A zam\u00e1rdi \u00fat \u00f3ta Gajdos mintha laz\u00edtott volna azon a feszess\u00e9gen, amivel Attil\u00e1t kezelte. El\u0151sz\u00f6r is elbesz\u00e9lgetett vele az \u00fat r\u00e9szleteir\u0151l, megk\u00e9rdezte, szeret-e vezetni, \u00e9s ett\u0151l kezdve el-elejtett egy-k\u00e9t nemhivatalos megjegyz\u00e9st, mondatot.
\nAttila \u00fagy tal\u00e1lta, nagyon is meg\u00e9rte az az \u00e9jszakai m\u0171szak. Gajdos m\u00e9g Attila csal\u00e1dj\u00e1r\u00f3l is \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, \u00e9s mintha nem lett volna olyan \u00e9rdektelen. Azt\u00e1n egy nap beh\u00edvta az irod\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s azt k\u00e9rdezte:
\n– Szereti az oper\u00e1t?
\n– \u0150szint\u00e9n sz\u00f3lva, nem sokat j\u00e1rtam id\u00e1ig oper\u00e1ba – felelt Attila \u00f3vatosan. – De \u00e1ltal\u00e1ban szeretem a komoly zen\u00e9t.
\n– Nos, j\u00f3\u2026 tudja, mi gyakran j\u00e1runk, van p\u00e1holyunk. N\u00e9ha szoktunk tiszteletjegyeket is kapni. Ha van kedve….
\n– Persze, nagyon is. Mikor lenne?
\n– Szombat este. 7 \u00f3ra. Boh\u00e9m\u00e9let. J\u00f3 helyen \u2026 3 . sor. J\u00f3l fog l\u00e1tni.
\nAttila arra gondolt: mint a filmekben. A fels\u0151 t\u00edzezer egym\u00e1st p\u00e1szt\u00e1zza az Opera erk\u00e9lyeir\u0151l, a t\u00f6bbiek a f\u00f6ldszinten meg n\u00e9zik \u0151ket. De a 3. sor az\u00e9rt el\u00e9g j\u00f3.
\nKicsit bajban volt, mit vegyen fel. Azt felt\u00e9telezte (\u00e9s j\u00f3l), hogy illik eleg\u00e1nsan menni. Aktu\u00e1lis volt m\u00e1r am\u00fagy is egy \u00f6lt\u00f6nyv\u00e1s\u00e1rl\u00e1s. Azzal azt\u00e1n el is ment a szombat d\u00e9lel\u0151ttje. Vett m\u00e9g egy jobbfajta nyakkend\u0151t is, \u00e9s egy m\u00e1rk\u00e1s f\u00e9rfiparf\u00fcm\u00f6t.
\nAmikor azt\u00e1n le\u00fclt a f\u00f6ldszinten a lassan megtel\u0151 sz\u00ednh\u00e1zban, \u00e9s k\u00f6rben\u00e9zett \u00f3vatosan, azt is meg\u00e9rtette, Gajdos\u00e9k m\u00e9rt ilyen elk\u00f6telezett oper\u00e1ba j\u00e1r\u00f3k. Ami nem siker\u00fclt annak idej\u00e9n v\u00e1rosh\u00e1zi tolm\u00e1csk\u00e9nt, az most igen: a k\u00f6zponti p\u00e1holyban megpillantotta \u0150t \u00e9s a feles\u00e9g\u00e9t. R\u00f6gt\u00f6n beugrott, hogy olvasta, mennyire sz\u00edv\u00fcgye az Opera. H\u00e1t persze\u2026 M\u00e1r mindent \u00e9rtett. Val\u00f3ban: sok ismert arc villant fel a p\u00e1holyokban \u00e9s az els\u0151 sorokban. Megtal\u00e1lta Gajdos\u00e9kat is, aki a feles\u00e9g\u00e9vel \u00e9s Judit l\u00e1ny\u00e1val v\u00e1rta az el\u0151ad\u00e1st. Attil\u00e1nak v\u00e9gre m\u00f3dja volt a l\u00e1nyt szem\u00fcgyre venni.
