Bes\u00fct a f\u00e9ny az ablakon. R\u00e1s\u00fct az asztalon l\u00e9v\u0151 laptopra. Elvak\u00edtja a webkamer\u00e1t. S\u00f6t\u00e9t az arcom, nem l\u00e1tszik semmi sem tiszt\u00e1n. Vajon j\u00f3 ez \u00edgy?
\nNekem j\u00f3, ha nem l\u00e1t a webkamera, ha nem l\u00e1tja az arcomon v\u00e9gigsuhan\u00f3 \u00e9rzelmeket a vizsga sor\u00e1n. De vajon a tan\u00e1r majd t\u00f6bbet akar l\u00e1tni? Megel\u00e9gszik ennyivel, vagy az arcom minden rezd\u00fcl\u00e9s\u00e9t le akarja olvasni? Mit tegyek? M\u00e1s szob\u00e1ba nem mehetek, a kamera nem l\u00e1thatja a t\u00f6bbi szob\u00e1t. El\u00e9g, hogy ebbe a szob\u00e1ba beengedtem idegeneket, nem szeretn\u00e9m, ha a f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 szemek a h\u00e1z intimebb r\u00e9szeit is megfigyeln\u00e9k. Ha egy kicsit jobbra ford\u00edtom laptopom, akkor az arcom tiszt\u00e1ban l\u00e1that\u00f3, viszont a szob\u00e1m is jobban kit\u00e1rulkozik, v\u00e9dtelenebb\u00e9 v\u00e1lik a kamera el\u0151tt. Mi van, ha pont akkor nyit be valaki, mikor a vizsga zajlik? Sz\u00fcleim megmondt\u00e1k, hogy nem akarj\u00e1k, hogy a webkamera l\u00e1ssa \u0151ket. Teh\u00e1t akkor marad az elvak\u00edtott kamera be\u00e1ll\u00e1sa. Csak rem\u00e9nykedni tudok…
\nHolnap lesz a vizsga.
\nH\u00e1rom \u00f3r\u00e1ja olvasom ezt a k\u00f6nyvet, de nem vagyok k\u00e9pes semmit sem felfogni. \u00c1lland\u00f3an csak arra gondolok, mi lesz holnap, hogy fogok tudni vizsg\u00e1zni, ha a webkamera \u00e1rgus szemekkel figyel. Agg\u00f3dom. Mi lesz, ha elveszik az \u00e1ramot, vagy megsz\u0171nik az internetkapcsolat? Kinek sz\u00f3ljak majd? A tan\u00e1r elhiszi majd, ha azt mondom, nincs \u00e1ram? Ha pedig nem lesz \u00e1ram, akkor hogyan tov\u00e1bb, hogy fogok vizsg\u00e1zni?
\nAnnyival egyszer\u0171bb volt ez egy \u00e9vvel ezel\u0151tt. Fel sem fogtuk, milyen j\u00f3 dolog a teremben lenni, biztos k\u00f6rnyezetben vizsg\u00e1zni. Az egyetlen balszerencs\u00e9nk az volt, ha lek\u00e9st\u00fck a buszt, \u00e9s k\u00e9st\u00fcnk a vizsg\u00e1r\u00f3l. Ha a tan\u00e1r meg\u00e9rt\u0151 volt, beengedett, ha nem, akkor p\u00f3tvizsg\u00e1ra maradt\u00e1l. Nekem ett\u0151l soha nem kellett f\u00e9lnem. N\u00e9ha k\u00e9stem, viszont a vizsgaid\u0151szakban egy \u00f3r\u00e1val hamarabb felmentem az egyetemre, tanultam, besz\u00e9lgettem, megnyugodtam. Az izgatotts\u00e1g, amit m\u00e1sokon l\u00e1ttam, megnyugtatott, tudtam, nem vagyok egyed\u00fcl. Egy\u00fctt agg\u00f3dtunk, \u00e9s nyugtattuk egym\u00e1st. R\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk, mit nem tudunk, ezen nevett\u00fcnk, majd megbesz\u00e9lt\u00fck, amit tudunk. A termet megt\u00f6lt\u00f6tte a ny\u00fczsg\u0151 egyetemist\u00e1k hangja. Mindenki elfoglalta a hely\u00e9t a padban, a bar\u00e1tok egym\u00e1s mell\u00e9 \u00fcltek, ez biztons\u00e1got ny\u00fajtott, tudtuk, hogy ki mit tud, ki miben tud seg\u00edteni a m\u00e1siknak. A vizsga elkezd\u0151d\u00f6tt, az \u00fcres lapokra \u00edr\u00e1s ker\u00fclt, \u00e9s mindenki dolgozott.
