Attila is enyhe m\u00e1morban biciklizett hazafel\u00e9, k\u00e9tszer is elv\u00e9tette a kanyarod\u00e1st. B\u00e1r a roz\u00e9 is n\u00e9mileg a fej\u00e9be sz\u00e1llt (t\u00e9nyleg j\u00f3 min\u0151s\u00e9g volt), \u00e9rezte, ennek az \u00e9des k\u00f6nny\u0171s\u00e9gnek az igazi oka az \u0151 k\u00f6z\u00f6s \u201etitkuk\u201d , az az aligt\u00f6rt\u00e9n\u00e9s, ahogy mosolya \u00e9s az asszony arca egym\u00e1sra tal\u00e1lt, s lerad\u00edrozta arr\u00f3l a d\u00e9lut\u00e1nr\u00f3l a sok haszontalan sz\u00f3 \u00e9rtelmetlen jelent\u00e9s\u00e9t, hogy fel\u00fcl\u00edrja az egyetlen, szavak n\u00e9lk\u00fcli, csod\u00e1latos \u00e9rtelemmel.
\nNem \u00e1ltathatta t\u00f6bb\u00e9 mag\u00e1t: belehabarodott az asszonyba. Ez nem volt bekalkul\u00e1lva, \u00e9s mindenk\u00e9ppen \u00e1t kellett gondolnia, hogyan is legyen ezut\u00e1n. Aki szeret, az s\u00e9r\u00fcl\u00e9keny – ezt az alapigazs\u00e1got j\u00f3l tudta, \u00e9s aj\u00e1nlatos volt felk\u00e9sz\u00fclnie. Az asszony is vonz\u00f3dik hozz\u00e1 – ezt \u00e9rezte, de \u00e9rz\u00e9s \u00e9s val\u00f3s\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt n\u00e9ha nagy a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g, s nem engedheti meg mag\u00e1nak, hogy az intu\u00edci\u00f3j\u00e1ra hagyatkozzon. Egy\u00e9bk\u00e9nt sem n\u0151t akar h\u00f3d\u00edtani, hanem egy vil\u00e1got, aminek a n\u0151 is r\u00e9sze \u2013 sz\u00f3val, ha k\u00e9sz\u00fcl\u0151dik is valami k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, azt a nagyobb \u00edv\u0171 h\u00f3d\u00edt\u00e1s szolg\u00e1lat\u00e1ba kell \u00e1ll\u00edtania. Amellett m\u00e9g mindig megeshet, hogy t\u00e9ved – \u00e9s f\u00e9lre\u00e9rtette az asszony suta, meghat\u00f3 viselked\u00e9s\u00e9t. Ha ezek ut\u00e1n most fellelkesedve (\u00e1mb\u00e1r szuper\u00f3vatosan) valahogy k\u00f6zeledne hozz\u00e1, \u00e9s hi\u00e1ba – az mindent elrontana. Nem, itt abszol\u00fat bizonyoss\u00e1g kell. A n\u00e9gyszemk\u00f6zti egy\u00fcttl\u00e9tek fullaszt\u00f3an s\u0171r\u0171 leveg\u0151j\u00e9t ker\u00fclni fogja – musz\u00e1j belevonni egy harmadik szem\u00e9lyt, aki el\u00e9gg\u00e9 felhig\u00edtja ahhoz, hogy legyen oxig\u00e9n gondolkodni \u00e9s \u00e9szszer\u0171en cselekedni. Bizonys\u00e1g kell, bizonys\u00e1g – miel\u0151tt nevets\u00e9gess\u00e9 v\u00e1lna. Azt\u00e1n ha nem k\u00e9ts\u00e9ges, hogy j\u00f3l \u00e9rzi azt, amit