelbecs\u00fclhetetlenebb. A k\u00f6nyvesboltokb\u00f3l is kiveszett, csak akkor tal\u00e1lunk r\u00e1, ha van t\u00fcrelm\u00fcnk \u00e1tkutatni a legeldugottabb k\u00f6nyvespolc-zugokat. (Gondolom, nem neheztel meg \u00e9rte a szerz\u0151, ha fenti \u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak illusztr\u00e1ci\u00f3jak\u00e9nt k\u00f6zbesz\u00farom: a cs\u00edkszredai antikv\u00e1riumban „szimbolikus \u00e1ron”, 1 lej\u00e9rt \u00e1rulj\u00e1k klasszikus vagy kort\u00e1rs k\u00f6lt\u0151k vaskos versk\u00f6teteit. \u00cdgy se veszi j\u00f3form\u00e1n senki! – a ford. megj.) A k\u00f6lt\u0151knek ma m\u00e1r nem emelnek szobrot, mint ahogyan tett\u00e9k ezt a XIX. sz\u00e1zadban, nincs m\u00e1r h\u00edrnev\u00fck, mint ahogyan volt a XX. sz\u00e1zad folyam\u00e1n. Az eladhat\u00f3s\u00e1g \u00e9s haszonelv\u0171s\u00e9g k\u00e9nyszerk\u00e9pzet\u00e9t\u0151l hajtva a kiad\u00f3k a k\u00f6lt\u00e9szett\u0151l ma \u00fagy menek\u00fclnek, mint az \u00f6rd\u00f6g a t\u00f6mj\u00e9nf\u00fcstt\u0151l. Manaps\u00e1g nem k\u00e9pzelhet\u0151 el dr\u00e1maibb sors ann\u00e1l az alkot\u00f3\u00e9n\u00e1l, aki teljesen a k\u00f6lt\u0151i hivat\u00e1s\u00e1nak szenteli \u00e9let\u00e9t. A r\u00e9giek k\u00e9pesek voltak arra, hogy egyetlen gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 verssor bolonds\u00e1g\u00e1\u00e9rt fel\u00e1ldozz\u00e1k \u00e9let\u00fcket (volt \u00fagy, hogy a m\u00e1sok\u00e9t is!), abban a hitben, hogy az ut\u00f3kor majd igazs\u00e1got szolg\u00e1ltat nekik. \u0150k m\u00e9g \u0151szint\u00e9n hitt\u00e9k, hihett\u00e9k, hogy a sz\u00e9ps\u00e9g, mint ahogy Dosztojevszkij mondta: megmenti, megv\u00e1ltja a vil\u00e1got. Ma m\u00e1r azt se tudjuk: mi a sz\u00e9ps\u00e9g, mi az, hogy vil\u00e1g, \u00e9s mi a megv\u00e1ltani ige jelent\u00e9se. V\u00e9g\u00fclis, mit v\u00e1lthatna meg az ember, amikor az \u00e9let az immanencia \u00e9s a kock\u00e1zatoss\u00e1g sz\u00ednterein zajlik? Annak a t\u00e1vlata n\u00e9lk\u00fcl, hogy napjaink k\u00f6lt\u0151je a m\u0171v\u00e9szet\u00e9vel, amely l\u00e9nyeg\u00e9ben a mesters\u00e9ge, valamit is el\u00e9rhetne, \u0151 a h\u00edrn\u00e9v \u00e9s az ut\u00f3\u00e9let rem\u00e9nye n\u00e9lk\u00fcl, a „hasisev\u0151” aszoci\u00e1lis \u00e9s fantasztikus \u00e9letvitel\u00e9re \u00edt\u00e9ltetett. „A k\u00f6lt\u0151nek, ugyan\u00fagy, mint a katon\u00e1nak, nincs mag\u00e1n\u00e9lete, az \u0151 mag\u00e1n\u00e9lete por \u00e9s hamu” – \u00edrta Nichita St\u0103nescu. Manaps\u00e1g, amikor az \u00edrott k\u00f6nyv \u00e9lete le\u00e1ldoz\u00f3ban van, \u00e9s amikor az emberis\u00e9g \u00e9lvezettel halad a „virtu\u00e1lis” sz\u0171k \u00e9s ijeszt\u0151 szorosa fel\u00e9, a k\u00f6lt\u00e9szet ann\u00e1l ink\u00e1bb