{"id":96784,"date":"2021-07-22T02:50:39","date_gmt":"2021-07-22T02:50:39","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=96784"},"modified":"2021-07-21T07:41:55","modified_gmt":"2021-07-21T07:41:55","slug":"freud-a-humorrol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=96784","title":{"rendered":"Freud a humorr\u00f3l"},"content":{"rendered":"

Sigmund Freud (P\u0159\u00edbor, 1856. m\u00e1jus 6. \u2013 London, 1939. szeptember 23.) zsid\u00f3 sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa osztr\u00e1k neurol\u00f3gus \u00e9s pszichi\u00e1ter, a pszichoanalitikus iskola megalap\u00edt\u00f3ja. A humor c\u00edm\u0171 dolgozat\u00e1t 1927-ben \u00edrta; a szerz\u0151 helyett Anna Freud, a legfiatalabb l\u00e1nya olvasta fel az \u00e9v szeptember 1-\u00e9n a 10. Nemzetk\u00f6zi Pszichoanalitikus Konferenci\u00e1n. P\u00e1l Katalin ford\u00edtotta, az al\u00e1bbiakban a jegyzetek n\u00e9lk\u00fcl k\u00f6z\u00f6lj\u00fck.<\/em><\/p>\n

A vicc \u00e9s viszonya a tudattalanhoz<\/em> (1905c) c\u00edm\u0171 \u00edr\u00e1somban a humort tulajdonk\u00e9ppen csak \u00f6kon\u00f3miai szempontb\u00f3l t\u00e1rgyaltam. Az volt sz\u00e1momra a fontos, hogy megtal\u00e1ljam a humorban rejl\u0151 \u00f6r\u00f6m forr\u00e1s\u00e1t, \u00e9s \u00fagy v\u00e9lem, siker\u00fclt megmutatnom, hogy a humoros \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9g a megtakar\u00edtott \u00e9rzelmi r\u00e1ford\u00edt\u00e1sb\u00f3l sz\u00e1rmazik.<\/p>\n

A humoros folyamat k\u00e9tf\u00e9le m\u00f3don mehet v\u00e9gbe: vagy egyetlen szem\u00e9lyben, aki maga humoros be\u00e1ll\u00edtotts\u00e1g\u00fa, m\u00edg a m\u00e1sodik szem\u00e9lyre a n\u00e9z\u0151 \u00e9s haszon\u00e9lvez\u0151 szerepe jut; vagy k\u00e9t szem\u00e9ly k\u00f6z\u00f6tt, akik k\u00f6z\u00fcl az egyik egy\u00e1ltal\u00e1n nem vesz r\u00e9szt a humoros folyamatban, a m\u00e1sodik viszont ezt a szem\u00e9lyt teszi humoros szeml\u00e9letm\u00f3dja t\u00e1rgy\u00e1v\u00e1. Hogy az egyik legdurv\u00e1bb p\u00e9ld\u00e1n\u00e1l maradjunk, ha a b\u0171n\u00f6z\u0151, akit h\u00e9tf\u0151n az akaszt\u00f3fa el\u00e9 vezetnek, kijelenti: \u201cNa, ez a h\u00e9t is j\u00f3l kezd\u0151dik!\u201d, akkor \u0151 lesz az, aki kidolgozza a humort, egy szem\u00e9lyben beteljes\u00edti a humoros folyamatot, ami nyilv\u00e1nval\u00f3an bizonyos el\u00e9gt\u00e9tellel is egy\u00fctt j\u00e1r. Engem, a k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3 hallgat\u00f3t, bizonyos m\u00e9rt\u00e9kben a b\u0171n\u00f6z\u0151 humoros teljes\u00edtm\u00e9nye t\u00e1volr\u00f3l \u00e9rint; \u00e9n, tal\u00e1n hozz\u00e1 hasonl\u00f3an, a humoros \u00f6r\u00f6m\u00f6t nyeres\u00e9gk\u00e9nt \u00e9rz\u00e9kelem.<\/p>\n

