Napok \u00f3ta esett az es\u0151, a diff\u00fazor t\u00f6bbsz\u00f6r is bemondta, hogy baj van: a foly\u00f3vizek kezdenek kil\u00e9pni medr\u00fckb\u0151l. A falu v\u00e9g\u00e9t\u0151l j\u00f3 k\u0151haj\u00edt\u00e1snyira lev\u0151 szoba-konyh\u00e1s h\u00e1zik\u00f3ban, ahol a k\u00e9t \u00f6regasszony \u00e9lt, nem volt r\u00e1di\u00f3, csak diff\u00fazor. Az majdnem olyan, mint a r\u00e1di\u00f3, szegen l\u00f3g\u00f3 kis doboz a falon, k\u00e9t ad\u00f3t lehet vele fogni \u00f6sszesen: egy recseg\u0151st meg egy tiszt\u00e1bbat. A tiszt\u00e1bban sz\u00f3l\u00f3t hallgatt\u00e1k, a recseg\u0151ssel t\u00fcrelmesen k\u00eds\u00e9rleteztek. Kitart\u00e1ssal esetleg r\u00e1vehet\u0151, hogy \u00e9rthet\u0151en sz\u00f3ljon. Soha nem sz\u00f3lt \u00fagy. M\u00e9gsem fitym\u00e1lt\u00e1k le, nem szabad telhetetlen lenni, milyen j\u00f3l befogja a m\u00e1sik ad\u00f3t. De az\u00e9rt rend\u00fcletlen\u00fcl pr\u00f3b\u00e1lkoztak, hetente k\u00e9tszer-h\u00e1romszor is a recseg\u0151s fel\u00e9 csavargatt\u00e1k a gombot. Ha m\u00e1r van, es\u00e9lyt kell adni neki, h\u00e1tha egyszer m\u00e9gis. Egyszer, egy sz\u00e9p napon.
\nHogy diff\u00fazornak h\u00edvj\u00e1k, azt Vilma n\u00e9ni mondta sok \u00e9vvel azel\u0151tt, amikor valahonnan hazahozta a r\u00e1di\u00f3nak val\u00f3ban alig nevezhet\u0151 semmi kis szerkenty\u0171t. Regina n\u00e9ni r\u00e1hagyta, v\u00e9g\u00fcl is lehet, hogy t\u00e9nyleg diff\u00fazor. Vilma n\u00e9ni a n\u0151v\u00e9re volt, t\u00edz \u00e9vvel id\u0151sebb \u00e9s sokkal okosabb n\u00e1la: p\u00e1r sz\u00f3t m\u00e9g rom\u00e1nul is tudott, s annak idej\u00e9n szinte v\u00e9gig kij\u00e1rta a h\u00e9t oszt\u00e1lyt. Regina n\u00e9ni csak n\u00e9gyet.
\nA t\u00edz \u00e9v kork\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g sokat sz\u00e1m\u00edtott. Vilma n\u00e9ni tegezte Regina n\u00e9nit, de Regina n\u00e9ni nem tegezte vissza, hanem mag\u00e1zta n\u0151v\u00e9r\u00e9t. Az \u0151 gyermekkorukban m\u00e9g \u00edgy volt szok\u00e1s, a gyermek nemcsak a sz\u00fcleit mag\u00e1zta, hanem a sok \u00e9vvel id\u0151sebb testv\u00e9reit is. \u00d6regs\u00e9g\u00fckre is megmaradt k\u00f6zt\u00fck az \u00fazus.
\nVilma n\u00e9ninek hajdan f\u00e9rje vagy \u00e9lett\u00e1rsa is volt. Sz\u00fcletett egy fiuk, m\u00e1r r\u00e9g feln\u0151tt, m\u00e1shol \u00e9lt, nem tartott\u00e1k a kapcsolatot. A f\u00e9rj vagy ilyesmi is odalett valamikor valahova, elhagyta Vilma n\u00e9nit, vagy meghalt, esetleg mindkett\u0151. M\u00e1r r\u00e9g t\u00f6rt\u00e9nt, mostanra szinte mindegy lett Vilma n\u00e9ninek. Egykori csal\u00e1dos mivolta az\u00e9rt m\u00e1ig tekint\u00e9lyt sug\u00e1rzott r\u00e1, amit csak n\u00f6velt j\u00f3kora termete, nagy hasa.
\nRegina n\u00e9ni sosem ment f\u00e9rjhez. B\u00e1r bet\u00f6lt\u00f6tte a hatvanat, Vilma n\u00e9ni m\u00e9gis kisl\u00e1nyk\u00e9nt kezelte. Filigr\u00e1n testalkata is k\u00f6zrej\u00e1tszhatott ebben. Mintha a n\u0151v\u00e9r l\u00e9trehoz\u00e1s\u00e1n\u00e1l a sz\u00fcl\u0151k felhaszn\u00e1lt\u00e1k volna az anyag jav\u00e1t, a kish\u00fagnak m\u00e1r csak a marad\u00e9k jutott. Regina n\u00e9nit nem zavarta, hogy hatvan\u00e9vesen is kisl\u00e1nyk\u00e9nt tekintenek r\u00e1. Szerette, ha foglalkoznak vele, az sem baj, ha fruskak\u00e9nt. Kicsit tal\u00e1n egy\u00fcgy\u0171 volt.
\nCsak n\u00e9ha l\u00e1zongott, ha \u00e9szrevette, hogy helyette akarnak d\u00f6nteni saj\u00e1t \u00fcgy\u00e9ben. Vagy amit annak v\u00e9lt. Ilyenkor kik\u00e9rte mag\u00e1nak, \u0151 m\u00e1r nem gyermek! De hamar megb\u00e9k\u00e9lt, nem volt haragtart\u00f3, \u00fajfent visszavedlett bakfiss\u00e1, s \u00fcgyeket int\u00e9zni hagyta Vilma n\u00e9nit. Hadd t\u00f6rje mag\u00e1t, ha olyan nagyokos. Tal\u00e1n m\u00e9gsem volt annyira egy\u00fcgy\u0171.
\nMindk\u00e9t \u00f6regasszony a konyh\u00e1ban aludt, ki-ki a maga rozoga fekhely\u00e9n. H\u00edvt\u00e1k hencsernek, d\u00edv\u00e1nynak, hever\u0151nek, sezlonnak, szerett\u00e9k vari\u00e1lni, mintha ezzel is emeln\u00e9k a k\u00e9t t\u00e1kolm\u00e1ny rangj\u00e1t. Annak idej\u00e9n, amikor eszk\u00e1b\u00e1lt\u00e1k \u0151ket, m\u00e9g nem volt divat az alacsony fekhely, j\u00f3 magas l\u00e1bakon \u00e1lltak, az ember nem felkelt r\u00f3luk, hanem lesz\u00e1llt.
\nBent a szob\u00e1ban k\u00e9t rendes \u00e1gy is \u00e1llt, de azokat nem haszn\u00e1lt\u00e1k. Egyr\u00e9szt k\u00edm\u00e9l\u00e9si megfontol\u00e1sb\u00f3l, m\u00e1sr\u00e9szt a konyh\u00e1ban mindig meleg volt, mivel ott f\u0151ztek, s ez t\u00e9len sokat nyomott a latban. A szob\u00e1ban is be lehetett volna f\u0171teni az \u00f6t-hat\u00e9vente \u201eez\u00fcst fest\u00e9kkel\u201d gondosan \u00e1tkent, f\u00fcgg\u0151leges henger alak\u00fa, kacskaring\u00f3s mint\u00e1kkal d\u00edsz\u00edtett \u00f6nt\u00f6tt vask\u00e1lyh\u00e1ba, a h\u00e1z b\u00fcszkes\u00e9g\u00e9be, de nem tett\u00e9k. Hogyne, hogy k\u00e9tszer annyi t\u0171zifa fogyjon! Kicsi a nyugd\u00edj, nem lopj\u00e1k \u0151k a p\u00e9nzt, hogy csak \u00fagy herd\u00e1lj\u00e1k. A mindig h\u0171v\u00f6s szoba term\u00e9szetes l\u00e9gkondicion\u00e1l\u00f3k\u00e9nt is szolg\u00e1lt. Ha m\u00e1r nagy volt a h\u0151s\u00e9g a konyh\u00e1ban, kinyitott\u00e1k a szobaajt\u00f3t, cser\u00e9l\u0151dj\u00f6n a leveg\u0151, k\u00f6zben a meleg m\u00e9gis maradjon a h\u00e1zban, f\u0171tse ki a hideg szob\u00e1t. Ravasz praktika.
