M\u00e9g egy h\u00e9tig gondolkozott, azt\u00e1n sms-t \u00edrt V\u00e1radinak. Felh\u00edvni k\u00e9ptelen volt. 3 nap m\u00falva telefon\u00e1ltak a Miniszt\u00e9riumb\u00f3l, \u00e9s elh\u00edvt\u00e1k elbesz\u00e9lget\u00e9sre. Az \u00e9rett augusztusi h\u0151s\u00e9gb\u0151l kicsit megillet\u0151dve l\u00e9pett be a l\u00e9gkondicion\u00e1lt \u00fcvegpalot\u00e1ba, ahol m\u00e1r a recepci\u00f3ig is csak elektromos k\u00e1rty\u00e1val lehetett eljutni. J\u00f3l m\u0171k\u00f6d\u00f6tt a rendszer, tudtak r\u00f3la, \u00e9s elmagyar\u00e1zt\u00e1k, hogy a 3. emeleten melyik irod\u00e1ba menjen.
\nIdegen\u00fcl \u00e9rezte mag\u00e1t ebben az eleganci\u00e1ban, az itt dolgoz\u00f3 emberekr\u0151l eleve valamilyen kiv\u00e1lts\u00e1goss\u00e1got felt\u00e9telezett, amivel \u0151 nem rendelkezik. Azt k\u00e9pzelte, ez felt\u00e9tlen\u00fcl l\u00e1tszik is rajta, \u00e9s nagyon rem\u00e9lte, hogy nem j\u00f6n szembe senki, aki esetleg r\u00e1k\u00e9rdezne, mit keres itt. Nem is j\u00f6tt, \u00e9s az irod\u00e1t gond n\u00e9lk\u00fcl megtal\u00e1lta.
\nA megbesz\u00e9l\u00e9s nem tartott tov\u00e1bb 10 percn\u00e9l. Tulajdonk\u00e9ppen eld\u00f6nt\u00f6tt \u00fcgy volt m\u00e1r, hogy felveszik szeptembert\u0151l angol levelez\u0151nek, a szenvtelen arc\u00fa h\u00f6lgy csup\u00e1n adatokat egyeztetett, \u00e9s a bel\u00e9ptet\u00e9shez sz\u00fcks\u00e9ges protokollt magyar\u00e1zta el. Csak a v\u00e9g\u00e9n volt egy szem\u00e9lyes megjegyz\u00e9se:
\n– Adja \u00e1t P\u00e9ternek az \u00fcdv\u00f6zletemet, ha tal\u00e1lkoznak.
\nAttila b\u00f3lintott, \u00e9s l\u00e1zasan j\u00e1rt az agya, ki az a P\u00e9ter. Csak az utc\u00e1n j\u00f6tt r\u00e1, hogy a n\u0151 V\u00e1radir\u00f3l besz\u00e9lt.<\/p>\n
A csal\u00e1d a v\u00e1rtn\u00e1l nyugodtabban fogadta a h\u00edrt, hogy Attila felk\u00f6lt\u00f6zik Pestre. Csak M\u00e9sz\u00e1ros Julinna s\u00edrdog\u00e1lt egy kicsit a konyh\u00e1ban. Amikor Attila ben\u00e9zett, az asszony gyorsan megt\u00f6r\u00f6lte a szem\u00e9t.
\n– Anya – karolta \u00e1t a fia. – Nem a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9re megyek. \u00c9s ha v\u00e9gre r\u00e1sz\u00e1nn\u00e1d magad arra, hogy megtanulsz egy kicsit netezni, akkor mindennap l\u00e1thatjuk is egym\u00e1st, ha \u00e9ppen ahhoz van kedv\u00fcnk.
\n– Tudom, kisfiam – mondta az anyja, \u00e9s kif\u00fajta az orr\u00e1t. – De f\u00e9ltelek abban nagy v\u00e1rosban. Nincs ott senkid.
\n– Majd lesz – mondta Attila minden meggy\u0151z\u0151d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. Erre igyekezett nem gondolni.
\nApja az anyj\u00e1val ellent\u00e9tben egy cs\u00f6ppet sem agg\u00f3dott. A t\u00e9ny, hogy a fia „\u00e9szre t\u00e9rt”, \u00e9s v\u00e9gre p\u00e9nzt fog keresni, megnyugtatta. Felaj\u00e1nlotta, hogy ha Attila megtal\u00e1lja a megfelel\u0151 alb\u00e9rletet, felk\u00f6lt\u00f6zteti. A k\u00e9t testv\u00e9r b\u00e1gyadtabban \u00f6r\u00fclt, – tal\u00e1n kicsit irigyelt\u00e9k Attil\u00e1t -, rendezett csal\u00e1di \u00e9let\u00fck \u00e9s megteremtett egzisztenci\u00e1juk \u00e9rt\u00e9ke mintha devalv\u00e1l\u00f3dott volna valamennyire \u00f6ccs\u00fck pesti \u00e1ll\u00e1s\u00e1nak f\u00e9ny\u00e9ben. \u00c9s mivel j\u00f3 testv\u00e9rek voltak, elszomor\u00edtotta \u0151ket, hogy Attila elmegy.
\n– M\u00e9g a v\u00e9g\u00e9n nagy ember leszel – mondta kis f\u00e9lmosollyal Laci.