A m\u00e1sodik eset akkor forog fenn, ha pl. egy k\u00f6lt\u0151 vagy narr\u00e1tor humoros m\u00f3don \u00edrja le val\u00f3s vagy kital\u00e1lt szem\u00e9lyek viselked\u00e9s\u00e9t. Ezeknek a szem\u00e9lyeknek maguknak nem kell humorosnak lenni\u00fck; a humoros be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1s csak annak a dolga, aki el\u0151bbieket t\u00e1rgyul v\u00e1lasztja, az olvas\u00f3 vagy hallgat\u00f3 pedig \u2013 az el\u0151z\u0151 esethez hasonl\u00f3an \u2013 \u00fajra csak a humor \u00e9lvezet\u00e9b\u0151l r\u00e9szesedik. \u00d6sszefoglalva teh\u00e1t azt mondhatjuk, hogy a humoros be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1s \u2013 ak\u00e1rmiben \u00e1lljon is ez \u2013 az ember saj\u00e1t szem\u00e9lye vagy m\u00e1sok ellen ir\u00e1nyul; feltehet\u0151, hogy annak sz\u00e1m\u00e1ra pedig, aki \u00edgy tesz, \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9ggel j\u00e1r. Egy ehhez hasonl\u00f3 \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9g jut a \u2013 k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3 \u2013 hallgat\u00f3nak is.<\/p>\n

A humoros \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9g genezis\u00e9t a legjobban akkor ragadjuk meg, ha a figyelm\u00fcnket a hallgat\u00f3ra \u00e9s a benne zajl\u00f3 folyamatokra ir\u00e1ny\u00edtjuk, arra a szem\u00e9lyre, aki sz\u00e1m\u00e1ra valaki m\u00e1s id\u00e9zi el\u0151 a humort. Ekkor \u0151 a m\u00e1sikat egy olyan helyzetben l\u00e1tja, amelyben az v\u00e1rhat\u00f3an egy affektus jel\u00e9t produk\u00e1lja majd: m\u00e9rges lesz, panaszkodik, f\u00e1jdalom l\u00e1tszik rajta, megijed, undorodni fog, tal\u00e1n m\u00e9g k\u00e9ts\u00e9gbe is esik, \u00e9s a n\u00e9z\u0151\/hallgat\u00f3 k\u00e9sz lesz \u0151t ezekben k\u00f6vetni, ugyanezeket az \u00e9rzelmi rezd\u00fcl\u00e9seket el\u0151id\u00e9zni \u00f6nmag\u00e1ban is. Ez az \u00e9rzelmi k\u00e9szenl\u00e9t azonban t\u00e9vesnek bizonyul: a m\u00e1sik nem fejez ki \u00e9rzelmet, hanem tr\u00e9f\u00e1lkozik; a megtakar\u00edtott \u00e9rzelmi r\u00e1ford\u00edt\u00e1s ekkor a hallgat\u00f3ban humoros \u00f6r\u00f6m\u00f6t id\u00e9z el\u0151.<\/p>\n

Eddig k\u00f6nny\u0171 eljutni, de hamarosan azt is meg kell fontolnunk, hogy a m\u00e1sikban \u2013 a \u201ehumorist\u00e1ban\u201d \u2013 lezajl\u00f3 folyamat az, ami nagyobb figyelmet \u00e9rdemel. Semmi k\u00e9ts\u00e9g, a humor l\u00e9nyege, hogy \u00e1ltala az ember azokat az affektusokat takar\u00edtja meg, amelyekre a helyzet alkalmat adna, \u00e9s az ilyen \u00e9rzelmi megnyilv\u00e1nul\u00e1sok lehet\u0151s\u00e9g\u00e9n tr\u00e9f\u00e1val teszi t\u00fal mag\u00e1t. A humorist\u00e1ban v\u00e9gbemen\u0151 folyamatnak ennyiben kell a hallgat\u00f3\u00e9val megegyeznie, jobban mondva, a hallgat\u00f3ban v\u00e9gbemen\u0151 folyamatnak le kell m\u00e1solnia a humorist\u00e1\u00e9t.<\/p>\n

De hogyan hozza l\u00e9tre a humorista azt a pszich\u00e9s be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1st, amely feleslegess\u00e9 teszi a sz\u00e1m\u00e1ra az affektus megsz\u00fclet\u00e9s\u00e9t? Mi megy benne \u201ehumoros be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1sa\u201d sor\u00e1n dinamikusan v\u00e9gbe? A probl\u00e9ma megold\u00e1s\u00e1t szemmel l\u00e1that\u00f3an a humorist\u00e1ban kell keresni, a hallgat\u00f3ban ennek az ismeretlen elj\u00e1r\u00e1snak csup\u00e1n az ut\u00f3zeng\u00e9s\u00e9t, k\u00f3pi\u00e1j\u00e1t felt\u00e9telezhetj\u00fck.<\/p>\n

