Gajdos m\u00e1st gondolt err\u0151l. Attila minden bizonnyal meglep\u0151d\u00f6tt volna, ha sejti, hogy a f\u00e9rfi nemcsak a nev\u00e9t nem felejtette el, hanem a konyakospoh\u00e1r mell\u0151l val\u00f3 hirtelen felpattan\u00e1s\u00e1t sem. J\u00f3 szeme volt – \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n l\u00e1tta, hogy Attila b\u00fcszke \u00e9s \u00e9rz\u00e9keny. J\u00f3lesett tal\u00e1lkoznia valakivel, aki nem a megszokott, f\u00e1raszt\u00f3 szervilizmussal viszonyult hozz\u00e1. Beosztottjai nagy r\u00e9sze megb\u00edzhat\u00f3 mameluk volt, es\u00e9ly sem volt semmilyen \u0151szintes\u00e9gre. B\u00e1r a csal\u00e1db\u00f3l hozott \u00edratlan viselked\u00e9si k\u00f3dex \u00e9rtelm\u00e9ben mindenkivel udvariasan b\u00e1nt, \u00e9s lehordani, kir\u00fagni is metsz\u0151 udvariass\u00e1ggal szokott, m\u00e9gis nyomasztotta a gondolat, hogy a hierarchikuss\u00e1g eleve lehetetlenn\u00e9 teszi, hogy azt \u00e9rezhesse: az alatta l\u00e9v\u0151k (szolg\u00e1l\u00f3k?) az igazs\u00e1got mondj\u00e1k, vagy legal\u00e1bb akkor k\u00e9pesek r\u00e1, ha kimondottan erre k\u00e9ri \u0151ket. Az volt az \u00e9rz\u00e9se, ez Attil\u00e1val m\u00e1shogy lenne.
\nTitk\u00e1rn\u0151je jelezte, hogy f\u00e9rj\u00e9t el\u0151l\u00e9ptett\u00e9k, \u00e9s m\u00e1jusban elk\u00f6lt\u00f6znek a c\u00e9g vid\u00e9ki sz\u00e9khely\u00e9re. Gajdosnak hirtelen esz\u00e9be jutott Attila – \u00fagy gondolta, \u00e9rdemes megpr\u00f3b\u00e1lni, hogyan v\u00e1lna be a v\u00e1ltozatoss\u00e1g kedv\u00e9\u00e9rt valaki, aki nem csak megb\u00edzhat\u00f3 (mert abban el\u00e9gg\u00e9 biztos volt, hogy azzal nem lesz gond), de el\u00e9g \u00f6n\u00e9rzetes ahhoz, hogy k\u00e9pes esetenk\u00e9nt a k\u00f6vetkezm\u00e9nyek ellen\u00e9re vagy ismeret\u00e9ben is v\u00e9lem\u00e9nyt form\u00e1lni. Emellett Attil\u00e1t intelligensnek \u00e9s amb\u00edci\u00f3zusnak l\u00e1tta. B\u00fcszke term\u00e9szete miatt az \u00e9szszer\u0171s\u00e9g m\u00e9rt\u00e9k\u00e9ig loj\u00e1lis is lesz, mert az ilyen embert\u0151l t\u00e1vol \u00e1ll az \u00e1rul\u00e1s. Az\u00e9rt nem b\u00edzta mag\u00e1t csak a meg\u00e9rz\u00e9seire: felh\u00edvta miniszt\u00e9riumi ismer\u0151s\u00e9t, \u00e9s t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dott. Attila rendesen v\u00e9gzi a munk\u00e1j\u00e1t, a hat\u00e1rid\u0151ket betartja, de el\u00e9gg\u00e9 t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3, z\u00e1rk\u00f3zott. Gajdos el\u00e9gedett volt. Ez az – d\u0151lt h\u00e1tra az irod\u00e1j\u00e1ban, melynek ablakai a Parlamentre n\u00e9ztek.<\/p>\n
M\u00e1rcius elej\u00e9n Gajdos titk\u00e1rn\u0151je felh\u00edvta Attil\u00e1t, \u00e9s megbesz\u00e9lt vele egy id\u0151pontot. Hogy m\u00e9rt akar vele Gajdos besz\u00e9lni, azt Attila \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9re sem \u00e1rulta el – tal\u00e1n val\u00f3ban nem tudta, tal\u00e1n csak nem volt felhatalmazva a v\u00e1laszra. „Majd a vez\u00e9rigazgat\u00f3 \u00far elmondja”- z\u00e1rt le udvariasan, \u00e9s Attila nem er\u0151ltette.
