Ami a nappalit illeti – sem hideg, sem zavaros nem volt – meleg t\u00f3nus\u00fa falak, sok vir\u00e1g, b\u00e1rmelyik b\u00fator\u00e1ruh\u00e1zban megv\u00e1s\u00e1rolhat\u00f3 \u00fcl\u0151garnit\u00fara, plazmat\u00e9v\u00e9 \u2013 de p\u00e9ld\u00e1ul sehol a kandall\u00f3. Az \u00fcvegasztal alatt egy kock\u00e1s f\u00fcl\u0171 ny\u00fal, amit Szigeti fejcs\u00f3v\u00e1lva vett fel, \u00e9s k\u00f6zben fels\u00f3hajtott:
\n– Hajaj, Andika itt felejtette Nyusz\u00f3t\u2026 Ebb\u0151l botr\u00e1ny lesz\u2026
\n\u00c9s Attila – el\u0151sz\u00f6r ottl\u00e9te sor\u00e1n -, elmosolyodott.
\n– Foglaljon helyet – mondta azt\u00e1n Szigeti, mik\u00f6zben Nyusz\u00f3t kihal\u00e1szta az asztal al\u00f3l,- r\u00f6gt\u00f6n j\u00f6v\u00f6k, csak megmosom a kezem… meg felkapok valami emberit\u2026 Igaz\u00e1n kital\u00e1lhatn\u00e1nak valamit az \u00f6lt\u00f6ny helyett a V\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n\u2026 – tette hozz\u00e1, \u00e9s ahogy levette mag\u00e1r\u00f3l a zak\u00f3j\u00e1t, Attila l\u00e1tta, hogy az inge szinte hozz\u00e1ragad a h\u00e1t\u00e1hoz. Meleg nap volt. \u201eMi a b\u00e1nat! – gondolta ellens\u00e9gesen. \u201eNem m\u0171k\u00f6dik a V\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n a l\u00e9gkondi?\u201d A h\u00e1zban mindenesetre m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, \u00e9rezte h\u0171v\u00f6s \u00e1ramlatait. A nappaliban, szemben vele egy k\u00f6nyvszekr\u00e9ny is \u00e1llt – v\u00e9gigp\u00e1szt\u00e1zta a tekintet\u00e9vel. Sok divatos, sz\u00e9p kiad\u00e1s\u00fa k\u00f6nyv sorakozott rajta, el\u00e9g sok ezoterikus, l\u00e9lekelemz\u0151, meg neki val\u00f3k is – sz\u00ednes kiad\u00e1sban ott sorakoztak a vil\u00e1girodalom klasszikusai. Sz\u00fclei pontosan ugyanezt a sorozatot vett\u00e9k meg vagy harminc-negyven \u00e9vvel ezel\u0151tt, hogy azt\u00e1n sose \u00fcss\u00e9k fel a k\u00f6nyveket, \u00e9s r\u00e1 v\u00e1rjon ez a feladat, amikor feln\u0151tt annyira, hogy \u2013 apja nem kis b\u00e1nat\u00e1ra – felfedezze ennek a semmihez sem foghat\u00f3 gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9g\u00e9t. Nyilv\u00e1n itt is sz\u00fcl\u0151i \u00f6r\u00f6ks\u00e9g vagy a f\u00e9rj, vagy a feles\u00e9g r\u00e9sz\u00e9r\u0151l – gondolta, \u00e9s nehezen tartotta vissza mag\u00e1t, hogy odamenve k\u00f6zelebbr\u0151l ne n\u00e9zze meg a c\u00edmeket. De m\u00e1r hallotta Szigeti l\u00e9pteit, aki az ajt\u00f3n ben\u00e9zve – farmerben \u00e9s p\u00f3l\u00f3ban – az ir\u00e1nt \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, hozhat\u2013e egy k\u00e1v\u00e9t. Attila nem k\u00e9rt, \u00e9s Szigeti le\u00fclt mell\u00e9je.
\n– Na \u2013 mondta -, akkor t\u00e9rj\u00fcnk az \u00fczletre, nem igaz? – \u00e9s m\u00e1r megint mosolyogott. Attil\u00e1t kezdte f\u00e1rasztani, hogy l\u00e1that\u00f3lag itt valami okb\u00f3l mindig \u00f6ssze kell mosolyogni. H\u00e1trad\u0151lt a fotelben, \u00e9s \u00fagy hallgatta, ahogy Szigeti kifejti, mi\u00e9rt is k\u00e9ne az \u00f6t\u00e9ves Andik\u00e1nak \u00e9s G\u00e1bork\u00e1nak elkezdenie angolt tanulni.