Ideje, hogy megismerkedj\u00fcnk a humor n\u00e9h\u00e1ny jellemz\u0151j\u00e9vel. A vicchez \u00e9s a komikumhoz k\u00e9pest a humorban nemcsak valami felszabad\u00edt\u00f3, hanem nagyszer\u0171 \u00e9s felemel\u0151 dolog is van, amely von\u00e1sokat nem tal\u00e1ljuk meg az intellektu\u00e1lis tev\u00e9kenys\u00e9gb\u0151l ad\u00f3d\u00f3 \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9g m\u00e1sik k\u00e9t fajt\u00e1j\u00e1n\u00e1l. A humor nagyszer\u0171s\u00e9ge nyilv\u00e1nval\u00f3an a n\u00e1rcizmus diadal\u00e1ban, az \u00e9n diadalmasan hangoztatott s\u00e9rthetetlens\u00e9g\u00e9ben \u00e1ll. Az \u00e9n megtagadja azt, hogy a val\u00f3s\u00e1g rendelkez\u00e9sei s\u00e9rts\u00e9k, \u00e9s er\u0151szakkal szenved\u00e9st okozzanak neki, kitart amellett, hogy nem \u00e9rinthetik k\u00f6zelr\u0151l a k\u00fclvil\u00e1g traum\u00e1i, t\u00e9nylegesen megmutatja, hogy sz\u00e1m\u00e1ra ezek csak \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9gre adnak alkalmat. Ez ut\u00f3bbi mindenk\u00e9ppen a humor l\u00e9nyegi von\u00e1sa. Tegy\u00fck fel, hogy a h\u00e9tf\u0151n az akaszt\u00f3fa el\u00e9 vezetett b\u0171n\u00f6z\u0151 azt mondta volna: \u201eNem \u00e9rdekel! Mit nekem, ha egy olyan fick\u00f3t, mint amilyen \u00e9n vagyok, felakasztanak, a vil\u00e1g ebbe m\u00e9g nem fog belepusztulni!\u201d Ekkor \u00fagy k\u00e9ne meg\u00edt\u00e9ln\u00fcnk, hogy ez a besz\u00e9d nagyszer\u0171 m\u00f3don a val\u00f3s helyzet f\u00f6l\u00e9 emelkedik, b\u00f6lcs \u00e9s jogos, de nyoma sincs benne humornak, a val\u00f3s\u00e1g felm\u00e9r\u00e9s\u00e9n alapszik, amely \u00e9ppen, hogy ellenkezik a humorral. A humor nem rezign\u00e1lt, hanem dacos, nem csak az \u00e9n diadal\u00e1t jelenti, de az \u00f6r\u00f6melv\u00e9t is, amely itt a val\u00f3s viszonyok bossz\u00fas\u00e1ga ellen\u00e9re is igazolja mag\u00e1t. Ez ut\u00f3bbi k\u00e9t von\u00e1s \u2013 a val\u00f3s\u00e1g k\u00f6vetelm\u00e9ny\u00e9nek elutas\u00edt\u00e1sa \u00e9s az \u00f6r\u00f6melv \u00e9rv\u00e9nyes\u00edt\u00e9se \u2013 \u00e1ltal a humor k\u00f6zel\u00edt a regressz\u00edv \u00e9s reakci\u00f3s elj\u00e1r\u00e1sokhoz, amelyek minket a pszichopatol\u00f3gi\u00e1ban oly alaposan foglalkoztatnak. A szenved\u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9nek elh\u00e1r\u00edt\u00e1s\u00e1val illeszkedik azoknak a m\u00f3dszereknek a hossz\u00fa sor\u00e1ba, amelyeket az ember lelki \u00e9lete annak \u00e9rdek\u00e9ben fejlesztett ki, hogy kivonhassa mag\u00e1t a szenved\u00e9s k\u00e9nyszere al\u00f3l; egy olyan sorban, amely a neur\u00f3zissal kezd\u0151dik, az \u0151r\u00fcletben tet\u0151zik, \u00e9s amelyhez hozz\u00e1sz\u00e1m\u00edtj\u00e1k a m\u00e1mort, az \u00f6nmagunkba val\u00f3 belemer\u00fcl\u00e9st \u00e9s az ekszt\u00e1zist is. A humor ennek az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9snek k\u00f6sz\u00f6nheti m\u00e9lt\u00f3s\u00e1g\u00e1t, amely p\u00e9ld\u00e1ul a vicct\u0151l teljesen idegen, mert ut\u00f3bbi vagy csak az \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9get szolg\u00e1lja, vagy az \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9get az agresszi\u00f3 szolg\u00e1lat\u00e1ba \u00e1ll\u00edtja.<\/p>\n