\nHajnal fel\u00e9 Regina n\u00e9ninek pisilnie kellett. Nappal h\u00e1trament volna a kert v\u00e9gi \u00e1rny\u00e9ksz\u00e9kre, de \u00e9jjel, s\u00f6t\u00e9tben kisl\u00e1nyoknak nem tan\u00e1csos m\u00e1szk\u00e1lni odakint. Sok a rossz ember, meg nem is ildomos. De nem volt gond, r\u00e9g\u00f3ta akkur\u00e1tusan el volt rendezve minden. A konyha egyik sark\u00e1ban b\u00e1dogveder \u00e1llt, f\u00e9lig t\u00f6ltve v\u00edzzel. F\u00f6l\u00e9je kuporodva nyugodtan v\u00e9gezhette b\u00e1rki b\u00e1rmilyen dolg\u00e1t, az eredm\u00e9ny a v\u00edzben szagtalanul v\u00e1rta a reggelt, hogy a vederrel kivigy\u00e9k a kertbe, bele\u00f6nts\u00e9k az \u00e1rny\u00e9ksz\u00e9kbe.
\nLesz\u00e1llt Regina n\u00e9ni a hever\u0151r\u0151l, vagy b\u00e1rminek is nevezt\u00e9k, de l\u00e1ba nem a papucs\u00e1ba tal\u00e1lt bele, hanem valami hidegbe l\u00e9pett. P\u00e1r pillanatig dermedten \u00e1llt, h\u00e1tha \u00e1lmodik, mindj\u00e1rt fel\u00e9bred, azt\u00e1n hars\u00e1nyan elrikkantotta mag\u00e1t:
\n\u2013 V\u00edz van, n\u00e9nje, felvett minket a v\u00edz, keljen fel m\u00e1r, no!
\nVilma n\u00e9ni rossz alv\u00f3 volt, im\u00e9nt m\u00e1r fel\u00e9bredt a mozgol\u00f3d\u00e1sra, de nem v\u00e1laszolt r\u00f6gt\u00f6n. El\u0151bb \u00e1t kell gondolnia, megint milyen butas\u00e1got besz\u00e9l ez a Regina. Nem szabad \u0151t egyb\u0151l komolyan venni, kicsit h\u00f3bortos volt mindig, f\u00e9rjhez sem ment soha. De azt\u00e1n kapcsolt, hiszen \u00e1rv\u00edzhelyzet van, el\u0151z\u0151 nap a diff\u00fazor is bemondta, az m\u00e1s, akkor komoly a dolog. Ny\u00f6gve fel\u00fclt az \u00e1gyban, \u00e9s r\u00f6vid fontolgat\u00e1s ut\u00e1n \u0151 is beletoccsant a bok\u00e1ig \u00e9r\u0151 v\u00edzbe.
\nKint m\u00e9g alig derengett, bent szinte teljesen s\u00f6t\u00e9t volt. Vilma n\u00e9ni mag\u00e1hoz ragadva a kezdem\u00e9nyez\u00e9st, \u00f3vatosan caplatva a kellemetlen\u00fcl hideg l\u00e9ben, odament az ajt\u00f3hoz \u00e9s a mellette lev\u0151 kapcsol\u00f3val felgy\u00fajtotta a villanyt. Ha \u00e9bren van, nem lehet k\u00e9ts\u00e9ges, kettej\u00fck k\u00f6z\u00fcl ki a f\u0151n\u00f6k.
\nA villany szerencs\u00e9re felgy\u00falt, az \u00e1rv\u00edz sehol nem \u00e9rintette a villanyp\u00f3zn\u00e1k magas\u00e1ban h\u00faz\u00f3d\u00f3 vezet\u00e9keket. \u00c9rdekes l\u00e1tv\u00e1nyt ny\u00fajtott \u00edgy a konyha, a t\u00f3v\u00e1 v\u00e1ltozott padl\u00f3, melyb\u0151l szigetk\u00e9nt \u00e1llt ki kredenc, sparherd, asztal, sz\u00e9k. Sz\u0151nyeg nem volt, helyette a sz\u00e9lein odasz\u00f6gezve k\u00e9k lin\u00f3leum bor\u00edtotta a padl\u00f3t. Kedves, s\u0151t megkap\u00f3 l\u00e1tv\u00e1ny lehetett volna a t\u00fcrkizk\u00e9k, szel\u00edden fodroz\u00f3d\u00f3 v\u00edzt\u00fck\u00f6r a konyh\u00e1ban, utaz\u00e1si prospektusok egzotikus tenger\u00f6bleire eml\u00e9keztetve, a v\u00edz sz\u00edn\u00e9n tr\u00f3pusi napf\u00e9nyk\u00e9nt vill\u00f3dz\u00f3 villanyk\u00f6rte f\u00e9ny\u00e9vel. De Vilma n\u00e9nit nem b\u0171v\u00f6lte el. Soha nem l\u00e1tott tenger\u00f6bl\u00f6t, tulajdonk\u00e9ppen prospektust sem. Ha m\u00e1r a bej\u00e1ratn\u00e1l \u00e1llt, gyorsan kinyitotta az ajt\u00f3t, ki\u00e1llt a l\u00e9pcs\u0151re, mint boltos a bolt el\u00e9, \u00e9s belek\u00e9mlelt a pirkad\u00f3 k\u00fclvil\u00e1gba.
\nAnnyira m\u00e1r megvirradt, hogy l\u00e1that\u00f3 volt, az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9k v\u00edz alatt \u00e1ll. Az otthonuk szemernyivel magasabban fek\u00fcdt a falu t\u00f6bbi h\u00e1z\u00e1n\u00e1l, ez volt a szerencs\u00e9j\u00fck, m\u00e1s h\u00e1zakban j\u00f3 ideje \u00e1llt a b\u00e1l. J\u00f3kora \u00fcres telek v\u00e1lasztotta el \u0151ket a telep\u00fcl\u00e9s t\u00f6bbi \u00e9p\u00fclet\u00e9t\u0151l, de Vilma n\u00e9ni a t\u00e1vols\u00e1g \u00e9s a hajnali f\u00e9lhom\u00e1ly dac\u00e1ra is ki tudta venni, hogy mozg\u00e1s van a h\u00e1ztet\u0151k\u00f6n, az emberek oda menek\u00fcltek a v\u00edz el\u0151l.
\n\u2013 Hamar a l\u00e9tr\u00e1t \u2013 adta ki a rendelkez\u00e9st \u2013, ki kell hozni a kamr\u00e1b\u00f3l, neki kell t\u00e1masztani a padl\u00e1sfelj\u00e1r\u00f3nak!
\nVilma n\u00e9ni sohasem szem\u00e9lyre sz\u00f3l\u00f3an adta ki az uk\u00e1zt, ink\u00e1bb csak \u00fagy \u00e1ltal\u00e1noss\u00e1gban. Venni kell kenyeret a boltb\u00f3l, f\u00e1t kell el\u0151hozni a f\u00e1ssz\u00ednb\u0151l, oda kell tenni f\u0151ni a tejet, meg kell csin\u00e1lni ezt, meg kell csin\u00e1lni azt! N\u00e9ha maga hajtotta v\u00e9gre saj\u00e1t utas\u00edt\u00e1sait, de t\u00f6bbnyire Regina n\u00e9nire maradt a teljes\u00edt\u00e9s\u00fck, aki a parancs elhangz\u00e1sa ut\u00e1n kicsit mindig kiv\u00e1rt, nem indul-e bevet\u00e9sre maga a parancsnok. Ha nem, akkor r\u00e1 v\u00e1rt az operat\u00edv m\u0171velet v\u00e9grehajt\u00e1sa. Egyszer\u0171 volt minden. Csak ketten \u00e9ltek a h\u00e1zban, mindketten tudt\u00e1k, hogy kinek mett\u0151l meddig, f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s ritk\u00e1n ad\u00f3dott.
\nA l\u00e9tr\u00e1\u00e9rt ketten mentek a konyh\u00e1b\u00f3l ny\u00edl\u00f3 keskeny, hossz\u00fa kamr\u00e1ba, az \u0151 korukban mindegyik\u00fcknek gondot jelentett volna egyed\u00fcl kihozni. A padl\u00e1s csap\u00f3ajtaja a konyha plafonj\u00e1r\u00f3l ny\u00edlt. Kis h\u00e1z volt az \u00f6v\u00e9k, torn\u00e1c vagy ny\u00e1ri konyha nem csatlakozott hozz\u00e1, hogy onnan legyen felj\u00e1rat, mint m\u00e1s h\u00e1zakn\u00e1l.
