{"id":97721,"date":"2021-09-22T02:54:00","date_gmt":"2021-09-22T02:54:00","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=97721"},"modified":"2021-09-22T15:01:45","modified_gmt":"2021-09-22T15:01:45","slug":"albert-csilla-halvanyvoros-es-halvanyfekete-48-parafrazis-regeny-tortenik-a-2020-as-evek-elejen","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=97721","title":{"rendered":"Albert Csilla: Halv\u00e1nyv\u00f6r\u00f6s \u00e9s halv\u00e1nyfekete (48) \/ Parafr\u00e1zis-reg\u00e9ny \/ T\u00f6rt\u00e9nik a 2020-as \u00e9vek elej\u00e9n"},"content":{"rendered":"\r\n

Judit a nagyvizit el\u0151tt \u00e9rkezett – eleg\u00e1nsan, egyszer\u0171en, szorongva. Attila l\u00e1tta a meglepet\u00e9st \u00e9s elismer\u00e9st a 4 \u00e1gyas k\u00f3rteremben fekv\u0151 betegt\u00e1rsai szem\u00e9ben: \u00e9s m\u00e9gse \u00e9rezte szerencs\u00e9snek mag\u00e1t.
– Menj\u00fcnk le a b\u00fcf\u00e9be – mondta, \u00e9s felvette a frott\u00edrk\u00f6peny\u00e9t, amit otthonr\u00f3l hozott be az anyja. A k\u00f3rterem a 2. emeleten volt, a b\u00fcf\u00e9 a f\u00f6ldszinten.
– Vigy\u00e1zz, meg ne sz\u00e9d\u00fclj – mondta Judit t\u00e9tov\u00e1n, ahogy mentek le a l\u00e9pcs\u0151n, \u00e9s megfogta a fi\u00fa kez\u00e9t.
K\u00e1v\u00e9t rendeltek, \u00e9s Judit megk\u00e9rte Attil\u00e1t, hogy mondja el, mi t\u00f6rt\u00e9nt. Attila mindent elmondott, kezdve a Gajdossal folytatott besz\u00e9lget\u00e9st\u0151l. J\u00f3 volt \u00e9rezni, hogy Judit \u00e9rt mindent. Remek bar\u00e1t. Enn\u00e9l kellett volna maradni.
– Besz\u00e9ltem ap\u00e1val – forgatta a l\u00e1ny a pohar\u00e1t. – Tiszt\u00e1ztam vele, hogy nem keverheti \u00f6ssze a c\u00e9ges \u00e9s a mag\u00e1n\u00e9letet. \u00c9s hogy nincs joga a beleavatkoznia kapcsolatunkba. Any\u00e1ra m\u00e9g gy\u00farok egy kicsit.
– Igen\u2026 nem szerencs\u00e9s ez \u00edgy, m\u00e1rmint hogy ap\u00e1dn\u00e1l dolgozom. \u00dagyhogy kil\u00e9pek.
– Egyel\u0151re szerintem ne d\u00f6nts semmit el. Majd mondom, hogy beteg vagy, egy-k\u00e9t h\u00e9t betegszabads\u00e1g ut\u00e1n m\u00e1r mindenki tiszt\u00e1bban l\u00e1t. De\u2026 szeretn\u00e9m, ha nem nehezteln\u00e9l r\u00e1 nagyon. Az ilyenekbe mindig anya r\u00e1ngatja bele\u2026 \u00e9s.k\u00fcl\u00f6nben is…
Judit hirtelen elhallgatott, \u00e9s Attila felkapta a fej\u00e9t. –
– K\u00fcl\u00f6nben is?
– Igen… sz\u00f3val azt az\u00e9rt \u00e9n sem \u00e9rtem, m\u00e9rt nem besz\u00e9lt\u00e9l err\u0151l a viszonyodr\u00f3l…
Attila hallgatott. M\u00e1r tudta a v\u00e1laszt. de nem akarta itt, a k\u00f3rh\u00e1z f\u00f6ldszinti b\u00fcf\u00e9j\u00e9ben megmagyar\u00e1zni ennek a kedves, komoly n\u0151nek, aki leutazott hozz\u00e1 Pestr\u0151l.
