K\u00e9s\u0151bb, egy f\u00e9l\u00f3ra m\u00falva az asszony m\u00e1r hazafel\u00e9 vezetett. A h\u00e1zukhoz k\u00f6zeledve l\u00e1tta, hogy vil\u00e1gosak az ablakok. Amint le\u00e1ll\u00edtotta a motort, kicsit m\u00e9g \u00fclt a kocsiban, \u00e1tgondolta, mit is fog mondani. Igyekezett valamennyit megtartani az igazs\u00e1gb\u00f3l, \u00edgy k\u00f6nnyebb volt, \u00e9s nem is k\u00ednozta annyira a b\u0171ntudat. L\u00e1tta, ahogy a f\u00e9rje j\u00f6n ki, nyitja a kaput. Kisz\u00e1llt, \u00e9s nyitva hagyta a kocsi ajtaj\u00e1t.
\n– Be\u00e1llsz? – k\u00e9rdezte. Mi\u00f3ta nem \u00e9rdekelte, tesz-e, a f\u00e9rje sosem tett megjegyz\u00e9st. Egy\u00e1ltal\u00e1n, mostan\u00e1ban mintha k\u00e9szs\u00e9gesebb lett volna. Ment az aut\u00f3 ut\u00e1n, amelynek v\u00e1rosi vil\u00e1g\u00edt\u00e1sa \u00e9ppen r\u00e1esett a veranda korl\u00e1tj\u00e1hoz t\u00e1masztott feny\u0151f\u00e1ra. \u201eMeg kell dics\u00e9rnem – figyelmeztette mag\u00e1t az asszony.
\n– J\u00f3 nagy f\u00e1t vettetek – mondta. Ennyi telt t\u0151le, \u00c9s ez sem volt k\u00f6nny\u0171. Tudta, hogy a lelkesed\u00e9s l\u00e1that\u00f3 hi\u00e1nya \u2013 hiba. De k\u00e9ptelen volt lelkesedni.
\n– Igen\u2026 sok\u00e1ig v\u00e1logattunk. Mondjuk, nem akartam \u00e9ppen ennyire nagyot, de v\u00e9g\u00fcl is elf\u00e9r, hadd \u00f6r\u00fcljenek.
\n– Ja -\u2026 v\u00e9gszavazott Ildi, mik\u00f6zben leh\u00e1mozta mag\u00e1r\u00f3l a s\u00e1lat. Mindj\u00e1rt kirombolnak a gyerekek. Hirtelen azt \u00e9rezte, egyed\u00fcl akar lenni, \u00e9s ett\u0151l megr\u00e9m\u00fclt. Soha, semmilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt nem \u00edrhatja semmi fel\u00fcl, amit a gyermekei ir\u00e1nt \u00e9rez. Mi ez? De miel\u0151tt b\u00e1rmit is tiszt\u00e1zni tudott volna, m\u00e1r a nyak\u00e1ba csimpaszkodott Andika, G\u00e1borka pedig lelkesen magyar\u00e1zta, hogy \u0151 tal\u00e1lta a f\u00e1t. \u201eUgye, milyen sz\u00e9p? – k\u00e9rdezte azzal az \u00e1br\u00e1ndos tekintettel, amit annyira im\u00e1dott az anyja, \u00e9s amibe most alig mert belen\u00e9zni.
\nA b\u0171ntudat viharos er\u0151vel z\u00fagott v\u00e9gig rajta. Ezek a pillanatok voltak azok, amikor teljesen val\u00f3sz\u00edn\u0171tlenn\u00e9 v\u00e1lt az Attil\u00e1hoz f\u0171z\u0151d\u0151 kapcsolata, az pedig napn\u00e1l is vil\u00e1gosabbnak t\u0171nt, hogy nem \u00e9ri meg, \u00e9s v\u00e9get kell neki vetni. Vel\u00fck kellett volna menni, fogni a kicsik p\u00e1rn\u00e1s kis mancs\u00e1t, egy\u00fctt v\u00e1logatni\u2026 ehelyett\u2026 szinte belesz\u00e9d\u00fclt a sz\u00e9gyenbe. Le\u00fclt a nappaliban, lassan elcsitult az \u00e9rkez\u00e9se feletti \u00f6r\u00f6m, a gyerekek visszat\u00e9rtek az \u00e9pp n\u00e9zett rajzfilmhez. Szigeti is bej\u00f6tt.
\n– Na, vett\u00e9l valamit? \u2013 k\u00e9rdezte.
\n– Nem, igaz\u00e1b\u00f3l nem is volt kedvem, olyan nagy volt a t\u00f6meg. Csak kicsit n\u00e9zel\u0151dtem, meg s\u00e9t\u00e1ltam.
\n– Jobban j\u00e1rt\u00e1l volna akkor, ha vel\u00fcnk j\u00f6ssz – mondta a f\u00e9rfi, \u00e9s mintha remegett volna kicsit a hangja. Vagy csak k\u00e9pzel\u0151dik?