\nAhogy a csap\u00f3ajt\u00f3nak t\u00e1masztott\u00e1k a l\u00e9tr\u00e1t, Vilma n\u00e9ni nagyokat ny\u00f6gve indult is fel rajta. Amint elt\u0171nt odafent, Regina n\u00e9ni is k\u00f6vette, ny\u00f6g\u00e9sek n\u00e9lk\u00fcl. K\u00f6nnyen fick\u00e1ndozik, aki m\u00e9g csak hatvan, s egyszer sem oper\u00e1lt\u00e1k, irigykedett Vilma n\u00e9ni. Hetven \u00e9ve alatt \u0151t kilencszer m\u0171t\u00f6tt\u00e9k k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 nyavaly\u00e1kkal, ebb\u0151l egyszer az\u00e9rt, mert az el\u0151z\u0151 oper\u00e1ci\u00f3n\u00e1l a has\u00e1ban felejtettek egy oll\u00f3t. Enn\u00e9lfogva a falu fels\u0151 v\u00e9g\u00e9n komoly orvosi szaktekint\u00e9lynek sz\u00e1m\u00edtott, viszont m\u00e1r nehez\u00e9re esett minden mozg\u00e1s \u2013 valamit valami\u00e9rt. Vilma n\u00e9ni, mint a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 k\u00f3rs\u00e1gok faluv\u00e9gi szak\u00e9rt\u0151je, nem mulasztott el egyetlen lehet\u0151s\u00e9get sem, hogy diagn\u00f3zist \u00e1ll\u00edtson fel, vagy gy\u00f3gym\u00f3dot javasoljon.
\nAzon a k\u00f6rny\u00e9ken, ahol lakott, nem sz\u00e1m\u00edtott val\u00f3di betegnek, akit \u0151 nem v\u00e9lem\u00e9nyezett.
\nVilma n\u00e9ni a padl\u00e1st\u00e9rben sem t\u00e9tlenkedett. B\u00e1r nem sok gyakorlata volt a f\u00fcgg\u0151leges k\u00f6zleked\u00e9sben, hamar feltal\u00e1lta mag\u00e1t. Egy r\u00e9szen szapor\u00e1n kezdte leszedni a cserepeket, majd a lyukon kim\u00e1szott a tet\u0151re. Odafent a k\u00e9m\u00e9ny t\u0171nt a legbiztons\u00e1gosabb helynek. Egy utols\u00f3 ny\u00f6g\u00e9ssel feltorn\u00e1zta mag\u00e1t hozz\u00e1, lovagl\u00f3\u00fcl\u00e9st vett fel a h\u00e1zgerincen \u00e9s nekivetette a h\u00e1t\u00e1t. Betegesk\u00e9nt, rangid\u0151sk\u00e9nt, s f\u0151n\u00f6kk\u00e9nt is megillette \u0151t e hely.
\nKint m\u00e1r nem esett az es\u0151, nem sokkal el\u0151bb el\u00e1llt. Nem lehetett tudni, v\u00e9gleg abbahagyta-e, vagy nemsok\u00e1ra \u00fajrakezdi. Hat\u00e1rozatlannak t\u0171nt a vil\u00e1g, mintha maga sem tudn\u00e1, mi legyen tov\u00e1bb. Az \u00e9g is olyan k\u00e9nytelen\u00fcl sz\u00fcrke volt, olyan b\u00e1rgy\u00fa, olyan semmilyen.
\n\u2013 \u00c9n nem tudom, mit akar ez az id\u0151 is \u2013 mondta Vilma n\u00e9ni s\u00e9rt\u0151d\u00f6tten. (Eddig tudta, vil\u00e1gos volt minden, de m\u00e1r nem tudja, nem is \u00e9rti, egyszer\u0171en k\u00f6vethetetlen, j\u00f3l van, de akkor r\u00e1 ne sz\u00e1m\u00edtsanak, int\u00e9zz\u00e9k, ahogy akarj\u00e1k, \u0151 mossa kezeit.)
\nRegina n\u00e9ni nem felelt, m\u00e1ssal volt elfoglalva, \u00fatk\u00f6zben elakadt. \u00dagy j\u00e1rt, mint a bibliai L\u00f3t feles\u00e9ge, visszan\u00e9zett s megdermedt. S\u00f3b\u00e1lv\u00e1nny\u00e1 ugyan nem v\u00e1lt, de amint fel\u00e9rt s visszapillantott, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, nem m\u00e1szik tov\u00e1bb. L\u00e1b\u00e1t l\u00f3gatva \u00fclt a csap\u00f3ajt\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n \u00e9s megb\u0171v\u00f6lve n\u00e9zett al\u00e1.
\n\u00c9rdekes l\u00e1tv\u00e1nyt ny\u00fajt egy el\u00e1rasztott konyha hajnalban, a padl\u00e1sr\u00f3l n\u00e9zve. Ha van sz\u00ednt\u00e9r, t\u00f6bbnyire szokott lenni el\u0151ad\u00e1s. \u00dagy n\u00e9zett ki, a t\u00e1rgyak \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letre kelnek, unj\u00e1k m\u00e1r, hogy az emberek mozgatj\u00e1k \u0151ket, maguk k\u00edv\u00e1nnak v\u00e1ltoztatni hely\u00fck\u00f6n. Ahogy n\u00f6vekedett a v\u00edzszint, a sparherd alatt sz\u00e9pen sorba rakott t\u0171zifa felr\u00fagta a rendet, a fahas\u00e1bok ki\u00fasztak a k\u00e1lyha al\u00f3l \u00e9s csintalan halakk\u00e9nt lubickoltak a v\u00edzben. L\u00e1that\u00f3an nem tudtak betelni azzal, hogy t\u0171z helyett v\u00edzbe ker\u00fcltek. Regina n\u00e9ni mindk\u00e9t papucsa csatlakozott a mulats\u00e1ghoz, k\u00e9s\u0151bb viszont a ball\u00e1bas hozz\u00e1tapadt egy fahas\u00e1bhoz \u00e9s kettesben diszkr\u00e9ten elt\u0171ntek az \u00e1gy alatt; bulikon nem szokatlan a p\u00e1rok elvonul\u00e1sa. A f\u00e9nypont az volt, mikor a v\u00edzzel f\u00e9lig telt b\u00e1dogv\u00f6d\u00f6r is el\u0151ringat\u00f3zott a sarokb\u00f3l, be\u00e1llt a vigadoz\u00f3k k\u00f6z\u00e9 \u00e9s kac\u00e9ran risz\u00e1lta mag\u00e1t. Fentr\u0151l j\u00f3l l\u00e1tszott, az \u00e9j folyam\u00e1n valaki m\u00e1r ig\u00e9nybe vette, nem kis \u00fcgyben, eredm\u00e9nyesen.
\n\u2013 J\u00f6ssz-e m\u00e1r, Regina? \u2013 \u00e9rkezett a k\u00e9rd\u00e9s a magasb\u00f3l, mik\u00f6zben a k\u00e9rdez\u0151 nem volt l\u00e1that\u00f3, mintha angyal sz\u00f3lt volna.
\nRegina n\u00e9ni elt\u0171n\u0151d\u00f6tt. Mi\u00e9rt k\u00e9ne neki feljebb m\u00e1sznia? J\u00f3l \u00e9rzi itt mag\u00e1t. Kint van a v\u00edzb\u0151l, k\u00e9nyelmesen \u00fcld\u00f6g\u00e9l egy sz\u00e9lv\u00e9dett helyen, szeme el\u0151tt pedig furcsa \u00e9s \u00e9rdekes dolgok zajlanak. K\u00edv\u00e1nhat-e t\u00f6bbet enn\u00e9l valaki?
\n\u2013 Nem megyek \u2013 adta meg a v\u00e1laszt Regina n\u00e9ni az angyalnak.\u2013 J\u00f3 nekem itt, ahol vagyok.
\nVilma n\u00e9ni odafent elh\u0171lt ekkora ostobas\u00e1g l\u00e1tt\u00e1n. A faluban mindenki a tet\u0151re m\u00e1szik, nem akarnak az egyre n\u00f6vekv\u0151 v\u00edzbe f\u00falni, meg ha \u00e9rkezne ment\u0151csapat cs\u00f3nakkal, vegye \u00e9szre \u0151ket odafent. S akkor ez a zakkant Regina tojik az eg\u00e9szre, m\u00e1sk\u00e9pp csin\u00e1l mindent, mint m\u00e1sok. Id\u0151sebbk\u00e9nt \u0151 utat mutatott \u00e9s utat t\u00f6rt, s akkor ez a h\u00e1la \u00e9s k\u00f6sz\u00f6net. Az ember a lelk\u00e9t is kiteheti, semmibe veszik \u00fagyis.