\n– Ugyan, ez csak egy jelent\u00e9ktelen miniszt\u00e9riumi \u00e1ll\u00e1s.
\n– \u00dagy kezdik a nagyok is.
\n– Bizony \u00e1m! – kontr\u00e1zott r\u00e1 az apja b\u00fcszke nevet\u00e9ssel. Attila most \u00e9bredt r\u00e1 igaz\u00e1n, mennyire nem \u00e9rtette \u0151t sosem ez az ember, aki a maga m\u00f3dj\u00e1n mindig j\u00f3t akart neki. De csakis a maga m\u00f3dj\u00e1n. \u00c9s ez most olyasmi volt, olyan „a maga m\u00f3dj\u00e1n” … Ett\u0151l a gondolatt\u00f3l hirtelen nagyon lehangol\u00f3dott.
\n– Ne toljuk t\u00fal, lehet, hogy nem is v\u00e1lik be, azt\u00e1n egy h\u00f3nap m\u00falva itthon leszek \u00fajra – mondta, b\u00e1r maga sem hitte.
\nAzt\u00e1n kiment az udvarra, amely M\u00e9sz\u00e1ros Julianna keze nyom\u00e1t viselte a sz\u00ednes vir\u00e1gokkal \u00e9s a h\u00e1tul l\u00e9v\u0151 kis konyhakerttel, ahonnan ilyenkor ny\u00e1ron paradicsomot \u00e9s paprik\u00e1t szedett \u00e9s csomagolt neki. A szilvafa k\u00e9ken hajladozott az \u00e9rett gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k alatt, \u00e9s anyja m\u00e1r k\u00e9sz\u00fclt a szilvalekv\u00e1r bef\u0151z\u00e9s\u00e9re, amib\u0151l szint\u00e9n jutott neki b\u0151ven. Elborult. A fak\u00f3, parlagf\u00fcvet hoz\u00f3, f\u00fclledt f\u00e9nyben Attil\u00e1nak elszorult a sz\u00edve.<\/p>\n
Szeptemberig m\u00e1r nem nagyon volt ideje m\u00e1sra, mint int\u00e9zni az int\u00e9znival\u00f3kat – mind\u00f6ssze k\u00e9t h\u00e9t alatt kellett felsz\u00e1molnia az itteni \u00e9let\u00e9t, s valami h\u00e1tteret teremtenie az \u00faj, f\u0151v\u00e1rosihoz. Alb\u00e9rletet viszonylag k\u00f6nnyen tal\u00e1lt, ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mert a p\u00e9nz nem volt akad\u00e1ly- a Miniszt\u00e9rium 80 sz\u00e1zal\u00e9k alb\u00e9rleti hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1st biztos\u00edtott. Apja betartotta az \u00edg\u00e9retet, \u00e9s egy fuvarral felk\u00f6lt\u00f6ztette a fi\u00e1t, akinek nem nagyon volt b\u00fatora, \u00e9s nem is vitt m\u00e1st az \u00e1gy\u00e1n k\u00edv\u00fcl- nagyj\u00e1b\u00f3l be volt rendezve a m\u00e1sf\u00e9lszob\u00e1s pesti panel, amit v\u00e9g\u00fcl kivett.
\nAz iskol\u00e1ban kiss\u00e9 nehezm\u00e9nyezt\u00e9k, hogy k\u00e9s\u0151n sz\u00f3lt, de az\u00e9rt mindketten tudt\u00e1k, \u0151 \u00e9s Dezs\u0151 is, hogy az ilyesmit mindig megoldj\u00e1k valahogy. Dezs\u0151 panaszkodott egy sort arra, hogy r\u00e1ad\u00e1sul Kuna Imre is cserben hagyta. Attila arra gondolt, itt az id\u0151, most megmondhatja: nem, te hagytad \u0151t cserben- de v\u00e9g\u00fcl nem tette. M\u00e1r nem volt jelent\u0151s\u00e9ge. Kuna Imre \u00e9lvezi a h\u0171v\u00f6s, harmatos reggeleket a verand\u00e1j\u00e1n.
\nHozz\u00e1 is elment elb\u00facs\u00fazni.
\n– Ime, az ifj\u00fa arszl\u00e1n, aki megy megh\u00f3d\u00edtani a vil\u00e1got – viccel\u0151d\u00f6tt a tan\u00e1r \u00far, de k\u00e9s\u0151bb az\u00e9rt hozz\u00e1tette: – Hi\u00e1nyozni fogsz, Atik\u00e1m. \u00c9s m\u00e9g annyi k\u00f6nyvet meg akartam besz\u00e9lni veled.
\n– Annak nem lesz akad\u00e1lya – mondta gyorsan Attila. – \u00c9s ha tudok, j\u00f6v\u00f6k szurkol\u00f3nak is.
\n– Arra m\u00e1r nem lesz sz\u00fcks\u00e9g – felelte Kuna Imre. – Lemondtam az edz\u0151s\u00e9gr\u0151l is. Ha az ember nyugd\u00edjba megy, ne v\u00e9gezzen f\u00e9l munk\u00e1t.
