Ildi is ezt \u00e9rezte – ezt akarta \u00e9rezni. \u00c9s addig, am\u00edg bele nem \u00fctk\u00f6z\u00f6tt M\u00e9sz\u00e1ros Juliann\u00e1ba, \u00e9s egy villan\u00e1snyi f\u00e9nysug\u00e1rban meg nem l\u00e1tta Attila arc\u00e1t, \u00edgy is hitte. Sokat dolgozott rajta. Utols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1suk eml\u00e9ke hetekig tartotta benne a lelket, de azt\u00e1n az is „elfogyott”. Musz\u00e1j volt valamibe kapaszkodnia, hogy ne zuhanjon a teljes rem\u00e9nytelens\u00e9gbe. Elkezdett j\u00f3g\u00e1zni \u00e9s komolyan \u00e9rdekl\u0151dni a spiritualizmus ir\u00e1nt. Sokat medit\u00e1lt, \u00e9s sz\u00e9p lassan \u00fagy \u00e9rezte: el\u00e9ri a metafizikai b\u00f6lcsess\u00e9gnek azt a szintj\u00e9t, amelyb\u0151l logikus t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sk\u00e9nt, \u00e9s nem kiheverhetetlen vesztes\u00e9gk\u00e9nt gondol Attil\u00e1ra. Az „Ami nem \u00f6l meg, az meger\u0151s\u00edt” mindennapos mantr\u00e1ja – \u00fagy t\u0171nt – tette a dolg\u00e1t, \u00e9s Ildi a spiritu\u00e1lis technik\u00e1kat k\u00f6vetve azon volt, hogy meg\u00e9rtse, mit kell megtanulnia abb\u00f3l, ami t\u00f6rt\u00e9nt, hogy e tapasztal\u00e1s esszenci\u00e1j\u00e1val tov\u00e1bb \u00e9p\u00edtse a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9t. Azt tan\u00e1csolt\u00e1k neki, hogy egyens\u00faly\u00e1t visszaszerzend\u0151 engedje el a negat\u00edv energi\u00e1kat – „legyen elfogad\u00e1sban” minden ir\u00e1nt, ami j\u00f6n. Ez gyakran meghaladta az erej\u00e9t, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, ha a f\u00e9rj\u00e9vel kapcsolatban pr\u00f3b\u00e1lt „elfogad\u00e1sban lenni”. Szigeti Csaba ugyan tudta, hogy Attila Pestre k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s a jelekb\u0151l l\u00e1tta, hogy Ildi nem tartja vele a kapcsolatot, de az asszony hirtelen \u00e9rdekl\u0151d\u00e9se a keleti filoz\u00f3fi\u00e1k \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban a spiritualizmus ir\u00e1nt legal\u00e1bb annyira bosszantotta, mint fals kedvess\u00e9ge, amit Ildi akkor er\u0151ltetett mag\u00e1ra, amikor megpr\u00f3b\u00e1lt „nem ellen\u00e1llni” a fels\u0151bb energi\u00e1knak. Ez az \u00fatj\u00e1t keres\u0151, ir\u00e1ny\u00e1ban nyilv\u00e1nval\u00f3an tot\u00e1lisan \u00e9rdektelen asszony nem az volt, akit feles\u00e9g\u00fcl vett \u00e9s feles\u00e9g\u00fcl k\u00edv\u00e1nt. A kezel\u00e9sek, medit\u00e1ci\u00f3k, j\u00f3g\u00e1k misztikus vil\u00e1g\u00e1ba – j\u00f3l tudta – vigaszt, \u00e9s nem utat keresve jutott el az asszony, aki \u00fajabban mindenbe beleegyezett, \u00e9s ebbe bele kellett \u0151r\u00fclni.