\nEh!
\n\u2013 N\u0151 a v\u00edz, Regina \u2013 pr\u00f3b\u00e1lkozott \u00fajra \u2013, \u00fclj ki ide mell\u00e9m! Min\u00e9l t\u00f6bben vagyunk idefent, ann\u00e1l hamarabb j\u00f6n a ment\u0151osztag.
\nRegina n\u00e9ni fontol\u00f3ra vette. Kicsit \u00fagy hangzott, mint a m\u00e1gi\u00e1ra eml\u00e9keztet\u0151 k\u00f6zkelet\u0171 mond\u00e1s a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban: \u201e\u00c1lljon maga is k\u00f6z\u00e9nk, min\u00e9l t\u00f6bben v\u00e1rjuk, ann\u00e1l hamarabb j\u00f6n.\u201d De ak\u00e1r felm\u00e1szik a tet\u0151re, ak\u00e1r nem, \u0151k ketten \u00fagysem lesznek olyan sokan odafent. Kis termet\u0171 l\u00e9v\u00e9n, t\u00e1volr\u00f3l alig l\u00e1tszik, n\u00f6velni sem nagyon tudn\u00e1 a megment\u00e9sre v\u00e1r\u00f3k l\u00e1that\u00f3s\u00e1gi fel\u00fclet\u00e9t. Nagydarab n\u0151v\u00e9re egyed\u00fcl is j\u00f3l megteszi.
\nRegina n\u00e9nit igaz\u00e1b\u00f3l teljesen leny\u0171g\u00f6zte a konyh\u00e1ban t\u00f6rt\u00e9n\u0151 dolgok l\u00e1tv\u00e1nya, nem b\u00edrt elszakadni t\u0151l\u00fck.
\nA padl\u00e1sfelj\u00e1r\u00f3r\u00f3l m\u00e9g a szoba egy r\u00e9sz\u00e9be is bel\u00e1tott, a nyitott szobaajt\u00f3 \u00e9pp szemk\u00f6zt, a l\u00e9tr\u00e1val \u00e1tellenben volt. \u00c9rdekes dolgok t\u00f6rt\u00e9ntek odabent. \u00dagy n\u00e9zett ki, a n\u00f6vekv\u0151 v\u00edz m\u00e1r nemcsak az ajt\u00f3 alatt sziv\u00e1rog a h\u00e1zba, utat tal\u00e1lt a fah\u00e1zik\u00f3 gerend\u00e1i k\u00f6z\u00f6tt is. K\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 rejtett \u00e1ramlatok kezdt\u00e9k \u00e9reztetni hat\u00e1sukat odabent. A szob\u00e1ban a ruh\u00e1sszekr\u00e9ny ajtaja lassan kiny\u00edlt \u00e9s l\u00e1tni engedte, hogy a v\u00e1llf\u00e1kra akasztott kab\u00e1tok \u00e9s k\u00f6nt\u00f6s\u00f6k alja m\u00e1r v\u00edzbe l\u00f3g, nem is csak l\u00f3g, hanem a v\u00edz hat\u00e1s\u00e1ra ide-oda mozog, ritmikus t\u00e1ncot lejt. A kombin\u00e9k illegett\u00e9k magukat a legszem\u00e9rmetlenebb\u00fcl.
\n\u2013 N\u00e9nje! \u2013 sz\u00f3lt fel Regina n\u00e9ni a tet\u0151re. \u2013 T\u00e1ncolnak a kombin\u00e9i a szekr\u00e9nyben.
\n\u2013 Bolond \u2013 j\u00f6tt a t\u00f6m\u00f6r v\u00e1lasz fentr\u0151l \u2013, ne \u0171zd az eszedet, gyere fel!
\n\u2013 De t\u00e9nyleg \u2013 bizonykodott Regina n\u00e9ni \u2013, ink\u00e1bb j\u00f6jj\u00f6n le maga, n\u00e9zze meg! \u00c9rdemes!
\nVilma n\u00e9ni erre nem is v\u00e1laszolt, csak mag\u00e1ban foh\u00e1szkodott: Istenem, vil\u00e1gos\u00edtsd meg az elm\u00e9j\u00e9t, Uram, ne hagyd, hogy marad\u00e9k esze is elmenjen!
\nDe Regina n\u00e9ni nem \u00fagy t\u0171nt, mint aki\u00e9rt foh\u00e1szkodni k\u00e9ne. L\u00e1bait lezseren l\u00f3b\u00e1lva \u00fcld\u00f6g\u00e9lt a padl\u00e1sfelj\u00e1r\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n \u00e9s \u00e9rdekl\u0151dve figyelt, h\u00e1tha m\u00e9g el\u0151adja mag\u00e1t valami odalent. El\u0151 is adta.
\nAz ajt\u00f3 alatt \u00e9s a gerend\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt egyre vastagabb sug\u00e1rban bet\u00f6r\u0151 v\u00edz ott kavargott m\u00e1r a konyha \u00e9s a szoba minden zug\u00e1ban. Mindenfel\u00e9 t\u00e1rgyak lebegtek \u00e9s forogtak a v\u00edzben, cip\u0151k \u00e9s papucsok, dobozok \u00e9s harisny\u00e1k, egy sepr\u0171, n\u00e9h\u00e1ny dunsztos\u00fcveg. M\u00e9g egy eg\u00e9rfog\u00f3 is el\u0151bukkant valahonnan, halfog\u00e1s rem\u00e9ny\u00e9ben t\u00e1n. A szob\u00e1ban lev\u0151 \u201eez\u00fcstk\u00e1lyha\u201d el\u00e9 par\u00e1zsfog\u00f3nak lerakott alum\u00edniumt\u00e1lca egyszerre haj\u00f3v\u00e1 v\u00e1ltozott, k\u00f6rbe\u00faszta a szob\u00e1t, majd \u00fajabb felfedez\u00e9sekre v\u00e1gyva a konyha fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt. Onnan viszont a v\u00edzzel f\u00e9lig telt b\u00e1dogveder \u00e9pp befel\u00e9 tartott kicsit k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni, \u00fagysem j\u00e1rt m\u00e9g odabent.
\nA szobaajt\u00f3ban tal\u00e1lkoztak \u00f6ssze. A v\u00edzzel ellepett k\u00fcsz\u00f6b el\u0151tt mindkett\u0151 megtorpant, gyanakodva m\u00e9regett\u00e9k egym\u00e1st. K\u00e9t v\u00e1ndor, aki k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ir\u00e1nyb\u00f3l egyszerre \u00e9rkezik egy pall\u00f3hoz. \u00c1tkel\u00e9s el\u0151tt ki-ki sz\u00e1mba veszi, mif\u00e9le szerzet a m\u00e1sik, mire sz\u00e1m\u00edthat t\u0151le. Az alum\u00edniumt\u00e1lca kisebb volt, de mozg\u00e9konyabb. A b\u00e1dogveder lomh\u00e1bb, de tekint\u00e9lyesebb. Lomhas\u00e1ga abb\u00f3l eredt, hogy f\u00e9lig volt v\u00edzzel, tekint\u00e9lye abb\u00f3l, hogy a benne lev\u0151 v\u00edzben ott cs\u00fccs\u00fclt a kolb\u00e1szszer\u0171 fontos utas. Ha nem l\u00e1tszik is k\u00edv\u00fclr\u0151l, a renom\u00e9 valamik\u00e9ppen \u00e1tsug\u00e1rzik a b\u00e1dogon. V\u00e9g\u00fcl n\u00e9mi bizonytalankod\u00e1s ut\u00e1n, melynek sor\u00e1n sajn\u00e1latos m\u00f3don t\u00f6bbsz\u00f6r is \u00f6sszekoccantak, \u00fariemberk\u00e9nt ki-ki f\u00e9lre\u00e1llt a m\u00e1sik \u00fatj\u00e1b\u00f3l, udvariasan \u00e9s kim\u00e9rten megker\u00fclt\u00e9k egym\u00e1st, majd folytatt\u00e1k felder\u00edt\u0151\u00fatjukat, egyik a szob\u00e1ban, m\u00e1sik a konyh\u00e1ban.