\nAz els\u0151 benyom\u00e1sa az volt r\u00f3la, hogy b\u00e1r a bennfentesek egyik p\u00e1holy\u00e1ban \u00fcl, m\u00e9gis valahogy „k\u00edv\u00fcl \u00e1ll”. Nem volt hangs\u00falyozottan ki\u00f6lt\u00f6zve, se kisminkelve, se k\u00e9szen a lelkes befogad\u00e1sra. Azt nem mondan\u00e1nk, hogy kelletlen volt, de m\u00edg a t\u00f6bbs\u00e9gen er\u0151t vett az izgalom – ki tudja, a sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1sok el\u0151tt szok\u00e1sos vagy a k\u00f6zponti p\u00e1holyban \u00fcl\u0151 \u0150 p\u00e1szt\u00e1z\u00f3 tekintet\u00e9nek sz\u00f3l\u00f3 -, addig Gajdos Judit l\u00e1that\u00f3an nyugodt volt, \u00e9s a m\u0171sorf\u00fczetet olvasta. F\u00e9lhossz\u00fa haj\u00e1ba p\u00e1ntot tett, \u00e9s az egyetlen extra a nyak\u00e1ra k\u00f6t\u00f6tt lila s\u00e1l volt, ami kellemesen ellenpontozta egyszer\u0171 ruh\u00e1j\u00e1nak feketes\u00e9g\u00e9t. N\u00e9ha odahajolt apj\u00e1hoz – \u00e9s el-elmosolyodott. Nem figyelte a n\u00e9z\u0151teret – vagy mert ismerte az emberek j\u00f3 r\u00e9sz\u00e9t, vagy mert egyszer\u0171en nem \u00e9rdekelte. Attila ink\u00e1bb az ut\u00f3bbira szavazott, \u00e9s nem nagyon zavarta, hogy \u0151 is „az emberek ” k\u00f6z\u00f6tt van, hiszen el\u0151sz\u00f6r pr\u00f3b\u00e1lt helyet tal\u00e1lni ebben a parf\u00fcm\u00f6s, fecseg\u0151 \u00e9s igyekv\u0151 t\u00e1rsas\u00e1gban – nem sok sikerrel. Elfogta az idegens\u00e9g nyomaszt\u00f3 \u00e9rz\u00e9se, alig v\u00e1rta, hogy els\u00f6t\u00e9tedjen a n\u00e9z\u0151t\u00e9r, \u00e9s vele az \u0151 k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00e1sa is.
\nMivel (mint tudjuk) m\u0171v\u00e9szetre fog\u00e9kony l\u00e9lek volt – tov\u00e1bbra is lelkesen olvasta a kihagyott irodalmi remekeket Kuna Imre tan\u00e1csai alapj\u00e1n, akivel rendszeresen levelezett a Messengeren,- hamar mag\u00e1val ragadta a csod\u00e1latos muzsika, \u00e9s csak az els\u0151 felvon\u00e1s v\u00e9g\u00e9n szakadt megint r\u00e1 az idegens\u00e9g \u00e9rz\u00e9se. Kiment a folyos\u00f3ra, elvegy\u00fclni a t\u00f6megben, b\u00e1r igazi elvegy\u00fcl\u00e9sre \u2013 \u00e9rezte – nincs se rem\u00e9nye, se k\u00e9pess\u00e9ge, de \u00e9ppens\u00e9ggel kedve sem. Hogy a felt\u00f6r\u0151 bizonytalans\u00e1got valami c\u00e9llal kord\u00e1ban tartsa, elindult a b\u00fcf\u00e9 fel\u00e9. Hatalmas sor k\u00edgy\u00f3zott a pultok el\u0151tt, \u00edgy letett r\u00f3la, hogy horror \u00e1ron igyon valamit – \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, keres egy csendesebb sarkot, ahol sz\u00e9p nyugodtan kiv\u00e1rja a sz\u00fcnet v\u00e9g\u00e9t. De nem volt szerencs\u00e9je – mert Gajdos\u00e9k szembej\u00f6ttek, \u00e9s Gajdos Istv\u00e1n m\u00e1r \u00e9szrevette.
\n– \u00c1, Attila – ugye nem b\u00e1nta meg, hogy elj\u00f6tt? – k\u00e9rdezte. Eg\u00e9szen m\u00e1s volt, mint a munkahelyen – oldott \u00e9s kedves.
\n– Nem, dehogy is – r\u00e1zta a fej\u00e9t meg Attila -, nagyon tetszik.
\n– J\u00f3 helyen \u00fcl? L\u00e1t rendesen?
\n– Persze. Minden t\u00f6k\u00e9letes.
