Szigetin\u00e9t viszont elker\u00fclte az \u00e1lom. \u00c9bren volt szombat \u00e9jjel, \u00e9s \u00f6sszeugrott sz\u00edvvel-gyomorral, ragyog\u00f3, karik\u00e1s szemekkel n\u00e9zett a s\u00f6t\u00e9tbe hajnalig, \u00e9s \u00e9bren volt vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n is. Nemcsak az\u00e9rt, mert \u00e1ltal\u00e1ban nem aludt d\u00e9lut\u00e1n, \u00e9s ha \u00e9ppen m\u00e9gis, hamar ott k\u00f6t\u00f6tt volna ki mellette vagy Andika, vagy G\u00e1borka, vagy mindkett\u0151. Vend\u00e9g\u00fck volt, aki el\u00e9g nehezen \u00e1llt fel a fotelb\u0151l: az any\u00f3sa.
\nAz asszony havonta egyszer j\u00f6tt hozz\u00e1juk eb\u00e9dre. J\u00f6t,t \u00e9s f\u0151z\u00f6tt, \u00e9s besz\u00e9lt. \u00c1ltal\u00e1ban Ildinek – fi\u00e1nak, aki \u201enagy ember lett\u201d, mindig volt \u00e9ppen valami s\u00fcrg\u0151s int\u00e9znival\u00f3ja a laptopj\u00e1n. Most is az asztal ter\u00edt\u0151j\u00e9t sim\u00edtgatva \u00fclt az eb\u00e9d romjai felett, \u00e9s a fej\u00e9t cs\u00f3v\u00e1lta a meny\u00e9nek:
\n\u2013 Annyit dolgozik, szeg\u00e9ny. Ki fog mer\u00fclni. Mondd m\u00e1r neki, Ildik\u00e9m, hogy legal\u00e1bb h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n laz\u00edtson egy kicsit…
\nIldi b\u00f3lintott, figyelmetlen\u00fcl \u00e9s \u00e1lnokul. Esz\u00e9be sem jutott b\u00e1rmi ilyesmit mondani a f\u00e9rj\u00e9nek, aki bizony\u00e1rra sz\u00f6rf\u00f6lt a neten. Mint annyiszor, most is megsajn\u00e1lta az asszonyt, akit nyilv\u00e1nval\u00f3an sz\u00e9gyell a fia, s besz\u00e9lgetett vele helyette is, \u00e1mb\u00e1r ez egyszer ez el\u00e9g gyatr\u00e1n siker\u00fclt, s azon kapta mag\u00e1t, hogy g\u00e9piesen mosolyog \u00e9s b\u00f3logat, mik\u00f6zben fogalma sincs, mit mond az any\u00f3s.
\n\u2013Rendeljek nektek is? – \u00faszott be sz\u00f3rakozott agy\u00e1ba a k\u00e9rd\u00e9s, amire – riadt fel – nem lehet b\u00f3lintani. Megr\u00e1zk\u00f3dott, \u00e9s igyekezett visszahozni mag\u00e1t a konyhaasztalhoz, amelynek a m\u00e1sik oldal\u00e1n egy k\u00e9szs\u00e9ges asszonyi szemp\u00e1r v\u00e1rta v\u00e1lasz\u00e1t.
\n\u2013 Bocs\u00e1nat\u2026 kicsit elgondolkoztam\u2026 Mit is?
\n\u2013 Piros paprik\u00e1t. Az Ic\u00e1t\u00f3l\u2026 tudod, a 2 emeleti szomsz\u00e9dt\u00f3l. A fia hozza Kalocs\u00e1r\u00f3l.
\n\u2013 Ja persze – b\u00f3lintott Ildi.
\n\u2013 Na\u2026\u2013 \u00e1llt fel az any\u00f3s -, leszedem az asztalt, Ildik\u00e9m. Te csak maradj, dolgozol te eleget.
\nIlyenkor Ildi \u00e1ltal\u00e1ban tiltakozni szokott, csak megszok\u00e1sb\u00f3l persze, mert egyr\u00e9szt j\u00f3lesett pihennie, m\u00e1sr\u00e9szt any\u00f3s\u00e1nak j\u00f3lesett hasznosnak \u00e9s valamennyire otthon \u00e9reznie mag\u00e1t ebben a puccos konyh\u00e1ban. De Ildinek most m\u00e9g erre a halv\u00e1ny, rutinos k\u00e9pmutat\u00e1sra sem volt energi\u00e1ja, mert a telefonja jelzett, \u00e9s l\u00e1tta, hogy a facebookon Attila \u00e9pp bejel\u00f6lte ismer\u0151snek.