\nA tan\u00e1r mindent l\u00e1tott. Megvolt a lehet\u0151s\u00e9ge arra, hogy k\u00f6rbej\u00e1rja a termet, figyelje a kezeket, amint megmozdulnak a pad alatt. Csalni nehezen vagy egy\u00e1ltal\u00e1n nem lehetett. Persze volt, aki megpr\u00f3b\u00e1lta \u00e9s siker\u00fclt, de olyan is akadt, aki elbukott. A tan\u00e1r dolga k\u00f6nny\u0171 volt, figyelni \u00e9s rajtakapni. Az egyetemista dolga \u00edrni, gondolkozni, \u00e9s nem lebukni.
\nFesz\u00fclts\u00e9g, izgalom, csal\u00e1s, lebuk\u00e1s, siker, tud\u00e1s, gondolkoz\u00e1s, megfigyel\u00e9s, idegesked\u00e9s, nyugodts\u00e1g, nemtud\u00e1s, ihlet, seg\u00edts\u00e9g, \u00e1br\u00e1ndoz\u00e1s… Ezek lengt\u00e9k k\u00f6rbe a termet vizsga k\u00f6zben, \u00e9s ha figyelmesen v\u00e9gign\u00e9zt\u00fcnk az \u00edr\u00f3, gondolkod\u00f3 egyetemist\u00e1kon, ezeket mind leolvashattuk arcukr\u00f3l, testhelyzeteikr\u0151l, mozdulataikr\u00f3l. Mindent l\u00e1tni lehetett. S hogy mi k\u00f6vette a vizsg\u00e1t? \u00d6r\u00f6m, b\u00e1nat, sz\u00f3rakoz\u00e1s, s\u00edr\u00e1s, k\u00e1v\u00e9z\u00e1s, csever\u00e9sz\u00e9s, n\u00e9hol otthoni b\u00faslakod\u00e1s \u00e9s agg\u00f3d\u00e1s k\u00f6vetkezett az egyetemist\u00e1k \u00e9let\u00e9ben. \u00c9s ez \u00edgy volt sz\u00e9p.
\nMost minden megv\u00e1ltozott. M\u00e1r semmi sem ugyanolyan. Minden csak l\u00e1tszata annak, ami eddig volt. Mintha egy \u00e1lomban lenn\u00e9k, egy sz\u00f6rny\u0171 \u00e1lomban, amelyb\u0151l k\u00e9ptelen vagyok kijutni, nem tudok menek\u00fclni. De sajnos, ez nem \u00e1lom. Ez rosszabb ann\u00e1l! Ez a rideg val\u00f3s\u00e1g, ami \u00fagy t\u0171nik, hogy \u00f6r\u00f6kre megmarad. A laptop, az online vil\u00e1g, a webkamera foglya maradok. Ebbe bele kell t\u00f6r\u0151dn\u00f6m, \u00e9s ink\u00e1bb koncentr\u00e1lnom kellene az el\u0151ttem l\u00e9v\u0151 k\u00f6nyvre, hiszen nem lesz egyszer\u0171 a holnapi napom.
\nHogyan csalhatn\u00e9k?…
\nUtolj\u00e1ra a l\u00edceumban pusk\u00e1ztam felm\u00e9r\u0151 alatt, de akkor sem sokszor. Mindig f\u00e9ltem, hogy lebukom, \u00e9s az a sok minden, amit megtanultam hi\u00e1baval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik. A lebuk\u00e1st\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelmem miatt nem is ment annyira a csal\u00e1s, ha a tan\u00e1r jobban figyel, el is kaphatott volna. Ellenben, ha nem k\u00e9sz\u00fcltem fel a felm\u00e9r\u0151re, nyugodtan pusk\u00e1ztam, mivel nem volt vesz\u00edteni val\u00f3m. Ez a pusk\u00e1z\u00e1s titka. Akkor nem f\u00e9lsz a lebuk\u00e1st\u00f3l, amikor mindegy, hogy az\u00e9rt kapsz el\u00e9gtelent, mert lebuksz, vagy az\u00e9rt, mert nem tudod a v\u00e1laszt. Az egyetem alatt megv\u00e1ltozott minden. Mivel itt nem csak a jegy volt a t\u00e9t, \u00e9s az, hogy a sz\u00fcleim \u00f6r\u00fcljenek, b\u00fcszk\u00e9k legyenek r\u00e1m, hanem a helyem is a rangsorban, ami meghat\u00e1rozta, hogy fizetem az egyetemet vagy sem, \u00edgy nem pr\u00f3b\u00e1ltam meg csalni. A f\u00e9lelem, hogy lebukok \u00e9s elvesz\u00edtem, nem csak a helyem, hanem a tan\u00e1r bizalm\u00e1t is, ami a k\u00e9s\u0151bbiekben nagyon megnehez\u00edtheti az egyetemi \u00e9letem, t\u00fal nagy volt. Olyannyira f\u00e9ltem, \u00e9s \u00f6tletem sem volt, hogyan pusk\u00e1zhatn\u00e9k, hogy tudtam, ha megteszem, biztos elkapnak. Ez\u00e9rt maradt az, hogy b\u00edztam magamban \u00e9s abban, hogy amit megtanultam \u00e9s eszembe jut, az el\u00e9g lesz. Eddig el\u00e9gnek bizonyult…
