{"id":95345,"date":"2021-04-08T02:56:45","date_gmt":"2021-04-08T02:56:45","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=95345"},"modified":"2021-04-07T20:08:55","modified_gmt":"2021-04-07T20:08:55","slug":"bartha-gyorgy-talalkozas-a-remekmuvel-reszlet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=95345","title":{"rendered":"Bartha Gy\u00f6rgy: Tal\u00e1lkoz\u00e1s a remekm\u0171vel (r\u00e9szlet)"},"content":{"rendered":"

[…]\u00dajabb k\u00e9rd\u0151jelek: a hum\u00e1n tant\u00e1rgyak \u201etekint\u00e9ly\u00e9nek\u201d az ut\u00f3bbi id\u0151szakban \u00e9rezhet\u0151 megcsappan\u00e1sa (N. B. :1986-ban vagyunk! – a szerz\u0151) nem fogja-e k\u00e1rosan befoly\u00e1solni a tanul\u00f3k szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek alakul\u00e1s\u00e1t? Az a t\u00e9ny, hogy egyes elm\u00e9leti l\u00edceumokban f\u0151k\u00e9nt az egyetemi felv\u00e9telin megk\u00f6vetelt re\u00e1l t\u00e1rgyak tanul\u00e1s\u00e1ra ford\u00edtanak id\u0151t \u00e9s energi\u00e1t tanul\u00f3k, tan\u00e1rok \u00e9s sz\u00fcl\u0151k, nem fogja-e hossz\u00fa t\u00e1von azt eredm\u00e9nyezni, hogy szakbarb\u00e1rokat nevel\u00fcnk?
\nNem kell t\u00fals\u00e1gosan elm\u00e9ly\u00fclt sz\u00e9ptani kutat\u00e1sokat v\u00e9gezni annak az igazs\u00e1gnak a felm\u00e9r\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben, hogy az eszt\u00e9tikum alak\u00edt\u00f3lag hat a gyermek fejl\u0151d\u00e9sben lev\u0151 szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9re, hiszen \u00f6szt\u00f6nz\u00e9st kap \u00e1ltala, hogy igazabb\u00e1, szebb\u00e9 var\u00e1zsolja \u00e9let\u00e9t, cselekedeteit, k\u00f6rnyezet\u00e9t. K\u00f6zhely tov\u00e1bb\u00e1 az is, hogy a val\u00f3s\u00e1g eszt\u00e9tikai elsaj\u00e1t\u00edt\u00e1sa az emberi megismer\u00e9s saj\u00e1tos form\u00e1ja (a tudom\u00e1nyos megismer\u00e9snek nem al\u00e1vetett, enn\u00e9l nem kisebb \u00e9rt\u00e9k\u0171), ugyanis a vil\u00e1g l\u00e9nyege ragadhat\u00f3 meg \u00e1ltala, \u00e9rz\u00e9kileg megjelen\u00edtett k\u00e9pek k\u00f6zvet\u00edt\u00e9s\u00e9vel. Megsz\u00edvlelend\u0151, hogy J. S. Bruner az irodalmi- \u00e9s re\u00e1lm\u0171velts\u00e9g l\u00e1tsz\u00f3lagos antin\u00f3mi\u00e1j\u00e1t a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9ppen l\u00e1tja feloldhat\u00f3nak: \u201eA leg\u00e1ltal\u00e1nosabb metanyelv, amelyet kialak\u00edtottunk, k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl a matematika: ez szolg\u00e1ltatja azokat a form\u00e1kat \u00e9s s\u00e9m\u00e1kat, amelyeknek a kereteiben a term\u00e9szet szab\u00e1lyszer\u0171s\u00e9geit felfogjuk. Elker\u00fclhetetlennek tartom azt a k\u00f6vetkeztet\u00e9st, hogy fennmarad\u00e1sunk valamikor azon fog m\u00falni, siker\u00fcl-e majd kialak\u00edtani valamif\u00e9le, mindenkit\u0151l megk\u00f6vetelhet\u0151 matematikai \u00edrni-olvasni tud\u00e1st, amely alkalmas arra, hogy a v\u00e1ltoz\u00e1sok l\u00e1tsz\u00f3lagos l\u00f6k\u00e9seit valami olyasmiv\u00e9 rendezze, ami folytonos \u00e9s halmoz\u00f3d\u00f3. De van m\u00e9g ezenk\u00edv\u00fcl egy m\u00e1sik diszcipl\u00edna, amely a sokf\u00e9les\u00e9g \u00e9s a v\u00e1ltoz\u00e1sok felsz\u00edne alatt megh\u00faz\u00f3d\u00f3 hasonl\u00f3s\u00e1g kutat\u00e1s\u00e1val foglalkozik . Ez term\u00e9szetesen nem m\u00e1s, mint a k\u00f6lt\u00e9szet, a nem sejtett hasonl\u00f3s\u00e1gok felsz\u00ednre hoz\u00e1s\u00e1nak eszk\u00f6ze.\u201d (J. S. Bruner: \u00daj utak az oktat\u00e1s elm\u00e9let\u00e9hez Gondolat. Budapest, 1974<\/em>).