\n– Legal\u00e1bb heti k\u00e9t alkalomra gondoltam – mondta azt\u00e1n, \u00e9s Attila figyelm\u00e9t nem ker\u00fclte el, hogy a hang rendelkezett, \u00e9s nem k\u00e9rdezett. Ezt nem hagyhatta annyiban.
\n– Az nem nagyon fog menni\u2026El\u00e9gg\u00e9 be vagyok t\u00e1bl\u00e1zva – jegyezte meg.
\nSzigeti arc\u00e1n \u00e1tsuhant valami, ami legink\u00e1bb a bossz\u00fas\u00e1ghoz hasonl\u00edtott, ahhoz a fajt\u00e1hoz, amit az ember akkor \u00e9rez, amikor nem v\u00e1rt \u00e9s jelent\u00e9ktelen akad\u00e1ly egy pillanatra (de csakis egy pillanatra) megakasztja a szokott lend\u00fcletet.
\n– Pr\u00f3b\u00e1ljunk m\u00e1r kital\u00e1lni valamit – mondta azt\u00e1n annak az embernek a hangj\u00e1n, aki nem szokta meg, hogy alkudoznia kell. Ezt egy\u00e9bk\u00e9nt igaz\u00e1n Attila sem akarta, emellett esz\u00e9be jutott, hogy m\u00e9rt is j\u00f6tt ide. Ha t\u00f6bb alkalma van ezzel a vil\u00e1ggal \u00e9rintkezni, ann\u00e1l jobb. \u00c9ppens\u00e9ggel a p\u00e9nz sem j\u00f6n rosszul. Fels\u00f3hajtott.
\n– H\u00e1t\u2026 nem is tudom\u2026 H\u00e9tk\u00f6znap biztos nem \u00e9rek r\u00e1, csak egyszer\u2026 esetleg h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n m\u00e9g\u2026
\nEnn\u00e9l t\u00f6bb engedm\u00e9nyre – ezt eld\u00f6nt\u00f6tte – nem hajland\u00f3. Am\u00fagy sem \u00e1rt megn\u00e9zni ezt a f\u00e9rfit akkor, amikor nem kell felvennie az \u00f6lt\u00f6ny\u00e9t, \u00e9s be\u00fclnie a V\u00e1rosh\u00e1za t\u00e1gas irod\u00e1j\u00e1ba. B\u00e1r k\u00e9ts\u00e9ges, b\u00edr-e priv\u00e1t \u00e9letet \u00e9lni b\u00e1rmikor is, mert mik\u00f6zben besz\u00e9ltek, m\u00e1r k\u00e9tszer nyomta ki felcs\u00f6rren\u0151 mobilj\u00e1t. \u00c9ppen v\u00e1laszolni k\u00e9sz\u00fclt Attil\u00e1nak, amikor harmadszor is megsz\u00f3lalt a telefonja, \u00e9s a kijelz\u0151n l\u00e9v\u0151 n\u00e9v er\u0151teljesebben hatott, mint az el\u0151z\u0151 kett\u0151, mert eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rve kiszaladt, \u201ehogy elint\u00e9zzen egy fontos h\u00edv\u00e1st\u201d. Az ajt\u00f3 el\u0151tt bonyol\u00edtotta le, \u00edgy gyakorlatilag Attila tiszt\u00e1n hallotta Szigeti kicsit megv\u00e9konyod\u00f3, k\u00e9szs\u00e9ges \u201ePersz\u00e9\u201d-it \u00e9s \u201e Mindenk\u00e9ppen\u201d-jeit. Amikor visszat\u00e9rt, fejcs\u00f3v\u00e1lva \u00edgy sz\u00f3lt:
\n– Bocs\u00e1nat\u2026. Az embernek m\u00e9g otthon sincs nyugta\u2026Most m\u00e1r len\u00e9m\u00edtom \u2013 tette hozz\u00e1 olyan hangs\u00fallyal, mintha ehhez az \u0151 helyzet\u00e9ben f\u00e9rfias elsz\u00e1nts\u00e1gra \u00e9s b\u00e1tors\u00e1gra lenne sz\u00fcks\u00e9g. \u00dajra lehuppant a fotelbe, \u00e9s gondterhelt arc\u00e1n l\u00e1tszott, hogy m\u00e9g mindig az el\u0151bbi telefont p\u00f6rgeti az agya, mik\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1l visszatal\u00e1lni a megkezdett besz\u00e9lget\u00e9shez.