Miben \u00e1ll teh\u00e1t az a humoros be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1s, amely \u00e1ltal a szenved\u00e9st \u00f6nmagunkt\u00f3l megtagadjuk, az \u00e9n val\u00f3s\u00e1gos vil\u00e1g \u00e1ltali lek\u00fczdhetetlens\u00e9g\u00e9t hangs\u00falyozzuk, az \u00f6r\u00f6melvet diadalmasan hangoztatjuk, mindezt azonban an\u00e9lk\u00fcl tessz\u00fck, hogy m\u00e1s, azonos sz\u00e1nd\u00e9kkal fogant elj\u00e1r\u00e1sokt\u00f3l elt\u00e9r\u0151en, a lelki eg\u00e9szs\u00e9g talaj\u00e1t elhagyn\u00e1nk? Hiszen a k\u00e9t teljes\u00edtm\u00e9ny \u00f6sszeegyeztethetetlennek t\u0171nik. Ha figyelm\u00fcnket arra a helyzetre ir\u00e1ny\u00edtjuk , amelyben valaki m\u00e1sokhoz humorosan viszonyul, akkor mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 az a n\u00e9zet, amelyre a viccr\u0151l \u00edrt k\u00f6nyvben m\u00e1r b\u00e1tortalanul utaltam: eszerint ilyen esetben ez a valaki \u00fagy viselkedik m\u00e1sokkal, mint ahogy a feln\u0151tt teszi a gyermekkel, amennyiben a gyermek jelent\u0151snek l\u00e1tsz\u00f3 \u00e9rdekl\u0151d\u00e9seit \u00e9s szenved\u00e9seit semmiss\u00e9gk\u00e9nt ismerve fel, mosolyog rajtuk. A humorista teh\u00e1t abb\u00f3l nyern\u00e9 f\u00f6l\u00e9ny\u00e9t, hogy mag\u00e1t \u2013 bizonyos m\u00e9rt\u00e9kben az ap\u00e1val azonosulva \u2013 a feln\u0151tt szerep\u00e9be juttatn\u00e1, \u00e9s a t\u00f6bbieket gyermekk\u00e9 fokozn\u00e1 le. Ez a feltev\u00e9s alighanem megfelel a t\u00e9ny\u00e1ll\u00e1snak, de nem t\u0171nik k\u00e9nyszer\u00edt\u0151 erej\u0171nek. Csak tal\u00e1lgathatunk, hogy a humorista ezt a szerepet hogyan meri mag\u00e1ra v\u00e1llalni.<\/p>\n