\nViszont mi lesz most? Ismeretlen terepre ker\u00fcltem. Olyan lehet\u0151s\u00e9geim adottak a csal\u00e1shoz, amit eddig el sem tudtam k\u00e9pzelni. Csak egy kis kreativit\u00e1s kell, m\u00e1s semmi. Merjek-e csalni? Most van a legkisebb es\u00e9lye a lebuk\u00e1snak. A webkamera nem l\u00e1t mindent. S mivel a kamera a tan\u00e1ri tekintet hely\u00e9re l\u00e9pett, annak meghosszabb\u00edt\u00e1s\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt, \u00edgy m\u00e1r a tan\u00e1r sem l\u00e1t mindent. Nem kell f\u00e9lnem a lebuk\u00e1st\u00f3l. Akkor mi\u00e9rt agg\u00f3dom? Mi\u00e9rt van bennem egy olyan \u00e9rz\u00e9s, hogy nem kellene? Mi\u00e9rt van az, hogy mik\u00f6zben \u00e1tgondolom a lehet\u0151s\u00e9geket, hogy hogyan pusk\u00e1zhatn\u00e9k, m\u00e9gis az j\u00e1r a fejemben, hogy \u00fagysem fogom megtenni…? De ha m\u00e9gis megteszem, hogyan tegyem?A sok lehet\u0151s\u00e9g, ami elbizonytalan\u00edt. A webkamera nem l\u00e1tja, ha asztalomra helyezek egy laptopot, melyen ott sorakoznak az inform\u00e1ci\u00f3k. A webkamera nem l\u00e1t a magam val\u00f3j\u00e1ban, csak a fejem \u00e9s a v\u00e1llaimat l\u00e1thatja. A kezeim l\u00e1thatatlanok maradnak. Ak\u00e1r magam mell\u00e9 is \u00fcltethetek valakit, hogy seg\u00edtsen: csup\u00e1n arra kell figyelnem, hogy olyan t\u00e1vols\u00e1gra \u00fclj\u00f6n t\u0151lem, hogy ne ker\u00fclj\u00f6n bele a kamera l\u00e1t\u00f3sz\u00f6g\u00e9be. A napf\u00e9ny \u00e1ltal elvak\u00edtott kamera nem fogja l\u00e1tni az arcom minden egyes rezd\u00fcl\u00e9s\u00e9t, az izgalmat, a f\u00e9lelmet, vagy a szemem mozg\u00e1s\u00e1t. Ak\u00e1r a falra is felrakhatok cetliket, azt sem l\u00e1tja. Nyugodtan haszn\u00e1lhatom a telefonom, megnyithatok a k\u00e9perny\u0151n egy \u00faj ablakot, mindez l\u00e1thatatlan marad. A kamera r\u00e1m fog n\u00e9zni, de nem fog l\u00e1tni engem. Figyelni fog, de nem fog l\u00e1tni. Csak azt l\u00e1thatja, amit \u00e9n megmutatok, \u00e9n fogom most ir\u00e1ny\u00edtani a tan\u00e1r tekintet\u00e9t. Kis n\u00e9gyzetekbe lesz\u00fcnk bez\u00e1rva a k\u00e9perny\u0151n mindannyian, \u00e9s a tan\u00e1r nem tudja majd olyan hat\u00e9konyan k\u00f6rbej\u00e1rni, megfigyelni, leellen\u0151rizni, mint az oszt\u00e1lytermet. Tehetetlen lesz. Nyugtatni akarja mag\u00e1t azzal, hogy ha bekapcsoltatja a kamer\u00e1t \u00e9s figyel, akkor kik\u00fcsz\u00f6b\u00f6lhet\u0151v\u00e9 v\u00e1lik a csal\u00e1s. De ebben a helyzetben a kamera olyan, mint az id\u0151sek meggyeng\u00fclt, h\u00e1lyogos szeme. Nem azt fogja l\u00e1tni, ami van. Hamis \u00e9s hom\u00e1lyos k\u00e9pet fog mutatni mindenr\u0151l, ami a vizsg\u00e1n zajlik.
\nVal\u00f3j\u00e1ban nemcsak a vizsga alatt lesz ez \u00edgy, hamis k\u00e9pet mutatott az eg\u00e9sz tan\u00e9v alatt. M\u00e1r a tan\u00e9v elej\u00e9n mindenki kiv\u00e1lasztotta a h\u00e1zban a legjobb helyet, tal\u00e1n a legszebbet, \u00e9s ha nem rendelkezett ilyennel, akkor effektek seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel ak\u00e1r egy tengerpartra is illeszthette mag\u00e1t.
