Cincinnatiban az egyik legolcs\u00f3bb penzi\u00f3ban tal\u00e1ltam sz\u00e1ll\u00e1st.
\nAnnak idej\u00e9n egy ez\u00fcstm\u0171vesn\u00e9l dolgoztam, hogy \u00f6sszeszedjek n\u00e9mi p\u00e9nzt, amivel nekiindulhatok egy \u00fajabb, komolyabb vad\u00e1szkalandnak. R\u00e9gebbi sz\u00e1ll\u00f3vend\u00e9gk\u00e9nt, mivel m\u00e1r t\u00f6bb mint t\u00edz h\u00f3napja tany\u00e1ztam ezen a r\u00e9mes helyen, addig \u00fcgyeskedtem, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl siker\u00fclt a nagy k\u00f6z\u00f6s h\u00e1l\u00f3teremb\u0151l \u00e1tker\u00fcln\u00f6m egy kis padl\u00e1sszob\u00e1csk\u00e1ba, ahov\u00e1 a gazda nem tudott dupla fekhelyes \u00e1gyakat begy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lni, \u00edgy mindh\u00e1rmunknak saj\u00e1t \u00e1gy jutott.
\nAkkori h\u00e1l\u00f3t\u00e1rsaim nev\u00e9re m\u00e1r nem eml\u00e9kszem, de arra m\u00e9g igen, hogy az egyik azt \u00e1ll\u00edtotta mag\u00e1r\u00f3l, hogy \u201ekeresked\u0151\u201d \u00e9s \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt r\u00e9mesen horkolt, de t\u00e9nyleg annyira, hogy mi ketten, a szoba tov\u00e1bbi lak\u00f3i, miut\u00e1n rekedtre ordib\u00e1ltuk magunkat, hogy fel\u00e9bressz\u00fck, gyakran f\u00e9l\u00f3r\u00e1kat \u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk k\u00e9ts\u00e9gbeesetten \u00e1gyainkon, \u00e9s a legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb t\u00e1mad\u00e1sokat eszelt\u00fck ki, hogy jobb bel\u00e1t\u00e1sra b\u00edrjuk elviselhetetlen szobat\u00e1rsunkat.
\nHorkol\u00e1sa m\u00e1r olyan k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9sbe hajszolt benn\u00fcnket, hogy t\u00e9nyleg arra k\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk, ha nem tudunk megszabadulni a fick\u00f3t\u00f3l, akkor magunk k\u00f6lt\u00f6z\u00fcnk ki a szob\u00e1b\u00f3l, s\u0151t legrosszabb esetben mag\u00e1t\u00f3l az int\u00e9zm\u00e9nyt\u0151l is megv\u00e1lunk, amikor bar\u00e1tom \u00e9s sorst\u00e1rsam, akit val\u00f3di nev\u00e9re nem eml\u00e9kezv\u00e9n a tov\u00e1bbiakban M\u00fcllerk\u00e9nt fogok emlegetni, egyik este igen titokzatos k\u00e9pet v\u00e1gva lefekv\u00e9s el\u0151tt f\u00e9lreh\u00edvott, hogy valami fontosat szeretne k\u00f6z\u00f6lni velem. Persze nem m\u00e1sr\u00f3l volt sz\u00f3, mint mag\u00e1r\u00f3l a horkol\u00f3r\u00f3l.
\nAzt \u00e1ll\u00edtotta ugyanis, hogy bar\u00e1tj\u00e1t\u00f3l hallott egy kipr\u00f3b\u00e1lt m\u00f3dszert, mellyel egyetlen \u00e9jszaka alatt \u00f6r\u00f6kre meg lehet szabad\u00edtani a p\u00e1cienst a horkol\u00e1st\u00f3l, de nem akarta megmondani hogyan, majd \u00fagyis l\u00e1tni fogom.
