M\u00e1snap Attila l\u00e1ba viharos javul\u00e1snak indult. Azt tervezte, hogy \u00edr egy sms-t Juditnak, mikor mehet el a biciklij\u00e9\u00e9rt. De a l\u00e1ny megel\u0151zte, mert kora d\u00e9lut\u00e1n felh\u00edvta:
\n– Szia, otthon vagy? Megyek Zugl\u00f3ba, ha megadod a c\u00edmed, elviszem a biciklit.
\nAttila megmondta, de k\u00f6zben bosszankodott. Jobb lett volna nem l\u00e1tnia a l\u00e1nynak a lak\u00f3telepet, ahol \u2013 r\u00e1ad\u00e1sul – alb\u00e9rletben lakik. De mindegy, m\u00e1r semmit se tehet. \u00dagyhogy csak l\u00e1ssa…
\n– Itthon. De van, aki berakja a kocsidba?
\nKis cs\u00f6nd volt a m\u00e1sik oldalon.
\n– Nagyon megvetsz, ha bevallom, hogy nem vittem be a t\u00e1rol\u00f3ba?
\n– Ezt m\u00e9g \u00e1t kell gondolnom – mosolyodott el Attila. Elhat\u00e1rozta, hogy felh\u00edvja a l\u00e1nyt .- Csak l\u00e1ssa, \u0151 hogyan \u00e9l. Azt\u00e1n \u2026 azt\u00e1n d\u00f6nts\u00f6n. De miben is?…
\nEz az \u00f6ntudatos hangulat k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl addig tartott, am\u00edg le nem ment, hogy egy\u00fctt kivegy\u00e9k az aut\u00f3b\u00f3l a biciklit. A h\u00e1z el\u0151tt 3 nagy kuka \u00e1llt, \u00e9s szok\u00e1s szerint a kuk\u00e1z\u00f3k mell\u00e9sz\u00f3rtak egy csom\u00f3 szemetet. A l\u00e1ny \u00fcgyet sem vetett r\u00e1, de Attil\u00e1t zavarta. \u00c9s nem volt lift.
\n– Most \u00e9n k\u00f6sz\u00f6nn\u00e9m meg ezt egy k\u00e1v\u00e9val, de 4 emeletet kell hozz\u00e1 menni – mondta a l\u00e1nynak, miut\u00e1n berakta biciklit a t\u00e1rol\u00f3ba.
\n– Nem gond. Ma m\u00e9g \u00fagysem sportoltam – mosolygott Judit, \u00e9s elindultak. A megkopott lin\u00f3leum csikorgott a talpuk alatt. Az els\u0151 emeleten – mint oly gyakran – kidugta a fej\u00e9t a n\u00e9ni. „N\u00e9zem, j\u00f6n e m\u00e1r a fiam”- magyar\u00e1zta, mik\u00f6zben leplezetlen\u00fcl v\u00e9gigm\u00e9rte \u0151ket. Lecs\u00f3szag terjengett.
\n– H\u00e1t itt lakom \u00e9n – nyitotta ki Attila az ajt\u00f3t. – Garant\u00e1lt testmozg\u00e1s, \u00e9s k\u00f6zben t\u00e1rsas\u00e1gi \u00e9let. Tiszta Hawai…Helyezd magad k\u00e9nyelembe. F\u0151z\u00f6m a k\u00e1v\u00e9t.
\nA konyh\u00e1ban azt\u00e1n arra gondolt, a l\u00e1ny nyilv\u00e1n felt\u00e9rk\u00e9pezi a szob\u00e1t a szedett-vedett b\u00fatorokkal, \u00e9s hozz\u00e1rakja a lecs\u00f3szaghoz, a lin\u00f3leumpadl\u00f3s l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zhoz \u00e9s a negyedik emelethez. Hirtelen elment a kedve az eg\u00e9szt\u0151l. Mit kezdjen vele? Azt\u00e1n hallotta, hogy Judit kij\u00f6n a konyh\u00e1ba.
