Az id\u0151 – ahogy a mond\u00e1s is tartja – begy\u00f3gy\u00edtja a sebeket. Vagy legal\u00e1bb is megszokjuk, hogy f\u00e1j. N\u00e9ha, ha valamihez hozz\u00e1\u00e9r\u00fcnk vele vagy valami hozz\u00e1\u00e9r, m\u00e9g felszisszen\u00fcnk, de a sajg\u00e1st megszokjuk.
\nValahogy \u00edgy telt el a j\u00falius, \u00e9s Attila egyre gyakrabban kapta mag\u00e1t azon, hogy nem gondol Ildire, vagy ha igen, m\u00e1r t\u00e1volinak \u00e9rzi mindazt, ami t\u00f6rt\u00e9nt vel\u00fck \u00e9s k\u00f6zt\u00fck. A szem\u00e9lyes vesztes\u00e9g mellett lassan az \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9s\u00e9t illet\u0151 is felmer\u00fclt a gondolatataiban: nem sok keresnival\u00f3ja van ebben a v\u00e1rosban, ahol Szigeti az alpolg\u00e1rmester. Az, hogy Kuna Imre nyugd\u00edjba megy, csak tov\u00e1bb er\u0151s\u00edtette azt a k\u00f6rvonalaz\u00f3d\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t, hogy abbahagyja a tan\u00edt\u00e1st, \u00e9s elmegy a v\u00e1rosb\u00f3l. Egyel\u0151re azonban fogalma sem volt, mit csin\u00e1ljon helyette. Csak azt tudta, hogy a f\u0151v\u00e1rosba megy, ha megy. De hov\u00e1, milyen \u00e1ll\u00e1sba, hol fog lakni? Ezek a k\u00e9rd\u00e9sek megv\u00e1laszolatlanok voltak. Elhat\u00e1rozta, hogy egy id\u0151re elutazik. Pestre indult, egy bar\u00e1tj\u00e1hoz. A vonat pedig k\u00e9sett.
\nSokan voltak a peronon – akik mentek, \u00e9s akik v\u00e1rtak. Attila – mint mostan\u00e1ban oly gyakran – a gondolataiba mer\u00fclt. B\u00e1r a sebe m\u00e1r nem sajgott annyira, m\u00e9g nem \u00e9rdekelt\u00e9k az emberek. Hogy k\u00e9t kisgyerek az \u0151 ir\u00e1ny\u00e1ba iramodott, ennek sem tulajdon\u00edtott k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb jelent\u0151s\u00e9get. A gyerekek futnak – ide-oda. Azt\u00e1n er\u0151s dobban\u00e1ssal a gyomr\u00e1ban megismerte G\u00e1borka f\u00e9l\u00e9nk kis mosoly\u00e1t, ahogy igyekezett Andik\u00e1val tartani a temp\u00f3t. Nem volt m\u00e1r hova h\u00e1tr\u00e1lnia. Ott voltak, kigy\u00falt arccal, \u0151szinte \u00f6r\u00f6mmel.
\n– Szia, szia! – kiab\u00e1lta Andi.
\nSokat n\u0151tt, mi\u00f3ta Attila nem l\u00e1tta. G\u00e1borka viszont m\u00e9g mindig nagyon-nagyon kisfi\u00fa volt. Attila n\u00e9zte a k\u00e9t kicsit, akik lihegtek, \u00e9s tan\u00e1cstalanok voltak, mi legyen most. Megsimogatta Andika fej\u00e9t.
\n– De megn\u0151tt\u00e9l. Utaztok valahova?
\n– Train!- v\u00e1gta ki Andika boldogan. \u2013 Train! Vonat. Igaz?
\n– Igaz. \u2013 Attila m\u00e1r l\u00e1tta, hogy bizonytalan l\u00e9ptekkel, pipacspiros arccal k\u00f6zeleg Ildi.
\nLefogyott, t\u00fals\u00e1gosan is. Arc\u00e1t lehajtotta, de Attila an\u00e9lk\u00fcl is tudta, hogy ny\u00fazott. \u00dajra felz\u00fagott benne a gyeng\u00e9ds\u00e9g, a seb v\u00e9rezni kezdett.
\n– Mondtam, hogy ne rohang\u00e1ljatok a peronon – mondta Ildi, \u00e9s nem n\u00e9zett fel. Lehajolt, feljebb h\u00fazta G\u00e1borka lecs\u00fasz\u00f3 kisnadr\u00e1gj\u00e1t.