\nGyalog ment a munkahely\u00e9r\u0151l Gajdos c\u00e9g\u00e9hez, ki akarta szell\u0151ztetni a fej\u00e9t. Kora tavaszi d\u00e9lut\u00e1n volt, m\u00e9g hideg, de napos – olyan, amikor oktalan rem\u00e9nyek szor\u00edtj\u00e1k el az ember tork\u00e1t a hossz\u00fa t\u00e9li napok ut\u00e1n. \u00c1m Attila tork\u00e1t nem csak ez az alaktalan rem\u00e9ny szor\u00edtotta. A majdnem n\u00e9ptelen budai utc\u00e1kba \u00e9rve mintha egy m\u00e1sik dimenzi\u00f3ba l\u00e9pett volna be, ahol nincs t\u00fcleked\u00e9s, izzads\u00e1gszag\u00fa t\u00f6rekv\u00e9s – \u00e9s minden olyan \u00e9szrev\u00e9tlen t\u00f6k\u00e9letess\u00e9ggel suhan, ahogy az eleg\u00e1ns h\u00e1zakb\u00f3l kig\u00f6rd\u00fcl\u0151 aut\u00f3k. M\u00e9g nem az \u0151 k\u00f6zege volt, nem – tudta, hogy nemsok\u00e1ra visszal\u00e9p majd a metr\u00f3meg\u00e1ll\u00f3k huzatos peronj\u00e1ra, ahol egy\u00fctt v\u00e1rja a megf\u00fclledt leveg\u0151j\u0171 vagonokat, \u00e9s addig, am\u00edg le nem sz\u00e1ll, n\u00e9zi az arcokat, amiket sz\u00e1z \u00e9s sz\u00e1z alakban faragott ki, meg \u00e9s le a k\u00f6z\u00f6sen hajtott m\u00f3kusker\u00e9k.
\nDe a r\u00fcgyeket \u00edg\u00e9r\u0151 f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt haladva hirtelen felsejlett: tal\u00e1n ide is eljuthat. Tal\u00e1n nem fog ott \u00fclni 10 \u00e9v m\u00falva a mobiltelefonj\u00e1n sz\u00f3kirak\u00f3t j\u00e1tszva az egyik metr\u00f3kocsiban. Tal\u00e1n m\u00e1st tartogat neki az \u00e9let, \u00e9s tal\u00e1n \u00e9ppen ma.
\nAhogy Gajdos c\u00e9g\u00e9hez \u00e9rt, \u00e9s a nyitott kapun bement, el\u0151sz\u00f6r vette komolyabban szem\u00fcgyre az \u00e9p\u00fcletet. Az eleg\u00e1ns villa eml\u00e9k\u00e9t most kieg\u00e9sz\u00edtett egy mellette \u00e1ll\u00f3 irodah\u00e1z, amib\u0151l t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 \u00f6sszerakta, hogy Gajdos c\u00e9ge \u00e9s h\u00e1za egy helyen van. Kicsit tan\u00e1cstalan volt, merre induljon, de nem kellett sok\u00e1ig t\u0171n\u0151dnie. A titk\u00e1rn\u0151 kil\u00e9pett az irodah\u00e1zb\u00f3l, \u00e9s fel\u00e9je sietett:
\n– J\u00f3 napot, Attila, felk\u00eds\u00e9rem – mondta.