\n– Lehet, hogy ink\u00e1bb bort inn\u00e9k, ha van – mondta. Ott \u00e1llt m\u00f6g\u00f6tte, Attila \u00e9rezte a lehelet\u00e9t a h\u00e1t\u00e1n. Megborzongott, \u00e9s megfordult. A l\u00e1ny egyenesen a szem\u00e9be n\u00e9zett. Egy hajp\u00e1ntja al\u00f3l kiszabadult tincs az arc\u00e1ba hullott.
\n– Persze\u2026 csak akkor hogy m\u00e9sz haza kocsival – motyogta Attila elf\u00fal\u00f3 hangon.
\n– Majd megoldom. Vagy majd reggel …
\n– J\u00f3 \u00f6tle t- sim\u00edtotta h\u00e1tra a a l\u00e1ny haj\u00e1t, mik\u00f6zben arra gondolt: „Istenem, majd egy \u00e9ve nem voltam n\u0151vel!”. Miel\u0151tt elkezdte vetk\u0151ztetni, m\u00e9g leh\u00fazta a konyh\u00e1ban a red\u0151nyt.<\/p>\n
Gajdos Judit kellemes \u00e9s lelkes szeret\u0151nek bizonyult, \u00e9s ezt gondolta Attil\u00e1r\u00f3l is. A konyhapadl\u00f3 k\u00e9nyelmetlen, \u00e1m izgat\u00f3 kalandoss\u00e1g\u00e1t felv\u00e1ltott\u00e1k a kanap\u00e9val a nappaliban. Azt\u00e1n Attila kinyitotta a bort. Kint alkonyodott, m\u00e1r csak a b\u00fatorok k\u00f6rvonalai l\u00e1tszottak a s\u00f6t\u00e9tben. Judit a csal\u00e1dj\u00e1r\u00f3l k\u00e9rdezte, \u00e9s Attila \u00fagy \u00e9rezte, hogy igen – elmondhatja ennek a l\u00e1nynak, aki soha nem n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00f6tt, hogy milyen vil\u00e1gban szocializ\u00e1l\u00f3dott. Meg fogja \u00e9rteni, tal\u00e1n tetszik is neki. Mindenesetre, a lak\u00e1sr\u00f3l azt mondta, hogy nagyon „cuki”, olyan igaz\u00e1n „retro”, \u00e9s amikor Attila a r\u00e1t\u00f6r\u0151 lelkes \u0151szintes\u00e9gi roham\u00e1ban bevallotta, hogy nagyon agg\u00f3dott, mennyire tal\u00e1lja cikinek, Judit nevetett. Azt\u00e1n meg\u00e9heztek, ki\u00fcltek a konyh\u00e1ba, virslit f\u0151ztek. Judit Attila p\u00f3l\u00f3j\u00e1ban evett, a sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9n ott maradt egy kis must\u00e1r, Attila \u00e1tny\u00falt az asztalon, \u00e9s let\u00f6r\u00f6lte. Felgyorsult a l\u00e9legzet\u00fck, egym\u00e1sra n\u00e9ztek – \u00e9s \u00fajra szeretkeztek. Azt\u00e1n elaludtak.
\nHajnalban Judit fel\u00e9bredt az utcai zajokra. Attila nyitva hagyta az erk\u00e9lyajt\u00f3t, \u00e9s a reggeli forgalom lassan beindult. A l\u00e1ny \u00f3vatosan kisz\u00e1llt az \u00e1gyb\u00f3l, \u00e9s \u00f6lt\u00f6zni kezdett. Mindenk\u00e9pp el akarta ker\u00fclni, hogy a reggeli gy\u0171r\u00f6tts\u00e9g \u00e1llapot\u00e1ban l\u00e1ssa Attila, \u00e9s ford\u00edtva. Emellett szeretett volna fogat mosni \u00e9s lezuhanyozni. Agg\u00f3dva pillantott az \u00e1gyra, de a fi\u00fa nem mozdult. Egy percre hezit\u00e1lt, hagyjon-e valami \u00fczenetet, de nem volt hozz\u00e1 kedve. Elsz\u00e1llt a tegnap este var\u00e1zsa – el a lak\u00e1s\u00e9 is. Alig v\u00e1rta, hogy haza\u00e9rjen. Miel\u0151tt kil\u00e9pett a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zb\u00f3l, egy pillanatra megfordult a fej\u00e9ben, hogy tal\u00e1n h\u0171lt hely\u00e9t tal\u00e1lja az aut\u00f3j\u00e1nak. De az ott volt, ahov\u00e1 leparkolt. Beind\u00edtotta a kocsit, \u00e9s leh\u00fazta az ablakot. A friss