egy\u00e9bk\u00e9nt nyilv\u00e1n j\u00f3l \u00e9rez, akkor isten neki – hiszen \u00e9ppen \u00fatba esik ez a n\u0151\u2026 S\u0151t – meg is gyors\u00edthatja azt az utat. Tal\u00e1n kicsit vesz\u00e9lyesebb vele motorozni, mint rendesen legyalogolni a t\u00e1vot – de kell\u0151 ar\u00e1ny\u00e9rz\u00e9kkel \u00e9s \u00edzl\u00e9ssel az\u00e9rt komoly kilom\u00e9tereket lehet megsp\u00f3rolni \u2026 \u201dCsak semmi kapkod\u00e1s, \u00e9sszel\u201d – \u2026 mondogatta, be kell h\u00fazni ennek a szenved\u00e9lynek a v\u00e9szf\u00e9k\u00e9t, ami igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e9g el sem \u00e9rte az alapsebess\u00e9get\u2026 De persze, f\u0171zte tov\u00e1bb mag\u00e1ban az \u00e1gy\u00e1n, elalv\u00e1shoz k\u00e9sz\u00fcl\u0151dve, ezt el\u00e9g Szigeti\u00e9kn\u00e9l megtenni\u2026
\nLehunyta h\u00e1t a szem\u00e9t, \u00e9s a f\u00e9ken tartott \u00e9dess\u00e9g f\u00e9kevesztetten v\u00e9gigcsurgott rajta, m\u00edgnem az asszony arca l\u00e1gyan bele nem mos\u00f3dott az \u00e1lmaiba.
\nAzzal a sz\u00e1nd\u00e9kkal \u00e9rkezett a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9t szerd\u00e1j\u00e1n, hogy a tov\u00e1bbiakban ker\u00fcli a n\u00e9gyszemk\u00f6zti pillanatokat – \u00e9s erre minden es\u00e9lye meg is volt, mert az asszony nem volt otthon. Nem, nem a fodr\u00e1sz – arra egyszer\u0171en nem tudta r\u00e1venni mag\u00e1t az asszony, hogy AKKORRA tegye vissza az id\u0151pontot, de \u00fajs\u00fctet\u0171 titk\u00e1t\u00f3l b\u00e9nultan mindenk\u00e9pp ker\u00fclni akarta maga is azt a pillanatot, hogy \u0151 nyisson ajt\u00f3t. Ez\u00e9rt h\u00e1t s\u00fcrg\u0151s elszaladnival\u00f3ja volt a gy\u00f3gyszert\u00e1rba, s jobb h\u00edj\u00e1n Ancsik\u00e1t, a szomsz\u00e9dn\u0151t k\u00e9rte meg, hogy engedje be az angoltan\u00e1rt, \u201dha esetleg nagy lenne a sor, s nem \u00e9rne vissza\u201d.
\nA gy\u00f3gyszert\u00e1rban nem volt sor (Na \u00e9s? Lehetett volna), \u00e9s az \u00f3r\u00e1j\u00e1t n\u00e9zve, r\u00e1\u00e9r\u0151sen s\u00e9t\u00e1lt haza a t\u00f6k\u00e9letesen feleslegesen vett fejf\u00e1j\u00e1s-csillap\u00edt\u00f3val. Amikor befordult a kapun, el\u00e9gedetten konstat\u00e1lta, hogy a f\u00e9rfi biciklije m\u00e1r oda van t\u00e1masztva a szokott helyre – s csak akkor m\u00falt el az el\u00e9gedetts\u00e9ge, amikor hallotta, hogy nem a gyerekekkel tanul, hanem m\u00e9g Ancsika tartja sz\u00f3val.
