Estig nem sok dolga volt sem Attil\u00e1nak, sem a t\u00f6bbi tartal\u00e9k tolm\u00e1csnak a hivatalos l\u00e1togat\u00e1s napj\u00e1n. \u0150d\u00f6ngtek a szob\u00e1ban, k\u00e9szenl\u00e9tben tartott mobiljukkal, vagy ki-kilestek a folyos\u00f3ra, n\u00e9ha az ablakon. \u00cdgy is \u00e9rdekes \u00e9s tanuls\u00e1gos volt – Attila sz\u00e1m\u00e1ra mindenk\u00e9pp. M\u00e1r abban volt valami bizserget\u0151, hogy a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1t szigor\u00faan elker\u00edt\u0151 kordonon az erre a napra kapott k\u00e1rty\u00e1ja felmutat\u00e1s\u00e1val sim\u00e1n \u00e1tjutott: k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, sosem tapasztalt \u00e9rz\u00e9s volt \u201ebel\u00fcl \u00e9s k\u00f6zel\u201d lenni. Mire a tolm\u00e1csok szob\u00e1j\u00e1ba \u00e9rt, mag\u00e1ba sz\u00edvta a patin\u00e1s \u00e9p\u00fclet s\u00f6t\u00e9t folyos\u00f3inak t\u00fck\u00f6rf\u00e9nyesre sik\u00e1lt padl\u00f3it, szikr\u00e1z\u00f3 csill\u00e1rjait, d\u00edszes keret\u0171 t\u00fckreit, amelyek ragyogva vert\u00e9k vissza a v\u00e1rakoz\u00e1s f\u00e9ny\u0171z\u0151 szervilizmus\u00e1t. Szob\u00e1juk ablaka a V\u00e1rosh\u00e1za el\u0151tti t\u00e9rre n\u00e9zett, \u00e9s \u00edgy l\u00e1thatta, ahogy a v\u00e1ros vezet\u00e9se \u00f6lt\u00f6nybe \u00e9s koszt\u00fcmbe v\u00e1gva v\u00e1rja, hogy meg\u00e9rkezzen \u0150. Csak a h\u00e1tukat l\u00e1tta, de az volt az \u00e9rz\u00e9se, hogy \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl megg\u00f6rb\u00fcl mindegyik\u00fck. Ez persze nem \u00edgy volt. A nyitott ablakon kereszt\u00fcl felhallatszott n\u00e9ha egy kis ideges nevet\u00e9s, k\u00f6h\u00e9csel\u00e9s. Azt\u00e1n napszem\u00fcveges, tagbaszakadt f\u00e9rfiak jelentek meg, \u00e9s beg\u00f6rd\u00fcltek az aut\u00f3k. A v\u00e1rakoz\u00f3k rendezt\u00e9k kiss\u00e9 meglazult soraikat, \u00e9s igyekeztek kih\u00fazni magukat. Attila \u00e9rezte, hogyan keveredik izgalom, bizony\u00edtani v\u00e1gy\u00e1s \u00e9s lek\u00fczdhetetlen szorong\u00e1s a forr\u00f3 j\u00faliusi reggelbe.
\nB\u00e1r nagyon figyelt, a biztons\u00e1gi \u0151r\u00f6k gy\u0171r\u0171j\u00e9ben a V\u00e1rosh\u00e1z\u00e1ra besiet\u0151 \u0150-t nem siker\u00fclt megpillantania. Persze l\u00e1tta el\u00e9gszer a t\u00e9v\u00e9ben. De az\u00e9rt sajn\u00e1lta, hogy elszalasztotta. A folyos\u00f3k cs\u00f6ndj\u00e9t izgatott j\u00f6v\u00e9s-men\u00e9s kavarta fel. Azt\u00e1n \u00fajra minden elcs\u00f6ndes\u00fclt-nyilv\u00e1n elkezd\u0151d\u00f6tt a t\u00e1rgyal\u00e1s. Attila k\u00f6rben\u00e9zett- az asztalon k\u00e1v\u00e9, \u00fcd\u00edt\u0151, szendvicsek. Nekil\u00e1tott, ak\u00e1r a t\u00f6bbiek.
\nGyorsan eltelt a d\u00e9lel\u0151tt, 1 \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl \u00fajra meg\u00e9l\u00e9nk\u00fclt minden, az ablakon kihajolva Attila l\u00e1tta, hogy megint kisiet \u0150 a l\u00e1t\u00f3k\u00f6r\u00e9b\u0151l, ut\u00e1na pedig a k\u00eds\u00e9rete.