\n\u2013 \u00c1lland\u00f3n pittyegnek ezek a nyavaly\u00e1k\u2026 \u2013 jgyezte meg az any\u00f3sa, \u00e9s Ildi \u00fagy \u00e9rezte, jogy mindent tud. De mi mindent? \u00c9s m\u00e9rt esik most oly nehez\u00e9re besz\u00e9lgetnie ezzel az asszonnyal? M\u00e9rt mindig neki kell tartani a frontot?
\n\u2013 Igyunk egy k\u00e1v\u00e9t? – k\u00e9rdezte azt\u00e1n, \u00e9s a telefonj\u00e1t a nadr\u00e1gzseb\u00e9be s\u00fcllyesztette. Majd.. . Any\u00f3sa egy pillanatra abbahagyta a t\u00e1ny\u00e9rok mosogat\u00f3g\u00e9pbe pakol\u00e1s\u00e1t, feln\u00e9zett, kicsit visszanyerve t\u00f6r\u00e9keny biztons\u00e1g\u00e9rzet\u00e9t.
\n\u2013 Igen, az j\u00f3 \u00f6tlet. Megk\u00e9rdezed Csabit, k\u00e9r-e?
\nIldi b\u00f3lintott, \u00e9s bement a nappaliba:
\n\u2013 A j\u00f3 isten \u00e1ldjon meg, szakadj m\u00e1r le a g\u00e9pr\u0151l, itt van az \u00e9desany\u00e1d – mondta, \u00e9s \u00e9pp\u00fagy meglep\u0151d\u00f6tt ezen az inger\u00fclt mondaton, mint a f\u00e9rje.
\n\u2013 Mert mi van? – k\u00e9rdezte Szigeti.
\n\u2013 Az van, hogy itt \u00fclsz m\u00e1r egy \u00f3r\u00e1ja, mik\u00f6zben itt van az any\u00e1d. \u2026 – Azt\u00e1n hirtelen elt\u0171nt bel\u0151le minden indulat. Lecsillapodva hozz\u00e1tette: – Mindj\u00e1rt f\u0151z\u00fcnk egy k\u00e1v\u00e9t, \u00e9s ha bej\u00f6v\u00fcnk, l\u00e9gy sz\u00edves. besz\u00e9lgess m\u00e1r vele.
\n\u2013 Mindig szoktam.
\n\u2013 Sose szokt\u00e1l.
\nLegy\u00fcnk m\u00e9lt\u00e1nyosak: ezen a d\u00e9lut\u00e1non Szigeti Csaba t\u00fall\u00e9pte a szok\u00e1sos kommunik\u00e1ci\u00f3s hagyom\u00e1nyt. A laptopja tetej\u00e9t lejjebb hajtva igyekezett besz\u00e9lget\u00e9st kezdem\u00e9nyezni anyj\u00e1val, akit ez m\u00e9lyen zavarba ejtett. M\u00e1r olyan r\u00e9gen nem t\u00f6rt\u00e9nt ilyesmi, hogy elv\u00e9tette a m\u00e9rt\u00e9ket: t\u00fals\u00e1gosan b\u0151besz\u00e9d\u0171 lett. Azt\u00e1n szavai kusz\u00e1n kihajt\u00f3 dzsungel\u00e9ben elt\u00e9vedve, egyre elveszettebbnek \u00e9rezte mag\u00e1t. A szokottn\u00e1l hamarabb elb\u00facs\u00fazott. Miut\u00e1n kik\u00eds\u00e9rte, Szigeti azt mondta Ildinek:
\n\u2013 Na, h\u00e1t ez\u00e9rt nem er\u0151ltetem a besz\u00e9lget\u00e9st.
