Szigetin\u00e9 este, miut\u00e1n haza\u00e9rt a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, s kisz\u00e1llt a h\u00e1zuk el\u0151tt, \u00fajra felid\u00e9zte ezt a jelenetet, eg\u00e9szen addig, am\u00edg Andika csal\u00f3dottan-megszeppenten elfordult, s \u0151 valami ki nem mondott cinkoss\u00e1ggal el nem vette a f\u00e9rfi kez\u00e9b\u0151l a kulcsot. De ez a r\u00e9sz nem nagyon \u00e9lesedett ki eml\u00e9kezete szelekt\u00edv nagy\u00edt\u00f3ja alatt – csak az a pillanat, amikor Attila a kisl\u00e1ny el\u00e9 guggolt, \u00e9s magyar\u00e1zott neki. M\u00e9g arra is eml\u00e9kezett, hogy a f\u00e9rfi szem\u00fcvege kiss\u00e9 az orrnyerg\u00e9re cs\u00faszott, \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl feljebb tolta. Ildi arra gondolt, hogy ha valaki messzir\u0151l l\u00e1tta volna \u0151ket – ki tudja, tal\u00e1n l\u00e1tta is -, bizony\u00e1ra azt hitte volna, hogy egy csal\u00e1di jelenet szemtan\u00faja, s \u0151k f\u00e9rj\u2013feles\u00e9g. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s szor\u00edt\u00e1st \u00e9rzett a tork\u00e1ban erre a gondolatra – mintha j\u00f3v\u00e1tehetetlen\u00fcl elszalasztott volna valamit\u2026 A h\u00e1z m\u00e1r elcsendesedett, az izgalmakt\u00f3l kif\u00e1rad\u00f3 gyerekek m\u00e9lyen aludtak. Benyitott a h\u00e1l\u00f3ba – \u00e9s n\u00e9zte a nagy francia\u00e1gyat – nem, nem hi\u00e1nyzott bel\u0151le senki\u2026 Az ajt\u00f3f\u00e9lf\u00e1nak d\u0151lt, lehunyta a szem\u00e9t. Maga is meglep\u0151d\u00f6tt, milyen er\u0151vel zuhant r\u00e1 a felismer\u00e9s, hogy nem boldog a f\u00e9rje mellett. Hogy ez pont egy olyan napon t\u00f6rt\u00e9nt, amikor nagyon is szolid\u00e1risnak kellett volna lennie a h\u00e1zast\u00e1rs\u00e1val, mit sem sz\u00e1m\u00edtott a r\u00e1 t\u00f6r\u0151 b\u00e1nat s\u00f6t\u00e9t vihar\u00e1ban. Nem tudta, meddig \u00e1llt \u00edgy, szem\u00e9t lehunyva, az igazs\u00e1gt\u00f3l elgyeng\u00fclten – val\u00f3sz\u00edn\u0171leg csak n\u00e9h\u00e1ny pillanatig. De Kinga hangja m\u00e9gis mintha egy m\u00e1sik, \u00f6rv\u00e9nyl\u0151, s\u00falyos vil\u00e1g m\u00e9ly\u00e9b\u0151l sz\u00edvta volna vissza az el\u0151szoba villanyf\u00e9ny\u00e9be:
\n– Akkor \u00e9n megyek, Ildi. Szerd\u00e1n a szokott id\u0151ben j\u00f6jjek?
\n– Szerd\u00e1n?… Ja persze\u2026 igen, gondolom, vagyis\u2026 – \u00e9s Szigetin\u00e9nek hirtelen esz\u00e9be jutott, hogy kedden megy el ink\u00e1bb a fodr\u00e1szhoz. – M\u00e9g nem tudom, hogy alakul. Majd cs\u00f6rg\u00f6k holnap, rendben?
\n– J\u00f3, csak miel\u0151bb tudnom k\u00e9ne, hogy \u00fagy alak\u00edthassam a programomat – felelte Kinga, mag\u00e1ban bosszankodva. Most meg mit kezd el vari\u00e1lni? H\u00e1t nem a szerda a fodr\u00e1sznapja?