\n– De anya, csak el akartam mondani, hogy hogy van a vonat – nyafogott Andika.
\n– J\u00f3l van, ha elmondtad, akkor mehet\u00fcnk is. Mindj\u00e1rt itt van apa \u00e9s a nagypapa.
\nAttila megk\u00f6nnyebb\u00fclt, hogy nem utaznak \u0151k is, csak v\u00e1rnak. Felt\u0171nt a vonat. Ildi megfogta a gyerekek kez\u00e9t, \u00e9s indult.
\n– Anyuci, nem k\u00f6sz\u00f6nsz Attil\u00e1nak? – k\u00e9rdezte G\u00e1borka.
\nIldi feln\u00e9zett. Elgy\u00f6t\u00f6rt arc\u00e1r\u00f3l leolvadt a r\u00e1er\u0151ltetett kem\u00e9nys\u00e9g, l\u00e1tszott, mennyire boldogtalan, \u00e9s mennyire szereti a f\u00e9rfit.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6k. Persze.
\nA vonat befutott. Ildi k\u00e9ptelen volt megmozdulni. Attila seg\u00edtett a tehetetlen\u00fcl \u00e1ll\u00f3 asszonynak.
\n– Megyek. Sziasztok, j\u00f3 volt l\u00e1tni benneteket. \u2013 \u00c9s mik\u00f6zben elhaladt az asszony mellett, odas\u00fagta: – Szia, \u00e9desem.
\nAhogy felsz\u00e1llt, igyekezett ablak melletti helyet tal\u00e1lni, hogy m\u00e9g kin\u00e9zhessen az asszonyra \u00e9s a gyerekekre. De nem siker\u00fclt. Ez nagyon b\u00e1ntotta. Csak nehezen nyugodott meg. M\u00e1r Pest hat\u00e1r\u00e1ban j\u00e1rtak, amikor olyan gyakorlatias gondolat is az esz\u00e9be jutott, hogy hol lehetett Szigeti egy\u00fctt Ildi apj\u00e1val, f\u0151leg vonaton – k\u00e9t ilyen \u201earisztokrata\u201d. Azt\u00e1n az is felmer\u00fclt benne, vajon l\u00e1tt\u00e1k-e \u0151ket egy\u00fctt a peronon. F\u00e9lteni kezdte az asszonyt, mik\u00f6zben rettenetesen v\u00e1gyott r\u00e1, hogy v\u00e9dje, \u00f6lelje. \u00c9s most d\u00f6bbent arra is r\u00e1, mennyire szereti ezeket a gyerekeket. Mire meg\u00e9rkezett, teljesen elf\u00e1radt ebben az \u00e9rzelmi z\u0171rzavarban. Ahogy sz\u00e1llt le a vonatr\u00f3l, \u00fagy \u00e9rezte, itt kell maradnia, am\u00edg ezt sz\u00e9tv\u00e1logatja mag\u00e1ban. De k\u00e9t nap ut\u00e1n nem b\u00edrt egyhelyben lenni, f\u00e1rasztotta a m\u00e1sokkal val\u00f3 egy\u00fcttl\u00e9t, ahol \u00e1lland\u00f3an koncentr\u00e1lnia kellett arra, hogy besz\u00e9lgessen, figyeljen. Megk\u00f6nnyebb\u00fclve t\u00e9rt vissza a lak\u00e1s\u00e1ba, b\u00e1r nehezen alakul\u00f3 egyens\u00falya odavolt. Napokig ki se mozdult, s\u00f3smogyor\u00f3n \u00e9s s\u00f6r\u00f6n \u00e9lt, meg sorozatokon. A szob\u00e1t bes\u00f6t\u00e9t\u00edtette. Gyakran el-elaludt. Egy d\u00e9lut\u00e1n is ilyen szenderg\u00e9sb\u0151l \u00e9bresztette fel a csenget\u00e9s.
\nNem v\u00e1rt senkit. \u00c9s nem is akart l\u00e1tni senkit. De a csenget\u00e9s annyira kitart\u00f3 volt, hogy \u00f6sszeszedte mag\u00e1t, \u00e9s kinyitotta az ajt\u00f3t. Egy teljesen ismeretlen, j\u00f3lszitu\u00e1lt f\u00e9rfi \u00e1llt az ajt\u00f3ban.