\nAttila tudta, mennyire szeretett edz\u0151sk\u00f6dni a tan\u00e1r \u00far. De azt is l\u00e1tta, hogy a ny\u00e1ri napok a hobbi bukolikus b\u00e9k\u00e9j\u00e9ben elhamvasztottak benne minden indulatot. Majdhogy nem irigyelte az\u00e9rt a sztoikus nyugalom\u00e9rt, amellyel elengedte k\u00e9t nagy szerelm\u00e9t: a tan\u00edt\u00e1st \u00e9s a futballt. B\u0151ven van m\u00e9g mit tanulnia t\u0151le. \u00c9s azzal biztatta mag\u00e1t, hogy fog is, hiszen van telefon, internet.
\n– \u00cdgy van – b\u00f3lintott a tan\u00e1r \u00far, amikor ez sz\u00f3ba ker\u00fclt. – \u00c9n nem vagyok nagy netez\u0151, de a kedved\u00e9rt mozg\u00f3s\u00edtom a marad\u00e9k digit\u00e1lis kompetenci\u00e1mat.
\n– \u00c9s mit fogsz itt csin\u00e1lni, tan\u00e1r \u00far, ha j\u00f6nnek az \u0151szi es\u0151k?
\n– Erzsi megkapta a 40 \u00e9ves jubileumi p\u00e9nz\u00e9t, azon bevezettetj\u00fck ide a f\u0171t\u00e9st, \u00e9s n\u00e9zem az ablakb\u00f3l, hogyan \u00e1zik a kert. Megvan annak is a sz\u00e9ps\u00e9ge. \u00c9s tervezem, hogy \u00edrok valamit. V\u00e9gre van r\u00e1 id\u0151m.
\n– M\u00e9gis mit?
\n– T\u00f6bb \u00f6tletem is van, de err\u0151l most ink\u00e1bb ne besz\u00e9lj\u00fcnk.
\n\u00cdgy h\u00e1t Attila nem er\u0151ltette. J\u00f3 volt l\u00e1tnia, hogy Kuna Imre nyugodt, de nem c\u00e9ltalan \u00e9letre rendezkedett be. Miel\u0151tt elment volna, k\u00e9rt egy k\u00f6nyvet t\u0151le, \u00e9s meg\u00edg\u00e9rte, hogy ha legk\u00f6zelebb hazaj\u00f6n, hozza, \u00e9s megbesz\u00e9lik.<\/p>\n
M\u00e1r csak egy hete volt a Pestre k\u00f6lt\u00f6z\u00e9sig. A r\u00e9gi alb\u00e9rlet\u00e9t felsz\u00e1molta, ideiglenesen visszament a sz\u00fcleihez. M\u00e9sz\u00e1ros Julianna a kedvenc \u00e9teleivel k\u00e9nyeztette. D\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt Attila a Skype haszn\u00e1lat\u00e1ra tan\u00edtotta az asszonyt. Este az apj\u00e1val ki\u00fcltek a terasz l\u00e9pcs\u0151j\u00e9re, \u00e9s s\u00f6rt ittak, am\u00edg be nem zavart\u00e1k \u0151ket a sz\u00fanyogok, vagy Attila el nem kezdett pr\u00fcszk\u00f6lni. Nagyokat aludt. Azt\u00e1n az indul\u00e1s el\u0151tt 3 nappal nyugtalans\u00e1g fogta el, mint aki valami fontos dolgot m\u00e9g nem int\u00e9zett el. Csak t\u00e9nfergett ide-oda, vadul biciklizett, \u00e9s maga sem tudta, hogyan t\u00e9vedt Szigeti\u00e9k k\u00f6rny\u00e9k\u00e9re. Nem mert elkerekezni a h\u00e1z el\u0151tt, de messzir\u0151l l\u00e1tta a k\u00f6rvonalait, \u00e9s a heves sz\u00edvdobog\u00e1sb\u00f3l meg\u00e9rtette, mi az, ami n\u00e9lk\u00fcl nem tud elmenni: l\u00e1tnia kell az asszonyt, \u00e9s el kell b\u00facs\u00faznia t\u0151le. De hogyan? A „love-telo” ott volt ugyan a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban, de hetek \u00f3ta nem sz\u00f3lalt meg. Egy ideje nem is t\u00f6lt\u00f6tte fel – el\u0151sz\u00f6r az\u00e9rt, mert nem akart szembes\u00fclni nap mint nap a csal\u00f3d\u00e1ssal, hogy „semmi sem t\u00f6rt\u00e9nik „, azt\u00e1n az\u00e9rt, mert elfogadta, hogy semmi sem t\u00f6rt\u00e9nik, \u00e9s azt\u00e1n az elk\u00f6lt\u00f6z\u00e9se el\u0151tti h\u00e9ten az\u00e9rt, mert azt gondolta, hogy jobb is, ha nem t\u00f6rt\u00e9nik semmi. De a hirtelen r\u00e1t\u00f6r\u0151 sz\u00edvf\u00e1jdalommal nem tudott megbirk\u00f3zni. El\u0151vette h\u00e1t a telefont, \u00e9s felt\u00f6lt\u00f6tte. Titokban azt rem\u00e9lte, hogy tal\u00e1n Ildi \u00fczent, hiszen nyilv\u00e1n tudja, hogy elmegy. De a telefon nem jelzett se h\u00edv\u00e1st, se \u00fczenetet. Attila elbizonytalanodott. Tal\u00e1n m\u00e1r t\u00falvan rajta… tal\u00e1n m\u00e1r nem is tudn\u00e1 el\u00e9rni, mert nem is haszn\u00e1lja ezt a telefont. Amikor ilyesmikre gondolt, haragot \u00e9rzett, \u00e9s nem is \u00e9rtette, hogy gondolta, hogy megkeresi. R\u00e9g volt… M\u00e1skor l\u00e1tta az asszony megk\u00ednzott, szerelmes arc\u00e1t, ahogy feln\u00e9zett r\u00e1 az \u00e1llom\u00e1s peronj\u00e1n, \u00e9s hallgat\u00e1s\u00e1t is m\u00e1shogy \u00e9rtelmezte: sz\u00fcks\u00e9ges \u00e9s alig elviselhet\u0151 \u00e1ldozatk\u00e9nt a gyerekek\u00e9rt. Ilyenkor majdnem felh\u00edvta, de megint esz\u00e9be jutott, hogy tal\u00e1n ki se fog csengeni, \u00e9s gy\u00e1va volt ennek a csal\u00f3d\u00e1snak a felv\u00e1llal\u00e1s\u00e1hoz.
