Szigetin\u00e9nek is ritka rosszkedve lett Attila elmenetele ut\u00e1n, s hogy m\u00e9rt, \u0151 sem nagyon tudta szavakba foglalni. Az egyetlen biztos dolog az volt, hogy j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten szerd\u00e1n megy \u00fajra a fodr\u00e1szhoz. Legsz\u00edvesebben szombat d\u00e9lut\u00e1nra is keresett volna valami h\u00e1zon k\u00edv\u00fcli programot, de nem nagyon tal\u00e1lt, s \u00edgy \u00e9ppen a mosogat\u00f3g\u00e9pbe pakolta be az ed\u00e9nyeket, amikor Attila becs\u00f6ngetett. Hallotta, ahogy a f\u00e9rje ajt\u00f3t nyit, \u00e9s egy kis besz\u00e9lget\u00e9s ut\u00e1n megegyeznek abban, hogy az \u00f3r\u00e1t k\u00f6vet\u0151en isznak valamit az ujjbaleset szerencs\u00e9s alakul\u00e1s\u00e1ra.
\nAz asszony bevette mag\u00e1t a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba, megpr\u00f3b\u00e1lt olvasni – nem sok sikerrel. Egy id\u0151 ut\u00e1n feladta, letette a k\u00f6nyvet, csak fek\u00fcdt az \u00e1gyon maga el\u00e9 meredve. \u201eCsak nem estem bele?\u201d – villant fel benne a k\u00e9rd\u00e9s, ami m\u00e1r nem volt k\u00e9rd\u00e9s.\u201dNem is ismerem\u201d – gondolta azt\u00e1n, mik\u00f6zben valami ott legbel\u00fcl azt suttogta, hogy dehogynem. Mindig is ismerted, \u00e9s most r\u00e1ismert\u00e9l. De m\u00e9rt most? M\u00e9rt nem \u00e9vekkel ezel\u0151tt, miel\u0151tt gyerekei sz\u00fclettek volna egy f\u00e9rfit\u0151l, akivel nincs semmi igazi nagy gond, azon k\u00edv\u00fcl, hogy olyan \u00e1tkozottul el\u00e9gedett?\u2026 Az viszont el\u00e9g nagy bajnak tetszett most, \u00e9s ezt az \u00e9rz\u00e9st csak tet\u00e9zte, amikor meghallotta, hogy az \u00f3ra v\u00e9gezt\u00e9vel milyen bar\u00e1ti \u00e9s kicsit leereszked\u0151 ked\u00e9lyess\u00e9ggel tess\u00e9keli be a f\u00e9rje Attil\u00e1t a nappaliba. Azt\u00e1n l\u00e9pteket hallott, s a nagyonel\u00e9gedett f\u00e9rfi benyitott:
\n– Na..itt vagy?\u2026 gyere m\u00e1r te is, kicsit besz\u00e9lget\u00fcnk Attil\u00e1val\u2026 Kinyitottam egy \u00fcveg bort\u2026
\n– \u00c1lmos vagyok – ny\u00fajt\u00f3zott egy te\u00e1tr\u00e1lisat Ildi, de Szigeti Csaba nem az az ember volt, akire ez k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben hatott volna.
\n– Na, gyere m\u00e1r\u2026 Majd alszol k\u00e9s\u0151bb\u2026 am\u00fagy meg mi \u00fct\u00f6tt bel\u00e9d? Nem azt mondod mindig, hogy nem alszol nap k\u00f6zben, mert akkor rossz lesz a kedved?\u2026 Ja, \u00e9s n\u00e9zn\u00e9l valami r\u00e1gcs\u00e1lnival\u00f3t a szer\u00e9nyben?
\nS annak az embernek a biztons\u00e1g\u00e1val, akinek m\u00e1sodszor m\u00e1r nem mondanak nemet, becsukta az ajt\u00f3t.