\nEgy sz\u00e9p pul\u00f3ver \u00e9s egy szakadt, kiny\u00falt nadr\u00e1g meg papucs lett az \u00f6lt\u00f6zete a legt\u00f6bb egyetemist\u00e1nak \u00e9s tan\u00e1rnak egyar\u00e1nt. A kamera csak a v\u00e1lladig l\u00e1t el. Ki tudja, milyen nadr\u00e1got viselsz, vagy viselsz-e egy\u00e1ltal\u00e1n. Csak az sz\u00e1m\u00edt, hogy amit a kamera l\u00e1t, az t\u00f6k\u00e9letes legyen. Ez a val\u00f3di szemf\u00e9nyveszt\u00e9s. A l\u00e1tszat, amit mindenki ny\u00fajt, leplezetlen\u00fcl marad. M\u00edg a tanteremben ki-ki b\u00fajt a sz\u00f6g a zs\u00e1kb\u00f3l, most minden elrejtve marad a f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 szemek el\u0151l. Mondhatn\u00e1nk, hogy ez nem is rossz dolog, mivel nem kell \u00edgy sok er\u0151fesz\u00edt\u00e9s ahhoz, hogy az ember annak l\u00e1tssz\u00e9k, aminek akar. De megsz\u0171nik az igazi kommunik\u00e1ci\u00f3, \u00e1talakulnak a bar\u00e1ts\u00e1gok \u00e9s ismerets\u00e9gek. Mindenki egyform\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik: egy k\u00e9p a kamera el\u0151tt, kis n\u00e9gyzetbe rejtve a k\u00e9perny\u0151n. \u00c9s most ezt nevezz\u00fck a mindennapjainknak. K\u00e9nytelen-kelletlen belet\u00f6r\u0151d\u00fcnk abba, hogy ezek az egyetemi \u00e9veink elr\u00f6p\u00fclnek \u00fagy, hogy nem is lehett\u00fcnk igaz\u00e1n egyetemist\u00e1k. Mindenr\u0151l lemaradunk, amit az egyetemista l\u00e9t az el\u0151tt\u00fcnk j\u00e1r\u00f3knak k\u00edn\u00e1lt, az esem\u00e9nyekr\u0151l, az \u00faj bar\u00e1ts\u00e1gokr\u00f3l, ismerked\u00e9sekr\u0151l, pletyk\u00e1kr\u00f3l, a sz\u00f3rakoz\u00e1sr\u00f3l. Pr\u00f3b\u00e1ljuk az \u00faj helyzethez igaz\u00edtva l\u00e9trehozni ezeket a helyzeteket, de mindhi\u00e1ba, semmi sem lesz ugyanaz. Minden csak er\u0151ltetett\u00e9 v\u00e1lik, bitekbe z\u00e1rt, hom\u00e1lyos m\u00e1sa a k\u00e9t \u00e9vvel ezel\u0151tt rem\u00e9lt egyetemista l\u00e9tnek.
\nA tan\u00edt\u00e1s is megv\u00e1ltozott. K\u00e9perny\u0151t figyelve koncentr\u00e1lunk, nem a tananyagra, hanem arra, hogy a kamera j\u00f3 k\u00e9pet mutasson r\u00f3lunk, arra, hogy mindenkit j\u00f3l megfigyelj\u00fcnk, kielemezz\u00fck k\u00f6rnyezet\u00e9t, mozg\u00e1s\u00e1t, \u00f6lt\u00f6zet\u00e9t. S ha a kamer\u00e1k kikapcsol\u00f3dnak, arctalan t\u00f6megekk\u00e9 v\u00e1lunk. Mintha r\u00e1di\u00f3t hallgatn\u00e1nk, mik\u00f6zben m\u00e1s tev\u00e9kenys\u00e9get v\u00e9gz\u00fcnk. Ha kikapcsolnak a kamer\u00e1k, unalmass\u00e1 v\u00e1lik minden. Kit figyelj\u00fcnk \u00edgy meg? S ha m\u00e1r nem l\u00e1t a tan\u00e1r, akkor lehet\u0151s\u00e9g\u00fcnk ad\u00f3dik m\u00e1st csin\u00e1lni. A figyelm\u00fcnk megsz\u0171nik, a tananyagb\u00f3l pedig h\u00e1tt\u00e9rzaj v\u00e1lik. Ez nem tanul\u00e1s. Sehogy sem j\u00f3. A koncentr\u00e1ci\u00f3, figyel\u00e9s megsz\u0171nt, \u00e1tvette a hely\u00e9t a megfigyel\u00e9s, elemz\u00e9s, unalom. Ennek \u00edgy semmi \u00e9rtelme.
