V\u00e1radi \u00edg\u00e9ret\u00e9hez h\u00edven m\u0171k\u00f6d\u00e9sbe hozta jelent\u00e9keny kapcsolati t\u0151k\u00e9j\u00e9t, megkereste a megfelel\u0151 embert \u00e9s a megfelel\u0151 szavakat. (\u201ej\u00f3 sr\u00e1c, kezeskedem \u00e9rte, Karcsik\u00e1m\u2026 \u00e9s am\u00fagy j\u00f3l vagytok?\u201d), \u00e9s Szigeti Csaba esk\u00fcv\u0151je ut\u00e1n egy h\u00f3nappal megkezdte a munk\u00e1j\u00e1t a V\u00e1rosh\u00e1za egyik irod\u00e1j\u00e1ban. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig eml\u00e9kezni fog arra a l\u00e9g\u00e1ramra, ami megcsapta a nagy, d\u00edszes ajt\u00f3 kinyit\u00e1sakor – \u00e9s arra is, ahogy elsz\u00e9d\u00fclt, amint elk\u00e9pzelte, milyen magaslatokba vezethetnek a bej\u00e1rattal szemben l\u00e9v\u0151, piros sz\u0151nyeggel bor\u00edtott l\u00e9pcs\u0151fokok. Ehhez k\u00e9pest a kezdet kezdet\u00e9n mintha leragadt volna egy s\u00f6t\u00e9t kis barlangban – legal\u00e1bb is ezt \u00e9rezte a f\u00e9lrees\u0151, d\u00f6gunalmas irod\u00e1j\u00e1ban -, \u00e9s m\u00e9g mindig megn\u00e9zte az \u00e9tlap jobb oldal\u00e1t\u2026 Viszonylag hamar r\u00e1j\u00f6tt arra, milyen m\u00f3don ker\u00fclhet k\u00f6zelebb azokhoz, akik \u201esz\u00e1m\u00edtanak\u201d – \u00e9s tagja lett az \u00e9pp regn\u00e1l\u00f3 p\u00e1rtnak. Ismerj\u00fck el: j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9s volt – loj\u00e1lis volt, igyekv\u0151 \u00e9s szervilis. Kezdetben n\u00e9ha kicsit finny\u00e1sabb a kellet\u00e9n\u00e9l (\u201emajd beletanul\u201d), de el\u00e9g volt egy helytelen\u00edt\u0151 szemvillan\u00e1s, hogy Csaba mor\u00e1lis dzs\u00edpiesze \u00fajratervezzen – \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt is egyre mer\u00fclt abban a dzs\u00edpieszben az elem. Megfelel\u0151 terepet tal\u00e1lva Csaba k\u00e9pess\u00e9gei – azonosulni, lelkesedni (kell\u0151 helyen, kell\u0151 id\u0151ben), megragadni (alkalmat, f\u0151n\u00f6k karj\u00e1t, beosztott grabanc\u00e1t), elfelejteni (a filmszakk\u00f6r\u00f6s filmek \u00fczeneteit, m\u00e1sik p\u00e1rtba ker\u00fclt bar\u00e1tokat, A kincskeres\u0151 kisk\u00f6dm\u00f6nt, stb..) – kiteljesedtek. Egy \u00e9ven bel\u00fcl ind\u00edtott\u00e1k az \u00f6nkorm\u00e1nyzati k\u00e9pvisel\u0151v\u00e1laszt\u00e1son a v\u00e1ros egyik, lak\u00f3telepi k\u00f6rzet\u00e9ben, \u00e9s a helyi t\u00e9v\u00e9ben