\nDe Ildi m\u00e1r ezt nem nagyon hallotta. \u00c9ppen k\u00e9sz\u00fclt bemenni \u201eolvasni\u201d a szob\u00e1ba. A f\u00e9rj visszatelepedett a laptopja el\u00e9, \u00e9s ami azt illeti, feles\u00e9ge is \u00e9ppen a digit\u00e1lis vil\u00e1got p\u00e1szt\u00e1zta az \u00e1gyra fek\u00fcdve. \u2026 Nem volt valami nagy facebook rajong\u00f3, volt profilk\u00e9pe a gyerekekkel, \u00e9s n\u00e9ha haszn\u00e1lta a messengert. Ismer\u0151sei j\u00f3r\u00e9szt Csaba ismer\u0151sei is voltak. Kis dobban\u00e1ssal a sz\u00edv\u00e9ben most befogadta ebbe a k\u00f6rbe Attil\u00e1t is, \u00e9s azon nyomban r\u00e1ment a Facebook oldal\u00e1ra. Olyan \u00f3vatoskodva n\u00e9zte a k\u00e9peit, mintha valaki figyeln\u00e9, \u00e9s helytelen\u00edten\u00e9, amit tesz. Voltak fot\u00f3k csal\u00e1ddal, l\u00e1nyokkal. Fiatalabbak voltak n\u00e1la, p\u00f3zoltak, nyelvet ny\u00fajtottak, grimaszoltak. Attila is. Elkedvetlenedett\u2026 J\u00e9zus, h\u00e1t mit k\u00e9pzelt? Kil\u00e9pett a facebookb\u00f3l, lez\u00e1rta g\u00e9pet. H\u00e1trad\u0151lt. N\u00e9zte a plafont. Azt\u00e1n meghallotta f\u00e9rje l\u00e9pteit. Lehunyta a szem\u00e9t. Szigeti benyitott:
\n\u2013 Alszol? – k\u00e9rdezte. M\u00f6g\u00f6tte ott toporgott G\u00e1borka. \u2013 Anyu elaludt, hagyjuk pihenni – s\u00fagta neki az apja, miel\u0151tt beh\u00fazta az ajt\u00f3t
\nDe pihen\u00e9sr\u0151l sz\u00f3 sem volt, Ildi szem\u00e9b\u0151l sziv\u00e1rgott a k\u00f6nny.<\/p>\n
(Sz\u00f3val a l\u00e9t \u00e9des k\u00f6nny\u0171s\u00e9ge egyr\u00e9szr\u0151l, \u00e9s sziv\u00e1rg\u00f3 k\u00f6nnyek a m\u00e1sik oldalon\u2026 Ugyanarr\u00f3l a t\u0151r\u0151l fakadva\u2026 – h\u00e1t m\u00e9g mondja valaki, hogy nem bonyolult dolog a szerelem\u2026 Azt\u00e1n j\u00f6n a hogyan tov\u00e1bb, mert elviekben persze tudjuk, mit minek kell k\u00f6vetnie – \u00e9rint\u00e9st \u00e9rint\u00e9snek, a felgy\u00fal\u00f3 szenved\u00e9lyt a beteljes\u00fcl\u00e9snek. Na de mikor \u00e9s hogyan? Ha a m\u00e1snap vil\u00e1ga r\u00e1hull a kisasztalra, amely f\u00f6l\u00f6tt Attila belecs\u00f3kolt az asszony tenyer\u00e9be, ott van-e m\u00e9g rajta annak a pillanatnak a f\u00e9nye? \u00c9s ha az egyik\u0151j\u00fck l\u00e1tja is m\u00e9g, vajon biztos lehet benne, hogy a m\u00e1sik is l\u00e1tja? \u00c9s ha nem tudja, mer-e \u00fajra k\u00f6zel\u00edteni? Ezernyi k\u00e9rd\u00e9s\u2026 \u00e9s a l\u00e9t k\u00f6nny\u0171s\u00e9ge odavan\u2026 \u00e9rzi ezt Attila is. Ez\u00e9rt h\u00edvja seg\u00edts\u00e9g\u00fcl a virtualit\u00e1st.