\n– Miben seg\u00edthetek? – k\u00e9rdezte Attila kicsit t\u00fcrelmetlen\u00fcl. Nyilv\u00e1n, az illet\u0151 elt\u00e9veszthette az ajt\u00f3t.
\n– V\u00e1radi P\u00e9ter vagyok, Ildik\u00f3 \u00e9desapja – mondta a f\u00e9rfi.
\nAttila annyira meglep\u0151d\u00f6tt, hogy elfelejtett b\u00e1rmit is mondani. Azt\u00e1n r\u00e1n\u00e9zett a f\u00e9rfire, kereste benne az asszony von\u00e1sait.
\n– Beengedne? Nem tart sok\u00e1ig.
\nAttila kit\u00e1rta az ajt\u00f3t, betess\u00e9kelte az els\u00f6t\u00e9t\u00edtett szob\u00e1ba. Megcsapta az elhaszn\u00e1lt leveg\u0151, de nem nyitott ablakot, \u00e9s a red\u0151nyt sem h\u00fazta fel. Nem \u00e9rzett k\u00e9sztet\u00e9st, hogy k\u00e9szs\u00e9ges legyen.
\n– Foglaljon helyet – mondta nagy nehezen. \u0150 maga az \u00e1gyra \u00fclt, \u00e9s k\u00e9rd\u0151n n\u00e9zett V\u00e1radira.
\n– Nem sz\u00edvesen zavarom, k\u00e9pzelheti – kezdte az. \u2013 L\u00e1that\u00f3an \u00edgy is volt. Idegen volt neki a feladat, \u00e9s idegen volt ez a garzonvil\u00e1g. Nyilv\u00e1n nyom\u00f3s oka volt annak, hogy m\u00e9gis idej\u00f6tt.
\n– Hallgatom – mondta Attila.
\n– Tudja, mi Ir\u00e9nnel, a nejemmel nem nagyon \u00f6r\u00fclt\u00fcnk annak, hogy Ildi Szigetihez ment f\u00e9rjhez. K\u00f6zt\u00fcnk sz\u00f3lva nem egy nagy volumen. De ez most mindegy. Az\u00e9rt el\u00e9g j\u00f3l m\u0171k\u00f6d\u0151 h\u00e1zass\u00e1g lett a v\u00e9g\u00e9n, \u00e9s Csaba is\u2026 el\u00e9g sokra vitte. Az unok\u00e1k meg t\u00e9nyleg\u2026 ennival\u00f3k.
\n– Igen, nagyon \u2013 b\u00f3lintott Attila azzal a felismert f\u00e1jdalommal, hogy neki nem szabadna szeretnie \u0151ket.
\n– De h\u00e1t ez most nem is\u2026 \u00e9rdekes. Mi mindig Ildi mellett \u00e1lltunk, \u00e9s \u00e1llunk. L\u00e1tom, mennyire szenved. \u00c9s a nejem is, ami most k\u00fcl\u00f6n nem tesz j\u00f3t neki\u2026
\n– Most?
\n– M\u0171t\u00e9t el\u0151tt \u00e1ll. A doktor a v\u0151m j\u00f3 ismer\u0151se. \u00c9pp a klinik\u00e1r\u00f3l j\u00f6tt\u00fcnk a minap, amikor tal\u00e1lkoztak az \u00e1llom\u00e1son.
\n– V\u00e9letlen volt. Odaszaladtak a gyerekek.
\n– Igen. Ildi r\u00f6gt\u00f6n elmondta Csab\u00e1nak. De mondtam m\u00e1r, nem egy nagy volumen. Ord\u00edtozott a kocsiban, a gyerekek s\u00edrtak. Nagyon\u2026 kellemetlen volt. Pedig m\u00e1r kezdtek kicsit k\u00f6zelebb ker\u00fclni egym\u00e1shoz. Most megint teljesen bevadult. \u00c9s Ildi is visszaesett.
\n– Ezt hogy \u00e9rti?
\n– Oda a nyugalma. Mondjuk az sem volt vid\u00e1ms\u00e1g, de az is megj\u00f6n majd id\u0151vel. De \u00fagy l\u00e1tszik, m\u00e9g nagyon felbor\u00edtja az egyens\u00faly\u00e1t, ha tal\u00e1lkozik \u00d6nnel. M\u00e1rpedig ez egy ilyen kisv\u00e1rosban kiker\u00fclhetetlen. Sz\u00f3val\u2026
\n– Igen?