hosszan besz\u00e9lt a \u00e9desanyj\u00e1r\u00f3l, aki egy panellak\u00e1sban nevelte \u0151t fel, egyed\u00fcl (\u201enem az\u00e9rt mes\u00e9lem ezt el, mintha nem tudn\u00e1m, h\u00e1ny csal\u00e1d k\u00fczd ugyanilyen neh\u00e9zs\u00e9gekkel\u201d – \u00e9s persze, hogy tudta, nan\u00e1 – hiszen az \u0151 szavazatukra hajtott). Anyja felvette vide\u00f3ra a riportot, de amikor meg akarta n\u00e9zni a fi\u00e1val, az a szokottn\u00e1l is idegesebben v\u00e1laszolt, \u00e9s m\u00e9rg\u00e9ben m\u00e9g el is pirult. Ildi, aki vele volt, meg is jegyezte a kocsiban, hogy nem k\u00e9ne ilyen hangon besz\u00e9lnie az anyj\u00e1val. \u201eEbbe ne sz\u00f3lj bele, kicsim\u201d – mondta rettenetesen kedvetlen\u00fcl a f\u00e9rje – \u201emit tudhatsz te arr\u00f3l, milyen volt az \u00e9n gyerekkorom?\u201d \u201eH\u00e1t mes\u00e9ld el\u201d – vetette fel Ildi, de Csab\u00e1nak m\u00e1r cs\u00f6rg\u00f6tt a mobilja. Mire letette, megingott egyens\u00falya aranyos k\u00f6z\u00e9pszerrel f\u00e9nylett \u00fajra.
\nA v\u00e1laszt\u00e1st megnyerte, rendszeresen felsz\u00f3lalt a k\u00f6zgy\u0171l\u00e9seken, \u00e9s a p\u00e1rtt\u00e1rsai k\u00f6r\u00e9ben tulajdonk\u00e9ppen mindenki kedvelte, mert sosem tartogatott semmilyen meglepet\u00e9st azon k\u00edv\u00fcl, amit val\u00f3j\u00e1ban a vele t\u00f6rt\u00e9ntek, \u00e9s nem \u0151 okozott, m\u00e1rmint, hogy egy ilyen t\u00f6k\u00e9letesen jelent\u00e9ktelen ember milyen jelent\u0151s poz\u00edci\u00f3ba tud emelkedni. Na igen, \u00edgy k\u00f6nny\u0171, mondogatt\u00e1k, a V\u00e1radi vej\u00e9nek lenni m\u00e1r \u00f6nmag\u00e1ban is\u2026, de az igazs\u00e1g az volt, hogy nem az ap\u00f3s emelte \u0151t egyre magasabbra, hanem az a lelkes\u00edt\u0151, elsz\u00e1nt vesz\u00e9lytelens\u00e9ge. \u00cdgy esett, hogy 6 \u00e9vvel az esk\u00fcv\u0151je ut\u00e1n reggel az alpolg\u00e1rmesteri iroda fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt, mik\u00f6zben Ildi otthon beind\u00edtotta a motort, hogy elvigye az ikreket az oviba. A folyos\u00f3n Szigeti Csab\u00e1nak id\u0151sebb koll\u00e9g\u00e1i is el\u0151re \u00e9s nagyot k\u00f6sz\u00f6ntek, \u0151 pedig \u201eplebejus\u201d \u00e9rzelmeit t\u00fcntet\u0151leg meglobogtatva, gyakran engedte el\u0151re \u0151ket is meg a h\u00f6lgyeket is az ilyen-olyan rafin\u00e1lt kis v\u00e1rosh\u00e1zi forg\u00f3ajt\u00f3kban.