\nPersze k\u00edv\u00e1ncsiv\u00e1 tett, mert \u00e9rdekelt a dolog, \u00e9s t\u00e9nyleg t\u00fcrelmetlen\u00fcl v\u00e1rtam az est\u00e9t, amikor sor ker\u00fcl a k\u00eds\u00e9rletre. Idegeinket rong\u00e1l\u00f3 szobat\u00e1rsunk rendszerint els\u0151k\u00e9nt szokott lefek\u00fcdni, gyakran m\u00e1r kilenckor a takar\u00f3ja al\u00e1 b\u00fajt, \u00edgy sohasem rem\u00e9nykedhett\u00fcnk abban, hogy valaha is el\u0151bb tudunk elaludni, miel\u0151tt belekezdene monol\u00f3gj\u00e1ba. A tompa f\u0171r\u00e9szel\u00e9st m\u00e1r a l\u00e9pcs\u0151n hallottuk, \u00e9s est\u00e9nk\u00e9nt rendszerint halk szitkoz\u00f3d\u00e1ssal l\u00e9pt\u00fcnk be a szob\u00e1ba.
\nEzen az est\u00e9n is egy ideje m\u00e1r \u00e1gyban volt, amikor fel\u00e9rt\u00fcnk, \u00e9spedig szok\u00e1sa szerint hanyatt fekve, t\u00e9rdei felh\u00fazva, sz\u00e1ja f\u00e9lig nyitva, \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt tizenegy k\u00f6teg f\u00e1t felf\u0171r\u00e9szelve, ahogyan az amerikaiak mondj\u00e1k.
\nSok embert hallottam m\u00e1r horkolni, \u00edgy azonban eddigi \u00e9letemben m\u00e9g senkit. A horkol\u00e1snak is vannak k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le fajt\u00e1i, a legkedvesebbek k\u00f6z\u00fcl\u00fck k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl a \u201elevesf\u00faj\u00f3k\u201d, akik nyitott sz\u00e1jjal vesznek teljes l\u00e9legzetet, majd sz\u00e1jukat becsukj\u00e1k, m\u00edg arcuk fel nem f\u00faj\u00f3dik, v\u00e9g\u00fcl a leveg\u0151t nagyobb l\u00e1rma n\u00e9lk\u00fcl v\u00e9kony finom sug\u00e1rban f\u00fajj\u00e1k ki. Ilyet hallva ak\u00e1r sz\u00f3rakoztat\u00f3 is lehet adott k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s m\u00e1r tan\u00faja voltam olyan esetnek, amikor egy emberekkel teli h\u00e1l\u00f3terem \u00f3r\u00e1kon \u00e1t sz\u00f3rakozott ezen, megfigyelve a legapr\u00f3bb r\u00e9szleteket is.
\nEgy m\u00e1sik fajta a \u201ev\u00e1ltogatva horkol\u00f3\u201d, aki rendszeresen kihagy egy l\u00e9legzetv\u00e9telt, \u00e9s \u00edgy persze csak fele akkora l\u00e1rm\u00e1t csap. Azt\u00e1n ott van m\u00e9g a \u201ef\u00fcty\u00fcl\u0151\u201d, aki ezt a tulajdons\u00e1g\u00e1t val\u00f3sz\u00edn\u0171leg orra k\u00fcl\u00f6n\u00f6s form\u00e1j\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nheti, mivel csak nagyon ritk\u00e1n fordul el\u0151, \u00e9s m\u00e9g ritk\u00e1bb az olyan p\u00e9ld\u00e1ny, aki t\u00f6k\u00e9letesen f\u00fcty\u00fcl. Azt\u00e1n k\u00f6vetkezik a \u201egyertyaelf\u00faj\u00f3\u201d, aki a leveg\u0151t r\u00f6viden p\u00f6ffenti ki mag\u00e1b\u00f3l, azt\u00e1n a \u201efareszel\u0151\u201d, aki rendszerint f\u00e9lig nyitott sz\u00e1jjal \u00e9s valamelyest f\u00e9lreh\u00fazott orral fekszik, \u00e9s be- \u00e9s kil\u00e9gz\u00e9skor reszel\u00e9sre eml\u00e9keztet\u0151 hangot hallat, de ez a szakadatlan, egyenletes hang nem annyira zavar\u00f3. V\u00e9g\u00fcl a val\u00f3di, rendesen, becs\u00fclettel horkol\u00f3, aki a leveg\u0151 bel\u00e9legz\u00e9sekor h\u00e1l\u00f3t\u00e1rs\u00e1nak dobh\u00e1rty\u00e1j\u00e1t k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl \u00e1tf\u0171r\u00e9szeli, csak a kil\u00e9legz\u00e9se t\u0171nik zajtalannak, hogy azt\u00e1n szomsz\u00e9dj\u00e1t a k\u00f6vetkez\u0151 bel\u00e9legz\u00e9ssel ann\u00e1l jobban meglepje. Csak egyetlen alkalommal akadtam olyan szem\u00e9lyre, aki egymag\u00e1ban egyes\u00edtette a horkol\u00f3t \u00e9s levesf\u00faj\u00f3t, aki bel\u00e9legz\u00e9skor horkolt, \u00e9s amit bef\u0171r\u00e9szelt, azt lassan, \u00f3vatosan eresztette ki mag\u00e1b\u00f3l. Igazi \u00e9lvezet volt ezt az embert v\u00e9gighallgatni.
