{"id":94196,"date":"2021-01-16T02:52:12","date_gmt":"2021-01-16T02:52:12","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=94196"},"modified":"2021-01-07T16:33:11","modified_gmt":"2021-01-07T16:33:11","slug":"mek-olvasmanyok-jerome-k-jerome-egy-naplopo-tunodesei","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=94196","title":{"rendered":"MEK-olvasm\u00e1nyok: Jerome K. Jerome – Egy naplop\u00f3 t\u0171n\u0151d\u00e9sei"},"content":{"rendered":"

M\u00e1r j\u00f3 p\u00e1r \u00e9ve el\u00e9rhet\u0151 magyar nyelven az angol irodalom eme saj\u00e1tos humor\u00fa, olvasm\u00e1nyos alkot\u00e1sa (magyar\u00edt\u00e1s\u00e1t m\u00e9g a huszadik sz\u00e1zad elej\u00e9n biztos\u00edtotta nagy nevettet\u0151nk, Karinthy Frigyes \u00e9s angolul kit\u0171n\u0151en tud\u00f3, nyelvzseninek tartott n\u00e9nje, Karinthy Emma, aki nem egyszer seg\u00edtette ki \u00f6ccs\u00e9t felv\u00e1llalt fordt\u00f3i munk\u00e1j\u00e1ban, s min\u00e9l jobban elm\u00e9lyed benne az olvas\u00f3, ann\u00e1l ink\u00e1bb meggy\u0151z\u0151dik r\u00f3la, hogy k\u00e9zen-k\u00f6z\u00f6n rokonlelkek tal\u00e1lkoztak a k\u00f6nyv lapjain, amely a der\u0171s mosoly mellett a hars\u00e1ny nevet\u00e9sig biztos\u00edtja mindennapi humor-sz\u00fcks\u00e9glet\u00fcnket). Felh\u00edvn\u00e1nk r\u00e1 a figyelmet, m\u00e1r csak az\u00e9rt is, mert Jerome K. Jerome nem csup\u00e1n egyetlen m\u0171v\u00e9vel lopta be mag\u00e1t a magyar olvas\u00f3 sz\u00edv\u00e9be: el\u00e9g, ha csak a H\u00e1rom ember egy cs\u00f3nakban, illetve a H\u00e1rom ember biciklin c\u00edm\u0171 vid\u00e1m reg\u00e9nyeit eml\u00edtj\u00fck. De az t\u00e9ny: az Egy naplop\u00f3 t\u0171n\u0151d\u00e9sei volt az a munka, ami sz\u00e9les k\u00f6rben felh\u00edvta a szerz\u0151re a figyelmet, n\u00e9pszer\u0171s\u00e9get szerezv\u00e9n sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9s saj\u00e1tos m\u0171faj\u00e1nak.
\nOlvas\u00e1s k\u00f6zben arra \u00e9bred az ember, hogy \u00fagy t\u0171nik: mintha az angol \u00edr\u00f3 egyenesen magyar ford\u00edt\u00f3ja keze al\u00e1 dolgozott volna \u2013 vannak pillanatok, amikor megesk\u00fcdn\u00e9nk, hogy Karinthy paradox\u00e1lis agya dolgozik k\u00f6vetkezetesen a sz\u00f6veg h\u00e1tter\u00e9ben, pedig tal\u00e1n \u201ecsak\u201d konzsenialit\u00e1sr\u00f3l van sz\u00f3. Ha pedig azt is sz\u00e1m\u00edt\u00e1sba vessz\u00fck, hogy az angol \u00edr\u00f3 nem csup\u00e1n ford\u00edt\u00f3ja r\u00e9v\u00e9n, hanem formailag am\u00fagy is k\u00f6t\u0151dik a magyars\u00e1ghoz, akkor az ir\u00e1nta tan\u00fas\u00edtott \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s cs\u00f6ppet sem mesterk\u00e9lt.
\nKider\u00fclt ugyanis, hogy a Jerome K. Jerome<\/strong> nev\u00e9ben szer\u00e9nyen megb\u00fav\u00f3 K. bet\u0171 tulajdonk\u00e9ppen Klapka Gy\u00f6rgy<\/strong> 48-as magyar t\u00e1bornokunk eml\u00e9k\u00e9re utal, aki angliai emigr\u00e1ci\u00f3j\u00e1ban gyakori vend\u00e9ge volt a Jerome-csal\u00e1dnak. E k\u00f6t\u0151d\u00e9snek jobb\u00e1ra csak szimbolikus \u00e9rt\u00e9ket \u00e9rdemes tulajdon\u00edtani, az \u00edr\u00f3t meghat\u00e1roz\u00f3 k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00fcl az apa korai hal\u00e1la eml\u00edtend\u0151 ink\u00e1bb; az ifj\u00fa Jerome-ot az \u00e9let val\u00f3s\u00e1ggal r\u00e1k\u00e9nyszer\u00edtette, hogy igen fiatalon munk\u00e1ba \u00e1lljon. Kalandos ifj\u00fas\u00e1g\u00e1b\u00f3l nem hi\u00e1nyzott a vas\u00fati munka, majd a sz\u00edn\u00e9szet vil\u00e1ga h\u00f3d\u00edtotta el, s egy v\u00e1ndortrupp tagja lett (h\u00e1nyattat\u00e1sair\u00f3l, \u00e9lm\u00e9nyeir\u0151l \u00e9rdekfesz\u00edt\u0151 reg\u00e9ny is sz\u00fcletett, s A kulissz\u00e1k titkai<\/em> c\u00edm alatt szint\u00e9n fellapozhat\u00f3 a MEK-en). Kor\u00e1n kezdett \u00edrni, k\u00e9nyszer\u0171 sorsa \u00e9jjeli mened\u00e9khelyekre is elvezette, az irodalmi \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9st a h\u00e1zass\u00e1ga hozta meg, amikor is szerf\u00f6l\u00f6tt kalandos n\u00e1sz\u00fatjuk t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t pap\u00edrra vetve komoly irodalmi sikert aratott.
\nV\u00edd\u00e1m, humoros hangv\u00e9tel\u0171 m\u0171vei mellett sz\u00edndarabokat is \u00edrt.
\nLelkes utaz\u00f3k\u00e9nt bej\u00e1rta Oroszorsz\u00e1got \u00e9s az Egyes\u00fclt \u00c1llamokat, k\u00e9t \u00e9ven kereszt\u00fcl csal\u00e1dj\u00e1val Drezd\u00e1ban \u00e9lt. Az I. vil\u00e1gh\u00e1bor\u00faban a fronton ment\u0151aut\u00f3 sof\u0151rk\u00e9nt szolg\u00e1lt, ekkor m\u00e1r elm\u00falt \u00f6tven \u00e9ves. Az \u00e1t\u00e9lt, megtapasztalt szenved\u00e9sek keser\u0171, ki\u00e1br\u00e1ndult embert faragtak bel\u0151le. \u00c9lete alkony\u00e1n meg\u00edrta \u00c9letem \u00e9s korom<\/em> c\u00edm\u0171 \u00f6n\u00e9letrajzi m\u0171v\u00e9t, majd hamarosan elhunyt.
\nM\u0171veinek java olvashat\u00f3 magyarul, a Magyar Elektronikus K\u00f6nyvt\u00e1r h\u00e1rom munk\u00e1j\u00e1t is el\u00e9rhet\u0151v\u00e9 tette , Egy naplop\u00f3 t\u0171n\u0151d\u00e9sei<\/a>, A kulissz\u00e1k titkai<\/a>,\u00a0 \u00datrak\u00e9szen<\/a> (k\u00e9tnyelv\u0171 kiadv\u00e1ny) \/CsG\/<\/strong><\/p>\n

\n
\"\"<\/a>

Jerome Klapka Jerome<\/strong><\/em><\/p><\/div>\n

Jerome K. Jerome: Szerelmi b\u00e1jital k\u00e9szit\u00e9se, haszn\u00e1latbav\u00e9tele<\/strong><\/em><\/h2>\n