\nAz olvas\u00f3v\u00e1 nevel\u00e9s, az irodalmi \u00edzl\u00e9s alak\u00edt\u00e1s\u00e1nak r\u00f6g\u00f6s \u00fatj\u00e1t egyengetj\u00fck, de a k\u00e9rd\u00e9s \u00f6nmag\u00e1ban v\u00e9ve is rendk\u00edv\u00fcl izgalmas (L. befogad\u00e1seszt\u00e9tika!) felmutatva a remekm\u0171vel val\u00f3 els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1s d\u00f6bbenet\u00e9t. S\u00fct\u0151 Andr\u00e1st<\/em> id\u00e9zz\u00fck meg legels\u0151sorban is: \u201eA magyar irodalomba t\u00e9vedve f\u00f6l kellett figyelnem val\u00f3s\u00e1gos helyzetemre, miszerint nem erd\u0151ben, hanem bokorban sz\u00fclettem, az anyanyelv diribdarabjai k\u00f6z\u00e9, ahol minden, amib\u0151l a legkisebb k\u00f6lt\u0151nek is fel kell ruh\u00e1zkodnia: csupa maradv\u00e1ny, foltnak val\u00f3 szalagv\u00e9g, elhullajtott kacat. T\u00e9li est\u00e9ken Arany Toldija tartott \u00e9bren azzal a d\u00f6bbenettel, mint mikor a szilvaf\u00e1r\u00f3l a h\u00e1tamra esve, szavamat vesztettem. Nem ismerj\u00fck a nyelv\u00fcnket! – kezdett sajogni bennem a felismer\u00e9s\u2026
\n\u00dajra meg \u00fajra visszat\u00e9rtem a Toldihoz. Nyelv\u00fcnk erd\u0151z\u00fag\u00e1s\u00e1t hallgattam benne. Miut\u00e1n v\u00e9gigborzongtam a r\u00e9ti farkasokat, \u00e9s Bence h\u0171s\u00e9g\u00e9ben ap\u00e1mra ismertem, miut\u00e1n karizmaimat a Mikl\u00f3s\u00e9ival \u00f6sszem\u00e9rtem, azzal k\u00f6t\u00f6tt le tizedszer is, ami a kiel\u00e9g\u00edtett kalandv\u00e1gy hely\u00e9n egyre n\u00f6vekv\u0151 hi\u00e1ny\u00e9rzetemet enyh\u00edtette: besz\u00e9lni tan\u00edtott. A lehetetlen sajg\u00f3 k\u00eds\u00e9rt\u00e9seit \u00e9reztem: f\u00f6lszippantani szavank\u00e9nt az eg\u00e9szet, utols\u00f3 jelz\u0151j\u00e9t is elt\u00e1rolni az \u00fcres kamr\u00e1kban. Az uradalmi gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6sbe szabadulva kapott \u00edgy el a vad moh\u00f3s\u00e1g, a tat\u00e1rkod\u00e1s fosztogat\u00f3 \u00f6r\u00f6me: leszaggatni, ing al\u00e1 rejteni, kab\u00e1tujjba, nadr\u00e1gsz\u00e1rba dugdosni, \u00e1gast\u00f3l t\u00f6rdelni mindent, amit lehet, hazarohanni vele, f\u00f6l a padl\u00e1s s\u00f6t\u00e9t zug\u00e1ba, zab\u00e1lni gyomorront\u00e1sig, fogv\u00e1s\u00e1sig, \u00e1llkapocs zsibbad\u00e1sig.
