Nem eml\u00e9kezett, hogy ker\u00fclt vissza a k\u00f3rterembe, \u00e9s arra se nagyon, hogy megf\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u00f6tt, \u00e9s a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zve bosszankodott, hogy borost\u00e1s. Annyira f\u00e9lt, hogy Ildi elunja a v\u00e1rakoz\u00e1st vagy meggondolja mag\u00e1t, hogy \u00e9pp csak valamennyire hozta rendbe a k\u00fclsej\u00e9t: megigaz\u00edtotta a k\u00f6peny\u00e9t, h\u00e1trasim\u00edtotta a haj\u00e1t. K\u00e9nyszer\u00edtenie kellett mag\u00e1t, hogy ne fusson a l\u00e9pcs\u0151n – m\u00e9g sajgott a feje.
Ildi a f\u00f6ldszinti t\u00e1rsalg\u0151ban \u00e1llt,az ablakn\u00e1l, \u00e9s n\u00e9zett kifel\u00e9. M\u00e1r s\u00f6t\u00e9tedett, a l\u00e1mpaf\u00e9ny r\u00e1hullott a k\u00f3rh\u00e1z el\u0151tti \u00fatra, ahol nagy volt a forgalom. A nyak\u00e1n merev\u00edt\u0151 volt, eg\u00e9sz test\u00e9vel fordult meg, amikor h\u00e1tulr\u00f3l meghallotta Attila l\u00e9pteit. Attil\u00e1t forr\u00f3 megb\u00e1n\u00e1s \u00f6nt\u00f6tte el.
– Hogyan tehetn\u00e9m j\u00f3v\u00e1? – k\u00e9rdezte.
– Mit? – k\u00e9rdezett vissza az asszony, azt\u00e1n el\u00e9rtve Attila tekintet\u00e9t, odakapott egy pillanatra a nyakmerev\u00edt\u0151h\u00f6z. – Ja ezt? Ez\u2026 nem komoly. Emiatt ne agg\u00f3dj. De te\u2026 te j\u00f3l vagy?
– Hogy lehetn\u00e9k, amikor ezt csin\u00e1ltam? – mondta Attila. Ildi nagylelk\u0171s\u00e9ge jobban f\u00e1jt, mintha haragudott volna.
– Baleset volt – mondta Ildi r\u00e1 nem jellemz\u0151 hat\u00e1rozotts\u00e1ggal.
– Tudod, hogy nem az volt.
Ildi az ablak fel\u00e9 fordult, \u00e9s megism\u00e9telte, h\u00e1ttal a fi\u00fanak:
– Dehogynem. \u00c9n is tudom, te is tudod. \u00c9s mindenki \u00edgy tudja, \u00edgy fogja tudni, mert ez az igazs\u00e1g.
– \u00dclj\u00fcnk le kicsit, besz\u00e9lgess\u00fcnk – l\u00e9pett m\u00f6g\u00e9 Attila, \u00e9s meg\u00e9rintett\u00e9 a v\u00e1ll\u00e1t.
– Persze – mondta az asszony, \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl meg akarta ford\u00edtani a fej\u00e9t. Felszisszent. azt\u00e1n l\u00e1tva, milyen b\u00e1natos lett ett\u0151l Attila, elmosolyodott: – N\u00e9ha elfelejtem.
– El fogod tudni valaha is?
– Ugyan, ne l\u00e9gy m\u00e1r ilyen b\u0171ntudatos – s\u00f3hajtott Ildi. – Gyere, keress\u00fcnk akkor egy asztalt.
Csak \u0151k voltak a t\u00e1rsalg\u00f3ban – vacsoraid\u0151 volt. Ildi levette a kab\u00e1tj\u00e1t – kicsit nehezen man\u0151verezett, Attila seg\u00edtett neki. A sapk\u00e1j\u00e1t\u00f3l is megszabadult, kiboml\u00f3 sz\u0151ke haja eltakarta a nyakszirtj\u00e9t fed\u0151 merev\u00edt\u0151t.
– \u00cdgy h\u00e1tulr\u00f3l nem is l\u00e1tszik – mondta Attila, de r\u00e1j\u00f6tt, hogy hi\u00e1ba. – err\u0151l k\u00e9ptelen k\u00f6nnyed\u00e9n besz\u00e9lni. Lehajtotta a fej\u00e9t. Azt\u00e1n megk\u00e9rdezte, ami k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen fesz\u00edtette:
– Mit sz\u00f3ltak a gyerekek?
