{"id":99270,"date":"2022-01-05T02:54:25","date_gmt":"2022-01-05T02:54:25","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=99270"},"modified":"2022-01-04T17:02:12","modified_gmt":"2022-01-04T17:02:12","slug":"danos-miklos-jon-a-halal-jon-a-tel-1","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=99270","title":{"rendered":"D\u00e1nos Mikl\u00f3s: „…j\u00f6n a hal\u00e1l, j\u00f6n a t\u00e9l\u2026” (1)"},"content":{"rendered":"\r\n

(Ukrajnai utakon)<\/strong>

A m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa idej\u00e9n hatalmas embert\u00f6megek utaztak egyik helyr\u0151l a m\u00e1sikra, s mindennaposak voltak tragikus, a v\u00e9gzetes pusztul\u00e1ssal j\u00e1r\u00f3 „kalandoz\u00e1sok”. A hal\u00e1lt\u00e1borok transzportjai, a munkaszolg\u00e1latosok er\u0151ltetett menetei az embertelens\u00e9g k\u00e9nyszerturizmus\u00e1nak elfajzott megnyilv\u00e1nul\u00e1si form\u00e1i. Az al\u00e1bbi \u00fatirajz szerz\u0151je, egykori bukaresti \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3, majd izraeli kiv\u00e1ndorl\u00f3, v\u00e9g\u00fcl is Nyugat-Eur\u00f3p\u00e1ban hunyt el. \u00cdr\u00e1s\u00e1ban annak az erd\u00e9lyi k\u00f6lt\u0151nek a tragikus pusztul\u00e1s\u00e1t nyomozza ki, akit a t\u00e1jainkt\u00f3l sem idegen kiz\u00e1r\u00f3lagoss\u00e1gok hol tagadt\u00e1k, hol kisaj\u00e1t\u00edtott\u00e1k. <\/em>

Kegyetlen \u00edr\u00e1s ez. Mert a h\u00e1bor\u00fat id\u00e9zi, mert egy halott nyomait keresi.

Kegyetlen \u00edr\u00e1s ez, mert a puszt\u00edt\u00e1sra eml\u00e9kezik, arra az id\u0151re, amelyben nem volt egy szem irgalom, s amely nem kegyelmezett a harmincegy \u00e9ves k\u00f6lt\u0151nek sem.

J\u00e1rom Ukrajna \u00fatjait. A „nagy hossz\u00fa \u00fat” utols\u00f3 st\u00e1ci\u00f3it kutatom. Cs\u00f6ndes, gazdag \u0151sz van. Kin\u0151ttek a h\u00fasz-egyn\u00e9h\u00e1ny esztendeje \u00fcltetett fiatal ny\u00edrfaerd\u0151k, fel\u00e9p\u00fcltek a h\u00e1zak, \u00e9s egy h\u00e1bor\u00fat nem ismert nemzed\u00e9k ker\u00fclt ki az iskola padjaib\u00f3l. Az \u00e9let \u0151si m\u00e9zeivel van tele a leveg\u0151, az orosz \u0151sz. De a naps\u00fct\u00f6tte, ezersz\u00edn\u0171 \u0151szben minduntalan bel\u00e9m markolnak a sorok: „…se h\u00e1zam nincs, se s\u00edrom nem lesz, a sz\u00e9l elvisz, a hideg megvesz…”<\/em>

