A lap bels\u0151 fel\u00e9p\u00edt\u00e9se szigor\u00fa hierarchi\u00e1t k\u00f6vetett. Rendszab\u00e1lyzat, heti tervek, k\u00e9rlelhetetlen sz\u00e1monk\u00e9r\u00e9s. A g\u00e9pezetnek m\u0171k\u00f6dnie kellett. A hib\u00e1k\u00e9rt, lemarad\u00e1sok\u00e9rt szigor\u00fa dorg\u00e1l\u00e1s j\u00e1rt: tette a rovatvezet\u0151, a f\u0151szerkeszt\u0151\u2013helyettes, a f\u0151szerkeszt\u0151, a KISZ- \u00e9s p\u00e1rtszervezet. Az elemz\u00e9sek f\u0151 t\u00e9m\u00e1ja a p\u00e1rtoss\u00e1g, a cikkek ideol\u00f3giai tartalma, az ir\u00e1nyelvek betart\u00e1sa volt. A m\u00edvess\u00e9g, a sz\u00e9p nyelvezet m\u00e1sodrang\u00fa szerepet j\u00e1tszott. A felettes szervek sem a jelz\u0151ket, a hasonlatokat k\u00e9rt\u00e9k sz\u00e1mon. A st\u00edlusra k\u00fcl\u00f6n szem\u00e9ly \u00fcgyelt: K\u00e1rolyi Ibolya piros ceruz\u00e1ja \u00e9bresztett a val\u00f3s\u00e1gra: a rossz mondatszerkezetre, az oda nem ill\u0151 szavakra. Az ifj\u00fa tollforgat\u00f3 l\u00e1zongott. Ma tisztelettel gondolok r\u00e1, hisz rendre tan\u00edtott. A szavak h\u00e1ztart\u00e1s\u00e1ban sem lehet az \u00edzeket \u00f6ssze-vissza keverni!
\nHetente k\u00e9tszer d\u00e9lut\u00e1n is be kellett menni a szerkeszt\u0151s\u00e9gbe. Ezek voltak a szebb \u00f3r\u00e1k. Ilyenkor m\u00e9g a f\u0151n\u00f6k\u00f6k is leereszkedtek hozz\u00e1nk egy-egy oldottabb terefer\u00e9re. A bar\u00e1ts\u00e1gok line\u00e1ris form\u00e1ban sz\u00f6v\u0151dtek: egyfel\u0151l a rangsorban azonos helyet bet\u00f6lt\u0151k, m\u00e1sfel\u0151l a p\u00e1lyakezd\u0151k ker\u00fcltek k\u00f6zelebb egym\u00e1shoz. S volt egy harmadik szint\u0171 tagol\u00f3d\u00e1s is: az egyetemet v\u00e9gzettek\u00e9. Ezek voltak azok az \u00e9vek, amikor ez a munkat\u00e1rsak kiv\u00e1laszt\u00e1s\u00e1n\u00e1l m\u00e1r hangs\u00falyosabb szerephez jutott. Az akkori munkat\u00e1rsak k\u00f6z\u00fcl Pusztai J\u00e1nos, G\u00fazs Imre arca t\u0171nik el\u0151 a m\u00falt hom\u00e1ly\u00e1b\u00f3l. A sors fintora, hogy bel\u00e9p\u00e9sem ut\u00e1n nem sokkal, mindkettej\u00fcket \u2013 finoman sz\u00f3lva \u2013 eltan\u00e1csolt\u00e1k a lapt\u00f3l.
\nA magam hely\u00e9nek keres\u00e9s\u00e9ben sokban seg\u00edtett volt \u00e9vfolyamt\u00e1rsam, n\u00e9hai Gencz Gy\u00f6rgy jelenl\u00e9te. \u0150 az egyetem padjaib\u00f3l ker\u00fclt a laphoz. Tapasztalata, bar\u00e1ti szava sokszor lend\u00edtett \u00e1t a m\u00e9lyponton. Mi\u00e9rt ne mondan\u00e1m ki: \u00edr\u00e1saim megnyirb\u00e1l\u00e1sa, a meg\u2013megism\u00e9tl\u0151d\u0151 letol\u00e1sok elszomor\u00edtottak, szidtam magam, mi\u00e9rt is hagytam ott azt a p\u00e1ly\u00e1t, ahol otthonosan mozogtam. De vissza\u00fatr\u00f3l sz\u00f3 sem lehetett. A csal\u00e1dalap\u00edt\u00e1s, lak\u00e1skiutal\u00e1s m\u00e1r nem adott lehet\u0151s\u00e9get arra, hogy csak magamra gondoljak, hogy a magam v\u00e1lasztotta \u00f6sv\u00e9nyr\u0151l let\u00e9rjek. Az id\u0151 nagy k\u00e1rtyavet\u0151: lassan nemcsak a napi munka kalod\u00e1it, hanem sz\u00e9ps\u00e9geit is felfedeztem magamnak.