.- Err\u0151l ne itt \u00e9s ne most – mondta, \u00e9s megsim\u00edtotta Judit kez\u00e9t.
– Megfelel\u0151bb k\u00f6rnyezet kell hozz\u00e1? Na j\u00f3, nem er\u0151ltetem, csak mondom\u2026 \u00c9s j\u00f3l vagy?
– J\u00f3l – b\u00f3lintott Attila. M\u00e1r szeretett volna szabadulni. Judit \u00e9szrevette, hogy n\u00e9zi a b\u00fcf\u00e9 fali\u00f3r\u00e1j\u00e1t.
– Mi van, menni kell?
Nem kellett m\u00e9g. De ha m\u00e1r megk\u00f6nny\u00edtette a dolg\u00e1t. Attila bizonytalanul megvonta a v\u00e1ll\u00e1t:
– Nem is tudom. Nemsok\u00e1ra j\u00f6n a nagyvizit, Ha megittad a k\u00e1v\u00e9t, vissza k\u00e9ne lassan menni.
– Mikor engednek ki?
– Nem tudom. Szerintem holnap. Sz\u00f3lok, amint tudom.
– Dolgozom h\u00e9tf\u0151n, de megoldom, hogy lej\u00f6jjek \u00e9rted.
– Aranyos vagy, de egy napot itthon lenn\u00e9k – any\u00e1m\u00e9kat megnyugtatni, f\u0151leg any\u00e1t. Meg be kell mennem a rend\u0151rs\u00e9gre. Jegyz\u0151k\u00f6nyvet vesznek fel a balesetr\u0151l.
– Nem akarod, hogy menjek veled?
– Szerintem nem sz\u00fcks\u00e9ges.
– Biztos vagy benne?
– Biztos – mondta Attila a kellet\u00e9n\u00e9l inger\u00fcltebben. – Nem lesz r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g.
Judit elhallgatott, hosszan n\u00e9zte, azt\u00e1n megitta a marad\u00e9k k\u00e1v\u00e9t.
– J\u00f3l van, te tudod.
A k\u00f3rterem el\u0151tt m\u00e1r csak jelent\u00e9ktelen dolgokr\u00f3l besz\u00e9lgettek, Judit odaadta az \u00fcd\u00edt\u0151t \u00e9s \u00e9telt, amit hozott, \u00e9s egy \u2013 szerinte – j\u00f3 k\u00f6nyvet, amivel rep\u00fcl az id\u0151. Attila elk\u00eds\u00e9rte a l\u00e9pcs\u0151fordul\u00f3ig.
– Akkor h\u00edvlak majd, ha tudok valamit – mondta, \u00e9s ahogy Judit b\u00f3lintott, maga el\u00e9 n\u00e9zve, hirtelen elszorult a sz\u00edve. – Szia, vigy\u00e1zz az \u00faton – hajolt hozz\u00e1, \u00e9s megcs\u00f3kolta. M\u00e9g akkor is \u00e9rezte a l\u00e1ny \u00e9des, finom parf\u00fcmj\u00e9t az orr\u00e1ban, amikor a nagyvizit ut\u00e1n az orvos k\u00f6z\u00f6lte, hogy csak m\u00e1snap mehet haza.

Nem nagyon b\u00e1nta. A k\u00f3rterem megnyugtat\u00f3an izol\u00e1lta mindatt\u00f3l, ami kint v\u00e1rta. Fel kellett r\u00e1 k\u00e9sz\u00fclnie, s b\u00e1r tudta, hogy az orvosi d\u00f6nt\u00e9ssel nyert f\u00e9l nap semmik\u00e9ppen se el\u00e9g erre, de annak, hogy kapott egy kis halad\u00e9kot, am\u00edg nem gondolhat az \u00f6sszekusz\u00e1lt sz\u00e1lakra, amiket majd sz\u00e9t kell fejtenie-nem kis bonyodalom \u00e9s f\u00e1jdalom \u00e1r\u00e1n-, nagyon \u00f6r\u00fclt. A sz\u00fcleit felh\u00edvta, \u00e9s lebesz\u00e9lte \u0151ket arr\u00f3l, hogy bej\u00f6jjenek este m\u00e9g hozz\u00e1.