\n– Igen, ut\u00f3lag persze m\u00e1r okos az ember – s\u00f3hajtott az asszony, \u00e9s hirtelen fel\u00e1llt. \u00dagy \u00e9rezte, egy perc, \u00e9s el\u00e1rulja mag\u00e1t. – Megyek, sz\u00f3lok a gyerekeknek, most m\u00e1r f\u00fcr\u00f6dni\u00fck kell.
\n– Hadd n\u00e9zz\u00e9k v\u00e9gig – \u00e1ll\u00edtotta meg a f\u00e9rje szel\u00edden, megfogva a karj\u00e1t. Ett\u0151l a Szigetire oly kev\u00e9ss\u00e9 jellemz\u0151 gyeng\u00e9ds\u00e9gt\u0151l Ildi sik\u00edtani tudott volna. \u201eCsak nyugodtan\u201d – s\u00fagta mag\u00e1nak, de s\u00fagni k\u00f6nnyebb volt, mint megtenni, mert minden zsigere le akarta t\u00e9pni a f\u00e9rfi ujjait a karj\u00e1r\u00f3l.
\n– H\u00e1t j\u00f3 \u2013 pr\u00e9selte ki minden izm\u00e1t megfesz\u00edtve, \u00e9s arr\u00e9bb l\u00e9pett. Szigeti ujjai lev\u00e1ltak r\u00f3la. \u2013 Akkor m\u00e9g iszom egy poh\u00e1r bort. Te is k\u00e9rsz? \u201eK\u00e9szs\u00e9gesnek kell maradnom\u201d
\n– J\u00f3 – d\u0151lt h\u00e1tra a f\u00e9rfi a karossz\u00e9kben. Ildi \u00fagy \u00e9rezte, k\u00f6veti a szem\u00e9vel, ahogy kiment. \u201eTud valamit?\u201d – n\u00e9zett ki a konyhaablakon a s\u00f6t\u00e9t decemberi kertbe, nagy leveg\u0151ket v\u00e9ve.<\/p>\n
Szigeti nem tudott semmit, viszont \u00e9rzett. Ha megk\u00e9rdezte volna valaki, mit is, nem lett volna k\u00f6nny\u0171 r\u00e1 v\u00e1laszolnia. Legink\u00e1bb azt, hogy Ildi \u201elev\u00e1lt r\u00f3la\u201d. Valahogy furcs\u00e1n, idegen\u00fcl f\u00fcggetlen \u00e9s \u00e9rdektelen lett. Nem volt rajta fog\u00e1s. Az ismer\u0151s pontok, amelyeken kereszt\u00fcl hozz\u00e1 lehetett f\u00e9rni, elt\u0171ntek. Ez \u00faj volt, s egyre t\u00f6bbsz\u00f6r k\u00e9sztette a f\u00e9rfit t\u0171n\u0151d\u00e9sre a felismer\u00e9s, hogy Ildivel ritk\u00e1bban tal\u00e1lkozik k\u00f6z\u00f6s \u00e9let\u00fck megszokott \u00fatvonalain, p\u00e9ld\u00e1ul az \u00e1gyban\u2026 Mondjuk ott azt\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp nem tudtak tal\u00e1lkozni, m\u00e9g azel\u0151tt sem. S b\u00e1rmilyen k\u00e9ptelen\u00fcl hangzott, Szigetinek nem volt \u00edny\u00e9re, hogy Ildi \u00fajabban nem h\u00faz\u00f3dozott. Az a legy\u00fcnkakkort\u00falrajta lend\u00fclet, ahogyan az asszony egy-egy egy\u00fcttl\u00e9tnek nekidur\u00e1lta mag\u00e1t, nem az az \u00e9lvezetet nem rem\u00e9l\u0151 passzivit\u00e1s volt, amit a f\u00e9rfi megszokott nem t\u00fal hossz\u00fa \u00e9s nem t\u00fal \u00f6nzetlen aktusai sor\u00e1n. Ildi kor\u00e1bban is sokszor gondolt k\u00f6zben m\u00e1sra, de ez Szigetinek sosem t\u0171nt fel. Most viszont TUDTA, hogy \u00edgy van, \u00e9s hom\u00e1lyos r\u00e9m\u00fclet \u00faszott a test\u00e9be, mik\u00f6zben az v\u00e9gezte a dolg\u00e1t, \u00e9s a szexus siv\u00e1rs\u00e1g\u00e1ra fittyet h\u00e1nyva \u00e9lvezetet robbantott ki bel\u0151le. Azt\u00e1n az asszony megk\u00f6nnyebb\u00fclt elfordul\u00e1sa, \u00e9s az a nyomorult cs\u00f6nd\u2026 Nem lehetett nem \u00e9szrevenni, hogy valami itt IS megv\u00e1ltozott. \u00c9s ha ITT is, akkor\u2026 de nem, Szigeti ezt igaz\u00e1b\u00f3l nem nagyon tartotta val\u00f3sz\u00edn\u0171nek. Ugyan hol tal\u00e1lkozhatott volna m\u00e1s f\u00e9rfival? Ink\u00e1bb ki\u00e9g\u00e9sr\u0151l van sz\u00f3 – tal\u00e1n t\u00f6bb figyelmet k\u00e9ne ford\u00edtania Ildire. Miel\u0151tt elvadul.