\nOtthon m\u00e1r nem volt mindig ilyen figyelmes – a kettej\u00fck k\u00f6z\u00f6tt m\u00e9g a filmszakk\u00f6r idej\u00e9n kiosztott szerep kezdett t\u00fals\u00e1gosan is ber\u00f6gz\u00fclni – hab\u00e1r m\u00e9lys\u00e9g nem volt benne, sokkal ink\u00e1bb fel\u00fclet. Gyakorlatilag mindenre kiterjed\u0151. Hogy csak n\u00e9h\u00e1nyat ragadjunk ki ebb\u0151l a sz\u00e9les tartom\u00e1nyb\u00f3l: Szigeti Csaba jobban tudta, hogyan kell m\u0171anyagzacsk\u00f3t belehelyezni a szemetesbe, kocsit beind\u00edtani lefullad\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, ruh\u00e1kat elv\u00e1g\u00f3lag (\u201eakkor vasalni sem kell sz\u00e1rad\u00e1s ut\u00e1n\u201d) kiteregetni, bej\u00e1r\u00f3n\u0151nek megmondani, hogy a sarokpolc poros maradt, h\u00edrm\u0171sorokat j\u00f3l\u00e9rtes\u00fclten komment\u00e1lni, az ikreknek \u201enekik val\u00f3\u201d testmozg\u00e1st v\u00e1lasztani, ilyen-olyan \u00e9vfordul\u00f3kon megfelel\u0151 \u00e9ttermet vagy allinclusive welness hoteleket keresni, divatos pszichol\u00f3giai k\u00f6nyvek te\u00f3ri\u00e1it a csal\u00e1dtagokra vonatkoztatni, sz\u00ednh\u00e1zban ( bal 2. p\u00e1holy) h\u00e1trad\u0171lve, fejet cs\u00f3v\u00e1lva (\u201eh\u00e1t erre k\u00e1r volt annyi p\u00e9nzt adNUNK!\u201d) merengeni az igazi m\u0171v\u00e9szeten, a kisfi\u00fa f\u00e9l\u0151s term\u00e9szet\u00e9t pedag\u00f3giai k\u00f6vetkezetess\u00e9ggel megac\u00e9los\u00edtani, \u00e9s\u2026 m\u00e9g sorolhatn\u00e1nk. Ildi, aki gyermekkora ijeszt\u0151 szabads\u00e1g\u00e1ban olyan biztons\u00e1gosnak \u00e9rezte, hogy valaki megmondja neki azt, amit m\u00e1snak a sz\u00fcl\u0151k szoktak, kezdte f\u00e1raszt\u00f3nak \u00e9rezni, hogy Csaba mindig r\u00e9sen van, s azon a r\u00e9sen \u00e1t mindig r\u00e1l\u00e1t valamire, amit \u0151 \u00e9pp csin\u00e1l, \u00e9s szinte mindig van egy praktikusabb alternat\u00edv\u00e1ja. Az, hogy Szigeti Csaba olyan poz\u00edci\u00f3ba ker\u00fclt a V\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n, hogy hivatalb\u00f3l \u201d megmondhatta\u201d (t\u00f6bbnyire) a tutit, csak s\u00falyosb\u00edtotta a helyzetet otthon, olyannyira, hogy Ildi \u2013 szel\u00edd term\u00e9szet ide vagy oda – nem egyszer kifakadt, \u00e9s kiszaladt olyasmi is a sz\u00e1j\u00e1n, hogy a f\u00e9rje ne t\u00e9vessze m\u00e1r \u00f6ssze az otthon\u00e1t az irod\u00e1val. Legy\u00fcnk p\u00e1rtatlanok (hab\u00e1r sz\u00edv\u00fcnk teljess\u00e9ggel Ildi\u00e9rt dobog): a f\u00e9rfit annyira megd\u00f6bbentett\u00e9k feles\u00e9ge hirtelen kis l\u00e1zad\u00e1sai, hogy szinte r\u00f6gt\u00f6n visszavonul\u00f3t f\u00fajt, s csak annyit jegyzett meg pian\u00f3ban, hogy v\u00e9g\u00fcl is neki mindegy, ha nem gy\u0171ri be Ildi a szemeteszacsk\u00f3 cs\u00fccskeit – de neki lesz rossz, ha majd nem abba, hanem mell\u00e9 megy a k\u00e1v\u00e9zacc\u2026