\n– Mennek eb\u00e9delni- mondta a mellette \u00e1ll\u00f3 francia tolm\u00e1cs, aki \u2013\u00fagy tetszik- j\u00f3l \u00e9rtes\u00fclt volt. \u2013 Mindj\u00e1rt hoznak nek\u00fcnk is kaj\u00e1t.
\nAttila telefonja megcs\u00f6rrent.
\n– J\u00f6jj\u00f6n \u00e1t, k\u00e9rem, a 116-osba- sz\u00f3lt bele egy n\u0151i hang.
\nAttila l\u00e1mpal\u00e1zasan kereste a t\u00f6m\u00e9rdek iroda k\u00f6z\u00fcl a 116-ost. A kopog\u00e1sra nem felelt senki. Kicsit tan\u00e1cstalanul t\u0171n\u0151d\u00f6tt, mit csin\u00e1ljon, de azt\u00e1n benyitott. Az eleg\u00e1ns koszt\u00fcmben fesz\u00edt\u0151 n\u0151, a koordin\u00e1toruk, mobiltelefont szor\u00edtott a v\u00e1ll\u00e1val a f\u00fcl\u00e9hez, \u00e9s mik\u00f6zben besz\u00e9lt, valamit lapozott egy akt\u00e1ban. Csak a szem\u00e9vel intett a bel\u00e9p\u0151 Attila fel\u00e9, aki csak \u00e1llt, \u00e9s v\u00e1rta, hogy befejezze a besz\u00e9lget\u00e9st. Nem tartott sok\u00e1ig. De el\u00e9g id\u0151 volt, hogy Attila felm\u00e9rje, milyen nyomaszt\u00f3 az iroda. A n\u0151 v\u00e9gre kinyomta a mobiltelefonj\u00e1t, \u00e9s r\u00f6vid, ideges mosolyt villantott r\u00e1:
\n– Na\u2026 lenne egy kis feladat. Most eb\u00e9del a bizotts\u00e1g, ut\u00e1na 3-ig van egy kis lehet\u0151s\u00e9g pihenni, ismerkedni a v\u00e1rossal. Van itt egy jap\u00e1n vend\u00e9g\u2026 aki szeretne kicsit k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni. A fia karmester. Sz\u00f3val a konzervat\u00f3riumot semmik\u00e9pp ne hagyja ki, \u00e9s besz\u00e9ljen a zenei hagyom\u00e1nyokr\u00f3l (Attil\u00e1\u00e9k komoly \u201ekik\u00e9pz\u00e9st\u201d kaptak a v\u00e1rosismertet\u00e9st illet\u0151en el\u0151z\u0151 h\u00e9ten). Legyen k\u00e9szenl\u00e9tben, ha h\u00edvom.
\nAttil\u00e1t n\u00e9mileg megnyugtatta, hogy olyannal kell el\u0151sz\u00f6r kipr\u00f3b\u00e1lni, mire megy ilyen helyzetben az angolj\u00e1val, aki maga sem anyanyelvk\u00e9nt besz\u00e9li. De ebben t\u00e9vedett. A kis, eleg\u00e1ns jap\u00e1n \u00far-mint kider\u00fclt- gyermekkor\u00e1t Angli\u00e1ban t\u00f6lt\u00f6tte. Ezt azut\u00e1n mes\u00e9lte el sz\u00edv\u00e9lyesen, hogy Attila a konzervat\u00f3rium el\u0151tt \u00e1llva felv\u00e1zolta a v\u00e1ros zenei \u00e9let\u00e9t, nagyjait. Az udvariasan b\u00f3logat\u00f3 jap\u00e1nt l\u00e1that\u00f3lag nagyon \u00e9rdekelte minden r\u00e9szlet, \u00e9s levetk\u0151zve egy percre \u00e1zsiai szem\u00e9rmess\u00e9g\u00e9t elmes\u00e9lte, hogy apja \u2013ak\u00e1rcsak fia- vil\u00e1gh\u00edr\u0171 karmesterk\u00e9nt bej\u00e1rta a vil\u00e1got, \u00e9s Londonban dolgozott 5 \u00e9vig. Addigra Attila m\u00e1r l\u00e1tta, hogy nem lesz probl\u00e9ma az angollal, \u00e9s megbar\u00e1tkozott azzal, hogy egy \u201e native speaker\u201drel akadt dolga. Am\u00fagy is tetszett neki a f\u00e9rfi. Nemcsak k\u00f6zmond\u00e1sos jap\u00e1n udvariass\u00e1ga ny\u0171g\u00f6zte le, amelyben sz\u00f3ba sem j\u00f6hetett a k\u00f6zt\u00fck l\u00e9v\u0151 hierarchia hangs\u00falyoz\u00e1sa, hanem az az elk\u00f6telezett, \u0151szinte \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s, amellyel ez a messzir\u0151l j\u00f6tt f\u00e9rfi ezt a nem t\u00fal jelent\u00e9keny magyar v\u00e1rost igyekezett megismerni. Attila maga is r\u00e1\u00e9bredt, mennyi \u00e9rt\u00e9ke van a helynek, ahol \u00e9l, \u00e9s halv\u00e1ny sz\u00e9gyen\u00e9rzet fogta el. Amikor visszak\u00eds\u00e9rte a V\u00e1rosh\u00e1z\u00e1ra az \u00fczletembert, ahol m\u00e1r v\u00e1rt\u00e1k a kapuban, az udvariasan \u00f6sszetette k\u00e9t kez\u00e9t, \u00e9s eg\u00e9sz kicsit meghajolt b\u00facs\u00faz\u00f3ul. Attila el volt b\u0171v\u00f6lve.