\nRegina n\u00e9ni a padl\u00e1sfelj\u00e1r\u00f3r\u00f3l, ak\u00e1r a Fennval\u00f3, l\u00e1tott mindent \u00e9s belel\u00e1tott mindenbe. N\u00e9ha kedve t\u00e1madt lem\u00e1szni a l\u00e9tr\u00e1n, k\u00e9zbe venni kicsit a dolgokat. Ne \u00faszk\u00e1ljon minden olyan \u00f6sszevissza, legyen v\u00e9gre valami rend. K\u00e9sztet\u00e9st \u00e9rzett beavatkozni egyik-m\u00e1sik \u00fasz\u00f3 t\u00e1rgy halad\u00e1si sebess\u00e9g\u00e9be, visszatartva vagy siettetve el\u0151rejut\u00e1s\u00e1t, ak\u00e1r m\u00f3dos\u00edtani is az \u00fatir\u00e1ny\u00e1n. Azt\u00e1n m\u00e9gis b\u00f6lcsen letett err\u0151l, er\u0151t vett mag\u00e1n \u00e9s \u00fclve maradt a padl\u00e1sfelj\u00e1r\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n. Tal\u00e1n meg\u00e9rzett valamit a mesters\u00e9ges beavatkoz\u00e1sok otrombas\u00e1g\u00e1b\u00f3l a spont\u00e1n t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek s\u00e1rmj\u00e1val szemben, esetleg sportszer\u0171tlennek tal\u00e1lta a deus ex machina-f\u00e9le hozz\u00e1matat\u00e1st. Vagy egyszer\u0171en csak f\u00e9lt, hogy vizes lesz a h\u00e1l\u00f3inge, net\u00e1n v\u00edzbe fullad, mivel nem tud \u00faszni.
\nK\u00f6zben odakint teljesen kivil\u00e1gosodott, l\u00e1tnival\u00f3k tekintet\u00e9ben Vilma n\u00e9ni sem sz\u0171k\u00f6lk\u00f6d\u00f6tt odafent. Nem is \u00e9rtette, h\u00faga mi\u00e9rt ragaszkodik annyira a benti himi-humi kis esem\u00e9nyekhez, mikor a nagy dolgok odakint t\u00f6rt\u00e9nnek.
\n\u2013 Viszi a v\u00edz a t\u00e9esz sz\u00e9n\u00e1j\u00e1t \u2013 tud\u00f3s\u00edtott fentr\u0151l Vilma n\u00e9ni, h\u00e1tha felkelti h\u00faga k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g\u00e1t \u00e9s v\u00e9gre kim\u00e1szik a tet\u0151re.
\n\u2013 Egyik boglya \u00faszik el a m\u00e1sik ut\u00e1n. Valakik dolgoztak vele, hogy legyen, most j\u00f6n a v\u00edz, s viszi.
\n\u2013 Nem \u00e1ll j\u00f3l a sz\u00f6vetkezet sz\u00e9n\u00e1ja \u2013 j\u00f6tt a r\u00f6vid komment Regina n\u00e9ni r\u00e9sz\u00e9r\u0151l, de sz\u00e1nd\u00e9k nem mutatkozott a kim\u00e1sz\u00e1sra.
\nMeglep\u0151ket mond n\u00e9ha, gondolta Vilma n\u00e9ni, vajon tudja-e mindig, mit besz\u00e9l? De csak ennyit f\u0171z\u00f6tt hozz\u00e1, t\u00e9ma lez\u00e1r\u00e1sak\u00e9nt:
\n\u2013 Most l\u00e1thatja a t\u00e9eszeln\u00f6k, nincs Isten \u00e1ld\u00e1sa a munk\u00e1jukon.
\nDarabig csend volt, lehetett ezen medit\u00e1lni. K\u00e9s\u0151bb az elt\u00fcnedez\u0151 sz\u00e9nabogly\u00e1k, meg hogy a v\u00e1rva v\u00e1rt ment\u0151cs\u00f3nak sehogy sem akar \u00e9rkezni, arra ind\u00edtotta Vilma n\u00e9nit, hogy el\u0151hozakodjon kedvenc t\u00e9m\u00e1j\u00e1val:
\n\u2013 Mit \u00e9r az \u00e9let? Egyik nap vagyunk, m\u00e1sik nap nem vagyunk.
\nElfelejtenek, mintha nem is lett\u00fcnk volna.
\n\u2013 L\u00e1bunk nyom\u00e1t is elf\u00fajja a sz\u00e9l \u2013 b\u00f3logatott Regina n\u00e9ni a padl\u00e1st\u00e9rben. Ha sz\u00f3ba ker\u00fclt az elm\u00fal\u00e1s, az elf\u00fajt l\u00e1bnyom is el\u0151 szokott j\u00f6nni. Most valahogy lemaradt, nem baj, ha sz\u00fcks\u00e9g, \u0151 sz\u00edvesen s\u00fag, k\u00edv\u00fclr\u0151l tudja a sz\u00f6veget. N\u0151v\u00e9re mindig svungba j\u00f6tt, ha a hal\u00e1l volt a t\u00e9ma, mindj\u00e1rt k\u00f6vetkezik a \u201efognak-e eml\u00e9kezni\u201d.
\n\u2013 Fognak-e eml\u00e9kezni hal\u00e1lunk ut\u00e1n r\u00e1nk?! \u2013 sz\u00f6gezte neki a k\u00e9rd\u00e9st Vilma n\u00e9ni az el\u00e1rasztott hat\u00e1rnak. \u2013 Legal\u00e1bb azok, akik ismertek?
\nLegal\u00e1bb addig, am\u00edg a fejf\u00e1nk \u00e1ll? Vagy m\u00e9g el sem sz\u00e1radtak a koszor\u00fak a s\u00edron, m\u00e1r elfelejt mindenki?!
\n\u2013 Mi\u00e9rt nem k\u00e9ne elfelejtsenek? \u2013 \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt Regina n\u00e9ni. \u00d6r\u00fclt, hogy esz\u00e9be jutott, m\u00e1r r\u00e9g meg akarta k\u00e9rdezni.
\nVilma n\u00e9ni csak legyintett. Ideges\u00edt\u0151, hogy az egy\u00fcgy\u0171 Regina n\u00e9ha fog\u00f3s k\u00e9rd\u00e9st tesz fel, melyre nem lehet j\u00f3l felelni, t\u00e1n nincs is r\u00e1 \u00e9pk\u00e9zl\u00e1b v\u00e1lasz.
\nRegina n\u00e9ni nem szerette, ha emlegetik a hal\u00e1lt. Mikor m\u00e9g kicsi volt, emlegett\u00e9k a mumust is, m\u00e9gsem j\u00f6tt el soha. De mennyi rossz percet szerzett az emleget\u00e9se! A hal\u00e1l rafin\u00e1ltabb, sok fort\u00e9lyt ismer, elj\u00f6n rendesen. J\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny temet\u00e9sen vett m\u00e1r r\u00e9szt, pedig nem szeretett temet\u00e9sekre j\u00e1rni. De mit lehet tenni, ha a roskatag rokonok \u00e9s ismer\u0151s\u00f6k folyton beadj\u00e1k a kulcsot? Ha a mumust ki lehetett v\u00e9deni, a hal\u00e1lra is kital\u00e1lhatn\u00e1nak m\u00e1r valamit. R\u00e9sz\u00e9r\u0151l \u0151 megoldotta a probl\u00e9m\u00e1t, nem gondolt r\u00e1. Der\u0171s napok ut\u00e1n j\u00f6n az es\u0151s id\u0151, de minek tipr\u00f3dni azon, hogy egyszer majd zuhogni fog?
\n\u2013 Megl\u00e1tja, j\u00f3ra fordul minden, nemsok\u00e1ra megmentenek \u2013 sz\u00f3lt fel Regina n\u00e9ni a tet\u0151nek. Jav\u00edthatatlan rem\u00e9nyked\u0151 volt, \u00fcgyesen tudott elk\u00e9pzelni kedves dolgokat is. \u2013 Az is lehet, maga a t\u00e9eszeln\u00f6k j\u00f6n \u00e9rt\u00fcnk motorcs\u00f3nakkal. Besz\u00e9lik, van neki.
\nVilma n\u00e9ni \u00fajra elh\u0171lt odafent. Ez a Regina zizzentebb, mint hitte, \u00e9bren \u00e1lmodik! M\u00e9g hogy a t\u00e9eszeln\u00f6k j\u00f6n \u00e9rt\u00fck motorcs\u00f3nakkal!
\n\u2013 Az baszik s harangozik! \u2013 k\u00f6z\u00f6lte t\u00f6m\u00f6ren a padl\u00e1st\u00e9rrel.