\nKomolyabb \u00f6sszet\u0171z\u00e9sre csak k\u00e9t t\u00e9ma adott alkalmat – G\u00e1borka mim\u00f3zas\u00e1ga, \u00e9s a m\u00e1r eml\u00edtett be\u00e1ll\u00e1s a kerti gar\u00e1zsba. A kisfi\u00fa kiskora \u00f3ta f\u00e9l\u0151s volt, nem tudott s\u00f6t\u00e9tben aludni (de kisl\u00e1mp\u00e1n\u00e1l is felriadt legal\u00e1bb n\u00e9gyszer egy h\u00e9ten), s rendszeresen bek\u00e9redzkedett az anyja mell\u00e9. Amikor borzasan, szob\u00e1ja r\u00e9meit\u0151l be\u00e1rny\u00e9kolt l\u00e9lekkel \u00e9s arccal megjelent a h\u00e1l\u00f3 ajtaj\u00e1ban, Ildi gyeng\u00e9ds\u00e9ge vadul fell\u00e1ngolt, \u00e9s az anyai l\u00e9lek izz\u00f3 szerelm\u00e9vel szor\u00edtotta a kicsit mag\u00e1hoz. A gyermek f\u00fcrd\u0151habszag\u00fa kis haj\u00e1t meg-meglebbentette anyja szuszog\u00e1sa, s a f\u00e9lelem g\u00f6rcseit elfeled\u0151 kis test forr\u00f3, \u00f6nfeledt \u00f6r\u00f6mmel \u2013 \u00e9s szinte azonnal \u2013 ellazult. Neh\u00e9z lett volna megmondani, ki volt a boldogabb – anya vagy a kisfia. De tal\u00e1n nincs is r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g, hogy ezt a k\u00e9rd\u00e9st feltegy\u00fck, s pl\u00e1ne, hogy megv\u00e1laszoljuk. Szigeti Csab\u00e1nak azonban volt k\u00e9rd\u00e9se a dologgal kapcsolatban, nevezetesen az, hogy Ildi mit gondol arr\u00f3l, hogy G\u00e1borka maholnap iskol\u00e1s lesz, \u00e9s ilyen any\u00e1masszony katon\u00e1ja. Bizonyos dolgokban k\u00f6vetkezetesebbnek kellene lenni, vetette fel, \u00e9s csal\u00f3dottan l\u00e1tta feles\u00e9ge szem\u00e9ben azt a legy\u0151zhetetlen, konok k\u00f6z\u00f6nyt, ami csak ritk\u00e1n csillant meg, de azt jelezte, hogy az asszony semmik\u00e9ppen nem akarja m\u00e9g csak megpr\u00f3b\u00e1lni sem \u00e9rtelmezni \u00e9s fontol\u00f3ra venni azt, amit mondott. B\u00e1r az ilyen tekintet eleve veres\u00e9gre \u00edt\u00e9lte, a f\u00e9rfi m\u00e9gis tett n\u00e9h\u00e1ny k\u00eds\u00e9rletet. L\u00e9nyeg\u00e9ben ezek abb\u00f3l \u00e1lltak, hogy az ajt\u00f3ban megjelen\u0151 kisfi\u00fat visszavezette a szob\u00e1j\u00e1ba, betakarta, \u00e9s besz\u00e9lt vele \u201emint f\u00e9rfi a f\u00e9rfival\u201d. Csakhogy az \u00e1gyban egy kisfi\u00fa hallgatta, nem egy f\u00e9rfi, \u00e9s ez r\u00f6gt\u00f6n kider\u00fclt, amikor a h\u00e1l\u00f3ba visszat\u00e9rve meghallotta a gyerek hangos h\u00fcpp\u00f6g\u00e9s\u00e9t. Ildi szemreh\u00e1ny\u00f3 s\u00f3hajt\u00e1ssal pattant ki az \u00e1gyb\u00f3l, \u00e9s azon az \u00e9jszak\u00e1n Szigeti Csaba egyed\u00fcl aludt. Reggel, amikor benyitott kisfia szob\u00e1j\u00e1ba, ott l\u00e1tta egym\u00e1sba g\u00f6mb\u00f6ly\u00f6dve, kifli m\u00f3dj\u00e1ra G\u00e1bork\u00e1t \u00e9s Ildit is. Szinte \u00e9rezte, milyen friss, meleg illata van ennek a kiflinek – ehhez