{"id":97677,"date":"2021-09-19T04:22:58","date_gmt":"2021-09-19T04:22:58","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=97677"},"modified":"2021-09-19T04:22:58","modified_gmt":"2021-09-19T04:22:58","slug":"albert-csilla-halvanyvoros-es-halvanyfekete-45-parafrazis-regeny-tortenik-a-2020-as-evek-elejen","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=97677","title":{"rendered":"Albert Csilla: Halv\u00e1nyv\u00f6r\u00f6s \u00e9s halv\u00e1nyfekete (45) \/ Parafr\u00e1zis-reg\u00e9ny \/ T\u00f6rt\u00e9nik a 2020-as \u00e9vek elej\u00e9n"},"content":{"rendered":"\n

Judit vet\u00e9l\u00e9se f\u00e1jdalmas volt, de m\u00e9gis, Attila csak mag\u00e1nak – \u00e9s mag\u00e1nak sem k\u00f6nnyen – elismerte, hogy b\u00e1r \u00f6r\u00fclt a bab\u00e1nak, nem viselte meg nagyon az elveszt\u00e9se. Tal\u00e1n az\u00e9rt, mert m\u00e9g fiatalok voltak – \u00e9s ami most elveszett, k\u00e9s\u0151bb nem fog. Vagy tal\u00e1n mert nem volt m\u00e9g k\u00e9sz ezt igaz\u00e1n komolyan meg\u00e9lni, akarni – ez csak \u00fagy „j\u00f6tt”, \u00e9s \u0151 elfogadta, de ugyanilyen term\u00e9szetesen el is engedte. Ami enn\u00e9l furcs\u00e1bb: \u00fagy t\u0171nt, Judit is hamar fel\u00e1llt az \u00fct\u00e9sb\u0151l. Ez a v\u00e1ratlan terhess\u00e9g mindent megv\u00e1ltoztatott az \u00e9let\u00e9ben, de most, hogy vissza\u00e1llhatott ez az \u00e9let, r\u00e1j\u00f6tt, hogy nem is olyan nagy a baj – \u0151 sem volt igaz\u00e1n k\u00e9szen m\u00e9g erre a v\u00e1ltoz\u00e1sra.
Persze, nem minden \u00e1llt vissza: Attila \u00e9s Judit tov\u00e1bbra is egy\u00fctt \u00e9ltek, \u00e9s tervezt\u00e9k az esk\u00fcv\u0151t is. Fura egy helyzet volt – b\u00e1r a gyermek miatt siettek azzal, hogy \u00f6sszeh\u00e1zasodjanak, az esk\u00fcv\u0151 elod\u00e1z\u00e1sa m\u00e9gis azt a rossz \u00fczenetet hordozta volna, hogy \u00e9let\u00fcket nem egym\u00e1ssal, hanem a gyerek\u00e9rt akart\u00e1k csak \u00f6sszek\u00f6tni. Ezt Attila fontosnak tartotta tiszt\u00e1zni, \u00e9s amikor Judit kicsit egyens\u00falyba ker\u00fclt, egy esti besz\u00e9lget\u00e9sn\u00e9l sz\u00f3ba is hozta:
– Tudod, a kicsi elment, de Te maradt\u00e1l tov\u00e1bbra is az \u00e9letemben – \u00fagy, mint eddig. \u00c9s a j\u00f6v\u0151mben is.
– Tudom – s\u00f3hajtott Judit, \u00e9s megcs\u00f3kolta a fi\u00fat. De az\u00e9rt furcsa \u00e9rz\u00e9s\u00fck volt mindkettej\u00fcknek. Ez a siet\u0151s elk\u00f6telez\u0151d\u00e9s, amelynek oka megsz\u0171nt, valahogy elvesztette a term\u00e9szetess\u00e9g\u00e9t, ugyanakkor visszavonni sem lehetett. Nem is akart\u00e1k – csak \u00e9ppen nem volt el\u00e9g \u00e9rtelme. Mindenesetre, miut\u00e1n a csal\u00e1d kiheverte a baba elveszt\u00e9s\u00e9t, Attila helyzete megszil\u00e1rdult a Gajdos csal\u00e1dban: Judit sz\u00fclei \u00e9rt\u00e9kelt\u00e9k, hogy szemernyit sem v\u00e1ltoztatott a tervein – ebben annak bizony\u00edt\u00e9k\u00e1t l\u00e1tt\u00e1k, hogy val\u00f3ban szereti a l\u00e1nyukat.

