Gajdos Istv\u00e1n, az egyik nagyv\u00e1llalkoz\u00f3, akinek a szob\u00e1ja szomsz\u00e9dos volt az \u00f6v\u00e9vel, nem volt ilyen el\u0151rel\u00e1t\u00f3, \u00e9s amikor bekopogott Attil\u00e1hoz, az k\u00e9szs\u00e9gesen seg\u00edtett. Miel\u0151tt a f\u00e9rfi kiment volna a k\u00f6lcs\u00f6nkapott \u00e1talak\u00edt\u00f3val, sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t \u00e9rezte, hogy n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t v\u00e1ltson Attil\u00e1val, ha m\u00e1r sz\u00edvess\u00e9get k\u00e9rt t\u0151le, mert „von hause\u201d hozta mag\u00e1val a j\u00f3 modort – sokgener\u00e1ci\u00f3s jog\u00e1szcsal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott arisztokrata \u0151s\u00f6kkel, ahol mindig is adtak a megfelel\u0151 viselked\u00e9sre, viszont sosem besz\u00e9ltek a p\u00e9nzr\u0151l.
\n– Nem el\u0151sz\u00f6r j\u00e1r itt, ugye? – k\u00e9rdezte h\u00e1t Attil\u00e1t\u00f3l, aki egy kicsit meg volt illet\u0151dve. T\u00e9v\u00e9ben m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r hallotta nyilatkozni ezt a f\u00e9rfit, \u00e9s tudta, hogy \u0150 is bar\u00e1ti kapcsolatot \u00e1pol vele.
\n– Nem, egyetemistak\u00e9nt is voltam itt p\u00e1rszor, meg gyerekeket is hoztam ide tanulm\u00e1nyi kir\u00e1ndul\u00e1sra.
\n– \u00c1, tan\u00e1r is volt? – k\u00e9rdezte Gajdos, \u00e9s Attila figyelm\u00e9t nem ker\u00fclte el, hogy a megszokott lesajn\u00e1l\u00e1snak, amivel p\u00e9nzes emberek a „tan\u00e1r” sz\u00f3t kiejtett\u00e9k, nyoma sem volt. Mintha ez el\u0151tt a k\u0151gazdag ember el\u0151tt t\u00e9nyleg lett volna respektusa a tan\u00e1ri p\u00e1ly\u00e1nak.
\n– Igen – felelte a kellet\u00e9n\u00e9l az\u00e9rt nagyobb \u00f6ntudattal, ha esetleg m\u00e9gis t\u00e9vedett volna a f\u00e9rfi hanghordoz\u00e1s\u00e1t illet\u0151en. De nem t\u00e9vedett. Gajdos Istv\u00e1n mintha elismer\u0151en b\u00f3lintott volna egy kicsit, azt\u00e1n elindult kifel\u00e9. Miel\u0151tt kinyitotta az ajt\u00f3t, hirtelen visszafordult – \u00e9s mindent elrontott.
\n– Gondolom, ilyesmit – n\u00e9zett az \u00e1talak\u00edt\u00f3ra – itt is lehet v\u00e1s\u00e1rolni. Esetleg, ha l\u00e1t, venne egyet? Nekem nem nagyon lesz id\u0151m r\u00e1…
\nAttila arca megfesz\u00fclt – igyekezett pal\u00e1stolni csal\u00f3dotts\u00e1g\u00e1t. Sz\u00f3val, sz\u00e9p-sz\u00e9p a tan\u00e1ri p\u00e1lya, de az\u00e9rt\u2026 K\u00e9ptelen volt annak felfogni a dolgot, ami val\u00f3j\u00e1ban volt: sz\u00edvess\u00e9gk\u00e9r\u00e9snek, mert nem felt\u00e9telezte egy ilyen magas t\u00e1rsadalmi poz\u00edci\u00f3j\u00fa emberr\u0151l, hogy tud k\u00e9rni. Nem leereszked\u0151 rendelkez\u00e9s volt, de hi\u00e1ba, Attila annak l\u00e1tta. Gajdos tal\u00e1n meg\u00e9rzett valamit a kis sz\u00fcnetb\u0151l, ami megel\u0151zte Attila sz\u00edntelen \u201eigen”- j\u00e9t, mert hozz\u00e1tette:
\n– Tudja, holnap ugyan szabad a d\u00e9lut\u00e1n, de nekem egy\u00e9b \u00fczleti \u00fcgyeim is vannak. Gondoltam, tal\u00e1n s\u00e9t\u00e1l majd olyan helyen…
\nAttila kicsit megenyh\u00fclt:
\n– Igen, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg.