\n– Nos\u2026 arra gondoltam, tal\u00e1n mindkett\u0151j\u00fcknek jobb lenne, ha egy darabig m\u00e1shol \u00e9ln\u00e9nek. Nem ismerem az \u00e9letk\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeit, de felt\u00e9telezem, ezt \u00d6n jobban meg tudja tenni.
\n– \u00c9s? \u2013 Attil\u00e1ra \u00f3lmos f\u00e1radts\u00e1g zuhant, sem ereje, sem kedve nem volt olyasmikkel megakasztani ezt a f\u00e9rfit, minthogy mit gondol, mit k\u00e9pzel, csak nem rendelkezni akar az \u00e9let\u00e9vel, meg dikt\u00e1lni, belesz\u00f3lni stb. Minek, minek\u2026?
\n– N\u00e9zze, tudom, hogy ehhez nincs jogom – m\u00e9gis lenne egy aj\u00e1nlatom. Ebben a v\u00e1rosban maga legfeljebb egy olyan angoltan\u00e1r lehet, aki nyugd\u00edjba vonul\u00e1s\u00e1ig soha nem kap elismer\u00e9st, \u00e9s j\u00f3, ha ezzel meg\u00fassza. B\u00e1rkinek a munk\u00e1j\u00e1ban lehet hib\u00e1t tal\u00e1lni. \u00c9s am\u00fagy is az a nevets\u00e9ges fizet\u00e9s\u2026 Vannak kapcsolataim a \u2026 Miniszt\u00e9riumban. B\u00e1rmikor el tudom helyezni angol levelez\u0151k\u00e9nt, n\u00e9gyszeres fizet\u00e9s\u00e9rt. Gondolja \u00e1t.
\n– J\u00f3 – mondta Attila. Egyetlen v\u00e1gya az volt, hogy a f\u00e9rfi menjen el, \u0151 pedig elny\u00falhasson a s\u00f6t\u00e9tben.
\n\u00dagy t\u0171nik, V\u00e1radinak is az volt a v\u00e1gya, hogy miel\u0151bb v\u00e9gezzen ezzel a misszi\u00f3val. Nem mondta Attil\u00e1nak, de val\u00f3j\u00e1ban csakis a feles\u00e9g\u00e9vel val\u00f3 telefonbesz\u00e9lget\u00e9s tudta erre r\u00e1venni. Amikor besz\u00e1molt arr\u00f3l, milyen cirkuszt rendezett Csaba a kocsiban, \u00e9s a kicsik mennyire s\u00edrtak, Ir\u00e9n h\u00edres egyens\u00falya felborult. M\u00e1rpedig a m\u0171t\u00e9t el\u0151tt ez a legkev\u00e9sb\u00e9 sem hi\u00e1nyzott. Meg\u00edg\u00e9rtette a f\u00e9rj\u00e9vel, hogy csin\u00e1l valamit. V\u00e1radinak pedig ez jutott az esz\u00e9be. Fel\u00e1llt. \u00c9rz\u00e9kelte, hogy Attil\u00e1b\u00f3l nem h\u00faz ki t\u00f6bbet.
\n– Itthagyom a n\u00e9vjegyem. Ezen el\u00e9r, ha d\u00f6nt\u00f6tt.
\nAttila az asztal fel\u00e9 n\u00e9zett. L\u00e1tta, hogy V\u00e1radi szedel\u0151zk\u00f6dik, de nem \u00e1llt fel, amikor az elindult kifel\u00e9. Az ajt\u00f3 nyitva volt. Azt\u00e1n hirtelen megk\u00e9rdezte:
\n– Honnan tudja a c\u00edmemet?
\n– Nem Ildit\u0151l, ha erre gondol. \u00c9s nagyon k\u00e9rem, err\u0151l a mai besz\u00e9lget\u00e9sr\u0151l ne sz\u00f3ljon neki. Egy\u00e1ltal\u00e1n\u2026 hagyja b\u00e9k\u00e9n.
\nAttila f\u00e1sults\u00e1g\u00e1n el\u0151sz\u00f6r t\u00f6rt \u00e1t az indulat.
\n– Azt majd \u00e9n eld\u00f6nt\u00f6m.
\nV\u00e1radi vett egy m\u00e9ly leveg\u0151t, \u00e9s Attila fel\u00e9 fordult.
