Arra \u00e9bredt, hogy d\u00fch\u00f6ng a vihar. A sz\u00e9l elszabadult a parton, felkapta az ott l\u00e9v\u0151 t\u00e1rgyakat, asztalokat, sz\u00e9keke t- \u00e9s valami hangosan, ijeszt\u0151en neki\u00fct\u0151d\u00f6tt a st\u00e9gnek. Meg\u00e9l\u00e9nk\u00fclt a folyos\u00f3, l\u00e1tta, emberek rohannak ki elkapni, amit el lehet. Gyorsan mag\u00e1ra h\u00fazott egy p\u00f3l\u00f3t, \u00e9s szaladt \u0151 is ut\u00e1nuk. Szinte r\u00f6gt\u00f6n b\u0151rig \u00e1zott, \u00e9s kegyetlen\u00fcl f\u00e1zott a sz\u00e9lben. Az \u00fctemes, ijeszt\u0151 hang egy odat\u00e9vedt, elszabadult v\u00edzi bicikli st\u00e9ghez ver\u0151d\u0151 hangja volt, \u00e9s k\u00e9t f\u00e9rfi m\u00e1r birk\u00f3zott a feladattal, hogy kih\u00fazza a partra, de nem siker\u00fclt. Attila csatlakozott hozz\u00e1juk. Bele kellett \u00e1llni a v\u00edzbe, aminek a hull\u00e1mai mellig felcsaptak, de nem volt mit tenni. Hosszas k\u00fczdelem ut\u00e1n a partra h\u00fazt\u00e1k, azt\u00e1n pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k a v\u00edzbe esett b\u00fatorokat \u00e9s t\u00e1rgyakat is kihozni. Nem mindegyiket siker\u00fclt – a v\u00edz ereje elsodorta n\u00e9melyiket. A parton sokan ver\u0151dtek \u00f6ssze – amit lehetett, biztons\u00e1gba helyeztek, azt\u00e1n csak n\u00e9zt\u00e9k \u0151ket, ahogy dideregve k\u00fczd\u00f6ttek. A vihar nem csitult, de elfogyott a menthet\u0151 dolog – kij\u00f6ttek a v\u00edzb\u0151l. Attila foga vacogott a hidegt\u0151l, azt\u00e1n megl\u00e1tta Juditot, aki fel\u00e9je tartott egy nagy takar\u00f3val.
\n– Azonnal vegy\u00e9l le mindent, \u00e9s takar\u00f3zz be ezzel! – mondta, \u00e9s mintha hangja visszanyerte volna a r\u00e9gi erej\u00e9t. A vihar nyilv\u00e1n elmosta a szem\u00e9lyes f\u00e1jdalmat, amit nemr\u00e9g \u00e1t kellett \u00e9lnie. Vagy legal\u00e1bb is arr\u00e9bb tolta. Attila nem ellenkezett, majd megfagyott.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m – mondta.
\n– Gyere, menj miel\u0151bb be a h\u00e1zba – mondta a l\u00e1ny, \u00e9s megindultak.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m – mondta vacogva m\u00e9g egyszer Attila, miel\u0151tt a szob\u00e1ja fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt. Hossz\u00fa ideig tartott, m\u00edg a forr\u00f3 zuhany alatt \u00e1tmelegedett. Az \u00e1lom teljesen kiment a szem\u00e9b\u0151l, \u00e9s az eg\u00e9sz esti csikicsuki j\u00e1t\u00e9k olcs\u00f3 dimenzi\u00f3ja nevets\u00e9gesnek \u00e9s \u00e9rtelmetlennek t\u0171nt. Sz\u00e1raz ruh\u00e1t vett, \u00e9s bekopogtatott Judit ajtaj\u00e1n. A l\u00e1ny azonnal kinyitotta.
\n– Soha t\u00f6bbet ne tedd ezt velem! – mondta Attila, miel\u0151tt bel\u00e9pett volna.<\/p>\n
\u00c9s Judit soha t\u00f6bbet nem tette.