Itt-ott megk\u00e9rdi valamelyik bar\u00e1tom: \u2013 A sz\u0151k\u00e9t szeretem-e, vagy a barn\u00e1t? A m\u00e1sik: Mit szeretsz jobban: alacsonyat, vagy magasat? Harmadik: K\u00f6nny\u00fc n\u0151ket szeretsz, vagy ink\u00e1bb komoly a kellemesebb t\u00e1rsas\u00e1g? Olyanform\u00e1n \u00e9rzem magam, mint valamikor bizonyos ifju h\u00f6lgy, kit\u0151l agg\u00f3d\u00f3 sz\u00fclei – az \u00e9vek szaporodv\u00e1n \u00e9s a j\u00f6vedelem ahelyett, hogy n\u00f6vekedn\u00e9k, ink\u00e1bb cs\u00f6kken – megk\u00e9rdezt\u00e9k, melyik tetszik neki a sok rendelkez\u00e9sre \u00e1ll\u00f3 sz\u00e9ptev\u0151 k\u00f6z\u00fcl? Azt mondja, \u00e9pp ott a baj; neki is az a legnehezebb. Nem bir r\u00e1j\u00f6nni, hogy melyiket szereti legjobban. Olyan kedvesek valamennyien. Hogy v\u00e1laszthatna egyetlenegyet? Avval azt\u00e1n kiz\u00e1rja a t\u00f6bbit a versenyb\u0151l? M\u00e9g a legjobban szerette volna, ha valamennyi\u00f6kh\u00f6z f\u00e9rjhezadj\u00e1k.<\/p>\n

Igy \u00e9rzem, hasonlitok eme ifju h\u00f6lgyh\u00f6z; tal\u00e1n kev\u00e9sbb\u00e9 sz\u00e9ps\u00e9gben, b\u00e1jban, mint ink\u00e1bb hat\u00e1rozatlans\u00e1gban akkor, ha fenti k\u00e9rd\u00e9seket int\u00e9zik hozz\u00e1m. Mintha valakit\u0151l a kedvenc \u00e9tel\u00e9t k\u00e9rden\u00e9k. Van id\u0151, mikor a legkedvesebb az ember el\u0151tt egy cs\u00e9sze tea, toj\u00e1ssal. M\u00e1skor borjuszeletr\u0151l lehet csak sz\u00f3. Ha csak halat tudn\u00e9k enni; holnap ugy v\u00e9lem, sohse eszek t\u00f6bb\u00e9 halat \u00e9letemben; keny\u00e9ren, tejen \u00e9s rizspuddingen fogok \u00e9lni. Ha hirtelen\u00e9ben megk\u00e9rdeznek, m\u00e9rt eszek most leves helyett fagylaltot; m\u00e9rt kedvelem kavi\u00e1rt a bifsztekhez, nem birn\u00e9k felelni.<\/p>\n

Szeretem \u00e9n a magas, meg az alacsony n\u0151ket; szeretem a barn\u00e1kat, meg a sz\u0151k\u00e9ket; j\u00f3kedv\u00fceket \u00e9s szomoruakat.<\/p>\n

Ne haragudjatok meg \u00e9rte, h\u00f6lgyeim; ti vagytok az okai. Minden helyesen gondolkod\u00f3 ember \u201e\u00e1ltal\u00e1nos\u201d udvarl\u00f3; hogy is lehetne m\u00e1sk\u00e9p? Olyan k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151ek vagytok, m\u00e9gis mind olyan b\u00e1josak a magatok nem\u00e9ben. S olyan nagy a f\u00e9rfisziv. El nem birod k\u00e9pzelni, b\u00e1jos olvas\u00f3n\u0151m, milyen nagy a f\u00e9rfi szive: \u00e9pp az a baja – n\u00e9ha a te bajod is.<\/p>\n

Nem rajonghatok-e a pomp\u00e1s tulip\u00e1n\u00e9rt, mert a szer\u00e9ny liljomot is szeretem? Nem cs\u00f3kolhatom meg az \u00e9des iboly\u00e1t, mert a kir\u00e1lyi r\u00f3zsa illata dr\u00e1ga el\u0151ttem?<\/p>\n

– Persze, hogy nem, – feleln\u00e9 a r\u00f3zsa. – Ha \u0151benne is l\u00e1tsz valami kit\u00fcn\u0151 tulajdons\u00e1got, akkor semmi dolgod velem t\u00f6bbet.<\/p>\n

– Ha avval a szem\u00e9rmetlen teremt\u00e9ssel foglalkozol, – mondja a Liliom remegve, – akkor nem az a f\u00e9rfi vagy, akinek tartottalak. Isten \u00e1ldjon.<\/p>\n

– Csak eredj a babaarcu Iboly\u00e1dhoz, – ki\u00e1lt a tulip\u00e1n, \u00e9s megr\u00e1zza b\u00fcszke fej\u00e9t. – \u00c9pp egym\u00e1shoz illetek.<\/p>\n

Mikor visszamegyek a liliomhoz, kijelenti, hogy nem bir megbizni \u00e9nbennem. L\u00e1tott a t\u00f6bbiekkel. Semmirekell\u0151nek tart. Sz\u00e9p arca csupa f\u00e1jdalom.<\/p>\n

Szerelem n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lek h\u00e1t, csak az\u00e9rt, mert tulsokat szeretek.<\/p>\n

Csak azon csod\u00e1lkozom, hogy a fiatalemberek egy\u00e1ltal\u00e1n n\u0151s\u00fclnek. Sz\u00f6rny\u00fc m\u00f3d neh\u00e9z lehet a v\u00e1laszt\u00e1s. Hyde Parkban s\u00e9t\u00e1ltam a multkor este. Katonazenekar szivandalit\u00f3 mel\u00f3di\u00e1kat huzott; a t\u00f6meg pomp\u00e1s hangulatban volt; ritk\u00e1n ilyen der\u00fcs az angol \u00e9g. K\u00f6zt\u00fck barangoltam \u00e9s figyelmemet a n\u0151k k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k le. Legnagyobb r\u00e9sz\u00fck, azt hiszem, bolti l\u00e1ny, varr\u00f3n\u0151k, meg a k\u00f6z\u00e9poszt\u00e1ly als\u00f3bb elemei. Legszebb ruh\u00e1ikat, legcsinosabb kalapjaikat tett\u00e9k fel; legujabb kezty\u00fcj\u00f6k a kez\u00fck\u00f6n. Kettesben-h\u00e1rmasban \u00fcltek, tekerg\u0151ztek; olyan boldogan csicseregtek, mint fiatal verebek a ruhasz\u00e1rit\u00f3 k\u00f6t\u00e9len. Micsoda der\u00fclt k\u00e9p! L\u00e1ttam m\u00e1r n\u00e9met mulat\u00f3 t\u00f6meget, meg franci\u00e1t, olaszt is l\u00e1ttam, de sehol a vil\u00e1gon nem l\u00e1tsz annyi csinos n\u0151t, mint az angol k\u00f6z\u00e9poszt\u00e1lyban. Minden n\u00e9gy k\u00f6z\u00fcl h\u00e1romra \u00e9rdemes volt egy-egy pillant\u00e1st vesztegetni; minden m\u00e1sodik n\u0151 csinos \u00e9s minden negyedik – tulz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl mondom – sz\u00e9p. Ahogy ide-oda s\u00e9t\u00e1ltam, az az eszm\u00e9m t\u00e1madt, hogy r\u00e9szrehajthatatlan aggleg\u00e9ny vagyok. Minden el\u0151it\u00e9lett\u0151l ment. Asszonyt keresek; ugy k\u00e9pzelem – hisz csak mese – hogy mindezek a l\u00e1nyok hajland\u00f3k hozz\u00e1m j\u00f6nni feles\u00e9g\u00fcl. Csak v\u00e1lasztanom kell! Eg\u00e9sz megzavarodtam. Voltak sz\u00e9p sz\u0151ke l\u00e1nyok, kikre v\u00e9tek volt n\u00e9zni, s\u00f6t\u00e9tek, kiknek l\u00e1tt\u00e1n felgyuladt a v\u00e9r; aranyv\u00f6r\u00f6shajuak, kiknek a szeme tengerz\u00f6ld, s kiket a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9ig lehetne k\u00f6vetni; babaarcu l\u00e1nyok, kiket olyan j\u00f3 volna szeretni, bec\u00e9zni; nemesvon\u00e1su sz\u00e9ps\u00e9gek, kiket im\u00e1dhat a f\u00e9rfi; nevet\u0151sek, kikkel vigan \u00e1tt\u00e1ncolhatod az \u00e9letet; komolyak, kikkel \u00e9des \u00e9s sz\u00e9p volna az egy\u00fcttl\u00e9t; h\u00e1zias l\u00e1nyok – szinte \u00e9rzi az ember, min\u0151 pomp\u00e1s otthont tudn\u00e1nak teremteni; f\u0151znek, varrnak s dr\u00e1ga, b\u00e9k\u00e9s helyecsk\u00e9v\u00e9 var\u00e1zsolj\u00e1k a h\u00e1zat. Gonoszarcu l\u00e1nyok is ker\u00fclk\u00f6ztek, kiknek ha a szem\u00e9be pillantasz, minden j\u00e1mbor \u00e9rz\u00e9s elt\u00e1vozik bel\u0151led; kiknek a nevet\u00e9se \u0151r\u00fclt karnev\u00e1lba fojtan\u00e1 a vil\u00e1got. Olyan l\u00e1nyok, kikr\u0151l szobrot lehetne \u00e1llitani; olyanok, kikt\u0151l tanulni lehetne; meg a szomoru l\u00e1nyok, kiket az ember meg szeretne vigasztalni; j\u00f3kedv\u00fc l\u00e1nyok, kik felviditan\u00e1k az embert; kisl\u00e1nyok, nagyl\u00e1nyok; kir\u00e1lyn\u0151i form\u00e1juak \u00e9s t\u00fcnd\u00e9rszer\u00fcek.<\/p>\n