\nAzt hiszem, m\u00e9giscsak megpr\u00f3b\u00e1lok pusk\u00e1zni…
\nF\u00e9lek a lebuk\u00e1st\u00f3l, de a kudarct\u00f3l jobban f\u00e9lek. Att\u00f3l, hogy az \u00e9jjeleken \u00e1t tart\u00f3 tanul\u00e1snak nem lesz eredm\u00e9nye. Amit biztosan tudok, le\u00edrom, amiben nem vagyok biztos, megn\u00e9zem a jegyzeteimben. Ezen most m\u00e1r nem is gondolkodom tov\u00e1bb. A legfontosabb az, hogy mindent el\u0151re elrendezzek…
\nM\u0171k\u00f6dik a kamer\u00e1m. J\u00f3 az internetkapcsolat. Ebben a sz\u00f6gben a kamera csak nagyon keveset l\u00e1t a szob\u00e1mb\u00f3l, \u00edgy t\u00f6k\u00e9letes. Sz\u00f3lok a csal\u00e1domnak, hogy holnap 9 \u00e9s 12 \u00f3ra k\u00f6z\u00f6tt ne zavarjanak. Rem\u00e9lem, meg\u00e9rtik a dolog komolys\u00e1g\u00e1t, \u00e9s ez\u00fattal nem lesz probl\u00e9ma. A m\u00faltkor egy \u00f3r\u00e1n sz\u00f3lnom kellett testv\u00e9remnek, hogy menjen ki a szob\u00e1b\u00f3l, mert a t\u00e9v\u00e9t\u0151l nem hallom a tan\u00e1rt. Veszeked\u00e9s lett bel\u0151le. Nem \u00e9rdekelte az \u00f3r\u00e1m, zavarta, hogy m\u00e1r h\u00f3napok \u00f3ta eg\u00e9sz nap csendben kell legyen, mert nekem \u00f3r\u00e1im vannak. Egyik bemutat\u00f3m alatt pedig a kuty\u00e1m kezdett el ugatni. Egyed\u00fcl voltam itthon a kuty\u00e1mmal, \u00edgy nem tudtam kiz\u00e1rni a szob\u00e1b\u00f3l, de a tan\u00e1rt ez nem \u00e9rdekelte, egyre csak azt k\u00e9rte, hogy teremtsek csendet. M\u00e9gis hogyan hallgattassak el egy ugat\u00f3 kuty\u00e1t? Az ugat\u00e1s a dolga. Lehetetlen k\u00e9r\u00e9sek…
\nNem tudok aludni. Izgulok, ideges vagyok, hogy holnap valami nem fog m\u0171k\u00f6dni. F\u00e9lek, hogy ha pusk\u00e1zok, elkapnak. F\u00e9lek, hogy elveszik a villanyt. F\u00e9lek, hogy kikapcsol a laptopom vizsga k\u00f6zben. F\u00e9lek, hogy valaki benyit a szob\u00e1ba, \u00e9s megzavar. F\u00e9lek, hogy mindezekkel \u00e9rt\u00e9kes perceket vesz\u00edtek majd az id\u0151mb\u0151l. F\u00e9lek, hogy nem fogom tudni, m\u00e9g mennyi id\u0151 \u00e1ll a rendelkez\u00e9semre, \u00e9s k\u00e9s\u0151re fogom bek\u00fcldeni a feladatot…
\nMa van a vizsga napja!
\nH\u00e9t \u00f3ra. Olyan f\u00e1radt vagyok, hogy nem l\u00e1tom a bet\u0171ket. Semmi \u00e9rtelme nem volt felkelni ilyen kor\u00e1n, hogy ism\u00e9teljek, ha m\u00e9g koncentr\u00e1lni sem b\u00edrok. A k\u00e1v\u00e9 sem seg\u00edtett. Ink\u00e1bb \u00e1t\u00f6lt\u00f6z\u00f6m, gyorsan eszem, \u00e9s v\u00e1rom, hogy teljen az id\u0151.
\nF\u00e9l kilenc van. A laptop el\u0151ttem, telefon mellettem, kamera j\u00f3 sz\u00f6gbe \u00e1ll\u00edtva, ne l\u00e1tsz\u00f3djon csak a fejem \u00e9s v\u00e1llaim, minden oldal megnyitva, ami sz\u00fcks\u00e9ges, \u00e9s most csak v\u00e1rok. K\u00f6zben Messengeren \u00e9rkeznek az \u00fczenetek, hogy mindenki izgul, hova kell bel\u00e9pni, ki-mit csin\u00e1l. De ez nem ugyanolyan. M\u00e1r ez sem \u00e9rdekel. Nem nyugtat meg, mint r\u00e9gen, csak jobban felideges\u00edt az, ha olyanokat \u00edrnak, ami h\u00fclyes\u00e9g. Ha ott lenn\u00e9nk a terem el\u0151tt, ilyenkor m\u00e1s csoporthoz szeg\u0151dn\u00e9k, itt viszont a szob\u00e1m mag\u00e1ny\u00e1ban, csak a telefont b\u00e1mulom, \u00e9s akarva-akaratlanul olvasom azt is, ami ideges\u00edt. A kuty\u00e1m j\u00e1tszani akar velem. Nem lesz \u00edgy k\u00f6nny\u0171 koncentr\u00e1lnom, ha folyton hozza a j\u00e1t\u00e9kait, \u00e9s nyomja a l\u00e1bamnak. B\u00e1rcsak az egyetemen lehetn\u00e9k! Az a hely erre van kital\u00e1lva. A k\u00f6rnyezet, vizsg\u00e1hoz val\u00f3 k\u00f6rnyezet. Ott nem tereli el a figyelmemet semmi sem. A hangulat is vizsg\u00e1hoz ill\u0151. De ez nem! Egyed\u00fcl vagyok a szob\u00e1mban, azon a helyen, ami a szem\u00e9lyes, biztons\u00e1gos, nyugodt k\u00f6rnyezetem, betolakodik a vizsgahangulat, \u00e9s sz\u00e9trombolja azt.
