Szigeti kor\u00e1ntsem volt ilyen remek hangulatban hazafel\u00e9. \u00c1mb\u00e1r lehetett volna. Minden j\u00f3l siker\u00fclt, nem volt semmi gikszer, \u00e9s \u0150 \u2013 aki a fogad\u00e1son m\u00e1r nem maradt ott \u2013 \u00fagy fogott vele kezet, hogy \u00e9rezte a nagy ember el\u00e9gedetts\u00e9g\u00e9t, hab\u00e1r azt szavakba nem \u00f6nt\u00f6tte. A fogad\u00e1son is sok fontos emberrel er\u0151s\u00edtette meg a nexus\u00e1t, a v\u00e1ros k\u00f6t\u00f6tt egy-k\u00e9t vitathatatlanul el\u0151ny\u00f6s \u00fczletet, amelyb\u0151l az \u00edratlan szok\u00e1sjog szerint neki is csurran-cseppen majd. Sz\u00f3val, hatalmas k\u0151nek kellett volna legurulnia r\u00f3la, de a mellkasa tov\u00e1bbra is fesz\u00edtett. M\u00e1shogy, szem\u00e9lyesebben. Az oka pedig az volt, hogy \u00e9szrevette, amint Ildi alig, de m\u00e9giscsak megemeli valaki fel\u00e9 a pohar\u00e1t, \u00e9s azt\u00e1n l\u00e1tta, hogy ez a valaki S\u00e1rk\u00f6zi Attila, aki ott \u00e1llt az ajt\u00f3ban. \u00c9s akkor hirtelen minden \u00f6ssze\u00e1llt. Az a rohadt, keser\u0171 igazs\u00e1g, aminek id\u00e1ig pr\u00f3b\u00e1lt h\u00e1tat ford\u00edtani. \u00c9s nincs m\u00e1r hova h\u00e1tr\u00e1lni \u2013 szembe kell vele n\u00e9zni.
\nIldinek is felt\u0171nt, hogy a j\u00f3l siker\u00fclt nap ellen\u00e9re Csaba gondterhelten hallgat a taxiban. Nem tudta mire v\u00e9lni, de elhat\u00e1rozta, hogy semmik\u00e9ppen nem k\u00e9rdez r\u00e1, \u00e9s amint lehet, lefekszik. Reggel minden m\u00e1s: j\u00f3zanabb, egyszer\u0171bb, \u00e9brednek a gyerekek, belebesz\u00e9lnek a k\u00f6zt\u00fck l\u00e9v\u0151 csendbe, amely most vesz\u00e9lyesen fesz\u00fclt k\u00f6zt\u00fck ott a kocsi h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9s\u00e9n. Egy\u00e9bir\u00e1nt Ildi az\u00e9rt nem agg\u00f3dott t\u00fals\u00e1gosan – a nyitott kocsiablakon be\u00e1raml\u00f3 h\u0171v\u00f6s, vir\u00e1gillatos leveg\u0151ben \u00fajra l\u00e1tta Attil\u00e1t, ahogy ott \u00e1ll az ajt\u00f3ban, eleg\u00e1ns ruh\u00e1ban – \u00e9s nagyon sz\u00e9p.
\nAz aggodalom csak akkor k\u00faszott igaz\u00e1n a gyomr\u00e1ba, amikor tov\u00e1bbra is n\u00e9ma cs\u00f6ndben l\u00e9ptek be a h\u00e1zba, \u00e9s kezdt\u00e9k leh\u00e1ntani magukr\u00f3l az \u00fcnnepl\u0151 ruh\u00e1t. Gyorsan h\u00e1l\u00f3ingbe b\u00fajt, \u00e9s azon volt, hogy l\u00e1tv\u00e1nyos \u00e1s\u00edt\u00e1ssal elk\u00f6sz\u00f6n, de meg\u00e1ll\u00edtotta Csaba hangja:
\n– Tudom, ki az.