\nEbbe az oszt\u00e1lyba szeretn\u00e9m persze m\u00e9g besorolni a fogcsikorgat\u00f3kat is, akik b\u00e1r nem horkolnak, de eg\u00e9sz \u00e9jszaka fogsoraikat d\u00f6rzs\u00f6lik egym\u00e1shoz, \u00e9s ezzel csikorognak. Ez a legr\u00e9mesebb, amit ember elk\u00e9pzelni k\u00e9pes, \u00e9s akinek egy\u00e1ltal\u00e1n vannak idegei, sohasem lesz k\u00e9pes hosszabb ideig egy ilyen h\u00e1l\u00f3t\u00e1rsat elviselni. De t\u00e9rj\u00fcnk vissza mostani, idegt\u00e9p\u0151 szobat\u00e1rsunkhoz, akivel Cincinnati f\u0151utc\u00e1j\u00e1nak penzi\u00f3j\u00e1ban hozott \u00f6ssze benn\u00fcnket a sors.
\nOtt hagytuk abba, hogy h\u00e1t\u00e1n fekve szoktunk r\u00e1tal\u00e1lni kamr\u00e1csk\u00e1nkban, teljes bevet\u00e9sben, amibe a sz\u00f3 legszorosabb \u00e9rtelm\u00e9ben beleremegtek az \u00e1gya felett h\u00faz\u00f3d\u00f3 tet\u0151n l\u00e9v\u0151 zsindelyek. Olykor el\u0151fordult, mik\u00f6zben el\u0151tte \u00e1lltunk \u00e9s v\u00e9letlen\u00fcl \u00e9ppen extra nagy leveg\u0151t vett, maga is felriadt a r\u00e9mes l\u00e1rm\u00e1t\u00f3l, \u00e9s f\u00e9l\u00e1lomban ostob\u00e1n, riadtan n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl, majd r\u00f6gt\u00f6n vissza is zuhant p\u00e1rn\u00e1j\u00e1ra, mintha lel\u0151tt\u00e9k volna, \u00e9s ott fojtatta, ahol abbahagyta.
\nM\u00fcller letette a gyerty\u00e1t, odas\u00fagta nekem, maradjak teljesen nyugodtan, nehogy fel\u00e9bredjen, azt\u00e1n megint kiment a szob\u00e1b\u00f3l, de r\u00f6videsen visszaj\u00f6tt egy b\u00e1dogt\u00e1llal, benne j\u00f3 adag v\u00edzzel, \u00e9s letette az asztal al\u00e1. Miut\u00e1n ezzel megvolt, a zseb\u00e9b\u0151l el\u0151vett egy szok\u00e1sos, \u00f6kl\u00f6mnyi m\u00e9ret\u0171 mosd\u00f3szivacsot, amire r\u00e1 volt k\u00f6tve egy k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl h\u00e1rom l\u00e1b hossz\u00fas\u00e1g\u00fa zsin\u00f3r. A szivacsot bem\u00e1rtotta a hideg v\u00edzbe, \u00e9s intett, hogy b\u00fajjak \u00e1gyba, \u00e9s maradjak csendben.