– Tudod, milyenek. G\u00e1borka csak n\u00e9z azzal az \u00e9des szemeivel, \u00e9s k\u00e9rdezget. Andika meg fontoskodik. De igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e1r megszokt\u00e1k, hogy egy darabig \u00edgy vagyok – \u00e9s megnyugodtak.
– \u00c9n\u2026 nem eml\u00e9kszem semmire\u2026 Mi t\u00f6rt\u00e9nt az \u00fctk\u00f6z\u00e9s ut\u00e1n?
– Ha azt szeretn\u00e9d tudni, a gyerekek kij\u00f6ttek-e, \u00e9s megijedtek-e, h\u00e1t nem. Any\u00e1m\u00e9kn\u00e1l voltak. Mostan\u00e1ban el\u00e9g gyakran vigy\u00e1znak r\u00e1juk. M\u00e9g a v\u00e9g\u00e9n igazi nagysz\u00fcl\u0151k lesznek…
– \u00c9s\u2026 Csaba?
– \u0150 konferenci\u00e1n volt valahol Zal\u00e1ban. A szomsz\u00e9d h\u00edvta a ment\u0151t.
– Csaba tudja, hogy\u2026 \u00e9n voltam a m\u00e1sik kocsiban?
– Kicsi ez a v\u00e1ros, hogy ne tudja. De nem besz\u00e9l\u00fcnk r\u00f3la.
Ildi itt elhallgatott. Azt\u00e1n hozz\u00e1tette: – M\u00e1sr\u00f3l se nagyon….
– Fogalmam sem volt, hogy benn vagy a kocsiban – mondta Attila. – S\u00f6t\u00e9t volt, nem l\u00e1ttalak. Mit kerest\u00e9l benne? Indult\u00e1l volna a gyerekek\u00e9rt?
Ildi k\u00e9sz\u00fclt erre a k\u00e9rd\u00e9sre, \u00e9s eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy az igazat mondja. De l\u00e1tta, Attila mennyire gy\u00f6tri mag\u00e1t amiatt, ami t\u00f6rt\u00e9nt. Nem akarta a b\u0171ntudat\u00e1t azzal is tet\u00e9zni, hogy elmondja, hogy est\u00e9nk\u00e9nt fut\u00e1s ut\u00e1n a s\u00f6t\u00e9t aut\u00f3ban medit\u00e1l. Tudta, a fi\u00fa azonnal \u00f6sszerakn\u00e1 bel\u0151le a igazs\u00e1got: hogy lelki b\u00e9k\u00e9re v\u00e1gyik, mert m\u00e9g mindig f\u00e1j a hi\u00e1nya. \u00cdgy h\u00e1t r\u00e1hagyta. Azt\u00e1n megk\u00e9rdezte \u0151 is azt, amit nem \u00e9rtett:
– De Te, te mit kerest\u00e9l fel\u00e9nk?
Ak\u00e1rcsak az asszony, Attila is k\u00e9sz\u00fclt a k\u00e9rd\u00e9sre, \u00e9s \u0151 is az igazs\u00e1ggal. De ha Ildi sz\u00fclei most t\u00e1maszai a l\u00e1nyuknak, nem mondhatja el V\u00e1radin\u00e9 telefonj\u00e1t. \u00c9s nincs is m\u00e1r jelent\u0151s\u00e9ge. Mondott h\u00e1t m\u00e1st, \u00e9s amikor kimondta, meg\u00e9rtette, hogy \u00edgy is a sz\u00edntiszta igazs\u00e1got mondta:
– T\u00e9ged. Mindenhol t\u00e9ged kereslek.
Ildi l\u00e1tta Gajdosn\u00e9 Facebook-posztj\u00e1t. Kellett n\u00e9h\u00e1ny nap, amig feldolgozta. M\u00e9gis tudta, hogy \u00fagy van, ahogy a fi\u00fa mondja.
– Nem k\u00e9ne. \u00dagy tudom, megn\u0151s\u00fclsz nemsok\u00e1ra.
Attila hallgatott, azt\u00e1n megfogta Ildi kez\u00e9t. Az asszony nem h\u00fazta el.
– \u00c9n is \u00fagy tudtam….