Miut\u00e1n Judittal megbesz\u00e9lt\u00e9k, hogy sz\u00edvesen elk\u00f6lt\u00f6zn\u00e9nek B\u00e9cs mell\u00e9, Gajdos elkezdte int\u00e9zni, hogy Attila elmenjen egy n\u00e9metorsz\u00e1gi felk\u00e9sz\u00edt\u0151 tr\u00e9ningre janu\u00e1r v\u00e9g\u00e9n. Addig maradt a titk\u00e1ri poz\u00edci\u00f3ban, \u00e9s nem b\u00e1nta. De bel\u00fcl m\u00e1r l\u00e1zasan v\u00e1rta, hogy fel\u00e1lljon az asztal mell\u0151l, ahonnan r\u00e1l\u00e1tott a Dun\u00e1ra, a n\u00e9met aut\u00f3p\u00e1ly\u00e1kon v\u00e9gleg elt\u00e1volodjon t\u0151le, s elinduljon egy igaz\u00e1n komoly lehet\u0151s\u00e9g \u00e9s t\u00e1gabb \u00e9let fel\u00e9. Hogy mindebb\u0151l semmi sem lett, nos arr\u00f3l csakis (?) a Facebook tehetett…

Gajdosn\u00e9 szeretett megosztani k\u00e9peket a csal\u00e1di programokr\u00f3l a Facebookon. \u00dcnnepek ut\u00e1n, amikor visszat\u00e9rt mindenki a h\u00e9tk\u00f6znapokhoz, kiv\u00e1logatta a legjobb kar\u00e1csonyi meg s\u00edel\u0151s k\u00e9peket, \u00e9s feltette a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi oldalra\u2026 \u00c1ltal\u00e1ban valami frapp\u00e1ns kis sz\u00f6veget is oda\u00edrt. Az egyikhez, amint Attila is ott mosolygott a s\u00edl\u00e9ceit tartva, p\u00e9ld\u00e1ul a k\u00f6vetkez\u0151t:
\u201e S\u00edel\u00e9s csal\u00e1dtagokkal\u2026 egy j\u00f6vend\u0151vel is :)”
Sz\u00e9p sz\u00e1mban j\u00f6ttek r\u00e1 a l\u00e1jkok, gratul\u00e1ci\u00f3k – el\u00e9gedett volt. Azt\u00e1n este megcs\u00f6rrent a telefonja.
– Szervusz, \u00c9v\u00e1m – ismerte fel V\u00e1radin\u00e9 hat\u00e1rozott hangj\u00e1t. V\u00e1radin\u00e9 \u00e9s Gajdosn\u00e9 a Lion’s Club tal\u00e1lkoz\u00f3ir\u00f3l ismert\u00e9k egym\u00e1st. – Van egy kis id\u0151d?
Gajdosn\u00e9nak volt – \u00e9s Attila sorsa elv\u00e9geztetett.

Attila semmit sem tudott m\u00e1r egy ideje Ildir\u0151l, \u00e9s nem is nagyon jutott az esz\u00e9be. Annyi minden t\u00f6rt\u00e9nt vele az utols\u00f3 f\u00e9l \u00e9vben, r\u00e9gi \u00e9lete egyre messzebbre t\u00e1volodott. Ha otthon volt, se v\u00e1rta m\u00e1r titokban, hogy valaki mond az asszonyr\u00f3l valamit, \u00e9s \u0151 sem k\u00e9rdezett r\u00e1. Ha elv\u00e1lt volna, azt tudta volna, ha pedig nem tette – bizony\u00e1ra t\u00falvan rajta, ahogyan \u0151 is.
De Ildi „nem volt t\u00fal”. Mondhatjuk: neki volt nehezebb, \u0151 „maradt”, \u0151t nem \u00e9rt\u00e9k \u00e9s sodort\u00e1k el az \u00faj impulzusok. A j\u00f3ga, az est\u00e9nk\u00e9nti fut\u00e1s, a fut\u00e1s ut\u00e1ni medit\u00e1ci\u00f3 a h\u00e1z el\u0151tt \u00e1ll\u00f3 kocsiban seg\u00edtett egyfajta \u00f6r\u00f6mtelen egyens\u00faly megtart\u00e1s\u00e1ban, de a sz\u00edve – ahogy azt mondani szokt\u00e1k – \u00f6sszet\u00f6rt, \u00e9s aki \u00f6sszerakhatta volna, messze j\u00e1rt, de ha k\u00f6zel lett volna, se tehetett volna sokat. Az id\u0151nk\u00e9nti felbuzdul\u00e1sok, hogy azt fogadja el, ami van, \u00e9s abb\u00f3l pr\u00f3b\u00e1lja kihozni, amit lehet – mindannyiszor siralmas eredm\u00e9nnyel j\u00e1rtak.