leveg\u0151vel bez\u00fadult az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9k kop\u00e1r pr\u00f3z\u00e1ja is. Judit \u00fagy \u00e9rezte, „letudta” Attil\u00e1t. Igaz\u00e1b\u00f3l sajn\u00e1lta, mert r\u00e9gen \u00e9rzett olyasmit, mint el\u0151z\u0151 este. De nem volt mit tenni. \u00dcres volt, haza akart \u00e9rni. Otthon be\u00e1llt a zuhanykabinba, \u00e9s hosszan csorgatta mag\u00e1ra a vizet. Azt\u00e1n ivott egy k\u00e1v\u00e9t, le\u00fclt az asztalhoz, \u00e9s n\u00e9zett ki a bels\u0151 kertbe. K\u00e9s\u0151bb fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, indult dolgozni. Egy m\u00e1sik kardig\u00e1nt vett fel – az el\u0151z\u0151 napi lecs\u00f3szag\u00fa volt, Betette a mos\u00f3g\u00e9pbe.<\/p>\n
Attila hallotta, ahogy Judit motoz, fel\u00f6lt\u00f6zik, \u00e9s elmegy. Maga is azon volt, hogy kiker\u00fclj\u00e9k a reggeli f\u00e9nyeket, amelyek \u00f6ssze sem vethet\u0151k az esti f\u00e9lhom\u00e1ly j\u00f3t\u00e9kony ill\u00fazi\u00f3j\u00e1val. Amikor a l\u00e1ny m\u00f6g\u00f6tt becsuk\u00f3dott az ajt\u00f3, \u0151 is felkelt, bez\u00e1rta az erk\u00e9lyajt\u00f3t, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lt tov\u00e1bb aludni. De nem ment – \u00e9s legf\u0151k\u00e9ppen az\u00e9rt nem, mert szinte biztos volt benne, hogy Judit hagy valami \u00fczenetet, \u00e9s egy kicsit csal\u00f3dott volt. K\u00e9s\u0151bb azzal nyugtatta mag\u00e1t, hogy semmi sz\u00fcks\u00e9g nem volt r\u00e1 – hiszen ez\u00e9rt van az sms meg a Messenger. \u00c9s egy\u00e9bk\u00e9nt meg nem k\u00f6telez\u0151 neki \u00edrnia el\u0151sz\u00f6r. S\u0151t – ink\u00e1bb \u0151 \u00edr, nehogy a l\u00e1ny azt gondolja, egy\u00e9jszak\u00e1s kaland volt a sz\u00e1m\u00e1ra. Fel\u00fclt, leny\u00falt az \u00e1gya mellett hever\u0151 mobil\u00e9rt, \u00e9s bep\u00f6ty\u00f6gte:
\n„K\u00e1r, hogy \u00fagy siett\u00e9l. Pedig azt terveztem, hogy \u00e1gyba hozom a k\u00e1v\u00e9dat. De majd legk\u00f6zelebb”. Sz\u00edvecske, smiley. Miut\u00e1n elk\u00fcldte, megnyugodott, \u00e9s felsz\u00ednes \u00e1lomba mer\u00fclt, amig nem cs\u00f6rg\u00f6tt az \u00e9breszt\u0151.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" M\u00e1snap Attila l\u00e1ba viharos javul\u00e1snak indult. Azt tervezte, hogy \u00edr egy sms-t Juditnak, mikor mehet el a biciklij\u00e9\u00e9rt. De a l\u00e1ny megel\u0151zte, mert kora d\u00e9lut\u00e1n felh\u00edvta: – Szia, otthon vagy? Megyek Zugl\u00f3ba, ha megadod a c\u00edmed, elviszem a biciklit. Attila megmondta, de k\u00f6zben bosszankodott. Jobb lett volna nem l\u00e1tnia a l\u00e1nynak a lak\u00f3telepet, ahol \u2013 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97516","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97516","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97516"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97516\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97516"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97516"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97516"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}