\n\u2013 L\u00f3fasz s hajnalf\u00e9ny! \u2013 replik\u00e1zott r\u00f6gt\u00f6n Regina n\u00e9ni. Ha n\u0151v\u00e9re ilyeneket mond, neki is van k\u00e9szleten n\u00e9h\u00e1ny.
\nM\u00e9g fiatalkor\u00e1ban szedi fel az emberl\u00e1nya az eff\u00e9l\u00e9ket, azt\u00e1n kitartanak egy \u00e9leten \u00e1t. Nem t\u00fal eredetiek, de a c\u00e9lnak megfelelnek.
\nK\u00fcl\u00f6nben nem szoktak cs\u00fany\u00e1n besz\u00e9lni. Csak ha egym\u00e1s k\u00f6zt voltak, n\u00e9ha nem fogt\u00e1k vissza magukat, szabadon sz\u00e1rnyalt a sz\u00f3.
\n\u2013 Ha tov\u00e1bb emelkedik a v\u00edz \u2013 mondta Vilma n\u00e9ni, hogy megfelel\u0151 ir\u00e1nyba terelje h\u00faga figyelm\u00e9t \u2013, akkor nem \u00e9rj\u00fck meg a holnapot.
\n\u00d6sszed\u0151l a h\u00e1z vagy elsodorja a v\u00edz, mindegy, \u00edgy is, \u00fagy is v\u00edzbe f\u00falunk. Ink\u00e1bb ezen gondolkozz!
\nRegina n\u00e9ni elgondolkozott. Milyen f\u00e1in v\u00edzij\u00e1rm\u0171 lenne a padl\u00e1st\u00e9rb\u0151l, ha elragadn\u00e1 az \u00e1r. K\u00e9t \u00e9ve cserepeztett\u00e9k \u00fajra a tet\u0151t, az es\u0151 ellen v\u00e9dve lenn\u00e9nek. A padl\u00e1s egyik sark\u00e1ban egy nagy l\u00e1d\u00e1ban n\u00e9h\u00e1ny r\u00e9gi sz\u0151nyeg meg kopott nagykab\u00e1t van elt\u00e9ve, azokon alhatn\u00e1nak.
\nM\u00e9g egy f\u00fcst\u00f6lt cs\u00fcl\u00f6k is l\u00f3g az egyik gerend\u00e1r\u00f3l, de kenyeret a kredencb\u0151l, bef\u0151ttet a kamr\u00e1b\u00f3l k\u00e9ne felhozni. Esetleg m\u00e9g k\u00e9t-h\u00e1rom \u00fcveg bodzasz\u00f6rp is k\u00e9ne lentr\u0151l, jutott esz\u00e9be, szerette a bodzasz\u00f6rp\u00f6t.
\nS m\u00e1ris indulhatn\u00e1nak! A padl\u00e1sablakb\u00f3l integetn\u00e9nek a falust\u00e1rsaknak, k\u00e9s\u0151bb mindenkinek a kik\u00f6t\u0151kben, melyek el\u0151tt elhaladnak.
\n\u2013 Ha m\u00e9g emelkedik a v\u00edz, s leemeli a padl\u00e1st a h\u00e1zr\u00f3l \u2013 mondta Regina n\u00e9ni merengve \u2013, akkor ment\u0151cs\u00f3nak sem kell. Elhaj\u00f3zunk \u00fagy, ahogy vagyunk. Gond n\u00e9lk\u00fcl \u00faszik majd a padl\u00e1s a v\u00edzen, fedett tutajk\u00e9nt. Sokat kib\u00edr m\u00e9g, j\u00f3l tartanak a gerend\u00e1k. Hossz\u00fa utakat lehetne megtenni vele.
\nVilma n\u00e9ni elk\u00e9pedve hallgatta. Mif\u00e9le hossz\u00fa utakon j\u00e1rtatja titokban az esz\u00e9t a h\u00faga? V\u00e9ns\u00e9g\u00e9re kapott kedvet a vil\u00e1gcsavarg\u00e1shoz? De ink\u00e1bb nem mondott semmit. Ez a Regina, ez a Regina! Kicsit kolontos volt mindig, \u00f6regkor\u00e1ban sem n\u0151tt be a feje l\u00e1gya. (Istenem, vil\u00e1gos\u00edtsd meg\u2026, Uram, ne hagyd, hogy…) De hangosan csak ennyit mondott:
\n\u2013 A s\u00faly enn\u00e9 meg ezt a sok vizet!
\n\u2013 A r\u00e1ks\u00faly, hogy megenn\u00e9! \u2013 pontos\u00edtott Regina n\u00e9ni. Nem kijav\u00edtani akarta n\u0151v\u00e9r\u00e9t, csak finoman jelezni: \u0151 is ismeri a szaksz\u00f3kincset, konstrukt\u00edvan hozz\u00e1 tud sz\u00f3lni a t\u00e9m\u00e1hoz.
\n\u2013 A r\u00e1g\u00f3r\u00e1ks\u00faly, az, hogy megegye! \u2013 adta meg a v\u00e9gs\u0151 form\u00e1t Vilma n\u00e9ni. M\u00e9gsem lehet, hogy Regin\u00e1\u00e9 legyen az utols\u00f3 sz\u00f3.
\nRegina n\u00e9ni figyelm\u00e9t k\u00f6zben ism\u00e9t az odalent zajl\u00f3 esem\u00e9nyek k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k le. A v\u00edz tov\u00e1bb emelkedett, m\u00e1r a hokedlik is \u00fasztak benne. Oldalukra d\u0151lve vagy l\u00e1bukat \u00e9gnek emelve, forgol\u00f3dva kalimp\u00e1ltak, mint akiket heves l\u00e1z gy\u00f6t\u00f6r. Nagyr\u00e9szt m\u00e1r a sparherd is v\u00edzben \u00e1llt, szerencs\u00e9re nem \u00e9gett t\u0171z benne. Regina n\u00e9ni tudta, j\u00f3, hogy nem \u00e9g a t\u0171z, kicsit az\u00e9rt sajn\u00e1lta is, micsoda spekt\u00e1kulum kerekedett volna bel\u0151le, ahogy a forr\u00f3 k\u00e1lyh\u00e1ban a par\u00e1zs \u00f6sszecsap a v\u00edzzel!
\nVilma n\u00e9ni r\u00e1j\u00f6tt, hogy nem figyelnek r\u00e1. Regina megint tal\u00e1lt valami \u00e1muldozni val\u00f3t. Itt a v\u00e9gvesz\u00e9ly, tal\u00e1n p\u00e1r perc m\u00e9g az \u00e9let, s akkor a h\u00faga mindenf\u00e9le h\u00fclyes\u00e9gen \u00e1lm\u00e9lkodik. \u0151 meg kucoroghat fent a tet\u0151n mag\u00e1ban, egyed\u00fcl tartva a frontot.
\n\u2013 Mi a nyavaly\u00e1n tudsz \u00fagy meglep\u0151dni folyton?! \u2013 sz\u00f3lt le a padl\u00e1st\u00e9rbe. H\u00faga nem hallotta, er\u0151sen b\u00e1mult lefel\u00e9.
\nRegina n\u00e9ni egyszer\u0171en szeretett csod\u00e1lkozni, nincs ann\u00e1l jobb. Ha n\u00e9ha neh\u00e9znek \u00e9rezte az \u00e9letet, keresett valami csod\u00e1lkozni val\u00f3t, m\u00e1ris k\u00f6nnyebb lett minden. Ott van mindj\u00e1rt az ablak\u00fcveg. K\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges \u00e9s rendk\u00edv\u00fcli m\u00e9gis. Nem g\u00e1znem\u0171, nem cseppfoly\u00f3s, olyan szil\u00e1rd, hogy karcolni lehet, m\u00e9gis \u00fagy \u00e1tl\u00e1tni rajta, mintha nem is lenne. Kell enn\u00e9l k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb? Regina n\u00e9ni sosem tudott betelni az ablak\u00fcvegekkel, im\u00e1dott kin\u00e9zni rajtuk. T\u00f6bbnyire meg is tapogatta \u0151ket, mint aki nem hisz a szem\u00e9nek. Most ablak\u00fcveg sem kell. J\u00f6tt az \u00e1rv\u00edz, z\u0171r\u00f6s dolog csakugyan, de olyan attrakci\u00f3kkal j\u00e1r, hogy \u00e1muldozni val\u00f3k tekintet\u00e9ben nem panaszkodhat senki.