\n\u00cdgy telt el a p\u00e9ntek – vas\u00e1rnap indult Pestre. P\u00e9ntek est\u00e9re Endre megszervezte a be\u00edg\u00e9rt „brut\u00e1lis buli”t egy k\u00f6z\u00f6s ismer\u0151s\u00fck kertj\u00e9ben, \u00e9s Attila b\u00e1torra itta mag\u00e1t. Az alkohol g\u00e1tl\u00e1sokat felszabad\u00edt\u00f3 m\u00e1mor\u00e1ban el\u0151vette a telefont, \u00e9s felt\u00e1rcs\u00e1zta Ildit. M\u00e9g \u00edgy, hogy kimosta bel\u0151le a szesz a g\u00f6rcs\u00f6ket, is fesz\u00fclt volt, vajon kicseng -e a telefon. Kicsengett, \u00e9s Ildi kinyomta. Ez nagyon f\u00e1jt. Attila tov\u00e1bb ivott, \u00e9s M\u00e9sz\u00e1ros Julianna, aki nem tudott elaludni addig, amig a fia haza nem \u00e9rt, hallotta, hogy h\u00e1ny a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban.<\/p>\n
V\u00e1radi nem mondta el a l\u00e1ny\u00e1nak, hogy Attila Pestre k\u00f6lt\u00f6zik. Az \u00e1llom\u00e1si tal\u00e1lkoz\u00e1st k\u00f6vet\u0151en nehezen \u00e1llt helyre a viszonylagos b\u00e9ke Szigeti\u00e9kn\u00e9l, \u00e9s rettent\u0151 t\u00f6r\u00e9keny volt. K\u00e9t megsebzett ember pr\u00f3b\u00e1lt \u0151rk\u00f6dni rajta, akik percenk\u00e9nt vesztett\u00e9k el ehhez az erej\u00fcket, \u00e9s percenk\u00e9nt pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k \u00f6sszeszedni magukat. Csaba hinni akart abban, hogy Ildi visszatal\u00e1l hozz\u00e1, de semmi sem t\u00e1pl\u00e1lta ezt a rem\u00e9ny\u00e9t. Nagylelk\u0171 akart lenni, \u00e9s gyanakodott mindenre, nem csup\u00e1n arra, amit Ildi tett vagy nem tett, hanem arra is, amit gondolt, vagy nem gondolt. Gy\u0171l\u00f6lte \u00e9s megal\u00e1zta, hogy piti\u00e1ner \u00e9s \u00e1lland\u00f3an r\u00e9sen van, \u00e9s rettent\u0151en f\u00e1rasztotta is. De k\u00e9ptelen volt elengedni ezt az \u00e1lland\u00f3, fesz\u00fclt k\u00e9szenl\u00e9tet, eg\u00e9sz egyszer\u0171en az\u00e9rt, mert egyvalamiben viszont sosem k\u00e9telkedett. Tudta, \u00e9rezte, hogy az asszony nem szereti.
