Szombaton az \u00e1tlagosn\u00e1l hosszabban foglalkozott a k\u00fclsej\u00e9vel indul\u00e1s el\u0151tt, \u00e9s k\u00e9sett kicsit — csak \u00fagy a mihez tart\u00e1s v\u00e9gett. Andika kis kab\u00e1tk\u00e1j\u00e1ban ott kandik\u00e1lt ki az utc\u00e1ra a ker\u00edt\u00e9s m\u00f6g\u00fcl, \u00e9s h\u00e1trakiab\u00e1lt:
\n\u2013 Mondtam, Gabi, hogy j\u00f6nni fog!
\nAz asszony a szobaajt\u00f3ban \u00e1llt, arca halv\u00e1ny \u00e9s kicsit f\u00e1radt volt. Nem volt rajta fest\u00e9k, \u00e9s nagyon elsz\u00e1nta mag\u00e1t a kedvess\u00e9gre.
\n\u2013 M\u00e1r \u00e9pp szomorkodni kezdtek a gyerekek\u2026.
\n\u2013 Igen – b\u00f3lintott Attila , – el\u00e9g nagy volt a forgalom, kifogtam minden piros l\u00e1mp\u00e1t
\n( \u201e\u00daristen, minek magyar\u00e1zkodom?\u201d) De m\u00e1r kezdhetj\u00fck is.
\nSzigetin\u00e9 b\u00f3lintott, s kicsit csal\u00f3dottnak t\u0171nt. Mint aki azt mondja: ja persze, h\u00e1t ez\u00e9rt vagy itt, nem az\u00e9rt, hogy velem besz\u00e9lj. Azt\u00e1n megk\u00f6sz\u00f6r\u00fclte a tork\u00e1t, \u00e9s megsz\u00f3lalt:
\n\u2013 M\u00edg el nem felejtem, a f\u00e9rjem nemsok\u00e1ra haza\u00e9r, s arra k\u00e9rt, k\u00e9rdezzem meg, kicsit tudna-e maradni \u00f3ra ut\u00e1n\u2026Persze csak ha r\u00e1\u00e9r\u2026van valami angol levele, amit\u2026.de persze szombat d\u00e9lut\u00e1n biztos nem annyira alkalmas, csak ha esetleg\u2026.
\nBelegabalyodott, hat\u00e1rozottan belegabalyodott azzal a kifestetlen, halv\u00e1ny arc\u00e1val, \u00e9s Attila azt \u00e9rezte, hogy \u00e1t karja \u00f6lelni \u00e9s azt akarja mondani neki: nyugi. De persze nem mondhatta.
\n\u2013 Nem gond. T\u00e9nyleg nem.
\nAz asszony arca felder\u00fclt.
\n\u2013 H\u00e1t ez\u2026remek. akkor\u2026hagyom \u2026nagyon k\u00e9sz\u00fcltek a gyerekek.
\nSut\u00e1n ell\u00e9pett a k\u00fcsz\u00f6br\u0151l, amelyen \u00e1t Attila viszont be- a k\u00e9t kisgyerek ott v\u00e1rta m\u00e1r cs\u0151re t\u00f6lt\u00f6tt ceruz\u00e1val. Eln\u00e9zte \u0151ket, \u00e9s maga sem \u00e9rtette, els\u0151 alkalommal mi irrit\u00e1lta a kisl\u00e1nyban, aki olyan lelkes \u00e9s tud\u00e1sszomjas volt, hogy egy kicsit agg\u00f3dott a j\u00f6v\u0151j\u00e9\u00e9rt. A kisfi\u00fa meg an\u00e9lk\u00fcl is levette a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l a f\u00e9lszegs\u00e9g\u00e9vel, hogy annyira eml\u00e9keztetett az anyj\u00e1ra, azzal egy\u00fctt meg\u2026Volt egy pillanat, amikor komolyan sajn\u00e1lta, hogy nem \u0151 az apjuk\u2026. azt\u00e1n elm\u00falt\u2026\u00e9s nyugalomra intette mag\u00e1t.
\nAz \u00f3ra v\u00e9get \u00e9rt, Szigeti pedig nem volt sehol. A k\u00e9t kicsi szok\u00e1sa szerint beviharzott a konyh\u00e1ba besz\u00e1molni az anyjuknak, \u00e9s nemsok\u00e1ra felt\u0171nt az asszony.