k\u00e9pest a h\u00e1l\u00f3ban l\u00e9v\u0151 \u00e1gy nem volt semmilyen. Feladta. Mondhatn\u00e1nk persze, hogy im\u00edgyen hetente n\u00e9gyszer a h\u00e1zast\u00e1rsi \u00f6r\u00f6m\u00f6kh\u00f6z is nehezebben jutott, de h\u00e1t m\u00e1r 11 \u00e9ve egy\u00fctt voltak\u2026 – meg azt\u00e1n el\u00e9g nagy volt bent a hajt\u00e1s a munkahely\u00e9n. Ha teljesen h\u0171ek akarunk lenni az igazs\u00e1ghoz (ami persze k\u00e9ptelens\u00e9g), meg kell jegyezn\u00fcnk, G\u00e1borka ott az ajt\u00f3ban n\u00e9ha nagyon is kap\u00f3ra j\u00f6tt – hol egyik\u00fcknek, hol m\u00e1sikuknak, hol mindkettej\u00fcknek\u2026
\nA m\u00e1sik \u00f6r\u00f6k konfliktusforr\u00e1s nem akart ilyen nyugv\u00f3pontra jutni – s ennek t\u00f6bb oka is volt. Az egyik, hogy Ildi nem volt \u00e9rzelmileg \u00e9rdekelt a be\u00e1ll\u00e1s-probl\u00e9m\u00e1ban, ez\u00e9rt elmaradt az a bizonyos tekintet, amely a f\u00e9rj\u00e9t le tudta szerelni. Ez viszont azzal j\u00e1rt, hogy az nem adta fel, s meg akarta minden\u00e1ron tan\u00edtani Ildit arra, hogy be tudjon \u00e1llni a kicentizett helyre. Ildi viszont azt gondolta, hogy fafej\u0171 \u00e9s nem el\u00e9g gavall\u00e9r – csessze meg, h\u00e1t pattanjon be a rohadt aut\u00f3 rohadt vol\u00e1nja m\u00f6g\u00e9, oszt ess\u00fcnk t\u00fal rajta. Semmi perc alatt. Csaba szerint ezt is lehet, persze, de akkor minek van jogos\u00edtv\u00e1nya, gyakorlat teszi a mestert, \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt meg\u2026 De ezt Ildi m\u00e1r nem nagyon hallotta, mert \u2013 mint mondtam, s itt volt a baj f\u0151 forr\u00e1sa – nem \u00e9rdekelte a dolog. Az viszont igen, hogy a f\u00e9rfi efelett nem tudott napirendre t\u00e9rni, \u00e9s ahogy Ildi most m\u00faltba akadt b\u00e1natos tekintet\u00e9t a kapu fel\u00e9 ford\u00edtotta, ami ny\u00edlott, \u00e9s megjelent benne a f\u00e9rje \u00f6lt\u00f6ny\u00f6sen, aktat\u00e1sk\u00e1san, f\u00e1radtan \u00e9s mobiltelefonozva, biztosan tudta, hogy nem fogja elviselni, ha ezt megint sz\u00f3v\u00e1 teszi.
\nNem tette. \u2026Nem sokkal azut\u00e1n, hogy Szigeti meg\u00e9rkezett, besiklott a nordicwalkingt\u00f3l
\n(\u00e9s\/vagy k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gt\u00f3l?) felhev\u00fclt szomsz\u00e9dn\u0151, Ancsika – \u00e9s a f\u00e9rfi jobbnak l\u00e1tta menek\u00fcl\u0151re fogni a dolgot. Mik\u00f6zben a zuhany alatt \u00e1llt, feles\u00e9ge helyette is v\u00e9gighallgatta, milyen \u00e1rak vannak a Praktikerben – a szomsz\u00e9d\u00e9k sajn\u00e1latosan elk\u00f6telezettek voltak a szinte sz\u00fcnet n\u00e9lk\u00fcli lakberendez\u00e9s ir\u00e1ny\u00e1ban -, azt\u00e1n n\u00e9mi sz\u00fcnet ut\u00e1n Ancsika v\u00e9gre kib\u00f6kte, ami\u00e9rt val\u00f3j\u00e1ban is j\u00f6tt:
\n– Te, mi\u00f3ta van a gyerekeknek ez az angol tan\u00e1r?