\nHa megpr\u00f3b\u00e1ln\u00e1nk jellemezni az elk\u00f6vetkezend\u0151 heteket, h\u00f3napokat, amelyek kapcsolatuk legharmonikusabb szakasz\u00e1t jelentett\u00e9k, tal\u00e1n azt mondhatn\u00e1nk: boldog \u00e9s kimer\u00edt\u0151 volt. Nem, nem csup\u00e1n a gyakori szeretkez\u00e9sek szenved\u00e9lyes viharaiban mer\u00fcltek ki – hanem abban is, hogy nem csak \u00f6r\u00fcltek egym\u00e1snak, de vigy\u00e1ztak is egym\u00e1ssal. Mindketten. Judit r\u00e1j\u00f6tt, hogy nem j\u00e1tszhat kedve szerint Attil\u00e1val, Attila pedig empirikus \u00faton arra a k\u00f6vetkeztet\u00e9sre jutott, hogy a l\u00e1ny megtart\u00e1s\u00e1hoz az \u00fat nem vezethet a teljes kit\u00e1rulkoz\u00e1son kereszt\u00fcl. Mivel azt tapasztalta, hogy a lelkes szerelmes nem olyan vonz\u00f3 Judit sz\u00e1m\u00e1ra, mint a b\u00fcszke f\u00e9rfi, ritk\u00e1n engedte el mag\u00e1t, \u00e9s ritk\u00e1n mondta el kedve szerint, hogy mennyire szereti a l\u00e1nyt – az esz\u00e9t, a nyugodts\u00e1g\u00e1t, a term\u00e9szetes sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t, az okos humor\u00e1t, a k\u00e9nyelmes \u00e9let\u00e9t meghazudtol\u00f3 emp\u00e1ti\u00e1j\u00e1t az emberek ir\u00e1nt – m\u00e9gha ez egyfajta szakmai evidencia is volt egy pszichol\u00f3gus eset\u00e9ben. \u00c9s igen – szerette azt is, hogy gazdag, \u00e9s hogy sosem k\u00e9rkedik vele. Arra ugyan nagyon vigy\u00e1zott, hogy ne legyen a „kitartottja”, de az ellen egyre kev\u00e9sb\u00e9 volt kifog\u00e1sa, hogy est\u00e9nk\u00e9nt ink\u00e1bb Judit lak\u00e1s\u00e1ban legyenek, ahol nincs meleg (l\u00e9gkondi), ahol van mosogat\u00f3g\u00e9p, ahol az erk\u00e9lyre ki\u00fclve egy bels\u0151 kert csendje fogadja, ahol mindig van j\u00f3 bor a h\u0171t\u0151ben, sz\u00fanyogh\u00e1l\u00f3 az ablakon, \u00e9s ahonnan j\u00f3val egyszer\u0171bb a k\u00f6zleked\u00e9s. A l\u00e1ny n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t m\u00falva felvetette, hogy Attila k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n oda, de ezt azonnal elutas\u00edtotta. Lett volna kedve, meg nem is – Judit az\u00e9rt nem volt m\u00e9g nyitott k\u00f6nyv a sz\u00e1m\u00e1ra, \u00e9s a boldogs\u00e1gukat elnehez\u00edt\u0151 „j\u00e1tszm\u00e1z\u00e1s\u201d is zavarta.
\n\u00c9s m\u00e9g valami zavarta: az a k\u00e9rd\u00e9s, hogy vajon mit tud err\u0151l Gajdos. A viselked\u00e9s\u00e9n nem \u00e9rzett v\u00e1ltoz\u00e1st, \u00e9s ebb\u0151l arra k\u00f6vetkeztetett, hogy semmit. Juditot hangs\u00falyozottan megk\u00e9rte, hogy egyel\u0151re ne mondja el – el\u00e9g bonyolult volt \u00edgy is a helyzete. Nem szerette volna azt a tekintetet l\u00e1tni, amivel Gajdos Anna l\u00e1nya f\u00e9rj\u00e9r\u0151l besz\u00e9lt – akit l\u00e1that\u00f3an nem sokra becs\u00fclt, \u00e9s minden bizonnyal osztotta feles\u00e9ge v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t, miszerint hozom\u00e1nyvad\u00e1sz. Attila semmit sem szeretett volna kev\u00e9sb\u00e9, mint azt, hogy Gajdos \u00fagy \u00e9rezze: kihaszn\u00e1lta a helyzetet. Nem tudta elk\u00e9pzelni, hogy Gajdos k\u00e9pes lenne hinni abban, hogy egyszer\u0171en megszerett\u00e9k egym\u00e1st. Furcsa zavar lett rajta \u00farr\u00e1 minden reggel, amikor a f\u0151n\u00f6ke megjelent. Mindig arra sz\u00e1m\u00edtott, hogy akkor fog kider\u00fclni, hogy el\u0151z\u0151 nap megtudta, \u00e9s mindj\u00e1rt beh\u00edvja az irod\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s \u2026 Hi\u00e1ba \u00e9rvelt mag\u00e1ban azzal, hogy nem b\u0171n megszeretni egy n\u0151t, az, hogy ez a n\u0151 a f\u0151n\u00f6ke l\u00e1nya, aki mellesleg k\u0151gazdag, m\u00e9gis b\u0171ntudatot keltett benne.