\n\u2013 A f\u00e9rjem nem r\u00e9g k\u00fcld\u00f6tt smst, hogy nem fog haza \u00e9rni, de \u00e1tk\u00fcldte nekem a gmailre a levelet. Nem b\u00e1nja, ha\u2026?
\n\u2013 Ha leford\u00edtom? – seg\u00edtette ki Attila a k\u00ednban l\u00e9v\u0151 n\u0151t. – Nem, persze\u2026
\n\u2013 Akkor\u2026hozom a laptopomat.
\nAttila hallotta, ahogy kint egyezkedik a gyerekekkel, akik kik\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtek egy Walt Disney mes\u00e9t, \u00e9s azt\u00e1n, amikor elcsendesedtek, megjelent a laptoppal. A doh\u00e1nyz\u00f3asztal el\u00e9 t\u00e9rdepelve bekapcsolta a g\u00e9pet. J\u00f3l l\u00e1that\u00f3an remegett a keze, kimelegedett, \u00e9s az eg\u00e9rpaddal legyezte mag\u00e1t. Sz\u0151ke pih\u00e9i rebbenve vitorl\u00e1ztak a pillanat szenved\u00e9lyes cs\u00f6ndj\u00e9ben.
\n\u2013 Azt hiszem, ez az\u2026- n\u00e9zett fel, \u00e9s Attila k\u00f6zelebb ment.
\n\u2013 Hozok egy sz\u00e9ket – aj\u00e1nlkozott az asszony.
\n\u2013 Nem, j\u00f3 \u00edgy – mondta Attila, \u00e9s megfogta az asszony kez\u00e9t. – Ne menjen sehova. – \u00c9s \u0151 is oda t\u00e9rdelt a laptop el\u00e9 az asztal m\u00e1sik sark\u00e1hoz.
\nAz asszony keze megrebbent a kez\u00e9ben, gyorsan elh\u00fazta, \u00e9s zavartan h\u00fazkodta az egeret. Halv\u00e1ny arca eg\u00e9szen kipirult.
\n\u2013 Kicsit kinagy\u00edtottam. Akkor belev\u00e1gunk?
\nEz a kedves\/f\u00e9lszeg k\u00e9rd\u00e9s mindent eld\u00f6nt\u00f6tt. Attila belemosolygott az asszony riadt szemeibe, \u00e1tny\u00falva az asztalon sz\u00e9p lassan megfogta a kez\u00e9t, \u00e9s belecs\u00f3kolt a tenyer\u00e9be.
\n\u2013 Bele\u2026Nincs m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1sunk\u2026.
\n\u2013 Istenem – suttogta a n\u0151. – Mit csin\u00e1lunk?
\n\u2013 Fogalmam sincs\u2026
\nAz asszony fel\u00e1llt, l\u00e1that\u00f3an kib\u00edrhatatlan volt ez a fojt\u00f3, t\u00f6m\u00e9ny v\u00e1gy, ami az asztaln\u00e1l viharzott. Attila is fel\u00e1llt, \u00e1t\u00f6lelte.
\n\u2013 A gyerekek\u2026 – suttogta.
\n\u2013 Igen\u2026\u00e9desek\u2026mint te\u2026
\n\u2013 Nem erre gondoltam\u2026Bej\u00f6hetnek\u2026\u00c9s egy\u00e9bk\u00e9nt is\u2026ennek semmi \u00e9rtelme\u2026.
\n\u2013 M\u00e9rt k\u00e9ne, hogy legyen?
\nA n\u0151 felnevetett, kicsit szomor\u00faan, azt\u00e1n gyeng\u00e9den lefejtette a derek\u00e1r\u00f3l Attila kez\u00e9t, \u00e9s azt mondta:
\n\u2013 Musz\u00e1j innom valamit. Egy kis v\u00f6r\u00f6sbort\u2026? – L\u00e1that\u00f3an sem a mag\u00e1z\u00e1sra, sem a tegez\u00e9sre nem tudta mag\u00e1t r\u00e1venni.
\n\u2013 J\u00f3, k\u00e9rek egy kicsit\u2026 R\u00e1n\u00e9zek addig erre a lev\u00e9lre..