\n– Mi az, hogy \u201eki az\u201d? \u2013 fordult meg Ildi rosszul j\u00e1tszott meglepet\u00e9ssel. Pontosan tudta, hogy v\u00e9ge. Leleplez\u0151d\u00f6tt.
\n– Akivel megcsalsz – pr\u00e9selte ki mag\u00e1b\u00f3l Szigeti, \u00e9s el\u00f6nt\u00f6tte a megal\u00e1zotts\u00e1g \u00e9s d\u00fch hossz\u00fa ideje visszatartott \u00e9rz\u00e9se.
\n– \u00daristen\u2026 Sokat itt\u00e1l, \u00fagy l\u00e1tom.
\n– Ittam\u2026 de nem eleget\u2026 Sz\u00f3val egy fiatal pasira v\u00e1gysz.
\n– Ezt nem hallgatom tov\u00e1bb – indult el az ajt\u00f3 fel\u00e9 Ildi. Igaz\u00e1b\u00f3l nem nagyon \u00e9rdekelte, hogy Csaba \u00f6sszerakta az igazs\u00e1got. Elhat\u00e1rozta, hogy tagadni fog. De az nagyon irrit\u00e1lta, hogy azt, amit Attila ir\u00e1nt \u00e9rez, a f\u00e9rje \u00e9rtelmezni akarja, \u00e9s belerond\u00edt a \u201efiatal pasi\u201d olcs\u00f3 gondolat\u00e1val.
\n– Menj csak – mondta Szigeti. Ildit meg\u00e1ll\u00edtotta a hang elsz\u00e1nt hidegs\u00e9ge. – De egy valamit tiszt\u00e1zzunk. Attila t\u00f6bbet nem j\u00f6het ide, majd keres\u00fcnk m\u00e1sik angoltan\u00e1rt. \u00c9s f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s ne ess\u00e9k: ha tov\u00e1bb folytatod, gondom lesz r\u00e1, hogy a v\u00e1l\u00e1sn\u00e1l n\u00e1lam maradjanak a gyerekek. Ne legyenek ill\u00fazi\u00f3id: jog\u00e1sz vagyok.
\nIldi nagy leveg\u0151t vett, \u00fajra megfordult, \u00e9s a f\u00e9rj\u00e9re n\u00e9zett. Arra gondolt, ez jellemz\u0151 r\u00e1. Megcsalt\u00e1k, de m\u00e1ris azon t\u0171n\u0151dik, hogyan k\u00e9nyszer\u00edtheti bele egy piszkos alkuba. Hi\u00e1ba, nem nagy l\u00e9lek, sosem volt az. M\u00e9g \u00f6sszeomlani sem tud. Tagadni. Tagadni.
\n– Te nem vagy norm\u00e1lis – mondta tagoltan. Szigeti farkasszemet n\u00e9zett vele. Azt\u00e1n az asszony bement a h\u00e1l\u00f3ba. Szigeti Csaba aznap a nappali d\u00edv\u00e1ny\u00e1n aludt.<\/p>\n
Attila m\u00e1snap hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lta Ildit el\u00e9rni a szokott m\u00f3dokon. Az asszony letiltotta a Facebookr\u00f3l, a Messengerr\u0151l \u00e9s a gmail-r\u0151l is. A f\u00e9rfi gyomra \u00f6sszeugrott a szorong\u00e1st\u00f3l. Mit v\u00e9tett el? Vagy mi t\u00f6rt\u00e9nt? Nem merte felh\u00edvni Ildit, f\u00e9lt, h\u00e1tha Csaba veszi fel. Nehezen teltek az \u00f3r\u00e1k. V\u00e9gre d\u00e9lut\u00e1n kopogtak az ajtaj\u00e1n. Csak r\u00e1 kellett n\u00e9znie Ildire, \u00e9s m\u00e1ris tudta, hogy lebuktak.
\n– Tudja – mondta az asszony, ahogy lehuppant a fotelbe. Az arca kialvatlan volt, \u00e9s rettent\u0151 szomor\u00fa.
\n– Honnan?