\nGajdos l\u00e1tta Attila zavar\u00e1t, \u00e9s tudta, mi az oka. L\u00e1tta, amikor a l\u00e1nya le\u00fclt a balatoni parton Attila mell\u00e9, \u00e9s l\u00e1tta, ahogy a viharban takar\u00f3t vitt neki. Ez igaz\u00e1n nem volt jellemz\u0151 az \u0151 visszafogott, decens Juditj\u00e1ra. \u00c9s meg\u00e9rtette a l\u00e1nyt – m\u00e1r egy ideje igen j\u00f3 v\u00e9lem\u00e9nnyel volt Attil\u00e1r\u00f3l, \u00e9s n\u00e9ha azon kapta mag\u00e1t, hogy \u00f6sszeveti az \u0151 amb\u00edci\u00f3tlan, kicsit lekv\u00e1r Norbi fi\u00e1val, \u00e9s elszomorodik az \u00f6sszevet\u00e9s nyilv\u00e1nval\u00f3 eredm\u00e9ny\u00e9n. Arra egyel\u0151re nem gondolt, komolyra fog-e fordulni a dolog – de val\u00f3j\u00e1ban nem lett volna az ellen\u00e9re. Attil\u00e1t el\u00e9g nagyra tartotta ahhoz, hogy \u00fagy gondolja: p\u00e9nz\u00e9rt nem bocs\u00e1tja \u00e1ruba a szerelm\u00e9t.
\nNovember v\u00e9g\u00e9n, egy szerdai napon Judit \u00fcnnepi vacsor\u00e1val v\u00e1rta Attil\u00e1t – gyertyaf\u00e9ny, borospoh\u00e1r \u00e9s mennyei illatok. Kint zuhogott az es\u0151 – Attila nagyon bens\u0151s\u00e9gesnek \u00e9rezte az eg\u00e9szet.
\n– Mit \u00fcnnepl\u00fcnk?
\n– Minket. Mindent. T\u00e9ged – mondta Judit. L\u00e1that\u00f3an m\u00e1r felhajtott n\u00e9mi bort.
\n– Cuki vagy – mosolyodott el Attila, \u00e9s megcs\u00f3kolta a l\u00e1nyt.
\nAzt\u00e1n a vacsora ut\u00e1n Judit az \u00f6l\u00e9be \u00fclt.
\n– Terhes vagyok – mondta, \u00e9s megcs\u00f3kolta Attila mindk\u00e9t szem\u00e9t. – Gyerekem lesz a f\u00e9rfit\u00f3l, akit szeretek. \u00c9s rem\u00e9lem, neked meg a n\u0151t\u0151l, akit szeretsz.
\nAttila hallgatott, pontosabban: egyel\u0151re nem jutott sz\u00f3hoz a meglepet\u00e9st\u0151l.
\n– Nem kell feles\u00e9g\u00fcl venned – mondta Judit. Azt\u00e1n kis mosollyal hozz\u00e1tette. – De nem tilos.
\n– Mikor? – pr\u00e9selte ki mag\u00e1b\u00f3l Attila. Tudta, lelkesebben, nagyvonal\u00fabban k\u00e9ne, de egyel\u0151re ennyi tellett t\u0151le.
\nJudit el\u00e9rtette, hogy a sz\u00fclet\u00e9s, \u00e9s nem az esk\u00fcv\u0151 id\u0151pontj\u00e1ra vonatkozik a k\u00e9rd\u00e9s.
\n– J\u00faniusi baba lesz.
\n– \u00c9rtem\u2026 ehhez most kell egy kis id\u0151\u2026 de ne \u00e9rtsd f\u00e9lre\u2026 nagyszer\u0171\u2026 t\u00e9nyleg… csak\u2026szoknom kell. Iszom egy poh\u00e1rral, mindj\u00e1rt \u00f6sszeszedem magam.