\nGajdos irod\u00e1ja fent volt az emeleten, a titk\u00e1rs\u00e1gon \u00e1t vezetett az \u00fat az ajtaj\u00e1hoz. A n\u0151 intett Attil\u00e1nak, hogy \u00fclj\u00f6n le. Attila arra sz\u00e1m\u00edtott, hogy betelefon\u00e1l a f\u0151n\u00f6knek, mint a filmeken, de ehelyett az asszony bement. Abban a n\u00e9h\u00e1ny percben, am\u00edg egyed\u00fcl maradt, Attila k\u00f6rben\u00e9zett. Kellemes, t\u00e1gas iroda volt, szinte l\u00e1tta, ahogy a titk\u00e1rn\u0151 a forg\u00f3sz\u00e9ken ide-odasiklik a hossz\u00fa asztal mellett. A csupaablak hely a Dun\u00e1ra n\u00e9zett, l\u00e1tni lehetett a Parlamentet. Attila sz\u00edve elszorult. Hogyan gondolhatta, hogy ide eljuthat? Hirtelen elfogyott minden \u00f6nbizalma. Mindj\u00e1rt kider\u00fcl, hogy valami csipcsup, jelent\u00e9ktelen okb\u00f3l h\u00edvatta Gajdos. Hogy az mi, arr\u00f3l ugyan sejtelme sem volt, de tiszt\u00e1n \u00e9rezte, hogy t\u00fal messze \u00e1ll att\u00f3l a vil\u00e1gt\u00f3l, amelynek \u00fcvegablakai az Orsz\u00e1gh\u00e1z\u00e1ra n\u00e9znek. A zseb\u00e9ben pittyent egyet a telefon. Attila kikapta, \u00e9s gyorsan len\u00e9m\u00edtotta. Majdnem ijedt volt – \u00e9s ett\u0151l a felismer\u00e9t\u0151l sz\u00edv\u00e9ben felz\u00fagott \u00fajra a b\u00fcszkes\u00e9g s\u00f6t\u00e9t vihara. „Mit\u0151l tartok ennyire? H\u00e1t ki ez a Gajdos nekem? \u00c9s egy\u00e1ltal\u00e1n kicsoda? „- er\u0151s\u00edtgette \u00f6sszeomlott \u00f6n\u00e9rzet\u00e9t.
\nEbben az egyens\u00faly\u00e1t vesztett \u00e1llapotban volt, amikor a titk\u00e1rn\u0151 kil\u00e9pett: A kez\u00e9ben mapp\u00e1t tartott, l\u00e1that\u00f3lag valamit egyeztetett Gajdossal. Hivatalos, fel\u00fcletes mosollyal azt mondta:
\n– A vez\u00e9rigazgat\u00f3 \u00far v\u00e1rja – \u00e9s Attila fel\u00e1llt. Nem viszonozta a n\u0151 mosoly\u00e1t, \u00e9s ett\u0151l kicsit rendbej\u00f6tt megingott \u00f6nbizalma. De csak kicsit.
\nGajdos – s ezen Attila kellemesen meglep\u0151d\u00f6tt – nem egy hatalmas \u00edr\u00f3asztal m\u00f6g\u00f6tt \u00fclve v\u00e1rta. Egy\u00e1ltal\u00e1n – nem is volt az \u00edr\u00f3asztala hatalmas, \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt sem ott \u00fclt, s\u0151t nem is \u00fclt, hanem az el\u0151tte l\u00e9v\u0151 fotel egyik\u00e9b\u0151l \u00e1llt fel, amikor megl\u00e1tta Attil\u00e1t. Ez majdnem lefegyverezte a b\u00fcszkes\u00e9g p\u00e1nc\u00e9lj\u00e1ba mereved\u0151 Attil\u00e1t – biztos volt benne, hogy a k\u00f6zt\u00fck l\u00e9v\u0151 k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gre a kil\u00e1t\u00e1s nyomaszt\u00f3an t\u00e1g perspekt\u00edv\u00e1j\u00e1n k\u00edv\u00fcl m\u00e9g majd az is eml\u00e9keztetni fogja, hogy \u00e1llni fog az \u00fcl\u0151 Gajdos \u00edr\u00f3asztala el\u0151tt. Gajdos azonban (ahogy azt m\u00e1r eml\u00edtett\u00fck) \u00fariember volt – von house, \u00e9s soha nem engedte volna meg mag\u00e1nak, hogy ne fogadja udvariasan azt, aki bel\u00e9p hozz\u00e1. Kezet fogott Attil\u00e1val, \u00e9s hellyel k\u00edn\u00e1lta. Attila le\u00fclt a szemben l\u00e9v\u0151 fotelbe. A k\u00f6z\u00f6tt\u00fck l\u00e9v\u0151 asztalon \u00e1sv\u00e1nyv\u00edz volt, semmi t\u00f6bb. Kezdett megnyugodni.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, Attila, hogy elj\u00f6tt – kezdte Gajdos, azt\u00e1n k\u00f6vetve Attila asztalt p\u00e1szt\u00e1z\u00f3 tekintet\u00e9t, megk\u00e9rdezte: – Esetleg k\u00e9r egy k\u00e1v\u00e9t? \u00c9n ilyenkor m\u00e1r nem iszom, de a titk\u00e1rn\u0151m remek k\u00e1v\u00e9t csin\u00e1l.