\nIldi kezdetben \u00fagy \u00e9rezte, megbolondul az \u00e1lland\u00f3 odafigyel\u00e9sben, hogy mit mond, hogyan reag\u00e1l. B\u00e1r \u00e9rtette Csaba ind\u00edt\u00e9kait, amikor az hamis k\u00f6nnyeds\u00e9ggel a napi programj\u00e1r\u00f3l k\u00e9rdezte, \u00e9s besz\u00e9lget\u00e9st kezdem\u00e9nyezett este a t\u00e9v\u00e9 el\u0151tt, ritk\u00e1n sajn\u00e1lta a f\u00e9rfit, sokkal ink\u00e1bb ideges\u00edtette. Az \u00f6sszes erej\u00e9t elvette, hogy megk\u00fczdj\u00f6n Attila hi\u00e1ny\u00e1val \u00e9s a r\u00e1zuhan\u00f3 b\u00e1nattal. A legt\u00f6bb, amit tenni tudott, hogy otthon maradt, de hogy beengedje dermedt f\u00e1jdalm\u00e1ba a f\u00e9rj\u00e9t, az teljesen lehetetlen volt. Csak a k\u00e9t kicsi k\u00f6zels\u00e9ge tette k\u00f6nnyebb\u00e9 ezt a gy\u00e1sz\u00e1llapotot, akik nemcsak gyermeki \u00e1rtatlans\u00e1gukkal hatottak gy\u00f3gy\u00edt\u00f3n a szenved\u00e9s\u00e9re, de azzal is, hogy nem tudtak semmit, \u00e9s \u0151k is szerett\u00e9k azt azt embert, akit Ildinek nem volt szabad. R\u00e1szokott arra, hogy est\u00e9nk\u00e9nt bement a gyerekek szob\u00e1j\u00e1ba, valamelyik mell\u00e9 beb\u00fajva olvasta a mes\u00e9t, \u00e9s azt\u00e1n ott is aludt. Ha G\u00e1borka mellett nyomta el az \u00e1lom, az mindig elkezdte morzsolni a f\u00fcl\u00e9t. Ilyenkor Ildi fel\u00e9bredt, \u00e9s eleredt a k\u00f6nnye. Csaba a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban egyed\u00fcl maradt, \u00e9s reggel Ildi rosszul megj\u00e1tszott \u00e1s\u00edt\u00e1ssal konstat\u00e1lta, hogy m\u00e1r megint elaludt mes\u00e9l\u00e9s k\u00f6zben. Volt egy-k\u00e9t siralmas szeretkez\u00e9s – nagyon egyik\u0151j\u00fck sem er\u0151ltette. Csaba jobb h\u00edj\u00e1n pr\u00f3b\u00e1lt b\u00edzni az id\u0151ben, Ildi pedig haragudott r\u00e1, hogy telik, s egyszer elviszi majd ezt az \u00e9dess\u00e9get v\u00e9gleg, aminek az eml\u00e9ke m\u00e9g mindig k\u00e9pes volt ebben a nyomorult helyzetben is boldogg\u00e1 tenni egyk\u00e9t percre.
\nAzt, hogy Attila elk\u00f6lt\u00f6zik, v\u00e9letlen\u00fcl tudta meg a fodr\u00e1sz\u00e1n\u00e1l. A fodr\u00e1sz egyik vend\u00e9ge mes\u00e9lte, aki arra panaszkodott, hogy a l\u00e1ny\u00e1nak elmegy a magyar \u00e9s angoltan\u00e1ra is, pedig mind a kett\u0151t szerett\u00e9k. Ildi \u00fagy \u00e9rezte, hogy megny\u00edlik a f\u00f6ld alatta, \u00e9s fogalma sem volt, merre s\u00e9t\u00e1l, miut\u00e1n kij\u00f6tt a fodr\u00e1szatb\u00f3l. Lassan ocs\u00fadott fel, s mire haza\u00e9rt, kiss\u00e9 megnyugodott. Mindegy, hol van, hiszen nem l\u00e1thatja igy sem. Vagyis: igy is mindig l\u00e1tni fogja.
\nA ” love tel\u00f3”t mindennap felt\u00f6lt\u00f6tte. Tudta, hogy nem fogja keresni Attil\u00e1t, \u00e9s az sem \u0151t, de m\u00e9gis \u00fagy \u00e9rezte, ha ezt nem teszi, v\u00e9gleg elengedi azt, ami k\u00f6zt\u00fck volt \u00c9s azt nem, azt nem volt k\u00e9pes, \u00e9s nem is akarta. Itt akarta tartani az eml\u00e9k\u00e9t, hogy tudja: nemcsak ez az \u00e9let van, ez a k\u00f6teless\u00e9gteljes\u00edt\u0151 kop\u00e1rs\u00e1g. B\u00e1rmilyen furcsa, az \u00e9letet Csab\u00e1val csak Attila eml\u00e9k\u00e9vel volt k\u00e9pes elviselni. A telefont a kamr\u00e1ban tartotta- egy r\u00e9gi t\u00e1sk\u00e1j\u00e1nak a bels\u0151 zseb\u00e9be tette, \u00e9s rezg\u0151re \u00e1ll\u00edtotta, biztos, ami biztos. Mindennap t\u00f6bbsz\u00f6r megn\u00e9zte. Alig f\u00e1jt, hogy sosem volt rajta semmi mozg\u00e1s, de az\u00e9rt f\u00e1jt. \u00d3r\u00e1nk\u00e9nt tal\u00e1lt okot arra, hogy bemenjen a sp\u00e1jzba. Nem volt neh\u00e9z. Ott voltak az \u00fcd\u00edt\u0151k, \u00e1sv\u00e1nyvizek. Amikor meghallotta nagyon tomp\u00e1n, de teljes bizonyoss\u00e1ggal, hogy valami \u00fctemesen, alig kivehet\u0151en b\u00fag a sp\u00e1jzban, a konyh\u00e1ban vacsor\u00e1ztak. Szerencs\u00e9re Csaba \u00e9ppen Andik\u00e1nak magyar\u00e1zott, aki kan\u00e1llal \u00e9s mag\u00e1ban akarta enni a mogyor\u00f3kr\u00e9met, \u00e9s nem vett semmit \u00e9szre. Ildi bement \u00fagymond narancsl\u00e9\u00e9rt a kamr\u00e1ba. Csak annyi ideje volt, hogy kinyomja a telefont, azt\u00e1n m\u00e1r ment is ki. Egy falat sem ment le ezut\u00e1n a tork\u00e1n.