Ha igy kellene v\u00e1lasztania az embernek feles\u00e9get? Husz-harmincezer k\u00f6z\u00fcl? Vagy a l\u00e1nyt venn\u00e9 k\u00f6r\u00fcl hirtelen\u00e9ben tizennyolcezer fiatalember, aggleg\u00e9ny, kikr\u0151l azt mondan\u00e1k: v\u00e1lassza hamar azt, a melyiket akarja, de iparkodj\u00e9k, mert sietni kell. Se a l\u00e1ny, se a fiu soha meg nem h\u00e1zasodna. A sors sokkal j\u00f3s\u00e1gosabb hozz\u00e1nk. Meg\u00e9rt benn\u00fcnket, megsegit. Valamelyik p\u00e1risi hotel hallj\u00e1ban hallottam, hogy az egyik h\u00f6lgy aj\u00e1nlotta a m\u00e1siknak a divat\u00e1ruh\u00e1z\u00e1t.<\/p>\n

– Menjen a Maison Nouvelle-be; – aj\u00e1nlotta a megk\u00e9rdezett lelkes\u00fclten; – azoknak van eg\u00e9sz P\u00e1risban a legnagyobb v\u00e1laszt\u00e9kuk.<\/p>\n

– Azt tudom, – felelt az els\u0151 h\u00f6lgy. – Hisz \u00e9pp az\u00e9rt nem megyek oda. Eg\u00e9sz megzavar. Ha hat kalapot l\u00e1tok, \u00f6t perc alatt megmondom, hogy melyik kell. Hatsz\u00e1z l\u00e1tt\u00e1ra elj\u00f6v\u00f6k onn\u00e9t kalap n\u00e9lk\u00fcl. Nem tud valami kis boltot?<\/p>\n

A sors f\u00e9lrevonja a fiatal embereket, fiatal n\u0151ket.<\/p>\n

– Jere velem ebbe a faluba, – mondja a Sors; – jere velem ennek a n\u00e9pes k\u00fclv\u00e1rosnak a mell\u00e9kutc\u00e1j\u00e1ba; jere ebbe a t\u00e1rsask\u00f6rbe; ebbe a k\u00e1poln\u00e1ba.<\/p>\n

Ebb\u0151l a tizenh\u00e9t fiatal h\u00f6lgyb\u0151l, kedves fiam, melyik kell? – ebb\u0151l a tizenh\u00e1romb\u00f3l melyiket szeretn\u00e9d a magad\u00e9nak, le\u00e1nyom?<\/p>\n

– Nem, miss; sajn\u00e1lom, ma nem mutathatom meg az emeleti helyis\u00e9geket; nem j\u00e1r itt a lift. De biztos vagyok benne, lesz valami ebben a teremben is, a mi megfelel az izl\u00e9s\u00e9nek. N\u00e9zzen k\u00f6r\u00fcl, kedvesem; majd l\u00e1t valami haszn\u00e1lhat\u00f3t.<\/p>\n

– Nem sir; nem mutathatom meg most a szomsz\u00e9d rakt\u00e1rt; oda nem vezethet\u00fcnk senkit, csak eg\u00e9sz k\u00fcl\u00f6nleges vev\u0151inket. A legdr\u00e1g\u00e1bb dolgainkat tartjuk abban a helyis\u00e9gben. (Csak gyorsan le avval a f\u00fcgg\u00f6nnyel, Alkalom kisasszony. Nem megmondtam, hogy nem lehet.) Nem volna ez is megfelel\u0151, uram? Ez a szin a legfrissebb divat. Igaz\u00e1n nagyon sokat v\u00e1s\u00e1rolnak bel\u0151le.<\/p>\n

– Nem sir? H\u00e1t nem! Term\u00e9szetes. Nem mindenkinek ugyanaz az izl\u00e9se. T\u00e1n valami s\u00f6t\u00e9t majd jobban \u00e1ll. Azt a k\u00e9t barn\u00e1t hozza csak, Alkalom kisasszony. Mindkett\u0151 b\u00e1jos l\u00e1nyka, nem igaz, uram? A magasabbat aj\u00e1nlan\u00e1m. Csak egy pillanatra, engedelmet k\u00e9rek. No mit tart r\u00f3la uram; mintha egyenesen \u00f6nre szabt\u00e1k volna, nem igaz? Az alacsonyabbat kedveli? Hogyne uram, hogyne; nem tesz semmit, nek\u00fcnk teljesen mindegy. Mindkett\u0151nek egy az \u00e1ra. Nincs is k\u00fcl\u00f6nb dolog ann\u00e1l, mint hogy \u00e9pp azt vegye az ember, a mit akar; mindig is mondtam. Nem sir; azt m\u00e1r nem, nem tehetem \u00f6nnek f\u00e9lre a port\u00e9k\u00e1t, olyasmit nem tesz\u00fcnk soha. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen most; egyenesen keresik a barn\u00e1kat. \u00c9pp ma reggel volt itt egy ur; ezt a bizonyosat n\u00e9zte ki mag\u00e1nak; ma este ujra elj\u00f6n. Biz isten, nem vagyok m\u00e1r biztos benne, nem j\u00f6n-e m\u00e1r… Hogyne uram, hogyne; ha ezt mindj\u00e1rt megveszi, akkor megegyezt\u00fcnk. (Rakja el a t\u00f6bbieket, Alkalom kisasszony; erre meg jegyezze fel, hogy el van m\u00e1r adva.) Biztos vagyok benne, uram, tetszeni fog, ha hazaviszi. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m uram! J\u00f3napot.<\/p>\n

– No miss: h\u00e1t l\u00e1tott m\u00e1r mindent? Igenis, miss; az is van rakt\u00e1ron abban az \u00e1rban. (Z\u00e1rja csak be azokat a fels\u0151 l\u00e1d\u00e1kat, Alkalom kisasszony; sohse mutasson t\u00f6bbet a rakt\u00e1rb\u00f3l, mint amennyit okvetlen\u00fcl sz\u00fcks\u00e9ges; az csak megzavarja a vev\u0151t. H\u00e1nyszor mondjam m\u00e9g?) Igenis, miss; \u00f6nnek igaza van; biz ebbe a darabba van egy kis hiba. Valamennyinek van icipici hi\u00e1nyoss\u00e1ga. Azt mondj\u00e1k a gy\u00e1rban, nem tehetnek r\u00f3la; az anyagban van a baj. Alig egyszer egy szezonban kapunk t\u00f6k\u00e9letes darabot; ha megvan, a h\u00f6lgyek nem is igen rajongnak \u00e9rte. Majdnem valamennyi vev\u0151nk jobb szereti, ha csek\u00e9ly hi\u00e1nyoss\u00e1ga van az \u00e1runak. Azt mondj\u00e1k, az olyan jellegzetes. N\u00e9zze csak azt meg, miss. Ez nagyon j\u00f3 viselet; meleg \u00e9s nyugodt. Olyat szeretne, akibe t\u00f6bb a szin? Hogyne, hogyne. K\u00f6r\u00fclm\u00e9ny kisasszony; nyujtsa csak le azt a skatuly\u00e1t. Nem, miss; ezekr\u0151l nem \u00e1llunk j\u00f3t, hogy egy \u00e9vn\u00e9l tov\u00e1bb tartsanak; att\u00f3l f\u00fcgg, hogyan haszn\u00e1lj\u00e1k, \u00f3 hogyne, miss; ezek itten eltartanak hosszu \u00e9vekig. Hisz nem mondt\u00e1k \u00f6nnek sokszor, hogy a nyugalmasabb, egyszer\u00fcbb mint\u00e1k tov\u00e1bb tartanak? B\u00e1r mi ugy tapasztaltuk, hogy k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl mind hasonlitanak egym\u00e1shoz. Igaz\u00e1n nem lehet olyan pontosan megmondani egyikr\u0151l se, a mig nem viseli. Nem szoktuk egyiket se melegebben aj\u00e1nlani a m\u00e1sik\u00e1n\u00e1l. Mindenf\u00e9le eshet\u0151s\u00e9g \u00e1ll fenn enn\u00e9l, meg amann\u00e1l is; az az \u00e1ru term\u00e9szete. Mindig csak azt mondom a h\u00f6lgyeknek: – Tal\u00e1lja sz\u00e9pnek hisz \u00f6nnek kell majd viselnie; azt\u00e1n nem j\u00f3 az olyan dolog, a mi mindj\u00e1rt kezdetben nem tetszik. – Igenis, miss; ez csinos \u00e9s j\u00f3l is \u00e1ll; igaz\u00e1n. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, miss. Ezt f\u00e9lreteheti, Alkalom kisasszony. Vigy\u00e1zzon, hogy el ne keveredj\u00e9k azzal, a mi m\u00e9g nincs eladva.<\/p>\n