\n– Na, \u00f6r\u00fcl\u00f6k – konstat\u00e1lta Gajdos, \u00e9s tekintete m\u00e1r k\u00f6rbej\u00e1rt. Attila \u00e9rezte: v\u00e9ge az audienci\u00e1nak. Megindultak, halkan k\u00f6sz\u00f6nt. Gajdos feles\u00e9ge \u00e1tn\u00e9zett rajta, de Judit nem. S\u0151t, hirtelen megsz\u00f3lalt:
\n– K\u00e1r, hogy olyan nagy a sor, mert m\u00e1r meg akarn\u00e1m k\u00f6sz\u00f6nni a seg\u00edts\u00e9get. Esetleg az opera ut\u00e1n?
\nAttil\u00e1t k\u00e9sz\u00fcletlen\u00fcl \u00e9rte az aj\u00e1nlat, nem tudott milyen \u00fcr\u00fcgyet kital\u00e1lni. \u00c9s Gajdos el\u0151tt hogyan is h\u00e1r\u00edthatn\u00e1 el a l\u00e1nya aj\u00e1nlat\u00e1t? Amellett Judit term\u00e9szetes volt \u00e9s rokonszenves.
\n– H\u00e1t \u2026 ha m\u00e9g nyitva lesz valami….
\n– Tal\u00e1lunk – mosolyodott el a l\u00e1ny, \u00e9s miel\u0151tt tov\u00e1bb ment volna, hozz\u00e1tette:
\n– Akkor az opera el\u0151tt…
\nEtt\u0151l kezdve Puccini zen\u00e9j\u00e9t\u0151l egy dolgot v\u00e1rt Attila: hogy sose legyen v\u00e9ge. De Mimi m\u00e1r haldokolt, \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9netet remekm\u0171v\u00e9 emel\u0151 zene katartikus pillanat\u00e1t Attila elmulasztotta: arra gondolt, mindj\u00e1rt tal\u00e1lkozik Gajdos Judittal. Mit nem adott volna, ha hazamehet olvasni – ehelyett feszenghet a f\u0151n\u00f6ke l\u00e1ny\u00e1val, aki p\u00e1holyb\u00f3l n\u00e9zi azt, amit \u0151 a f\u00f6ldszintr\u0151l….
\nLassan, k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyesen indult kifel\u00e9 a szedel\u0151zk\u00f6d\u0151 emberek k\u00f6z\u00f6tt, semmik\u00e9ppen sem akart hamar ki\u00e9rni, hogy sokan l\u00e1ss\u00e1k, ahogy ott v\u00e1r – pl\u00e1ne Gajdos \u00e9s a feles\u00e9ge. Addig taktik\u00e1zott, m\u00edg az utols\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt l\u00e9pett ki az oper\u00e1b\u00f3l, \u00e9s \u00edgy esett, hogy nem \u0151 v\u00e1rt Gajdos Juditra, hanem ford\u00edtva. A l\u00e1ny l\u00e1that\u00f3an nem b\u00e1nta, sz\u00f3v\u00e1 semmik\u00e9ppen sem tette.
\n– Neh\u00e9z az embernek ilyenkor visszatal\u00e1lni a val\u00f3s\u00e1gba – mondta Attil\u00e1nak, amikor az oda\u00e9rt, \u00e9s Attila l\u00e1tta, hogy az arca megrend\u00fclt – nyilv\u00e1n a zenei \u00e9lm\u00e9nyt\u0151l. Ez az \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g meglepte.
\n– Igen\u2026 – b\u00e1r, ahogy \u00e9desap\u00e1dnak is mondtam, \u00e9n el\u00e9g m\u0171kedvel\u0151 vagyok ezen a ter\u00fcleten. ritk\u00e1n j\u00e1rok oper\u00e1ba. De nagyon \u00e9lveztem.
\n– \u00d6r\u00fcl\u00f6k – mondta Judit t\u0171n\u0151dve, \u00e9s l\u00e1tszott, hogy t\u00e9nyleg most „ocs\u00fadik”. – N\u00e1lunk amolyan k\u00f6telez\u0151 k\u0171r. Nyilv\u00e1n, tudod, mi\u00e9rt….
\nAttila tudta, hogy Judit mire gondol. \u00c9s hogy ilyen ny\u00edltan besz\u00e9l err\u0151l a zenebar\u00e1ti szervilizmusr\u00f3l, nagyon \u00e9s kellemesen meglepte. De az\u00e9rt \u00f3vatos volt, \u00e9s csak alig \u00e9szrevehet\u0151en mosolyodott el. M\u00e1r csak \u0151k \u00e1lltak az Opera el\u0151tt.
