Beletelt egy h\u00e9tbe, mire Attila vissza tudott menni Pestre. Miut\u00e1n kiengedt\u00e9k a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, fel kellett h\u00edvnia a rend\u0151rs\u00e9get, \u00e9s cs\u00fct\u00f6rt\u00f6kre kapott id\u0151pontot. Ildi\u00e9k nem tettek feljelent\u00e9st, az eg\u00e9sz mer\u0151 formalit\u00e1s volt, de t\u00fal kellett rajta lenni. A t\u00f6bbi ideje szabad volt – nem igyekezett semmivel megt\u00f6lteni. Elment Endr\u00e9hez, aki \u00fajrat megpr\u00f3b\u00e1lta r\u00e1besz\u00e9lni, hogy dolgozzon a nyelviskol\u00e1j\u00e1ban, \u00e9s \u0151 megint azt mondta, hogy tal\u00e1n majd egyszer.
Ezt el\u0151sz\u00f6r gondolta komolyan. De azt is \u00e9rezte, hogy az az „egyszer” m\u00e9g messze van. Eb\u00e9d ut\u00e1n aludt egy kicsit, azt\u00e1n olvasott – Judit k\u00f6nyve t\u00e9nyleg nagyon j\u00f3 volt. M\u00e1r s\u00f6t\u00e9tedett, amikor anyja haza\u00e9rt a boltb\u00f3l. Ki\u00fclt vele a konyh\u00e1ba – M\u00e9sz\u00e1ros Julianna elkezdte k\u00e9sz\u00edteni a vacsor\u00e1t -, elbesz\u00e9lgettek, azt\u00e1n beh\u00faz\u00f3dott a szob\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s v\u00e1rta Ildi telefonj\u00e1t. Az asszony mindennap felh\u00edvta, semmis\u00e9gekr\u0151l besz\u00e9lgettek. De ut\u00e1na minden olyan k\u00f6nny\u0171 lett, olyan tiszta, olyan egyszer\u0171. B\u00e1r apja nagyon komor volt – l\u00e1that\u00f3an csal\u00f3dott benne -, de Attila valahogy \u0151t is jobban szerette, nem vitatkozott. Furcsa szel\u00edds\u00e9ge megh\u00f6kkentette az \u00f6reget, \u00e9s lassan felhagyott a c\u00e9lozgat\u00e1ssal arra vonatkoz\u00f3an, hogy hol \u00e9s hogyan k\u00e9ne a fi\u00e1nak miel\u0151bb sz\u00e9p\u00edtenie.
Hi\u00e1ba is tette volna – Attila m\u00e1r d\u00f6nt\u00f6tt. Nemcsak Ildi h\u00edvta mindennap, hanem Judit is – s\u0151t \u0151 t\u00f6bbsz\u00f6r is, \u00e9s szinte \u00e1lland\u00f3 kapcsolatban voltak a Messengeren. Elint\u00e9zte, amit tudott: sz\u00f3lt az apj\u00e1nak, hogy Attila beteg, felel\u0151ss\u00e9gre vonta az anyj\u00e1t, \u00e9s j\u00f3 \u00faton haladt afel\u00e9, hogy apj\u00e1t r\u00e1vegye arra, hogy visszavonja a b\u00e9csi igazgat\u00f3i \u00e1ll\u00e1ssal kapcsolatos d\u00f6nt\u00e9s\u00e9t. Amikor Attila bejelentette, hogy elk\u00fcldte az apj\u00e1nak a felmond\u00f3levelet, nyugodtan fogadta.
– J\u00f3, persze – b\u00e1r ez csak formalit\u00e1s. Szerintem r\u00f6videsen mehetsz a tr\u00e9ningre.
– Nem hiszem.
– Hidd el, apa m\u00e1r f\u00e9lig meg is gondolta mag\u00e1t.
– De \u00e9n is, Judit. Nem akarom azt az \u00e1ll\u00e1st. Nem akarok \u00e9desap\u00e1dn\u00e1l dolgozni.
– Ne l\u00e9gy m\u00e1r ilyen engesztelhetetlen. T\u00falz\u00e1sba esett – na \u00e9s? Mindenkivel el\u0151fordul. Nem k\u00e9ne r\u00e1 ennyire haragudnod.
– \u00c9n nem haragszom \u00e9desap\u00e1dra, bizonyos \u00e9rtelemben\u2026 tisztelem is. De ez nem nekem val\u00f3.