\nN\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercen bel\u00fcl mindketten le voltunk vetk\u0151zve, \u00e9n m\u00e1r be is b\u00fajtam az \u00e1gyba, \u0151 pedig eg\u00e9szen r\u00f6vidre vette a gyertya l\u00e1ngj\u00e1t. A szob\u00e1ban \u00edgy alig derengett n\u00e9mi f\u00e9ny. Azt\u00e1n felemelte a szivacson l\u00e9v\u0151 madzag t\u00fals\u00f3 v\u00e9g\u00e9t, \u00e9s \u00f3vatosan hagyta lecsurogni a felesleges vizet, de a szivacs m\u00e9g mindig j\u00f3csk\u00e1n vizes maradt, majd a zsin\u00f3rral n\u00e9h\u00e1nyszor megforgatta a feje felett, \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban a j\u00e9ghideg v\u00edzzel egy\u00fctt a szivacs becsap\u00f3dott az \u00e9ppen megint fergeteges horkol\u00e1sba kezd\u0151 sz\u00e1jba. Szinte ezzel egy id\u0151ben elf\u00fajta az egy\u00e9bk\u00e9nt is alig pisl\u00e1kol\u00f3 gyerty\u00e1t, \u00e9s m\u00e1r benn is volt mozdulatlanul az \u00e1gy\u00e1ban, mik\u00f6zben horkol\u00f3 szobat\u00e1rsunk f\u00e9lhangos ki\u00e1lt\u00e1st hallatva hirtelen fel\u00fclt, majd kiugrott az \u00e1gyb\u00f3l. Mi ketten ek\u00f6zben \u00fagy fek\u00fcdt\u00fcnk, mint egy k\u0151darab, meg sem moccantunk, neh\u00e9zkesen l\u00e9legezt\u00fcnk, mintha m\u00e9ly \u00e1lomban lenn\u00e9nk, felzavart t\u00e1rsunk azonban a legkev\u00e9sb\u00e9 sem figyelve r\u00e1nk vill\u00e1mgyorsan kirohant az ajt\u00f3n, \u00e9s nem j\u00f6tt vissza.
\nCsendben meg akartam k\u00e9rdezni M\u00fcllert, most mit k\u00e9ne tenn\u00fcnk, \u0151 azonban aggodalmasan csendre intett. \u2013 Pst! Semmire sem volt k\u00edv\u00e1ncsi, bizony\u00e1ra att\u00f3l tartott, hogy a drasztikusan elcsendes\u00edtett t\u00e1rsunk feltehet\u0151en odakint \u00e1ll az ajt\u00f3 el\u0151tt \u00e9s hallgat\u00f3dzik, k\u00fcl\u00f6nben is az eg\u00e9sz kamra csak egy deszkat\u00e1kolm\u00e1ny volt. Hosszasan, igen sok\u00e1ig fek\u00fcdt\u00fcnk \u00edgy, csendesen p\u00e1rn\u00e1inkba kuncogva, arra v\u00e1rva, hogy a horkol\u00f3 v\u00e9g\u00fcl visszaj\u00f6n, \u00e9s akkor persze m\u00e9ly alv\u00e1st sz\u00ednlel\u00fcnk, \u0151 azonban nem j\u00f6tt vissza, \u00e9s a nagy v\u00e1rakoz\u00e1sba v\u00e9g\u00fcl belef\u00e1radtunk, \u00e9s t\u00e9nyleg elaludtunk.
\nAmikor m\u00e1snap reggel valamelyest napfelkelte el\u0151tt fel\u00e9bredtem, Meier, a horkol\u00f3 ott fek\u00fcdt az \u00e1gy\u00e1ban \u00e9s aludt, de nem horkolt, \u00e9s fel\u00e9bresztett t\u00e1rsammal egy\u00fctt, \u00e9lvezettel, gy\u0151zedelmes der\u0171vel n\u00e9zegett\u00fck az \u00e1ltalunk kik\u00far\u00e1lt embert.
