Hogy Judit mikor megy majd el Attil\u00e1\u00e9khoz, az m\u00e9g k\u00e9rd\u00e9ses volt. Igaz\u00e1b\u00f3l k\u00e9t \u00fcnnep k\u00f6z\u00f6tt tervezt\u00e9k, de az ausztriai kir\u00e1ndul\u00e1s k\u00f6zbesz\u00f3lt. Attila nem nagyon b\u00e1nta, tartott kicsit t\u0151le – nem akarta anyj\u00e1t \u00e9s a csal\u00e1dj\u00e1t fesz\u00e9lyezve l\u00e1tni, \u00e9s tudta, hogy \u00fagy l\u00e1tn\u00e1. Persze, meg kell lennie – de majd tal\u00e1lnak \u00faj id\u0151pontot. Mondjuk, febru\u00e1rban, az anyja n\u00e9vnapj\u00e1n. Meg is besz\u00e9lte otthon – \u00e9s \u00fagy tal\u00e1lta, nemcsak \u0151 k\u00f6nnyebb\u00fclt meg, hogy kapott n\u00e9mi halad\u00e9kot. Am\u00fagy is jav\u00edtotta az otthoniak „poz\u00edci\u00f3j\u00e1t”, hogy \u00e9ppen Julianna napot fognak \u00fcnnepelni. Nem mintha b\u00e1rmi miatt agg\u00f3dnia kellett volna – Judit m\u00e1r nagyon v\u00e1rta, hogy l\u00e1ssa az \u0151 sz\u00fcleit, a csal\u00e1dj\u00e1t. De Attila az\u00e9rt tartott t\u0151le – mert ismerte mindkettej\u00fck vil\u00e1g\u00e1t, \u00e9s nem hitt abban, hogy l\u00e9tezne k\u00f6z\u00f6sen besz\u00e9lt nyelve ennek a k\u00e9t vil\u00e1gnak.
\nEzt a terhet egy kis id\u0151re letette teh\u00e1t, \u00e9s \u00fajonnan vett aut\u00f3j\u00e1val megtette az els\u0151 hosszabb utat december 25-\u00e9n. Szentest\u00e9n magukban voltak, csak kettesben – \u00e9s Attil\u00e1nak hi\u00e1nyoztak a sz\u00fclei, meg a testv\u00e9rei. Meghitt \u00e9s csendes este volt: t\u00fal csendes. Attila hal\u00e1szl\u00e9t csin\u00e1lt, de Judit nem evett bel\u0151le, mert rosszul lett a szag\u00e1t\u00f3l. „Biztos finom, de ma nem megy”- mondta. Nem aj\u00e1nd\u00e9koztak, ebben m\u00e9g kor\u00e1bban megegyeztek. B\u00f3l\u00e9t ittak, \u00e9s a Ben Hurt n\u00e9zt\u00e9k, amit mindketten m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r l\u00e1ttak. Judit hamar elaludt, \u00e9s Attila elk\u00e9pzelte, mit csin\u00e1l most otthon a rokons\u00e1g.
\nM\u00e1snap reggel k\u00f6d\u00f6s, z\u00fazmar\u00e1s t\u00e1j fogadta, ahogy elindult. A r\u00e1di\u00f3 kar\u00e1csonyi dalokat j\u00e1tszott, \u00e9s gyerekkori eml\u00e9kek jutottak az esz\u00e9be. Boldog volt, hogy nemsok\u00e1ra l\u00e1tja a sz\u00fcleit, a h\u00e1zat, a testv\u00e9reit. Judit is ment a maga csal\u00e1dj\u00e1hoz. Attila arra gondolt, ez j\u00f6v\u0151re m\u00e1r m\u00e1shogy lesz, nyilv\u00e1n j\u00f6n majd vele, meg a kicsi is. V\u00e9ge a gyereks\u00e9gnek. Igaz\u00e1b\u00f3l r\u00e9gen v\u00e9ge, de most t\u00e9nyleg\u2026 Ett\u0151l hirtelen elszomorodott, \u00e9s ez a k\u00e9t kar\u00e1csonyi nap k\u00fcl\u00f6n\u00f6s jelent\u0151s\u00e9get \u00e9s sz\u00e9ps\u00e9get kapott. M\u00e9sz\u00e1ros Julianna di\u00f3s kal\u00e1csa \u00e9s zserb\u00f3ja m\u00e9g sosem volt ennyire \u00e9des…<\/p>\n
Gajdosnak egy\u00e9bk\u00e9nt k\u00e1r volt agg\u00f3dnia: Attila tudott s\u00edelni, az iskol\u00e1ban t\u00f6bbsz\u00f6r szerveztek s\u00edutakat, \u00e9s lelkesen k\u00eds\u00e9rte a gyerekeket. Apja el\u0151kereste a padl\u00e1son a l\u00e9ceit, \u0151 pedig a szekr\u00e9nyben megtal\u00e1lta a s\u00edruh\u00e1j\u00e1t, bakancs\u00e1t \u00e9s a s\u00edszem\u00fcveg\u00e9t.