– Akkor mi a Neked val\u00f3? \u00c9hb\u00e9r\u00e9rt angolt tan\u00edtani? – fortyant fel a l\u00e1ny.
– Azt hiszem, az se. Majd kital\u00e1lom.
– J\u00f3, majd kital\u00e1ljuk – s\u00f3hajtott Judit, \u00e9s Attila ideges lett az ige t\u00f6bbes sz\u00e1m\u00e1t\u00f3l.
Annak kital\u00e1l\u00e1sa, hogy mihez kezdjen mag\u00e1val, sz\u00e1m\u00e1ra m\u00e1r szigor\u00faan egyszem\u00e9lyes dilemma volt. Pesti alb\u00e9rlet\u00e9t felmondta, de nem tudta, merre, hogyan tov\u00e1bb. Nem akart sem a sz\u00fclein\u00e9l, sem a sz\u00fcl\u0151v\u00e1ros\u00e1ban lakni. Kuna Imre egyik d\u00e9lut\u00e1n megl\u00e1togatta, \u00e9s hosszan gy\u0151zk\u00f6dte, menjen vissza tan\u00edtani, hiszen \u00f6r\u00f6m\u00e9t lelte benne, \u00e9s a hi\u00e1nyz\u00f3 p\u00e9nzt k\u00f6nnyen hozz\u00e1rakja mag\u00e1n\u00f3r\u00e1kkal, de Attila a fej\u00e9t r\u00e1zta.
– Nemcsak a p\u00e9nzr\u0151l van sz\u00f3 – b\u00e1r arr\u00f3l is. Tudod, az\u00f3ta is b\u00e1nt, hogy hallgattam akkor, azon az \u00e9rtekezleten, amikor felsz\u00f3lalt\u00e1l. \u00c9s a t\u00f6bbiek is. Sz\u00e9gyellem ma is magam. Nem akarok ilyenn\u00e9 v\u00e1lni.
– Nem kell, hogy ilyenn\u00e9 v\u00e1lj – kock\u00e1ztatta meg Kuna Imre, de Attila r\u00e1n\u00e9zett, \u00e9s elhallgatott.
– Egy boldogabb korban \u2013 tal\u00e1n – mondta azt\u00e1n Attila. – \u00c9s a v\u00e1rosban sincs marad\u00e1som. Ez m\u00e1r\u2026 anakronisztikus…\u00e9s vannak m\u00e1s okaim is.
A „m\u00e1s okokat ” Kuna Imre nem k\u00e9rdezte, de tudta. Azt\u00e1n sz\u00f3ba hozta a nagyb\u00e1tyj\u00e1t, aki Angli\u00e1ba disszid\u00e1lt \u201956-ban.
– Nagyon lerobbant, keres valakit, aki seg\u00edt neki. J\u00f3 p\u00e9nz. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg egy \u00e9v m\u00falva hazak\u00f6lt\u00f6znek a l\u00e1ny\u00e1\u00e9k \u00daj-Z\u00e9landr\u00f3l, vagy magukhoz veszik. Addig kimehetn\u00e9l oda – hogy eld\u00f6ntsd, merre tov\u00e1bb. \u00c9s n\u00e9mi p\u00e9nzt gy\u0171jteni.
– J\u00f3, majd meggondolom – v\u00e1laszolta Attila. Azt\u00e1n megk\u00e9rdezte a tan\u00e1r urat, mit olvas. Az a szok\u00e1sos lelkesed\u00e9ssel v\u00e1laszolt, arca megsz\u00ednesedett. Meg\u00edg\u00e9rtette Attil\u00e1val, hogy ha legk\u00f6zelebb itthon lesz, elmegy hozz\u00e1juk. Attila meg\u00edg\u00e9rte. J\u00f3les\u0151 volt l\u00e1tni, hogy van, ami nem v\u00e1ltozik.
Szombaton azt\u00e1n r\u00e1sz\u00e1nta mag\u00e1t, hogy visszamegy Pestre. Elk\u00e9rte apja kocsij\u00e1t, aki kelletlen\u00fcl, de odaadta.
– Minek az neked? – k\u00e9rdezte, \u00e9s pontosan azt a v\u00e1laszt kapta, amit\u0151l f\u00e9lt:
– Pakolok haza. Majd megbesz\u00e9lj\u00fck.