elt\u0171nik a szem\u00fcnk el\u0151l. A modernit\u00e1s felt\u00e9telezte a kult\u00far\u00e1ra k\u00f6zpontos\u00edtott civiliz\u00e1ci\u00f3t, a m\u0171v\u00e9szetekre k\u00f6zpontos\u00edtott kult\u00far\u00e1t, az irodalomra k\u00f6zpontos\u00edtott m\u0171v\u00e9szetet, a k\u00f6lt\u00e9szetre k\u00f6zpontos\u00edtott irodalmat. A k\u00f6lt\u00e9szet Val\u00e9ry, Ungaretti, T. S. Eliot idej\u00e9ben vil\u00e1gunk k\u00f6z\u00e9ppontj\u00e1nak a legk\u00f6zep\u00e9n \u00e1llt. M\u00e1ra a posztmodernizmus miatt bek\u00f6vetkezett decentraliz\u00e1ci\u00f3 l\u00e9trehozta a kult\u00fara n\u00e9lk\u00fcli civiliz\u00e1ci\u00f3t, a m\u0171v\u00e9szetek n\u00e9lk\u00fcli kult\u00far\u00e1t, az irodalom n\u00e9lk\u00fcli m\u0171v\u00e9szetet \u00e9s a k\u00f6lt\u00e9szet n\u00e9lk\u00fcli irodalmat. Valamik\u00e9ppen az t\u00f6rt\u00e9nt, hogy az ember\u00e9let p\u00f3lusai h\u00edrtelen \u00e9s katasztr\u00f3f\u00e1lisan felcser\u00e9l\u0151dtek, amely v\u00e1ltoz\u00e1snak \u00e9ppen a k\u00f6lt\u0151k lettek az els\u0151 \u00e1ldozatai.
\nA k\u00f6lt\u00e9szet – m\u00e9gis, mindenek ellen\u00e9re – megal\u00e1zottan, feloldottan, besziv\u00e1rogva a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi sz\u00f6ved\u00e9k anyag\u00e1ba, szinte teljesen elt\u0171nve mint foglalkoz\u00e1s \u00e9s m\u0171v\u00e9szet, megmaradt minden\u00fctt jelenval\u00f3nak, mint k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk a leveg\u0151. Mert a k\u00f6lt\u00e9szet t\u00f6bb, mik\u00e9nt egy k\u00e9plet vagy irodalmi kifejez\u00e9sm\u00f3d. \u00c9ppens\u00e9ggel egyfajta \u00e9letvitelnek tekinthet\u0151, egyfajta vil\u00e1gl\u00e1t\u00e1snak. \u00dajb\u00f3l \u00e9s \u00fajb\u00f3l kirekesztve tal\u00e1lv\u00e1n magukat a v\u00e1rb\u00f3l, a k\u00f6lt\u0151k megtanultak harcolni a civiliz\u00e1ci\u00f3nak azokkal a fegyvereivel, amelyeket \u00e9ppen a civiliz\u00e1ci\u00f3 ford\u00edtott ellen\u00fck. Az irodalmi blog-ok h\u00e1l\u00f3zat\u00e1ra menek\u00fclve, vonulva vissza, minden k\u00e9nyszer n\u00e9lk\u00fcl \u00e1ll\u00edtva \u0151rs\u00e9gbe a sz\u00f6vegeiket, kij\u00e1tszva b\u00e1rmely \u00e1rubabocs\u00e1t\u00e1si met\u00f3dus okozta kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1got, a „rock”- \u00e9s a „rap” -zene „lyrics”- eiben tal\u00e1ltak mened\u00e9ket, bevett\u00e9k magukat a zenei \u00e9s kereskedelmi videoklippek f\u00f6lds\u00e1nc-er\u0151d\u00edtm\u00e9nyeibe. Megtanultak k\u00fczdeni a performansz-k\u00f6lt\u00e9szet lovagi „slam”-torn\u00e1in. Megbar\u00e1tkoztak a n\u00e9vtelens\u00e9g \u00f6r\u00f6m\u00e9vel, a j\u00f3\u00e9rtelembe vett \u00f6nel\u00e9g\u00fclts\u00e9gnek azzal a hat\u00e1rtalan boldogs\u00e1g\u00e1val, hogy csup\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny j\u00f3bar\u00e1t sz\u00e1m\u00e1ra \u00edrnak verset, a k\u00f6rnyez\u0151 vil\u00e1g brutalit\u00e1sai ellen, a siker siv\u00e1rs\u00e1g\u00e1t\u00f3l v\u00e9dve magukat ez\u00e1ltal. Semmi sem diszkr\u00e9tebb a mai vil\u00e1gban, semmi sem csod\u00e1latram\u00e9lt\u00f3bb, bizonyos vonatkoz\u00e1sban semmi sem szomor\u00fabb, mint napjaink k\u00f6lt\u0151je, aki legutols\u00f3 alkot\u00f3-mohik\u00e1nk\u00e9nt maradt meg, maradt fenn az eredetit n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u0151 k\u00f3pi\u00e1k vil\u00e1g\u00e1ban, ahogyan Baudrillard fogalmaz: egyed\u00fcli na\u00edvnak egy t\u00f6rtet\u0151kkel ben\u00e9pes\u00edtett vil\u00e1gban. (A fenti \u00e1ll\u00edt\u00e1sok igazs\u00e1g-\u00e9rt\u00e9k\u00e9t a jelenkori magyar k\u00f6lt\u00e9szetb\u0151l vett egyetlen p\u00e9ld\u00e1val gondoltam „megt\u00e1mogatni”. Ide\u00edrom, mert idekiv\u00e1nkozik V\u00e1rady Szabolcs Petri Gy\u00f6rgy s\u00edrj\u00e1n\u00e1l elmondott b\u00facs\u00favers\u00e9nek r\u00e9szlet\u00e9t. A megsz\u00f3l\u00edtott: az elt\u00e1vozott k\u00f6lt\u0151-bar\u00e1t: „mert annyi h\u00edved van, \u00e9s olyan is, akinek nem kenyere a vers, Te, \/ tudtad, hogy az Interneten „topic” vagy? Versenyezve \/ id\u00e9znek nyilv\u00e1nval\u00f3an „outsiderek”, \/ hogy ezt n\u00e9zz\u00e9tek! ezt szeretem a legjobban! \u00e9n meg ezt. \/ Ki-ki m\u00e1st. Van, aki a zord \u00edt\u00e9szt, \/ Ath\u00e9ni Timont, Alcest-et, s\u0151t Therszit\u00e9szt. ” – a ford. megj. )
\nMaguk a mai rom\u00e1n k\u00f6lt\u0151k is a rom\u00e1n kult\u00fara gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ges d\u00f6gl\u00f6tt macsk\u00e1i. Nagy neh\u00e9zs\u00e9gek \u00e1r\u00e1n tudnak csak publik\u00e1lni, nincs elismer\u00e9sben r\u00e9sz\u00fck, nem juthatnak \u00f6szt\u00f6nd\u00edjakhoz, kit\u00fcntet\u00e9shez, sokan, mint m\u00e1sodrend\u0171 \u00edr\u00f3kra, \u00fagy tekintenek r\u00e1juk. Sokukr\u00f3l, nagyon sokukr\u00f3l az olvas\u00f3k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g nem is hallott. Az utols\u00f3, n\u00e9mi k\u00f6zismerts\u00e9gnek \u00f6rvend\u0151 rom\u00e1n k\u00f6lt\u0151k a 60-as \u00e9vek klasszikus modernjei voltak. Egyetlen mai k\u00f6lt\u0151 sem tudhat mag\u00e1\u00e9nak olyan h\u00edrnevet, mint amilyennel rendelkezett Nichita St\u0103nescu, Marin Sorescu, Gabriela Melinescu vagy Ana Blandiana (\u00e9s amely h\u00edrn\u00e9v m\u00e9g n\u00f6vekedett is az\u00f3ta!). A b\u00f6lcs\u00e9szkarok egyetemist\u00e1i k\u00f6z\u00fcl is csak kevesen ismerik a ma \u00e9l\u0151, kort\u00e1rs k\u00f6lt\u0151k m\u0171veit. \u00c9s m\u00e9gis, mindennek ellen\u00e9re a k\u00f6lt\u00e9szet megmaradt annak, ami volt mindig: a rom\u00e1n irodalom