\n– Rem\u00e9lhet\u0151leg jobb id\u0151 lesz hozz\u00e1, mint ma – sz\u00e9p\u00edtett tov\u00e1bb Gajdos.
\n– Megvan ennek is a var\u00e1zsa – „a k\u00f6d\u00f6s Albion”- mondta Attila, \u00e9s m\u00e1r mosolygott. „A k\u00f6d\u00f6s Albionnal” kicsit kompenz\u00e1lt – angol kult\u00far\u00e1ban minden bizonnyal \u0151 volt a nyer\u0151.
\nA „k\u00f6d\u00f6s Albion” m\u00e1snap megenyh\u00fclt arc\u00e1t mutatta – Attila hideg, de napos id\u0151ben s\u00e9t\u00e1lt a londoni utc\u00e1kon, \u00e9s gond n\u00e9lk\u00fcl beszerezte az \u00e1talak\u00edt\u00f3t. Amikor este bekopogtatott a szomsz\u00e9dba, hogy beadja, Gajdos ragaszkodott hozz\u00e1, hogy egy percre le\u00fclj\u00f6n. M\u00e9g \u00f6lt\u00f6nyben volt, meglaz\u00edtotta a nyakkend\u0151j\u00e9t, t\u00f6lt\u00f6tt mag\u00e1nak \u00e9s Attil\u00e1nak is egy konyakot, mik\u00f6zben arr\u00e9bb rakta az asztalon l\u00e9v\u0151 nagy m\u00fazeumi katal\u00f3gust. Elcs\u00edpve Attila tekintet\u00e9t, megjegyezte:
\n– Tudja, a nagyobbik l\u00e1nyom mindig is oda volt a modern m\u0171v\u00e9szet\u00e9rt. Most, hogy egy fest\u0151h\u00f6z ment f\u00e9rjhez, m\u00e9g ink\u00e1bb.
\n– Mi a neve, m\u00e1rmint a fest\u0151nek? H\u00e1tha hallottam a nev\u00e9t – k\u00e9rdezte \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st sz\u00ednlelve Attila, b\u00e1r ezen a t\u00e9ren igen kev\u00e9s ismerete volt.
\n– Biztos, hogy nem\u2026 – mosolyodott el finom g\u00fannyal Gajdos, \u00e9s Attila n\u00e9mi megvet\u00e9st \u00e9rzett ki a hangj\u00e1b\u00f3l. Csak azt nem tudta eld\u00f6nteni, a fest\u00e9szetnek vagy egy csapnival\u00f3an rossz fest\u0151 v\u0151nek sz\u00f3l-e. Azt mindesetre „levette”, hogy a f\u00e9rfi nem sokra tartja l\u00e1nya f\u00e9rj\u00e9t. Az egyik l\u00e1ny\u00e1\u00e9t.
\n– A m\u00e1sik l\u00e1nya is m\u0171v\u00e9szetkedvel\u0151? \u2013 k\u00e9rdezte, csak hogy k\u00e9rdezzen valamit.
\n– Hogy ki? – n\u00e9zett r\u00e1 Gajdos \u00e9rtetlen\u00fcl. M\u00e1r m\u00e1shol j\u00e1rtak a gondolatai. Azt\u00e1n kicsit k\u00e9nyszeredetten, h\u00e1r\u00edtva felelt: – \u0150 nem annyira.