– Tele vagyok enni-innival\u00f3val – biztos\u00edtotta az anyj\u00e1t. – Ink\u00e1bb kor\u00e1n lefekszem, kialszom magam. Holnap \u00fagyis megyek haza.
Megbesz\u00e9lt\u00e9k, hogy az apja elj\u00f6n \u00e9rte m\u00e1snap d\u00e9lel\u0151tt, ha megkapta a z\u00e1r\u00f3jelent\u00e9st. Imigyen megk\u00f6nnyebb\u00fclve \u00e9s felszabadulva eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy ki\u00fcres\u00edti az agy\u00e1t, elfelejt mindent, \u00e9s megn\u00e9zi, Judit k\u00f6nyv\u00e9vel t\u00e9nyleg r\u00f6p\u00fcl-e az id\u0151. Az els\u0151 lapok ut\u00e1n belealudt, \u00e9s a janu\u00e1ri nap m\u00e1r hanyatl\u00f3ban volt, amikor fel\u00e9bredt arra, hogy egy n\u0151v\u00e9r \u00f3vatosan r\u00e1zza azzal, hogy telefonon keresik. R\u00e1n\u00e9zett az \u00e1gya melletti asztalk\u00e1n l\u00e9v\u0151 telefonj\u00e1ra: s\u00f6t\u00e9t volt.
– Vezet\u00e9kesen – magyar\u00e1zta a n\u0151v\u00e9r. – A pultn\u00e1l.
Attila gyomr\u00e1ba bek\u00faszott az idegess\u00e9g- b\u00e1r nem volt nagyon val\u00f3sz\u00edn\u0171 vas\u00e1rnap k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n, de csak rend\u0151rs\u00e9gre tudott gondolni.
– Igen? – sz\u00f3lt bele a telefonba, a tork\u00e1t k\u00f6sz\u00f6r\u00fclve. – S\u00e1rk\u00f6zi Attila.
– Tudom – hallotta meg Ildi hangj\u00e1t. – Megismertem a hangod.
Attila nem tudott megsz\u00f3lalni a d\u00f6bbenett\u0151l. Meg az\u00e9rt sem, mert s\u00edrhatn\u00e9kja lett.
– Rosszkor h\u00edvlak? – k\u00e9rdezte az asszony.
– Nem – ny\u00f6gte ki Attila, lenyelve a k\u00f6nnyeit-, csak meglep\u0151dtem\u2026 m\u00e9rt nem a mobilomon h\u00edvt\u00e1l?
– Nem tudtam, ki van \u00e9ppen n\u00e1lad – mondta Ildi. Kicsit hallgatott, azt\u00e1n gyorsan hozz\u00e1tette: Vannak most l\u00e1togat\u00f3id?
– Nincsenek \u00e9s nem is lesznek ma m\u00e1r.
– \u00c9rtem\u2026 \u00e9n\u2026 itt vagyok a k\u00f3rh\u00e1z f\u00f6ldszintj\u00e9n\u2026 Nem b\u00e1nn\u00e1d, ha…?
– Dehogyis! – Attila nem vette \u00e9szre, hogy szinte kiab\u00e1lt, de l\u00e1tta, hogy a n\u0151v\u00e9r az asztaln\u00e1l felkapta a fej\u00e9t. Halkabban folytatta: – Mindj\u00e1rt lemegyek. – \u00c9s ki tudja, m\u00e9rt, hozz\u00e1tette: – El ne menj.

Folytatjuk<\/em><\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Judit a nagyvizit el\u0151tt \u00e9rkezett – eleg\u00e1nsan, egyszer\u0171en, szorongva. Attila l\u00e1tta a meglepet\u00e9st \u00e9s elismer\u00e9st a 4 \u00e1gyas k\u00f3rteremben fekv\u0151 betegt\u00e1rsai szem\u00e9ben: \u00e9s m\u00e9gse \u00e9rezte szerencs\u00e9snek mag\u00e1t. – Menj\u00fcnk le a b\u00fcf\u00e9be – mondta, \u00e9s felvette a frott\u00edrk\u00f6peny\u00e9t, amit otthonr\u00f3l hozott be az anyja. A k\u00f3rterem a 2. emeleten volt, a b\u00fcf\u00e9 a f\u00f6ldszinten. – […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97721","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97721","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97721"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97721\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97721"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97721"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97721"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}