\nEstig azt\u00e1n nem akadt t\u00f6bb dolga. A fogad\u00e1s el\u0151tt m\u00e9g hazaugorhatott egy zuhanyra, de a mobilj\u00e1t a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba is be kellett vinnie. 7-kor m\u00e1r \u00fajra a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n volt, \u00e9s ahogy ment felfel\u00e9 a tolm\u00e1csszob\u00e1ba, elhaladt a fogad\u00e1sra k\u00e9sz\u00edtett D\u00edszterem mellett. Hihetetlen\u00fcl pazar volt. Szem\u00e9be villogott a krist\u00e1lypoharak rengetege, a rafin\u00e1lt vir\u00e1gk\u00f6ltem\u00e9nyek sz\u00ednpomp\u00e1ja, az asztalokat ter\u00edt\u0151 pinc\u00e9rek eleganci\u00e1ja. Mintha t\u00f6m\u00e9ny parf\u00fcmillat is megcsapta volna, de nyilv\u00e1n csak k\u00e9pzel\u0151d\u00f6tt.
\nEst\u00e9re \u0151ket is \u00e1tk\u00f6lt\u00f6ztett\u00e9k a fogad\u00e1s melletti kis terembe-, hogy k\u00e9zn\u00e9l legyenek. A program hivatalos r\u00e9sze v\u00e9get \u00e9rt, a szaktolm\u00e1csok munk\u00e1ja is. R\u00e1juk csak esetlegesen volt sz\u00fcks\u00e9g, de k\u00e9szenl\u00e9tben kellett \u00e1llniuk. Nem panaszkodhattak- nekik is jutott b\u0151ven a vacsor\u00e1b\u00f3l. csak alkohol nem volt az asztalon. De nem is kellett- Attil\u00e1t megr\u00e9szeg\u00edtette az, amit idefele l\u00e1tott. Elk\u00e9pzelte, ahogy a terem megtelik a helyi \u00e9s orsz\u00e1gos potent\u00e1tokkal, meg a feles\u00e9geikkel. Tudta, hogy Ildi is itt van, reprezent\u00e1l Csaba oldal\u00e1n. J\u00f3 lett volna l\u00e1tni, m\u00e9gha feles\u00e9gi min\u0151s\u00e9gben is az asszonyt, aki a helyi arisztokr\u00e1cia r\u00e9szek\u00e9nt otthonosan mozog ebben a sz\u00e1m\u00e1ra oly el\u00e9rhetetlennek l\u00e1tsz\u00f3 k\u00f6zegben. A gondolat, hogy ez az \u00fcnnepelt asszony az \u00f6v\u00e9, kicsit val\u00f3sz\u00edn\u0171bb\u00e9 tehetn\u00e9, hogy egyszer majd bejut alanyi jogon egy ilyen fogad\u00e1sra.
\n11 t\u00e1j\u00e9k\u00e1n a koordin\u00e1tor \u2013 aki l\u00e1that\u00f3an d\u00e9lut\u00e1n fodr\u00e1szn\u00e1l volt-, bej\u00f6tt, \u00e9s odament Attil\u00e1hoz:
\n– A jap\u00e1n \u00far szeretne ink\u00e1bb hazas\u00e9t\u00e1lni a sz\u00e1llod\u00e1j\u00e1ba. El kellene kalauzolni, \u00fagyhogy j\u00f6jj\u00f6n 10 perc m\u00falva a terembe, \u00e9s v\u00e1rja az ajt\u00f3n\u00e1l. Ut\u00e1na m\u00e1r nem kell visszaj\u00f6nnie.