kir\u00e1lyn\u0151je, olyan abszol\u00fat l\u00e1ngelme \u00e1ltal f\u00e9mjelezve, mint Mihail Eminescu, a K\u00f6lt\u0151. A k\u00e9t vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa k\u00f6z\u00f6tti id\u0151szakban t\u00fcnd\u00f6k\u00f6ltek a modernizmus k\u00f6lt\u0151i, olyan remek\u00edr\u00f3k \u00e1ltal k\u00e9pviseltetve, mint Tudor Arghezi. A rom\u00e1n avantg\u00e1rd \u00e9s sz\u00fcrrealizmus sz\u00e9lesk\u00f6r\u0171 nemzetk\u00f6zi elismerts\u00e9gnek \u00f6rvend\u0151 alkot\u00f3kkal dicsekedhet, olyan nevekkel, amelyek minden mag\u00e1ra ad\u00f3 eur\u00f3pai m\u0171velt ember sz\u00e1m\u00e1ra mondanak valamit: Tristan Tzara, Isidore Isou, Benjamin Fondane, Gherasim Luca, Gellu Naum. A m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni id\u0151szakban a 60-as \u00e9vek ragyog\u00f3 k\u00e9pvisel\u0151in k\u00edv\u00fcl, akiket fent felsoroltunk, k\u00e9t elszigetelt alkot\u00f3r\u00f3l kell sz\u00f3lanom, akik mark\u00e1ns eredetis\u00e9g\u00fck k\u00fcl\u00f6nvil\u00e1g\u00e1ba z\u00e1rtan, meg\u00e9rdemelt, tart\u00f3s h\u00edrn\u00e9vre tettek szert: Leonid Dimov az egyik\u00fck, a sz\u00f3var\u00e1zs, a zavarbaejt\u0151 \u00e1lom \u00e1ltal belengett nosztalgikus t\u00e1jak k\u00f6lt\u0151je, Mircea Iv\u0103nescu a m\u00e1sik, aki tal\u00e1n a legjelent\u0151sebb ma \u00e9l\u0151 rom\u00e1n k\u00f6lt\u0151 ( a C\u0103rt\u0103rescu-k\u00f6tet „kifut\u00e1s\u00e1nak” ideje alatt, 2011. j\u00fal. 21-\u00e9n hunyt el – a ford. megj), abszol\u00fat m\u00f3don diszkr\u00e9t, tal\u00e1n maga a tapintatoss\u00e1g, \u00e1ttetsz\u0151, mint a tiszta leveg\u0151 \u00e9s \u00e9ppoly n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlen. Neki k\u00f6sz\u00f6nhetj\u00fck azt, hogy a 70-es \u00e9vekben \u00faj ir\u00e1nyt szabott a rom\u00e1n k\u00f6lt\u00e9szetnek, az addig \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u0151 francia ir\u00e1nyults\u00e1got semleges\u00edtve, hozz\u00e1kapcsolta a rom\u00e1n l\u00edr\u00e1t a k\u00f6zvetlenebb jelleg\u0171, pr\u00f3zaibb, \u00e1m dinamikusabb amerikai k\u00f6lt\u00e9szet tengerent\u00fali \u00e1ram\u00e1hoz. \u00cdgy, a 70-es \u00e9vek eklektikus k\u00f6lt\u0151i st\u00edlus\u00e1t az jellemezte, hogy a megk\u00e9sett modernizmus mellett megf\u00e9rtek benne a legellentmond\u00e1sosabb tendenci\u00e1k: a Blaga-k\u00f6vet\u0151 k\u00f6lt\u0151k kecsess\u00e9ge (Lucian Blaga mint a 20-as, 30-as \u00e9vek erd\u00e9lyi Rilk\u00e9je \u00e9l a k\u00f6ztudatban), Adrian Popescu, valamint Mircea Dinescu er\u0151teljes eticizmus\u00e1val. A nyolcadik \u00e9vtized legjelent\u0151sebb k\u00f6lt\u0151i: a kecses hi\u00e1baval\u00f3s\u00e1gok k\u00e9t utol\u00e9rhetetlen „kezel\u0151je”: \u015eerban Foar\u0163\u0103 \u00e9s Emil Brumaru.