\nEgyik\u00fcnk sem sz\u00f3lt egy\u00e9bk\u00e9nt egy sz\u00f3t sem, hiszen semmif\u00e9le kapcsolatban sem voltunk horkol\u00f3 h\u00e1l\u00f3t\u00e1rsunkkal, akit t\u00e9nyleg csak est\u00e9nk\u00e9nt halottunk, gyakran nem is l\u00e1ttuk, \u00e9s azt sem tudtuk, hogy tetszene-e neki, ha megtudn\u00e1, milyen k\u00eds\u00e9rletet folytattunk vele. K\u00fcl\u00f6nben is minek kellett volna megtudnia, hiszen sz\u00e1m\u00e1ra \u00fagyis teljesen mindegy volt, hogy \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt horkol-e, vagy sem.
\nM\u00e1snap este, amikor lefekv\u00e9shez k\u00e9sz\u00fcl\u0151dt\u00fcnk, m\u00e9g nagyobb el\u00e9gt\u00e9tel v\u00e1rt r\u00e1nk. Meier v\u00e9gigny\u00falva \u00e1gy\u00e1n n\u00e9ma csendben aludt, olyan szel\u00edden szuny\u00f3k\u00e1lt, hogy m\u00e9g a l\u00e9legzet\u00e9t is alig lehetett hallani, ajkainkat pedig akaratlanul egy \u201eh\u00e1la istennek!\u201d foh\u00e1sz hagyta el. Mi is levetk\u0151zt\u00fcnk \u00e9s lefek\u00fcdt\u00fcnk, \u00e9s j\u00f3magam, akinek \u00e1gya \u00e9ppen Meier\u00e9vel szemben volt, \u00e9ppen becsuktam a szemem, \u00e9s megnyugodva \u00e1t akartam adni magam a v\u00e1rhat\u00f3 \u00e9jszakai b\u00e9k\u00e9s pihen\u00e9snek, amikor Meier hirtelen elkezdett nyugtalankodni \u00e1gy\u00e1n, n\u00e9h\u00e1nyszor ide-oda forgol\u00f3dott, majd fel\u00fclt. Azt\u00e1n hirtelen fel\u00e1llt, \u00fagy ahogy volt, kiment az ajt\u00f3n, becsukta maga ut\u00e1n, \u00e9s nem j\u00f6tt vissza.
\nJ\u00f3 ideig csendben maradtunk \u00e9s hallgat\u00f3ztunk, de sem l\u00e1tni, sem hallani nem lehetett semmit.
\n\u2013 M\u00fcller! \u2013 sz\u00f3laltam meg v\u00e9g\u00fcl halkan hosszabb sz\u00fcnet ut\u00e1n.
\n\u2013 Igen?
\n\u2013 Kiment.
\n\u2013 \u00c9n is l\u00e1ttam.
\n\u2013 De hov\u00e1 mehetett?
\n\u2013 Tudja a h\u00f3h\u00e9r. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s egy t\u00f6rt\u00e9net. Azt hiszem, \u00e1lm\u00e1ban ment ki.
\n\u2013 Hm!
\nA t\u00e1rsalg\u00e1s ezzel megszakadt, azt\u00e1n megint j\u00f3 ideig csendben maradtunk, Meier visszat\u00e9r\u00e9s\u00e9re v\u00e1rva, de nem j\u00f6tt vissza, mimagunk pedig k\u00fcl\u00f6n\u00f6s m\u00f3don nem tudtunk megint elaludni. V\u00e9g\u00fcl felkeltem, hogy k\u00f6r\u00fcln\u00e9zzek, mi t\u00f6rt\u00e9nt a h\u00e1l\u00f3t\u00e1rsunkkal, de nem tal\u00e1ltam sehol, \u00e9s k\u00e9ptelen voltam r\u00e1j\u00f6nni, hogyan t\u0171nhetett el a z\u00e1rt ajt\u00f3kon kereszt\u00fcl. Keresg\u00e9lni azonban megint csak nem akartam, nehogy a t\u00f6bbi lak\u00f3 r\u00e1j\u00f6jj\u00f6n az \u00e1ltalunk alkalmazott gy\u00f3gym\u00f3dra, \u00e9s ez\u00e9rt visszafek\u00fcdtem. M\u00e1snap reggel Meier megint ott fek\u00fcdt csendben, teljesen zajtalanul, mint egy eg\u00e9rke.