\n– Akkor menj\u00fcnk? – k\u00e9rdezte. – Vagy aut\u00f3val vagy? – Eml\u00e9kezett r\u00e1, hogy a l\u00e1ny az oper\u00e1hoz k\u00f6zel lakik, de ki tudja.
\n– Itt lakom 10 percre – mondta Judit. – Gyalog vagyok. \u00c9s a h\u00e1zunkkal szemben van egy remek cseh s\u00f6r\u00f6z\u0151.
\nHogy Gajdos Istv\u00e1n l\u00e1nya s\u00f6rt iszik, ez t\u00f6bb volt, mint amit Attila fel tudott dolgozni. Cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lve t\u00f6rtek \u00f6ssze a k\u00e9pzeletbeli camparis \u00e9s konyakospoharak.
\n– Remek. A cseh s\u00f6r\u00f6kn\u00e9l m\u00e1r csak a cseh filmeket szeretem jobban – kock\u00e1ztatott meg egy b\u00e1trabb mondatot, csak hogy a l\u00e1ny tudja: oper\u00e1ba ugyan nem j\u00e1r, de a filmekhez \u00e9rt.
\nKis, k\u00f6nnyed zavarban besz\u00e9lgettek a s\u00f6r\u00f6z\u0151ig, ahol kevesen voltak – egy \u00f3r\u00e1val z\u00e1r\u00e1s el\u0151tt \u00e9rkeztek, \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt sem volt „buliz\u00f3s” hely. Egy ablak melletti asztalhoz telepedtek, ahonnan r\u00e1 lehetett l\u00e1tni a l\u00e1ny h\u00e1z\u00e1ra, \u00e9s ami f\u00f6l\u00f6tt Svejk mosolygott ostoba-kedvess \u00e1br\u00e1zat\u00e1val.
\n– Nem k\u00f6telez\u0151 \u00e1m s\u00f6rt inni – jegyezte meg Gajdos Judit.
\n– Ezt nem tehetem meg a j\u00f3 \u00f6reg k\u00f6zleg\u00e9nnyel – n\u00e9zett fel Attila Svejkre, \u00e9s k\u00e9rt egy poh\u00e1r plzenit. Gajdos Judit viszont konyakot k\u00e9rt, mik\u00f6zben azt mondta:
\n– \u00c9n, azt hiszem, el\u00e1rulom – rem\u00e9lhet\u0151leg, megbocs\u00e1tja…
\nAzt\u00e1n besz\u00e9lgetni kezdtek a k\u00f6nyvekr\u0151l, \u00e9s Attila h\u00e1l\u00e1t adott Kuna Imr\u00e9nek, akinek a r\u00e9v\u00e9n b\u0151ven tudott olyan k\u00f6nyveket eml\u00edteni, amiket a l\u00e1ny nem ismert. Arra nagyon vigy\u00e1zott, hogy a l\u00e1ny csal\u00e1dj\u00e1t ne eml\u00edtse, \u00e9s az sem k\u00e9rdezett az \u00f6v\u00e9r\u0151l – amit viszont n\u00e9mileg zokon vett. M\u00e9g ittak egy k\u00f6rt, \u00e9s fej\u00fckbe sz\u00e1llt kicsit az ital – Attila z\u00e1rk\u00f3zotts\u00e1ga felold\u00f3dott, \u00e9s mes\u00e9lt egy-k\u00e9t sztorit r\u00f6vid ideig tart\u00f3 tan\u00e1rkor\u00e1b\u00f3l. El\u00e9g sokat nevettek is – \u00e9s amikor z\u00e1r\u00f3rakor kil\u00e9ptek a s\u00f6r\u00f6z\u0151b\u0151l, mindketten \u00fagy \u00e9rezt\u00e9k, hogy kev\u00e9s volt az id\u0151.
\n– Mondan\u00e1m, hogy hazak\u00eds\u00e9rlek.. .- mosolygott feszengve a bej\u00e1rat el\u0151tt Attila, \u00e9s Judit felnevetett.
\n– V\u00e9g\u00fcl is azt tetted.
\n– H\u00e1t akkor\u2026 –
\n– Igen. \u2026 Egy\u00e9bk\u00e9nt messze laksz?
\n– Nem annyira. \u00c9s biciklivel vagyok.
\n– J\u00e9zus\u2026 hol hagytad?
\n– Az Opera el\u0151tt. Mert?
\n– Ez nem Hollandia. – Attila nem igaz\u00e1n \u00e9rtette. – Itt m\u00e9g lez\u00e1rva is kock\u00e1zatos k\u00e9s\u0151 este biciklit az utc\u00e1n hagyni.
