K\u00fcl\u00f6n\u00f6s, hogy m\u00e9g aznap este Kuna Imre feles\u00e9ge is ugyanerre k\u00e9rte Attil\u00e1t, amikor felh\u00edvta.
\n\u2013 Besz\u00e9lj vele. Napok \u00f3ta nem alszik.
\n\u2013 Tudod adni?
\n\u2013Most nem. A besz\u00e9d\u00e9t \u00edrja a tan\u00e9vz\u00e1r\u00f3ra.
\n\u2013 Besz\u00e9d\u00e9t?
\n\u2013 Igen. A fej\u00e9be vette, hogy ott mindent elmond. Besz\u00e9ld le r\u00f3la. J\u00f3, bukjon meg az a gyerek, meg\u00e9rdemli. De ennyi. Nem szeretn\u00e9m, ha m\u00e9g h\u00f3napokig ezen fesz\u00fclne. Alig eszik.
\n\u2013 J\u00f3, akkor k\u00e9s\u0151bb felh\u00edvom. Estefel\u00e9.
\nDe este Kuna Imre nem vette fel a telefont. \u00c9s Attila t\u00f6bbet nem pr\u00f3b\u00e1lkozott.<\/p>\n
A m\u00e1jus korai meleggel \u00e9s fullaszt\u00f3 vir\u00e1gillattal \u00e9rkezett. A v\u00e9gz\u0151s\u00f6k oszt\u00e1lyoz\u00f3 konferenci\u00e1ja el\u0151tt Kuna Imre n\u00e9h\u00e1nyszor m\u00e9g megfordult az igazgat\u00f3i irod\u00e1ban. Kiss Szabolcs m\u00e1r nem j\u00e1rt be az utols\u00f3 h\u00e9ten az \u00f3r\u00e1kra. Az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k f\u00e1sultan konstat\u00e1lta, \u00e9s igazolta a hi\u00e1nyz\u00e1st. Belef\u00e1radt a hetek \u00f3ta tart\u00f3 egyeztet\u00e9sbe az igazgat\u00f3val, a sz\u00fcl\u0151vel, a gyerekkel \u00e9s Kuna Imr\u00e9vel, akire titokban neheztelt, hogy ennyire fafej\u0171. Kiss Szabolcs v\u00e9g\u00fcl megbukott irodalomb\u00f3l. Az oszt\u00e1lyoz\u00f3 konferencia ut\u00e1n mindenki sietett haza, hogy kell\u0151k\u00e9pp tudja fogadni este a szeren\u00e1doz\u00f3kat.
\nKuna Imre hobbij\u00e1ra este 10 k\u00f6r\u00fcl, lovaskocsin \u00e9rtek ki a kicsit m\u00e1r kapatos gyerekek. Kiss Szabolcs nem tartott vel\u00fck. A kert k\u00f6zep\u00e9n fel\u00e1ll\u00edtott nagy asztalon a szendvicsek \u00e9s meggyes pite mellett ott \u00e1lltak a pezsg\u0151s poharak. \u00c9pp csak egy ujjnyi jutott mindenkinek, de volt h\u00e1zi m\u00e1lnasz\u00f6rp is. A di\u00e1kok kicsit megillet\u0151d\u00f6tten kocintottak a tan\u00e1r \u00farral, aki mondott n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t meghatott hangon, \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n Kosztol\u00e1nyit id\u00e9zte. Azt\u00e1n a gyerekek egy r\u00e9sze F\u00fcg\u00e9vel j\u00e1tszott, a t\u00f6bbiek a tan\u00e1r \u00far biztat\u00e1s\u00e1ra orgon\u00e1t szedtek, n\u00e9h\u00e1nyan pedig megvallott\u00e1k Kuna Imr\u00e9nek, milyen nagy \u00e9lm\u00e9ny volt ott lenni az \u00f3r\u00e1in. Sok\u00e1ig nem maradhattak: m\u00e9g mentek az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6kh\u00f6z.
\n\u2013 Az\u00e9rt eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rhettek volna – jegyezte meg Kuna Imre feles\u00e9ge, mik\u00f6zben leszedte az asztalt.
\n\u2013 Kik? – k\u00e9rdezte a f\u00e9rje sz\u00f3rakozottan. M\u00e1mor\u00edt\u00f3, csillagf\u00e9nyes \u00e9jszaka volt, m\u00e9g ott keringett a kertben az ifj\u00fas\u00e1g t\u00fcnd\u00e9ri aur\u00e1ja. A tan\u00e1r \u00far megindult volt \u00e9s boldog.
\n\u2013 H\u00e1t, akik bel\u00e1jkolt\u00e1k.
\n\u2013 Nem sz\u00e1m\u00edt – mondta Kuna Imre. El\u0151sz\u00f6r sajn\u00e1lta Kiss Szabolcsot. De azt tov\u00e1bbra sem, hogy megbuktatta.