\nA kommunista \u00e9r\u00e1ban jelentkezett utols\u00f3 k\u00f6lt\u0151nemzed\u00e9k a tragikus, diktat\u00fara \u00e9s n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9sek jellemezte 80-as \u00e9vek k\u00f6lt\u0151nemzed\u00e9ke volt, az, amelyet m\u00e1r saj\u00e1t kor\u00e1ban „blue jeans-nemzed\u00e9k”-k\u00e9nt tartottak sz\u00e1mon . Az 1980-as momentum a rom\u00e1n kult\u00fara vonatkoz\u00e1s\u00e1ban l\u00e9nyeg\u00e9ben egyen\u00e9rt\u00e9k\u0171 az 1968-as \u00e9v Nyugat-Eur\u00f3p\u00e1j\u00e1nak a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seivel: az elszakad\u00e1s, a rendszer elleni l\u00e1zad\u00e1s, az el\u0151z\u0151 nemzed\u00e9kek ellen szervez\u0151d\u0151 „fronde” id\u0151szaka. Amely t\u00e9ny a l\u00edr\u00e1ban t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt legink\u00e1bb. Mindaz, ami az \u00e9letet jelentette a rom\u00e1n k\u00f6lt\u00e9szetben az „undergrounde” ter\u00fclet\u00e9re k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt \u00e1t, saj\u00e1t elszigetel\u0151d\u00e9s\u00e9t, majd teljes elszakad\u00e1s\u00e1t, mint szerencs\u00e9s es\u00e9lyt fogadva el a kommunista rendszert\u0151l. Abban az \u00e9vtizedben j\u00f6hetett l\u00e9tre – az el\u0151z\u0151, Mircea Iv\u0103nescu \u00e1ltal f\u00e9mjelezett ut\u00e1n – f\u0151k\u00e9ppen a „beat”-nemzed\u00e9k, \u00e9s olyan jelent\u0151s k\u00f6lt\u0151k hat\u00e1s\u00e1ra, mint Allen Ginsberg, Lawrence Ferlinghetti, egy \u00fajabb k\u00f6zeled\u00e9s az amerikai l\u00edr\u00e1hoz. Az akkori id\u0151szak nagyon fiatal k\u00f6lt\u0151i (akik manaps\u00e1g az 50. \u00e9let\u00e9v\u00fcket taposs\u00e1k, \u00e9s lassacsk\u00e1n m\u00e1r \u00fagy emlegetik \u0151ket, mint az „utols\u00f3 klasszikus nemzed\u00e9k\u201d), \u00e1tvett\u00e9k az amerikai „beatles” heves-, er\u0151szakos-, elbesz\u00e9l\u0151-, pr\u00f3zai-, metafor\u00e1iban f\u00fcls\u00e9rt\u0151 st\u00edlus\u00e1t, megval\u00f3s\u00edtva a k\u00f6lt\u00e9szetnek a h\u00edres,” utc\u00e1ra t\u00f6rt\u00e9n\u0151 lek\u00f6lt\u00f6ztet\u00e9se” programj\u00e1t, amelyet a rom\u00e1n k\u00f6lt\u00e9szet m\u00e1r j\u00f3ideje n\u00e9lk\u00fck\u00f6z\u00f6tt. Ebben az id\u0151szakban az \u00e9l\u0151 k\u00f6lt\u00e9szet igazi sz\u00ednter\u00e9\u00fcl a bukaresti egyetemist\u00e1k h\u00edres H\u00e9tf\u0151i irodalmi k\u00f6re szolg\u00e1lt, amelyet h\u00e9t\u00e9vi „szamizdat” m\u0171k\u00f6d\u00e9se ut\u00e1n a kommunista cenz\u00fara brut\u00e1lisan betiltott. A legh\u00edresebb „nyolcvanas k\u00f6lt\u0151k”, ahogy manaps\u00e1g sz\u00e1montartj\u00e1k \u0151ket: Florian Iaru, Traian T. Co\u015fovei, Mariana Marin \u00e9s Ion Mure\u015fan. (A tanulm\u00e1ny szerz\u0151je, aki e nemzed\u00e9k legrelev\u00e1nsabb k\u00e9pvisel\u0151je, saj\u00e1t nev\u00e9t – \u00e9rthet\u0151 okb\u00f3l – nem t\u00fcnteti fel – a ford. megj.). Az els\u0151 k\u00e9t k\u00f6lt\u0151 a felsorol\u00e1sban: j\u00e1t\u00e9kos meg ir\u00f3nikus, az utols\u00f3 kett\u0151: m\u00e9ly, komoly \u00e9s pr\u00f3f\u00e9tikus, (a n\u00e9vsorb\u00f3l saj\u00e1tmag\u00e1t „lehagy\u00f3” Mircea C\u0103rt\u0103rescu pedig „metafizikai romantikus, posztmodern \u00e1lruh\u00e1ban „- Paul Cernat – \/ a ford. megj.\/). Ami mindannyiukat k\u00f6z\u00f6sen jellemzi, az a szabads\u00e1g mindenekfeletti \u00f3hajt\u00e1sa.