Kutat\u00f3utamra csup\u00e1n a k\u00f6lt\u0151 utols\u00f3 napl\u00f3jegyzeteit, egy versk\u00f6tet\u00e9t, p\u00e1r dokumentumot vittem magammal: n\u00e9h\u00e1ny kort\u00e1rs\u00e1nak feljegyz\u00e9seit, bar\u00e1tainak, mai tisztel\u0151inek j\u00f3indulat\u00fa tan\u00e1csait. M\u00e9gis szil\u00e1rd a hitem, hogy az ukr\u00e1n \u00edr\u00f3k seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel meg fogom tal\u00e1lni \u0151t. Pedig imm\u00e1r szem\u00e9lyes tapasztalatomb\u00f3l tudom, mit jelent Ukrajna a maga 601000 n\u00e9gyzetkilom\u00e9ternyi ter\u00fclet\u00e9vel; akkora, mint Anglia, Ausztria, Belgium, G\u00f6r\u00f6gorsz\u00e1g, D\u00e1nia, \u00cdrorsz\u00e1g \u00e9s Izland egy\u00fcttv\u00e9ve; \u00e9s ebb\u0151l az irdatlan nagy f\u00f6ldb\u0151l, a 601 000 n\u00e9gyzetkilom\u00e9terb\u0151l nem ezret, sem sz\u00e1zat, hanem csup\u00e1n k\u00e9t n\u00e9gyzetm\u00e9ternyi ter\u00fcletet kell f\u00f6lkutatni. Egy f\u0171vel ben\u0151tt, jeltelen s\u00edrt. S Ukrajna 45 milli\u00f3 lakosa k\u00f6z\u00fcl meg kell tal\u00e1lni azt az egy vagy k\u00e9t id\u0151sebb embert, aki Salamon Ern\u0151 utols\u00f3 perceinek tan\u00faja volt. (…)

Kelet fel\u00e9 d\u00fcb\u00f6r\u00f6g a vonat. K\u00e9nyelmes h\u00e1l\u00f3kocsi, kellemes \u00fatit\u00e1rsak, frissen villan\u00f3 cseveg\u00e9s. Csak \u00e9n vagyok sz\u00f3tlan. Minduntalan ki-kilesek az ablakon. H\u00fasz perce l\u00e9pt\u00fck \u00e1t a Dnyesztert. K\u00eds\u00e9rnek az ukr\u00e1n mez\u0151k. Elny\u00fajt\u00f3znak a k\u00e9s\u0151i napf\u00e9nyben, mutogatj\u00e1k s\u00e1rga-arany sz\u00edneiket. Pip\u00e1lnak a k\u00e9m\u00e9nyek. M\u00e1r f\u0171tenek. Magasra emelkednek a f\u00fcst\u00f6k. \u00c9l\u00e9nken vir\u00edtanak a falvak, er\u0151s sz\u00ednekkel. A l\u00e1t\u00f3hat\u00e1r sz\u00e9l\u00e9n hatalmas gy\u00e1rak, tornyok, villamos \u00e1ramot sz\u00e1ll\u00edt\u00f3 modern oszlopok. Nyoma sincs annak, hogy a h\u00e1bor\u00fa elpuszt\u00edtott t\u00f6bb mint h\u00e9tsz\u00e1z ukr\u00e1n v\u00e1rost \u00e9s ipari k\u00f6zpontot, \u00e9s hogy huszonnyolcezer falut \u00e9gettek itt fel…

Fut a vonat. Gy\u00e9ren \u00e1ll meg. Hatalmas t\u00e9rs\u00e9gek, hossz\u00fa, v\u00e9gtelenbe vesz\u0151 utak. Ki-kin\u00e9zek az ablakon. Bender. Azt\u00e1n Tiraszpol, majd Kotovszki, Szlobodka…

Beesteledett. Csillagporos \u00e9jszaka. 22 \u00f3ra 45 perc. Cs\u00f6ndes kis \u00e1llom\u00e1s. Kev\u00e9s f\u00e9ny, egyhang\u00fa \u00e9p\u00fcletek.