\nRegina n\u00e9ni m\u00e1r nem a v\u00edzben kereng\u0151 egyes dolgokat b\u00e1multa, hanem megb\u0171v\u00f6lve figyelt az eg\u00e9szre. Mintha lenne valamif\u00e9le titkos rendez\u0151elv, mely szerint a t\u00e1rgyak mozognak odalent. Mintha valamilyen nagy \u00f6sszt\u00e1nc ismeretlen koreogr\u00e1fi\u00e1j\u00e1t k\u00f6vetn\u00e9k b\u00f3dultan. Nem arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy a gerend\u00e1k k\u00f6zt bet\u00f6r\u0151 v\u00edz erre meg arra sodor dolgokat. Ink\u00e1bb arr\u00f3l, hogy mivel m\u00e1r nem akar v\u00e1ltoztatni az egyes t\u00e1rgyak \u00fatvonal\u00e1n, egyszerre tudja n\u00e9zni mindnek a mozg\u00e1s\u00e1t, \u00edgy valami fontos \u00e1tdereng. Mintha amellett, ami t\u00f6rt\u00e9nik, p\u00e1rhuzamosan \u00e9s \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl t\u00f6rt\u00e9nne m\u00e1s is, \u00e9s ez lenne a l\u00e9nyegesebb. V\u00e1ratlanul kedve t\u00e1madt halkan \u00e9nekelni, de letett r\u00f3la, tudta, nincs j\u00f3 hangja.
\nOtt van viszont a diff\u00fazor, jutott esz\u00e9be. Az mindenf\u00e9l\u00e9t k\u00f6zvet\u00edt: h\u00edreket, id\u0151j\u00e1r\u00e1s-jelent\u00e9st, okosok besz\u00e9lget\u00e9s\u00e9t, s zen\u00e9t is, persze. Milyen j\u00f3 volna, ha most valami ideill\u0151 muzsika j\u00f6nne ki bel\u0151le.
\nA k\u00fcl\u00f6nleges helyzetre val\u00f3 tekintettel ez\u00fattal tal\u00e1n a recseg\u0151s ad\u00f3 is tiszt\u00e1n sz\u00f3l. A v\u00edz m\u00e1r magasan \u00e1ll a h\u00e1zban, az \u0151 termete meg kicsi, de ha Vilma n\u00e9ni lej\u00f6nne, a maga tekint\u00e9lyes testalkat\u00e1val baj n\u00e9lk\u00fcl \u00e1t tudna g\u00e1zolni a v\u00edzen, hogy bekapcsolja. \u00dagysem szereti, ha m\u00e1s piszk\u00e1l hozz\u00e1.
\n\u2013 Zen\u00e9lhetne most valami sz\u00e9pet a diff\u00fazor \u2013 mondta Regina n\u00e9ni j\u00f3 hangosan, hogy a tet\u0151n is hallj\u00e1k.
\n\u2013 Buggyant vagy te, Regina! \u2013 j\u00f6tt fentr\u0151l a v\u00e1lasz.
\n\u2013 Nem l\u00e1tod, milyen bajban vagyunk? Pont ilyenkor jut eszedbe a zene?
\nVilma n\u00e9ni kicsit v\u00e1rt, majd nem minden g\u00fany n\u00e9lk\u00fcl folytatta: \u2013 Ha t\u00fal\u00e9lj\u00fck az \u00e1rvizet, elmegy\u00fcnk egy helyre, ahol reggelig h\u00fazathatod f\u00fcledbe a n\u00f3t\u00e1kat.
\n\u2013 Mi\u00e9rt kell ahhoz elmenni hazulr\u00f3l? \u2013 k\u00e9rdezte Regina n\u00e9ni csal\u00f3dottan. L\u00e1tta m\u00e1r, Vilma n\u00e9ni nem fog al\u00e1sz\u00e1llni a fels\u0151bb r\u00e9gi\u00f3kb\u00f3l, hogy muzsik\u00e1ra b\u00edrja a diff\u00fazort.
\n\u2013 Ha itthon hallgatunk zen\u00e9t, akkor itten is vagyunk meg m\u00e1shol is vagyunk. Ha nagyon j\u00f3 a zene, akkor legink\u00e1bb sehol, az a legjobb.
\nVilma n\u00e9ni erre megint nem tudott mit mondani, nem is er\u0151ltette, \u00fagyis csak lovat adna a h\u00faga al\u00e1. (Regina n\u00e9ni l\u00f3h\u00e1ton, amint \u00e1tnyargal a sz\u00ednen, Regina n\u00e9ni a lov\u00e1t ugratja.) Egyszerre el\u00f6nt\u00f6tte az \u00f6nsajn\u00e1lat.
\nMindig mindenhol neki kell helyt\u00e1llnia, nem sz\u00e1m\u00edthat seg\u00edts\u00e9gre, m\u00e9g k\u00f6sz\u00f6netre sem. Gondban lett volna a felsorol\u00e1ssal, mikor, hol \u00e1llt helyt, de m\u00e9lyen meg volt gy\u0151z\u0151dve, hogy \u00edgy van. Ha veszedelem j\u00f6n, \u0151 \u00e1ll fent a v\u00e1rt\u00e1n, \u0151 dacol a v\u00e9sszel, mint v\u00e1rkapit\u00e1ny a b\u00e1styafokon.
\nElszontyolodva hallgatott Regina n\u00e9ni is. Mondhat \u0151 ak\u00e1rmit, n\u0151v\u00e9re lesz\u00f3lja \u00fagyis. Mi\u00e9rt kifog\u00e1solja a muzsik\u00e1t? Nem az\u00e9rt van-e a zene, hogy mell\u00e9kesek legyenek a gondok, szebbek az \u00fcnnepek? Regina n\u00e9ninek n\u00e9ha csod\u00e1lkoznia kellett saj\u00e1t n\u0151v\u00e9r\u00e9n is. Szeret dirig\u00e1lni, k\u00e9zben tartani a dolgokat, pedig senki sem k\u00e9rte r\u00e1. De Vilma n\u00e9ninek akkor j\u00f3, ha m\u00e1sok felett forgol\u00f3dhat, olyan, mint sz\u00e9lkakas a torony tetej\u00e9n. Okosnak okos, a h\u00e9t oszt\u00e1lyt kis h\u00edj\u00e1n kij\u00e1rta, m\u00e9g rom\u00e1nul is tud egy keveset, sokszor m\u00e9gsem \u00e9rt semmit. Vagyis a legegyszer\u0171bb dolgokat nem \u00e9rti, az olyan egyszer\u0171eket, melyeket meg sem kell \u00e9rteni, annyira egyszer\u0171ek. Ha p\u00e9ld\u00e1ul v\u00e1ratlanul finom zene hallatszik \u00faszk\u00e1l\u00f3 t\u00e1rgyakb\u00f3l, illik hasonl\u00f3val viszonozni. Jobb h\u00edj\u00e1n \u00fczembe helyezni a diff\u00fazort.
\nRegina n\u00e9ni mindig tiszteletteljes gyanakv\u00e1ssal gondolt a tud\u00e1sra. Elismerte, el\u00e9g sok minden van a vil\u00e1gon. De az\u00e9rt nem olyan sok, hogy k\u00e9t-h\u00e1rom perc alatt ne lehetne sz\u00e1mba venni mindent. Tulajdonk\u00e9ppen egyszer\u0171 a vil\u00e1g, csak a fontoskod\u00f3k tesznek \u00fagy, mintha bonyolult lenne. Volt egy hom\u00e1lyos sejt\u00e9se: lehet ak\u00e1rh\u00e1ny oszt\u00e1lya valakinek, val\u00f3di tud\u00e1sa szerint \u00fagyis csak n\u00e9gy oszt\u00e1lya van mindenkinek.
\nNa j\u00f3, van, akinek h\u00e9t, azt sem j\u00e1rta ki eg\u00e9szen. De ezekkel a majdnem hetesekkel sohasem szabad vitatkozni.
\n\u2013 \u00d6sszeroskadt a Benedek\u00e9k h\u00e1za! \u2013 kiab\u00e1lt Vilma n\u00e9ni a tet\u0151r\u0151l. \u2013 Nem esett sz\u00e9t, csak megroggyant. Benedek\u00e9k m\u00e9g mindig a tet\u0151n \u00fclnek, csak k\u00f6zelebb a v\u00edzhez.