\nAttila r\u00f6gt\u00f6n meg\u00e9rezte, hogy a f\u00e9rfi megh\u00fazta a hat\u00e1rt – szem\u00e9lyes \u00e9let\u00e9r\u0151l nem k\u00edv\u00e1n besz\u00e9lni. Saj\u00e1tos indulat vett er\u0151t rajta, felhajtotta a konyakot, \u00e9s fel\u00e1llt.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, megyek is, el\u00e9g hossz\u00fa nap volt, j\u00f3 lesz v\u00e9gre pihenni.
\n– Igen\u2026 r\u00e1f\u00e9r mindannyiunkra – mondta Gajdos, \u00e9s Attila b\u00fcszkes\u00e9g\u00e9t tov\u00e1bb s\u00e9rtette, hogy nem tart\u00f3ztatta. Akkor minek h\u00edvta be egy\u00e1ltal\u00e1n? De h\u00e1t ilyenek ezek – gondolta.
\nA h\u00e9t folyam\u00e1n t\u00f6bbet nem is besz\u00e9ltek, \u00e9s Attila k\u00ednosan \u00fcgyelt arra, ne is keltsen olyan l\u00e1tszatot, mintha erre b\u00e1rmilyen m\u00f3don t\u00f6rekedne. A programot lez\u00e1r\u00f3 kir\u00e1ndul\u00e1son \u00e9s banketten a kolleg\u00e1i k\u00f6r\u00e9ben maradt, \u00e9s csak messzir\u0151l figyelte azt a n\u00e9h\u00e1ny munkat\u00e1rs\u00e1t, akik a „nagymen\u0151k” k\u00f6z\u00f6tt s\u00fcnd\u00f6r\u00f6gtek \u2013 nyilv\u00e1n, nexust rem\u00e9lve. Legal\u00e1bb is Attila \u00edgy l\u00e1tta. \u0150 a maga r\u00e9sz\u00e9r\u0151l hangs\u00falyozottan „tudta\u201e a hely\u00e9t, \u00e9s hamar lefek\u00fcdt. M\u00e1snap a rep\u00fcl\u0151g\u00e9pen \u00fajra a valamikori em\u00e9szt\u0151 h\u00e9vvel lepte meg az \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9s v\u00e1gya – m\u00e1r nemcsak anyj\u00e1\u00e9rt, hanem a Gajdos szob\u00e1j\u00e1ban felhajtott keser\u0171 poh\u00e1r\u00e9rt is szeretett volna j\u00f3v\u00e1t\u00e9telt kapni.<\/p>\n
Erre hamarabb alkalma ad\u00f3dott, mint gondolta volna. K\u00e9t h\u00e9ttel a Londonb\u00f3l val\u00f3 haza\u00e9rkez\u00e9s ut\u00e1n cs\u00f6rg\u00f6tt a telefonja. Gajdos titk\u00e1rs\u00e1ga volt, \u00e9s egy udvarias n\u0151i hang arra k\u00e9rte, hogy tartsa a vonalat – azt\u00e1n Attila meghallotta Gajdost:
\n– \u00dcdv\u00f6zl\u00f6m, Attila – mondta, \u00e9s Attila meg volt lepve. Igaz\u00e1b\u00f3l biztos volt benne, hogy nem is tudja a nev\u00e9t. – Egy sz\u00edvess\u00e9gre szeretn\u00e9m megk\u00e9rni. Londonban vettem egy k\u00e9pet, ma hozz\u00e1k. Itt a c\u00e9gn\u00e9l bolondokh\u00e1za van, mindenkire sz\u00fcks\u00e9g van\u2026 a l\u00e1nyom meg n\u00e9met\u00fcl tud, angolul kev\u00e9ss\u00e9. Eszembe jutott, hogy tal\u00e1n r\u00e1\u00e9rne arra, hogy elk\u00eds\u00e9rje az angol m\u00fazeum munkat\u00e1rs\u00e1t, \u00e9s tolm\u00e1csoljon, ha sz\u00fcks\u00e9g van r\u00e1.