\n– F\u00e1j a gyomrom – magyar\u00e1zta Csaba fesz\u00fclt \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9re. A gyerekek mindenf\u00e9l\u00e9r\u0151l besz\u00e9ltek, \u00f6sszekaptak valamin, de alig hallotta. Mire mindenki elaludt, \u00e9s elcsendesedett a h\u00e1z, teljesen kimer\u00fclt a visszafojtott v\u00e1rakoz\u00e1sban, hogy megn\u00e9zhesse, val\u00f3ban Attila kereste-e. Kiv\u00e9telesen nem aludt el a gyerekekn\u00e9l. Amikor hallotta, hogy a f\u00e9rje egyenletesen szuszog, kiment a sp\u00e1jzba. Ha Csaba v\u00e9letlen\u00fcl fel\u00e9bredne, h\u00e1t \u00e1sv\u00e1nyv\u00edz\u00e9rt ment. Meleg augusztusi \u00e9jszaka volt. A telefon Attila sz\u00e1m\u00e1t mutatta. Nagyot dobbant a sz\u00edve. Tudta, hogy nincs \u00e9rtelme, de elk\u00fcd\u00f6tt neki egy k\u00e9rd\u0151jelet. Eg\u00e9sz \u00e9jjel le sem hunyta a szem\u00e9t.<\/p>\n
Attila is rosszul aludt, \u00e9s nagyon m\u00e1snaposan \u00e9bredt, rettent\u0151 fejf\u00e1j\u00e1ssal \u00e9s szomor\u00fas\u00e1ggal. A reggel fak\u00f3 f\u00e9ny\u00e9ben \u00e9rthetetlen ball\u00e9p\u00e9snek l\u00e1tszott, hogy felh\u00edvta az asszonyt. Ahogy felid\u00e9zte, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen f\u00e1jdalmas \u00e9s megal\u00e1z\u00f3 volt arra gondolnia, hogy ennyi id\u0151 ut\u00e1n Ildi egyszer\u0171en kinyomta. Haragudott mag\u00e1ra is, meg r\u00e1 is. Addig ette mag\u00e1t, hogy egyszer csak felugrott azzal az elhat\u00e1roz\u00e1ssal, hogy most azt\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp kikapcsolja azt az \u00e1tkozott telefont. Azt\u00e1n megl\u00e1tta a k\u00e9rd\u0151jelet, \u00e9s azt is, hogy \u00e9jjel 3-kor k\u00fcldt\u00e9k. Ez a k\u00e9rd\u0151jel visszaid\u00e9zte mindazt, amit annyira szeretett az asszonyban- f\u00e9l\u00e9nks\u00e9g\u00e9t \u00e9s t\u00e9tovas\u00e1g\u00e1t, amely nem tudott ellen\u00e1llni ennek a szerelemnek. Felkelt, ki\u00fclt a verand\u00e1ra a k\u00e1v\u00e9j\u00e1val. Anyja reggelit k\u00e9sz\u00edtett, \u00e9s nem hozta sz\u00f3ba az est\u00e9t. R\u00e1di\u00f3t hallgatott, \u00e9s Attil\u00e1t sz\u00edven tal\u00e1lta a dal, amit \u00e9ppen j\u00e1tszottak. Tal\u00e1n jobban tenn\u00e9, ha nem bolygatn\u00e1 meg Ildi lelk\u00e9t\u2026ha nem \u00edrna semmit, hiszen valahogy majd kib\u00edrja \u0151 is, az asszony is. De egy eg\u00e9sz hossz\u00fa \u00e9let van m\u00e9g a ” kib\u00edr\u00e1sra”, ez a mai nap m\u00e9g hadd legyen az \u00f6v\u00e9k. El\u0151vette a telefont, \u00e9s sms-t \u00edrt. ” Szeretn\u00e9lek l\u00e1tni, miel\u0151tt elmegyek. M\u00e9g ma. Lehets\u00e9ges?”
\nFelk\u00e9sz\u00fclt r\u00e1, hogy j\u00f3 ideig fog idegesen gy\u00f6tr\u0151dni a v\u00e1laszra v\u00e1rva, de szinte azonnal jelzett a telefonja. ” Igen. Hol \u00e9s mikor?” Ez a felt\u00e9telhez nem k\u00f6t\u00f6tt k\u00e9rd\u00e9s meglepte \u00e9s megind\u00edtotta a f\u00e9rfit. Nyilv\u00e1n az asszony az, akinek nehezebb elszabadulni, kital\u00e1lni valamit, esetleges csal\u00e1di programot m\u00f3dos\u00edtani, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, hogy szombat volt. Ez az elsz\u00e1nts\u00e1g ugyanakkor kicsit meg is ijesztette, nem akarta, hogy Ildi bajba ker\u00fclj\u00f6n. ” Mikor \u00e9s hol j\u00f3 Neked?” – k\u00e9rdezett vissza. Megint nem kellett sokat v\u00e1rnia a v\u00e1laszra. ” Este 6 k\u00f6r\u00fcl szoktam futni. V\u00e1rj\u00e1l a m\u00e1sik utc\u00e1ban a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9rn\u00e9l. Ha lehet, kocsival gyere.” Ezut\u00e1n Attila k\u00e9t dolgot int\u00e9zett el: elk\u00e9rte apja kocsij\u00e1t est\u00e9re, \u00e9s egy k\u00f6zeli motelben szob\u00e1t foglalt. K\u00fcld\u00f6tt vissza egy ok-t, \u00e9s v\u00e1rni kezdte a 6 \u00f3r\u00e1t.