\nA bar\u00e1ti besz\u00e9lget\u00e9sek, a d\u00e9lut\u00e1ni s\u00f6r\u00f6z\u00e9sek jelentett\u00e9k a tanul\u00e1s pillanatait. A feladatul kapott t\u00e9m\u00e1t el\u0151re megbesz\u00e9lt\u00fck, tan\u00e1csokkal seg\u00edtett\u00fck egym\u00e1st, a terep tapasztalatait \u00fagyszint\u00e9n megvitattuk. Olyan volt ez, mint egy, a hierarchikus, p\u00e1rhuzamos iskola. Ott az utas\u00edt\u00e1s \u00e9s a sz\u00e1monk\u00e9r\u00e9s, itt az alkot\u00f3i folyamat, a gondolatt\u00f3l az adott t\u00e9ma a megsz\u00f6vegez\u00e9sig.
\nEz seg\u00edtett abban, hogy lassan r\u00e1\u00e9rezzek a munka \u00edz\u00e9re, hogy \u00f6r\u00f6m\u00f6t leljek abban, amit v\u00e9gzek. Ekkor, m\u00e9g 1965\u201366-ban \u2013 tal\u00e1n az elhagyott p\u00e1lya miatti lelkiismeret-furdal\u00e1s ind\u00edttat\u00e1s\u00e1ra \u2013 sz\u00fcletett meg az els\u0151 recenzi\u00f3 is: George C\u0103linescu: Ottilia titka c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9r\u0151l. 1965. m\u00e1rcius 13-\u00e1t \u00edrta a napt\u00e1r.
\nVolt e vil\u00e1gnak egy m\u00e1sik hozad\u00e9ka is sz\u00e1momra. Egyfel\u0151l a terepj\u00e1r\u00e1s, ami lehet\u0151v\u00e9 tette a b\u00e1nyav\u00e1rosok \u2013 Kapnikb\u00e1nya, Erzs\u00e9betb\u00e1nya, L\u00e1posb\u00e1nya \u2013 tov\u00e1bb\u00e1 a felhagyott s\u00f3b\u00e1ny\u00e1szathoz k\u00f6t\u0151d\u0151 Aknasugatag \u00e9s a fest\u0151i k\u00f6rnyezetben fekv\u0151 R\u00f3nasz\u00e9k n\u00e9pe, saj\u00e1toss\u00e1gai megismer\u00e9se; a K\u00e1rp\u00e1tok Borsab\u00e1nya f\u00f6l\u00f6tt megtekintett \u00c1rp\u00e1d-vonal maradv\u00e1nya, a csod\u00e1latos havasi t\u00e1j \u00e9s a p\u00e1sztorok \u00e9let\u00e9be val\u00f3 betekint\u00e9s. M\u00e1sfel\u0151l a Szatm\u00e1r \u00e9s Nagyk\u00e1roly k\u00f6rny\u00e9ki s\u00edkvid\u00e9k saj\u00e1toss\u00e1gainak felfedez\u00e9se. A rom\u00e1nok, magyarok, sv\u00e1bok lakta t\u00e1jhaza \u00e9lete, lak\u00f3inak lelki vil\u00e1ga a t\u00e1rsadalom soksz\u00edn\u0171s\u00e9g\u00e9t p\u00e9ld\u00e1zta sz\u00e1momra. Ezen t\u00falmen\u0151en pedig az emberi kapcsolat\u00e9p\u00edt\u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t. Az \u00e9n z\u00e1rk\u00f3zott term\u00e9szetem lassan kiny\u00edlt, a sok-sok \u00e9let\u00fat, mint megannyi hat\u00f3er\u0151 ered\u0151je seg\u00edtett abban, hogy l\u00e9tszeml\u00e9letem t\u00e1guljon, \u00faj horizontokat fedezzen f\u00f6l. Mennyire m\u00e1s volt a f\u00f6ld m\u00e9ly\u00e9ben, s\u00f6t\u00e9t v\u00e1jatokban dolgoz\u00f3 b\u00e1ny\u00e1sznak a vil\u00e1gr\u00f3l alkotott k\u00e9pe, mint a mez\u0151k\u00f6n dolgoz\u00f3 f\u00f6ldm\u0171vesek\u00e9, akik az \u00e9let teljess\u00e9g\u00e9t a magt\u00f3l a learatott term\u00e9sig k\u00eds\u00e9rte\/k\u00eds\u00e9rhette nyomon! Mennyire m\u00e1s volt a magas hegyek cs\u00facsair\u00f3l letekinteni \u00e9s a v\u00f6lgyek sz\u00edness\u00e9g\u00e9b\u0151l \u00e9rz\u00e9kelni a term\u00e9szet csod\u00e1it, a term\u00e9szet\u00e9t, amely m\u00e1s\u2013m\u00e1s arc\u00e1t mutatta fel\u00e9m! Mennyire m\u00e1s volt a csak a maga \u00e9let\u00e9\u00e9rt, csal\u00e1dj\u00e1\u00e9rt dolgoz\u00f3 ember \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g sors\u00e1\u00e9rt felel\u0151s vezet\u0151k arculat\u00e1nak megismer\u00e9se! A kit\u00e1gult horizont \u00faj volt sz\u00e1momra. Sok id\u0151be telt, am\u00edg megtanultam \u2013 teljess\u00e9ggel sosem \u2013 r\u00e1tal\u00e1ltam az emberi l\u00e9lek megnyit\u00e1s\u00e1nak kulcs\u00e1ra. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s vonz\u00f3d\u00e1ssal kerestem \u2013 tal\u00e1n a magam p\u00e1lfordul\u00e1s\u00e1nak ok\u00e1n \u2013 a vid\u00e9ki \u00e9rtelmis\u00e9gieket, kiv\u00e1ltk\u00e9pp a katedr\u00e1n h\u0171s\u00e9ggel megmarad\u00f3kat, azt a bels\u0151 k\u00e9sztet\u00e9st, amely megtartotta \u0151ket a legeldugottabb falvakban is. Kerestem azokat az agr\u00e1rm\u00e9rn\u00f6k\u00f6ket, akik a tervutas\u00edt\u00e1s kalod\u00e1j\u00e1ban sem vesztett\u00e9k el hit\u00fcket a szakm\u00e1ban, akik nemcsak a kapott, a term\u00e9szet t\u00f6rv\u00e9nyeinek sokszor ellentmond\u00f3 parancsokra figyeltek, nemcsak azoknak akartak, k\u00e9nyszer\u0171s\u00e9gb\u0151l, megfelelni, eleget tenni, hanem odafigyeltek azokra is, akik a szeg\u00e9nys\u00e9g ellen\u00e9re is megmaradtak az \u0151si mesters\u00e9g szeretet\u00e9ben, akik a sz\u00e1rba sz\u00f6kken\u0151 kal\u00e1sz, a r\u00fcgybont\u00f3 gy\u00fcm\u00f6lcsfa, a borjadz\u00f3 \u00e1llatok k\u00f6r\u00e9ben \u00e9lt\u00e9k \u00e9let\u00fcket. Szerettem gyalogolni erdei utakon, falvakat \u00f6sszek\u00f6t\u0151 \u00f6sv\u00e9nyeken\/orsz\u00e1g\u00faton, \u00e9lvezni a term\u00e9szet csendj\u00e9t, nyugalm\u00e1t; seg\u00edtett gondolataimat rendezni, \u00e9letem sor\u00e1r\u00f3l elgondolkozni. Szerettem mindaddig, amikor a Halmi\u2013T\u00farterebes k\u00f6zti \u00faton egy juh\u00e1szkutya meg nem t\u00e1madott, fogait vicsorgatva fenyeget\u0151en k\u00f6zeledett. Szerencs\u00e9mre, egy arra j\u00f6v\u0151 szek\u00e9r fogatos\u00e1nak ostorsz\u00edja elzavarta. Az eset megingatta b\u00e1tors\u00e1gomat, k\u00e9s\u0151bb meggondoltam, mily \u00fatakra v\u00e1llalkozom, m\u00f3dos\u00edtva, magam sz\u00e1m\u00e1ra, az \u00edr\u00f3i axi\u00f3m\u00e1t: gyalogolni nem mindig j\u00f3.<\/p>\n
Az 1968 febru\u00e1rj\u00e1ban bek\u00f6vetkezett megy\u00e9s\u00edt\u00e9s \u00faj szakaszt nyitott \u00e9letemben. Nagyb\u00e1ny\u00e1n csak hetilap maradt, ami jelent\u0151s szem\u00e9lyzetcs\u00f6kkent\u00e9ssel j\u00e1rt. A Szatm\u00e1r megy\u00e9ben ind\u00edtott Szatm\u00e1ri H\u00edrlap munkat\u00e1rsa lettem. A v\u00e1lt\u00e1s egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt k\u00f6nny\u0171. M\u00e1sf\u00e9l \u00e9ves ing\u00e1z\u00e1s nehez\u00edtette. Alig melegedhett\u00fcnk meg nagyb\u00e1nyai otthonunkban, 1969-ben k\u00f6lt\u00f6zn\u00fcnk kellett. Szatm\u00e1rn\u00e9meti a meg\u00e1llapod\u00e1s ideje volt. J\u00f6vend\u0151 gyermekink sz\u00fclet\u00e9si helye, felnevel\u0151 otthona, \u00e9letem, a r\u00e1m v\u00e1r\u00f3 feladatoknak val\u00f3 megfelel\u00e9s \u00faj korszaka.