\nIgen\u2026 az volt, k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl, \u00e9vek \u00f3ta szerdai napon j\u00e1rt Ildi a fodr\u00e1szhoz. Csakhogy a dolgok v\u00e1ltoznak\u2026 jeles\u00fcl a szerd\u00e1k is. Mert nemcsak \u0151 j\u00e1r, a fodr\u00e1szhoz ezen a napon, hanem j\u00e1r hozz\u00e1juk S\u00e1rk\u00f6zi Attila is . \u00c9s valamilyen okb\u00f3l a k\u00e9t dolog egy id\u0151ben nem t\u00f6rt\u00e9nhetett, f\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, hogy l\u00e1tsz\u00f3lag nem volt semmi akad\u00e1lya. Egyszer\u0171en nem lehetett a fodr\u00e1szn\u00e1l, am\u00edg a f\u00e9rfi n\u00e1luk volt\u2026 De ezt nyilv\u00e1n nem tudja elmagyar\u00e1zni King\u00e1nak, hisz m\u00e9g mag\u00e1nak sem tudja\u2026
\n– J\u00f3, szerintem holnapig \u00f6ssze\u00e1ll m\u00e1r kicsit a j\u00f6v\u0151 h\u00e9t\u2026 \u00e9s megbesz\u00e9lj\u00fck. Egyel\u0151re j\u00f6jj\u00f6n haza Csaba – mondta, \u00e9s mag\u00e1ban azt gondolta: te k\u00e9pmutat\u00f3!
\nSzigeti Csaba pedig hazaj\u00f6tt – f\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, mennyire \u0151szint\u00e9n v\u00e1rta fels\u00e9ge ezt a pillanatot (nem annyira, de nem is nagyon nem), m\u00e9gpedig m\u00e1snap kora d\u00e9lut\u00e1n. Az ujja ugyan f\u00e1jdog\u00e1lt, de az\u00e9rt gy\u00f3gyult, \u00e9s visszat\u00e9rhetett az akt\u00edv \u00e9letbe \u2013 ahogy \u0151 mondta tr\u00e9f\u00e1san \u2013, miel\u0151tt b\u00e1rmit is elmulasztott volna bel\u0151le – l\u00e9v\u00e9n, hogy h\u00e9tv\u00e9ge volt, \u00e9s kamp\u00e1nyilag elhanyagolhat\u00f3 jelent\u0151s\u00e9g\u0171 id\u0151szak. Az (egy\u00e1gyas, k\u00fcl\u00f6n f\u00fcrd\u0151szob\u00e1s) k\u00f3rteremben ugyan \u00edgy is t\u00fal sokat csengett a telefonja, de mivel cefet\u00fcl sajgott kezdetben a keze, megt\u00f6rt\u00e9nt az a p\u00e1ratlan dolog is, hogy \u00e9jszak\u00e1ra kikapcsolta a mobilj\u00e1t. M\u00e1snap azt\u00e1n elsz\u00fcrk\u00fclt arccal fedezte fel, hogy \u0150 h\u00edvta, aki nagyon nem szerette, ha valakit nem tudott el\u00e9rni. Felgyorsult sz\u00edvver\u00e9s\u00e9t csup\u00e1n az a gondolat lass\u00edtotta le, hogy az\u00e9rt egy lenyisz\u00e1lt ujj meg egy kisebb m\u0171t\u00e9t m\u00e9giscsak elegend\u0151 indok lehet. Egy\u00e9bk\u00e9nt nem volt az, mint azt k\u00e9s\u0151bb \u0150 k\u00f6z\u00f6lte vele egy orsz\u00e1gos \u00e9rtekezlet sz\u00fcnet\u00e9ben, a szendvicsek k\u00f6zt v\u00e1logatva. Azt\u00e1n enyh\u00edtve neheztel\u00e9s\u00e9nek kipr\u00f3b\u00e1ltan m\u00e1zs\u00e1nyi terh\u00e9t, t\u00e1voz\u00f3ban megveregette Szigeti v\u00e1ll\u00e1t:
\n– Tudod, csak a hal\u00e1l\u2026az igen. Az indok! – \u00e9s \u00fagy nevetett, mint aki nevet, de Szigeti l\u00e1tta, hogy igaz\u00e1b\u00f3l nem. Megfogadta, hogy nem k\u00f6vet el ilyen hib\u00e1t m\u00e9g egyszer.