\n– Ez mikor lenne? – k\u00e9rdezte Attila. Gajdos hangja oly m\u00e9rt\u00e9kig n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00f6tt minden len\u00e9z\u00e9st, hogy ez hirtelen kis\u00f6p\u00f6rte az ir\u00e1nta \u00e9rzett neheztel\u00e9st.
\n– H\u00e1romra j\u00f6nne egy kocsi mag\u00e1\u00e9rt, \u00e9s elhozn\u00e1 a c\u00e9gemig.
\n– \u00c9n f\u00e9l 5-ig dolgozom – vetette k\u00f6zbe Attila.
\nM\u00e9g csak leheletnyi cs\u00f6nd sem volt a t\u00fals\u00f3 oldalon.
\n– Nem gond, besz\u00e9lek a f\u0151n\u00f6k\u00e9vel. \u00c9s\u2026 term\u00e9szetesen nem k\u00edv\u00e1nom ingyen.
\n– \u00c9rtem – mondta Attila hirtelen elfogy\u00f3 lelkesed\u00e9ssel. Pedig igy volt rendj\u00e9n, tudta j\u00f3l. Csak fizess\u00e9k meg, ha a tud\u00e1s\u00e1t rendelkez\u00e9sre bocs\u00e1tja. De m\u00e9gis: \u00fajra szolg\u00e1ltat\u00f3 volt, semmi m\u00e1s.
\nA kocsi m\u00e1r ott v\u00e1rta a Miniszt\u00e9rium el\u0151tt, mikor kil\u00e9pett az \u00e9p\u00fcletb\u0151l, \u00e9s a sof\u0151r hallgatott az \u00faton. Attila nem b\u00e1nta, kicsit l\u00e1mpal\u00e1zas volt. Nem igaz\u00e1n tudta, hogyan viselkedjen Gajdossa l- tart\u00f3zkod\u00f3an, mint aki egy\u00e1ltal\u00e1n nincs hasra esve a feladatt\u00f3l (s\u0151t), \u00e9s nem t\u00f6rekszik lelkesedni, k\u00f6zelebb ker\u00fclni; vagy oldottabban, mint aki maga is \u00e9rez valami el\u0151\u00e9letet a londoni ismerets\u00e9g ok\u00e1n. Egy\u00e9bk\u00e9nt k\u00e1r volt rajta t\u0171n\u0151dnie – amikor a kocsi behajtott egy hatalmas budai villa parkol\u00f3j\u00e1ba, a kapuban m\u00e1r ott v\u00e1rta egy asszony a m\u00fazeumi alkalmazottal – \u00e9s Gajdos nem volt sehol.
\n– Kedves Attila, akkor ismerkedjenek meg – r\u00e1zott vele kezet a n\u0151, \u00e9s Attila felismerte a hangj\u00e1t – \u0151 h\u00edvta fel d\u00e9lel\u0151tt. Attila v\u00e1ltott egy-k\u00e9t udvarias sz\u00f3t az angol f\u00e9rfival, aki egy hatalmas mapp\u00e1t tartott a kez\u00e9ben, \u00e9s nem engedte a sof\u0151rnek, hogy a csomagtart\u00f3ba tegye, hanem be\u00fclve a a kocsi h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9s\u00e9re a t\u00e9rd\u00e9re fektette. Nyilv\u00e1n nagyon \u00e9rt\u00e9kes k\u00e9p volt benne, \u00e9s am\u00edg el nem jut a tulajdonos\u00e1hoz, az \u0151 szem\u00e9lyes gondjaira volt b\u00edzva.