\n– Nem, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m – felelte Attila, \u00e9s ez\u00fattal mosolygott.
\n– Nos – kezdte Gajdos -, akkor v\u00e1gjunk bele! Lenne egy aj\u00e1nlatom.
\nAttila \u0151szint\u00e9n meglep\u0151d\u00f6tt. Hogy Gajdos szem\u00e9lyi titk\u00e1ra legyen, \u00e9s majd \u0151 sz\u00e1nk\u00e1zzon a gurul\u00f3s irodasz\u00e9ken ide-oda, mik\u00f6zben le-len\u00e9z a Dun\u00e1ra, j\u00f3val t\u00f6bb volt, mint amire sz\u00e1m\u00edtott. A feladatok, amiket Gajdos felv\u00e1zolt, tudta – nem fogj\u00e1k meghaladni a k\u00e9pess\u00e9geit, s\u0151t. Kicsit (tal\u00e1n nem is kicsit) alatta maradnak – semmik\u00e9ppen sem diplom\u00e1s munka. De az\u00e9rt nem is gagyi \u00e9s olyan l\u00e9lektelen robot, mint amit a Miniszt\u00e9riumban v\u00e9gzett, amelynek ablakai r\u00e1ad\u00e1sul egy forgalmas pesti utc\u00e1ra ny\u00edlnak. Val\u00f3j\u00e1ban r\u00f6gt\u00f6n eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy elfogadja az \u00e1ll\u00e1st, de azt nem akarta, hogy Gajdos l\u00e1ssa, mennyire lelkes. Csak fokozatosan. Egy\u00e9bk\u00e9nt Gajdos sem biztatta azonnali v\u00e1laszra.
\n– Gondolja \u00e1t, Attila. Ez bizalmi \u00e1ll\u00e1s, ezt tudnia kell. Maga lenne az \u00e9n meghosszabb\u00edtott kezem. Nyilv\u00e1n \u00e9rti, hogy gondolom.
\n– Igen – mondta Attila, \u00e9s kicsit megs\u00e9rt\u0151d\u00f6tt. „Mit gondol ez r\u00f3la? \u00c9s egy\u00e1ltal\u00e1n: ilyen fontos ember, hogy titkos inform\u00e1ci\u00f3 az eg\u00e9sz \u00e9lete?” Gajdos megint \u00e9rtette a felh\u0151t Attila arc\u00e1n, \u00e9s hozz\u00e1tette:
\n– Nyilv\u00e1n nem k\u00e9rek m\u00e1st, mint \u00e9szszer\u0171 lojalit\u00e1st. Gondolja \u00e1t, \u00e9s h\u00edvjon fel – egy h\u00e9ten bel\u00fcl! Ez a mag\u00e1nsz\u00e1mom – \u00e9s \u00e1tny\u00fajtott Attil\u00e1nak egy n\u00e9vjegyet. Ez a szem\u00e9lyes gesztus lekenyerezte Attil\u00e1t. A v\u00e9g\u00e9n Gajdos az ajt\u00f3ban m\u00e9g megtoldotta egy tr\u00e9f\u00e1s mondattal.
\n– \u00cdg\u00e9rem, a k\u00e1v\u00e9f\u0151z\u00e9st nem fogom er\u0151ltetni.