\nKedvemre b\u00f3doroghattam a kertben, amelyr\u0151l eddig nem volt tudom\u00e1som. A friss szerzem\u00e9ny: szavaim birtok\u00e1ban, t\u00f6bbletem miatt a mag\u00e1nynak is enyhe szorong\u00e1s\u00e1val, reggelenk\u00e9nt \u00fagy \u00e9bredtem, mint egy \u00e1lruh\u00e1s kir\u00e1lyfi, akinek titkos k\u00fcldet\u00e9se van: megv\u00e1ltani a senyved\u0151 nyelvet. \u201e (S\u00fct\u0151 Andr\u00e1s: Any\u00e1m k\u00f6nny\u0171 \u00e1lmot \u00edg\u00e9r. Kriterion K\u00f6nyvkiad\u00f3. Bukarest, 1970<\/em>.)<\/p>\n

Ana Blandiana<\/em> rom\u00e1n k\u00f6lt\u0151n\u0151 vallom\u00e1s\u00e1val folytatjuk a sort, amelyet Umberto Eco: A r\u00f3zsa neve<\/em> c\u00edm\u0171 reg\u00e9nye olvas\u00e1sa nyom\u00e1n \u00edrt : \u201eOlyan vil\u00e1gban n\u0151ttem fel, alakultam \u00e9s \u00e9lek, ahol a k\u00f6nyvek mindig fontosabbak voltak, mint a term\u00e9szet jelens\u00e9gei. El\u00e9g csup\u00e1n azt m\u00e9rlegelnem, hogy mindabb\u00f3l, amit tudok, mennyit k\u00f6sz\u00f6nhetek a k\u00f6nyveknek, \u00e9s melyek k\u00f6zvetlen tapasztal\u00e1som eredm\u00e9nyei; melyek k\u00f6nyvlap- \u00e9s melyek lombzizeg\u00e9s\u0171 \u00f6r\u00f6meim…ismer\u0151seim k\u00f6z\u00fcl kik a k\u00f6nyvszerepl\u0151k \u00e9s kik a h\u00fas-v\u00e9r emberalakok, hogy meg\u00e9rtsem azt, hogy az olvasni ige sokkal fontosabb volt, mint az, hogy \u00e9lni, m\u00e9gpedig olyan fontos, hogy \u2013 egy kis k\u00f6lt\u0151i t\u00falz\u00e1ssal \u00e9lve \u2013 bevallhatom, nem tudn\u00e1m elk\u00e9pzelni az \u00e9letemet olvas\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, de a legkisebb er\u0151fesz\u00edt\u00e9sembe se ker\u00fcl elk\u00e9pzelnem magam, hogy olvasok a hal\u00e1lom ut\u00e1n. K\u00f6nyvekb\u0151l \u00e9p\u00fclt k\u00e1pr\u00e1zatvil\u00e1gban \u00e9lek, k\u00f6tetekkel k\u00f6vezett v\u00e1ros utc\u00e1it rovom, a szob\u00e1m k\u00f6nyvekkel vakolt, \u0151snyomtatv\u00e1ny-falak z\u00e1rnak, palimpszesztuszokb\u00f3l \u00e9p\u00fclt katedr\u00e1lisban im\u00e1dkozom, \u00e9s olyan templomban, amelynek papirusztekercsek az oszlopai, erd\u0151m f\u00e1in lomb helyett k\u00f6nyvlapok zizegnek, pap\u00edrhull\u00e1mok h\u00e1nytorgatj\u00e1k haj\u00f3m, az ar\u00e9n\u00e1m k\u00f6r\u00fcl, ahol k\u00fczd\u00f6k, opuszokb\u00f3l a korl\u00e1t, pergamen\u00edvekb\u0151l \u00f6sszef\u00e9rcelt f\u00f6l\u00f6ttem az \u00e9g, bet\u0171kb\u0151l \u0151r\u00f6lt homok issza be v\u00e9remet; f\u00f3li\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt szeretek \u00e9s szenvedek a k\u00e9ziratokban; k\u00f6nyvt\u00e1r-labirintus vil\u00e1gegyetem sz\u00fclt \u00e9s z\u00e1r mag\u00e1ba, s nekem csak annyi a jogom, hogy olvashatok, m\u00e9g egy sz\u00f3t, egy sort, m\u00e9g egy lapot, m\u00e9g egy m\u0171vet, m\u00e9g egy polcnyi, m\u00e9g egy k\u00f6nyvt\u00e1rnyi k\u00f6nyvet…Mi lehet nagyobb szerencse ebben a teremtett vil\u00e1gban, mi lehet nagyobb \u00f6r\u00f6m, mint a k\u00f6nyv, a k\u00f6nyv, a remekm\u0171?