\n– \u00c1, ez volt az els\u0151 \u00f3ra, m\u00e9g csak ismerked\u00e9s – felelte Ildi, \u00e9s furcsa \u00e9rz\u00e9se t\u00e1madt: mintha v\u00e9dekezne\u2026 Vagy v\u00e9dene\u2026 de h\u00e1t mi\u00e9rt is \u00e9s mit?
\n– \u00c9s\u2026 J\u00f3?
\n– Gondolom – mondta Ildi vonakodva. Tud\u2019j isten, m\u00e9rt esett ilyen nehez\u00e9re err\u0151l besz\u00e9lnie ezzel az asszonnyal. De t\u00e9ny, hogy legjobban azt szerette volna neki mondani: \u201eSemmi k\u00f6z\u00f6d hozz\u00e1.\u201d
\nAmi azt illeti, Ancsika azaz Bogd\u00e1n Lajosn\u00e9 nagyon is azon dolgozott, hogy k\u00f6ze legyen, mert Bogd\u00e1n Roland n\u00e9vre hallgat\u00f3 kisfia ott a hetedik \u00e9vfolyamon nem nagyon tudott \u00f6sszehozni egy elfogadhat\u00f3 angol mondatot. Val\u00f3j\u00e1ban m\u00e1r r\u00e9gen tervezt\u00e9k, hogy Rolit angoltan\u00e1rhoz j\u00e1ratj\u00e1k – egy, mert kellett, kett\u0151, mert mit is lehet m\u00e1r manaps\u00e1g e n\u00e9lk\u00fcl a nyelv n\u00e9lk\u00fcl\u2026, h\u00e1rom, megengedhetik, n\u00e9gy- \u00e9s f\u0151leg: mert l\u00e1m, m\u00e1s is megengedheti. Attila felbukkan\u00e1sa kap\u00f3ra j\u00f6tt Bogd\u00e1nn\u00e9nak, s a nordicwalkingol\u00e1s kisebb – de ink\u00e1bb nagyobb \u2013 sz\u00fcneteiben – lihegve \u00e9s toporogva arra az elhat\u00e1roz\u00e1sra jutott, hogy elk\u00e9ri a sz\u00e1m\u00e1t. Amikor ezt sz\u00f3ba hozta, Ildi egy pillanatra h\u00e1trah\u0151k\u00f6lt, de miel\u0151tt b\u00e1rmit mondhatott volna, Szigeti Csaba, aki \u00e9ppen j\u00f6tt le a l\u00e9pcs\u0151n, kijelentette:
\n– Ezt az\u00e9rt el\u0151bb megk\u00e9rdezn\u00e9m t\u0151le. M\u00e1rmint hogy megadhatjuk-e a telefonsz\u00e1m\u00e1t.
\n– H\u00fa, ilyen fontos ember? – mosolygott ironikusan (\u00e9s s\u00e9rtetten) Ancsika.
\n– Csak mint mindenki m\u00e1s – v\u00e1gta r\u00e1 Szigeti gyorsan, saj\u00e1t demokratikus mondat\u00e1t\u00f3l meghatva, hab\u00e1r nem volt k\u00e9rd\u00e9s sz\u00e1m\u00e1ra, hogy \u0151 a legt\u00f6bb embern\u00e9l, akit ismer, fontosabb.