\n– Sz\u00f3val, egy \u00f3ra h\u00e9tk\u00f6znap, egy a h\u00e9t v\u00e9g\u00e9n\u2026 szerintem j\u00f3 lesz. N\u00e9ha ugyan elutazunk, – de ink\u00e1bb csak \u00e9n\u2026 meg h\u00e1t majd rugalmasan alak\u00edtjuk adott esetben, nem igaz?\u2026 \u00c9s az \u00f3rad\u00edj mennyi lesz?
\nAttila nem tartozott azok k\u00f6z\u00e9, akik ebben igaz\u00e1n j\u00f3k voltak – valahogy mindig feszengve besz\u00e9lt az anyagiakr\u00f3l, \u00e9s mindig \u00fagy \u00e9rezte, hogy a j\u00f6v\u0151beni tan\u00edtv\u00e1ny sokallni fogja a kimondott \u00f6sszeget, hab\u00e1r val\u00f3j\u00e1ban nagyon is k\u00f6z\u00e9p\u00e1ras \u00f3rad\u00edjai voltak. Elhat\u00e1rozta, hogy most sem k\u00e9r t\u00f6bbet, m\u00e9g akkor sem, ha Szigeti valamilyen m\u00f3don azt sugalln\u00e1, hogy \u201emondj nyugodtan b\u00e1rmennyit, nem sz\u00e1m\u00edt\u201d. De ilyenr\u0151l nem volt sz\u00f3, igaz, az ellenkez\u0151j\u00e9r\u0151l sem. Attila v\u00e9g\u00fcl \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, a szok\u00e1sosn\u00e1l m\u00e9gis egy kicsivel magasabb \u00f6sszeget mond, \u00e9s Szigeti rezzen\u00e9stelen arc\u00e1b\u00f3l mintha azt olvasta volna ki, hogy meglep\u0151d\u00f6tt – csak azt nem tudta eld\u00f6nteni, milyen \u00e9rtelemben. De ez csak egy pillanatnyi, furcsa dermedts\u00e9g volt, amely egy\u00e9bir\u00e1nt \u2013 meglehet \u2013 az alkudott \u00f6sszegek kimond\u00e1s\u00e1nak t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171 ut\u00f3rezg\u00e9se, azt\u00e1n Szigeti b\u00f3lintott:
\n– Korrekt – \u00e9s Attila gyomra \u00f6sszeugrott ett\u0151l az ut\u00e1latos, steril sz\u00f3t\u00f3l. De legal\u00e1bb t\u00fal voltak rajta.
\n– Valami k\u00f6nyvet v\u00e1s\u00e1roljunk? – k\u00e9rdezte azt\u00e1n Szigeti, aki l\u00e1that\u00f3lag maga is egy kicsit megk\u00f6nnyebb\u00fclt.
\n– Igen. El is hoztam, megmutatom – \u00e9s Attila elkezdte kizippz\u00e1razni a h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1t, hogy el\u0151vegye azt a gyerekeknek sz\u00e1nt angolk\u00f6nyvet, amit el\u0151z\u0151 nap k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt ki a megyei k\u00f6nyvt\u00e1rb\u00f3l, \u00e9s ami sz\u00ednes, kedves, j\u00e1t\u00e9kos \u00e9s \u2013 szerinte – felesleges volt. Viszont dr\u00e1ga. De ez m\u00e1r legyen a m\u00e1s gondja. Szigeti fel\u00e1llt, hogy tollat meg pap\u00edrt hozzon, \u00e9s lejegyezze a szerz\u0151t. c\u00edmet, Az ajt\u00f3ban bele\u00fctk\u00f6z\u00f6tt az \u00e9ppen besz\u00e1guld\u00f3 Andik\u00e1ba.
\n– Apa, k\u00e9pzeld, nincs meg Nyusz\u00f3! – ki\u00e1ltotta a kisl\u00e1ny, azt\u00e1n a kanap\u00e9n megl\u00e1tva a pl\u00fcssnyuszit, odaszaladt, \u00e9s boldogan felkapta.