\nA nap \u00e9ppen lemen\u0151ben volt, amikor elindult. M\u00e1r kitisztult a feje, csak a gyomra r\u00e1ngott idegesen. Ahogy leparkolt, szinte r\u00f6gt\u00f6n megjelent Ildi. M\u00e9g sosem l\u00e1tta \u00edgy – fut\u00f3felszer\u00e9sben. N\u00e9zte, ahogy l\u00f3farokba k\u00f6t\u00f6tt hajjal, f\u00fclhallgat\u00f3val fut fel\u00e9- nagyon l\u00e1nyosnak \u00e9s nagyon mag\u00e1nyosnak tetszett. Nem sz\u00farta ki r\u00f6gt\u00f6n az aut\u00f3t- tal\u00e1n egyszer vagy k\u00e9tszer ment azzal annak idej\u00e9n Attila angol\u00f3r\u00e1ra-, \u00fagyhogy a f\u00e9rfi f\u00e9nyk\u00fcrt\u00f6z\u00f6tt neki. Erre Ildi kicsit felemelte a kez\u00e9t, mintha integetne, \u00e9s Attila sz\u00edve elfacsarodott. Kinyitotta az ajt\u00f3t, Ildi vill\u00e1mgyorsan besz\u00e1llt.
\n– Nagyon sportos vagy- mondta. Ildi kicsit lihegett, arca kipirult.
\n– Nemr\u00e9gen kezdtem- mondta, \u00e9s mindketten tudt\u00e1k, hogy mi\u00f3ta. Azt\u00e1n Ildi k\u00f6rben\u00e9zett, \u00e9s azt mondta:
\n– Menj\u00fcnk arr\u00e9bb, van nem messze egy park. Ez…t\u00fal k\u00f6zel van.
\nAttila k\u00e9ptelen volt elmondani, hogy kivett egy szob\u00e1t.
\n– Meddig maradhatsz?
\n– Elvileg egy \u00f3ra a fut\u00e1s. De tal\u00e1lkozhatok k\u00f6zben ismer\u0151ssel. Megl\u00e1tjuk. Menj\u00fcnk, j\u00f3?
\nA parkhoz \u00e9rve m\u00e1r er\u0151sen alkonyodott, de m\u00e9g nem \u00e9gtek a l\u00e1mp\u00e1k. Attila le\u00e1ll\u00edtotta a motort. \u00c9rezte, hogy Ildi l\u00e9legzete egyenletess\u00e9 v\u00e1lt. Csak egy r\u00f6vid p\u00f3l\u00f3 volt rajta, \u00e9s m\u00e1r h\u0171v\u00f6s\u00f6dtek az est\u00e9k.
\n– Meg ne f\u00e1zz! – mondta, \u00e9s a pul\u00f3verj\u00e9t r\u00e1ter\u00edtette. A keze ott maradt a v\u00e1ll\u00e1n. Hallgattak.
\n– Ugye tudod, hogy elmegyek? – k\u00e9rdezte azt\u00e1n Attila.
\n– Tudom- b\u00f3lintott az asszony. Ahogy meg\u00e9rezte Attila \u00e9rint\u00e9s\u00e9t, hirtelen, hossz\u00fa, gy\u00f6trelmes hetek ut\u00e1n el\u0151sz\u00f6r nyugodt volt \u00e9s boldog. Nem akart a holnapra gondolni.
\n– Maradn\u00e9k, ha lenne \u00e9rtelme- mondta azt\u00e1n Attila.
\n– Persze- visszhangozta az asszony. K\u00f6zben kigy\u00faltak a l\u00e1mp\u00e1k, megvil\u00e1g\u00edtott\u00e1k Attila arc\u00e1t. Az asszony n\u00e9zte, azt\u00e1n v\u00e9gigsim\u00edtott a szem\u00e9n.
\n– L\u00e1tom, begyulladtak a szemeid az allergi\u00e1t\u00f3l.
\nA f\u00e9rfi elkapta a kez\u00e9t, \u00e9s belecs\u00f3kolt. Ildinek felgyorsult a l\u00e9legzete. Attila f\u00f6l\u00e9 hajolt.
\n– Herpesz van a sz\u00e1mon- suttogta Ildi, \u00e9s els\u00edrta mag\u00e1t- Mindenf\u00e9le baj el\u0151vesz, mi\u00f3ta…- hadarta-, begyulladt a fogam, be\u00e1llt a derekam, ki\u00fct\u00e9seim voltak, most meg\u2026Pedig \u00fagy szeretn\u00e9lek megcs\u00f3kolni.
\n– Hagyd ezt, kicsim- suttogta Attila-, kit \u00e9rdekel? – \u00c9s gyeng\u00e9den, szexus n\u00e9lk\u00fcl megcs\u00f3kolta az asszonyt. – \u00c9n is nyomorultul vagyok.