\n– Sisak n\u00e9lk\u00fcl ne s\u00edelj, kisfiam – figyelmeztette az anyja, aki hallgatott h\u00edreket, \u00e9s b\u00e1r sosem s\u00edelt, de azt tudta, hogy ez bizony vesz\u00e9lyes.
\n– Majd veszek – nyugtatta meg Attila.
\n– \u00c9s minden be fog f\u00e9rni ebbe az aut\u00f3ba? – k\u00e9rdezte az apja, amikor bepakoltak.
\n– Nem ezzel megy\u00fcnk apa, hanem kisbusszal. Nemcsak mi megy\u00fcnk.
\nAttil\u00e1nak valahogy b\u0171ntudata volt amiatt, hogy Judit csal\u00e1dj\u00e1val 4 napra kir\u00e1ndulni megy az ausztriai hegyekbe, \u00e9s ezt szerette volna elhallgatni. Ki tudja, mi\u00e9rt, \u00fagy gondolta, hogy a sz\u00fcleinek ez rosszul esne, \u00e9s \u00fagy l\u00e1tta, hogy rosszul is esett. De lehet, hogy csak k\u00e9pzel\u0151d\u00f6tt. Mindenesetre, az apja nem firtatta tov\u00e1bb a dolgot.
\n– \u00cdrok majd Messengeren, ha meg\u00e9rkezt\u00fcnk – hajolt ki Attila a kocsi ablak\u00e1n. M\u00e9sz\u00e1ros Julianna a h\u00e1z el\u0151tt \u00e1llt, \u00e9s az irhamell\u00e9nyt \u00f6sszeh\u00fazva az otthonk\u00e1j\u00e1n, kicsit agg\u00f3dva n\u00e9zett r\u00e1.
\n– H\u00e1t azt \u00e9n nem tudom olvasni, kisfiam\u2026 de majd a Laci mondja. Neki \u00edrj.
\n– J\u00f3, j\u00f3 – mondta Attila, \u00e9s elindult.
\nA sz\u00fclei hosszan n\u00e9ztek ut\u00e1na.
\n– S\u00edelni\u2026 – s\u00f3hajtott M\u00e9sz\u00e1ros Julianna.
\n– M\u00e1skor is ment\u2026 – mondta a f\u00e9rje\u2026 – tudod, az iskol\u00e1val.
\nA feles\u00e9ge b\u00f3lintott, \u00e9s bement a h\u00e1zba – hideg volt.<\/p>\n
Az a n\u00e9gy nap az Alpokban var\u00e1zslatos volt. A kis falu behavazva, csillogva ragyogott, \u00e9s sz\u0171k utc\u00e1csk\u00e1in mintha val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 v\u00e1lt volna a kar\u00e1csonyi k\u00e9peslapok valamennyi giccses t\u00falz\u00e1sa. Az apartmanh\u00e1z 3 emeletes volt, \u00e9s Ann\u00e1\u00e9k, Judit\u00e9k \u00e9s Gajdos\u00e9k is k\u00fcl\u00f6n emeleten rendezkedtek be. Megvolt a priv\u00e1t t\u00e9r, ink\u00e1bb csak a s\u00edp\u00e1ly\u00e1n volt egy\u00fctt a csal\u00e1d, meg este a f\u00f6ldszinten. Az eg\u00e9sz napi testmozg\u00e1s ut\u00e1n elb\u00e1gyadtak a melegben, a forralt bor is meg\u00e1rtott hamar – n\u00e9ha k\u00e1rty\u00e1ztak, de mindenki v\u00e1gyott a pihen\u00e9sre. Norbi, aki a f\u00f6ldszinten aludt, minden este r\u00e1vette Attil\u00e1t \u00e9s Juditot, hogy m\u00e9g s\u00e9t\u00e1ljanak egy kicsit lefekv\u00e9s el\u0151tt. Judit csak \u00f3vatosan s\u00edelt, \u00e9s j\u00f3lesett neki a mozg\u00e1s. Ropogott a h\u00f3 a talpuk alatt, a h\u00e1zak kar\u00e1csonyi f\u00e9nyekben \u00e1lltak, a friss, tiszta leveg\u0151 leh\u0171t\u00f6tte hegyi leveg\u0151t\u0151l kipirosodott arcukat. Egyszer G\u00e9za, Anna f\u00e9rje is vel\u00fck tartott – nem tudott s\u00edelni, \u00e9s demonstrat\u00edve nem is akart megtanulni – tal\u00e1n azt gondolta, ez olyan „m\u0171v\u00e9szies” – b\u00e1r ez csak Attil\u00e1ban mer\u00fclt fel, aki valami\u00e9rt