\nJuditnak n\u00e9ha nagyon j\u00f3l j\u00f6tt, hogy pszichol\u00f3gus volt – nem b\u00e1nt\u00f3dott meg, \u00e9s hagyta, hogy Attila a poh\u00e1r borral ki\u00e1lljon az erk\u00e9lyre, \u00e9s n\u00e9zze a novemberi es\u0151t. Sok minden j\u00e1rt a fej\u00e9ben. El\u0151sz\u00f6r is komolyan meglep\u0151d\u00f6tt, hogy val\u00f3j\u00e1ban \u00f6r\u00fcl a gondolatnak: gyereke lesz. Ugyanakkor minden m\u00e1s kusza volt – hogyan lesz? Gyors h\u00e1zass\u00e1g, szem\u00e9be n\u00e9zni Gajdosnak, aki \u00cdGY m\u00e1r biztosan azt hiszi majd, hogy direkt erre hajtott, otthon elmondani, \u00f6sszeereszteni az \u0151 p\u00e9nzt\u00e1ros anyj\u00e1t \u00e9s aut\u00f3szerel\u0151 apj\u00e1t az agyon\u00e9kszerezett j\u00f6vend\u0151beli any\u00f3ssal? \u00c9s mik\u00f6zben ezeken tanakodott, egy nemtelen gondolat is befurakodott: megcsin\u00e1lta, beker\u00fclt a gazdagok k\u00f6z\u00e9. \u00c9pp \u00fagy, ahogy akarta.. .\u00e9s hi\u00e1ba mentegette mag\u00e1t, hogy nem, nem \u00edgy, nem \u00edgy akarta – m\u00e9gis csak ott motoszk\u00e1lt a gondolat, \u00e9s elrontotta a sz\u00e1ja \u00edz\u00e9t. Felhajtotta a bort, \u00e9s miel\u0151tt visszament volna a szob\u00e1ba, hirtelen Ildi arca villant fel, amint megvil\u00e1g\u00edtja egy percre a gyertya l\u00e1ngja a temet\u0151ben. A novemberi es\u0151 tette, nem vit\u00e1s: hiszen akkor is november volt. A szob\u00e1ban azonnal el is t\u0171nt ez a k\u00e9p.
\nJudit az asztal mellett \u00fclt, borospoh\u00e1rral a kez\u00e9ben, \u00e9s kicsit szorongva n\u00e9zett r\u00e1. Attila odament, kivette a kez\u00e9b\u0151l a poharat, \u00e9s az asztalra tette.
\n– Ne vesz\u00e9lyeztesd az eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9t a gyerekemnek, aki att\u00f3l a n\u0151t\u0151l fog sz\u00fcletni, akit szeretek – mondta.
\nJudit a nyak\u00e1ba ugrott.
\nEste, az \u00e1gyban, a s\u00f6t\u00e9tben azt\u00e1n m\u00e1r gyakorlatiasabb szempontb\u00f3l j\u00e1rt\u00e1k k\u00f6rbe a helyzetet.
\n– Ap\u00e1dnak miel\u0151bb meg kell tudnia- mondta Attila. – \u00cdgy is f\u00e9lek, azt fogja hinni, hogy m\u00f3dszeresen \u00e1tejtettem.
\n– Ugyan mivel? Tal\u00e1n fogadalmat tett\u00e9l neki, hogy besz\u00e1molsz a mag\u00e1n\u00e9letedr\u0151l? Munkakapcsolatban vagytok, semmi t\u00f6bb.
\n– Ugyan, te is tudod, hogy az\u00e9rt ez nem ilyen egyszer\u0171. Mindennap tal\u00e1lkoztam vele, \u00e9s nem sz\u00f3ltam r\u00f3lad, r\u00f3lunk\u2026 Most meg hirtelen mindent r\u00e1z\u00fad\u00edtunk\u2026 gyerek, esk\u00fcv\u0151.
\nJudit fel\u00fclt az \u00e1gyban, \u00e9s Attila f\u00f6l\u00e9 hajolt.
\n– Te most megk\u00e9rted a kezemet?
\nAttila megsimogatta a l\u00e1ny haj\u00e1t, \u00e9s elmosolyodott:
\n– Lehetett volna romantikusabb, ugye? Let\u00e9rdeljek?
\n. Maradj.. .elk\u00e9pzelem. \u00c9s a v\u00e1laszom: igen.
\nAttila megcs\u00f3kolta Juditot, hosszan, komolyan. Azt\u00e1n hallgattak egy darabig.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Arra \u00e9bredt, hogy d\u00fch\u00f6ng a vihar. A sz\u00e9l elszabadult a parton, felkapta az ott l\u00e9v\u0151 t\u00e1rgyakat, asztalokat, sz\u00e9keke t- \u00e9s valami hangosan, ijeszt\u0151en neki\u00fct\u0151d\u00f6tt a st\u00e9gnek. Meg\u00e9l\u00e9nk\u00fclt a folyos\u00f3, l\u00e1tta, emberek rohannak ki elkapni, amit el lehet. Gyorsan mag\u00e1ra h\u00fazott egy p\u00f3l\u00f3t, \u00e9s szaladt \u0151 is ut\u00e1nuk. Szinte r\u00f6gt\u00f6n b\u0151rig \u00e1zott, \u00e9s kegyetlen\u00fcl f\u00e1zott a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97599","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97599","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97599"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97599\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97599"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97599"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97599"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}