Kezdetben minden h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n hazament, de az otthon t\u00f6lt\u00f6tt napok csak k\u00e9nyelmet hoztak, t\u00f6lt\u0151d\u00e9st nem. Hi\u00e1ba tudott elvonulni \u00e9s pihenni, mik\u00f6zben j\u00f3kat evett \u00e9s volt kihez sz\u00f3lnia, hi\u00e1ba \u00fclhetett ki a m\u00e9g mindig meleg d\u00e9lut\u00e1nokon a kertbe olvasni, valahogy az eg\u00e9sz kezdett\u0151l fogva nagyon anakronisztikus volt. \u00dagy \u00e9rezte, visszat\u00e9r egy r\u00e9gen t\u00falhaladott \u00e1llapotba – ahhoz az id\u0151szakhoz, amikor egyetemistak\u00e9nt loholt haza p\u00e9nteken, hogy a megszokott k\u00f6zeg\u00e9ben „tankoljon”, s mellesleg felpakolja vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n M\u00e9sz\u00e1ros Julianna \u00e9teles dobozait, amelyek \u00e1ltal\u00e1ban a k\u00f6vetkez\u0151 p\u00e9ntekig kitartottak. Ezt az anal\u00f3gi\u00e1t egy\u00e9bk\u00e9nt anyja is k\u00f6vette, aki most is elk\u00e9sz\u00edtette ezeket a dobozokat, \u00e9s amennyire kap\u00f3ra j\u00f6tt, annyira nyomasztotta is Attil\u00e1t, hogy „megint itt tart”. Arr\u00f3l ugyanakkor sz\u00f3 sem lehetett, hogy err\u0151l lebesz\u00e9lje az asszonyt – gondoskod\u00e1sa felt\u00e9tlen \u00e9s \u00f6szt\u00f6n\u00f6s volt.
\nM\u00e1s is zavarta. A v\u00e1rosa valahogy „\u00f6sszement”. Ha bes\u00e9t\u00e1lt a k\u00f6zpontba, vagy be\u00fclt egy s\u00f6rre Endr\u00e9vel, nagyon kev\u00e9snek \u00e9rezte a l\u00e1tv\u00e1nyt, az impulzusokat. N\u00e9ha m\u00e9g az is f\u00e1rasztotta, amikor Endre a v\u00e1llalkoz\u00e1s\u00e1r\u00f3l vagy a mindennapjair\u00f3l besz\u00e9lt – majdnem sajn\u00e1lta ez\u00e9rt a „kicsi” \u00e9let\u00e9rt. Hab\u00e1r tudta, hogy \u0151 jelenleg j\u00f3val \u00e9rdektelenebb \u00e9letet \u00e9l, de m\u00e9gis – ezt m\u00e1s, sokkal t\u00e1gabb keretek k\u00f6z\u00f6tt teszi, ahol van m\u00e9g hov\u00e1 terjeszkedni. A testv\u00e9reivel val\u00f3 besz\u00e9lget\u00e9sek m\u00e9g ink\u00e1bb ezt a benyom\u00e1s er\u0151s\u00edtett\u00e9k – \u00e9s az a szeretetteljes nem\u00e9rt\u00e9s \u00e9s elfogad\u00e1s, amellyel kor\u00e1bban hallgatta \u0151ket, kieg\u00e9sz\u00fclt egyfajta t\u00e1vols\u00e1ggal, ahonnan szeml\u00e9lte „beragadt” \u00e9let\u00fcket.