\nEzen az sem v\u00e1ltoztatott, hogy a ballag\u00e1si \u00fcnneps\u00e9get k\u00f6vet\u0151en, az iskola udvar\u00e1n Szabolcs apja meg\u00e1ll\u00edtotta, \u00e9s biztos\u00edtotta arr\u00f3l, hogy meg fogja b\u00e1nni, amit a fi\u00e1val tett.
\n– Nem hinn\u00e9m -felelte a tan\u00e1r \u00far nyugodtan, de nem volt nyugodt. Azt\u00e1n a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9t elej\u00e9n kider\u00fclt, hogy az \u00e1ltala vezetett ifj\u00fas\u00e1gi amat\u0151r focicsapat az id\u00e9n nem kap t\u00e1mogat\u00e1st az \u00f6nkorm\u00e1nyzatt\u00f3l. Kuna Imre elolvasta az indokl\u00e1st, \u00e9s ki\u00fclt a kertbe egy poh\u00e1r borral. B\u00e1r igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e1r elengedte azt, hogy a tan\u00e9vz\u00e1r\u00f3n felsz\u00f3laljon, most \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, m\u00e9gis megteszi. El\u0151vette a kor\u00e1bban meg\u00edrt v\u00e1zlatot, \u00e9s \u00fajra fogalmazta.<\/p>\n
Nagy h\u0151s\u00e9g volt a tan\u00e9vz\u00e1r\u00f3 \u00e9rtekezlet napj\u00e1n, a be\u00e1ll\u00edtott ventil\u00e1torok se sokat jav\u00edtottak a helyzeten. Mindenki t\u00fcrelmetlen\u00fcl v\u00e1rta, hogy v\u00e9ge legyen, addig is marad\u00e9k lapokkal legyezt\u00e9k magukat, n\u00e9h\u00e1nyan takar\u00e1sban sms-t \u00edrtak, facebookoztak. Attila Kuna Imre mellett \u00fclt. Hallotta, ahogy s\u00f3hajtozik, f\u00e9szkel\u0151dik, azt\u00e1n a karja a magasba lend\u00fclt. Kezdetben remeg\u0151 hangja egyre jobban meger\u0151s\u00f6d\u00f6tt, ahogy t\u00e9nyszer\u0171en felsorolta, mi is t\u00f6rt\u00e9nt vele az elm\u00falt hetekben. B\u00e1r a t\u00f6bbs\u00e9g nyilv\u00e1nval\u00f3an tudott a dologr\u00f3l, ilyen m\u00e9lys\u00e9gekben \u00e9s ilyen tiszt\u00e1n most vil\u00e1glott el\u0151 a gyal\u00e1zat, ami kolleg\u00e1jukkal megesett. Az \u0151t \u00e9rt folyamatos presszi\u00f3, a telefonok, a fenyeget\u00e9s, az elmaradt \u00f6nkorm\u00e1nyzati t\u00e1mogat\u00e1s t\u00e9ny\u00e9nek, de legf\u0151k\u00e9ppen m\u00e1skor oly b\u00e9k\u00e9s, csendes koll\u00e9g\u00e1juk megsov\u00e1nyodott, kipirosodott arc\u00e1nak el kellett volna sodornia minden egyebet. De a felsz\u00f3lal\u00e1st k\u00f6vet\u0151 d\u00f6bbent csend ut\u00e1n valaki a menzai beoszt\u00e1s egyszer\u0171s\u00edt\u00e9s\u00e9vel rukkolt el\u0151, \u00e9s ebb\u0151l par\u00e1zs vita kerekedett…
\nAttila f\u00e1j\u00f3 sz\u00edvvel n\u00e9zte, ahogy Kuna Imre remeg\u0151 k\u00e9zzel elteszi az aktat\u00e1sk\u00e1j\u00e1ba a v\u00e1zlatot, amibe egy\u00e9bk\u00e9nt nem n\u00e9zett bele. Kereste a tekintet\u00e9t, hogy belehunyorogjon, ha m\u00e1r \u0151 is nyomorultul hallgatott. De Kuna Imre a t\u00e1ska csatj\u00e1val bajl\u00f3dott. Attila tudta, hogy a tan\u00e1r \u00far m\u00e9lys\u00e9gesen csal\u00f3dott. Hogy azt rem\u00e9lte, ezen a mikroszinten m\u00e9giscsak meg\u00e9lhet valami szolidarit\u00e1st, \u00e9s n\u00e9mi j\u00f3v\u00e1t\u00e9telt kap ebben a l\u00e9gkondit soha nem rem\u00e9l\u0151 teremben azokt\u00f3l, akikkel \u00e9vtizedek \u00f3ta dolgozik, \u00e9s akik ismerik, \u00e9s mindent l\u00e1ttak.