\nIldi \u00e9rezte, hogy a f\u00e9rje nem nyugodott meg att\u00f3l, hogy v\u00e9get \u00e9rt a viszonya, \u00e9s neheztelt ez\u00e9rt r\u00e1. M\u00e9gis, mit akar m\u00e9g? Mellette maradt, pr\u00f3b\u00e1l \u00e9rtelmet tal\u00e1lni az \u00e9rtelmet vesztett \u00e9letben, \u00e9s ink\u00e1bb seg\u00edtenie kellene, mint hektikus hangulatban – hol k\u00f6zeledve, hol megs\u00e9rt\u0151dve – m\u00e9g t\u00f6bbre v\u00e1rni. A k\u00f6zt\u00fck vibr\u00e1l\u00f3 fesz\u00fclts\u00e9get a gyerekek jelenl\u00e9te \u00e9s a vel\u00fck val\u00f3 sok teend\u0151 tette elviselhet\u0151v\u00e9, vagy oldotta fel. G\u00e1borka egy \u00e9jszaka befulladt, kider\u00fclt, hogy kruppos, \u00e9s ez egy id\u0151re minden szem\u00e9lyes b\u00e1natot fel\u00fcl\u00edrt. Ildi az \u00e9jszak\u00e1it a kisfi\u00fa szob\u00e1j\u00e1ban t\u00f6lt\u00f6tte, \u00e9beren aludt, minden nagyobb s\u00f3hajra, l\u00e9legzetv\u00e9telre felriadt, \u00e9s \u00f6sszeugrott a gyomra. Azt\u00e1n ezt is megszokt\u00e1k, megtanult\u00e1k, milyen jelekre kell figyelni, mit kell tenni, hogyan kell megel\u0151zni, gy\u00f3gyszerelni. Ez a k\u00f6z\u00f6s aggodalom kicsit k\u00f6zelebb hozta a h\u00e1zasfeleket, de csak ideiglenesen. Est\u00e9nk\u00e9nt, amikor a gyerekek m\u00e1r aludtak, \u00e9s ott \u00fcltek a t\u00e9v\u00e9 el\u0151tt, mind a ketten \u00e9rezt\u00e9k, hogy a m\u00e1sik neheztel. Ugyanakkor nem volt mir\u0151l besz\u00e9lni – Csaba nem k\u00e9rhette sz\u00e1mon Ildit, hogy nem szereti, \u00e9s Ildi sem a f\u00e9rj\u00e9t, hogy ezt nem k\u00e9pes elfogadni. A j\u00f6v\u0151ben, a javul\u00e1sban nem nagyon rem\u00e9nykedtek, de mindketten j\u00f3l aludtak, \u00e9s Ildi m\u00e1r egy ideje nem kelt s\u00edrhatn\u00e9kkal.
\n\u00c1m amikor sz\u00fclei kitett\u00e9k a temet\u0151ben val\u00f3 k\u00f6z\u00f6s gyertyagy\u00fajt\u00e1s ut\u00e1n a h\u00e1za el\u0151tt, a r\u00e9gi er\u0151vel szor\u00edtott a torka. Elkeseredetten \u00e9rezte, hogy a sok heti ment\u00e1lis gyakorl\u00e1s elsz\u00e1nt lend\u00fclet\u00e9t egy pillanat leforg\u00e1sa alatt legy\u0151zte az az arc ott a temet\u0151ben. Tudta, hogy nagyon sokat kell dolgoznia azon, hogy eljusson \u00fajra legal\u00e1bb abba a viselhet\u0151 cs\u00f6ndess\u00e9gbe, amelyben a lelke mostan\u00e1ban pihent. Vagy vesztegelt? \u00dagy gondolta: mindegy. Ha vesztegl\u00e9s, akkor vesztegl\u00e9s, csak ne ez a sz\u00edvet t\u00e9p\u0151 b\u00e1nat. \u00c1llt a s\u00f6t\u00e9tben a h\u00e1z el\u0151tt az eg\u00e9sz val\u00f3j\u00e1t elgyeng\u00edt\u0151 szomor\u00fas\u00e1ggal, \u00e9s \u00e9rezte: \u00f6ssze kell szednie mag\u00e1t, miel\u0151tt bemegy. El\u0151vette a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l a slusszkulcs\u00e1t, \u00e9s be\u00fclt a h\u00e1z el\u0151tt parkol\u00f3 kocsiba, amit m\u00e1r csak \u0151 haszn\u00e1lt.