\nIldir\u0151l nem hallott semmit. A csal\u00e1d nem olyan k\u00f6zegben mozgott, ami \u00e9rintkezett volna Szigeti\u00e9k k\u00f6reivel, \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt sem \u00e9rdekelte egyik rokon\u00e1t sem a helyi k\u00f6z\u00e9let. Endre egyszer r\u00e1k\u00e9rdezett, az\u00f3ta t\u00f6rt\u00e9nt-e k\u00f6zt\u00fck valami, de miut\u00e1n Attila megr\u00e1zta a fej\u00e9t, nem rukkolt el\u0151 semmivel. Hogy lett volna mivel, Attila nem firtatta, mert tudta, hogyha elhallgat b\u00e1rmit a bar\u00e1tja, azt j\u00f3 okkal teszi. Am\u00fagyis sokkal val\u00f3sz\u00edn\u0171bb volt az ellenkez\u0151je – m\u00e1rmint hogy a maga \u00e9s a csal\u00e1dja menedzsel\u00e9s\u00e9vel elfoglalt Endre t\u00e9nyleg nem botlott bele olyan helyi pletyk\u00e1ba, amit \u00e9rdemes lenne megosztania. Egy\u00e9bk\u00e9nt is az a fajta ember volt, aki az utols\u00f3k k\u00f6zt tud meg ilyesmit.
\nKuna Imre sem k\u00e9rdezett r\u00e1, hogy is \u00e1ll Attila a szerelmi b\u00e1nattal, amikor egy okt\u00f3beri szombat d\u00e9lut\u00e1n kiment hozz\u00e1, hogy megn\u00e9zze: hogyan telnek a nyugd\u00edjas napjai. Kerti \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u00e9sr\u0151l aznap sz\u00f3 sem lehetett – reggel \u00f3ta zuhogott, Attila elk\u00e9rte az apja kocsij\u00e1t.
\n– Gyere, gyere, meg\u00e1zol! – j\u00f6tt ki el\u00e9 eserny\u0151vel a tan\u00e1r \u00far, \u00e9s beszaladtak a nappaliba, ahol m\u00e1r f\u0171t\u00f6ttek. A langyos, meleg szoba, amelynek sark\u00e1ban F\u00fcge r\u00e1 annyira nem jellemz\u0151 m\u00f3don veszteg maradt, kellemesen ellenpontozta a hirtelen lez\u00fadul\u00f3 \u0151szi m\u00e9lab\u00fat. Az alkonnyal egy\u00fctt majdnem t\u00falcsordult ez a melank\u00f3lia, \u00e9s j\u00f3lesett le\u00fclni a villanyf\u00e9nyben az asztalhoz, ami tele volt pap\u00edrokkal.
\n– Azt hittem, tan\u00e1r \u00far, nyugd\u00edjba ment\u00e9l – mosolyodott el Attila a nagy papirkupacra n\u00e9zve.
\n– Ja ez\u2026 ez nem az. R\u00e9gi iratokat keresek, bizony\u00edtv\u00e1nym\u00e1solatokat, ilyesmit…
\n– Mert mire k\u00e9sz\u00fclsz? Elm\u00e9sz dolgozni valahova?
\n– Nem megy! – sz\u00f3lt a t\u0171zhely mell\u0151l a kellet\u00e9n\u00e9l kicsit kategorikusabban Kuna Imre feles\u00e9ge, aki k\u00e1v\u00e9t tett fel. – El\u0151terjesztett\u00e9k valami kit\u00fcntet\u00e9sre, ahhoz kell. \u00c9s ahogy lenni szokott, teljesen belevetette mag\u00e1t – 2 napja \u00edrja a szakmai \u00f6n\u00e9letrajz\u00e1t, csak tudn\u00e1m, hogy mi\u00e9rt….
\n– J\u00f3l van, sz\u00edvem, ne kezdd el! – mondta a tan\u00e1r \u00far meg\u00e9rt\u0151, de az\u00e9rt kicsit t\u00fcrelmetlen mosollyal.