” H\u00e1t v\u00e9ge” – n\u00e9zett a kocsi ut\u00e1n S\u00e1rk\u00f6zi J\u00f3zsef. A nagy kiugr\u00e1s nem siker\u00fclt. Mivel gyakorlatias ember volt, az\u00e9rt hosszan nem ette rajta mag\u00e1t. Este a vacsor\u00e1n\u00e1l mindenesetre megk\u00e9rdezte a feles\u00e9g\u00e9t\u0151l:
– Most akkor hazaj\u00f6n, vagy mi van?
– Nem tudom – felelte M\u00e9sz\u00e1ros Julianna az igazs\u00e1ghoz h\u00edven.
Judit m\u00e1r azel\u0151tt tudta, hogy mit fog Attila mondani, miel\u0151tt az hozz\u00e1kezdett volna. Ez az egy h\u00e9t, Attila kelletlen hangja \u00e9s v\u00e1laszai, az a m\u00e1zs\u00e1s k\u00f6z\u00f6ny, amivel az elvileg m\u00e9g k\u00f6z\u00f6s \u00e9let\u00fck logisztik\u00e1j\u00e1hoz viszonyult, egy olyan okos n\u0151nek, mint amilyen Judit volt, \u00e9pp eleget mondott. Nem \u00e1ltatta mag\u00e1t – valami megv\u00e1ltozott, visszaford\u00edthatatlanul. Igyekezett ez\u00e9rt nem hib\u00e1ztatni senkit, mag\u00e1t is bele\u00e9rtve. De nem ment. Legink\u00e1bb Attil\u00e1ra haragudott az\u00e9rt, mert \u00fagy \u00e9rezte, m\u00e1r nem szereti, mik\u00f6zben \u0151 igen. Azt\u00e1n mag\u00e1ra is neheztelt – hogy m\u00e9g mindig szereti, hogy h\u00faszadszorra is \u00fagy tesz a telefonban vagy a Messengeren, mintha nem \u00e9rten\u00e9 Attila szavainak \u00e9s hangj\u00e1nak nyilv\u00e1nval\u00f3 \u00fczenet\u00e9t, \u00e9s haragudott mag\u00e1ra az\u00e9rt is, hogy nem er\u0151sebb, nem v\u00e1gja le a telefont, hanem \u00fajra h\u00edvja a fi\u00fat, \u00e9s abban rem\u00e9nykedik, hogy ha visszaj\u00f6n Pestre, majd vissza\u00e1ll „a r\u00e9gi rend”, mik\u00f6zben tudja, hogy nem. Mivel addig, am\u00edg apja ultim\u00e1tumot nem adott Attil\u00e1nak, ez a „rend” megvolt, apj\u00e1ra is neheztelt, aki igaz\u00e1n lehetett volna megfontoltabb, gondolhatott volna r\u00e1 is, mert akkor ez az eg\u00e9sz nem t\u00f6rt\u00e9nt volna meg, Attila nem utazott volna le v\u00e1ratlanul a r\u00e9gi lak\u00f3hely\u00e9re, \u00e9s nem vezet bele annak a n\u0151nek a kocsij\u00e1ba\u2026 Az „annak a n\u0151nek” volt ennek a gondolatmenetnek a legf\u00e1j\u00f3bb r\u00e9sze, mert Judit csalhatatlan \u00f6szt\u00f6nnel \u00e9rezte, hogy a fi\u00fa megv\u00e1ltozott viselked\u00e9s\u00e9nek igaz\u00e1b\u00f3l nem az apja az oka, hanem „az az n\u0151”. M\u00e1r megtudta a nev\u00e9t, megn\u00e9zte a Facebookon – \u00e9s egy helyes, 30-as n\u0151t l\u00e1tott, aki egy erd\u0151ben mosolyog k\u00e9t kisgyereket \u00e1t\u00f6lelve. „Semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s” – nyugtatta mag\u00e1t, de nem nyugodott meg, hanem tov\u00e1bb k\u00ednozta a f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g. Nem szokott hozz\u00e1, hogy versengenie kelljen valaki\u00e9rt, \u00e9s amennyire felt\u00fczelte benne a szenved\u00e9lyt – b\u00fcszke term\u00e9szet volt -, annyira szenvedett is miatta. De legink\u00e1bb a felismer\u00e9st\u0151l szenvedett, amivel szembe kellett n\u00e9znie: nincs \u00e9rtelme versengenie. Az \u00f6sszes adu – kor, csal\u00e1di \u00e1llapot, h\u00e1tt\u00e9r – az \u0151 kez\u00e9ben van, m\u00e9gis vesz\u00edteni fog, mert az egyetlen, az \u00e1sz, ami mindent visz – Attila szerelme -, az m\u00e1snak jutott. Abban az egy h\u00e9tben, am\u00edg Attil\u00e1t v\u00e1rta vissza, rosszul aludt, sokat forgol\u00f3dott, \u00e9s h\u00e1ny\u00f3dott egyik hangulatb\u00f3l a m\u00e1sikba. Hol eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy egyenesen nekiszegezi Attil\u00e1nak a k\u00e9rd\u00e9st, szereti-e m\u00e9g, \u00e9s eleg\u00e1nsan, nyugodtan fog viselkedni, ha szak\u00edtanak, hol s\u00fcrg\u0151sen lebesz\u00e9lte mag\u00e1t err\u0151l, \u00e9rveket hozott fel amellett, hogy nem kell ilyen elv\u00e1g\u00f3lagosnak lenni, a dolgok enn\u00e9l \u00f6sszetettebbek, id\u0151 kell, t\u00fcrelem, am\u00edg, visszaszokik, am\u00edg \u00e1t\u00e1llnak a dimenzi\u00f3k a fej\u00e9ben. Reggelre hal\u00e1losan elf\u00e1radt ett\u0151l az \u00e9rzelmi hull\u00e1mvas\u00fatt\u00f3l, \u00e9s csak vonszol\u00f3dott azzal a v\u00e1ggyal, hogy haza\u00e9rjen, \u00e9s aludjon egyet. De a napk\u00f6zbeni telefonok \u00e9s Messenger \u00fczenetek Attil\u00e1val megint elvett\u00e9k az \u00e1lm\u00e1t. Elgy\u00f6t\u00f6rve mindett\u0151l, igaz\u00e1b\u00f3l legal\u00e1bb annyira v\u00e1rta, mint f\u00e9lte a tal\u00e1lkoz\u00e1st. Eljutott arra a pontra, hogy \u00edgy vagy \u00fagy, de ennek az \u00e1llapotnak legyen m\u00e1r v\u00e9ge.
Amikor Attila bel\u00e9pett az ajt\u00f3n, el\u00f6nt\u00f6tte a szerelem, \u00e9s a sz\u00edve keser\u0171t dobbant, mert l\u00e1tta, hogy a fi\u00fa idegen\u00fcl mozog a valaha k\u00f6z\u00f6s otthonukban. Egy-k\u00e9t fel\u00fcletes mondat ut\u00e1n, ami az \u00fatr\u00f3l sz\u00f3lt, Judit vadul dobog\u00f3 sz\u00edvvel elhat\u00e1rozta mag\u00e1t, \u00e9s megk\u00e9rdezte:
– Valami baj van? Nagyon m\u00e1s vagy, mint szokt\u00e1l.
Attila l\u00e1tta, hogy Juditnak karik\u00e1sak a szemei, \u00e9s h\u00edres egyens\u00falya odavan. Sajn\u00e1lta, hogy szenved. Nem \u00e9rdemelte. De meg kellett lennie.
– Tudod.. .azt hiszem, ez m\u00e9gsem fog menni\u2026 m\u00e1rmint ez itt kett\u0151nknek.
-Ez itt? – visszhangozta a l\u00e1ny keser\u0171en. – M\u00e1rmint ez az iz\u00e9\u2026 ez a hogyish\u00edvj\u00e1k\u2026 Megvan! Szerelem?
– Tal\u00e1n nem az volt\u2026 – mondta Attila. – Csak azt gondoltuk.
– Neked tal\u00e1n nem\u2026 Ahhoz k\u00e9pest el\u00e9g j\u00f3l bele\u00e1llt\u00e1l.
– Igen. Tudom\u2026 \u00e9s hidd el, annyira sajn\u00e1lom. \u00c9s azt is, hogy olyan \u00f3cska k\u00f6zhelyet kell mondanom, hogy enn\u00e9l jobbat \u00e9rdemelsz, de ez az igazs\u00e1g.
– De h\u00e1t m\u00ed\u00e9rt, mi\u00e9rt? – s\u00edrta el mag\u00e1t a l\u00e1ny, \u00e9s le\u00fclt, arc\u00e1t a kez\u00e9be temetve.
Attil\u00e1t el\u00f6nt\u00f6tte a b\u0171ntudat. De nem volt mit tenni, \u00edgy h\u00e1t csak \u00e1llt, hallgatott.