\n– Igen, \u00e9rtem \u00e9n\u2026 hallotta Ancsika t\u00falbuzg\u00f3 \u00e9s g\u00e1tl\u00e1stalan hangj\u00e1t -, de az\u00e9rt h\u00e1tha\u2026Ha m\u00e1r \u00fagyis erre j\u00f6n, el\u0151tte vagy ut\u00e1na hozz\u00e1nk is\u2026
\n– Nos, egyel\u0151re tele van a napt\u00e1ram\u2026 ha esetleg valamelyik tan\u00edtv\u00e1nyom kiesne\u2026
\n– Felt\u00e9tlen\u00fcl sz\u00f3ljon, \u2026 majd k\u00e9rdezem Ildik\u00e9t is\u2026 Na\u2026 meg is j\u00f6tt\u2026
\nSzigetin\u00e9t elfogta az idegess\u00e9g a gondolatra, hogy Ancsika m\u00e1r \u201enyomul\u201d, alapvet\u0151en m\u00e9gis h\u00e1l\u00e1s volt neki, hogy megmentette a maga semlegesen irrit\u00e1l\u00f3 jelenl\u00e9t\u00e9vel ezt a pillanatot att\u00f3l, hogy n\u00e9gyszemk\u00f6zt kelljen sz\u00f3t v\u00e1ltania Attil\u00e1val, s egy k\u00f6nnyednek sz\u00e1nt k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s ut\u00e1n el tudta hirtelen zavar\u00e1t leplezni a szomsz\u00e9dn\u0151j\u00e9hez fordulva, aki f\u00e9lig tr\u00e9f\u00e1san, f\u00e9lig csal\u00f3dottan azt mondta:
\n– Kicsit let\u00e1madtam a tan\u00e1rurat, am\u00edg nem volt\u00e1l itthon – de nem akar k\u00f6t\u00e9lnek \u00e1llni\u2026 Pedig Rolira is nagyon r\u00e1f\u00e9rne egy kis pluszangol\u2026
\n– Esetleg megk\u00e9rdezem valamelyik koll\u00e9g\u00e1mat – mondta Attila, azt\u00e1n az \u00f3r\u00e1j\u00e1ra n\u00e9zett: – Most m\u00e1r bemegyek a gyerekekhez\u2026.
\nNem sokkal k\u00e9s\u0151bb Ancsika is szedel\u0151zk\u00f6dni kezdett, \u00e9s Szigetin\u00e9 l\u00e1zasan gondolkodott, mivel tudn\u00e1 visszatartani. Egyszerre vil\u00e1gosan l\u00e1tta, hogy ha a szavai nem is, a teste, a mozdulatai cserben fogj\u00e1k hagyni, el\u00e1rulj\u00e1k – \u00e9s az nem t\u00f6rt\u00e9nhetett meg, most nem, ma nem.
\n.- Maradj m\u00e9g – mondta h\u00e1t gyorsan -, igyunk meg egy k\u00e1v\u00e9t, most \u00e9ppen r\u00e1\u00e9rek a gyerekekt\u0151l\u2026 \u00dagysem nagyon tudunk besz\u00e9lgetni
\nAncsika szem\u00f6ld\u00f6ke meglep\u0151dve felszaladt, mert bizony sz\u00e1mos olyan d\u00e9lut\u00e1ni eml\u00e9ke volt, amiben Ildi ugyan\u00edgy r\u00e1\u00e9rt a gyerekekt\u0151l, de a vele val\u00f3 besz\u00e9lget\u00e9sre egy cs\u00f6pp hajland\u00f3s\u00e1got sem mutatott. Mivel m\u00e9rs\u00e9kelt k\u00e9pzel\u0151er\u0151vel \u00e9s intu\u00edci\u00f3val l\u00e1tta el a mindenhat\u00f3, arra jutott, hogy lassan Ildike is felenged, meg r\u00e1j\u00f6n, hogy jobban kell \u00e1polni a kapcsolatokat itt, utc\u00e1n bel\u00fcl. Azt\u00e1n meg nem is volt semmi dolga. Rolika verte a g\u00e9pet, a f\u00e9rje fuvarozott valahol.