\nAz 1989-es decemberi rom\u00e1n kommunistaellenes forradalom gy\u0151zelme ut\u00e1n a rom\u00e1nok \u00e9rt\u00e9krendszer\u00e9ben a k\u00f6lt\u00e9szet katasztr\u00f3f\u00e1lisan lehanyatlott. A 90-es \u00e9vtized vadkapitalista \u00e1talakul\u00e1s\u00e1nak folyamat\u00e1ban a n\u00e9pess\u00e9g elszeg\u00e9nyedett, a k\u00f6nyv- \u00e9s foly\u00f3iratkiad\u00e1sok lez\u00fcll\u00f6ttek, a ford\u00edt\u00e1sok ter\u00e9n egyeduralkod\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt a kommersz-irodalom. Azok a k\u00f6lt\u0151k, akik e nyomor\u00fa korszakban publik\u00e1ltak, mintha eleve a k\u00f6z\u00e9rdektelens\u00e9g \u00f3ce\u00e1nj\u00e1nak habjai k\u00f6z\u00e9 haj\u00edtott\u00e1k volna versk\u00f6teteiket. Valamik\u00e9ppen \u0151ket illeti meg a rom\u00e1n k\u00f6lt\u00e9szet m\u00e1sodik elveszett nemzed\u00e9k\u00e9nek a titulusa (az els\u0151, a Constant Tonegaru- \u00e9s Geo Dumitrescu-\u00e9k 1945-\u00f6s gener\u00e1ci\u00f3ja ut\u00e1n). K\u00f6lt\u0151i csoportosul\u00e1sok, csoportocsk\u00e1k pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k meg tov\u00e1bbfolytatni a „nyolcvanasok” gener\u00e1ci\u00f3ja \u00e1ltal megkezdett utat (gyakran emezek ellen\u00e9ben), an\u00e9lk\u00fcl, hogy lett volna olvas\u00f3t\u00e1boruk. Hogy felh\u00edvj\u00e1k magukra az olvas\u00f3k \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t, sokan e k\u00f6lt\u0151k k\u00f6z\u00fcl a nyelvi er\u0151szakt\u00e9tel, s\u0151t a pornogr\u00e1fia eszk\u00f6zeihez folyamodtak, gyakran felv\u00e1llalva a „punk”-mozgalom eszk\u00f6zt\u00e1r\u00e1t \u00e9s \u00fczenet\u00e9t is. Az ArtPanorama foly\u00f3irathoz k\u00f6t\u0151d\u0151 Daniel B\u0103nulescut \u00e9s Mihai G\u0103l\u0103\u0163anut eml\u00edthetj\u00fck, mint a fent jelzett csoportosul\u00e1s k\u00e9pvisel\u0151it. M\u00e9gis, a csoport legjelent\u0151sebbje a fiatalon (35 \u00e9ves kor\u00e1ban) \u00e9s tragikusan elhunyt Cristian Popescu volt, a fellegekben j\u00e1r\u00f3 pszicho-fantaszta \u00e9s sz\u00fcrrealista k\u00f6lt\u0151. A korszak egy m\u00e1sik csoportosul\u00e1sa Brass\u00f3ban jelentkezett: olyan „kulturista”, kifinomultan raffin\u00e1lt k\u00f6lt\u0151k tartoztak ide, akik \u00e9ppen intellektualizmusuk „t\u00falhajt\u00e1sa” folyt\u00e1n v\u00e1ltak antiintellektualist\u00e1kk\u00e1. Legjelent\u0151sebbj\u00fck Simona Popescu. V\u00e9g\u00fcl, a t\u00e1rgyalt korszak nagy mag\u00e1nyos\u00e1nak a nev\u00e9t kell megeml\u00edtenem, a Ioan Es. Pop nev\u00e9t, akinek a 90-es \u00e9vek k\u00f6lt\u0151i b\u00f6rz\u00e9j\u00e9n a legmagasabb az \u00e1rfolyama: m\u00e9ly gondolatis\u00e1g jellemzi, az egzisztencialista, transzcendens t\u00e9m\u00e1k ir\u00e1nti vonz\u00f3d\u00e1s.