\nHosszan cs\u00f3kolt\u00e1k egym\u00e1st, \u00e9s Attila m\u00e1r tudta, hogy nem mennek a motelbe. De nem sz\u00e1m\u00edtott. Olyan sok mindent el akart mondani, \u00e9s most azt \u00e9rezte, hogy az sem sz\u00e1m\u00edt. Ildi a v\u00e1ll\u00e1ra hajtotta a fej\u00e9t. N\u00e9zt\u00e9k a lassan kigy\u00fal\u00f3 f\u00e9nyekben megvil\u00e1g\u00edtott parkot. Egy kisfi\u00fa biciklizett az anyja mellett, aki egy feh\u00e9r kiskuty\u00e1t s\u00e9t\u00e1ltatott.
\n– Tal\u00e1n kellene egy kutya- mondta Ildi, \u00e9s Attila megs\u00edmogatta a haj\u00e1t. Azt\u00e1n \u00edgy sz\u00f3lt az asszony:
\n– Mondd, hogyan lehet az ember egyszerre ennyire szomor\u00fa \u00e9s boldog?
\nAttila nem v\u00e1laszolt. Mit is mondhatott volna, hiszen maga sem tudta a v\u00e1laszt. Csak azt tudta, hogy ez az este \u00e9s ez a f\u00e9lhom\u00e1lyos kocsi, amiben szinte felsz\u00edv\u00f3dtak ennek a n\u0151i testnek a szeretett vonalai, azok k\u00f6z\u00f6tt dolgok k\u00f6z\u00f6tt van, ami\u00e9rt \u00e9rdemes volt megsz\u00fcletni. El\u0151sz\u00f6r meglepte az asszony nyugodt viselked\u00e9se, azt\u00e1n r\u00e1ragadt ez a szerelmes sz\u00f3tlans\u00e1g, amely elengedte a rem\u00e9nyt. \u00c9rezte, hogy az asszony feje elnehezedik- Ildi, a boldogtalans\u00e1gt\u00f3l holtf\u00e1radt Ildi -b\u00e9k\u00e9t lelve Attila mellett- elszenderedett. A f\u00e9rfi hagyta, s ahogy leveg\u0151t vett \u00f3vatosan, mellkasa megemelte az asszony fej\u00e9t. Ildi kez\u00e9b\u0151l kiesett a f\u00fclhallgat\u00f3, felriadt.
\n– Istenem…\u00e9n..olyan f\u00e1radt vagyok…- suttogta,
\n– Tudom- felelte Attila elszorul\u00f3 sz\u00edvvel, \u00e9s hogy elterelje a figyelm\u00e9t, megk\u00e9rdezte a f\u00fclhallgat\u00f3t felv\u00e9ve:
\n– Miket hallgatsz?
\n– Szerelmes sz\u00e1mokat, szomor\u00fakat, sz\u00e9peket. magyarokat, hogy \u00e9rtsem a sz\u00f6veget- mondta Ildi, \u00e9s mosolygott.
\n– Belehallgassunk? – k\u00e9rdezte Attila.
\n– Nem- v\u00e1laszolta Ildi egy kis haboz\u00e1s ut\u00e1n. – Az t\u00fal sok lenne. Nem hiszem, hogy enn\u00e9l t\u00f6bbet b\u00edrok. \u00c9s…lassan menni kell.
\nA j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9r el\u0151tt Attila le\u00e1ll\u00edtotta \u00fajra a kocsit.
\n– \u00c9n…- kezdte, de Ildi f\u00e9lbeszak\u00edtotta.
\n– Ne mondj semmit! Nem volt szerencs\u00e9nk, vagy tal\u00e1n nagyon is az volt.
\n– Irhatok? – akarta Attila k\u00e9rdezni, de azt\u00e1n nem tette.
\nIldi m\u00e1r kisz\u00e1llt. Behajolt az ablakon, v\u00e9gigsim\u00edtott Attila arc\u00e1n.
\n– Igen, azt hiszem, nagyon is szerencs\u00e9nk volt. Vigy\u00e1zz magadra, dr\u00e1g\u00e1m.
\nAzzal gyors l\u00e9ptekkel elindult, \u00e1tv\u00e1gott a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren, \u00e9s m\u00e9g l\u00e1tta Attila, hogy futni kezdett.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" M\u00e9g egy h\u00e9tig gondolkozott, azt\u00e1n sms-t \u00edrt V\u00e1radinak. Felh\u00edvni k\u00e9ptelen volt. 3 nap m\u00falva telefon\u00e1ltak a Miniszt\u00e9riumb\u00f3l, \u00e9s elh\u00edvt\u00e1k elbesz\u00e9lget\u00e9sre. Az \u00e9rett augusztusi h\u0151s\u00e9gb\u0151l kicsit megillet\u0151dve l\u00e9pett be a l\u00e9gkondicion\u00e1lt \u00fcvegpalot\u00e1ba, ahol m\u00e1r a recepci\u00f3ig is csak elektromos k\u00e1rty\u00e1val lehetett eljutni. J\u00f3l m\u0171k\u00f6d\u00f6tt a rendszer, tudtak r\u00f3la, \u00e9s elmagyar\u00e1zt\u00e1k, hogy a 3. emeleten melyik irod\u00e1ba […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97304","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97304","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97304"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97304\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97304"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97304"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97304"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}