– Apa miatt van? – n\u00e9zett r\u00e1 Judit a k\u00f6nnyein kereszt\u00fcl rem\u00e9nykedve, b\u00e1r mindketten tudt\u00e1k, ki miatt van\u2026 Attila a fej\u00e9t r\u00e1zta, azt\u00e1n hozz\u00e1tette, hogy ne f\u00e1jjon annyira a l\u00e1nynak:
– De tal\u00e1n az is benne van. \u00c9n \u2026 nem ebbe a vil\u00e1gba tartozom.
– Mert milyen ez vil\u00e1g?
– Te is tudod, mire gondolok\u2026 \u00c9n \u2026 elf\u00e1radtam benne.
– \u00c9s erre csak most j\u00f6tt\u00e9l r\u00e1? Kor\u00e1bban nem tudtad volna ezt tiszt\u00e1zni magaddal, mondjuk miel\u0151tt feles\u00e9g\u00fcl k\u00e9rsz?
– Jogos\u2026 – Attila is le\u00fclt egy sz\u00e9kre, \u00e9s nem tudta, mi m\u00e1st mondhatna m\u00e9g\u2026 Judit lassan megnyugodott.
– \u00c9s…most mihez kezdesz? Pesten maradsz?
– Nem. Azt hiszem, kimegyek Angli\u00e1ba egy \u00e9vre. – Attila maga is meglep\u0151d\u00f6tt, hogy ezt v\u00e1laszolta, de amint kimondta, r\u00e1j\u00f6tt, hogy igen, ezt fogja tenni.
– Minek? – k\u00e9rdezte Judit kicsit kev\u00e9sb\u00e9 szomor\u00faan. A tudat, hogy Attila nem azt tervezi, hogy valamilyen m\u00f3don \u00f6sszek\u00f6ti az \u00e9let\u00e9t „azzal a n\u0151vel”, a v\u00e1rtn\u00e1l jobban megvigasztalta. Ki tudja, az alatt az egy \u00e9v alatt m\u00e9g az is v\u00e1ltozhat, ahogy most a fi\u00fa \u00e9rez.
– P\u00e9nzt keresni, gondolkodni, nem is tudom… \u00c1tmenetnek j\u00f3 lesz.
– M\u00e1rmint honnan hov\u00e1?
– Na, ez az, amit nem tudok. Ott h\u00e1tha r\u00e1j\u00f6v\u00f6k.
Juditra hirtelen r\u00e1zuhant a h\u00e9t \u00f6sszes ment\u00e1lis \u00e9s fizikai f\u00e1radts\u00e1ga.
– Kimer\u00fcltem\u2026 – mondta. – Ha nem b\u00e1nod, most pihenn\u00e9k egyet erre….
– Persze – \u00e1llt fel Attila. – A cuccaimat holnap elvinn\u00e9m.
– J\u00f3, de d\u00e9lel\u0151tt vidd, amikor nem leszek itthon. A kulcsot tedd le a gondnokn\u00e1l.
Attila fel\u00e1llt.
– Judit, tudnod kell, hogy…
-Ne! – pattant fel a l\u00e1ny, megfordult, \u00e9s az ablak el\u00e9 \u00e1llt, h\u00e1ttal Attil\u00e1nak. – Ne mondj semmit, csak menj.
Azt\u00e1n miel\u0151tt Attila kinyitotta volna az ajt\u00f3t, m\u00e9g megk\u00e9rdezte an\u00e9lk\u00fcl, hogy megfordult volna:
– Nem gy\u0151zhet\u00fcnk mindig, nem igaz?
– Nekem ez sosem volt verseny – v\u00e1laszolta Attila, de val\u00f3j\u00e1ban arra gondolt, hogy az volt, sokszor az volt. \u00c9s most \u0151 gy\u0151z\u00f6tt – bizonyos \u00e9rtelemben -, csak \u00e9ppen nagyon \u00f6r\u00f6mtelen, vacak egy gy\u0151zelem volt. Olyasmi, amire sosem lesz b\u00fcszke.
Judit nem v\u00e1laszolt, \u0151 pedig beh\u00fazta az ajt\u00f3t maga ut\u00e1n.
Miut\u00e1n Attila hazak\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, elkezdte int\u00e9zni az angliai munk\u00e1j\u00e1t. M\u00e1rcius elej\u00e9n kellett kezdenie, volt m\u00e9g egy h\u00f3napja otthon. Anyja s\u00edrdog\u00e1lt egy sort, de nem marasztalta. Apja k\u00f6hintett n\u00e9h\u00e1nyat, amikor bejelentette, hova megy, azt\u00e1n megjegyezte, hogy h\u00e1t az az Anglia j\u00f3 messze van.