\nHa csal\u00f3dott is volt Kuna Imre, nem mutatta. R\u00e9szt vett az \u00e9rtekezlet ut\u00e1ni eb\u00e9den, \u00e9s – ugyan piros foltos nyakkal, de – k\u00e9szs\u00e9gesen elmondta, mit tervez a ny\u00e1rra. Azt tal\u00e1n megjegyezhetj\u00fck, hogy erre meglep\u0151en sokan voltak k\u00edv\u00e1ncsiak…<\/p>\n
Miut\u00e1n j\u00f3l ismerj\u00fck Attila b\u00fcszke, \u00f6ntudatos term\u00e9szet\u00e9t, \u00e9s azt, hogy igencsak k\u00e9nyes az igazs\u00e1g dolg\u00e1ban, jogosan tessz\u00fck fel a k\u00e9rd\u00e9st: m\u00e9rt hallgatott? \u00c9s persze a v\u00e1laszt is tudjuk – szint\u00e9n Attila ismeret\u00e9ben: \u0151 nemcsak Kuna Imr\u00e9nek akar j\u00f3v\u00e1t\u00e9telt, hanem mindenkinek, aki soha nem eszik \u00e9tteremben, vagy ha m\u00e9gis, az \u00e9tlapon a jobb oldalt n\u00e9zi el\u0151sz\u00f6r. Majd egyszer elmagyar\u00e1zza ezt a tan\u00e1r \u00farnak. De most nem h\u00edvhatja fel mag\u00e1ra a figyelmet. Gondolnia kell a j\u00f6v\u0151j\u00e9re.
\nAmely egy\u00e9bk\u00e9nt Ildi szem\u00e9ly\u00e9ben ott kopogtatott Attila garzonj\u00e1nak olajz\u00f6ld ajtaj\u00e1n k\u00e9t nappal a tan\u00e9vz\u00e1r\u00f3 ut\u00e1n. Hogy mi\u00e9rt kopogtatott az asszony, mik\u00f6zben volt kulcsa, arra tudjuk a v\u00e1laszt: Attila nem v\u00e1rta, aludt az els\u00f6t\u00e9t\u00edtett szob\u00e1ban, \u00e9s a kulcs\u00e1t nem vette ki a z\u00e1rb\u00f3l. Arra viszont nem, m\u00e9rt nem cs\u00f6ngetett kopogtat\u00e1s helyett. Ildi kor\u00e1bban is gyakran viselkedett \u00e9szszer\u0171tlen\u00fcl, \u00e9s ezen a szerelmes \u00e1llapot m\u00e9g csak rontott. Egy\u00e9bk\u00e9nt mindegy is… Attila \u00edgy is meghallotta a kopog\u00e1st, \u00e9s kinyitotta az ajt\u00f3t. Ahogy az asszony ott \u00e1llt k\u00f3cos, homlok\u00e1ba hull\u00f3 haj\u00e1val, hunyorg\u00f3 szemmel, \u00fagy has\u00edtott bele a sz\u0171k l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zi fordul\u00f3 pr\u00f3z\u00e1j\u00e1ba, mint egy Mozart et\u00fcd egy val\u00f3s\u00e1gshow nappalij\u00e1ba. Ildi alig kapott leveg\u0151t a szerelemt\u0151l. Attila f\u00e9lre\u00e9rtette:
\n– Valami baj van?
\n– Nem – mosolyodott el az asszony. \u2013 Beengedsz?
\nAttila kicsit zavartan felnevetett, \u00e9s betess\u00e9kelte a szob\u00e1ba, kettej\u00fck kis szerelmi f\u00e9szk\u00e9be, ami most az \u0151 egyszem\u00e9lyes \u00e9let\u00e9nek nyomait mutatta: az \u00e1gy mellett egy \u00fcres s\u00f3s mogyor\u00f3s zacsk\u00f3, egy k\u00e1v\u00e9s cs\u00e9sze, egy levetett zokni \u00e9s a k\u00f6nyv, amibe belealudt. Gyorsan pakolni kezdett, mintha rajtakapt\u00e1k volna valamin. Maga is meglep\u0151d\u00f6tt, hogy milyen fesz\u00fclt: azt hitte, enn\u00e9l m\u00e1r el\u0151bbre tart. Ildi el\u0151bbre tartott: \u0151 nem \u201efelm\u00e9rte a terepet\u201d, csak ott volt. Attila zavar\u00e1t viszont f\u00e9lre\u00e9rtette.
\n– Zavarok?