\nL\u00e9gz\u0151gyakorlatokat v\u00e9gzett, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt medit\u00e1lni, hogy valamennyire egyens\u00falyba ker\u00fclj\u00f6n. Hossz\u00fa ideig tartott, am\u00edg siker\u00fclt koncentr\u00e1lnia, mert be-bevillant az Attila arca. Egyre k\u00eds\u00e9rtetiesebbnek \u00e9s f\u00e1jdalmasabbnak l\u00e1tta a temet\u0151i f\u00e9lhom\u00e1ly misztikus h\u00e1tter\u00e9ben, \u00e9s arra gondolt, hogy ki kell t\u00f6r\u00f6lnie mindenk\u00e9ppen, mert nem ker\u00fclhet vissza „oda”, abba az \u00e1llapotba, ahonnan id\u00e1ig „feljavult”. Mindent meg\u00e9r, hogy ne \u00e9rezze megint azt a kop\u00e1rs\u00e1got legbel\u00fcl. Meg kell szeretnie a r\u00e9gi \u00e9let\u00e9t, ha nem akar elveszni v\u00e9gleg… Amikor kisz\u00e1llt az aut\u00f3b\u00f3l, el\u0151sz\u00f6r l\u00e9pett be \u00fagy a h\u00e1zba, hogy t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 t\u00e9nyleg elfogad\u00e1sban volt Csab\u00e1val. Ett\u0151l kezdve fut\u00e1sb\u00f3l haza\u00e9rve gyakran medit\u00e1lt este az utc\u00e1n parkol\u00f3 kocsi egyre ismer\u0151sebb\u00e9 v\u00e1l\u00f3 f\u00e9lhom\u00e1ly\u00e1ban.
\nAz \u00faj \u00e9v v\u00e9gre elmozdul\u00e1st hozott Attil\u00e1nak a munkahely\u00e9n. Beindult egy uni\u00f3s projekt, ennek keret\u00e9ben egyeztet\u0151 t\u00e1rgyal\u00e1sokra utazott egy miniszt\u00e9riumi csoport, s Attila is vel\u00fck tartott tolm\u00e1csk\u00e9nt. A program egy hetes volt, s \u00fczleti megbesz\u00e9l\u00e9seken k\u00edv\u00fcl v\u00e1rosn\u00e9z\u00e9st, kisebb kir\u00e1ndul\u00e1sokat is beterveztek. A k\u00fcld\u00f6tts\u00e9gben nagyv\u00e1llalkoz\u00f3k is voltak. Ez felvillanyozta Attil\u00e1t.<\/p>\n
Janu\u00e1r k\u00f6zep\u00e9n indultak, az id\u0151j\u00e1r\u00e1s Budapesten enyhe volt, \u00e9s Londonban m\u00e9g enyh\u00e9bb, viszont nagyon k\u00f6d\u00f6s. Az es\u0151 is szemerk\u00e9lt, amikor lesz\u00e1lltak a rept\u00e9ren, \u00e9s az \u00e9rt\u00fck k\u00fcld\u00f6tt kisbusszal elmentek a sz\u00e1llod\u00e1ba. Szob\u00e1j\u00e1nak eleganci\u00e1ja kellemesen \u00e9rintette Attil\u00e1t. Kor\u00e1bbi angliai utaz\u00e1sainak tapasztalatait szem el\u0151tt tartva hozott mag\u00e1val konnektor\u00e1talak\u00edt\u00f3t, \u00e9s els\u0151 dolga volt \u00fczembe helyezni a laptopj\u00e1t, mert online kellett maradnia, hogy a miniszt\u00e9rium b\u00e1rmikor el\u00e9rje.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Ildi is ezt \u00e9rezte – ezt akarta \u00e9rezni. \u00c9s addig, am\u00edg bele nem \u00fctk\u00f6z\u00f6tt M\u00e9sz\u00e1ros Juliann\u00e1ba, \u00e9s egy villan\u00e1snyi f\u00e9nysug\u00e1rban meg nem l\u00e1tta Attila arc\u00e1t, \u00edgy is hitte. Sokat dolgozott rajta. Utols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1suk eml\u00e9ke hetekig tartotta benne a lelket, de azt\u00e1n az is „elfogyott”. Musz\u00e1j volt valamibe kapaszkodnia, hogy ne zuhanjon a teljes rem\u00e9nytelens\u00e9gbe. Elkezdett […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97391","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97391","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97391"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97391\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97391"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97391"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97391"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}