\n\u201eEz jellemz\u0151 r\u00e1\u201d-gondolta az asszony- \u201efel sem t\u00e9telezi, hogy m\u00e1shogy is lehet, mint ahogy \u0151 akarja\u2026.\u201d Kedve lett volna a h\u00e1l\u00f3ban maradni, de tudta, hogy nem teheti meg. Nem a f\u00e9rje miatt, hanem Attila miatt. \u0150t nem b\u00e1nthatja meg- mert a f\u00e9rje valamilyen form\u00e1ban m\u00e1r nyilv\u00e1n utalt neki arra, hogy nemsok\u00e1ra a feles\u00e9ge is csatlakozik, s hoz valami harapnival\u00f3t\u2026Felkelt, hosszasan n\u00e9zte mag\u00e1t a t\u00fck\u00f6rben, el\u00e9gedetlen\u00fcl. Elaludta m\u00e1r a fodr\u00e1szatban t\u00f6k\u00e9letesre sz\u00e1r\u00edtott diz\u00e1jnt – igazgatta egy darabig a haj\u00e1t, azt\u00e1n t\u00fcrelm\u00e9t vesztve l\u00f3farokba k\u00f6t\u00f6tte, \u00e9s dobog\u00f3 sz\u00edvvel kiment a konyh\u00e1ba. Hallotta, hogy a f\u00e9rje nagy hangon, a \u201ebennfentes\u201d bizalmaskod\u00f3 hanghordoz\u00e1s\u00e1val valami \u201ebels\u0151 inform\u00e1ci\u00f3\u201d-t oszt meg \u00e9ppen a helyi k\u00f6zleked\u00e9si tarif\u00e1k v\u00e1rhat\u00f3 m\u00f3dosul\u00e1s\u00e1val kapcsolatban: \u201eja persze, t\u00e9ged nem \u00e9rint, aki ilyen nagy biciklis\u2026\u201d – \u00e9s Ildi arca megpirosodott a tegez\u0151 igealakt\u00f3l. \u201eSz\u00f3val megitt\u00e1k a pertut\u201d\u2026 – konstat\u00e1lta, s nagyon fesz\u00fclt lett. \u201eCsak velem ne er\u0151ltesse!\u201d – foh\u00e1szkodott f\u00e9rji m\u00e9rt\u00e9ktart\u00e1s\u00e9rt, mert el sem tudta k\u00e9pzelni, hogy azt az am\u00fagy is \u00f6k\u00f6r egym\u00e1sba karol\u00e1st v\u00e9gigcsin\u00e1lja Attil\u00e1val. Ez sok volt, er\u0151t kellett gy\u0171jtenie- lehajtott h\u00e1t egy konyakot, miel\u0151tt bevitte volna a s\u00f3s kekszet a szob\u00e1ba.
\nF\u00e9rje sz\u00f3rakozottan feln\u00e9zett, amikor benyitott az ajt\u00f3n, tekintete megpihent rajta, de \u00e9pp csak annyi ideig, hogy leveg\u0151t vegyen:
\n– \u00c1, itt vagy v\u00e9gre! A legjobbkor – \u00e9pp azt mes\u00e9lem, hogy \u00e9n is majdnem tan\u00e1r lettem…
\nIlyesmire Ildi egy\u00e1ltal\u00e1n nem eml\u00e9kezett – mire a p\u00e1lyav\u00e1laszt\u00e1s val\u00f3di dilemma lett volna, Csaba m\u00e1r tudta, hogy p\u00e9nzt akar keresni\u2026 A gimn\u00e1ziumi \u00e9vek nosztalgikus hangszerel\u00e9s\u0171 \u00e1t\u00edr\u00e1s\u00e1ban egy\u00e9bk\u00e9nt sem nagyon akart partner lenni, de erre a f\u00e9rje nem is tartott ig\u00e9nyt.
\n– H\u00e1t igen\u2026tal\u00e1n jobban is tettem volna, mert a V\u00e1rosh\u00e1za n\u00e9ha t\u00e9nyleg ink\u00e1bb bolondokh\u00e1za (diszkr\u00e9t kuncog\u00e1s a halv\u00e1ny sz\u00f3j\u00e1t\u00e9k ok\u00e1n)\u2026 ez a rettent\u0151 hajt\u00e1s meg stressz, ami ezzel j\u00e1r\u2026 a felel\u0151ss\u00e9gr\u0151l nem is sz\u00f3lva\u2026
\nAz asszony l\u00e1tta, hogy Attila alig \u00e9szrevehet\u0151en, finom g\u00fannyal mintha elh\u00fazn\u00e1 a sz\u00e1j\u00e1t, s szinte hallotta, mit gondol: \u201e\u00d3, persze tudom, milyen baromira fontos ember vagy, \u00fagyhogy nagyon elismer\u0151leg v\u00e9gighallgatom, hogy mennyire is.\u201d Musz\u00e1j volt k\u00f6zbesz\u00f3lnia:
\n– Az\u00e9rt idegfesz\u00fclts\u00e9g meg felel\u0151ss\u00e9g van az iskol\u00e1ban is el\u00e9g, gondolom – \u00e9s Attil\u00e1ra n\u00e9zett. \u201eNa nem – gondolta az, – \u201earra hi\u00e1ba v\u00e1rtok, hogy feltegyem \u00bba tan\u00e1ri p\u00e1lya alulbecs\u00fclts\u00e9ge, az elkapatott gyerekek \u00e9s cs\u00edp\u0151b\u0151l t\u00fczel\u0151 sz\u00fcl\u0151k\u00ab unalmas lemez\u00e9t.\u201d De mindek\u00f6zben valahogy m\u00e9gis h\u00e1l\u00e1t \u00e9rzett, mert nem lehetett az asszony szavainak igazi sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t f\u00e9lre\u00e9rteni. Ezt m\u00e9g a monol\u00f3gj\u00e1ba belefeledkez\u0151 f\u00e9rj sem tette, mert hirtelen meglepetten elhallgatott, azt\u00e1n egyik\u00fckr\u0151l a m\u00e1sikukra n\u00e9zve ritmust (\u00e9s hanger\u0151t) v\u00e1ltott.