\n– Ne rohanj m\u00e1r, sz\u00e9lv\u00e9szkisasszony! – mosolyodott el az apja, felkapta a karj\u00e1ba Nyusz\u00f3st\u00f3l, \u00e9s azt mondta: – \u00c9s k\u00f6sz\u00f6nni ki fog? Vend\u00e9g\u00fcnk van, nem l\u00e1tod? Ez a b\u00e1csi fog t\u00e9ged angolra tan\u00edtani.
\nA kisl\u00e1ny azonnal elfog\u00f3dott\u00e1 v\u00e1lt, \u00e9s haj\u00e1t csavargatva, leplezetlen \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel v\u00e9gigm\u00e9rte Attil\u00e1t. Attila pontosan tudta, hogy a gyerekek milyen \u0151szinte ny\u00edlts\u00e1ggal tudnak \u201emegb\u00e1mulni\u201d valakit, most m\u00e9gis ideges lett \u2013 \u00e9s \u00fagy \u00e9rezte, a kiv\u00e9telezett helyzet\u0171 gyerek kiv\u00e9telezett helyzete magas\u00e1b\u00f3l vizslatja \u0151t. Kicsit k\u00e9nyszeredetten r\u00e1mosolygott, \u00e9s azt mondta:
\n– Hello! Attila vagyok.
\n– Hello – lehelte a kisl\u00e1ny, \u00e9s bef\u00farta a fej\u00e9t apja nyak\u00e1ba, aki felnevetett.
\n– Andika – nem vagy te ilyen sz\u00e9gyenl\u0151s\u2026 Na szaladj, mondd anyunak, hogy \u0151k is j\u00f6jjenek be egy percre, \u00e9pp azt a sz\u00e9p k\u00f6nyvet n\u00e9zz\u00fck, amib\u0151l tanulni fogtok.
\nAndika, akit k\u00f6zben letett az apja, v\u00e9kony kis hangj\u00e1n azt cincogta.
\n– Apa, anya k\u00e9ri, hogy \u00e1llj be.
\n– Ahogy mondtam – mosolygott Attil\u00e1ra Szigeti a karjait sz\u00e9tt\u00e1rva – \u2026 nem egyszer\u0171 – \u00e9s nem lehetett eld\u00f6nteni, hogy a kocsibej\u00e1rat kicentizett m\u00e9reteire, a feles\u00e9g\u00e9re, vagy saj\u00e1t ezzel kapcsolatos f\u00e9rji k\u00f6teless\u00e9geire gondol-e.
\n– Mindj\u00e1rt itt vagyunk- tette m\u00e9g hozz\u00e1, \u00e9s azzal Andik\u00e1val a nyom\u00e1ban elt\u0171nt.
\nAttila azon t\u0171n\u0151d\u00f6tt, van-e n\u00e1la pap\u00edr \u00e9s toll – gondolta, le\u00edrja addig \u0151 a k\u00f6nyv c\u00edm\u00e9t \u00e9s szerz\u0151j\u00e9t. El\u00e9g nagy k\u00e1osz uralkodott a h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1ban, \u00e9s \u00e9pp abban a pillanatban l\u00e9pett be Szigeti a feles\u00e9g\u00e9vel meg a kisfi\u00e1val, amikor sikeresen kiborult f\u00e9lig a tartalma a padl\u00f3ra -k\u00f6zte a keresett toll \u00e9s a B\u00f6ll-k\u00f6nyv is.
\n– Bocs\u00e1nat, csak tollat kerestem\u2026Mindj\u00e1rt \u00f6sszeszedem\u2026 – mosolyodott el zavartan, beh\u00e1nyta a zs\u00e1kba a dolgait, \u00e9s fel\u00e1llt, hogy bemutatkozzon. Hitv\u00e1ny egy ind\u00edt\u00e1s volt egy karrierre \u00e9hes fiatalembert\u0151l, annyi szent – elk\u00e9pzelte, ahogy Szigetin\u00e9 megpillantotta \u0151t, amint \u00e9pp a h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1ba teszi a biciklil\u00e1mp\u00e1t, pap\u00edrzsebkend\u0151t, k\u00f6nyvet\u2026. Ezt elsz\u00farta. Azzal pr\u00f3b\u00e1lt kompenz\u00e1lni, hogy alig viszonozta az asszony mosoly\u00e1t, amelyben b\u00fcszkes\u00e9gt\u0151l beteg sz\u00edve ink\u00e1bb megmosolyg\u00e1st l\u00e1tott, mint kedvess\u00e9get – hab\u00e1r csup\u00e1n az ut\u00f3bbi volt benne. Szigetin\u00e9 figyelm\u00e9t nem ker\u00fclte el a fiatal f\u00e9rfi g\u0151g\u00f6s zavara, s amikor Attila arc\u00e1ba n\u00e9zett – f\u00e9l\u00e9nk \u00e9s empatikus term\u00e9szet l\u00e9v\u00e9n -, egyszerre b\u00e1nt\u00f3dott \u00e9s hat\u00f3dott meg annak szenved\u00e9lyes tart\u00f3zkod\u00e1s\u00e1t\u00f3l.