\n– M\u00e9rt, nincs igazam? – fordult meg Erzsike, \u00e9s magyar\u00e1zni kezdett. – Felh\u00edvta a Dezs\u0151, hogy szeretn\u00e9 felterjeszteni kit\u00fcntet\u00e9sre, \u00edrja meg az \u00f6n\u00e9letrajz\u00e1t hozz\u00e1. Na j\u00f3, gondoltuk, az\u00e9rt csak b\u00e1ntja \u0151ket a lelkiismeret, egy\u00e9bk\u00e9nt meg Te is tudod, ha valaki, h\u00e1t Imre meg\u00e9rdemli. A p\u00e9nz se j\u00f6n rosszul, gondoltuk.. .de persze nem tudtuk, mennyi p\u00e9nz. \u00dagyhogy elkezdt\u00fcnk kotor\u00e1szni a neten, \u00e9s azt\u00e1n j\u00f6tt a hidegzuhany – ezzel nem j\u00e1r semmi. Csak erk\u00f6lcsi elismer\u00e9s\u2026 menjenek a fen\u00e9be.
\n– M\u00e9giscsak van jelz\u00e9s\u00e9rt\u00e9ke – vetette fel Kuna Imre t\u00e9tov\u00e1n. – Elismerik az ember munk\u00e1j\u00e1t.
\n– L\u00e1tod? – mosolygott Attil\u00e1ra az asszony. – Nem v\u00e1ltozik meg soha.
\n– Ez\u00e9rt szeretj\u00fck, nemigaz? – mondta Attila. Erzsi arca megenyh\u00fclt, legyintett egyet, \u00e9s figyelte tov\u00e1bb, hogy mikor f\u0151 le a k\u00e1v\u00e9.
\nErr\u0151l t\u00f6bbet nem besz\u00e9ltek, Kuna Imre arr\u00e9bb tolta a pap\u00edrhalmazt, \u00e9s kifaggatta Attil\u00e1t a munk\u00e1j\u00e1r\u00f3l.
\n– H\u00e1t\u2026 nem hangzik t\u00fal \u00e9rdekesnek – jegyezte meg.
\n– Nem is az – ismerte el Attila. – El kell valahonnan indulni, \u00edgy fogom fel.
\n– \u00c9rtem\u2026 a tan\u00edt\u00e1s nem hi\u00e1nyzik?
\n– Nem – v\u00e1gta r\u00e1 Attila gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. B\u00e1r szeretett tan\u00edtani, val\u00f3ban nem gondolt r\u00e1 egy\u00e1ltal\u00e1n. Sejtette, hogy Kuna Imre nem \u00edgy van ezzel.
\n– \u00c9s Neked, tan\u00e1r \u00far? – k\u00e9rdezett vissza.
\nKuna Imre kinyitotta az ajt\u00f3t, be\u00e1llt a k\u00fcsz\u00f6bre, \u00e9s kifel\u00e9 f\u00fajta a f\u00fcst\u00f6t.
\n– Nekem igen\u2026 egyel\u0151re. A gyerekek, nem is a tan\u00edt\u00e1s\u2026 az el\u00e9g fav\u00e1g\u00e1s volt m\u00e1r, hogy J\u00f3zsef Attila verset elemezzek 35 emberrel. M\u00e9g meg kell tal\u00e1lnom a temp\u00f3mat itt. Mindennap fel\u00e9bredek hajnalban, ahogy r\u00e9gebben, \u00e9s csak \u00fcl\u00f6k a konyh\u00e1ban a k\u00e1v\u00e9mmal. De m\u00e9g nagyon az elej\u00e9n vagyok\u2026 majd kialakul, megtervezem ezt az \u00faj \u00e9letet is\u2026 egyel\u0151re furcsa.
\n– \u00c9s az \u00edr\u00e1s?
\nKuna Imre mintha zavarba j\u00f6tt volna egy kicsit, lopva a feles\u00e9g\u00e9re pillantott, de az \u00e9ppen a h\u0171t\u0151ben keresett valamit, \u00e9s nem figyelt r\u00e1juk.
\n– M\u00e9g nem tartok ott. De elj\u00f6n annak is az ideje.