\nAttila majdnem j\u00f3kedv\u0171en ment haza. Azt\u00e1n \u00e9jszaka fel\u00e9bredt arra, hogy meg sem k\u00e9rdezte, mennyi lesz a fizet\u00e9se, \u00e9s ezen sok\u00e1ig bosszankodott. Nem a p\u00e9nz miatt, azt tudta, hogy nem fog rosszul j\u00e1rni. De hogy lehetett ilyen amat\u0151r?…
\nVele ellent\u00e9tben Gajdos ezt a jav\u00e1ra \u00edrta, \u00e9s amikor Attila 3 nap m\u00falva felh\u00edvta, \u00e9s elfogadta az \u00e1ll\u00e1st, mintegy mellesleg nevezte meg az \u00f6sszeget.
\n– Gondolom, ez igy rendben? – k\u00e9rdezte majdnem ut\u00e1lkozva, mert nem szeretett ilyesmir\u0151l besz\u00e9lni, nem is \u0151 int\u00e9zte, hanem a titk\u00e1rn\u0151je, de most \u00e9ppen arra a posztra keresett valakit. Kis cs\u00f6ndet \u00e9rz\u00e9kelt a telefonban, \u00e9s ez a bizonytalans\u00e1g megh\u00f6kkentette. M\u00e9lt\u00e1nyos \u00f6sszegnek gondolta. Az is volt – \u00e9s Attila a meglepet\u00e9st\u0151l hallgatott. M\u00e9g sosem keresett ennyit. De hamar \u00f6sszeszedte mag\u00e1t, visszafogta a r\u00e1 t\u00f6r\u0151 boldog izgalmat.
\n– Igen, rendben – v\u00e1laszolta, \u00e9s rem\u00e9lte, hogy pal\u00e1stolni tudta az \u00f6r\u00f6m\u00e9t.
\n– J\u00f3. Akkor m\u00e1jus 1-j\u00e9n kezd. \u00c9vike majd keresi, \u00e9s int\u00e9zik, amit kell, meg kicsit betan\u00edtja. Van ideje int\u00e9znie a kil\u00e9p\u00e9s\u00e9t is.
\nA Miniszt\u00e9riumban nem nagyon sajn\u00e1lkoztak Attila t\u00e1voz\u00e1s\u00e1n. Egyed\u00fcl Feri kedvetlenedett el, \u00e9s amikor meghallotta, hova megy, kicsit irigyen azt mondta:
\n– Na, cs\u00f6velsz felfel\u00e9. Nem kis n\u00e9v. Azt\u00e1n vigy\u00e1zz!
\n– Mire? – kapta fel a fej\u00e9t Attila.
\n– Nagy hal\u2026igazi ragadoz\u00f3. \u2026 azt mondj\u00e1k…
\n– Lehet\u2026 de \u00e9n csak alkalmazott leszek, nem \u00fczlett\u00e1rs.
\n– Ja…- b\u00f3lintott b\u00e1natosan Feri, aki m\u00e9g mindig nem tudta r\u00e1sz\u00e1nni mag\u00e1t, hogy kil\u00e9pjen a Minisz\u00e9riumb\u00f3l. – Hi\u00e1nyozni fogsz.
\n– Te is – mondta Attila, de mindketten tudt\u00e1k, hogy ez nem igaz. \u00c9s egy\u00e9bk\u00e9nt is – nemcsak a Miniszt\u00e9riumban lehet tal\u00e1lkozni.
\nAmikor \u00e1prilis utols\u00f3 p\u00e9ntek\u00e9n Attila kil\u00e9pett a kapun, mintha eg\u00e9szen m\u00e1s leveg\u0151 csapta volna meg. Igen. Ott van. ” Fent”.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Gajdos m\u00e1st gondolt err\u0151l. Attila minden bizonnyal meglep\u0151d\u00f6tt volna, ha sejti, hogy a f\u00e9rfi nemcsak a nev\u00e9t nem felejtette el, hanem a konyakospoh\u00e1r mell\u0151l val\u00f3 hirtelen felpattan\u00e1s\u00e1t sem. J\u00f3 szeme volt – \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n l\u00e1tta, hogy Attila b\u00fcszke \u00e9s \u00e9rz\u00e9keny. J\u00f3lesett tal\u00e1lkoznia valakivel, aki nem a megszokott, f\u00e1raszt\u00f3 szervilizmussal viszonyult hozz\u00e1. Beosztottjai nagy r\u00e9sze megb\u00edzhat\u00f3 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97414","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97414","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97414"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97414\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97414"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97414"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97414"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}