\nA kocsi Buda villanegyed\u00e9ben kanyargott, azt\u00e1n meg\u00e1llt egy h\u00e1z el\u0151tt, amelyet eltakart a massz\u00edv vaskapu. A sof\u0151r felh\u00edvott egy sz\u00e1mot – a kapu kit\u00e1rta sz\u00e1rnyait, \u00e9s behajtottak. A h\u00e1z kor\u00e1ntsem volt olyan nagy, mint Attila k\u00e9pzelte, de l\u00e1that\u00f3an \u00fajonnan \u00e9p\u00fclt, a kert pedig szakember \u00e9rt\u0151 kez\u00e9t felt\u00e9telezte. A verand\u00e1n n\u00e1dfonat\u00fa sz\u00e9kek fogt\u00e1k k\u00f6zre az asztalt, ahol egy f\u00e9rfi \u00fclt egy k\u00f6nyvvel, \u00e9s bort ivott. Ahogy megl\u00e1tta az aut\u00f3t beg\u00f6rd\u00fclni, beki\u00e1ltott a h\u00e1zba, \u00e9s kisietett egy fiatal n\u0151, minden bizonnyal Gajdos l\u00e1nya. Egy\u00fctt j\u00f6ttek le a verand\u00e1r\u00f3l, hogy fogadj\u00e1k az angolt, aki elhozta nekik a k\u00e9pet. Attila is kisz\u00e1llt, \u00e9s k\u00e9sz\u00fclt, hogy bemutatkozik. De sem Gajdos l\u00e1nya, sem a f\u00e9rje – mert bizony\u00e1ra a fest\u0151 volt a verand\u00e1n olvas\u00f3 f\u00e9rfi – nem tartotta fontosnak, hogy megismerkedjen vele. Tudtak r\u00f3la, tudt\u00e1k, \u201emire val\u00f3”, m\u00e9rt van ott – t\u00f6bbre nem volt sz\u00fcks\u00e9g. Attila megkem\u00e9nyedett, \u00e9s tal\u00e1n ez is oka volt annak, hogy az alatt a r\u00f6vid id\u0151 alatt, am\u00edg ott volt, mindent nagyon kritikusan l\u00e1tott.
\nL\u00e1tta p\u00e9ld\u00e1ul, hogy Gajdos veje sokkal jobban \u00e9rdekl\u0151dik \u00e9s lelkesedik a k\u00e9p ir\u00e1nt, mint a feles\u00e9ge, aki rajong\u00f3 tekintettel hallgatta „m\u0171\u00e9rt\u0151” \u00e9lete p\u00e1rj\u00e1t, \u00e9s rendre v\u00e9gszavazott neki. Azt is l\u00e1tta, hogy nemcsak a h\u00e1z maga, hanem a berendez\u00e9se is vadonat\u00faj, \u00e9s hogy ezt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a f\u00e9rj \u00e9lvezi. Vagy csak \u00edgy akarta l\u00e1tni? Abban, ahogy belevetette mag\u00e1t az egyik fotelbe sz\u00e1nd\u00e9kolt lazas\u00e1ggal, ahogy apr\u00f3ra minden r\u00e9szletet pontos\u00edtott \u00e9s megk\u00e9rdezett a festm\u00e9nnyel kapcsolatban, volt valami rettent\u0151en irrit\u00e1l\u00f3. Attil\u00e1nak legal\u00e1bb is az az \u00e9rz\u00e9se t\u00e1madt, hogy mindezt igaz\u00e1b\u00f3l tudja, de \u00f6r\u00f6m\u00e9t leli a szakavatott m\u0171\u00e9rt\u0151 \u00e9s m\u0171gy\u0171jt\u0151 szerep\u00e9ben, aki a t\u00f6m\u00e9rdek p\u00e9nz\u00e9\u00e9rt mindent meg akar kapni – inform\u00e1ci\u00f3t, k\u00e9szs\u00e9gess\u00e9get, gazdags\u00e1g\u00e1nak elismer\u00e9s\u00e9t. Egy\u00e9bk\u00e9nt – gondolta Attila – nem a maga p\u00e9nz\u00e9\u00e9rt, hanem az ap\u00f3s\u00e1\u00e9rt. De a f\u00e9rjet ez l\u00e1that\u00f3an cs\u00f6ppet sem zavarta.