\nEz a hely m\u00e1r kezd \u00e1talakulni. Eddig ez jelentette a mened\u00e9ket, a pihen\u0151 helyemet. A neh\u00e9z egyetemi napok ut\u00e1n alig v\u00e1rtam, hogy haza\u00e9rjek, \u00e9s megpihenjek. Most menek\u00fclni tudn\u00e9k innen. A kis csigah\u00e1zam l\u00e1ngokban \u00e1ll, \u00e9s m\u00e1r nem akarok t\u00f6bb id\u0151t itt elt\u00f6lteni. A h\u00e9tv\u00e9gi pihen\u00e9seimen is a nyomott hangulat uralkodik, mivel tudom, hogy h\u00e9tf\u0151vel kezd\u0151d\u0151en \u00fajra \u00e1talakul egyetemi tanteremm\u00e9 a szob\u00e1m, megsz\u0171nik a mag\u00e1nszf\u00e9r\u00e1m, sz\u00e9tporlad az elef\u00e1ntcsonttorony. Megut\u00e1ltam az eddig kedvelt laptopomat, sz\u00e9kemet, asztalomat. Ezt mind a kamera tette velem. Betolakodott az intim vil\u00e1gomba, \u00e9s idegen embereket hozott mag\u00e1val a szob\u00e1mba. B\u00e1r csak egy kis r\u00e9sze f\u00f6l\u00f6tt vette \u00e1t az uralmat, m\u00e9gis az eg\u00e9sz szob\u00e1n nyomot hagyott, komor hangulat\u00fav\u00e1 v\u00e1ltoztatta. Menek\u00fcln\u00e9k az egyetemre. Ironikus m\u00f3don, k\u00e9pzeletemben az egyetem v\u00e1lt biztons\u00e1gg\u00e1. Ha visszamehetn\u00e9k, minden j\u00f3ra fordulna, ott v\u00e9gre ism\u00e9t nyugodt lenn\u00e9k. A megszokott, bar\u00e1tokkal teli, tanul\u00e1sra kialak\u00edtott k\u00f6rnyezetben. S id\u0151vel a szob\u00e1m is visszanyern\u00e9 r\u00e9gi \u00e1llapot\u00e1t, \u00fajra v\u00e1rn\u00e1m, hogy haza\u00e9rjek, \u00e9s n\u00e9ha arra v\u00e1gyjak, hogy soha el ne hagyjam a szob\u00e1mat.
\nMindenki lassan bel\u00e9p az online tanterembe…
\nM\u00e9g egyszer megn\u00e9zem a kamer\u00e1n kereszt\u00fcl a szob\u00e1m, benne a f\u00e9l\u00e1rny\u00e9kba lapul\u00f3 arcom \u00e9s bel\u00e9pek. A tan\u00e1r m\u00e1r itt van \u00e9s figyel minket, k\u00e9ri, hogy kapcsolja be mindenki a kamer\u00e1j\u00e1t. Mindenki izeg-mozog a kamera el\u0151tt, f\u00e9szkel\u0151dik, vannak, akik laz\u00e1bban \u00fclnek, vannak akik a kamera l\u00e1t\u00f3sz\u00f6g\u00e9b\u0151l pr\u00f3b\u00e1lnak kiker\u00fclni, \u00e9s csak f\u00e9l arcukat mutatj\u00e1k. Van, aki a tan\u00e1r k\u00e9r\u00e9s\u00e9re meg kell v\u00e1ltoztassa a kamera sz\u00f6g\u00e9t, van azonban olyan is, aki azt \u00e1ll\u00edtja, hogy ezt a m\u0171veletet nem k\u00e9pes v\u00e9grehajtani. Mindenki tal\u00e1l kifog\u00e1sokat, a tan\u00e1r pedig tehetetlen. Feszengve \u00fcl \u0151 is saj\u00e1t kamer\u00e1ja el\u0151tt. \u0150 is rengeteget bajl\u00f3dott a kamera be\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1val, a csend \u00e9s nyugalmas k\u00f6rnyezet megteremt\u00e9s\u00e9vel, valamint a vizsga menet\u00e9nek elk\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9vel. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u0151 is att\u00f3l f\u00e9l, hogy a csal\u00e1dtagjai k\u00f6z\u00fcl valaki megzavarja, vagy bel\u0151le is t\u00f6bbet fognak l\u00e1tni a hallgat\u00f3k, mint amennyit kellene.
