\u00c9s ez az \u00e9let csak egyre v\u00e1ltozott. Kezd\u0151d\u00f6tt azzal, hogy Attila n\u00e9mi unszol\u00e1s ut\u00e1n v\u00e9g\u00fcl is \u00e1tk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt Judithoz, hab\u00e1r az alb\u00e9rlet\u00e9t m\u00e9g nem mondta fel. Judit – \u00e9s \u0151 is – ezt felesleges p\u00e9nzkidob\u00e1snak tartotta ugyan, de m\u00e9gis szeretett volna egyel\u0151re meg\u0151rizni egy kiskaput – ha nem is vissza, mert arra nem v\u00e1gyott, de a helyzet\u00e9nek egy olyan \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9hez, hogy nem \u00e9get fel azonnal mindent nagy boldogan, \u00e9s rendezkedik el a full-k\u00e9nyelmes \u00e9letben. Ragaszkodott a k\u00f6z\u00f6s tehervisel\u00e9shez, fizette a rezsi fel\u00e9t, \u00e9s gyakran v\u00e1s\u00e1rolt be. Igaz, sosem annyit \u00e9s olyan dr\u00e1ga dolgokat, mint amilyenekkel Judit \u00e1ll\u00edtott haza – m\u00e9g szoknia kellett, hogy ne az \u00e1r\u00e1t n\u00e9zze meg r\u00f6gt\u00f6n egy term\u00e9knek a boltban. A biciklij\u00e9t \u00e1thozta Judit h\u00e1z\u00e1nak a t\u00e1rol\u00f3j\u00e1ba, \u00e9s tov\u00e1bbra is azzal j\u00e1rt, a szolg\u00e1lati kocsi kint parkolt a h\u00e1z el\u0151tt, \u00e9s csak ritk\u00e1n haszn\u00e1lta. Azt\u00e1n Judit vett mag\u00e1nak egy \u00faj aut\u00f3t, \u00e9s Attil\u00e1nak akarta adni a r\u00e9git. Ezt Attila nem fogadta el, hanem megvette – jelk\u00e9pes \u00f6sszeg\u00e9rt. Sokat nem haszn\u00e1lta Pesten, de azt tervezte, hogy kar\u00e1csonyra azzal megy haza a csal\u00e1dhoz.
\nAz \u00fcnnepek el\u0151tt Judittal azt\u00e1n elmentek Gajdos\u00e9khoz, \u00e9s a l\u00e1ny r\u00e9szletes „haszn\u00e1lati utas\u00edt\u00e1st” adott az anyj\u00e1hoz.
\n– Ne l\u00e9gy t\u00fal lelkes, ne akard megnyerni – az ilyenfajta igyekv\u00e9st len\u00e9zi. \u00c9rezze azt, hogy nem vagy el\u00e1julva t\u0151le, am\u00fagy nem is leszel…. Szereti az elvont besz\u00e9lget\u00e9seket, ha ilyen van, kapcsol\u00f3dj be. Minden bizonnyal meg fog b\u00e1ntani – ha m\u00e1ssal nem, azzal a ridegs\u00e9ggel, amit nem tud levetk\u0151zni – de ne vedd magadra. \u00c9s ne igy\u00e1l s\u00f6rt, csak bort – ne dics\u00e9rd meg a min\u0151s\u00e9g\u00e9t. J\u00e9zusom\u2026 nem hiszem, hogy az any\u00e1m miatt ennyit kell fesz\u00fclni…
\nAttila k\u00f6vette Judit tan\u00e1csait, \u00e9s n\u00e9mi csendes respektust v\u00e9lt felvillanni Gajdosn\u00e9 gondosan kik\u00e9sz\u00edtett arc\u00e1n, amikor elk\u00f6sz\u00f6ntek. Pontosan \u00e9rezte, hogy az asszony v\u00e9gigp\u00e1szt\u00e1zta az \u00f6lt\u00f6zet\u00e9t, a k\u00f6rmeit, a szem\u00fcveg\u00e9t – azt\u00e1n megfigyelte, mit \u00e9s hogyan eszik, \u00e9s mit iszik. Attila csak akkor sz\u00f3lt, ha k\u00e9rdezt\u00e9k, \u00e9s hangs\u00falyozottan „nem igyekezett”, ahogy Judit k\u00e9rte. Ez l\u00e1that\u00f3lag m\u0171k\u00f6d\u00f6tt – \u00e9s miut\u00e1n elmentek, Gajdosn\u00e9 a fotelben \u00edgy lament\u00e1lt a f\u00e9rj\u00e9nek:
\n– El\u00e9gg\u00e9 rendben van\u2026 j\u00f3k\u00e9p\u0171, \u00e9s nem olyan teny\u00e9rbem\u00e1sz\u00f3, mint\u2026 na mindegy. K\u00e9t \u00fcnnep k\u00f6z\u00f6tt \u0151 is j\u00f6hetne s\u00edelni, nem?
\nKar\u00e1csony \u00e9s szilveszter k\u00f6z\u00f6tt egy ausztriai apartmanban szokott 4 napot t\u00f6lteni az eg\u00e9sz nagy csal\u00e1d. Ez m\u00e1r amolyan hagyom\u00e1ny volt – \u00e9s Gajdos b\u00f3lintott.
\n– B\u00e1r nem tudom, tud-e – tette azt\u00e1n hozz\u00e1.
\n– \u00c9n \u00fagy l\u00e1tom, ez a fi\u00fa hamar megtanul mindent – mondta a feles\u00e9ge.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" \u00c9s ez az \u00e9let csak egyre v\u00e1ltozott. Kezd\u0151d\u00f6tt azzal, hogy Attila n\u00e9mi unszol\u00e1s ut\u00e1n v\u00e9g\u00fcl is \u00e1tk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt Judithoz, hab\u00e1r az alb\u00e9rlet\u00e9t m\u00e9g nem mondta fel. Judit – \u00e9s \u0151 is – ezt felesleges p\u00e9nzkidob\u00e1snak tartotta ugyan, de m\u00e9gis szeretett volna egyel\u0151re meg\u0151rizni egy kiskaput – ha nem is vissza, mert arra nem v\u00e1gyott, de a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97641","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97641","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97641"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97641\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97641"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97641"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97641"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}