De eml\u00e9kezz\u00fcnk csak a humor m\u00e1sik, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg eredend\u0151bb \u00e9s jelent\u0151sebb eset\u00e9re, amikor humoros be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1s\u00e1ban az embersaj\u00e1t szem\u00e9ly\u00e9hez viszonyul humorosan, hogy ilyen m\u00f3don h\u00e1r\u00edtsa el mag\u00e1t\u00f3l a szenved\u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t. Van-e \u00e9rtelme azt mondani, hogy valaki saj\u00e1t mag\u00e1t gyerekk\u00e9ntkezeli, \u00e9s ezzel egyid\u0151ben elj\u00e1tssza vele szemben a f\u00f6l\u00e9nyes feln\u0151tt szerep\u00e9t is? \u00dagy v\u00e9lem,hogy e kev\u00e9ss\u00e9 plauzibilis elk\u00e9pzel\u00e9snek er\u0151s t\u00e1masszal akkor szolg\u00e1lhatunk, ha mindazt figyelembe vessz\u00fck, amit az \u00e9n\u00fcnk szerkezet\u00e9r\u0151l a patol\u00f3giai tapasztalatainkb\u00f3l tanultunk. Ez az \u00e9n nem egy egyszer\u0171, hanem egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s instanci\u00e1t, a felettes-\u00e9nt mint az \u00e9n magv\u00e1t fogadja mag\u00e1ba. Az \u00e9n a felettes-\u00e9nnel n\u00e9ha egybefolyik \u00fagy, hogy a kett\u0151t nem vagyunk k\u00e9pesek megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni, m\u00edg m\u00e1s k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9lesen elhat\u00e1rol\u00f3dik t\u0151le. A felettes-\u00e9n genetikusan a sz\u00fcl\u0151i instancia \u00f6r\u00f6ks\u00e9ge. Az \u00e9nt gyakran szigor\u00fa al\u00e1rendelts\u00e9gi viszonyban tartja, \u00e9s \u0151t m\u00e9g val\u00f3ban ahhoz hasonl\u00f3an kezeli, ahogyan tett\u00e9k azt a sz\u00fcl\u0151k \u2013 vagy az apa \u2013 a gyermekkel valaha a korai \u00e9vekben.<\/p>\n

A humoros be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1sr\u00f3l akkor kapunk teh\u00e1t dinamikus k\u00e9pet, ha felt\u00e9telezz\u00fck, hogy a humorista szem\u00e9lye elvonja pszichikus hangs\u00faly\u00e1t \u00e9nj\u00e9r\u0151l, \u00e9s felettes-\u00e9nj\u00e9re helyezi \u00e1t. Az ilyen m\u00e9rt\u00e9kben felfuvalkodott felettes-\u00e9n sz\u00e1m\u00e1ra az \u00e9n most m\u00e1r apr\u00f3nak, \u00e9rdekelts\u00e9gei pedig jelent\u00e9ktelennek t\u0171nhetnek. Ebben az \u00faj energia-eloszl\u00e1sban pedig k\u00f6nny\u0171 lehet a felettes-\u00e9n sz\u00e1m\u00e1ra elnyomni az \u00e9n reakci\u00f3inak lehet\u0151s\u00e9geit. Megszokott kifejez\u00e9sm\u00f3dunkhoz h\u0171en a pszichikai hangs\u00faly \u00e1thelyez\u00e9se helyett majd a nagy megsz\u00e1ll\u00e1si energiamennyis\u00e9g\u00e9nek eltol\u00e1s\u00e1r\u00f3l kell besz\u00e9ln\u00fcnk. A k\u00e9rd\u00e9s ekkor az: vajon elk\u00e9pzelhet\u00fcnk-e a lelki appar\u00e1tus egyik instanci\u00e1j\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra ilyen m\u00e9rv\u0171 eltol\u00e1sokat? Ez \u00fajabb ad hoc feltev\u00e9snek t\u0171nhet, de eml\u00e9kezz\u00fcnkcsak arra, hogy a lelki t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek metapszichol\u00f3giai le\u00edr\u00e1s\u00e1val pr\u00f3b\u00e1lkozva \u00fajra \u00e9s \u00fajra, ha nem is el\u00e9gszer, de sz\u00e1moltunk egy ilyen t\u00e9nyez\u0151vel. \u00cdgy felt\u00e9telezt\u00fck pl. azt, hogyabban \u00e1llna egy megszokott erotikus t\u00e1rgymegsz\u00e1ll\u00e1s \u00e9s a szerelem k\u00f6zti k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g, hogy ut\u00f3bbi esetben a t\u00e1rgy sokkal er\u0151sebb megsz\u00e1ll\u00e1s al\u00e1 ker\u00fcl, az \u00e9n ennek megfelel\u0151en mintegy ki\u00fcr\u00fcl.<\/p>\n