\n\u00cdgy kezd\u0151d\u00f6tt meg az a v\u00e1ltoz\u00e1s a f\u00e9rfi viselked\u00e9s\u00e9ben, amit Ildi sz\u00e1mos apr\u00f3 dologban – be\u00e1ll\u00e1s a gar\u00e1zsba, szem\u00e9tkivitel, reggeli k\u00e1v\u00e9 elk\u00e9sz\u00edt\u00e9se, borkinyit\u00e1s-kit\u00f6lt\u00e9s, gyeng\u00e9d mozdulatok – \u00e9rz\u00e9kelt, \u00e9s szikr\u00e1nyit sem \u00e9rt\u00e9kelt. Az igazat megvallva. \u00e9pp ellenkez\u0151leg. Csak m\u00e9g ideges\u00edt\u0151bb lett t\u0151le a f\u00e9rje, hiszen pontosan tudta e gesztusok c\u00e9lj\u00e1t – \u00e9s azt is, hogy a f\u00e9rfi azt semmilyen m\u00f3don nem \u00e9rheti el. Ideges\u00edtette, hogy Szigeti azt hiszi, b\u00e1rmit is tehet az ellen az \u00e9dess\u00e9g ellen, ami benne van \u00e9s \u00e1rad, \u00e9s t\u00falfolyik mindenen – h\u00e1zast\u00e1rsi h\u0171s\u00e9gen, csal\u00e1di b\u00e9k\u00e9n, biztons\u00e1gon, t\u00e1rsadalmi konvenci\u00f3kon. A legt\u00f6bb, amire k\u00e9pes volt, hogy igyekezett elfojtani a benne l\u00e9v\u0151 inger\u00fclts\u00e9get, mik\u00f6zben a f\u00e9rfi megk\u00e9rdezte, k\u00e9r-e k\u00e1v\u00e9t. Komoly er\u0151fesz\u00edt\u00e9s\u00e9be ker\u00fclt, hogy ne v\u00e1gja oda: ne er\u0151lk\u00f6dj\u00f6n, eddig se tette. Tudta, hogy el\u0151bb-ut\u00f3bb erre sem lesz k\u00e9pes. F\u00e9lt ett\u0151l pillanatt\u00f3l. Mert akkor, akkor d\u00f6nteni kell. \u00c9s arra nem \u00e1llt k\u00e9szen.
\n\u00cdgy azt\u00e1n ker\u00fclgett\u00e9k egym\u00e1st a valaha oly biztons\u00e1gos otthon aknamez\u0151in, egyel\u0151re nagyon vigy\u00e1zva arra, hogy nehogy egy akn\u00e1ra r\u00e1l\u00e9pjenek. De f\u00e1radtak a megfesz\u00edtett izmok, s egyre sz\u0171k\u00f6sebbnek tetszett az \u00edgy bej\u00e1rhat\u00f3 ter\u00fclet. K\u00f6zben n\u00e9ha megpihentek, de m\u00e1r sosem egym\u00e1s oldal\u00e1n, s\u0151t a leggyakrabban a h\u00e1znak nem is ugyanazon r\u00e9sz\u00e9ben. Szigeti t\u00f6bbet foglalkozott a gyerekekkel, akik mintegy bombabiztos biztos\u00edt\u00e9kai voltak annak, hogy semmi drasztikus v\u00e1ltoz\u00e1s nem t\u00f6rt\u00e9nhet. Ildi pedig sokat olvasott \u00e9s felt\u0171n\u0151en sokat netezett. Gyakran posztolt ezt-azt abban a rem\u00e9nyben, hogy a f\u00e9rje is l\u00e1tja, \u00e9s konstat\u00e1lja, hogy a feles\u00e9ge a facebook rabja lett az otthonl\u00e9t alatt. M\u00edg gy\u0171ltek a l\u00e1jkok, \u0151 Attil\u00e1val besz\u00e9lgetett a Messengeren.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" K\u00e9s\u0151bb, egy f\u00e9l\u00f3ra m\u00falva az asszony m\u00e1r hazafel\u00e9 vezetett. A h\u00e1zukhoz k\u00f6zeledve l\u00e1tta, hogy vil\u00e1gosak az ablakok. Amint le\u00e1ll\u00edtotta a motort, kicsit m\u00e9g \u00fclt a kocsiban, \u00e1tgondolta, mit is fog mondani. Igyekezett valamennyit megtartani az igazs\u00e1gb\u00f3l, \u00edgy k\u00f6nnyebb volt, \u00e9s nem is k\u00ednozta annyira a b\u0171ntudat. L\u00e1tta, ahogy a f\u00e9rje j\u00f6n ki, nyitja a kaput. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97210","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97210","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97210"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97210\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97210"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97210"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97210"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}