\n– Igen – b\u00f3lintott, feles\u00e9g\u00e9nek \u00e9s maguknak is t\u00f6ltve -, nem vit\u00e1s\u2026 – Az ar\u00e1nyokban \u00e9s a k\u00f6vetkezm\u00e9nyekben van itt az igazi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g. \u2026 Am\u00fagy meg nem is lehet \u0151ket \u00f6sszevetni, az a helyzet\u2026 Nem igaz? – \u00e9s Attil\u00e1ra n\u00e9zett, akinek musz\u00e1j volt megsz\u00f3lalnia.
\nSz\u00edve szerint azt mondta volna, hogy \u00e1llatira teszek \u00e9n arra, mit gondolsz te err\u0151l, \u00e9s enn\u00e9l a m\u00e9regdr\u00e1ga roz\u00e9n\u00e1l ezerszer boldogabban inn\u00e1m Kuna Imre p\u00e1link\u00e1j\u00e1t (\u00e9s szavait). De h\u00e1t Kuna Imre egy m\u00e1sodik emeleti panellak\u00e1sban lakik, ahonnan nincs bej\u00e1rat a VIP-szektorba. \u00c9n meg egyszer be akarom oda vinni az any\u00e1mat – sz\u00f3val legyen, besz\u00e9lgess\u00fcnk. Azt\u00e1n meg a bor is hatni kezdett.
\nEjtett h\u00e1t n\u00e9h\u00e1ny decens mondatot a felel\u0151ss\u00e9gteljes honatyai munka \u00e9s tan\u00e1ri p\u00e1lya k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9geir\u0151l, gondosan figyelve arra, hogy ne essen bele abba a hib\u00e1ba, hogy al\u00e1becs\u00fcli mag\u00e1t mint \u201ea j\u00f6v\u0151 nemzed\u00e9ket tan\u00edt\u00f3 \u00e9s orient\u00e1l\u00f3 szellemi hat\u00e1st, s abba sem, hogy t\u00faldics\u00e9ri\/\u00e9rt\u00e9keli a \u201ev\u00e1ros j\u00f6v\u0151j\u00e9n munk\u00e1lkod\u00f3, sz\u00e1mos elt\u00e9r\u0151 \u00e9rdek \u00fctk\u00f6z\u00e9s\u00e9t a v\u00e1ros \u00e9rdeke szerint kataliz\u00e1l\u00f3 alpolg\u00e1rmesteri tev\u00e9kenys\u00e9g embert pr\u00f3b\u00e1l\u00f3 nyom\u00e1s\u00e1t.\u201d Hogy sikerrel j\u00e1rt, azt Szigeti Csaba egyre felszabadultabb viselked\u00e9s\u00e9n j\u00f3l le tudta m\u00e9rni, mint ahogy azt is, hogy feles\u00e9g\u00e9t viszont nem tudta f\u00e9lrevezetni – az asszony feszengve, hallgatagon kortyolta a bor\u00e1t. Attila hirtelen elkedvetlenedett, majdnem sz\u00e9gyent \u00e9rzett; fel\u00e1llt.
\n\u2013 Most m\u00e1r t\u00e9nyleg mennem kell – mondta Szigeti fel\u00e9 fordulva, de arc\u00e1n az asszony s\u00f6t\u00e9t pillant\u00e1sa \u00e9gett.
\n– Ugyan, hova sietsz, m\u00e9g f\u00e9lig van a palack – mondta Szigeti. A tegez\u0151 igealakt\u00f3l a mondat hirtelen brut\u00e1lisan k\u00f6zvetlen lett, mintha val\u00f3ban j\u00f3 ismer\u0151s\u00f6kk\u00e9 v\u00e1ltak volna. Tal\u00e1n Szigeti azt is gondolta, de Attila nem, s\u0151t \u00e9rezte, hogy nincs az a mennyis\u00e9g\u0171 roz\u00e9, ami valaha azz\u00e1 tehetn\u00e9 ezzel az alapvet\u0151en nem rossz sz\u00e1nd\u00e9k\u00fa f\u00e9rfival. J\u00f3 lett volna m\u00e1r kijutni a h\u00e1zb\u00f3l, hirtelen elfogyott a leveg\u0151 a szob\u00e1ban.