\nSzatm\u00e1r megye jobb megismer\u00e9se \u00e9s a szakm\u00e1ban val\u00f3 elm\u00e9ly\u00fcl\u00e9s, a tudatos cselekv\u00e9s v\u00e1gya k\u00f6zepette Zirkuli P\u00e9ter p\u00e1lyat\u00e1rsam adott a kezembe egy, az \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3i szakma sz\u00e1m\u00e1ra nagyon fontos alapm\u0171vet: Bevezet\u00e9s a szociol\u00f3gi\u00e1ba. Lengyel szerz\u0151 m\u0171ve volt. Val\u00f3s\u00e1ggal fellelkes\u00edtett, hisz bennem a t\u00e1rsadalom, az azt form\u00e1l\u00f3 er\u0151vonalak jobb megismer\u00e9s\u00e9t seg\u00edthette volna el\u0151. A t\u00e9ma, ami megragadott, az a t\u00e1rsadalmi mobilit\u00e1s \u2013 az ing\u00e1z\u00e1s \u2013 volt, amit a gyors\u00edtott\/er\u0151szakolt iparos\u00edt\u00e1s gerjesztett, ind\u00edtott el a sz\u00f6vetkezetes\u00edtett falvakban. Avas\u00fajv\u00e1ros keltette fel a figyelmemet, ahonnan h\u00e1rom ir\u00e1nyba ing\u00e1ztak a fiatalok: Nagyb\u00e1ny\u00e1ra \u00e9s a k\u00f6rny\u00e9kbeli b\u00e1nyakitermel\u00e9sekbe, Szatm\u00e1rn\u00e9meti f\u0151leg k\u00f6nny\u0171ipari egys\u00e9geibe, valamint a gyors fejl\u0151d\u00e9snek indult, iparosod\u00f3, frissen v\u00e1ross\u00e1 avanzs\u00e1lt Avasfels\u0151faluba. Lelkesed\u00e9semben f\u00f6lvettem a kapcsolatot a kolozsv\u00e1ri egyetemi tansz\u00e9kkel, ahonnan szakmai tan\u00e1csokkal, k\u00e9rd\u0151\u00edvekkel halmoztak el. A gondolat m\u00e9gis k\u00e1ty\u00faba hullt. Tal\u00e1n mert \u00e9reztem, hogy fel\u00fclm\u00falja a napi \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3i k\u00f6telez\u0151 penzumokat, k\u00e9pess\u00e9geimet? Vagy az\u00e9rt, mint ami miatt a di\u00e1kkori id\u0151k k\u00edn\u00e1lta lehet\u0151s\u00e9g \u2013 a fels\u0151b\u00e1nyai magyar b\u00e1ny\u00e1sz-szaksz\u00f3kincs \u00f6sszegy\u0171jt\u00e9s\u00e9nek a sz\u00e1nd\u00e9ka is \u2013 elakadt? Kell\u0151 \u00f6nbizalomhi\u00e1ny, amb\u00edci\u00f3-szeg\u00e9nys\u00e9g? Ugyan ki tudn\u00e1 ma m\u00e1r erre a feleletet megadni? S\u00falyos, le nem t\u00f6rlesztett ad\u00f3ss\u00e1gaimat gyarap\u00edtotta.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
A lap bels\u0151 fel\u00e9p\u00edt\u00e9se szigor\u00fa hierarchi\u00e1t k\u00f6vetett. Rendszab\u00e1lyzat, heti tervek, k\u00e9rlelhetetlen sz\u00e1monk\u00e9r\u00e9s. A g\u00e9pezetnek m\u0171k\u00f6dnie kellett. A hib\u00e1k\u00e9rt, lemarad\u00e1sok\u00e9rt szigor\u00fa dorg\u00e1l\u00e1s j\u00e1rt: tette a rovatvezet\u0151, a f\u0151szerkeszt\u0151\u2013helyettes, a f\u0151szerkeszt\u0151, a KISZ- \u00e9s p\u00e1rtszervezet. Az elemz\u00e9sek f\u0151 t\u00e9m\u00e1ja a p\u00e1rtoss\u00e1g, a cikkek ideol\u00f3giai tartalma, az ir\u00e1nyelvek betart\u00e1sa volt. A m\u00edvess\u00e9g, a sz\u00e9p nyelvezet m\u00e1sodrang\u00fa szerepet j\u00e1tszott. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120],"tags":[],"class_list":["post-94193","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/94193","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=94193"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/94193\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=94193"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=94193"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=94193"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}