\nMindenesetre, azon a vas\u00e1rnapi d\u00e9lut\u00e1non, amikor haza\u00e9rt a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, err\u0151l m\u00e9g mit sem tudott, s naiv rem\u00e9nyked\u00e9ssel gondolt bombabiztos magyar\u00e1zat\u00e1ra, ami hatalmasra p\u00f3ly\u00e1lt ujj\u00e1ban testes\u00fclt meg. A gyerekek elismer\u0151en \u00e9s rajongva n\u00e9zt\u00e9k \u201esebes\u00fclt\u201d apjukat, Andika l\u00e1bujjhegyen j\u00e1rt a szob\u00e1ban, \u00e9s arra a k\u00e9rd\u00e9sre, m\u00e9rt suttog, azt felelte az apj\u00e1nak, hogy \u201ek\u00edm\u00e9lni\u201d akarja. A j\u00f3isten a megmondhat\u00f3ja, egy \u00f6t\u00e9ves gyerek honnan szedett ilyen szavakat – de Szigeti ebben is annak a bizony\u00edt\u00e9k\u00e1t l\u00e1tta, milyen kor\u00e1t meghalad\u00f3an \u00e9rtelmes kisl\u00e1nya van. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6tt, egy szabad, \u201ebels\u0151anyagmentes\u201d d\u00e9lut\u00e1nt igaz\u00e1n megengedhet mag\u00e1nak, \u00e9s nem ment be a dolgoz\u00f3szob\u00e1j\u00e1ba, hanem megn\u00e9zett a gyerekekkel egy rajzfilmet. Kisfia el\u0151tte \u00fclt a sz\u0151nyegen, \u00e9s n\u00e9ha-n\u00e9ha feln\u00e9zett r\u00e1, meg az ujj\u00e1ra:
\n– F\u00e1j? – k\u00e9rdezte elismer\u0151en, \u00e9s mintha kicsit csal\u00f3dottak lettek volna azok az \u00e1br\u00e1ndos szemei, amikor az apja megr\u00e1zta a fej\u00e9t.
\n– Hagyd m\u00e1r aput, hadd pihenjen! – avatkozott be fontoskodva a n\u0151v\u00e9re is, \u00e9s a f\u00e9rfi elmosolyodott. Azt\u00e1n felcs\u00f6rg\u00f6tt a telefonja\u2026
\nEste, az \u00e1gyban azt mondta a feles\u00e9g\u00e9nek:
\n-El ne felejts\u00fck ennek az Attil\u00e1nak megk\u00f6sz\u00f6nni, hogy elvitt a k\u00f3rh\u00e1zba\u2026Mondtad neki?
\n– Mondtam – felelte az asszony fak\u00f3 hangon. – De az\u00e9rt te is felh\u00edvhatn\u00e1d.
\nH\u00e1t felh\u00edvta. S ha m\u00e1r \u00edgy esett, azt is tiszt\u00e1zt\u00e1k, hogy szombaton erre isznak valamit, \u201eami \u00e1rt\u201d – sz\u00f3val, k\u00e9rte Szigeti tr\u00e9f\u00e1san, lehet\u0151leg Attila majd biciklivel j\u00f6jj\u00f6n. Ami a szerd\u00e1t illeti, azt r\u00e1 b\u00edzza, l\u00e9v\u00e9n, hogy akkor \u0151 nem lesz otthon. \u201eTudom – gondolta mag\u00e1ban Attila -, meg a kedves nejed se, aki ilyenkor m\u00e9lt\u00f3ztatik fodr\u00e1szhoz menni\u201d. J\u00f3l eml\u00e9kezett az els\u0151 alkalommal ajt\u00f3t nyit\u00f3 King\u00e1ra, s arra a csal\u00f3dott\/s\u00e9rtett pillanatra. Most felk\u00e9sz\u00fcl r\u00e1 – \u00e9s szeme sem fog rebbenni.
\nS hogy m\u00e9gis rebbent, arr\u00f3l nem tehetett – hiszen nem sz\u00e1m\u00edtott r\u00e1, hogy Kinga helyett Szigetin\u00e9 nyit neki ajt\u00f3t. Ami a fodr\u00e1szt illeti – azon l\u00e1that\u00f3lag m\u00e1r el\u0151bb t\u00falesett, \u00e9s Attila figyelm\u00e9t az sem ker\u00fclte el, hogy enyh\u00e9n elpirult. V\u00e1ltottak egy-k\u00e9t udvarias mondatot Szigeti Csaba ujj\u00e1nak javul\u00e1si mutat\u00f3ir\u00f3l, azt\u00e1n elkezd\u0151d\u00f6tt az \u00f3ra. Az asszony ez alkalommal egy\u00e1ltal\u00e1n nem nyitott be, viszont kint, a kertben olvasott, \u00e9s ha nem is t\u00fal k\u00f6zelr\u0151l, de az\u00e9rt Attila r\u00e1l\u00e1tott a szoba ablak\u00e1b\u00f3l. A napoz\u00f3\u00e1gyon fekv\u0151 asszony laza szabadid\u0151ruh\u00e1t viselt, l\u00e1bait felh\u00fazta, a combjaira fektette a k\u00f6nyvet, \u00e9s csavargatta a haj\u00e1t. L\u00e1tszatra belem\u00e9lyedt a k\u00f6nyvbe, de Attila nem tudott szabadulni att\u00f3l a gondolatt\u00f3l, hogy nem v\u00e9letlen\u00fcl a kertnek ama r\u00e9sz\u00e9be \u00fclt le, ahonnan