\nGajdos l\u00e1nya jobban tetszett neki. R\u00f6gt\u00f6n l\u00e1tta, mennyire im\u00e1dja a f\u00e9rj\u00e9t, \u00e9s ez a „gyenges\u00e9g” emberibb\u00e9 tette. A k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck pulz\u00e1l\u00f3 j\u00f3l\u00e9tet is term\u00e9szesebben kezelte – jobban mondva nem kezelte sehogy, hiszen ebbe sz\u00fcletett bele, \u00e9s ez valahogy \u00e9rz\u0151d\u00f6tt rajta. K\u00fclsej\u00e9ben is ez a term\u00e9szetess\u00e9g mutatkozott meg – ahogy az igaz\u00e1n gazdag emberekn\u00e9l gyakran megfigyelhet\u0151, semmi sem utalt arra, hogy b\u00e1rmit megvehetne. Egy kopott farmert \u00e9s p\u00f3l\u00f3t viselt, \u00e9s az egyetlen felt\u0171n\u0151 rajta a f\u00e9rje ir\u00e1nti felt\u00e9tlen rajong\u00e1sa volt.
\nV\u00e9g\u00fcl a f\u00e9rj \u00e1tvette a mapp\u00e1t, \u00e9s a feles\u00e9g\u00e9re mosolygott:
\n– Nehogy leejtsek egy lak\u00e1s \u00e1r\u00e1t…
\nAttila nehezen uralkodott az arcvon\u00e1sain. De m\u00e1r nem is kellett, indultak a kocsihoz. Nem k\u00eds\u00e9rte egyik\u00fck sem ki \u0151ket, a veranda el\u0151tt fogtak kezet – vele is. M\u00edg a sof\u0151r kihajtott, el tudta olvasni a n\u00e9vt\u00e1bl\u00e1t: „Gajdos Anna, P\u00e1sztor G\u00e9za”. Igaza volt Gajdosnak: nem, t\u00e9nyleg nem volt ismer\u0151s ez a n\u00e9v. Erre valahogy j\u00f3lesett gondolnia annak ellen\u00e9re, hogy tudta: nagy val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel a legh\u00edresebb magyar fest\u0151 nev\u00e9t sem tudn\u00e1.
\nA sof\u0151r ragaszkodott hozz\u00e1, hogy hazavigye, \u00e9s miel\u0151tt Attila kisz\u00e1llt, \u00e1tny\u00fajtott egy bor\u00edt\u00e9kot. Amikor Attila a lak\u00e1sban kinyitotta, enyh\u00e9n meglep\u0151d\u00f6tt. Sejtette, hogy nagyvonal\u00faan fogja Gajdos honor\u00e1lni a tolm\u00e1csol\u00e1st, de ilyen t\u00fal\u00e1raz\u00e1sra nem sz\u00e1m\u00edtott. A b\u00fcszkes\u00e9g\u00e9t \u00e9rt apr\u00f3 kis sz\u00far\u00e1sok ut\u00e1n most eg\u00e9szen felvidult. Nem rossz – gondolta. K\u00e1r, hogy csak eddig tartott.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Gajdos Istv\u00e1n, az egyik nagyv\u00e1llalkoz\u00f3, akinek a szob\u00e1ja szomsz\u00e9dos volt az \u00f6v\u00e9vel, nem volt ilyen el\u0151rel\u00e1t\u00f3, \u00e9s amikor bekopogott Attil\u00e1hoz, az k\u00e9szs\u00e9gesen seg\u00edtett. Miel\u0151tt a f\u00e9rfi kiment volna a k\u00f6lcs\u00f6nkapott \u00e1talak\u00edt\u00f3val, sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t \u00e9rezte, hogy n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t v\u00e1ltson Attil\u00e1val, ha m\u00e1r sz\u00edvess\u00e9get k\u00e9rt t\u0151le, mert „von hause\u201d hozta mag\u00e1val a j\u00f3 modort – sokgener\u00e1ci\u00f3s jog\u00e1szcsal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97396","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97396","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97396"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97396\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97396"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97396"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97396"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}