\nVilma n\u00e9ni, b\u00e1r megr\u00e9m\u00fclt, fel is villanyoz\u00f3dott saj\u00e1t el\u0151rel\u00e1t\u00f3 k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t\u0151l. \u0151 megmondta, \u0151 j\u00f3 el\u0151re sz\u00f3lt! A n\u00f6vekv\u0151 v\u00edz megomlaszt mindent, ha nem j\u00f6n ment\u0151csapat, v\u00edzbe f\u00fal mindenki. Tess\u00e9k, m\u00e1r el is kezd\u0151d\u00f6tt! H\u00faga most l\u00e1thatja, neki volt igaza, ideje \u00e9szhez t\u00e9rjen \u00e9s kim\u00e1sszon a tet\u0151re.
\nRegina n\u00e9ni a padl\u00e1sfelj\u00e1r\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n \u00fclve, most el\u0151sz\u00f6r gondolt \u00fagy az \u00e1radatra, mint amit\u0151l f\u00e9lni kell. Eddig ink\u00e1bb valami muris jelens\u00e9gnek l\u00e1tta, ami megh\u00f6kkent\u0151 dolgokat m\u0171vel a t\u00e1rgyakkal \u00e9s kellemes izgalmat lop esem\u00e9nytelen \u00e9let\u00fckbe. De len\u00e9zve a konyh\u00e1ba, be kellett l\u00e1tnia, csakugyan r\u00e1z\u00f3s a helyzet. A v\u00edz egyre emelkedik, m\u00e1r a negyedik l\u00e9trafokot is ellepte, \u00e9s buzg\u00f3n tart az \u00f6t\u00f6dik fel\u00e9. Regina n\u00e9ninek az volt az \u00e9rz\u00e9se, hogy a l\u00e9tr\u00e1n m\u00e1szik felfel\u00e9. Szigor\u00faan \u00e9s sz\u00far\u00f3san n\u00e9zte, s egyre csak n\u00e9zte, de a v\u00edz nem zavartatta mag\u00e1t, nem voltak g\u00e1tl\u00e1sai, fesztelen\u00fcl emelkedett tov\u00e1bb. M\u00e1r-m\u00e1r el\u00e9rte a diff\u00fazort a falon, amikor Regina n\u00e9ni, amint az v\u00e9gsz\u00fcks\u00e9gben t\u00f6rt\u00e9nni szokott, hirtelen megvil\u00e1gosodott, egyszerre bevillant neki, mit is kell tennie: gyorsan felh\u00fazta a l\u00e9tr\u00e1t.
\nAz \u00e1r emelked\u00e9se szinte azonnal abbamaradt. Kis id\u0151 m\u00falva pedig l\u00e1tv\u00e1nyosan apadni kezdett a v\u00edz. Regina n\u00e9ni megillet\u0151dve \u00fclt a padl\u00e1sfelj\u00e1r\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n, kicsit megrettenve mag\u00e1t\u00f3l. Nem gondolta volna, hogy ekkora hatalma van. P\u00e1r nap m\u00falva ugyan hallott valamit emlegetni arr\u00f3l, hogy valakik t\u00f6bb helyen \u00e1tv\u00e1gt\u00e1k a t\u00f6lt\u00e9st, ne n\u0151j\u00f6n tov\u00e1bb az \u00e1r, tudjon lefolyni a v\u00edz, de h\u00e1t mindig annyif\u00e9l\u00e9t besz\u00e9lnek a faluban, az ember esze meg is zavarodna, ha komolyan venne mindent. Saj\u00e1t kez\u00e9vel csin\u00e1lta, amit csin\u00e1lt, l\u00e1tta, amit l\u00e1tott, mondjon, ki mit akar, \u0151 tudja, amit tud.
\nK\u00e9s\u0151bb, miut\u00e1n mindketten lek\u00e1sz\u00e1l\u00f3dtak a l\u00e9tr\u00e1n, k\u00e1rfelm\u00e9r\u00e9s c\u00e9lj\u00e1b\u00f3l k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztek a h\u00e1zban. Partra vetett haj\u00f3t\u00f6r\u00f6ttekk\u00e9nt hevertek a t\u00e1rgyak mindenfel\u00e9, egyik erre, m\u00e1sik arra, melyik hol \u00e9rt f\u00f6ldet.
\nFinom iszapr\u00e9teg lepett be mindent, mintha az id\u0151 \u00edgy akarna f\u00e1tylat bor\u00edtani a t\u00f6rt\u00e9ntekre.
\n\u2013 \u00d6r\u00f6kk\u00e9 csak a gond \u2013 mondta Vilma n\u00e9ni \u2013, de a h\u00e1z \u00e1ll.
\n\u2013 Nem t\u00f6rt\u00e9nt nagyobb baj \u2013 mondta Regina n\u00e9ni is \u2013, csak le kell majd t\u00f6r\u00f6lni mindenr\u0151l a szutykot.
\nKicsit csend volt, \u00e1t kellett gondolni a dolgokat. Azt\u00e1n Vilma n\u00e9ni r\u00e1kezdte. Regina n\u00e9ni m\u00e1r v\u00e1rta, s kontr\u00e1zott:
\n\u2013 Nem baj, csak h\u00e1bor\u00fa ne legyen.
\n\u2013 \u00d6r\u00fclj\u00fcnk, hogy lyuk van a fenek\u00fcnk\u00f6n.
\n\u2013 S f\u0151leg, hogy szelel.
\n\u2013 F\u0151, hogy eg\u00e9szs\u00e9g legyen.
\n\u2013 A t\u00f6bbi megj\u00f6n mag\u00e1t\u00f3l.
\nOlyan volt, mint egy mantra, id\u0151nk\u00e9nt felmondt\u00e1k. Hitt\u00e9k-e t\u00e9nyleg, tal\u00e1n \u0151k sem tudt\u00e1k. De valamivel jobban \u00e9rezt\u00e9k magukat t\u0151le.
\nK\u00e9s\u0151bb kimentek az udvarra. Vilma n\u00e9ni hangosan sz\u00e1mba vette a kinti vesztes\u00e9geket. Itt ez s\u00e9r\u00fclt meg, ott az d\u0151lt \u00f6ssze, mit kell tenni, hogy \u00fajra szuper\u00e1ljanak. Regina n\u00e9ni erre m\u00e1r nem figyelt. Gondolatban vissza-visszat\u00e9rt az elm\u00falt \u00f3r\u00e1k fura l\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1gaihoz. K\u00e1r, hogy olyan hamar v\u00e9get \u00e9rt az eg\u00e9sz. Tarthatott volna kicsit m\u00e9g ez az \u00e1llapot, amikor egyszerre \u00fagy megv\u00e1ltozott minden, mintha egy m\u00e1sik val\u00f3s\u00e1gba ker\u00fclt volna. K\u00fcl\u00f6nleges mement\u00f3k\u00e9nt igyekezett felid\u00e9zni, mi volt a legfurcs\u00e1bb, mi volt a cs\u00facs:
\n\u2013 L\u00e1tnia kellett volna, hogyan risz\u00e1lta mag\u00e1t a veder! \u2013 mondta Regina n\u00e9ni csillog\u00f3 szemekkel. \u2013 S milyen \u00f6nfeledten, milyen t\u00fcnd\u00e9rien himb\u00e1l\u00f3zott benne a kaki!
\n\u2013 A vedret h\u00e1tra kell vinni az \u00e1rny\u00e9ksz\u00e9kre \u2013 mondta Vilma n\u00e9ni fagyosan. Nehogy m\u00e1r a Regin\u00e1\u00e9 legyen az utols\u00f3 sz\u00f3. Nehogy m\u00e1r a szaros veder legyen a t\u00e9ma.\u2013 Neki kell fogni takar\u00edtani, rendet rakni, tapasztani, meszelni, mosni!<\/p>\n
Forr\u00e1s: Sz\u00e9kelyf\u00f6ld, 2021\/2<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Napok \u00f3ta esett az es\u0151, a diff\u00fazor t\u00f6bbsz\u00f6r is bemondta, hogy baj van: a foly\u00f3vizek kezdenek kil\u00e9pni medr\u00fckb\u0151l. A falu v\u00e9g\u00e9t\u0151l j\u00f3 k\u0151haj\u00edt\u00e1snyira lev\u0151 szoba-konyh\u00e1s h\u00e1zik\u00f3ban, ahol a k\u00e9t \u00f6regasszony \u00e9lt, nem volt r\u00e1di\u00f3, csak diff\u00fazor. Az majdnem olyan, mint a r\u00e1di\u00f3, szegen l\u00f3g\u00f3 kis doboz a falon, k\u00e9t ad\u00f3t lehet vele fogni \u00f6sszesen: egy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-95343","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/95343","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=95343"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/95343\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=95343"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=95343"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=95343"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}