\n– Azt javaslom, d\u00f6nts\u00f6n j\u00f3l. A maga \u00e9rdek\u00e9ben.
\nAzt\u00e1n miel\u0151tt Attila b\u00e1rmit is tudott volna felelni, kisietett a lak\u00e1sb\u00f3l. Igazs\u00e1g szerint Attila nem is sz\u00e1nd\u00e9kozott v\u00e1laszolni. Mert b\u00e1rmilyen abszurdnak is tetszett V\u00e1radi aj\u00e1nlata, tudta: el\u0151bb-ut\u00f3bb t\u00e9nyleg fel kell h\u00faznia a red\u0151nyt, fel kell \u00f6lt\u00f6znie, a t\u00e9v\u00e9sorozata is v\u00e9get \u00e9r, \u00e9s d\u00f6ntenie kell. M\u00e9ghozz\u00e1: a maga \u00e9rdek\u00e9ben.<\/p>\n
Ez a tehetetlen verg\u0151d\u00e9s a lak\u00e1sban k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl egy h\u00e9tig tartott. Azt\u00e1n el kellett mennie a csal\u00e1di eb\u00e9dre, \u00e9s az egy kicsit felr\u00e1zta. M\u00e1snap id\u0151ben felkelt, \u00e9s kinyitotta az ablakot. B\u00e1ntotta a f\u00e9ny. V\u00e1radi n\u00e9vjegy\u00e9t berakta a t\u00e1rc\u00e1j\u00e1ba. Hosszasan mosta a fog\u00e1t – majd be\u00e1llt a zuhany al\u00e1. \u00c9rezte, hogy elgyeng\u00fcltek az izmai. Elment szaladni. Azt\u00e1n vett egy \u00fajabb zuhanyt, \u00e9s bebiciklizett a v\u00e1rosba. T\u00e9nfergett c\u00e9ltalanul a h\u0171v\u00f6s pl\u00e1z\u00e1ban. Megnyugtatta ez a sodr\u00f3 h\u00e9tk\u00f6znapis\u00e1g. S\u00fclt csirk\u00e9t evett a KFC-ben, \u00e9s n\u00e9zte az embereket. K\u00e9s\u0151bb felh\u00edvta Endr\u00e9t, \u00e9s d\u00e9lut\u00e1n \u00e1tment hozz\u00e1. Ki\u00fcltek az erk\u00e9lyre. Endre kisfia bent leg\u00f3zott a szob\u00e1ban, \u00e9s n\u00e9ha rikkantott egyet el\u00e9gedetten. Attil\u00e1nak mindannyiszor esz\u00e9be jutott G\u00e1borka, \u00e9s belesajdult a sz\u00edve.
\n– Szarul n\u00e9zel ki – sz\u00f6gezte le Endre.
\n– K\u00f6sz – mosolyodott el fanyarul Attila. – Szarul is vagyok.
\n– Oka? Az ismerten k\u00edv\u00fcl…
\nEndre volt az egyetlen, akit Attila beavatott az Ildivel val\u00f3 viszony\u00e1ba, de azt m\u00e9g nem mondta el neki, hogy az \u00e1llom\u00e1son tal\u00e1lkozott az asszonnyal, \u00e9s hogy V\u00e1radi be\u00e1ll\u00edtott hozz\u00e1. Miut\u00e1n elmes\u00e9lte, Endre hosszan hallgatott.
\n– Ezeknek az \u00farifi\u00faknak van b\u0151r a k\u00e9p\u00e9n – mondta azt\u00e1n. – Be\u00e1ll\u00edtok ismeretlen\u00fcl, el\u0151veszem a kapcsolataimat \u00e9s a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1mat, \u00e9s megoldom. Fel sem mer\u00fcl benne, hogy te rendelkezel az \u00e9leteddel, \u00e9s esetleg nemet mondasz\u2026 Komolyan mondom, nem \u00e9rtem ezeket az embereket…Rem\u00e9lem, helyre raktad.
\n– \u00c9ppen nem voltam olyan passzban. \u00c9s \u0151szint\u00e9n sz\u00f3lva, egy ideje m\u00e1r gondolkodom azon, hogy lel\u00e9pek innen.
\nEndre felkapta a fej\u00e9t.
\n– Hogy \u00e9rted azt, hogy innen?