ki nem \u00e1llhatta. G\u00e9za komoly k\u00eds\u00e9rleteket tett, hogy a „szint\u00e9n k\u00edv\u00fclr\u0151l \u00e9rkezett” Attil\u00e1val egyfajta sz\u00f6vets\u00e9gbe t\u00f6m\u00f6r\u00fclj\u00f6n, de Attil\u00e1nak idegen volt az extravaganci\u00e1ja, \u00e9s azt sem felejtette el neki, hogy nem k\u00f6sz\u00f6nt azon a bizonyos d\u00e9lut\u00e1non, amikor tolm\u00e1csolt az angol k\u00e9pkeresked\u0151nek. G\u00e9za napk\u00f6zben festett, vagy forralt bort ivott a h\u00fctt\u00e9ben. Sz\u00e9pek voltak a k\u00e9pei, azt el kellett ismerni, de annyiszor senki sem tudta, mint Anna, a feles\u00e9ge. Ha a f\u00e9rjet nem is, Ann\u00e1t Attila megszerette az\u00e9rt az \u0151szinte, felt\u00e9tlen szerelem\u00e9rt, amellyel G\u00e9z\u00e1t k\u00f6r\u00fclvette.
\nJudit sz\u00fcleinek, legink\u00e1bb az anyj\u00e1nak a jelenl\u00e9te \u00edgy, hogy sokan voltak, nem fesz\u00e9lyezte k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben. Az asztaln\u00e1l mindenki besz\u00e9lt mindenkinek, n\u00e9gyszemk\u00f6zti p\u00e1rbesz\u00e9dek csak a s\u00edp\u00e1ly\u00e1n estek, azok is els\u0151sorban a s\u00edel\u00e9sre vonatkoztak. M\u00e9gis: kialakult valami „k\u00f6z\u00f6s” \u00e9rz\u00e9s a kir\u00e1ndul\u00e1s v\u00e9g\u00e9re, \u00e9s amikor a csomagjaikat letett\u00e9k Judit lak\u00e1s\u00e1ban, mindketten egyet\u00e9rtettek abban, hogy nemcsak kikapcsol\u00f3d\u00e1snak, k\u00f6zeled\u00e9snek is j\u00f3 volt ez a n\u00e9h\u00e1ny nap.
\n– De az\u00e9rt engem most nagyon elf\u00e1rasztott – ny\u00fajt\u00f3zott el az \u00e1gyban Judit, miel\u0151tt elaludtak volna.
\nHajnalban Attila arra \u00e9bredt, hogy Judit r\u00e1zza a v\u00e1ll\u00e1t. R\u00e1n\u00e9zett, \u00e9s l\u00e1tta, hogy baj van.
\n– Menj\u00fcnk a k\u00f3rh\u00e1zba – nagyon v\u00e9rzem – mondta.<\/p>\n
Folytatjuk<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Hogy Judit mikor megy majd el Attil\u00e1\u00e9khoz, az m\u00e9g k\u00e9rd\u00e9ses volt. Igaz\u00e1b\u00f3l k\u00e9t \u00fcnnep k\u00f6z\u00f6tt tervezt\u00e9k, de az ausztriai kir\u00e1ndul\u00e1s k\u00f6zbesz\u00f3lt. Attila nem nagyon b\u00e1nta, tartott kicsit t\u0151le – nem akarta anyj\u00e1t \u00e9s a csal\u00e1dj\u00e1t fesz\u00e9lyezve l\u00e1tni, \u00e9s tudta, hogy \u00fagy l\u00e1tn\u00e1. Persze, meg kell lennie – de majd tal\u00e1lnak \u00faj id\u0151pontot. Mondjuk, febru\u00e1rban, az […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[1,6],"tags":[],"class_list":["post-97645","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-nincs-kategorizalva","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97645","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97645"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97645\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97645"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97645"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97645"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}