\n– \u00c9ppens\u00e9ggel\u2026maradhatok – huppant h\u00e1t vissza a sz\u00e9kre, \u00e9s az elk\u00f6vetkezend\u0151 \u00f3r\u00e1ban Szigetin\u00e9 sz\u00e1mos ismerettel gyarapodott Bogd\u00e1n Lajos \u00fczleti partnereit \u00e9s a szalagparkett\u00e1k \u00e1rait illet\u0151en. Mindkett\u0151j\u00fck szerencs\u00e9j\u00e9re, Ancsika \u00e9pp csak leveg\u0151t venni \u00e1llt meg, \u00e9s konstat\u00e1lni Ildike b\u00f3logat\u00e1sait \u00e9s \u201eH\u00e1t igen\u201d-jeit, amelyek metron\u00f3m gyan\u00e1nt adt\u00e1k meg a ritmust a nem sz\u0171n\u0151 sz\u00f3\u00e1radatnak. Szigetin\u00e9 tekintete egy id\u0151 ut\u00e1n kezdett kicsit \u00fcvegesedni, \u00e9s hat\u00e1rozottan \u00e9rezte, hogy f\u00e1rad ebben a megosztotts\u00e1gban: egyr\u00e9szt az \u00e1lland\u00f3 figyel\u00e9sben, hogy mikor ny\u00edlik a gyerekekn\u00e9l az ajt\u00f3, m\u00e1sr\u00e9szt az \u00e1lland\u00f3 nemfigyel\u00e9sben, amit figyel\u00e9snek kellett \u00e1lc\u00e1zni az arc\u00e1ra ragasztott, \u00e9rdekl\u0151d\u0151 mosollyal. M\u00e1r abban sem volt biztos, j\u00f3kor b\u00f3lint-e egyet, \u00e9s mikor leplez\u0151dik le, hogy fogalma sincs, mir\u0151l besz\u00e9l a m\u00e1sik n\u0151 – de k\u00e1r volt agg\u00f3dnia: az olyasfajta emberek, mint Ancsika, sosem gondolj\u00e1k, hogy nem figyelnek r\u00e1juk. Lend\u00fcletes besz\u00e1mol\u00f3j\u00e1t csakis valami \u201et\u00f6rt\u00e9n\u00e9s\u201d volt k\u00e9pes meg\u00e1ll\u00edtani, ami Andika szem\u00e9ly\u00e9ben \u00e9rkezett meg, aki a konyh\u00e1ba beszaladva kijelentette:
\n– Anya, szomjas vagyok!
\n– K\u00f6sz\u00f6nni ki fog? – mondta Szigetin\u00e9, \u00e9s d\u00fch\u00f6s volt mag\u00e1ra, mert annyira elkezdett dobogni a sz\u00edve. Belekapaszkodott Ancsika akci\u00f3s \u00e1ron vett parkett\u00e1inak brut\u00e1lis pr\u00f3z\u00e1j\u00e1ba, hogy sz\u00e9tcsapja vele ezt az ostoba felindults\u00e1got.
\n– Tart m\u00e9g az akci\u00f3? Lehet, hogy minket is \u00e9rdekelne\u2026- k\u00e9rdezte, mik\u00f6zben Neste\u00e1t \u00f6nt\u00f6tt a kisl\u00e1ny\u00e1nak, az el\u0151szoba fel\u00e9 sand\u00edtva, \u00e9s zajosan \u00f6r\u00fclt, amikor azt a v\u00e1lasz kapta, hogy igen, \u00e9s m\u00e9g akkor is \u00f6r\u00fclt, amikor Attila besz\u00f3lt, \u00e9s elk\u00f6sz\u00f6nt…
\n– Jaj, most m\u00e1r \u00e9n is megyek, nagyon itt ragadtam – emelkedett fel \u00fajra Bogd\u00e1nn\u00e9, \u00e9s ha Szigetin\u00e9 akarta volna, m\u00e9g biztos marad. De az m\u00e1r nem akarta, hanem n\u00e9mi egyens\u00falyt tal\u00e1lva indult kaput nyitni besz\u00e9des szomsz\u00e9dn\u0151je takar\u00e1s\u00e1ban. Gyakorlatilag \u00fagy engedte ki a kapun Ancsik\u00e1t \u00e9s Attil\u00e1t, hogy a f\u00e9rfival egy sz\u00f3t sem nagyon v\u00e1ltott. S amennyire \u00edgy akarta int\u00e9zni, annyira csal\u00f3dottnak \u00e9rezte mag\u00e1t az\u00e9rt, hogy siker\u00fclt.