\nIr\u00edgyeltem serd\u00fcl\u0151koromat amiatt a szerencse miatt, hogy els\u0151 \u00edzben olvashattam annyi remekm\u0171vet, a szerencs\u00e9\u00e9rt, amelyr\u0151l az \u00e9vek m\u00fal\u00e1s\u00e1val egyre ink\u00e1bb lemondtam, hiszen elvesztettem a rem\u00e9nyt, hogy m\u00e9g l\u00e9tezik nagy k\u00f6nyv, amelyet nem ismerek\u2026
\nNosztalgi\u00e1val gondoltam vissza arra a hirtelen r\u00e1mt\u00f6r\u0151 \u00f6r\u00f6mre, amely sokkal t\u00f6bb volt, mint intellektu\u00e1lis, szinte fizikai term\u00e9szet\u0171, a meghatotts\u00e1gra \u00e9s remeg\u00e9sre, amely a remekm\u0171 els\u0151 olvas\u00e1sakor hatalm\u00e1ba ker\u00edtett, nem rem\u00e9ltem m\u00e1r, hogy m\u00e9g tartogat sz\u00e1momra ilyesmit a sors, mert lemondtam a csod\u00e1kr\u00f3l, \u00e9s m\u00e1r nem hittem magam el\u00e9g fiatalnak.\u201d (Ana Blandiana: A remekm\u0171 neve. Rom\u00e2nia Literar\u0103, 1985\/ 6. – ford\u00edtotta: Bartha Gy\u00f6rgy).<\/em><\/p>\n

Szab\u00f3 Magda: \u00d3k\u00fat c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9ben Arany J\u00e1nos: V. L\u00e1szl\u00f3 c\u00edm\u0171 ballad\u00e1j\u00e1val val\u00f3 els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1r\u00f3l \u00edrja: \u201eA r\u00f3mai \u00f6t\u00f6st nem tudtam elolvasni, de az, hogy valami \u00edgy kezd\u0151dik: V\u00e9 L\u00e1szl\u00f3, mindj\u00e1rt tetszett. Elolvastam v\u00e9gig, azt\u00e1n \u00fajrakezdtem, azt\u00e1n harmadszor is elolvastam, azt\u00e1n elkezdtem motyogni, v\u00e9g\u00fcl r\u00e9m\u00fclten \u00e9s boldogan le\u00fcltem a f\u00f6ldre, majdnem olyan bizonytalan egyens\u00fallyal, mint aki hirtelen leitta mag\u00e1t, s most nem b\u00edr meg\u00e1llni a l\u00e1b\u00e1n. Csak \u00fcltem z\u00fag\u00f3 fejjel, az \u00e9lm\u00e9nyt\u0151l r\u00e9szegen. S\u0171r\u0171 set\u00e9t az \u00e9j, d\u00fch\u00f6ng a d\u00e9li sz\u00e9l, j\u00f3 Budav\u00e1r magas torny\u00e1n az \u00e9rckakas csikorog \u00e9lesen\u2026 Nem \u00e9rtettem a verset, hogy is \u00e9rthettem volna, csak zuhogtak r\u00e1m a sorok, eg\u00e9sz mivoltom belerend\u00fclt anyanyelvem szavainak ilyen \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s\u00e9ben, ilyen megfogalmaz\u00e1s\u00e1ban val\u00f3 megjelen\u00e9s\u00e9re. A v\u00e9gtelen \u00e9s megnyugtat\u00f3, addig soha m\u00e9g csak meg sem gy\u0171r\u0151d\u0151 k\u00e1rpit, ami p\u00e1r esztend\u0151s mivoltomat, mint egy m\u00e1sodik anyam\u00e9h, k\u00f6rbefogta, hirtelen megrepedt, s \u00e9n kinn voltam a vil\u00e1gban, v\u00e9dtelen\u00fcl, az \u00f6ntudatlans\u00e1g, a m\u0171v\u00e9szi sz\u00e9pre val\u00f3 s\u00fckets\u00e9g irt\u00f3zatos erej\u0171 v\u00e9delme n\u00e9lk\u00fcl, valami tengeren sodortak a szavak, menek\u00fcl\u00e9s \u00e9s partok n\u00e9lk\u00fcl, olyan hatalom tepert