\nAzt\u00e1n amikor – k\u00e9t \u00f3r\u00e1val k\u00e9s\u0151bb, amit el\u00e9g nehezen visel a b\u00fcszkes\u00e9ge – az asszony visszaigazolja az ismerets\u00e9get, nem igaz\u00e1n tudja, mit is tegyen. Egy biztos: itt lopott cs\u00f3kok, kapualjba h\u00faz\u00f3d\u00f3 \u00f6lelkez\u00e9sek sz\u00f3ba sem j\u00f6hetnek. Minden vagy semm i- \u00fcl fel az \u00e1gy\u00e1n, amelyb\u0151l m\u00e1r minden melegs\u00e9g elillant. Meg kall kapnia, m\u00e1r nem kisgyerek, hogy \u00e1br\u00e1ndos szemmel v\u00e1gyakozzon. K\u00f6rben\u00e9z a szob\u00e1j\u00e1ban. Egy h\u00f3napja lakja, k\u00e9nyelmes a francia\u00e1gy, eg\u00e9sz\u00e9ben so-so. Kezdetnek j\u00f3 lesz. Akkor h\u00e1t\u2026 \u00e9s Attila \u00edrni kezd.)<\/p>\n
– \u00c9s te?- k\u00e9rdezte Szigetin\u00e9, mik\u00f6zben fel\u00fclt az \u00e1gyban, \u00e9s a p\u00e1rn\u00e1t a h\u00e1ta m\u00f6g\u00e9 gy\u0171rte. A k\u00e9rd\u00e9s Attil\u00e1nak sz\u00f3lt, aki \u00e9ppen a k\u00e1v\u00e9j\u00e1t hozta be. Egy h\u00f3napja voltak szeret\u0151k, \u00e9s az asszony sehol sem \u00e9rezte jobban otthon mag\u00e1t, mint ebben a f\u00e9lig berendezett kis garzonban. A leeresztett red\u0151ny\u00f6kt\u0151l f\u00e9lhom\u00e1lyos szob\u00e1ban eln\u00e9zte Attila fiatal, \u00e9des test\u00e9t, ahogy k\u00f6zeledett a k\u00e1v\u00e9val. Boldog volt \u00e9s b\u0171ntudatos. Most, hogy itt fek\u00fcdt, ink\u00e1bb csak boldog. F\u00e9l\u00f3ra m\u00falva, ha kil\u00e9p a decemberi est\u00e9be, \u00e9s haj\u00e1ba kap a hideg sz\u00e9l, a b\u0171ntudat lesz er\u0151sebb benne. De erre most nem akart gondolni A k\u00e9rd\u00e9se egy\u00e9bk\u00e9nt arra vonatkozott, Attila vesz-e mag\u00e1nak feny\u0151f\u00e1t. \u0150 ugyanis az\u00e9rt tudott elszabadulni, mert f\u00e9rje a gyerekekkel \u00e9pp azt v\u00e1lasztott a v\u00e1rosban, s \u0151 kapott az alkalmon, hogy \u00fagymond megvehesse mag\u00e1ban az aj\u00e1nd\u00e9kokat. A boltok helyett azonban az \u00fatja ide vezetett, \u00e9s aggaszt\u00f3an nem \u00e9rdekelt\u00e9k sem az aj\u00e1nd\u00e9kok, sem a kar\u00e1csony. Pontosabban az a kar\u00e1csony, amiben nem lesz benne ez a szoba, \u00e9s ez a fiatal f\u00e9rfi, aki az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9re \u00fclve fel\u00e9je ny\u00fajtotta a cs\u00e9sz\u00e9t.
\n– Vigy\u00e1zz, forr\u00f3 – mondta az asszonynak. Azut\u00e1n: – Nem veszek. Minek? \u00dagyis any\u00e1m\u00e9kn\u00e1l leszek.
\nEz f\u00e1jt, igen, f\u00e1jt Ildinek. Elk\u00e9pzelni ezt az oly szeretett f\u00e9rfit, amint az anyj\u00e1\u00e9k asztal\u00e1n\u00e1l eszi a hal\u00e1szl\u00e9t, ahelyett, hogy egy\u00fctt n\u00e9zn\u00e9k a feny\u0151fa\u00e9g\u0151k f\u00e9nyeit. Tudta, hogy nem lehet m\u00e1shogy, de akkor is f\u00e1jt. Az a t\u00e1rgyilagoss\u00e1g is, amivel mindezt Attila kimondta. Mintha neki ez nem lenne \u00fcgy. Tal\u00e1n nem is \u00fcgy\u2026 Ildi belekortyolt a k\u00e1v\u00e9j\u00e1ba, s\u00edrhatn\u00e9kja lett. M\u00e9g nagyon az elej\u00e9n tartottak, m\u00e9g nagyon szerelmes volt, \u00e9s a legkisebb dolog is kibillentette az egyens\u00faly\u00e1b\u00f3l. Attila meg\u00e9rezte az asszony cs\u00fcgged\u00e9s\u00e9t.