\nA k\u00f6vetkez\u0151 este megism\u00e9tl\u0151d\u00f6tt ugyanaz a t\u00f6rt\u00e9net. Alighogy lefek\u00fcdt\u00fcnk, ez meglehet\u0151sen pontosan f\u00e9ltizenegykor t\u00f6rt\u00e9nt, amikor Meier \u00e9pp\u00fagy, mint el\u0151z\u0151 este, megint felkelt, \u00e9s csak \u00fagy egy sz\u00e1l ingben \u00fatnak indult. Ez\u00fattal azonban el\u0151zetes meg\u00e1llapod\u00e1s alapj\u00e1n \u00e9gve hagytuk a gyerty\u00e1t, \u00e9s legnagyobb r\u00e9m\u00fclet\u00fcnkre l\u00e1ttuk, hogy merev tekintettel holdk\u00f3rosan (felh\u0151k \u00e1ltal n\u00e9ha takar\u00e1sban az ut\u00f3bbi est\u00e9ken ott ragyogott az \u00e9gen a hold) bolyongani kezd. Ez\u00fattal ut\u00e1na eredtem, de a legcsek\u00e9lyebb m\u00e9rt\u00e9kben sem figyelt r\u00e1m. Szapora l\u00e9ptekkel v\u00e9gigment a padl\u00e1s t\u00fals\u00f3 v\u00e9g\u00e9ig, azt\u00e1n egy pillanatra \u00fagy t\u0171nt, mintha l\u00e9pteim ut\u00e1n hallgat\u00f3zna, majd a s\u00f6t\u00e9tben kim\u00e1szott a nyitott tet\u0151ablakon, m\u00e9g miel\u0151tt ebben megakad\u00e1lyozhattam volna.
\nAnnak idej\u00e9n rendk\u00edv\u00fcl kellemetlennek tartottam a t\u00f6rt\u00e9nteket, mert bizonyos m\u00e9rt\u00e9kben magam is v\u00e9tkesnek tal\u00e1ltam, \u00e9s ha a szerencs\u00e9tlen \u00f6rd\u00f6g\u00f6t, aki tal\u00e1n a nedves szivacs arc\u00e1ba csap\u00f3d\u00e1sa miatt lett holdk\u00f3ros, valamif\u00e9le baleset \u00e9ri, a legkeservesebb szemreh\u00e1ny\u00e1sokat tettem volna magamnak. De mit lehet tenni ilyen esetben? A kamr\u00e1ba visszat\u00e9rve, ahol mindenek el\u0151tt besz\u00e1moltam t\u00e1rsamnak a t\u00f6rt\u00e9ntekr\u0151l, j\u00f3 \u00f3r\u00e1n \u00e1t haditan\u00e1csot tartottunk, de \u00e9pp\u00fagy nem jutottunk semmi haszn\u00e1lhat\u00f3 \u00f6tletre, mint el\u0151z\u0151 este. V\u00e9g\u00fcl belef\u00e1radtunk \u00e9s elaludtunk, \u00e9s amikor m\u00e1snap reggel fel\u00e9bredt\u00fcnk, Meier megint ott fek\u00fcdt az \u00e1gy\u00e1ban. M\u00e9lyen \u00e9s \u00e9desdeden aludt, \u00e9s olyan \u00e1rtatlannak l\u00e1tszott, mintha esti lefekv\u00e9se \u00f3ta el sem hagyta volna matrac\u00e1t.
\nK\u00f6vetkez\u0151 este mindent pontosan ugyan\u00fagy megism\u00e9telt, majd a r\u00e1k\u00f6vetkez\u0151 k\u00e9t este is. Ekkor m\u00e1r nev\u00e9n sz\u00f3l\u00edtgattuk, de ennek sem volt semmi eredm\u00e9nye. Azt\u00e1n bez\u00e1rtuk az ajt\u00f3t, de az \u00f6reg z\u00e1r nem tartott rendesen, \u00e9s \u00e9ber \u00e1llapotban annyira kitanulta kezel\u00e9s\u00e9t, hogy \u00e1lm\u00e1ban is siker\u00fclt kinyitnia, \u00e9s folytatta \u00e9jszakai bolyong\u00e1s\u00e1t a tet\u0151k\u00f6n, ki tudja merrefel\u00e9 \u00e9s milyen vesz\u00e9lyek k\u00f6z\u00f6tt.