\nAhogy kiment, Attil\u00e1ra r\u00e1zuhant a k\u00e9tely. Minek tette, j\u00f3kor tette, mit gondol kint az asszony? Ami t\u00f6rt\u00e9nt, nem f\u00fcgg\u00f6tt t\u0151le, b\u00e1r egybev\u00e1gott az alapvet\u0151 t\u00f6rekv\u00e9ssel, amely miatt ennek a h\u00e1znak a k\u00fcsz\u00f6b\u00e9t \u00e1tl\u00e9pte. A f\u00e9rfit ugyanakkor megijesztette az eg\u00e9sz sodr\u00f3 spontaneit\u00e1sa, amin AKKOR nem volt semmi hatalma. De MOST kell, hogy legyen Pr\u00f3b\u00e1lta h\u00e1t \u00e9rtelmezni, am\u00edg kint az asszony t\u00fals\u00e1gosan is hosszan bajl\u00f3dott egy v\u00f6r\u00f6sbor kinyit\u00e1s\u00e1val \u00e9s poh\u00e1rba t\u00f6lt\u00e9s\u00e9vel. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u0151 is \u00e9pp\u00fagy id\u0151t akart nyerni. \u00e9s ez megint felkorb\u00e1csolta Attila m\u00e1r-m\u00e1r beteges hi\u00fas\u00e1g\u00e1t.
\nNa j\u00f3\u2026 h\u00e1t tudja\u2026 tudja az asszony, hogy szereti\u2026nem ne ess\u00fcnk t\u00falz\u00e1sba, vonz\u00f3dik hozz\u00e1. \u00e9s hogy ez ford\u00edtva is \u00edgy van, nem vit\u00e1s. De tal\u00e1n most ott kinn az els\u0151 korty v\u00f6r\u00f6s borral lenyeli ezt a hirtelen szenved\u00e9lyt is abba a min\u0151s\u00e9gi borokhoz szokott gyomr\u00e1ba. Egy cs\u00f3k a teny\u00e9rbe, egy \u00f6lel\u00e9s, ez kev\u00e9s. Ezt m\u00e9g el lehet bagatelliz\u00e1lni, erre m\u00e9g lehet legyinteni. K\u00e9zzelfoghat\u00f3, egy\u00e9rtelm\u0171 jel\u00e9t kell adnia annak, hogy nemcsak elfogadta, hanem igaz\u00e1b\u00f3l v\u00e1rta \u00e9s akarta, hogy ez t\u00f6rt\u00e9njen. Kell, hogy err\u0151l bizonyoss\u00e1got szerezzen. M\u00e9gpedig miel\u0151tt ma elmegy innen. M\u00e9g nem tudta, hogyan, de meg kell lennie. Addig is \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, t\u00e9nyleg r\u00e1n\u00e9z arra a lev\u00e9lre.
\nValami eur\u00f3pai uni\u00f3s k\u00fcld\u00f6tts\u00e9g – projektellen\u0151rz\u00e9s, mellesleg n\u00e9mi kultur\u00e1lis cserekapcsolat lehet\u0151s\u00e9g\u00e9vel. A leford\u00edt\u00e1sa nem okozott k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb gondot, \u00e9s \u00e9pp \u00e1tfutotta, amikor az asszony bel\u00e9pett, \u00e9s letette a borospohar\u00e1t az asztalra. Remegett a keze, \u00e9s Attila nem tudta, mit mondhatna azon k\u00edv\u00fcl, hogy te \u00e9des\u2026 de azt nem mondhatja, azt nem\u2026<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Szombaton az \u00e1tlagosn\u00e1l hosszabban foglalkozott a k\u00fclsej\u00e9vel indul\u00e1s el\u0151tt, \u00e9s k\u00e9sett kicsit — csak \u00fagy a mihez tart\u00e1s v\u00e9gett. Andika kis kab\u00e1tk\u00e1j\u00e1ban ott kandik\u00e1lt ki az utc\u00e1ra a ker\u00edt\u00e9s m\u00f6g\u00fcl, \u00e9s h\u00e1trakiab\u00e1lt: \u2013 Mondtam, Gabi, hogy j\u00f6nni fog! Az asszony a szobaajt\u00f3ban \u00e1llt, arca halv\u00e1ny \u00e9s kicsit f\u00e1radt volt. Nem volt rajta fest\u00e9k, \u00e9s nagyon […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97145","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97145","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97145"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97145\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97145"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97145"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97145"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}