\nAttila dobog\u00f3 sz\u00edvvel l\u00e9pett be a terembe, \u00e9s \u00e1llt meg az ajt\u00f3 mellett. A kis jap\u00e1n \u00far m\u00e9g besz\u00e9lgetett. A t\u00e1rsas\u00e1g m\u00e1r r\u00e9g fel\u00e1llt az asztal mell\u0151l, a pinc\u00e9rek itallal teli t\u00e1lc\u00e1kat hordtak k\u00f6rbe. Attila \u00e9szrevette Szigetit, aki egy rettenetesen elh\u00edzott, de igen magabiztos f\u00e9rfit hallgatott k\u00e9szs\u00e9ges vigyorral, \u00e9s n\u00e9ha t\u00falhangosan felnevetett. Ildi mellette \u00e1llt, sz\u00f3rakozottan mosolygott. Egyszer\u0171 fekete ruh\u00e1ja kiemelte sz\u0151kes\u00e9g\u00e9t \u2013 eg\u00e9sz\u00e9ben rendk\u00edv\u00fcl b\u00e1jos, finom jelens\u00e9g volt. Kicsit elfordult, ahogy a pinc\u00e9r megjelent mellett\u00fck italokat k\u00edn\u00e1lva, \u00e9s hirtelen megl\u00e1tta Attil\u00e1t. Alig \u00e9szrevehet\u0151t megr\u00e1ndult a sz\u00e1ja, \u00e9s hirtelen mozdulattal a f\u00e9rje el\u0151tt \u00e1tny\u00falva levett egy pezsg\u0151spoharat a t\u00e1lc\u00e1r\u00f3l. Szigeti kiz\u00f6kkenve egy percre a h\u00e1l\u00e1s hallgat\u00f3 szerep\u00e9b\u0151l, r\u00e1n\u00e9zett a feles\u00e9g\u00e9re. Azt\u00e1n az asszony alig-alig l\u00e1that\u00f3an megemelte a pohar\u00e1t, \u00e9s r\u00e1mosolyogott Attil\u00e1ra. \u201eR\u00e1d iszom, kett\u0151nkre, \u00e9s ezt az eg\u00e9szet rohadtul unom. \u00c9s szeretlek\u201d – ford\u00edtotta le Attila a mozdulatot, \u00e9s nagyot dobbant a sz\u00edve. \u201eMeg lehet csin\u00e1lni\u201d – gondolta, \u00e9s ha valaki megk\u00e9rdezi, mit is, neh\u00e9z lett volna szavakba foglalnia. De m\u00e1r nem \u00e9rezte olyan legy\u0151zhetetlennek ezt a vil\u00e1got. K\u00f6zben meg\u00e9rkezett a kis jap\u00e1n \u00far is, \u00e9s a sz\u00edvfacsar\u00f3an \u00e9des, ny\u00e1rfaillat\u00fa \u00e9jszak\u00e1ban Attila kellemesen elbesz\u00e9lgetett vele a hotelig. Kit\u0171n\u0151 hangulatban \u00e9rt haza, b\u00e1r a garzonba bel\u00e9pve megcsapta annak hihetetlen sz\u0171k\u00f6ss\u00e9ge. De azt\u00e1n kinyitotta az ablakot, \u00e9s kihajolt a v\u00e9gtelen dimenzi\u00f3kba.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Estig nem sok dolga volt sem Attil\u00e1nak, sem a t\u00f6bbi tartal\u00e9k tolm\u00e1csnak a hivatalos l\u00e1togat\u00e1s napj\u00e1n. \u0150d\u00f6ngtek a szob\u00e1ban, k\u00e9szenl\u00e9tben tartott mobiljukkal, vagy ki-kilestek a folyos\u00f3ra, n\u00e9ha az ablakon. \u00cdgy is \u00e9rdekes \u00e9s tanuls\u00e1gos volt – Attila sz\u00e1m\u00e1ra mindenk\u00e9pp. M\u00e1r abban volt valami bizserget\u0151, hogy a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1t szigor\u00faan elker\u00edt\u0151 kordonon az erre a napra kapott […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97226","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97226","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97226"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97226\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97226"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97226"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97226"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}