Ildi term\u00e9szetellenes kedvess\u00e9ge, \u00e9rdekl\u0151d\u00e9se nem t\u00e9vesztette meg a f\u00e9rj\u00e9t, aki kezdett belef\u00e1radni ebbe a p\u00e1ros mag\u00e1nyba. Nem besz\u00e9ltek magukr\u00f3l, de a k\u00f6zt\u00fck elter\u00fcl\u0151 \u00e9s egyre nagyobb teret k\u00f6vetel\u0151 cs\u00f6ndben mindketten hallott\u00e1k az igazs\u00e1g suttog\u00e1s\u00e1t. H\u00e1zass\u00e1guk v\u00e9get \u00e9rt, de \u0151k tov\u00e1bb mozogtak a keretei k\u00f6z\u00f6tt, amely biztons\u00e1got adott a k\u00f6z\u00f6s gyerekeknek, akik egyed\u00fcl voltak k\u00e9pesek megb\u00e9k\u00e9ltetni \u0151ket valamennyire a felismer\u00e9ssel, hogy egy idegennel \u00e9lnek egy\u00fctt. De f\u00e1radtak – mind a ketten. Ildi jobban vesztette a tartal\u00e9kait, mert nem dolgozott, \u00e9s \u00edgy a munka \u00e1ld\u00e1sos ter\u00e1pi\u00e1ja nem tudta t\u00f6lteni. Szigetit sok minden\u00e9rt k\u00e1rp\u00f3tolta, hogy karrierje tov\u00e1bbra is \u00edvelt felfel\u00e9 – egyre tov\u00e1bb maradt bent az irod\u00e1j\u00e1ban, \u00e9s egyre k\u00e9s\u0151bb j\u00e1rt haza. Ildi sosem tette sz\u00f3v\u00e1, valahogy megoldott\u00e1k a gyerekek ide-odasz\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak logisztik\u00e1j\u00e1t, ha nem Ildi, akkor a b\u00e9biszitter vagy Ildi sz\u00fclei seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel.
Ez \u00faj volt – m\u00e1rmint, hogy Ildi sz\u00fclei bele\u00e1lltak a helyzetbe, \u00e9s seg\u00edtett\u00e9k a l\u00e1nyukat. V\u00e1radin\u00e9 a m\u0171t\u00e9tje ut\u00e1n megv\u00e1ltozott – megsuhintotta a kora, \u00e9s \u00e1tgondolta az \u00e9let\u00e9t. Hirtelen \u00e9szrevette, hogy van egy gyermeke \u00e9s 2 unok\u00e1ja – \u00e9s rendszeresen kezdte l\u00e1togatni \u0151ket. \u00c9les szeme hamar felfedezte, hogy a l\u00e1nya nagyon boldogtalan. Soha nem besz\u00e9ltek bens\u0151s\u00e9gesen, \u00e9s ezt m\u00e1r k\u00e9s\u0151 volt elkezdeni. De a f\u00e9rj\u00e9vel tov\u00e1bbra is \u00edgy besz\u00e9lgettek.
– Nagyon levert – mondta neki V\u00e1radin\u00e9 egy este a vacsor\u00e1n\u00e1l.
– Tudom. Fogalmam sincs, hogyan seg\u00edthetn\u00e9nk.
– Csaba sincs soha otthon.
V\u00e1radi megvet\u0151en felnevetett. Sose volt nagy v\u00e9lem\u00e9nnyel a v\u0151j\u00e9r\u0151l.
– K\u00f6tve hiszem, hogy ez a baja!
– J\u00f3l van\u2026 ezt csak az\u00e9rt mondom, hogy \u00fagy l\u00e1tom, Csab\u00e1t nem nagyon \u00e9rdekli, mi van vele.