Hasznos szerelmi b\u00e1jital annak a kis keleti vir\u00e1gocsk\u00e1nak a nedve, melyet Oberon cseppent a szem\u00fcnkre, mig alszunk. R\u00f6gt\u00f6n megoldja a neh\u00e9z k\u00e9rd\u00e9seket. Istenem, hisz term\u00e9szetes; Hel\u00e9n sokkal csinosabb. Ugyan n\u00e9zze meg csak Marisk\u00e1t az ember! H\u00e1t lehet galambot holl\u00f3hoz hasonlitani! Hogy is k\u00e9telkedhett\u00fcnk egy percre is? Ez a Mr. Botom kit\u00fcn\u0151 ember; olyan eszes, a milyen csinos. Oberon; h\u00e1l\u00e1sak vagyunk a gy\u00f3gyirod\u00e9rt. Matilda Jane istenn\u0151; igazi kir\u00e1lyn\u0151 ez a Matilda Jane; \u00c9va \u00f3ta nem sz\u00fcletett olyan asszony, mint Matilda Jane. Egy kis szepl\u0151 van az orr\u00e1n; – kicsiny, \u00e9des, pisz\u00e9cske orr\u00e1n – \u00e9s milyen sz\u00e9p az is. Nagy szemei felragyognak n\u00e9ha-n\u00e9ha bosszusan; milyen sz\u00e9p, pik\u00e1ns dolog, mikor egy n\u0151 haragszik. William olyan dr\u00e1ga, buta kis medve – mennyire szeretheti az ember a buta f\u00e9rfiakat – k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, ha ahoz el\u00e9g b\u00f6lcsek, hogy szerelmesek legyenek bel\u00e9nk. Igaz; William nem ragyog\u00f3 sz\u00f3nok; de milyen ut\u00e1latos is az \u00f6r\u00f6kk\u00e9 csipog\u00f3 f\u00e9rfi. Williamnak ki\u00e1ll\u00f3 \u00e1lla van; olyanf\u00e9le, ami mad\u00e1rba nagyon csinos. Isten \u00e1ldjon meg, Oberon, az\u00e9rt a kis orvoss\u00e1g\u00e9rt; ugyan kend be vele megint a szem\u00fcnkh\u00e9jj\u00e1t. Tudod mit; adj\u00e1l vel\u00fcnk egy palackkal utraval\u00f3ul.<\/p>\n

Ugyan mondd csak, mi jut eszedbe, Oberon? Odaadtad Pucknak, a gonosznak az \u00fcveget. Gyorsan vedd el t\u0151le. Isten mentsen meg benn\u00fcnket att\u00f3l, hogy ann\u00e1l az imposztorn\u00e1l maradjon az ital. Isten \u00f3vjon meg benn\u00fcnket Puckt\u00f3l, amig m\u00e9g alszunk.<\/p>\n

Vagy pedig t\u00fcnd\u00e9rkir\u00e1lyfi, Oberon, ugy tekints\u00fck b\u00e1jitalod, mint a melyik szemeinket nyitja fel a helyett, hogy lez\u00e1rn\u00e1? Ismered a g\u00f3lyames\u00e9t, mit a gyereknek mondanak el? a kisl\u00e1ny, ki varangyosb\u00e9ka volt nappal; csak a sz\u00e9p, s\u00f6t\u00e9t szemei maradtak meg. Csak \u00e9jjel, mikor a herceg a sziv\u00e9hez szoritotta, – l\u00e1m! – hirtelen \u00e1tv\u00e1ltozott kir\u00e1lykisasszonny\u00e1. Asszonyok legszebbik\u00e9v\u00e9, legszerelmesebbik\u00e9v\u00e9. Ugyan sok lehet Marshlandban a kir\u00e1lyi h\u00f6lgy; pedig rossz az arcb\u0151r\u00fck, gy\u00e9r, szalmaszin\u00fc a hajuk; a bolondos kir\u00e1lyfi l\u00f3ra pattan, m\u00e9gis holmi szolg\u00e1l\u00f3t k\u00f6rny\u00e9kez meg, kiben kir\u00e1lyn\u0151 rejt\u0151zik tal\u00e1n. Boldog lehet a herceg, kinek szemeire Oberon cseppentett b\u00e1jital\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n

Valamelyik kis sz\u00e1razf\u00f6ldi v\u00e1rosban – a nev\u00e9t m\u00e1r nem tudom – f\u00fcgg egy k\u00e9p valahol, melyet soha el nem felejtek. Azt sem tudn\u00e1m biztosan megmondani, j\u00f3-e, vagy rossz az a festm\u00e9ny; bocs\u00e1ssanak meg a m\u00fcv\u00e9szek, hogy csak a t\u00e1rgyra eml\u00e9kszem. F\u00e9rfit \u00e1br\u00e1zol, kit az utsz\u00e9len keresztrefeszitenek. Nem m\u00e1rtir. Ha valaha valaki meg\u00e9rdemelte, hogy felakassz\u00e1k, akkor ez volt az. Ennyit vil\u00e1gosan meg\u00e9rtet vel\u00fcnk a m\u00fcv\u00e9sz. M\u00e9g a hal\u00e1lk\u00fczdelem maszkja alatt is gonosz, \u00e1rul\u00f3 ez az arc. Parasztl\u00e1ny f\u00fcgg a kereszten; l\u00e1bujjhegyen \u00e1ll t\u00fcrelmes szam\u00e1ron; az arc\u00e1t felnyujtja a f\u00e9lhalott fel\u00e9, hogy hajoljon le \u00e9s cs\u00f3kolja meg az ajk\u00e1t.<\/p>\n

Tolvaj, \u00e1rul\u00f3, csal\u00f3, minden b\u00e9lyeg rajta van azon az arcon; de mi van a l\u00e1rva, a vad k\u00fcls\u0151 m\u00f6g\u00f6tt? Nem maradt ott valamelyes f\u00e9rfiass\u00e1g; – gy\u00f6ng\u00e9d \u00e9rz\u00e9s? Asszony kuszott a kereszthez, hogy megcs\u00f3kolja: nem tesz ez tanus\u00e1got az \u00e9rdek\u00e9ben, Uristen? Vak a szerelem; – vak biz az a hib\u00e1inkkal szemben is. Isten legyen vel\u00fcnk; nagyon rossz szemei voln\u00e1nak a Szerelemnek, ha nem volna vak. De mind a j\u00f3t, mi benn\u00fcnk van, \u00e9lesen megl\u00e1tja. Te megfeszitett lator, \u00e1llj f\u00e9lre. Sz\u00e1zan tesznek ellened tanus\u00e1got. Nincs senki, ki melletted sz\u00f3lna? Van; asszony, ki szeretett, l\u00e1tod \u0151t, hatalmas Bir\u00f3? Hadd besz\u00e9ljen.<\/p>\n

Messze t\u00e9rtem el a Hyde parkt\u00f3l \u00e9s a le\u00e1ny-ki\u00e1llit\u00e1st\u00f3l.<\/p>\n

Elhaladnak el\u0151ttem t\u00f6bbsz\u00f6r is; csevegnek, kacagnak, mosolyognak. Der\u00fcs a szem\u00fck a sok boh\u00f3 gondolatt\u00f3l; l\u00e1gy, muzsik\u00e1s a hangjuk. J\u00f3kedv\u00fcek; szeretn\u00e9k, ha m\u00e1s is az lenne.<\/p>\n