\n– Nagyon \u00f6r\u00fcl\u00f6k – sz\u00f3lalt azt\u00e1n meg, majd a t\u00e9rd\u00e9be kapaszkod\u00f3 kisfi\u00fat el\u0151reh\u00fazta, lehajolt \u00e9s azt mondta neki:
\n– Kincsem, \u0151 az a b\u00e1csi, akir\u0151l apu besz\u00e9lt\u2026 Na, ne b\u00fajj m\u00e1r el\u2026
\nAttila len\u00e9zett a kisfi\u00fara, aki kisnadr\u00e1gban, p\u00f3l\u00f3ban \u00e9s egy macis h\u00e1tizs\u00e1kkal a v\u00e1ll\u00e1n \u00e1llt, egyik kez\u00e9vel tov\u00e1bbra is anyja t\u00e9rd\u00e9t karolva. Vadul cumizott, rettent\u0151en hasonl\u00edtott az anyj\u00e1ra, \u00e9s ellent\u00e9tben Andik\u00e1val, nem mert r\u00e1n\u00e9zni, amit\u0151l Attil\u00e1ban viharos rokonszenv t\u00e1madt. Hirtelen \u00f6tlett\u0151l vez\u00e9relve mell\u00e9je guggolt, \u00e9s odany\u00fajtotta a kez\u00e9t, am\u00fagy feln\u0151ttesen, mint f\u00e9rfi a f\u00e9rfinak:
\n– Szia. \u00c9n Attila vagyok. Te pedig G\u00e1borka, igaz?
\nA kisfi\u00fa kilesett anyja t\u00e9rde m\u00f6g\u00fcl, \u00e9s alig \u00e9szrevehet\u0151en b\u00f3lintott. Azt\u00e1n sz\u00e9p lassan odaadta a kez\u00e9t is – nyirkos, p\u00e1rn\u00e1s kis gyermekteny\u00e9r volt, \u00e9rint\u00e9se megnyugtatta \u00e9s – ki tudja, m\u00e9rt- rem\u00e9nnyel t\u00f6lt\u00f6tte el Attil\u00e1t.
\n– Megn\u00e9zed a k\u00f6nyvet? – k\u00e9rdezte azt\u00e1n a kisfi\u00fat. Andika elt\u0171nt valamerre.
\nMik\u00f6zben a gyerek lapozni kezdte a k\u00f6nyvet \u00e9desanyja lelkes \u201ejaj de sz\u00e9p!\u201djeit\u0151l k\u00eds\u00e9rve, Attila szem\u00fcgyre vette az asszonyt. Fiatalabbnak l\u00e1tszott a f\u00e9rj\u00e9n\u00e9l. Festett sz\u0151ke haj\u00e1t \u00f6sszefogta, smink nem volt rajta, de er\u0151s r\u00fazst haszn\u00e1lt, amit\u0151l feh\u00e9r b\u0151re csak m\u00e9g feh\u00e9rebbnek t\u0171nt. \u00c9kszereket nem viselt – egy nyakl\u00e1ncot kiv\u00e9ve -, \u00e9s \u00e9des parf\u00fcm illata lengte be. Az egyik lapn\u00e1l a kisfi\u00fa boldogan felrikkantott: \u201eBoj\u00f3c!\u201d, meger\u0151s\u00edt\u00e9st v\u00e1rva Attil\u00e1ra n\u00e9zett, aki melegen r\u00e1mosolygott. Szigetin\u00e9 pont ekkor n\u00e9zett r\u00e1, \u00e9s nagyon sz\u00e9pnek l\u00e1tta ezt a fiatal f\u00e9rfit, akinek az arca szinte r\u00f6gt\u00f6n visszaz\u00e1rt. Az asszonyt furcsa f\u00e9lszegs\u00e9g fogta el. Szigeti k\u00f6zben fel\u00edrta a k\u00f6nyv c\u00edm\u00e9t, s Attila el\u00e9rkezettnek l\u00e1tta az id\u0151t, hogy elmenjen. M\u00e1r csak az els\u0151 \u00f3ra id\u0151pontj\u00e1ban kellett megegyezni\u00fck.