le, amelyt\u0151l nem volt, nem lehetett szabadul\u00e1s soha t\u00f6bb\u00e9. S\u0171r\u0171 set\u00e9t az \u00e9j\u2026 – ezt monta nekem valaki…El\u0151sz\u00f6r hallottam Arany J\u00e1nost besz\u00e9lni, nem hozz\u00e1m sz\u00f3lt, szem\u00e9ly \u00e9s n\u00e9v szerint, \u00e1m szavaira sz\u0171k tudatom k\u00e9ts\u00e9gbeesve mozgol\u00f3dni kezdett, t\u00e9pte, t\u00e1g\u00edtotta mag\u00e1t, hogy k\u00f6vetni tudja. Nem l\u00e1ttam m\u00e9g foly\u00f3t, de azt olvastam, a habok l\u00e1gyan zsongnak, \u00e9s hallottam a zsong\u00e1st t\u00fcst\u00e9nt, pedig sose hallottam m\u00e9g a vizet muzsik\u00e1lni, \u00e9s l\u00e1ttam a csillagokat, ahogy a Duna habjain remegnek, al\u00e1zuhanva a s\u0171r\u0171 \u00e9jszak\u00e1ban a mennyboltozatr\u00f3l, csak \u00fasztak, himb\u00e1l\u00f3ztak, al\u00e1- \u00e9s felmer\u00fcltek, mint a halak. Csak \u00fcltem, el\u0151ttem a k\u00f6nyv, valaki h\u0171s cseppet k\u00edv\u00e1nt benne, egyetlen h\u0171v\u00f6s cseppet egy h\u0171 cseht\u0151l, csak ism\u00e9telgettem, mint a megsz\u00e1llott, mint az eszel\u0151s, ism\u00e9t k\u00e9ptelen\u00fcl r\u00e1, hogy az \u00e9letem \u00e1r\u00e1n b\u00e1r, de kifejezzem, mit \u00e9rzek. Tudtam, hogy a h\u0171s \u00e9s a h\u0171s\u00e9ges \u00e9s a csepp \u00e9s a cseh sz\u00f3 k\u00f6z\u00f6tt \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s van, nem tudtam mi, de \u00e9reztem, egy\u00fctt j\u00e1rnak, egym\u00e1shoz tartoznak, hogy csak \u00edgy, egy\u00fctt \u00e1llhatnak meg ebben a sorban, \u00e9s ez a n\u00e9gy sz\u00f3 k\u00f6z\u00f6sen eredm\u00e9nyezi majd azt a sort, amit legsz\u00edvesebben \u00e1tugrottam volna, csakhogy nem lehetett, mert vonzott is, pontosabban, elh\u00e1r\u00edthatatlan volt: k\u00f6vetkezm\u00e9ny \u2013 enyh\u00edt mik\u00e9pp a s\u00edr. Mint az \u00e1llat, aki k\u00e9ts\u00e9gbeesetten iparkodik kifejezni mag\u00e1t a gazd\u00e1j\u00e1nak, de csak hangjai vannak, ny\u00fcsz\u00edt\u00e9se, mert nem kapta meg a tagolt besz\u00e9d tudom\u00e1ny\u00e1t, reszkettem az indulatt\u00f3l, hogy felelhessek a hangnak, hogy mondjak valamit annak, aki a versb\u0151l hozz\u00e1m sz\u00f3lt. Nem tudtam. Kicsi voltam. Hi\u00e1nyoztak a fogalmaim, a szavaim. Addig olvastam a verset, am\u00edg egyes r\u00e9szeit k\u00f6nyv n\u00e9lk\u00fcl tudtam m\u00e1r, v\u00e9g\u00fcl is holtra f\u00e1radva, \u00fcv\u00f6ltve elkezdtem s\u00edrni.\u201d (Szab\u00f3 Magda: \u00d3k\u00fat. Magvet\u0151, Budapest, 1972.)<\/em><\/p>\n