Sokan m\u00e1r asszonyok; soknak k\u00f6zeli f\u00e9rjhezmen\u00e9shez van alapos rem\u00e9nye. A t\u00f6bbi rem\u00e9l. Mi pedig, – \u00e9n \u00e9s ugy tizezer fiatal ember – igenis: \u00e9n \u00e9s ugy tizezer \u201efiatalember\u201d; ugyan melyik\u00fcnk nem tartja mag\u00e1t fiatal embernek? A vil\u00e1g lesz csak \u00f6regebb, nem mi. A gyerekek abbahagyj\u00e1k a j\u00e1t\u00e9kot; megkomolyodnak; elhom\u00e1lyosul a l\u00e1ny szeme. Kicsit meredekebbek a dombok; meghosszabbodnak valamicsk\u00e9t a m\u00e9rtf\u00f6ldek. Nem olyan vigak a fiatalemberek dalai, mint a hogyan mi daloltunk. Kicsit h\u00fcv\u00f6sebbek lettek a napok; kicsit \u00e9lesebb a sz\u00e9l. Kicsit elvesztette zamat\u00e1t a bor; nem olyan az uj tr\u00e9fa, mint volt a r\u00e9gi. Pr\u00f3zaiv\u00e1, kopott\u00e1 v\u00e1ltak a t\u00f6bbi fiuk; csak mi nem v\u00e1ltoztunk. Csak a vil\u00e1g lett \u00f6regebb. Gondtalan nevet\u00e9sed nem aggaszt teh\u00e1t, ifju olvas\u00f3m, ism\u00e9tlem, hogy \u00e9n, meg ugy tizezer fiatalember j\u00e1rk\u00e1lunk itt a sok \u00e9des l\u00e1nyka k\u00f6zt; a fius szem\u00fcnket, pillant\u00e1sunkat vessz\u00fck el\u0151: el vagyunk ragadtatva, megfogtak, beh\u00e1l\u00f3ztak. De \u00e9des dolog lehet, vel\u00fck t\u00f6lteni az \u00e9let\u00fcnket; kis szolg\u00e1latokat tenni nekik, a mi\u00e9rt a h\u00e1la csupa \u00e9des mosoly. De dr\u00e1ga dolog, elj\u00e1tszogatni vel\u00fck s hallani tul\u00e1rad\u00f3 nevet\u00e9s\u00fcket; vigasztalni \u0151ket s l\u00e1tni h\u00e1l\u00e1s szemeiket. Igaz\u00e1n kellemes az \u00e9let. A h\u00e1zass\u00e1g gondolata valami j\u00f3akaratu t\u00fcnd\u00e9r agy\u00e1ban sz\u00fclethetett meg.<\/p>\n

Visszamosolygunk r\u00e1juk; utat csin\u00e1lunk nekik; fel\u00e1llunk a sz\u00e9k\u00fcnkr\u0151l egy udvarias \u201eEngedje meg, miss\u201d, – vagy \u201eSohse tess\u00e9k; jobb szeretek \u00e1llni\u201d – sz\u00f3l\u00e1sform\u00e1val. – Olyan sz\u00e9p az este, nem igaz? – S tal\u00e1n – mi van abban? – besz\u00e9dbe elegyed\u00fcnk ezekkel a v\u00e9letlen utit\u00e1rsakkal az \u00e9let utj\u00e1n. Voltak k\u00f6zt\u00fcnk b\u00e1tor, elsz\u00e1nt szellemek, kik enyhe flirt erej\u00e9ig el mertek menni vel\u00fck. N\u00e9h\u00e1nyan ismertek n\u00e9h\u00e1nyat k\u00f6z\u00fcl\u00f6k; ilyen szerencs\u00e9s esetekben m\u00e9g t\u00f6bb kedves dolgot is mondtak egym\u00e1snak. Az angol k\u00f6z\u00e9poszt\u00e1lyu fiatalember \u00e9s fiatal n\u0151 nem valami \u00fcgyesek a flirtben. Be kell vallanom, hogy m\u00f3dszereink kicsit elef\u00e1ntszer\u00fcek; meg ugy estefel\u00e9 tal\u00e1n kicsit hangosak is lesz\u00fcnk. De nem akartunk semmi rosszat; \u00e9pp csak azon voltunk, hogy lehet\u0151leg j\u00f3l mulassunk, mulattassunk; hogy rep\u00fclj\u00f6n az amugy is r\u00f6vid id\u0151.<\/p>\n

T\u00e1voli k\u00fclv\u00e1rosok messzi kis otthonai fel\u00e9 sz\u00e1llnak a gondolataim; a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem volt vig fiuk \u00e9s l\u00e1nyok \u00f6regebbnek, gondterhesebbnek tetszenek. H\u00e1t azt\u00e1n? Nem kedvesek a r\u00e9gi arcok, ha a r\u00e9gi szemmel pillantunk r\u00e1juk, amelyik kicsit hom\u00e1lyos is a szeretet f\u00e9ny\u00e9t\u0151l? Gond, munka nem t\u00e1rsai-e az \u00f6r\u00f6mnek, b\u00e9k\u00e9nek?<\/p>\n

De mikor k\u00f6zelebb j\u00f6ttem, l\u00e1ttam, hogy sok arc bar\u00e1zd\u00e1s: savanyu \u00e9s bosszus a tekintet; a hangok k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem eldurvultak. A b\u00f3k, kedvess\u00e9g mind \u00e1tv\u00e1ltozott perpatvarr\u00e1, veszeked\u00e9ss\u00e9. A b\u00e1jos mosoly bosszus r\u00e1ncba v\u00e9sz. Kev\u00e9ss\u00e9 l\u00e1tszanak avval t\u00f6r\u0151dni, hogy tessenek, mulattassanak; s olyan er\u0151s az elhat\u00e1roz\u00e1suk, hogy nem mulatnak, hogy nem tetszik nekik semmi.<\/p>\n

H\u00e1t a flirtek! Uristen! Eg\u00e9sz elfelejtett\u00e9k, hogyan kell flirtelni. Milyen k\u00e1r \u00e9rte pedig! Mind az \u00e9le keser\u00fc; mind az apr\u00f3 szolg\u00e1latot d\u00f6rm\u00f6gve v\u00e9gzik. Mintha megfagyott volna a leveg\u0151. S\u00f6t\u00e9ts\u00e9g borult minden dolgokra.<\/p>\n

Azt\u00e1n val\u00f3s\u00e1gra \u00e9bredtem; r\u00e1j\u00f6ttem, hogy tov\u00e1bb maradtam \u00fclve a sz\u00e9kemen, mint a hogy akartam. \u00dcres a s\u00e9t\u00e1ny; elsz\u00e9ledtek a muzsikusok; lement a nap; felkeltem \u00e9s hazafel\u00e9 tartottam a megritkult t\u00f6megben.<\/p>\n

Olyan \u00e9rz\u00e9ketlen a term\u00e9szet. Ingerel a N\u0151, mikor l\u00e1tjuk, mennyire al\u00e1veti mag\u00e1t egyetlen eszm\u00e9j\u00e9nek: a fajfenntart\u00e1s\u00e1nak.<\/p>\n

\u201eSokasodjatok \u00e9s szaporodjatok; hadd legyen mind n\u00e9pesebb az \u00e9n vil\u00e1gom.\u201d<\/p>\n

Hisz ez\u00e9rt neveli, \u00f6lt\u00f6zteti a fiatal l\u00e1nyokat Term\u00e9szet mama; ez\u00e9rt gyurja \u0151ket \u00fcgyes k\u00e9zzel; festi \u0151ket pomp\u00e1s piros-feh\u00e9rre. Ez\u00e9rt koron\u00e1zza pomp\u00e1s hajjal; tanitja, mint kacagjanak, mosolyogjanak; muzsik\u00e1ss\u00e1 teszi a hangjukat; ez\u00e9rt k\u00fcldi \u0151ket a nagyvil\u00e1gba, hogy megfogjanak, rabsorba ejtsenek benn\u00fcnket.<\/p>\n

– N\u00e9zd csak, milyen sz\u00e9p, – mondja a ravasz \u00f6regasszony, a Term\u00e9szet. \u201eVedd el magadnak; \u00e9pits vele kis f\u00e9szket a csinos k\u00fclv\u00e1rosokban; dolgozz \u00e9rte, \u00e9lj \u00e9rte; tedd lehet\u0151v\u00e9, hogy t\u00e1pl\u00e1lja, felnevelje a kicsinyeket, kiket majd k\u00fcld\u00f6k.\u201d<\/p>\n

S a v\u00e9n sz\u00e1zmell\u00fc Artemis a le\u00e1nynak suttog: \u201eNem der\u00e9k fick\u00f3? L\u00e1dd, hogy szeret; n\u00e9zd, mennyire im\u00e1d! Dolgozni fog \u00e9rted, boldogg\u00e1 tesz; otthont \u00e9pit neked. Majd te leszel a gyermekei anyja.\u201d<\/p>\n