\nAmikor indulni k\u00e9sz\u00fclt, Attila nem tudta lebesz\u00e9lni a tan\u00e1r urat, hogy kik\u00eds\u00e9rje a vigasztalanul zuhog\u00f3 es\u0151ben. M\u00e9g integetett is neki, \u00e9s ahogy Attila a visszapillant\u00f3 t\u00fck\u00f6rben n\u00e9zte egyre kisebbed\u0151, hom\u00e1lyos alakj\u00e1t, hirtelen arra gondolt, hogy tal\u00e1n sosem j\u00f6n el az ideje, hogy a tan\u00e1r \u00far \u00edrni kezdjen.
\nVolt valami sz\u00e9p ebben az esti aut\u00f3z\u00e1sban: csorgott az ablakon az es\u0151v\u00edz, \u00e9s a kerekek vizet spricceltek az eln\u00e9ptelened\u0151 utc\u00e1kra. Attil\u00e1nak f\u00e1jni kezdett Ildi fakul\u00f3 eml\u00e9ke, \u00e9s elhat\u00e1rozta, hogy legal\u00e1bb elhajt a h\u00e1zuk el\u0151tt. Lass\u00edtani nem mert, csak lassan menni, \u00e9s annyit l\u00e1tott, hogy vil\u00e1g\u00edt a konyha ablaka, \u00e9s a kocsi, amelynek be\u00e1ll\u00e1s\u00e1val Ildi annyit bajl\u00f3dott, ott van a h\u00e1z el\u0151tt. K\u00e9s\u0151re j\u00e1rt- vajon m\u00e9rt nincs a hely\u00e9n? – t\u0171n\u0151d\u00f6tt Attila, aki az utc\u00e1r\u00f3l kihajtva mintha az eml\u00e9kb\u0151l is kihajtott volna.
\nErre a k\u00e9rd\u00e9sre m\u00e1snap – mintha olvasott volna a gondolataiban – apja adta meg a v\u00e1laszt a vas\u00e1rnapi eb\u00e9dn\u00e9l.
\n– Ez a Szigeti az\u00e9rt lehet, hogy megharagudott, hogy fak\u00e9pn\u00e9l hagytad az ikreit – fordult Attila fel\u00e9 az asztaln\u00e1l.
\n– Mib\u0151l gondolod?
\n– H\u00e1t n\u00e1lam maradt a kocsij\u00e1nak a szervizk\u00f6nyve, azt\u00e1n j\u00f6tt, hogy elviszi. Azt mondta, vettek egy m\u00e1sik, \u00faj aut\u00f3t – azt \u00fagyis a m\u00e1rkaszerv\u00edzben szerv\u00edzelik, \u00e9s ezt meg csak ritk\u00e1n fogj\u00e1k haszn\u00e1lni. \u00dagy hangzott, mint aki nem hozza t\u00f6bbet hozz\u00e1m a j\u00e1rg\u00e1nyt.
\n– Van el\u00e9g munk\u00e1d \u00edgy is, nem? – er\u0151ltetett mag\u00e1ra nyugalmat Attila. Neheztel\u00e9sf\u00e9l\u00e9t \u00e9rzett az asszony ir\u00e1nt, mert ezek szerint az „\u00e9let megy tov\u00e1bb\u201d, \u00faj kocsit vesz a csal\u00e1d, a m\u00e1sikat, a r\u00e9git a gar\u00e1zsb\u00f3l kiteszik a h\u00e1z el\u00e9, ahogy \u0151t is nyilv\u00e1n kitette m\u00e1r Ildi az \u00e9let\u00e9b\u0151l. Rossz kedve lett. Este megk\u00f6nnyebb\u00fclten sz\u00e1llt le a Nyugatiban, \u00e9s legk\u00f6zelebb csak halottak napj\u00e1ra ment haza.