– Nem annyira- vetette k\u00f6zbe Attila. – Ma m\u00e1r semmi sincs messze. Legal\u00e1bb megtanultok v\u00e9gre t\u00e9nyleg messengerezni.
Ildivel f\u00e1jdalmasabb volt. Az asszonynak k\u00f6nnybe l\u00e1badt a szeme, de \u0151 sem tart\u00f3ztatta.
– Mindennap besz\u00e9l\u00fcnk – mondta neki Attila. – Egy \u00e9v. Addig annyi minden eld\u0151lhet. N\u00e1latok is.
Ildi b\u00f3lintott, de ebben egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt biztos. B\u00e1r ki tudja – Csaba egyre t\u00f6bbet maradt ki est\u00e9nk\u00e9nt.
– Na, csak vid\u00e1man, van egy h\u00f3napunk, haszn\u00e1ljuk ki – cs\u00f3kolt bele Attila az asszony nyak\u00e1ba – m\u00e1r nem volt rajta gipsz.
\u00c9s kihaszn\u00e1lt\u00e1k. Kuna Imre, aki t\u00e9lies\u00edtette a hobbij\u00e1t, \u00e9s v\u00e9gleg odak\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, k\u00f6lcs\u00f6nadta a 2. emeleti kis panelj\u00e9t a p\u00e1sztor\u00f3r\u00e1kra. A febru\u00e1ri kora d\u00e9lut\u00e1nokon elh\u00fazt\u00e1k a f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6ket, \u00e9s a tan\u00e1r \u00far nyikorg\u00f3 kanap\u00e9j\u00e1n szerett\u00e9k egym\u00e1st csendben, boldogan. Nem besz\u00e9ltek a j\u00f6v\u0151r\u0151l, az nem voltak az \u00f6v\u00e9k. N\u00e9ha, ha vid\u00e1mabbak voltak, \u00fagy gondolt\u00e1k: m\u00e9g nem. A szenved\u00e9ly percei ut\u00e1n a gyerekekr\u0151l besz\u00e9lgettek a f\u00e9lhom\u00e1lyban, akiket Attila nagyon szeretett volna \u00fajra l\u00e1tni, \u00e9s M\u00e9sz\u00e1ros Juliann\u00e1r\u00f3l, akit meg Ildi szeretett volna nagyon megismerni. Nem mondt\u00e1k, hogy „majd”- ez az id\u0151vel val\u00f3 t\u00f6k\u00e9letes azonoss\u00e1g \u00e9s szabads\u00e1g csakis egym\u00e1s k\u00f6zel\u00e9ben l\u00e9tezett.
– \u00cdg\u00e9rd meg, hogy nem fogsz szomorkodni – mondta Ildinek Attila az elutaz\u00e1sa el\u0151tti utols\u00f3 d\u00e9lut\u00e1n, \u00e9s Ildi meg\u00edg\u00e9rte. K\u00e9zen fogva j\u00f6ttek le a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban, \u00e9s ett\u0151l kezdve egyik\u00fck sem tudott \u00fagy egy l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zba bel\u00e9pni, hogy ne sajgott volna fel a sz\u00edve. Az ajt\u00f3ban m\u00e9g \u00e1lltak egy kicsit a febru\u00e1ri sz\u00e9lben, azt\u00e1n Ildi elindult a kocsija fel\u00e9.
Itt mi is elb\u00facs\u00fazunk t\u0151l\u00fck egy kis id\u0151re.<\/p>\r\n
Beletelt egy h\u00e9tbe, mire Attila vissza tudott menni Pestre. Miut\u00e1n kiengedt\u00e9k a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, fel kellett h\u00edvnia a rend\u0151rs\u00e9get, \u00e9s cs\u00fct\u00f6rt\u00f6kre kapott id\u0151pontot. Ildi\u00e9k nem tettek feljelent\u00e9st, az eg\u00e9sz mer\u0151 formalit\u00e1s volt, de t\u00fal kellett rajta lenni. A t\u00f6bbi ideje szabad volt – nem igyekezett semmivel megt\u00f6lteni. Elment Endr\u00e9hez, aki \u00fajrat megpr\u00f3b\u00e1lta r\u00e1besz\u00e9lni, hogy dolgozzon a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-97764","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97764","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=97764"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/97764\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=97764"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=97764"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=97764"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
V\u00e9ge k\u00f6vetkezik<\/em><\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"