\n-Igen\u2026 akkor ez a szerda este j\u00f3 lesz? – k\u00e9rdezte Szigeti.
\n– Jobb lenne d\u00e9lut\u00e1n.
\n– Ildi\u2026 – sz\u00f3lt oda Szigeti a feles\u00e9g\u00e9nek, \u00e9s Attil\u00e1nak olyan \u00e9rz\u00e9se volt, hogy hasonl\u00f3an sz\u00f3lhat a beosztottjainak is, – mikor is hozhatod el leghamarabb a gyerekeket az ovib\u00f3l?
\n– 3, f\u00e9l 4.
\n– Igen\u2026 akkor a n\u00e9gy \u00f3r\u00e1hoz mit sz\u00f3l?
\nAttila \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, mindig nem kell bonyolultnak lenni.
\n-J\u00f3 lesz\u2026 Akkor \u00e9n most\u2026 – \u00e9s fel\u00e1llt.
\n– Nem inna valamit? – k\u00e9rdezte hirtelen az asszony.
\n-Nem, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m – h\u00e1r\u00edtotta el Attila, \u00e9s ez alkalommal megtoldotta egy mosollyal is.
\nSzigeti a kapuban m\u00e9g azt mondta:
\n-Nos, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg szerd\u00e1n csak a feles\u00e9gem lesz itthon, de h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n majd tal\u00e1lkozunk. \u2026L\u00e1mp\u00e1ja van? – M\u00e1r s\u00f6t\u00e9tedett. Attila a fej\u00e9t r\u00e1zta, b\u00e1r volt neki – csakhogy a h\u00e1tizs\u00e1kja alj\u00e1n. M\u00e1rpedig zs\u00e1kban kotor\u00e1szni Szigeti el\u0151tt el\u00e9g volt egyszer.
\nMeleg, kora \u0151szi este volt- parlagf\u0171 fullaszt\u00f3 illat\u00e1t sodorta az arc\u00e1ba a langyos sz\u00e9l, ahogy hazafele tartott a biciklij\u00e9vel. Szinte r\u00f6gt\u00f6n t\u00fcssz\u00f6gni kezdett- meg kellett \u00e1llnia, hogy kif\u00fajja az orr\u00e1t – s ha m\u00e1r \u00edgy esett, a l\u00e1mp\u00e1kat is el\u0151vette. Egy k\u00f6zeli h\u00e1z ker\u00edt\u00e9se m\u00f6g\u00f6tt kis, fekete-feh\u00e9r kutya bukkant fel, heves farkcs\u00f3v\u00e1l\u00e1ssal \u00e9s ugat\u00e1ssal \u00fcdv\u00f6z\u00f6lte, lelkes kis pof\u00e1j\u00e1t a ker\u00edt\u00e9s r\u00e1csai k\u00f6z\u00e9 f\u00farva. Attil\u00e1t hirtelen cs\u00fcgged\u00e9s fogta el, kedve lett volna odamenni hozz\u00e1, megcir\u00f3gatni \u00e9s megvitatni vele az \u201e\u00e9let dolgait\u201d.\u201d Hossz\u00fa id\u0151 \u00f3ta el\u0151sz\u00f6r gondolt arra, hogy tal\u00e1n nem j\u00f3 ez \u00edgy – m\u00e1rmint, hogy egyed\u00fcl \u00e9l. Semmi kedve nem volt az \u00fcres, n\u00e9m\u00e1n hallgat\u00f3 lak\u00e1sra hazamenni. Eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy beugrik a sz\u00fcleihez – pontosabban az anyj\u00e1hoz- apja ilyenkor m\u00e1r aludt. Azt\u00e1n m\u00e9gsem tette – ahogy az eleg\u00e1ns kertv\u00e1rosb\u00f3l a k\u00f6zpont fel\u00e9 haladt, valahogy siker\u00fclt \u201emeg\u00e9rkeznie\u201d, miel\u0151tt haza\u00e9rt volna, s elm\u00falt a szorongat\u00f3 mag\u00e1ny\u00e9rzete. Szinte m\u00e1r v\u00e1gyott is r\u00e1, hogy maga m\u00f6g\u00f6tt becsukva az ajt\u00f3t \u201epriv\u00e1t\u201d elgondolkozhasson a mai est\u00e9n, s \u00edgy is tett, mihelyst ledobta mag\u00e1r\u00f3l a h\u00e1tizs\u00e1kot, \u00e9s elter\u00fclt az \u00e1gy\u00e1n. \u201eNem lesz k\u00f6nny\u0171\u201d – \u00e1llap\u00edtotta meg el\u0151sz\u00f6r is t\u00e1rgyilagosan, mik\u00f6zben sikertelen\u00fcl pr\u00f3b\u00e1lt er\u0151t venni mag\u00e1n, s vadul vakarni kezdte csorg\u00f3, viszket\u0151 szemeit, melyek el\u0151tt megk\u00e9pzett, ahogy \u00e9ppen h\u00e1tizs\u00e1kja tartalm\u00e1t r\u00e1molta Szigeti\u00e9k bel\u00e9p\u00e9sekor. Felgyorsult l\u00e9legzettel fel\u00fclt az \u00e1gyban – \u00e9s elpirult a bossz\u00fas\u00e1gt\u00f3l. Legel\u0151sz\u00f6r is ezt kell kompenz\u00e1lni – d\u00f6nt\u00f6tte el. Igen: mindenekel\u0151tt tiszt\u00e1zza ezzel az asszonnyal, hogy \u0151 alapvet\u0151en az emberis\u00e9gnek nem abba a t\u00e1bor\u00e1ba tartozik, akik h\u00e1tizs\u00e1kban kotor\u00e1sznak, mik\u00f6zben a m\u00e1sik r\u00e9sz be\u00e1ll a gar\u00e1zsba\u2026Azt\u00e1n esz\u00e9be jutott, hogy nem fogadta el az asszony k\u00edn\u00e1l\u00e1s\u00e1t, s majdnem, hogy gyerekes \u00f6r\u00f6mmel sz\u00ednezte ki az elk\u00e9pzelt jelenetet, amelyben a szerdai \u00f3ra el\u0151tt (vagy k\u00f6zben vagy ut\u00e1n) is hasonl\u00f3an fog cselekedni, ha az asszony udvariass\u00e1gi gesztust gyakorolna. Mert fog – ebben biztos volt. Ezen a ponton eg\u00e9szen megnyugodott, s az allergi\u00e1ja is hasonl\u00f3 nyugv\u00f3pontra \u00e9rt. Kiment a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba megmosni a szem\u00e9t, \u00e9s vett egy zuhanyt. A haj\u00e1ba sz\u00e1radt pollenek mellett lecsorgott r\u00f3la ennek a tal\u00e1lkoz\u00e1snak a nyomaszt\u00f3 eml\u00e9ke is, \u00e9s szinte elfeledkezett r\u00f3la. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6tt, m\u00e1r nem olvas,lekapcsolta a villanyt, az ablakhoz ment, kit\u00e1rta egy percre. Szikr\u00e1z\u00f3 csillagok remegtek az \u0151szi \u00e9gen. \u201eOstobas\u00e1g!\u201d – mosolyodott el, n\u00e9zte egy darabig ezt a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9get, azt\u00e1n r\u00e1csukta az ablakot. Nem tehetett m\u00e1st- parlagf\u0171szezon volt.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Ami a nappalit illeti – sem hideg, sem zavaros nem volt – meleg t\u00f3nus\u00fa falak, sok vir\u00e1g, b\u00e1rmelyik b\u00fator\u00e1ruh\u00e1zban megv\u00e1s\u00e1rolhat\u00f3 \u00fcl\u0151garnit\u00fara, plazmat\u00e9v\u00e9 \u2013 de p\u00e9ld\u00e1ul sehol a kandall\u00f3. Az \u00fcvegasztal alatt egy kock\u00e1s f\u00fcl\u0171 ny\u00fal, amit Szigeti fejcs\u00f3v\u00e1lva vett fel, \u00e9s k\u00f6zben fels\u00f3hajtott: – Hajaj, Andika itt felejtette Nyusz\u00f3t\u2026 Ebb\u0151l botr\u00e1ny lesz\u2026 \u00c9s Attila – […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-96995","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/96995","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=96995"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/96995\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=96995"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=96995"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=96995"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}