\n– Fogalmam sincs. Szerintem \u00f6sszerakta. Persze tagadtam, de nem nagyon lehet meggy\u0151zni. \u2013 Azt\u00e1n elcsuklott a hangja. – Egy ideig nem tal\u00e1lkozhatunk. Nem csod\u00e1lkozn\u00e9k, ha valahol itt \u00e1llna az aut\u00f3j\u00e1val. Megfenyegetett a gyerekekkel. Nagyon aljas tud lenni, ha akar. \u00c9s most akar.
\n– Ne s\u00edrj – simogatta Attila dobog\u00f3 sz\u00edvvel az asszony haj\u00e1t. – Majd kital\u00e1lunk valamit.
\n– Ugyan mit? \u2013 n\u00e9zett r\u00e1 Ildi. Potyogtak a k\u00f6nnyei, \u00e9s G\u00e1bork\u00e1t l\u00e1tta maga el\u0151tt.
\n– M\u00e9g nem tudom\u2026 v\u00e1runk, kicsit elaltatjuk az aggodalm\u00e1t. De az\u00e9rt tartjuk a kapcsolatot, ugye? Mindenr\u0151l letiltott\u00e1l.
\n– Igen\u2026 miel\u0151tt kutakodna\u2026 viszont hoztam valamit. A t\u00e1sk\u00e1b\u00f3l Ildi el\u0151vett egy telefont.
\n– Ezen h\u00edvj\u00e1l. Benne van a sz\u00e1mom. Az \u00faj. Ezt csak Te tudod. \u201eLove tel\u00f3\u201d- mosolyodott el b\u00e1natosan.
\n– J\u00f3 n\u00e9v – mosolygott Attila is, de legsz\u00edvesebben \u0151 is s\u00edrt volna.
\n– \u00c9n h\u00edvlak mindig. Amikor biztons\u00e1gos. Te sose h\u00edvj. Tudom, \u00edgy nehezebb Neked, de nekem is az. Istenem, annyira szeretn\u00e9k \u00f6r\u00f6kre itt maradni\u2026
\n– H\u00e1t maradj – mondta Attila minden meggy\u0151z\u0151d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. Tudta, hogy nem lehet.
\n– Nem lehet – visszhangozta a gondolatait az asszony. K\u00f6rbep\u00e1szt\u00e1zta a szob\u00e1t, ahol a legboldogabb volt. \u00c9rezte, hogy b\u00facs\u00fazik t\u0151le, \u00e9s a szeme megint megtelt k\u00f6nnyel. Attil\u00e1t el\u00f6nt\u00f6tte a gyeng\u00e9ds\u00e9g.
\n– Most az\u00e9rt egy kicsit tudsz maradni, ugye? – k\u00e9rdezte, \u00e9s karj\u00e1ba vette az asszonyt. M\u00e9g sosem szeretkeztek s\u00edrva. Attila sok\u00e1ig nem tudott mag\u00e1hoz t\u00e9rni, amikor az asszony elment ez ut\u00e1n a semmihez sem hasonl\u00edthat\u00f3, megrend\u00fclt szeretkez\u00e9s ut\u00e1n. Tudta, ez a d\u00e9lut\u00e1n egyike azoknak, amire mindig eml\u00e9kezni fog.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Szigeti kor\u00e1ntsem volt ilyen remek hangulatban hazafel\u00e9. \u00c1mb\u00e1r lehetett volna. Minden j\u00f3l siker\u00fclt, nem volt semmi gikszer, \u00e9s \u0150 \u2013 aki a fogad\u00e1son m\u00e1r nem maradt ott \u2013 \u00fagy fogott vele kezet, hogy \u00e9rezte a nagy ember el\u00e9gedetts\u00e9g\u00e9t, hab\u00e1r azt szavakba nem \u00f6nt\u00f6tte. A fogad\u00e1son is sok fontos emberrel er\u0151s\u00edtette meg a nexus\u00e1t, a v\u00e1ros […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97272","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97272","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97272"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97272\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97272"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97272"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97272"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}