\nNem lehetett hagyni, hogy ez \u00edgy menjen tov\u00e1bb, \u00e9s ragaszkodtam hozz\u00e1, hogy a vend\u00e9gl\u0151snek hozzuk tudom\u00e1s\u00e1ra a t\u00f6rt\u00e9nteket, azt persze nem kell megeml\u00edten\u00fcnk, hogy mi id\u00e9zt\u00fck el\u0151.
\nM\u00fcller azonban arra k\u00e9rt, csak egyetlen \u00e9jszak\u00e1t v\u00e1rjunk m\u00e9g, mert tud egy j\u00f3l bev\u00e1lt m\u00f3dszert a holdk\u00f3ross\u00e1g ellen, \u00e9s ha m\u00e1r siker\u00fclt a fick\u00f3t olyan pomp\u00e1san leszoktatni a horkol\u00e1sr\u00f3l, akkor az \u00e9jszakai bolyong\u00e1sainak is eredm\u00e9nyesen v\u00e9get tudunk majd vetni.
\nHagytam r\u00e1besz\u00e9lni magam, \u00e9s este M\u00fcller, azzal az indokkal,
\nhogy l\u00e1bat szeretne \u00e1ztatni, szerzett egy lav\u00f3r vizet, amit felcipelt\u00fcnk, amikor indultunk lefek\u00fcdni, \u00e9s \u00fagy helyezt\u00fck el Meier \u00e1gya el\u00e9, hogy a holdk\u00f3ros abban a pillanatban, amint szok\u00e1sa szerint l\u00e1bait kiteszi \u00e1gy\u00e1b\u00f3l, pont belel\u00e9pjen. Az elj\u00e1r\u00e1snak az a hat\u00e1sa, amint azt kor\u00e1bbr\u00f3l tudtuk, hogy a holdk\u00f3ros abban a pillanatban, amikor meg\u00e9rzi a hideg vizet, visszar\u00e1ntja l\u00e1bait \u00e1gy\u00e1ba, \u00e9s att\u00f3l kezdve f\u00e9l, hogy megint belel\u00e9p, teh\u00e1t \u00e1gy\u00e1ban marad.
\nGyorsan levetk\u0151zt\u00fcnk teh\u00e1t, \u00e9s beb\u00fajtunk takar\u00f3ink al\u00e1. Szerencs\u00e9s est\u00e9t v\u00e1lasztottunk, mert az \u00e9g aznap este teljesen felh\u0151tlen volt, \u00e9s a hold els\u0151 negyed\u00e9ben ott vir\u00edtott a h\u00e1zunk felett.
\nLefekv\u00e9s\u00fcnk ut\u00e1n m\u00e9g t\u00edz perc sem telt el, amikor Meier nyugtalankodni kezdett. A sz\u00edvem \u00fagy kalap\u00e1lt keblemben, mint amikor a kov\u00e1cs a vasat veri. Ekkor fel\u00fclt, t\u00e1gra ny\u00edlt szemekkel csendben k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett a pici helyis\u00e9gben, de an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rkit is \u00e9szrevett volna. H\u00e1tborzongat\u00f3 pillanat volt, \u00e9s k\u00e9ptelen voltam, ahogyan el\u0151re elterveztem, h\u00e1tat ford\u00edtani neki, mintha nem is \u00e9rdekelne, mi t\u00f6rt\u00e9nik. Tekintetem azonban nem tudtam levenni a beteg s\u00e1padt, t\u00e9nyleg hull\u00e1ra eml\u00e9keztet\u0151 arcvon\u00e1sair\u00f3l, \u00e9s k\u00e9nytelen voltam tov\u00e1bb n\u00e9zni, hogy mit csin\u00e1l.