\nAz interneten minden bonyolultabb. Itt nem csak egy lapot kell kiosztani, vagy ledikt\u00e1lni a feladatokat, hanem l\u00e9tre kell hozni a vizsgalapot, felt\u00f6lteni a megfelel\u0151 helyre. Egy kis hiba, \u00e9s minden el\u0151k\u00e9sz\u00fclet hi\u00e1baval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik. A di\u00e1kok \u00fagy gondolj\u00e1k, a tan\u00e1r nem hib\u00e1zhat, \u00e9s ha megteszi, akkor az \u00f6r\u00f6kre megb\u00e9lyegzi \u0151t, ellenben a hallgat\u00f3k, akik heti, napi szinten k\u00f6vetnek el hib\u00e1kat, \u00f6nmagukkal m\u00e1r kev\u00e9sb\u00e9 kritikusak. A hiba elfogadott t\u00e9ny. A tan\u00e1r \u00edgy most m\u00e9g nagyobb fesz\u00fclts\u00e9ggel \u00e1ll hozz\u00e1 a tan\u00edt\u00e1shoz, mivel egy \u00faj, ismeretlen k\u00f6rnyezetbe ker\u00fclt \u0151 is, ahol a t\u0151le telhet\u0151 legjobban kell szerepeljen. Mivel otthon van, a csal\u00e1dja n\u00e9ha elfelejti, hogy a munk\u00e1ja \u00edgy is folytat\u00f3dik \u00e9s k\u00f6z\u00f6s programokat terveznek, figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyva a megtartand\u00f3 \u00f3r\u00e1kat. Neh\u00e9z helyzetbe ker\u00fcl, mivel \u00fagy \u00e9rezheti, hogy csal\u00f3d\u00e1st okoz a gyerekeinek, ha vissza kell utas\u00edtania a j\u00e1t\u00e9kot. Ha otthon van, mi\u00e9rt nem j\u00e1tszik vel\u00fck? A tan\u00e1r sz\u00e1m\u00e1ra is felborult az \u00e9let, megv\u00e1ltozott \u00e9s nehezebb\u00e9 v\u00e1lt, mivel a kamera \u00e1ltal nem csak \u0151 l\u00e1tja a hallgat\u00f3kat, hanem \u0151t is l\u00e1tj\u00e1k, s\u0151t mindenki legink\u00e1bb csak \u0151t figyeli. V\u00e1rj\u00e1k, hogy lebukjon, hogy bepillant\u00e1st nyerhessenek az \u00e9let\u00e9be, vagy hogy hib\u00e1t v\u00e9tsen. A webkamera \u0151t is l\u00e1tja. \u00c9s \u0151t is csak annyiban l\u00e1tja, amennyire azt megengedi. Vajon mit rejt el a tan\u00e1rb\u00f3l a kamera? Ezen gondolkodom, de k\u00f6zben elkezd\u0151dik a vizsga…
\nMegnyitom a vizsgalapot.
\nNem is olyan nehezek a feladatok. Az utols\u00f3ban nem vagyok biztos. Vajon n\u00e9zzem meg a telefonom? Jaj, nagyon f\u00e9lek! L\u00e1t a kamera? Biztos nem l\u00e1tszik a kezem…
\nHuh! Ez nem volt neh\u00e9z. Nem vette \u00e9szre senki sem, hogy megn\u00e9ztem a v\u00e1laszt. Viszont az id\u0151mb\u0151l vesz\u00edtettem egy keveset. M\u00e1r csak 2 percem van bek\u00fcldeni. M\u00e9g egyszer \u00e1tolvasom a feladatokat. Jaj, ne most fagyjon le a laptop, ne most szakadjon meg az internetcsatlakoz\u00e1s! Istenem, mi lesz \u00edgy?! A tan\u00e1rnak sem tudok \u00edgy sz\u00f3lni. Ki fog l\u00e9pni, s nem fogom tudni elmondani, ha lek\u00e9sem a bek\u00fcld\u00e9st. J\u00e1r le az id\u0151m. Gyer\u00fcnk, gyer\u00fcnk, dolgozz gyorsabban, te fr\u00e1nya laptop!
\nV\u00e9gre bek\u00fcldtem a vizsgalapot.
\n\u00c9pp lej\u00e1r\u00f3f\u00e9lben a kiszabott id\u0151, csak p\u00e1r m\u00e1sodpercem maradt h\u00e1tra. A tan\u00e1r ki is l\u00e9pett. De v\u00e9gre t\u00fal vagyok az els\u0151 online vizsg\u00e1n. M\u00e9g h\u00e1travan hat. Nem tudom, hogyan fogom ezt a f\u00e9l\u00e9vet t\u00fal\u00e9lni.