l\u00e1tni lehetett, \u00e9s az volt az \u00e9rz\u00e9se, hogy elm\u00e9ly\u00fclt olvas\u00e1shoz k\u00e9pest t\u00fal sokat izeg-mozog-helyezkedik. Vagy m\u00e9gsem? K\u00e9pzel\u0151dik? Kicsit megzavarodott – n\u00e9h\u00e1nyszor azon kapta mag\u00e1t, hogy fogalma sincs, mit k\u00e9rdeztek a gyerekek, s arr\u00f3l sem, hogy \u0151 mit v\u00e1laszolt. Igyekezett er\u0151nek erej\u00e9vel a kicsikre koncentr\u00e1lni – de gyakran elkalandozott a tekintete, \u00e9s el\u00e9gg\u00e9 elf\u00e1radt ebben a megosztott figyelemben, mire letelt a 60 perc. Az asszony m\u00e9g mindig a kertben volt, a gyerekek meg m\u00e1r a konyh\u00e1ban \u00f6nt\u00f6tt\u00e9k maguknak a k\u00f3l\u00e1t, amikor indul\u00e1sra k\u00e9szen kil\u00e9pett a h\u00e1zb\u00f3l. Az ajt\u00f3nyit\u00e1sra Szigetin\u00e9 feln\u00e9zett, letette a k\u00f6nyvet \u00e9s fel\u00e1llt a sz\u00e9kb\u0151l:
\n– M\u00e1r ennyi az id\u0151? – k\u00e9rdezte l\u00e1tsz\u00f3lag meglepetten, de nem volt t\u00fal j\u00f3 sz\u00edn\u00e9szn\u0151. Valahogy mindketten zavarba j\u00f6ttek.
\n– Egy pillanat, hozom a p\u00e9nzt- mondta azt\u00e1n \u00e9s ahogy beszaladt Attila mellett az ajt\u00f3n, annak orr\u00e1t megcsapta a parf\u00fcmje \u00e9des illata.
\nAttila lopva a napoz\u00f3\u00e1gyon hagyott k\u00f6nyvre n\u00e9zett: Thomas Mann\u2026 Olyan \u00e9rz\u00e9se volt, hogy nem v\u00e9letlen \u00fagy rakta le az asszony a k\u00f6nyvet, hogy \u0151 l\u00e1ssa a c\u00edmet, s konstat\u00e1lja: komolyabb irodalmi ig\u00e9nyek vannak ebben a h\u00e1zban is. Tal\u00e1n r\u00e1 is k\u00e9rdezhetne, elkezdhetn\u00e9nek err\u0151l besz\u00e9lgetni kicsit priv\u00e1tin, net\u00e1n ez is volt a n\u0151 sz\u00e1nd\u00e9ka ezzel az el\u0151re megkoreograf\u00e1lt jelenettel, ha egy\u00e1ltal\u00e1n el\u0151re\u2026 Attila ezt nem tudta eld\u00f6nteni, de egyet igen: nem fog egy sz\u00f3t se sz\u00f3lni. Majd \u0151 tudja, mikor \u00e9s mir\u0151l t\u00e1rsalogjanak, \u00e9s akkor, amikor \u0151 j\u00f3nak l\u00e1tja. MOST nem l\u00e1tja j\u00f3nak\u2026 \u00cdgy h\u00e1t Szigetin\u00e9 kez\u00e9b\u0151l kurta-furcsa mozdulattal elvette a p\u00e9nzt, kiss\u00e9 term\u00e9szetellenes gyorsas\u00e1ggal felpattant a biciklij\u00e9re, \u00e9s elk\u00f6sz\u00f6nt. Az asszony csal\u00f3dottnak tetszett – de tal\u00e1n megint csak k\u00e9pzel\u0151d\u00f6tt. Haza\u00e9rve f\u00e9l\u00f3r\u00e1t \u00fclt a konyhaasztal mellett b\u00e9nultan, fesz\u00fclten, maga el\u00e9 meredve. Azt\u00e1n elment futni, amit\u0151l kiizzadt \u00e9s f\u00e1radtabb lett, de semmivel sem jobb kedv\u0171.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Szigetin\u00e9 este, miut\u00e1n haza\u00e9rt a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, s kisz\u00e1llt a h\u00e1zuk el\u0151tt, \u00fajra felid\u00e9zte ezt a jelenetet, eg\u00e9szen addig, am\u00edg Andika csal\u00f3dottan-megszeppenten elfordult, s \u0151 valami ki nem mondott cinkoss\u00e1ggal el nem vette a f\u00e9rfi kez\u00e9b\u0151l a kulcsot. De ez a r\u00e9sz nem nagyon \u00e9lesedett ki eml\u00e9kezete szelekt\u00edv nagy\u00edt\u00f3ja alatt – csak az a pillanat, amikor […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97108","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97108","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97108"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97108\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97108"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97108"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97108"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}