– Tudja az, ne f\u00e9lj, sz\u00edvem. B\u00e1r igyekszik nem tudni…
V\u00e1radin\u00e9 k\u00e9rd\u0151n n\u00e9zett r\u00e1. A f\u00e9rje annak idej\u00e9n nagy vonalakban felv\u00e1zolta Ildi \u00e9s Attila viszony\u00e1t, de az m\u00e1r r\u00e9gen volt. Az asszonyban fel sem mer\u00fclt, hogy annak m\u00e9g mindig lehet b\u00e1rmilyen aktualit\u00e1sa.
– Igen\u2026 – b\u00f3lintott V\u00e1radi -, szerintem m\u00e9g mindig azt az Attil\u00e1t szereti.
– J\u00e9zus! – ki\u00e1ltott fel a feles\u00e9ge annak a n\u0151nek a meglepet\u00e9s\u00e9vel, akinek eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben szerencs\u00e9je volt a szerelemmel. – Azt a kis nyikhajt? Ezt nem hiszem el.
– Pedig csak hidd.
– M\u00e9g mindig tart?
– Nem.\u2026 pontosabban rem\u00e9lem, hogy nem\u2026 de az ilyesmi nem m\u00falik el csak att\u00f3l, hogy kimondjuk, hogy v\u00e9ge.
– Micsoda szak\u00e9rt\u0151 lett\u00e9l! – d\u0151lt h\u00e1tra az asszony a sz\u00e9k\u00e9n. El\u0151sz\u00f6r besz\u00e9ltek a l\u00e1nyuk mag\u00e1n\u00e9let\u00e9r\u0151l \u0151szint\u00e9n, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r szembes\u00fcltek azzal, amivel a maguk priv\u00e1t \u00e9let\u00e9ben soha: hogy a szerelem n\u00e9ha nem siker\u00fcl, \u00e9s b\u00e1natot okoz.
– Itt nemcsak Ildir\u0151l van sz\u00f3, hanem a kicsikr\u0151l is – sz\u00f3lalt meg egy kis sz\u00fcnet ut\u00e1n az asszony. – Nem j\u00f3, hogy az anyjuk olyan sokat szomor\u00fa. Pszichol\u00f3gushoz kellene mennie. Pr\u00f3b\u00e1lj meg besz\u00e9lni vele err\u0151l!
V\u00e1radi nem k\u00e9rdezte meg, m\u00e9rt nem \u0151 besz\u00e9l err\u0151l a l\u00e1nyukkal. Megszokta, hogy Ir\u00e9nnek mindig igaza van. \u00cdgy azt\u00e1n amikor egy \u00fasz\u00f3edz\u00e9sr\u0151l hazasz\u00e1ll\u00edtotta a gyerekeket, \u00e9s le\u00fclt Ildivel egy k\u00e1v\u00e9ra a konyh\u00e1ba, nekil\u00e1tott:
– Sz\u00edvem, ny\u00fazott vagy, kedvetlen. Van valami gond?
– Nincs semmi, apa – mondta t\u00fals\u00e1gosan is hirtelen Ildi, \u00e9s kortyolt egyet a k\u00e1v\u00e9b\u00f3l.
– Agg\u00f3dunk miattad.
– „unk”? Anya is?
– Igen, mindketten. Lehet, hogy sok m\u00e1r az itthonl\u00e9t, att\u00f3l vagy f\u00e1sult.
Ildi r\u00e1n\u00e9zett – \u00e9s tudt\u00e1k mindketten, mit\u0151l f\u00e1sult. De h\u00e1t azt nem lehetett kimondani.
– Ne agg\u00f3dj, apa. Mindenkinek az \u00e9let\u00e9ben vannak hull\u00e1mv\u00f6lgyek\u2026 Tal\u00e1n t\u00e9nyleg vissza kellene mennem dolgozni.
– Addig is\u2026 mi lenne, ha elj\u00e1rn\u00e1l pszichol\u00f3gushoz?
Ildi felkapta a fej\u00e9t. Ismerte a sz\u00fcleit – ha ezt az apja felveti, m\u00e1r megt\u00e1rgyalt\u00e1k, \u00e9s hogy van pszichol\u00f3gus ismer\u0151s\u00fck, az nem is vit\u00e1s. De minek? Amit ki k\u00e9ne der\u00edtenie – m\u00e1rmint hogy mit\u0151l olyan motiv\u00e1latlan \u00e9s szomor\u00fa, azt \u00fagyis tudja. Mint ahogy az apja is. De azt is tudta, hogy csak az od\u00e1z\u00e1ssal, nem az ellenkez\u00e9ssel tudja \u0151ket le\u00e1ll\u00edtani.