Azt\u00e1n megfogj\u00e1k egym\u00e1s kez\u00e9t; rem\u00e9nynyel, szerelemmel teli; att\u00f3l a perct\u0151l kezdve Term\u00e9szet any\u00f3nak semmi k\u00f6ze t\u00f6bb\u00e9 hozz\u00e1juk. Hadd j\u00f6jjenek a r\u00e1ncok; hadd kem\u00e9nyedj\u00e9k \u00e9rdess\u00e9 a hangunk; hadd lobbanjon el a t\u00fcz, mit sziv\u00fcnkben gyujtott; hadd kusszon el\u0151 a balga \u00f6nz\u00e9s, mir\u0151l mindketten azt hitt\u00fck, hogy eltemett\u00fck. Hadd hozzon kelletlens\u00e9get, k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9get mag\u00e1val; gonosz gondolatot, kegyetlen szavakat hadd vegyitsen az \u00e9let\u00fcnkbe. Mit b\u00e1nja \u0151? Megfogott benn\u00fcnket \u00e9s odal\u00e1ncolt a szeker\u00e9hez. Mindny\u00e1junk any\u00f3sa. \u00d6sszehozta a fiatalokat; azontul pedig magukra hagyja \u0151ket. Szerethet\u00fcnk vagy gy\u00fcl\u00f6lhet\u00fcnk, mindegy az neki, a gonosznak.<\/p>\n

Sokszor gondolkodom, vajjon a j\u00f3kedvet nem lehetne-e tanitani. \u00dczleti dolgokban nem haszn\u00e1lunk \u00e9rdes sz\u00f3t; nem mondunk egym\u00e1snak kellemetlens\u00e9get. Ahogy a p\u00e9nzt\u00e1ros, asztal f\u00f6l\u00f6tt \u00e1thajol, csupa mosoly, szeretetrem\u00e9lt\u00f3s\u00e1g a boltos; be is csukhatja a boltot, ha nem olyan. Az \u00fczleti udvariass\u00e1g alighanem szam\u00e1rnak tartja a p\u00f6ffeszked\u0151 v\u00e1s\u00e1rl\u00f3t, de \u00f3vakodik att\u00f3l, hogy a v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t nyilv\u00e1nitsa. A City-b\u0151l sz\u00e1m\u00fczt\u00e9k a gyors sz\u00f3t, izgatott hangot. M\u00e9rt nem l\u00e1tjuk be, hogy csakugy az \u00e9rdek\u00fcnk, ha sz\u00e1m\u00fczz\u00fck Tootingb\u0151l \u00e9s Hampsteadb\u0151l is.<\/p>\n

Milyen aggodalmasan boritotta a kis varr\u00f3l\u00e1ny v\u00e1ll\u00e1ra a fel\u00f6lt\u0151t a fiatalember, ki mellettem \u00fclt. Mikor a kisl\u00e1ny kijelentette, hogy megunta m\u00e1r az \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u00e9st, gyorsan, k\u00e9szs\u00e9gesen felugrott, hogy s\u00e9t\u00e1ljon vele egyet; b\u00e1r vil\u00e1gos volt, hogy nagyon j\u00f3l \u00e9rzi mag\u00e1t ott, a hol van. H\u00e1t a l\u00e1ny! Nevetett az \u00e9lcein; pedig nem voltak nagyon j\u00f3k; ujak se voltak. Val\u00f3szin\u00fcleg olvasta m\u00e1r \u0151ket h\u00f3napokkal ezel\u0151tt a saj\u00e1t heti ujs\u00e1gj\u00e1ban. De boldogg\u00e1 tette a fiatalembert a j\u00e1mbor csal\u00e1s. Kiv\u00e1ncsi vagyok, tiz \u00e9v mulva is nevet-e majd hasonl\u00f3 \u00e9lceken. Tiz \u00e9v mulva is annyira fog igyekezni a fiu, hogy betakarja? Tapasztalat a fej\u00e9t r\u00e1zza; mulat a k\u00e9rd\u00e9semen.<\/p>\n

Szeretn\u00e9k tanfolyamot nyitni h\u00e1zasp\u00e1rok egym\u00e1shoz val\u00f3 viszony\u00e1r\u00f3l, j\u00f3kedv\u00e9r\u0151l, bosszus\u00e1g\u00e1r\u00f3l, csak att\u00f3l tartok, az int\u00e9zm\u00e9ny nem v\u00e1lna be. Tanitv\u00e1nyok hi\u00e1nyozn\u00e1nak. A f\u00e9rjek tan\u00e1csoln\u00e1k a feles\u00e9geiknek, hogy j\u00e1rjanak el szorgalmasan; nagylelk\u00fcen felaj\u00e1nlan\u00e1k a tandijat sz\u00fclet\u00e9snapi aj\u00e1nd\u00e9kul. Az asszony haragudna, hogy p\u00e9nzt ilyen c\u00e9lra akar f\u00e9rjemuram kidobni. – Nem John, kedvesem, – mondan\u00e1 \u00f6nzetlen\u00fcl, – neked nagyobb sz\u00fcks\u00e9ged volna azokra a leck\u00e9kre, mint j\u00f3magamnak. Csunya dolog lenne, ha elvenn\u00e9m \u0151ket t\u0151led. Ezen a t\u00e1rgyon marakodn\u00e1nak azt\u00e1n eg\u00e9sz nap.<\/p>\n

Mi d\u0151res\u00e9g. Olyan keservesen eszk\u00e1b\u00e1ljuk \u00f6ssze a batyunkat az \u00e9let nagy kir\u00e1ndul\u00e1s\u00e1ra. Annyi id\u0151t, f\u00e1rads\u00e1got pazarlunk; olyan kem\u00e9nyen dolgozunk. \u201eV\u00e1laszt\u00e1s\u201d kal\u00e1csot s\u00fct\u00fcnk; olyan gondosan k\u00e9szitj\u00fck el\u0151 a m\u00e1rt\u00e1sokat; szeret\u0151 k\u00e9zzel keverj\u00fck a sal\u00e1t\u00e1t; nyakig t\u00f6ltj\u00fck a bugyrot mindenf\u00e9le j\u00f3val, amit csak elk\u00e9pzel\u00fcnk. Minden egy\u00fctt van, hogy a kir\u00e1ndul\u00e1s pomp\u00e1san siker\u00fclj\u00f6n – csak a s\u00f3t felejtett\u00fck el. Kegyetlen csap\u00e1s! elfelejteni a s\u00f3t. Ir\u00f3asztalunkn\u00e1l, m\u00fchely\u00fcnkben g\u00f6rnyed\u00fcnk, hogy otthont teremts\u00fcnk azoknak, kiket szeret\u00fcnk; feladjuk az \u00f6r\u00f6meinket; pihen\u00e9s\u00fcnket. Ott dolgozunk a konyh\u00e1ban reggelt\u0151l estig; azt\u00e1n az eg\u00e9sz \u00fcnneps\u00e9gnek nincs ize, mert elfelejtett\u00fcnk egy kicsinyke s\u00f3t; egy gondolat kedvess\u00e9get, ked\u00e9lyess\u00e9get; egy mar\u00e9k kedves sz\u00f3t; egy par\u00e1nyi gy\u00f6ng\u00e9ds\u00e9get, bec\u00e9z\u00e9st; egy csipet udvariass\u00e1got.<\/p>\n

Mindenki ismeri a tiszteletrem\u00e9lt\u00f3 h\u00e1ziasszonyt, ki reggel nyolc \u00f3r\u00e1t\u00f3l \u00e9jf\u00e9li tizenkett\u0151ig dolgozik, hogy a h\u00e1z\u00e1t, ahogy \u0151 mondja \u201erendben\u201d tartsa. Olyan j\u00f3 asszony. Olyan f\u00e1radhatatlan, olyan \u00f6nzetlen, olyan lelkiismeretes; \u00e9s olyan bosszant\u00f3. Olyan tiszt\u00e1k a szob\u00e1i; engedelmesek a csel\u00e9dei, rendesek a gyermekei; az eb\u00e9dek olyan pomp\u00e1sak; \u00e9s az eg\u00e9sz h\u00e1z olyan bar\u00e1ts\u00e1gtalan. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tte minden olyan rendes, mint a mazsol\u00e1s kugl\u00f3f \u00e9s m\u00e9gis mindenki szerencs\u00e9tlen.<\/p>\n