\n– A v\u00e1rosb\u00f3l. Szigeti \u00fagyis kicsin\u00e1lna. \u00c9s am\u00fagy is elegem van a tan\u00edt\u00e1sb\u00f3l, meg a p\u00e9nztelens\u00e9gb\u0151l.
\n– Nem l\u00e1tom be, m\u00e9rt k\u00e9ne elk\u00f6lt\u00f6zn\u00f6d. Az iskol\u00e1t \u00e9rtem. De j\u00f3 szakod van, tudsz vele m\u00e1shol is boldogulni. Besz\u00e1llhatn\u00e1l a nyelviskol\u00e1mba, el\u00e9g j\u00f3l megy most, v\u00e1llalok c\u00e9geknek is tanfolyamokat, \u00e9s nagyon j\u00f3l fizetnek\u2026 Gondold meg, ne adj fel mindent.
\n– Mindent\u2026 – lament\u00e1lt a sz\u00f3n Attila. – Nekem nem kell „minden”-t feladnom, mert nincs semmim. Vagyis…-nyilv\u00e1n itt vagy Te, a csal\u00e1d, de azok akkor is megmaradnak, ha elmegyek Pestre.
\n– Sokan \u00edgy gondolj\u00e1k. De azt\u00e1n ott m\u00e9g mag\u00e1nyosabban \u00e9rzik magukat.
\n– Most nem t\u00e1rsat akarok, az\u2026 mindegy. Valami komolyabb p\u00e9nzt, befoly\u00e1st – hiszen tudod, mondtam.
\n– Igen…de azt hittem, m\u00e1r kiheverted ezt a h\u00fclyes\u00e9get.
\n– Nem h\u00fclyes\u00e9g. L\u00e1ttam, hogyan ny\u00edlnak meg az ajt\u00f3k, ha valaki vagy.
\n– K\u00e9rd\u00e9s, \u00e9rdemes-e azokon az ajt\u00f3kon bel\u00e9pni.
\n– H\u00e1t t\u00f6bbet k\u00edn\u00e1lnak, mint a garzonom. Vagy ak\u00e1r egy nyelvtanfolyam. Legal\u00e1bb szeretn\u00e9m kipr\u00f3b\u00e1lni, hogy azt\u00e1n idej\u00f6jjek, s azt mondhassam: neked volt igazad, \u00e9s elviseljem a diadalmas vigyorodat.
\nEndre elvigyorodott – de ink\u00e1bb bizonytalanul, mint diadalmasan.
\n– Te tudod\u2026 \u00e9n b\u00e1rmikor sz\u00edvesen beveszlek a bizniszbe.
\nAttila nem tehetett r\u00f3la, de \u00fagy \u00e9rezte, a „biznisz” sz\u00f3 nem illik egy ilyen b\u00f6lcs\u00e9szl\u00fazer sz\u00e1j\u00e1ba. Arra gondolt, ha majd helyzetbe ker\u00fcl, megt\u00e1mogatja a v\u00e1llalkoz\u00e1s\u00e1t, amire annyira b\u00fcszke, \u00e9s amivel a kis halak k\u00f6z\u00f6tt is a legkisebbek k\u00f6z\u00f6tt van.
\nB\u00facs\u00faz\u00e1skor Endre m\u00e9g Attila lelk\u00e9re k\u00f6t\u00f6tte az ajt\u00f3ban:
\n– Ha \u00fagy d\u00f6ntesz, hogy elm\u00e9sz, egy brut\u00e1lis b\u00facs\u00fabulit csapunk, ok?
\nAttila meggy\u0151z\u0151d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl b\u00f3lintott.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Az id\u0151 – ahogy a mond\u00e1s is tartja – begy\u00f3gy\u00edtja a sebeket. Vagy legal\u00e1bb is megszokjuk, hogy f\u00e1j. N\u00e9ha, ha valamihez hozz\u00e1\u00e9r\u00fcnk vele vagy valami hozz\u00e1\u00e9r, m\u00e9g felszisszen\u00fcnk, de a sajg\u00e1st megszokjuk. Valahogy \u00edgy telt el a j\u00falius, \u00e9s Attila egyre gyakrabban kapta mag\u00e1t azon, hogy nem gondol Ildire, vagy ha igen, m\u00e1r t\u00e1volinak \u00e9rzi […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97294","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97294","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97294"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97294\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97294"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97294"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97294"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}