\nAz ezredfordul\u00f3 mintha valamicsk\u00e9t kedvezett volna a k\u00f6lt\u00e9szetnek, amely azonban sohase tudta visszah\u00f3d\u00edtani – napjainkig sem – a rom\u00e1n irodalomban bet\u00f6lt\u00f6tt valamikori vezet\u0151i st\u00e1tusz\u00e1t. A bukaresti egyetemista irodalmi k\u00f6r\u00f6k fiatal k\u00f6lt\u0151i megpr\u00f3b\u00e1lkoztak a hajdani nagyszer\u0171 H\u00e9tf\u0151i irodalmi k\u00f6r felt\u00e1maszt\u00e1s\u00e1val, de a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek m\u00e1r nem voltak azonosak a rendszerv\u00e1lt\u00e1s el\u0151ttivel. T. O. Bobe, Ioana Nicolaie, Sorin Ghergu\u0163 \u00e9s Marius Ianu\u015f a Litera nev\u0171 irodalmi k\u00f6r\u00f6n egym\u00e1st\u00f3l nagyon k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ihletetts\u00e9g\u0171 \u00e9s sz\u00ednvonal\u00fa k\u00f6ltem\u00e9nyeket olvastak fel. A felsorol\u00e1sban utols\u00f3nak eml\u00edtett k\u00f6lt\u0151 a besszar\u00e1biai Dumitru Crudu-val v\u00e1llvetve megpr\u00f3b\u00e1lkoztak azzal, hogy felzavarj\u00e1k a fiatal rom\u00e1n k\u00f6lt\u00e9szet kiss\u00e9 (p)\u00e1llott \u00e9s lehangol\u00f3 vizeit, megalap\u00edtv\u00e1n a „fracturism” (t\u00f6red\u00e9kess\u00e9g) c\u00edm\u0171 irodalmi ir\u00e1nyzatot, amelyhez ut\u00f3bb m\u00e1s k\u00f6lt\u0151k \u00e9s pr\u00f3za\u00edr\u00f3k is csatlakoztak. A meglehet\u0151sen tiszavir\u00e1g\u00e9let\u0171 ir\u00e1nyzat legf\u0151bb jellemz\u0151i: er\u0151teljes antiintellektualit\u00e1s, er\u0151szakos, brut\u00e1lis szoci\u00e1lis t\u00e9m\u00e1k felkarol\u00e1sa, olyan „rep”-zenei form\u00e1ci\u00f3k \u00e1ltal ihletve, mint a B. U. G, Mafia, Parazi\u0163ii. N\u00e9mik\u00e9pp paradoxonk\u00e9nt k\u00f6nyvelhet\u0151 el, hogy a k\u00f6lt\u0151i „\u00fczenet\u00fck” rendk\u00edv\u00fcli er\u0151szakoss\u00e1ga ellen\u00e9re sem tudtak a maguk sz\u00e1m\u00e1ra sok h\u00edvet toborozni.
\nA „nyolcvanas nemzed\u00e9k” st\u00edlus\u00e1t jellemz\u0151 pr\u00f3zais\u00e1g, a tr\u00f3pusok levetk\u0151z\u00e9se, az \u0151szintes\u00e9g \u00e9s hiteless\u00e9g napjainkig tov\u00e1bb\u00e9l a most indul\u00f3 legfiatalabbak k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9ben. Tal\u00e1n Dan Sociu a legismertebb (\u00e9s legtehets\u00e9gesebb) k\u00e9pvisel\u0151je ennek a k\u00f6lt\u0151i ir\u00e1nyults\u00e1gnak. A megszokott, h\u00e9tk\u00f6znapi gesztusok az \u0151 l\u00edr\u00e1j\u00e1ban valamik\u00e9ppen szert tesznek a csod\u00e1latoss\u00e1g nimbusz\u00e1ra. A l\u00e9t r\u00fats\u00e1ga Elena V\u0103d\u0103reanu k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9ben egy\u00fctt jelentkezik a szoci\u00e1lis t\u00e9m\u00e1k ir\u00e1nti vonz\u00f3d\u00e1ssal. M\u00e1s h\u00edres k\u00f6lt\u0151k (akiket a kritika – akaratuk ellen\u00e9re – a „k\u00e9tezresek nemzed\u00e9k\u00e9nek „nevezett el), eg\u00e9szen m\u00e1sfajta l\u00edr\u00e1t m\u0171velnek, nevezhetj\u00fck \u0151ket „\u00faj-egzisztencialist\u00e1knak”, mint amilyen p\u00e9ld\u00e1ul Ion Mure\u015fan-nak vagy Ioan Es. Pop-nak a profetizmushoz vagy tragikus groteszkhez k\u00f6zel\u00edt\u0151 l\u00edr\u00e1ja, amely saj\u00e1toss\u00e1gokat n\u00e1lunk a Lucian Blaga-val kezd\u0151d\u0151 erd\u00e9lyi k\u00f6lt\u00e9szettel kapcsolhatunk egybe. Teodor Dun\u0103, Claudiu Komartin vagy Dan Coman leg\u00fajabb versk\u00f6tetei a megsz\u00e1llotts\u00e1g, a k\u00e9nyszerk\u00e9pzetek k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9t k\u00e9pviselik, hellyel-k\u00f6zzel utat engedve a t\u00e9boly \u00e1ramlatainak is. Mindezek ut\u00e1n vonalat h\u00fazva, majd, elv\u00e9gezve az \u00f6sszead\u00e1st, v\u00e9geredm\u00e9nyk\u00e9nt meg\u00e1llap\u00edthatjuk: a rom\u00e1n l\u00edra, ha k\u00e9pvisel\u0151i utols\u0151 nemzed\u00e9k\u00e9t tekintj\u00fck: j\u00f3 kezekben van.