J\u00f3 asszonyom; f\u00e9nyesited az asztalod, cifr\u00e1zod a rezed; de a h\u00e1z leg\u00e9rt\u00e9kesebb butor\u00e1t t\u00f6nkre hagyod menni; semmi gondot se forditasz r\u00e1. Ott tal\u00e1lod a szob\u00e1dban a t\u00fckr\u00f6d el\u0151tt. Kopott, szeg\u00e9nyes; id\u0151el\u0151tt meg\u00f6regedett, a f\u00e9nym\u00e1z lepattant r\u00f3la; elvesztette frissess\u00e9g\u00e9t, b\u00e1j\u00e1t. Eml\u00e9kszel, mikor a f\u00e9rjed el\u0151sz\u00f6r hazahozta, milyen, b\u00fcszke volt r\u00e1? Mit gondolsz, j\u00f3l \u00e1poltad? Tudtad r\u00f3la, hogy mennyire becses el\u0151tte? Kicsit kevesebbet gondolt\u00e1l volna a l\u00e1basokra, t\u00e1ny\u00e9rokra; kicsit t\u00f6bb gondot forditott\u00e1l volna magadra, b\u00f6lcsebb lett volna. F\u00e9nyesitsd ki magad kicsit, Madame; valamikor szellemes hired volt; a nevet\u00e9sed kellemes volt; a besz\u00e9ded nem mindig a mai csel\u00e9dek semmireval\u00f3s\u00e1ga, a boltosok komiszs\u00e1ga k\u00f6r\u00fcl forgott. Madame; nem folttalan v\u00e1sznon, porszem n\u00e9lk\u00fcl val\u00f3 sz\u0151nyegen \u00e9l\u00fcnk. R\u00e1zd csak sz\u00e9t azt a csom\u00f3 levelet, mit ott tartsz kopott szalaggal \u00e1tk\u00f6tve a fi\u00f3kosszekr\u00e9ny alj\u00e1n – milyen k\u00e1r, hogy nem olvasod \u0151ket gyakrabban. Sohse a gall\u00e9rjaidr\u00f3l, csipk\u00e9idr\u0151l besz\u00e9lt; sohse a ruh\u00e1csk\u00e1id kellemeir\u0151l. Hull\u00e1mos hajad volt az, mi megig\u00e9zte, napsugaras mosolyod p\u00e1r \u00e9ve nem l\u00e1ttuk m\u00e1r, Madame – a szak\u00e1csn\u00e9 \u00e9s m\u00e9sz\u00e1rosleg\u00e9ny az oka, ugy hiszem, kicsiny kezeid, r\u00f3zsabimb\u00f3-ajkad – valamelyest mind kij\u00f6tt a form\u00e1j\u00e1b\u00f3l az ut\u00f3bbi id\u0151ben. Zs\u00f6rt\u00f6l\u0151dj kicsit kevesebbet Mary-Ann-al, pr\u00f3b\u00e1lj nevetni legal\u00e1bb egyszer naponkint; tal\u00e1n visszakapod ajkad b\u00e1jos hajl\u00e1s\u00e1t. \u00c9rdemes megpr\u00f3b\u00e1lni. Valamikor nagyon csinos ajak volt.<\/p>\n

Ki tal\u00e1lta ki azt a rosszhiszem\u00fc hazugs\u00e1got, hogy a f\u00e9rfi sziv\u00e9t a gyomr\u00e1n kereszt\u00fcl lehet megh\u00f3ditani? H\u00e1ny balga asszony – ki elhiszi – engedte kisurranni a szerelmet a szalonb\u00f3l, mialatt a konyh\u00e1ban szorgalmatoskodott. Hanem persze, ha olyan bolondok voltatok, hogy diszn\u00f3hoz mentetek feles\u00e9g\u00fcl, term\u00e9szetes, ha annak szentelt\u00e9tek eg\u00e9sz \u00e9letetek, hogy mosl\u00e9kot k\u00e9szitsetek. Hanem biztosak vagytok benne, hogy t\u00e9nyleg diszn\u00f3? H\u00e1tha v\u00e9letlen\u00fcl m\u00e9gse az; s akkor, Madame, csunya hib\u00e1t k\u00f6vett\u00e9l el. Tulontul szer\u00e9ny vagy, kedves h\u00f6lgyem. Merem \u00e1llitani, an\u00e9lk\u00fcl, hogy ez\u00e1ltal nagyon elkapatott\u00e1 akarn\u00e1lak tenni, hogy m\u00e9g az eb\u00e9dl\u0151-asztal mellett is fontosabb vagy a marhas\u00fcltn\u00e9l. B\u00e1tors\u00e1g, asszonyom; ne f\u00e9lj l\u00e1ndzs\u00e1t t\u00f6rni a saj\u00e1t szak\u00e1csn\u0151ddel szemben. Pik\u00e1nsabb lehetsz a tat\u00e1rsz\u00f3szn\u00e1l; l\u00e1gyabb az olvad\u00f3 vajn\u00e1l. Volt id\u0151, mikor nem tudta, borjuhust eszik-e, vagy diszn\u00f3hust, ha egy asztaln\u00e1l \u00fclt\u00e9l vele. H\u00e1t kinek a hib\u00e1ja? Ne becs\u00fclj le annyira benn\u00fcnket. Nem vagyunk aszk\u00e9t\u00e1k; inyencek se valamennyien; mind szeretj\u00fck a j\u00f3 eb\u00e9det, ahogy eg\u00e9szs\u00e9ges ember szereti. De rem\u00e9lj\u00fck, m\u00e9g jobban szeretj\u00fck a kedveseinket, feles\u00e9geinket. Pr\u00f3b\u00e1lj ki benn\u00fcnket. Szer\u00e9ny eb\u00e9d; mondjuk, nem \u201etuls\u00e1gosan\u201d j\u00f3l f\u0151z\u00f6tt eb\u00e9d. De te mellette ragyog\u00f3an festesz; kacagsz, j\u00f3kedv\u00fcen, okosan csicseregsz – ahogy csak te tudsz, hisz tudod. Sokkal kedvesebb nek\u00fcnk ez a nap f\u00e1radalmai ut\u00e1n, mint ugyanaz az eb\u00e9d, ha t\u00f6k\u00e9letesen van elk\u00e9szitve s te hallgatagon, rosszkedv\u00fcen, aggodalmasan \u00fclsz mellette. Sz\u00e9p hajad rendetlen; csinos arcod teli f\u00e9l\u00e9nk red\u0151vel a p\u00e1st\u00e9tom miatt; f\u00e9l\u00e9nken v\u00e1rod, hogy siker\u00fclt az omelette.<\/p>\n

M\u00e1rta, M\u00e1rta; ne igyekezz olyan sokra. Te vagy a sz\u00fcks\u00e9ges dolog, ha m\u00e1r h\u00e1z a t\u00e9gla, meg a habarcs. Arra \u00fcgyelj, hogy t\u00e9ged szolg\u00e1ljanak kell\u0151k\u00e9ppen; hogy te l\u00e9gy t\u00f6k\u00e9letes, hogy te l\u00e9gy gy\u00f6ng\u00e9d, kiel\u00e9git\u0151; hogy te l\u00e9gy \u00e9rdemes arra, hogy k\u00f6r\u00e9d \u00fcljenek. Feles\u00e9g kellett nek\u00fcnk, pajt\u00e1s, bar\u00e1t; nem szak\u00e1csn\u0151, dada.<\/p>\n

De mit haszn\u00e1l a sz\u00f3? A vil\u00e1g mindig a maga bolondj\u00e1t j\u00e1rja. Ha r\u00e1gondolok a sok j\u00f3tan\u00e1csra, mit adtam – meg, hogy micsoda kev\u00e9s foganatja volt, megvallom, nagyon lehangol\u00f3dom. \u00c9pp a napokban adtam j\u00f3tan\u00e1csot egy eg\u00e9sz fiatal h\u00f6lgynek. Arr\u00f3l okositottam ki, hogy lehet n\u00e9nik\u00e9ket \u00fcgyesen kezelni. \u00c9pp a ceruz\u00e1ja v\u00e9g\u00e9t szopta; ez is olyan dolog, hogy sokszor figyelmeztettem: ne tegye. Kivette a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l, hogy besz\u00e9lhessen.<\/p>\n

– Ugy hiszem, te tudod, hogy mindenkinek mit kell mindig tennie, meg hogyan kell tennie? – mond.<\/p>\n

Vannak pillanatok, mikor az ember k\u00e9nytelen a szer\u00e9nys\u00e9g\u00e9t a k\u00f6teless\u00e9g\u00e9rzet\u00e9nek fel\u00e1ldozni.<\/p>\n

– Persze, hogy tudom, – felelek.<\/p>\n

– H\u00e1t a mama tudja, hogy kell mindenkinek mindent csin\u00e1lni? – a m\u00e1sik k\u00e9rd\u00e9s.<\/p>\n

Most a meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem semmik\u00e9pp se olyan er\u0151s. De h\u00e1zi okokb\u00f3l kifoly\u00f3lag megint fel\u00e1ldoztam magam.<\/p>\n