Ildi \u00e9rezte, hogyan \u00e9led \u00fajj\u00e1 benne az \u00e9let ett\u0151l az \u00e9rint\u00e9st\u0151l. mintha az \u00e1tpump\u00e1lta volna az \u0151 tenyer\u00e9be is a fi\u00fa ujjainak m\u00e9ly\u00e9n dolgoz\u00f3 sz\u00fcntelen, meleg l\u00fcktet\u00e9st. Semmi sem lett k\u00f6nnyebb, semmi sem v\u00e1ltozott, otthon v\u00e1rta k\u00e9t kisgyerek \u00e9s a hozz\u00e1juk f\u0171z\u0151d\u0151, semmivel sem fel\u00fcl\u00edrhat\u00f3 elk\u00f6telez\u0151d\u00e9s. De \u00edgy is lehet az ember boldog – gondolta hirtelen.
– \u00c9n nem tudok elv\u00e1lni – mondta.
– Tudom. De az\u00e9rt felh\u00edvsz majd holnap?
– Igen.
– \u00c9s holnaput\u00e1n?
Ildi megs\u00edmogatta a fi\u00fa arc\u00e1t. Azt\u00e1n bej\u00f6tt valaki, \u00e9s bekapcsolta a t\u00e9v\u00e9t.
– J\u00e9zusom, m\u00e1r ennyi id\u0151 van? – \u00e1llt fel Ildi.- Mennem kell.
– Ki van a gyerekekkel?
– Csaba.
Attila \u00e9pp\u00fagy csod\u00e1lkozott, mint az el\u0151bb Ildi. Igy is lehet az ember boldog.
– Akkor menj\u00e9l.
Az ajt\u00f3ig k\u00eds\u00e9rte az asszonyt, seg\u00edtett a kab\u00e1t, sapka felv\u00e9tel\u00e9ben. Megcs\u00f3kolta, \u00e9s Ildi hagyta- ha l\u00e1tja valaki, hadd l\u00e1ssa. Nem sz\u00e1m\u00edt. Attila addig n\u00e9zte, am\u00edg a m\u00e9g mindig forgalmas \u00faton \u00e1t nem ment, \u00e9s be nem sz\u00e1llt a kocsij\u00e1ba. Mi\u00f3ta \u00f6sszet\u00f6rt a r\u00e9gi, ezt haszn\u00e1lta.
Amikor Ildi haza\u00e9rt, Andika m\u00e1r f\u00fcrd\u00f6tt, G\u00e1bork\u00e1nak pedig olvasott valami mes\u00e9t az apja. Eln\u00e9zte \u0151ket az asszony, \u00e9s mint annyiszor, arra gondolt: Csab\u00e1ra apak\u00e9nt nem lehet panasza. Ahogy a kisfia megl\u00e1tta, felugrott a mesek\u00f6nyv mell\u0151l, fel\u00e9je futott, azt\u00e1n hirtelen megtorpant – esz\u00e9be jutott, hogy most nem tud anyja nyak\u00e1ba ugrani.
– Csak \u00f3vatosan! – figyelmeztette az az apja is, \u00e9s nem k\u00e9rdezte meg, merre j\u00e1rt a feles\u00e9ge. Az esti k\u00f6z\u00f6s csal\u00e1di ritu\u00e1l\u00e9kban mindig megvolt az \u00f6sszhang – azut\u00e1n hullott sz\u00e9t, amikor a gyerekek lefek\u00fcdtek, \u00e9s magukra maradtak a nappaliban. Most is \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt, azzal a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9ggel, hogy Csaba megk\u00e9rdezte, amit nem szokott:
– Merre j\u00e1rt\u00e1l este?
– A k\u00f3rh\u00e1zba voltam. – Ildi nem akart hazudni. Ha ennyi el\u00e9g Csab\u00e1nak, nem kell belebonyol\u00f3dni. De Csaba tov\u00e1bb k\u00e9rdezett:
– N\u00e1la?
Volt a hangj\u00e1ban valami \u00faj, eddig nem ismert. Ildi nem volt benne biztos, j\u00f3l \u00e9rezte-e, de legink\u00e1bb az egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9shez hasonl\u00edtott.
– Igen.
Hallgattak egy darabig, azt\u00e1n Csaba fel\u00e1llt, j\u00e1rk\u00e1lni kezdett.
– N\u00e9zd, hossz\u00fa id\u0151be telt, hogy elfogadjam, hogy mi m\u00e1r t\u00f6bbet\u2026 nem volt k\u00f6nny\u0171. Haragudtam r\u00e1d, gy\u0171l\u00f6ltelek, rem\u00e9nykedtem, m\u00e9g nyugtat\u00f3kat is szedtem, \u00e9s j\u00e1rtam, j\u00e1rok pszichol\u00f3gushoz.
– Nem is mondtad!