– J\u00f3, apa, \u00e1tgondolom.
A kapuban m\u00e9g V\u00e1radi megk\u00e9rdezte:
– Csab\u00e1val rendben vagytok?
Ildinek hirtelen s\u00edrhatn\u00e9kja t\u00e1madt att\u00f3l a felismer\u00e9st\u0151l, hogy a vil\u00e1g\u00e9let\u00fckben figyelmetlen sz\u00fclei agg\u00f3dnak \u00e9rte. J\u00f3lesett, hogy van, aki csendben l\u00e1tja a f\u00e1jdalm\u00e1t, az ok\u00e1t is ismeri, \u00e9s egy\u00fctt\u00e9rez vele. K\u00e9ptelen volt megsz\u00f3lalni, hazudni. Megvonta a v\u00e1ll\u00e1t, \u00e9s v\u00e1gott egy „oly mindegy” grimaszt, mik\u00f6zben a szeme megtelt k\u00f6nnyel. V\u00e1radi maga is \u00e9rezte, hogy nincs \u00e9rtelme a szavaknak. Megsim\u00edtotta a l\u00e1nya haj\u00e1t, \u00e9s elhajtott.
Otthon azt mondta a feles\u00e9g\u00e9nek:
– Tal\u00e1n elmegy pszichol\u00f3gushoz, De nem tudom, tud-e rajta seg\u00edteni. Egyel\u0151re \u00f6ssze van t\u00f6rve a sz\u00edve.
– Az a kis rohad\u00e9k- mondta V\u00e1radin\u00e9.

Tegy\u00fck hozz\u00e1: V\u00e1radin\u00e9 a t\u00e9nyek val\u00f3s ismerete n\u00e9lk\u00fcl nyilatkozott \u00edgy Attil\u00e1r\u00f3l. Ha ezt Ildinek mondta volna, az megv\u00e9di a fi\u00fat. Deh\u00e1t err\u0151l V\u00e1radin\u00e9 nem besz\u00e9lt a l\u00e1ny\u00e1val, \u00e9s \u00edgy a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9ppen rakta \u00f6ssze a t\u00e9nyek – hi\u00e1nyos – kock\u00e1ib\u00f3l a k\u00e9pet: egy Ildin\u00e9l fiatalabb, egyszer\u0171 (!!!) k\u00f6zegb\u0151l sz\u00e1rmaz\u00f3 fi\u00fa vissza\u00e9lt a helyzet\u00e9vel, befurakodott egy helyi potent\u00e1t h\u00e1z\u00e1ba, elcsavarta Ildi fej\u00e9t, t\u00f6nkretette a h\u00e1zass\u00e1g\u00e1t, azt\u00e1n lel\u00e9pett. Ildi beleroppant, \u0151 meg ki tudja, hol \u00e9li az \u00e9let\u00e9t. Rem\u00e9lhet\u0151leg pocs\u00e9kul. Ez a lehet\u0151s\u00e9g valamennyire megvigasztalta V\u00e1radin\u00e9t. Azt\u00e1n megpillantotta Gajdosn\u00e9 s\u00edel\u0151s posztj\u00e1t. Attil\u00e1ra r\u00f6gt\u00f6n r\u00e1ismert, a Facebookon m\u00e1r kor\u00e1bban megn\u00e9zte a profilj\u00e1t. Ez sok volt. Nem hagyhatta sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl.

Folytatjuk<\/em><\/p>\n\n\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Judit vet\u00e9l\u00e9se f\u00e1jdalmas volt, de m\u00e9gis, Attila csak mag\u00e1nak – \u00e9s mag\u00e1nak sem k\u00f6nnyen – elismerte, hogy b\u00e1r \u00f6r\u00fclt a bab\u00e1nak, nem viselte meg nagyon az elveszt\u00e9se. Tal\u00e1n az\u00e9rt, mert m\u00e9g fiatalok voltak – \u00e9s ami most elveszett, k\u00e9s\u0151bb nem fog. Vagy tal\u00e1n mert nem volt m\u00e9g k\u00e9sz ezt igaz\u00e1n komolyan meg\u00e9lni, akarni – ez […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-97677","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-nincs-kategorizalva"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97677","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97677"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97677\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97677"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97677"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97677"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}