\nAz\u00e9rt v\u00e9g\u00fcl annyit meg\u00edg\u00e9rtek, hogy ha legk\u00f6zelebb j\u00f6n Attila, majd r\u00e1k\u00e9rdeznek. Ett\u0151l n\u00e9mileg megnyugodva, Bogd\u00e1nn\u00e9 tovasiklott-illetve, nem, ez az\u00e9rt t\u00falz\u00e1s: a nordicwalkingl\u00e9ceket h\u00f3na al\u00e1 csapva \u00e1tcsattogott a szemben l\u00e9v\u0151 h\u00e1zba, ahol Bogd\u00e1n Roland m\u00e1r nagyban j\u00e1tszott a g\u00e9pn\u00e9l, \u00e9s igenis \u00f6ssze tudott rakni \u00e9p mondatokat angolul, b\u00e1r h\u00e9tk\u00f6znapi kommunik\u00e1ci\u00f3ban – valljuk be – kev\u00e9s haszonnal b\u00edrtak volna a \u201eM\u00e1r csak n\u00e9gy \u00e9leted van,\u2026\u201d \u00e9s hasonl\u00f3 tematik\u00e1j\u00fa nyilatkozatok.
\nVacsor\u00e1n\u00e1l Szigeti m\u00e9g kicsit faggatta az ikreket, \u00e9s Andika t\u0151le is lelkesen megk\u00e9rdezte, tudja-e az eg\u00e9r sz\u00f3t angolul. Szigeti Csaba tudta, de azt mondta, hogy nem. Andika \u00e9pp ford\u00edtva j\u00e1rt – azt hitte, hogy tudja, de elfelejtette\u2026A kisfi\u00fa rikkantotta ki helyette, kicsit bele is pirulva ebbe a k\u00f6nny\u0171 sikerbe. Lefekv\u00e9skor Andika azt mondta az anyj\u00e1nak:
\n– Anya, \u00e9n is tudtam\u2026Csak Gabi el\u0151bb mondta…
\n– Tudom, kicsim, tudom\u2026 mindketten tudj\u00e1tok. \u00c9s m\u00e9g nagyon sok mindent meg fogtok tanulni. De most aludj\u2026.
\nA kicsik f\u00e1radtak voltak, \u00e9s egyiket se kellett erre sok\u00e1ig biztatni, m\u00e9g a kisfi\u00fat sem. Mire az asszony benyitott a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba, a f\u00e9rje is aludt, az \u00e9jjeli szekr\u00e9ny\u00e9n mellette az elmaradhatatlan mobil\u2026 (\u201eB\u00e1rmikor h\u00edvhatnak, Ildik\u00e9m, b\u00e1rmikor\u2026\u201d) Az asszony is beb\u00fajt az \u00e1gyba, n\u00e9zte a mennyezetet. \u201eOlvasni k\u00e9ne\u201d – gondolta, azt\u00e1n lekapcsolta a villanyt..
\nA kocsi kint maradt a h\u00e1z el\u0151tt.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" V\u00e1radi \u00edg\u00e9ret\u00e9hez h\u00edven m\u0171k\u00f6d\u00e9sbe hozta jelent\u00e9keny kapcsolati t\u0151k\u00e9j\u00e9t, megkereste a megfelel\u0151 embert \u00e9s a megfelel\u0151 szavakat. (\u201ej\u00f3 sr\u00e1c, kezeskedem \u00e9rte, Karcsik\u00e1m\u2026 \u00e9s am\u00fagy j\u00f3l vagytok?\u201d), \u00e9s Szigeti Csaba esk\u00fcv\u0151je ut\u00e1n egy h\u00f3nappal megkezdte a munk\u00e1j\u00e1t a V\u00e1rosh\u00e1za egyik irod\u00e1j\u00e1ban. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig eml\u00e9kezni fog arra a l\u00e9g\u00e1ramra, ami megcsapta a nagy, d\u00edszes ajt\u00f3 kinyit\u00e1sakor – […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97071","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97071","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97071"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97071\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97071"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97071"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97071"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}