\n– Igen\u2026 nagyon finom volt ez a bor, de most t\u00e9nyleg mennem kell\u2026
\n– Sebaj – \u00e1llt fel Szigeti – megisszuk legk\u00f6zelebb\u2026 Az a helyzet, hogy tele vagyunk repiitalokkal, de egyik\u0151nk sincs nagyon r\u00e1kattanva a boriv\u00e1sra – sz\u00f3val lehet, hogy a marad\u00e9kkal megv\u00e1runk\u2026
\nA \u201e televagyunkrepiitalokkal\u201d sok volt az asszonynak, t\u00fcrelmetlen\u00fcl k\u00f6zbev\u00e1gott:
\n– A gyerekek am\u00fagy j\u00f3l haladnak?
\n– Igen\u2026 – fordult fel\u00e9 a pul\u00f3ver\u00e9t h\u00faz\u00f3 Attila kicsit meglepetten, \u00e9s- maga sz\u00e1m\u00e1ra is v\u00e1ratlanul – melegen \u00e9s biztat\u00f3an belemosolyogott az asszony szomor\u00fas\u00e1g\u00e1ba. \u2013 Olyan lelkesek – tette m\u00e9g hozz\u00e1, s ezek az egyszer\u0171 szavak az eddigi besz\u00e9lget\u00e9s hitv\u00e1nys\u00e1g\u00e1val ellenpontozva j\u00f3les\u0151en simogatt\u00e1k meg mindkettej\u00fck lelk\u00e9t. D\u00f6bbenet, hogy Szigeti, aki mellett\u00fck \u00e1llt, ebb\u0151l semmit sem \u00e9rzett, de t\u00e9ny, hogy kimaradt az \u00e9des, langyos fuvallatb\u00f3l.
\nAmikor Attila elment, Ildi azt mondta a f\u00e9rj\u00e9nek:
\n– M\u00e9rt mondtad azt, hogy tan\u00e1r akart\u00e1l lenni? Nem eml\u00e9kszem semmi ilyesmire.
\n– Pedig akartam\u2026 am\u00fagy meg nem mindegy? Gondoltam, \u00edgy old\u00f3dik a fesz\u00fclts\u00e9ge\u2026 El\u00e9g t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3 fazon\u2026
\n– Szerintem t\u00f6k norm\u00e1lisan viselkedik\u2026 csak az\u00e9rt, mert megszoktad a V\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n, hogy mindenki hajb\u00f3kol neked\u2026.
\n– Mir\u0151l besz\u00e9lsz? – \u00fctk\u00f6z\u00f6tt meg a f\u00e9rfi feles\u00e9ge szavain -, de az\u00e9rt l\u00e1that\u00f3lag tetszett is neki a felvet\u00e9s – az\u00e9rt ott m\u00e9g nem tartunk\u2026Nem keversz te engem \u00f6ssze valaki m\u00e1ssal?
\n– Nem\u2026de hagyjuk. Ezt megiszod m\u00e9g vagy kivihetem?
\nSzigeti \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy elb\u00e1nik a marad\u00e9k roz\u00e9val.
\n– Iszol m\u00e9g te is? – k\u00e9rdezte az asszonyt.
\n– Nem, kicsit t\u00e9nyleg lefekszem, megf\u00e1jdult a fejem a bort\u00f3l. \u2013 \u00dagysem sok\u00e1ig hagynak a gyerekek pihenni, mindj\u00e1rt v\u00e9ge a vide\u00f3nak.
\n– Majd \u00e9n elrendezem \u0151ket, pihenj – aj\u00e1nlotta a bor enyhe m\u00e1mor\u00e1ban nagylelk\u0171v\u00e9 v\u00e1l\u00f3 f\u00e9rje, de Szigetin\u00e9t most ez a k\u00e9szs\u00e9gess\u00e9g is ideges\u00edtette. A h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban azt\u00e1n az \u00e1gyra vetette mag\u00e1t, a mennyezetet n\u00e9zve – \u00e9s akkor, igen akkor egyszerre csak v\u00e9gigs\u00f6p\u00f6rt rajta a boldogs\u00e1g .<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Szigetin\u00e9nek is ritka rosszkedve lett Attila elmenetele ut\u00e1n, s hogy m\u00e9rt, \u0151 sem nagyon tudta szavakba foglalni. Az egyetlen biztos dolog az volt, hogy j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten szerd\u00e1n megy \u00fajra a fodr\u00e1szhoz. Legsz\u00edvesebben szombat d\u00e9lut\u00e1nra is keresett volna valami h\u00e1zon k\u00edv\u00fcli programot, de nem nagyon tal\u00e1lt, s \u00edgy \u00e9ppen a mosogat\u00f3g\u00e9pbe pakolta be az ed\u00e9nyeket, amikor […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97109","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97109","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97109"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97109\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97109"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97109"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97109"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}