\nMost mit csin\u00e1ljak? Nincs kivel megbesz\u00e9ljem, hogy milyen volt a vizsga, ki mit gondol egyik-m\u00e1sik k\u00e9rd\u00e9sn\u00e9l helyes megold\u00e1snak. A t\u00f6bbiek \u00fczeneteket \u00edrogatnak, de az nem ugyanaz. Mindenki r\u00f6viden v\u00e1laszol, senkinek sincs kedve le\u00edrni hosszasan, hogy neki milyen \u00e9rz\u00e9s volt. Mag\u00e1nyos vagyok, \u00e9s ezt most az sem k\u00e1rp\u00f3tolja, hogy v\u00e9gre a szob\u00e1mban csak magam vagyok. \u00dcress\u00e9g t\u00e1tong a szob\u00e1ban \u00e9s bennem…
\nFelh\u00edvtam a bar\u00e1tn\u0151imet.
\nPr\u00f3b\u00e1lom elmes\u00e9lni nekik, hogy milyen volt az els\u0151 online vizsga. R\u00f6viden teszem, mert hamar kider\u00fcl, sz\u00e1mukra ez a t\u00e9ma nem \u00e9rdekes. Szakt\u00e1rsaim k\u00f6z\u00fcl, kikhez szorosabb bar\u00e1ts\u00e1g f\u0171z, senki sem \u00e9r r\u00e1 tal\u00e1lkozni. Mondj\u00e1k, m\u00e1s dolguk akadt, vagy nagyon messze vannak. \u00cdgy marad a mag\u00e1nyos t\u00f6preng\u00e9s, nincs kivel \u00e1tbesz\u00e9lj\u00fck a vizsg\u00e1n szerzett \u00faj \u00e9lm\u00e9nyt \u00e9s ismereteket.
\nNos, ezek azok a dolgok, amiket nem l\u00e1thatsz, webkamera. Most m\u00e1r mindennap l\u00e1thatsz t\u00f6bbsz\u00f6r is, de m\u00e9gsem l\u00e1thatsz bel\u0151lem eleget. Nem l\u00e1thatod azt, ami igaz\u00e1n fontos. Hol maradnak az \u00e9rzelmek? Soha nem l\u00e1thatsz bele a hom\u00e1lyba visszah\u00faz\u00f3d\u00f3 arcokba, nem l\u00e1thatod az \u00e9rz\u00e9seket, melyek \u00e1tj\u00e1rj\u00e1k elm\u00e9met, a rezd\u00fcl\u00e9seket, melyek \u00e1tcik\u00e1znak arcomon. Nem l\u00e1thatod, ha s\u00edrok, ha \u00f6r\u00fcl\u00f6k. El\u0151tted mindig csak a legszebb \u00e9nemet fogom mutatni. Hamis k\u00e9pet fogsz l\u00e1tni r\u00f3lam, \u00e9s azt fogod hinni, hogy ez vagyok \u00e9n.
\nDe t\u00e9vedsz. T\u00f6bb vagyok, mint amennyit te l\u00e1tsz. T\u00f6bb is lehetek n\u00e9lk\u00fcled. Mikor nem l\u00e1tsz, megnyugszom, levetem arcom \u00e1lruh\u00e1j\u00e1t, \u00e9s \u00fagy folytatom napomat, nyugodtan n\u00e9lk\u00fcled. F\u00fcrk\u00e9sz\u0151 tekinteteid el\u0151l elb\u00fajva lehetek igaz\u00e1n csak \u00f6nmagam. Nem ismersz. Nem is fogsz. B\u00e1r lesznek alkalmak, mikor n\u00e9h\u00e1ny villan\u00e1snyit megpillantasz a val\u00f3di \u00e9nemb\u0151l, teszek majd r\u00f3la, hogy elfelejtsd, \u00e9s m\u00e9g ann\u00e1l is jobban fogok koncentr\u00e1lni a sz\u00e1modra fel\u00e9p\u00edtett \u00e1lc\u00e1mra. Azt fogod l\u00e1tni, amit l\u00e1ttatni szeretn\u00e9k veled. Elrejtve maradok el\u0151led…
\nDe az\u00e9rt n\u00e9ha azon kapom magam, hogy rettegek: mi van, ha m\u00e9gis mindent l\u00e1t a webkamera…<\/p>\n
Szerz\u0151 Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen \u00e9l\u0151 egyetemi hallgat\u00f3<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Bes\u00fct a f\u00e9ny az ablakon. R\u00e1s\u00fct az asztalon l\u00e9v\u0151 laptopra. Elvak\u00edtja a webkamer\u00e1t. S\u00f6t\u00e9t az arcom, nem l\u00e1tszik semmi sem tiszt\u00e1n. Vajon j\u00f3 ez \u00edgy? Nekem j\u00f3, ha nem l\u00e1t a webkamera, ha nem l\u00e1tja az arcomon v\u00e9gigsuhan\u00f3 \u00e9rzelmeket a vizsga sor\u00e1n. De vajon a tan\u00e1r majd t\u00f6bbet akar l\u00e1tni?<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-96473","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/96473","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=96473"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/96473\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=96473"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=96473"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=96473"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}