V\u00e9g\u00fcl: saj\u00e1t tal\u00e1lkoz\u00e1som a remekm\u0171vel. Megrend\u00fcl\u00e9ssel, katarzissal t\u00e1rsul\u00f3 eszt\u00e9tikai \u00e9lm\u00e9nyt Shakespeare: Rome\u00f3 \u00e9s J\u00falia c\u00edm\u00fa trag\u00e9di\u00e1ja jelentett a sz\u00e1momra. Tizenegy-tizenk\u00e9t \u00e9ves koromban ker\u00fclt a kezembe a dr\u00e1ma egy olcs\u00f3 kiad\u00e1sa. Az iskolaudvaron, a farak\u00e1s tetej\u00e9n kialak\u00edtott kuck\u00f3mba felh\u00faz\u00f3dva olvastam v\u00e9gig, egyszuszra a k\u00f6nyvet. Ekkor esett meg a csoda. Valami ahhoz az \u00e9rz\u00e9ki csal\u00f3d\u00e1shoz hasonl\u00f3 t\u00f6rt\u00e9nt velem, mint amikor a busz a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1son nem a megszokott hely\u00e9n \u00e1llapodik meg, hanem m\u00e9g fordul egyet, \u00e9s lesz\u00e1llva, hazafel\u00e9 menet \u00e9ppen az otthonunkkal ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba indulunk el. A gyermekzsivajt\u00f3l hangos, val\u00f3s\u00e1gos iskolaudvar, sztereot\u00edp ism\u00e9tl\u0151d\u00e9sekkel foly\u00f3 apr\u00f3 \u00e9letem t\u0171nt val\u00f3tlannak, t\u00e1volinak; val\u00f3s\u00e1gosnak, kerek eg\u00e9sznek, megfoghat\u00f3nak, befejezettnek pedig a veronai t\u00f6rt\u00e9net, amely \u00e9ppen s\u0171r\u00edtetts\u00e9g\u00e9vel biztos\u00edtott csod\u00e1lkoz\u00f3 felismer\u00e9ssel p\u00e1rosul\u00f3 r\u00e1l\u00e1t\u00e1st az emberi mivoltunk \u00f6r\u00f6k l\u00e9nyeg\u00e9re. Az iskola\u00e9p\u00fclet fel\u00e9 menet az volt az \u00e9rz\u00e9sem, a veronai piac k\u00f6vei k\u00f6z\u00f6tt botork\u00e1lok, az iskola\u00e9p\u00fclet renesz\u00e1nsz(nak t\u0171n\u0151) \u00e1rk\u00e1dsora alatt minden pillanatban el\u0151bukkanhatnak Tybalt \u00e9s t\u00e1rsai. (Megjelent 1986- ban, A h\u00e9t \u00e9vk\u00f6nyve sorozatban, in: Szem\u00fcnk f\u00e9nye c\u00edm\u0171 k\u00f6tet.)<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

[…]\u00dajabb k\u00e9rd\u0151jelek: a hum\u00e1n tant\u00e1rgyak \u201etekint\u00e9ly\u00e9nek\u201d az ut\u00f3bbi id\u0151szakban \u00e9rezhet\u0151 megcsappan\u00e1sa (N. B. :1986-ban vagyunk! – a szerz\u0151) nem fogja-e k\u00e1rosan befoly\u00e1solni a tanul\u00f3k szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek alakul\u00e1s\u00e1t? Az a t\u00e9ny, hogy egyes elm\u00e9leti l\u00edceumokban f\u0151k\u00e9nt az egyetemi felv\u00e9telin megk\u00f6vetelt re\u00e1l t\u00e1rgyak tanul\u00e1s\u00e1ra ford\u00edtanak id\u0151t \u00e9s energi\u00e1t tanul\u00f3k, tan\u00e1rok \u00e9s sz\u00fcl\u0151k, nem fogja-e hossz\u00fa t\u00e1von azt eredm\u00e9nyezni, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120],"tags":[],"class_list":["post-95345","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/95345","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=95345"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/95345\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=95345"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=95345"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=95345"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}