\nFelh\u00fazta a l\u00e1bait, f\u00e9lretolta r\u00f3luk a takar\u00f3t, \u00e9s kor\u00e1bbi szok\u00e1sa szerint mindk\u00e9t l\u00e1b\u00e1t egyszerre kitette az \u00e1gyb\u00f3l, de k\u00f6zvetlen\u00fcl belel\u00e9pett a hideg v\u00edzbe, \u00e9s ha t\u00fczes vas \u00e9gette volna, annak a hat\u00e1sa sem k\u00f6vetkezett volna be gyorsabban.
\nAbban a pillanatban visszar\u00e1ntotta, mik\u00f6zben f\u00e9lhangos, de tudat alatt elnyomott hangot hallatott. Mindk\u00e9t l\u00e1b\u00e1t visszadugta a takar\u00f3 al\u00e1, \u00e9s \u00fagy hullott vissza p\u00e1rn\u00e1j\u00e1ra, mintha bunk\u00f3val \u00fct\u00f6tt\u00e9k volna le, \u00e9s ugyanabban a pillanatban megint r\u00e9mesen hangosan elkezdett horkolni, \u00e9s mell\u00e9b\u0151l \u00fagy t\u00f6rt el\u0151 a leveg\u0151, mintha eg\u00e9sz id\u0151 alatt t\u00fcrelmetlen\u00fcl erre a pillanatra v\u00e1rva egy bedugaszolt \u00e9s lek\u00f6t\u00f6tt tart\u00e1lyb\u00f3l szabadult volna ki. A felgy\u00fclemlett, lefojtott g\u00e1z \u00fagy t\u00f6rt ki bel\u0151le, mintha alig v\u00e1rta volna, hogy viszszaker\u00fclhessen a szabad t\u00e9rbe.
\n\u2013 M\u00fcller \u2013 suttogtam csendben m\u00e1sik h\u00e1l\u00f3t\u00e1rsam fel\u00e9 \u2013 M\u00fcller, azt hiszem, kezdhetj\u00fck el\u00f6lr\u0151l a szivaccsal.
\n\u2013 Hogy vinn\u00e9 el az \u00f6rd\u00f6g! \u2013 mormolta csendben M\u00fcller \u00e1gy\u00e1b\u00f3l felkelve, \u00e9s a vizeslav\u00f3rt odatolta saj\u00e1t \u00e1gy\u00e1hoz, nehogy a horkol\u00f3 m\u00e1snap reggel gyan\u00fat fogjon. \u2013 Visszajutottunk oda, ahol voltunk, mintha el\u0151re tudtam volna. \u2013 Egy k\u00e1romkod\u00e1st sziszegett a szak\u00e1ll\u00e1ba, \u00e9s visszavetette mag\u00e1t \u00e1gy\u00e1ra, hogy a l\u00e1rma ellen\u00e9re megpr\u00f3b\u00e1ljon aludni legal\u00e1bb egy \u00f3r\u00e1t.
\nDe t\u00e9nyleg ez volt a helyzet. Ideiglenes holdk\u00f3ross\u00e1g\u00e1b\u00f3l kigy\u00f3gyult, ha t\u00e9nyleg ez volt bolyong\u00e1sainak oka, r\u00e1ad\u00e1sul a szerencs\u00e9tlen nemcsak \u00fajra kezdte r\u00e9gi horkol\u00e1s\u00e1t, hanem meg\u00fajult er\u0151vel, \u00e9s mivel az esetleges s\u00falyos k\u00f6vetkezm\u00e9nyek miatt egyik\u00fcnk sem mert \u00fajra pr\u00f3b\u00e1lkozni a szivaccsal, \u00e9s a vend\u00e9gl\u0151s sem tudott m\u00e1sik fekhelyet biztos\u00edtani, ez\u00e9rt j\u00f3magam elhagytam ezt a helyet \u00e9s kerestem magamnak egy m\u00e1sik penzi\u00f3t, a horkol\u00f3nak h\u00e1trahagyva sz\u00f3 szerint ki\u00e9rdemelt hely\u00e9t.<\/p>\n