\nIgen siker\u00fclt – ha az volt a c\u00e9lja, hogy kit\u00e9pje az \u00e9pp csak sarjadz\u00f3 gyeng\u00e9ds\u00e9get Attil\u00e1b\u00f3l, aki nagyon ostob\u00e1nak \u00e9rezte mag\u00e1t a k\u00e9pzelg\u00e9seivel, amire \u2013v\u00fagy tal\u00e1ltav- igaz\u00e1b\u00f3l semmi oka nem volt, az eg\u00e9sz mer\u0151 k\u00e1pr\u00e1zat volt, hiba, t\u00e9ved\u00e9s, hi\u00fas\u00e1g, tapasztalatlans\u00e1g,Tal\u00e1n nem \u00e1rtana m\u00e1r egy n\u0151v- eg\u00e9szen elvesztette a realit\u00e1s\u00e9rz\u00e9k\u00e9t\u2026v Kis h\u00edj\u00e1n felh\u00edvta egy r\u00e9gi bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t telefonon.
\nAzt\u00e1n m\u00e9gsem, mert val\u00f3j\u00e1ban j\u00f3l m\u0171k\u00f6d\u00f6tt a realit\u00e1s\u00e9rz\u00e9ke\u2026N\u00e9mi id\u0151 eltelt\u00e9vel megl\u00e1tta az asszony viselked\u00e9s\u00e9ben a fesz\u00fclt, zavart sz\u00e1nd\u00e9koss\u00e1got, csak \u00e9pp az nem volt sz\u00e1m\u00e1ra nyilv\u00e1nval\u00f3, ki ellen v\u00e9dekezett – maga ellen vagy Attila ellen, Ez ut\u00f3bbi felvet\u00e9s – m\u00e1rmint hogy esetleg az \u0151 \u00e9rezhet\u0151 vonzalm\u00e1t akarta kioltani, felkorb\u00e1csolta a f\u00e9rfi b\u00fcszkes\u00e9g\u00e9t. Bizonyoss\u00e1gra v\u00e1gyott, bizonyoss\u00e1gra – \u00e9s elhat\u00e1rozta, hogy az ide-odabilleg\u00e9s \u00e9rzelmi hintaj\u00e1r\u00f3l lesz\u00e1llva egyenesen beleugrik a h\u00f3d\u00edt\u00e1s krist\u00e1lyos viz\u00e9be. Vagy ki\u00faszhat majd onnan a ny\u00edlt \u00f3ce\u00e1nba, vagy kell\u0151 h\u0151fokra leh\u0171ti mag\u00e1t. De tov\u00e1bb nem toporog az \u00f6lt\u00f6z\u0151ben, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1l belesni a kulcslukon\u2026<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Attila is enyhe m\u00e1morban biciklizett hazafel\u00e9, k\u00e9tszer is elv\u00e9tette a kanyarod\u00e1st. B\u00e1r a roz\u00e9 is n\u00e9mileg a fej\u00e9be sz\u00e1llt (t\u00e9nyleg j\u00f3 min\u0151s\u00e9g volt), \u00e9rezte, ennek az \u00e9des k\u00f6nny\u0171s\u00e9gnek az igazi oka az \u0151 k\u00f6z\u00f6s \u201etitkuk\u201d , az az aligt\u00f6rt\u00e9n\u00e9s, ahogy mosolya \u00e9s az asszony arca egym\u00e1sra tal\u00e1lt, s lerad\u00edrozta arr\u00f3l a d\u00e9lut\u00e1nr\u00f3l a sok haszontalan […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97144","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97144","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97144"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97144\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97144"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97144"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97144"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}