\n– Nem hiszem, hogy erre a bicajra b\u00e1rki is p\u00e1ly\u00e1zna.
\n– Az mindegy. Mindent ellopnak – v\u00e1laszolta Judit. Ut\u00e1lkoz\u00f3 arckifejez\u00e9se nem a biciklinek sz\u00f3lt, hanem azoknak, akik megzavarj\u00e1k a vil\u00e1g rendj\u00e9t a javak \u00e9rthetetlen eltulajdon\u00edt\u00e1s\u00e1val. Ez a megvet\u00e9s Attil\u00e1t hirtelen inger\u00fcltt\u00e9 tette.
\n– Igen, mindent \u00e9s mindenki\u2026 – Judit arc\u00e1n csod\u00e1lkoz\u00e1s villant meg – el\u00e9rtette, mit is akart ezzel Attila mondani. M\u00e1r nem volt id\u0151 arra, hogy a j\u00f3l indul\u00f3 est\u00e9nek a v\u00e9ge is j\u00f3\u00edz\u0171 maradjon, mert Attila elk\u00f6sz\u00f6nt:
\n– Na, megyek is, h\u00e1tha m\u00e9gse mindent\u2026 – Azt\u00e1n l\u00e1tva a l\u00e1ny elkedvetlened\u0151 arc\u00e1t, hozz\u00e1tette:
\nJ\u00f3 pihen\u00e9st, el\u00e9gg\u00e9 elszaladt az id\u0151.
\n– \u00d3, nagy pihen\u00e9s nem lesz, holnap kora reggel teniszezek…- A fi\u00fa arca megr\u00e1ndult. Musz\u00e1j volt ezt helyre rakni.
\n– Most nyilv\u00e1n azt gondolod, igazi \u00fari sport\u2026 de nem az. Ez csak amolyan sztereot\u00edpia.
\n– Nem gondolom azt – b\u00e1r n\u00e1lunk ink\u00e1bb a foci j\u00e1rta. De a f\u0151n\u00f6k\u00f6m – m\u00e1rmint a gimn\u00e1ziumban – sokat j\u00e1tszott, \u00e9s volt egy kisebb p\u00e1lya az iskola udvar\u00e1n, \u00fagyhogy valamennyire ismerem.
\n– Egyszer j\u00e1tszhatn\u00e1nk – vetette fel Judit, hogy min\u00e9l messzebbre tolja az elm\u00falt pillanatok fesz\u00fclts\u00e9g\u00e9t.
\n– Azzal nem j\u00e1rn\u00e1l t\u00fal j\u00f3l – h\u00e1r\u00edtott Attila, \u00e9s fanyarul elmosolyodott. A l\u00e1ny nagyon vonz\u00f3nak l\u00e1tta, \u00e9s kezdte elveszteni a biztons\u00e1g\u00e1t.
\n– Azt majd megl\u00e1tjuk.
\n– Ink\u00e1bb ne l\u00e1sd meg! – z\u00e1rt le Attila.- K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m az italt, s\u0151t, a kett\u0151t. J\u00f3 hely, megjegyzem.
\nJudit azt szerette volna, ha m\u00e1st jegyez meg. Elmosolyodott, de bel\u00fcl nagyon kedvetlen volt.
\nAttila is vegyes \u00e9rz\u00e9sekkel s\u00e9t\u00e1lt vissza az Oper\u00e1ig. Fel sem mer\u00fclt benne, hogy nem lesz ott a biciklije. Ott is volt\u2026<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A zam\u00e1rdi \u00fat \u00f3ta Gajdos mintha laz\u00edtott volna azon a feszess\u00e9gen, amivel Attil\u00e1t kezelte. El\u0151sz\u00f6r is elbesz\u00e9lgetett vele az \u00fat r\u00e9szleteir\u0151l, megk\u00e9rdezte, szeret-e vezetni, \u00e9s ett\u0151l kezdve el-elejtett egy-k\u00e9t nemhivatalos megjegyz\u00e9st, mondatot. Attila \u00fagy tal\u00e1lta, nagyon is meg\u00e9rte az az \u00e9jszakai m\u0171szak. Gajdos m\u00e9g Attila csal\u00e1dj\u00e1r\u00f3l is \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, \u00e9s mintha nem lett volna olyan \u00e9rdektelen. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97459","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97459","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97459"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97459\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97459"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97459"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97459"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}