– Nem\u2026 az ilyesmivel az ember nem b\u00fcszk\u00e9lkedik, b\u00e1r \u00e1ll\u00edt\u00f3lag nem k\u00e9ne sz\u00e9gyellni\u2026 Na, ott m\u00e9g nem tartok, \u00e9s nagyon nem szeretn\u00e9m, ha bent a V\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n b\u00e1rki megtudn\u00e1\u2026 \u00c9s van egy n\u0151\u2026 akivel \u00fajabban \u2026 tal\u00e1lkozom. Ez sokat seg\u00edt. Pr\u00f3b\u00e1llak meg\u00e9rteni – egyszer tal\u00e1n a megbocs\u00e1t\u00e1s is menni fog, ha az eg\u00f3mat arr\u00e9bb rakom, de a pszichol\u00f3gus szerint ezen az\u00e9rt van m\u00e9g mit dolgozni. Sz\u00f3val\u2026 tal\u00e1n lehetn\u00e9nk bar\u00e1tok.. .b\u00e1rmilyen k\u00f6zhelyesen is hangzik, hogy ne legy\u00fcnk olyan nagyon\u2026 mag\u00e1nyosak \u2026 egy\u00fctt. Itt van ez a k\u00e9t remek gyerek, akik mindkett\u0151nknek a legfontosabbak, nekik is jobb lenne.
– Sose voltunk ellens\u00e9gek.
– De jobb lenne, ha idegenek se lenn\u00e9nk.
– Megpr\u00f3b\u00e1lhatjuk. \u00c9s \u2026 ne haragudj. Nem akartalak boldogtalann\u00e1 tenni. De ez t\u00falvan rajtam.
– Igen, l\u00e1tom – mondta Csaba, \u00e9s \u00e9rezte, hogy m\u00e9g mindig f\u00e1j ezt hallania, hab\u00e1r szerette a n\u0151t, akivel viszonyt folytatott. – N\u00e9ha, tudod, megvigasztalt, hogy te is olyan nagyon boldogtalan vagy.
Ildi hallgatott, azt\u00e1n feln\u00e9zett:
– Nem hib\u00e1ztatlak \u00e9rte. Nekem viszont rossz volt t\u00e9ged annak l\u00e1tni. Rem\u00e9lem, hogy ez a n\u0151….
– Igen – v\u00e1gott a szav\u00e1ba Csaba, akinek ez is f\u00e1jt m\u00e9g. Azt rem\u00e9lte, kicsit b\u00e1ntani fogja az asszonyt. – \u00c9n is azt rem\u00e9lem..
Azt\u00e1n le\u00fclt megint, szemben a feles\u00e9g\u00e9vel.
– J\u00f3.. .akkor ezt megbesz\u00e9lt\u00fck\u2026 Nekem m\u00e9g van egy kis munk\u00e1m\u2026 te t\u00e9v\u00e9zel m\u00e9g?
Ildi b\u00f3lintott, \u00e9s ahogy a f\u00e9rfi elment mellette, megfogta \u00e9s megszor\u00edtotta a kez\u00e9t. Csaba gyomra \u00f6sszeugrott. M\u00e9g nem tartott ott, ahol a szavai.
A dolgoz\u00f3szob\u00e1j\u00e1ban felh\u00edvta a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t, aki maga is h\u00e1zass\u00e1gban \u00e9lt. Hosszan besz\u00e9lgettek, a v\u00e9g\u00e9re visszanyerte az egyens\u00faly\u00e1t. K\u00e9s\u0151n fek\u00fcdt le. Ildi m\u00e9lyen, b\u00e9k\u00e9sen aludt.<\/p>\r\n
Nem eml\u00e9kezett, hogy ker\u00fclt vissza a k\u00f3rterembe, \u00e9s arra se nagyon, hogy megf\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u00f6tt, \u00e9s a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zve bosszankodott, hogy borost\u00e1s. Annyira f\u00e9lt, hogy Ildi elunja a v\u00e1rakoz\u00e1st vagy meggondolja mag\u00e1t, hogy \u00e9pp csak valamennyire hozta rendbe a k\u00fclsej\u00e9t: megigaz\u00edtotta a k\u00f6peny\u00e9t, h\u00e1trasim\u00edtotta a haj\u00e1t. K\u00e9nyszer\u00edtenie kellett mag\u00e1t, hogy ne fusson a l\u00e9pcs\u0151n – m\u00e9g sajgott […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97736","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97736","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97736"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97736\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97736"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97736"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97736"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
Folytatjuk<\/em><\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"