\n– Nyilv\u00e1n a legjobb az lenne, ha Veled\u2026 de ha nem lehet, akkor mindegy\u2026 – Azt\u00e1n maga fel\u00e9 ford\u00edtotta Szigetin\u00e9 arc\u00e1t. – Adj egy puszit, \u00e9s tess\u00e9k nekem \u00f6r\u00fclni.
\nAz asszony arca \u00fajra kiny\u00edlt, a mosoly elmosta az im\u00e9nti szomor\u00fas\u00e1got Attila a haj\u00e1t simogatta:
\n-Csak egy nap az is\u2026na j\u00f3, h\u00e1rom. Am\u00fagy sosem voltam nagyon oda a kar\u00e1csony\u00e9rt.
\n– Az\u00e9rt aj\u00e1nd\u00e9kozunk, ugye?
\nAttila keze meg\u00e1llt.
\n\u2013 Ha akarod\u2026 de ebben ti n\u0151k, sokkal jobbak vagytok. \u00c9s\u2026 – hirtelen elhallgatott.
\n\u2013 \u00c9s?
\n\u2013 \u00c9s csak valami szer\u00e9nyet.
\nAz asszony \u00e9rtette, mit akar mondani Attila. Tudta, hogy a f\u00e9rfi nem tud olyan b\u0151kez\u0171 gondtalans\u00e1ggal v\u00e1s\u00e1rolni, mint \u0151. De m\u00e9rt ne k\u00e9nyeztethetn\u00e9 azt, akit szeret? Amire gondolt, am\u00fagy sem csup\u00e1n aj\u00e1nd\u00e9k, \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt meg nincs jelent\u0151s\u00e9ge a p\u00e9nznek. De \u00edgy persze csak az gondolkozik, akinek V\u00e1radi\u00e9k a sz\u00fclei \u00e9s Szigeti a f\u00e9rje. Attila hom\u00e1lyosan sejtette ezt, kibontakozott az \u00f6lel\u00e9sb\u0151l, \u00e9s megkem\u00e9nyedett hangon azt mondta:
\n– Ne k\u00e9sz\u00fclj, k\u00e9rlek, semmi extr\u00e1ra, vagy ilyesmi. Azt tartogasd a csal\u00e1dnak.
\n– Most m\u00e9rt haragszol? \u2013 fonta a karjait a nyaka k\u00f6r\u00e9 az asszony. \u0150 m\u00e1r eld\u00f6nt\u00f6tte. \u00c9s Attila \u00f6r\u00fclni fog neki, m\u00e9gha most morcos is.
\nAttila nem felelt. Nem mintha nem tudta volna, m\u00e9rt haragszik. De azt m\u00e9gsem mondhatta, hogy t\u00e1rsadalmi igazs\u00e1gtalans\u00e1g. Ennek a d\u00e9lut\u00e1nnak a porcel\u00e1nboltj\u00e1ba nem trappolhatott be ezzel az elef\u00e1nttal. Kivette Ildi kez\u00e9b\u0151l az \u00fcres cs\u00e9sz\u00e9t.
\n– Az\u00e9rt haragszom, mert szalad az id\u0151. Ki k\u00e9ne haszn\u00e1lnunk, nem gondolod?
\nSzigetin\u00e9 az \u00f3r\u00e1j\u00e1ra n\u00e9zett. Volt m\u00e9g j\u00f3 10 perce\u2026<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Szigetin\u00e9t viszont elker\u00fclte az \u00e1lom. \u00c9bren volt szombat \u00e9jjel, \u00e9s \u00f6sszeugrott sz\u00edvvel-gyomorral, ragyog\u00f3, karik\u00e1s szemekkel n\u00e9zett a s\u00f6t\u00e9tbe hajnalig, \u00e9s \u00e9bren volt vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n is. Nemcsak az\u00e9rt, mert \u00e1ltal\u00e1ban nem aludt d\u00e9lut\u00e1n, \u00e9s ha \u00e9ppen m\u00e9gis, hamar ott k\u00f6t\u00f6tt volna ki mellette vagy Andika, vagy G\u00e1borka, vagy mindkett\u0151. Vend\u00e9g\u00fck volt, aki el\u00e9g nehezen \u00e1llt fel […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97186","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97186","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97186"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97186\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97186"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97186"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97186"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}