\nSemmi sem mutatkozik nagyobb hi\u00e1nyk\u00e9nt a rom\u00e1nok \u00e9let\u00e9ben a k\u00f6lt\u00e9szetn\u00e9l. Ha felk\u00e9rn\u00e9nk egy utcai j\u00e1r\u00f3kel\u0151t arra, hogy mondja fel egyetlen \u00e9l\u0151 k\u00f6lt\u0151 nev\u00e9t, minden bizonnyal, t\u00edz k\u00f6z\u00fcl kilenc egyet sem tudna „felsorolni”. M\u00e9gis azt \u00e1ll\u00edtom, hogy a k\u00f6lt\u00e9szet mindenn\u00e9l jelenval\u00f3bb. A fiatalok sokas\u00e1ga tesz fel verset a blogj\u00e1ra, valamely siker\u00fcltebb rekl\u00e1m-versike emberek sokas\u00e1g\u00e1nak h\u00fazza mosolyra a sz\u00e1j\u00e1t, a Mini Max rajz-filmjei, a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pek t\u00fcnd\u00e9r-j\u00e1t\u00e9kai sz\u00f6vegeiben gyakran t\u00falteng a k\u00f6lt\u00e9szet. Mert a k\u00f6lt\u00e9szet nem csup\u00e1n az, ha a sz\u00f6veget nem \u00edrj\u00e1k v\u00e9gig a jobboldali marg\u00f3ig a sorban. A k\u00f6lt\u00e9szet k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk minden\u00fctt jele van: test\u00fcnk molekul\u00e1inak DNS-\u00e9ben, a matematikai k\u00e9pletekben, a n\u0151k sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9ben \u00e9s a sz\u00e9p ferfiakban, a ny\u00e1ri felh\u0151k j\u00e1t\u00e9k\u00e1ban, de Baudelaire, a k\u00f6lt\u0151 megl\u00e1tta a k\u00f6lt\u0151it a tengerparti foszl\u00f3 hullatestben. A roml\u00e1snak is vannak vir\u00e1gai! K\u00f6lt\u0151nek lenni, Rom\u00e1ni\u00e1ban vagy b\u00e1rhol a vil\u00e1gon, azt a k\u00e9pess\u00e9gedet jelenti, hogy vedd \u00e9szre a sz\u00e9ps\u00e9get abban is, ahol rajtad k\u00edv\u00fcl nem l\u00e1tja azt meg senki m\u00e1s: a Zen-parabolabeli d\u00f6gl\u00f6tt macsk\u00e1ban is, amely a legink\u00e1bb jelenl\u00e9v\u0151\/ leghi\u00e1nyz\u00f3bb, legal\u00e1zatosabb\/ legmagasztosabb, legszel\u00eddebb\/ legvesz\u00e9lyesebb dolog a vil\u00e1gon.<\/p>\n
(Bartha Gy\u00f6rgy ford\u00edt\u00e1sa)<\/em><\/p>\n Forr\u00e1s: Mircea C\u0103rt\u0103rescu: Ochiul c\u0103prui al dragostei noastre, Editura Humanitas. Bucure\u015fti, 2012. 119-128.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa v\u00e9ge fel\u00e9 a frontr\u00f3l hazaker\u00fclt Seymour Glass-t (mes\u00e9li J. D. Salinger) Muriel, a menyasszonya megh\u00edvja t\u00falont\u00fal polg\u00e1ri csal\u00e1dja k\u00f6r\u00e9be vacsor\u00e1ra. A l\u00e1ny sz\u00fclei, akit aggasztanak a fiatalember bizarr n\u00e9zetei, felteszik az ilyenkor szok\u00e1sos, „klasszikus” k\u00e9rd\u00e9st: milyen karriert l\u00e1t k\u00f6vethet\u0151nek a maga sz\u00e1m\u00e1ra a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n. Seymour mindannyiuk megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00e9s\u00e9re azt feleli, nem szeretne […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120],"tags":[],"class_list":["post-94008","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/94008","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=94008"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/94008\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=94008"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=94008"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=94008"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}