A paranoia tanulm\u00e1nyoz\u00e1s\u00e1nak n\u00e9h\u00e1ny eset\u00e9ben meg\u00e1llap\u00edthattam, hogy az \u00fcld\u00f6z\u00e9si t\u00e9veszm\u00e9k kor\u00e1n megk\u00e9pz\u0151dnek \u00e9s hossz\u00fa ideig fenn\u00e1llnak an\u00e9lk\u00fcl, hogy \u00e9szrevehet\u0151 hat\u00e1suk lenne, am\u00edg azt\u00e1n egy meghat\u00e1rozott alkalommal meg nem kapj\u00e1k azt a megsz\u00e1ll\u00e1si energianagys\u00e1got, ami domin\u00e1nss\u00e1 teszi \u0151ket. Az ilyen paranoi\u00e1s rohamok gy\u00f3gy\u00edt\u00e1sa ezek szerint kev\u00e9sb\u00e9 a t\u00e9veszm\u00e9k felold\u00e1s\u00e1ban \u00e9s korrekt\u00far\u00e1j\u00e1ban \u00e1llna, mint ink\u00e1bb a nekik k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt megsz\u00e1ll\u00e1si energia megvon\u00e1s\u00e1ban. A melank\u00f3lia \u00e9s m\u00e1nia \u2013 \u00fagy, mint az \u00e9n felettes-\u00e9n \u00e1ltali kegyetlen elnyom\u00e1sa \u00e9s az \u00e9n ilyen nyom\u00e1s al\u00f3li felszabadul\u00e1s\u00e1nak v\u00e1ltakoz\u00e1sa \u2013 benn\u00fcnk a megsz\u00e1ll\u00e1s \u00e1talakul\u00e1s\u00e1nak benyom\u00e1s\u00e1t keltette, amelyet egy\u00e9bk\u00e9nt be k\u00e9ne vonni azon magyar\u00e1zatokba is, amelyek a norm\u00e1lis lelki \u00e9let jelens\u00e9gei eg\u00e9sz sor\u00e1ra vonatkoznak. Azt, hogy ez eddig ennyire kis m\u00e9rt\u00e9kben t\u00f6rt\u00e9nt meg, csak az \u00e1ltalunk gyakorolt \u2013 ink\u00e1bb dics\u00e9retre m\u00e9lt\u00f3 \u2013 visszafogotts\u00e1g magyar\u00e1zza. A lelki \u00e9let pszichopatol\u00f3gi\u00e1ja az a ter\u00fclet, ahol biztons\u00e1gosan mozgunk. Ezen a ter\u00fcleten v\u00e9gezz\u00fck megfigyel\u00e9seinket, itt tesz\u00fcnk szert meggy\u0151z\u0151d\u00e9seinkre. A norm\u00e1lisr\u00f3l \u00fagy engedhet\u00fcnk meg ideiglenes \u00edt\u00e9leteket, amennyiben arra a beteges jelens\u00e9gek elk\u00fcl\u00f6n\u00edt\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00e9s torzul\u00e1saib\u00f3l k\u00f6vetkeztethet\u00fcnk. Ha ezen a f\u00e9l\u00e9nks\u00e9gen egyszer fel\u00fclemelked\u00fcnk, fel fogjuk ismerni, milyen nagy szerepet j\u00e1tszanak a lelki folyamatok meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9ben a megsz\u00e1ll\u00e1skor haszn\u00e1lt energia mennyis\u00e9g\u00e9nek statikus viszonyai \u00e9s dinamikus mennyis\u00e9gi v\u00e1ltoz\u00e1sai.<\/p>\n

\u00dagy v\u00e9lem teh\u00e1t, hogy \u00e9rdemes \u00e9szben tartani azt az itt javasolt lehet\u0151s\u00e9get, miszerint egy bizonyos helyzetben a szem\u00e9ly hirtelen maga sz\u00e1llja meg az eddig \u0151t megsz\u00e1ll\u00f3 felettes-\u00e9nj\u00e9t, \u00e9s most ebb\u0151l a poz\u00edci\u00f3b\u00f3l m\u00f3dos\u00edtja az \u00e9n reakci\u00f3j\u00e1t. A humorral kapcsolatos sejt\u00e9seim figyelemre m\u00e9lt\u00f3 anal\u00f3gi\u00e1j\u00e1t megtal\u00e1lhatjuk a vicc ezzel rokonter\u00fclet\u00e9n is.<\/p>\n