– Persze, – feleltem – \u00e9s vedd ki a ceruz\u00e1t a sz\u00e1jadb\u00f3l. Egyszer m\u00e1r megmondtam. Valamelyik nap lenyeled; b\u00e9lgyullad\u00e1st kapsz \u00e9s meghalsz.<\/p>\n

Ugy l\u00e1tszik, valami probl\u00e9m\u00e1t akart megfejteni.<\/p>\n

– H\u00e1t akkor ugyl\u00e1tszik a feln\u0151ttek mind tudnak mindent, – volt az \u00f6sszeredm\u00e9ny.<\/p>\n

Van ugy, hogy k\u00e9telkedem benne, vajjon a gyerekek igaz\u00e1n olyan egyszer\u00fc l\u00e9nyek-e, mint ahogy festenek. Ha egyszer\u00fc butas\u00e1g, mi arra k\u00e9szteti \u0151ket, hogy hasonl\u00f3 jelleg\u00fc feleleteket adjanak, sajn\u00e1ln\u00e1 az ember \u00e9s azon igyekezn\u00e9k, hogy megjavitsa \u0151ket. De h\u00e1tha nem butas\u00e1g? Istenem, akkor is meg kellene javitani \u0151ket, de m\u00e1s m\u00f3dszerrel.<\/p>\n

Mult reggel hallom, amint a dada besz\u00e9l evvel a bizonyos p\u00e9ld\u00e1nnyal. Nagyon becs\u00fcletes szem\u00e9ly ez a dada; valami megszivlelend\u0151 tan\u00e1csot adott a gyermekeknek. Nagyobb \u00e9rtekez\u00e9st folytatott; a hallgat\u00e1s, a cs\u00f6nd er\u00e9ny\u00e9r\u0151l \u00e9rvelt. Dorothea f\u00e9lbeszakitja \u0151t, mondv\u00e1n:<\/p>\n

– K\u00e9rlek, hallgass, dada. Soha egy pillanatnyi b\u00e9k\u00e9m sincs a kerepl\u00e9sedt\u0151l.<\/p>\n

Ilyen f\u00e9lbeszakit\u00e1s persze elkedvetleniti a der\u00e9k asszonyt, ki csak k\u00f6teless\u00e9g\u00e9t akarja teljesiteni.<\/p>\n

Mult kedden este nagyon szerencs\u00e9tlen volt a kicsi. A magam r\u00e9sz\u00e9r\u0151l azt tartom, hogy rebarbar\u00e1t sohse igy\u00e9k az ember \u00e1prilis el\u0151tt, \u00e9s akkor se citrommal. Az anyja a betegs\u00e9gekr\u0151l, f\u00e1jdalmakr\u00f3l vil\u00e1gositotta f\u00f6l. Meg\u00e9rttette vele, hogy olyankor az embernek t\u00fcrelmesnek kell lennie; hogy el kell viseln\u00fcnk a bajokat, mikkel a j\u00f3 Isten sujt. Dorothea r\u00e9szletekbe bocs\u00e1tkozik, mint a gyerekek rendesen:<\/p>\n

– El kell viseln\u00fcnk a csukam\u00e1jolajat, mit a j\u00f3 Istenke k\u00fcld?<\/p>\n

– Bizony el.<\/p>\n

– H\u00e1t a dad\u00e1kat, kiket a j\u00f3 Istenke k\u00fcld?<\/p>\n

– El h\u00e1t; \u00e9s \u00f6r\u00fclj, hogy van; vannak kisl\u00e1nyok, akiknek nincs is dad\u00e1ja. Azt\u00e1n ne besz\u00e9lj annyit.<\/p>\n

P\u00e9nteken k\u00f6nnyek k\u00f6zt tal\u00e1lom az anyj\u00e1t.<\/p>\n

– No mi baj? – k\u00e9rdem.<\/p>\n

– \u00d3 semmi, – hangzik a felelet, – csak a baby. Olyan furcsa egy gyerek. Nem birok bel\u0151le kiokosodni.<\/p>\n

– Mit csin\u00e1lt m\u00e1r megint?<\/p>\n

– \u00d3 mindegy; hisz ugyis vitatkozik majd.<\/p>\n

Az igaz; ez a hib\u00e1ja megvan. Nem tudom, honnan szedi, de megvan benne.<\/p>\n

– No h\u00e1t?<\/p>\n

– No h\u00e1t megharagitott; hogy megb\u00fcntessem, azt mondtam, nem viheti ki s\u00e9t\u00e1lni a bab\u00e1t a gyerekkocsival.<\/p>\n

– H\u00e1t azt\u00e1n?<\/p>\n

– No h\u00e1t nem felelt semmit, de mihelyt kitettem a l\u00e1bam az ajt\u00f3n, hallom, ahogy besz\u00e9l saj\u00e1tmag\u00e1ba, ahogy szokta:<\/p>\n

– No?<\/p>\n

– Azt mondja, hogy:<\/p>\n

– Mit mond?<\/p>\n

– Azt mondja, hogy: – T\u00fcrelmesnek kell lennem. El kell viselnem ezt a mam\u00e1t, amit az Isten k\u00fcld\u00f6tt nekem.<\/p>\n

Vas\u00e1rnaponkint vel\u00fcnk eb\u00e9del. Megengedj\u00fck neki, hogy modort, j\u00f3 viselked\u00e9st tanulm\u00e1nyozhasson. Mr. Milson is \u00e1tn\u00e9zett a multkor; politik\u00e1r\u00f3l vitatkoztunk. \u00c9rdekelt a dolog: f\u00e9lrel\u00f6ktem a t\u00e1ny\u00e9rom \u00e9s el\u0151rehajoltam; az asztalra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6ltem. Dorothe\u00e1nak megvan az a j\u00f3 szok\u00e1sa, hogy mag\u00e1ban besz\u00e9l f\u00e9lig selyp, suttog\u00f3 hangon; olyanf\u00e9le ez a suttog\u00e1s, ahogy az Adelphi-darabok szerelmesjeleneteiben szokt\u00e1k. Hallom, amint dudor\u00e1sz:<\/p>\n

– Egyenesen kell, hogy \u00fcljek. Nem szabad a k\u00f6ny\u00f6keimmel csuszk\u00e1lni az asztalon. K\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges, alantas n\u00e9ps\u00e9g tesz csak olyat.<\/p>\n

\u00c1tpillantottam hozz\u00e1; \u0151 nagyon egyenesen \u00fclt; olyan volt, mintha olyasvalamir\u0151l elm\u00e9lkedn\u00e9k, mi ezer m\u00e9rtf\u00f6ldnyire van innen. S mi valamennyien lust\u00e1n hever\u00e9szt\u00fcnk! Kiegyenesedt\u00fcnk; megakadt a besz\u00e9lget\u00e9s.<\/p>\n

Persze, tr\u00e9f\u00e1ra vett\u00fck a dolgot, ahogy kiment a gyerek. De valahogy ugy festett, nem mi tr\u00e9f\u00e1ltunk.<\/p>\n

Szeretn\u00e9m, ha vissza tudn\u00e9k eml\u00e9kezni gyerekkoromra. Szeretn\u00e9m tudni, csakugyan olyan egyszer\u00fcek-e a gyerekek, amilyennek l\u00e1tszanak.<\/p>\n

\n

Forr\u00e1s: Egy naplop\u00f3 t\u0171n\u0151d\u00e9sei. 1920. Vil\u00e1girodalom kiad\u00e1sa, Budapest. Angolb\u00f3l ford\u00edtott\u00e1k: Karinthy Frigyes \u00e9s Karinthy Emma<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

M\u00e1r j\u00f3 p\u00e1r \u00e9ve el\u00e9rhet\u0151 magyar nyelven az angol irodalom eme saj\u00e1tos humor\u00fa, olvasm\u00e1nyos alkot\u00e1sa (magyar\u00edt\u00e1s\u00e1t m\u00e9g a huszadik sz\u00e1zad elej\u00e9n biztos\u00edtotta nagy nevettet\u0151nk, Karinthy Frigyes \u00e9s angolul kit\u0171n\u0151en tud\u00f3, nyelvzseninek tartott n\u00e9nje, Karinthy Emma, aki nem egyszer seg\u00edtette ki \u00f6ccs\u00e9t felv\u00e1llalt fordt\u00f3i munk\u00e1j\u00e1ban, s min\u00e9l jobban elm\u00e9lyed benne az olvas\u00f3, ann\u00e1l ink\u00e1bb meggy\u0151z\u0151dik r\u00f3la, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[16,120],"tags":[],"class_list":["post-94196","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-bongeszde","category-essze"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/94196","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=94196"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/94196\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=94196"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=94196"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=94196"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}