\nAttila, aki \u00e9ppen a konyh\u00e1ba tartott, lerakta a k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sz\u00e9t, \u00e9s az asszony el\u00e9 guggolt, aki a szoba egyetlen fotelj\u00e9ben \u00fclt, hirtelen elfogy\u00f3 kedvvel. Megfogta mind a k\u00e9t kez\u00e9t, \u00e9s a szem\u00e9be n\u00e9zett.
\n– Te engem sosem zavarsz, ezt verd ki abb\u00f3l a helyes kis fejedb\u0151l. Csak m\u00e9g fel kell \u00e9brednem.
\n– Akkor f\u0151z\u00f6k egy k\u00e1v\u00e9t, j\u00f3? – nyerte vissza az asszony a biztons\u00e1g\u00e9rzet\u00e9t. A szoba \u00fajra mindkettej\u00fck otthona volt.
\nK\u00e1v\u00e9z\u00e1s k\u00f6zben azt\u00e1n Ildi elmondta, m\u00e9rt is \u00e1ll\u00edtott be soron k\u00edv\u00fcl. A Nagy L\u00e1togat\u00e1s a V\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n a j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten lenne esed\u00e9kes. \u00c9s \u0150 nem egyed\u00fcl j\u00f6n, hanem sz\u00e1mos k\u00fclf\u00f6ldi befektet\u0151vel \u00e9s \u00fczletemberrel. Kellenek a tolm\u00e1csok. Na, nem a szaktolm\u00e1csol\u00e1shoz, hanem el\u0151tte-ut\u00e1na – kalauzolni, logisztik\u00e1zni, a fogad\u00e1son a k\u00f6zelben lenni, ha b\u00e1rmire sz\u00fcks\u00e9g lenne. Szerinte be tudn\u00e1 aj\u00e1nlani Csab\u00e1nak. Igazs\u00e1g szerint Csaba maga eml\u00edtette meg, hogy Attil\u00e1t majd megk\u00e9rdezi. De azt\u00e1n annyiban maradt a dolog. De \u0151, Ildi \u00fajra r\u00e1k\u00e9rdez, ha Attila akarja. Nagyon j\u00f3 p\u00e9nz ez…
\nAttila \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen nemet akart mondani. Hi\u00e1ba, nem sz\u00edvta az anyatejjel mag\u00e1ba a karrierizmust, kellett egy kis id\u0151, am\u00edg felfogta ennek lehets\u00e9ges el\u0151nyeit. De m\u00e9g \u00edgy is szorongott – m\u00e9g soha nem csin\u00e1lt ilyet, \u00e9s igen, j\u00f3l tud ugyan angolul, de vajon el\u00e9g j\u00f3l-e az ilyesmihez? K\u00e9telyeinek kicsinyes perspektiv\u00e1it csak lassan fesz\u00edtett\u00e9k sz\u00e9t a t\u00e1gasabb horizontok. Ki tudja, m\u00e9rt, amerikai filmek fogad\u00e1sai \u00fasztak be az eml\u00e9kezet\u00e9be, ahol az ismeretlen kezd\u0151 felbecs\u00fclhetetlen nexushoz jut egy besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6zben, felfigyelnek r\u00e1, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb\u2026 Persze, ez nem val\u00f3sz\u00edn\u0171\u2026 de m\u00e9giscsak ott \u00e1llhat a \u201enagyok\u201d k\u00f6z\u00f6tt, olyanok k\u00f6z\u00f6tt, akikt\u0151l Szigeti Csab\u00e1nak azonnal elv\u00e9konyodik a hangja. B\u00e1tors\u00e1g\u2026
\n– J\u00f3, h\u00e1t k\u00e9rdezd meg. Azt\u00e1n majd megl\u00e1tjuk – felelte h\u00e1t, majd t\u00e9m\u00e1t v\u00e1ltott:
\n\u2013 Tudsz maradni?
\nMennie kellett volna, de Ildi k\u00e9ptelen volt kiszakadni ennek a szob\u00e1nak a var\u00e1zs\u00e1b\u00f3l. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6tt, marad egy kicsit.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" K\u00fcl\u00f6n\u00f6s, hogy m\u00e9g aznap este Kuna Imre feles\u00e9ge is ugyanerre k\u00e9rte Attil\u00e1t, amikor felh\u00edvta. \u2013 Besz\u00e9lj vele. Napok \u00f3ta nem alszik. \u2013 Tudod adni? \u2013Most nem. A besz\u00e9d\u00e9t \u00edrja a tan\u00e9vz\u00e1r\u00f3ra. \u2013 Besz\u00e9d\u00e9t? \u2013 Igen. A fej\u00e9be vette, hogy ott mindent elmond. Besz\u00e9ld le r\u00f3la. J\u00f3, bukjon meg az a gyerek, meg\u00e9rdemli. De ennyi. Nem […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97224","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97224","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97224"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97224\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97224"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97224"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97224"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}