A vicc keletkez\u00e9sekor fel kellett t\u00e9teleznem, hogy a tudat el\u0151ttes gondolat egyetlen pillanatra a tudattalanban lej\u00e1tsz\u00f3d\u00f3 folyamatok hat\u00e1sa al\u00e1 ker\u00fclt; a vicc teh\u00e1t a tudattalan hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1sa a komikumhoz. Ehhez eg\u00e9szen hasonl\u00f3an: a humor a komikumhoz val\u00f3 hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1s lenne a felettes-\u00e9n k\u00f6zvet\u00edt\u00e9se \u00e1ltal. A felettes-\u00e9nt m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben szigor\u00fa \u00fark\u00e9nt ismerj\u00fck. Azt mondhatn\u00e1nk, ezzel a karakterrel nehezen f\u00e9r \u00f6ssze az a kegyess\u00e9g, amely az \u00e9n sz\u00e1m\u00e1ra ak\u00e1r csak egy kis \u00f6r\u00f6mnyeres\u00e9get is lehet\u0151v\u00e9 tesz. Igaz, hogy a humoros \u00f6r\u00f6m sose \u00e9ri el a komikum vagy vicc felett \u00e9rzett \u00f6r\u00f6m intenzit\u00e1s\u00e1t, \u00e9s sose adja \u00e1t mag\u00e1t sz\u00edvb\u0151l fakad\u00f3 nevet\u00e9snek. Az is igaz, hogy amikor a felettes-\u00e9n el\u0151id\u00e9zi a humoros be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1st, tulajdonk\u00e9ppen a val\u00f3s\u00e1got utas\u00edtja el \u00e9s egy ill\u00fazi\u00f3t szolg\u00e1l. De ezt a kev\u00e9ss\u00e9 intenz\u00edv \u00f6r\u00f6m\u00f6t \u2013 an\u00e9lk\u00fcl, hogy tudn\u00e1nk, mi\u00e9rt \u2013 egy kiv\u00e1l\u00f3 karakter sz\u00e1ml\u00e1j\u00e1ra \u00edrjuk, \u00e9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen felszabad\u00edt\u00f3nak \u00e9s felemel\u0151nek \u00e9rezz\u00fck . A humor \u00e1ltal el\u0151id\u00e9zett tr\u00e9fa nem l\u00e9nyegi jelent\u0151s\u00e9g\u0171, puszt\u00e1n egy k\u00eds\u00e9rlettel \u00e9r fel; a f\u0151 a humor \u00e1ltal kifejezett sz\u00e1nd\u00e9k, f\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, hogy ez az \u00e9nre vagy egy m\u00e1sik emberre ir\u00e1nyul. Azt akarja mondani: \u201eIden\u00e9zz, h\u00e1t ez lenne az a vil\u00e1g, amely olyan vesz\u00e9lyesnek t\u0171nik? Olyan, mint egy gyerekj\u00e1t\u00e9k, ami arra j\u00f3, hogy tr\u00e9f\u00e1t \u0171zz\u00fcnk bel\u0151le!\u201d Ha val\u00f3ban a felettes-\u00e9n az, amelyik a humorban ilyen szeretetteljesen vigasztal\u00f3an besz\u00e9l a megf\u00e9leml\u00edtett \u00e9nhez, akkor figyelmeztetn\u00fcnk kell magunkat arra, hogy sok mindent meg kell m\u00e9g tanulnunk a felettes-\u00e9n mibenl\u00e9t\u00e9r\u0151l. Egy\u00e9bir\u00e1nt humoros be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1sra nem minden ember k\u00e9pes. Pomp\u00e1s \u00e9s ritka adom\u00e1ny ez, \u00e9s sokakb\u00f3l m\u00e9g az a k\u00e9pess\u00e9g is hi\u00e1nyzik , hogy \u00e9lvezz\u00e9k a sz\u00e1mukra k\u00f6zvet\u00edtett humoros \u00f6r\u00f6m\u00f6t. \u00c9s v\u00e9g\u00fcl, amikor a felettes-\u00e9n a humoron kereszt\u00fcl arra t\u00f6rekszik , hogy az \u00e9nt vigasztalja \u00e9s meg\u00f3vja a szenved\u00e9st\u0151l, ezzel m\u00e9g nem tagadta meg a sz\u00fcl\u0151i instanci\u00e1b\u00f3l val\u00f3 sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n

Forr\u00e1s: ujhet.com<\/p>\n

Sigmund Freud: A humor<\/a><\/p><\/blockquote>\n