\nM\u00e1r elhervadtak \u00e9s \u00fajrany\u00edltak azok a vir\u00e1gok, amelyeket azon az omin\u00f3zus napon, amikor Attila karriert\u00f6rt\u00e9nete elindult, munka ut\u00e1n M\u00e9sz\u00e1ros Julianna meg\u00f6nt\u00f6z\u00f6tt a sz\u00fclei s\u00edrj\u00e1n. Ebben az \u00e9vben is elvir\u00e1goztak okt\u00f3ber v\u00e9g\u00e9re, de \u00e9pphogy. M\u00e9g \u00e9jszaka sem fagyott, az \u00e9vszak valamikori jelleg\u00e9re- amikor november els\u0151 napjaiban m\u00e1r t\u00e9likab\u00e1tot h\u00faztak az emberek, \u00e9s n\u00e9ha h\u00f3 is esett a d\u00edszbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt s\u00edrokra- csak a korai s\u00f6t\u00e9ted\u00e9s utalt. Attila \u00e9s a csal\u00e1dja is s\u00f6t\u00e9tben, a gyerty\u00e1kkal megvil\u00e1g\u00edtott s\u00edrok k\u00f6z\u00f6tt botork\u00e1lt a koszor\u00fakkal. \u201eCs\u00facsforgalom\u201d volt a temet\u0151ben, az emberek bele-bele\u00fctk\u00f6ztek egym\u00e1sba, n\u00e9ha meg is \u00e1lltak besz\u00e9lgetni – meghitt, csendes eml\u00e9kez\u00e9sre nem sok es\u00e9ly volt. Attila nem b\u00e1nta – mindig ut\u00e1lt temet\u0151be j\u00e1rni. Igyekezett \u00fagy kiker\u00fclni az embereket, hogy ne kelljen r\u00e1l\u00e9pnie egy ismeretlen s\u00edr betonszeg\u00e9ly\u00e9re; ezt valahogy kegyelets\u00e9rt\u00e9snek \u00e9rezte. \u00c9desanyja, aki gyerekkora eml\u00e9keibe m\u00e9lyedve l\u00e9pkedett, viszont nem figyelt el\u00e9gg\u00e9, \u00e9s \u00f6ssze\u00fctk\u00f6z\u00f6tt valakivel. Csak egy pillanat volt, egy k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s bocs\u00e1natk\u00e9r\u00e9s, de arra m\u00e9gis el\u00e9g, hogy a gyerty\u00e1k f\u00e9ny\u00e9ben egy percre megvillanjon Ildi arca, \u00e9s \u00f6sszeakadjon a tekintete Attil\u00e1\u00e9val. Azt\u00e1n m\u00e1r csak az asszony ismer\u0151s illata \u00faszott el mellette, meg V\u00e1radi P\u00e9ter \u00e9s feles\u00e9ge sziluettje. Nem b\u00edrta meg\u00e1llni, hogy h\u00e1tra ne forduljon. V\u00e1radi \u00e1tkarolta a l\u00e1ny\u00e1t, aki feln\u00e9zett az apj\u00e1ra, \u00e9s b\u00f3lintott. Attila azt \u00e9rezte: igen, t\u00e9nyleg v\u00e9ge van.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Kezdetben minden h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n hazament, de az otthon t\u00f6lt\u00f6tt napok csak k\u00e9nyelmet hoztak, t\u00f6lt\u0151d\u00e9st nem. Hi\u00e1ba tudott elvonulni \u00e9s pihenni, mik\u00f6zben j\u00f3kat evett \u00e9s volt kihez sz\u00f3lnia, hi\u00e1ba \u00fclhetett ki a m\u00e9g mindig meleg d\u00e9lut\u00e1nokon a kertbe olvasni, valahogy az eg\u00e9sz kezdett\u0151l fogva nagyon anakronisztikus volt. \u00dagy \u00e9rezte, visszat\u00e9r egy r\u00e9gen t\u00falhaladott \u00e1llapotba – ahhoz az […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97350","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97350","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97350"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97350\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97350"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97350"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97350"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}