– Hol vagyunk? – k\u00e9rdem csak \u00fagy megszok\u00e1sb\u00f3l. Nem v\u00e1laszol senki. Megism\u00e9tlem a k\u00e9rd\u00e9st. Valaki a folyos\u00f3n kidugja a fej\u00e9t az ablakon, \u00e9s neh\u00e9zkesen bet\u0171zi a cirill \u00edr\u00e1st: Vapniarka – olvassa sz\u00f3tagolva. Megrezzenek. Valahonnan a m\u00e9lyb\u0151l elindulnak az eml\u00e9kek. \u00c1rnyak settenkednek el\u0151, jajjal, hal\u00e1llal telik meg az \u00e9jszaka. Felr\u00e9mlik el\u0151ttem a l\u00e1ger k\u00e9pe. „Ide k\u00e9t l\u00e1bon j\u00f6ttetek, \u00e9s aki nem jut k\u00f6z\u00fcletek a temet\u0151be, az n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b fog elmenni innen<\/em>.” Az egykori vapniarkai t\u00e1bor parancsnok\u00e1nak szavai ezek; a prib\u00e9kek, meg a takarm\u00e1nybors\u00f3 megtette a mag\u00e1\u00e9t: Vapniarka nyomait n\u00e1lunkfel\u00e9 m\u00e9g ma is sz\u00e1mosan magukon viselik. S vajon h\u00e1ny ezren nyugszanak a magasan domborod\u00f3 k\u00f6z\u00f6s s\u00edrban?

22 \u00f3ra 50 perc. Milyen sok is olykor \u00f6t perc egy b\u00e9k\u00e9s kis vid\u00e9ki \u00e1llom\u00e1son… V\u00e9gre ism\u00e9t elindul a vonat, \u00e9s Vapniarka neonbet\u0171kkel ki\u00edrt neve belev\u00e9sz a novemberi \u00e9jszak\u00e1ba.

Azt\u00e1n Zamerinka \u00e9s Vinyica. A n\u00e1ci hadsereg ukrajnai f\u0151hadisz\u00e1ll\u00e1s\u00e1nak t\u00e1borhelye. Ittj\u00e1rtakor f\u00f6lkereste Hitler is.

N\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra m\u00e9g, \u00e9s Kijevbe \u00e9rkezem. El\u0151veszem a feljegyz\u00e9seimet, megpr\u00f3b\u00e1lom \u00fajra r\u00f6gz\u00edteni a k\u00f6lt\u0151 \u00fatj\u00e1nak utols\u00f3 st\u00e1ci\u00f3it.

Az utols\u00f3 \u00fat \u00c1kosfalv\u00e1val kezd\u0151dik, vagy m\u00e9g azel\u0151tt. A b\u00f6rt\u00f6nnel, vagy m\u00e9g azel\u0151tt, a neh\u00e9z, \u00e9hes kamaszkorral, az \u00f6ngyilkoss\u00e1gi k\u00eds\u00e9rletekkel, az \u00f6r\u00f6k\u00f6s prolet\u00e1rsorssal.

Ki tudn\u00e1 megmondani, hol is kezd\u0151dik?

„M\u00e9g csak harmincadik \u00e9vemet t\u00f6lt\u00f6ttem be, \u00e9s m\u00e1ris v\u00e9grendeletem \u00edr\u00e1s\u00e1hoz l\u00e1tok, mert a hal\u00e1l leadta els\u0151 jeleit. Egyik \u00e9jszak\u00e1n, el\u0151sz\u00f6r \u00e9letemben, megrohant a f\u00e9lelem, hogy meg\u00e1ll a sz\u00edvem. Nem a hal\u00e1lt\u00f3l f\u00e9lek. Aki annyi ideje v\u00e1gyik valami kis \u00f6nfeledts\u00e9gre, aki \u00fagy szeretne, ha nem t\u00f6bbet, legal\u00e1bb egy \u00f3r\u00e1ig \u00e1jultan fek\u00fcdni – az nem f\u00e9lhet att\u00f3l, hogy pihennie lehet”<\/em> – \u00edrta V\u00e9grendelet\u00e9ben, 1942. m\u00e1jus 26-\u00e1n. Egy r\u00f6vid \u00e9v sem telt el att\u00f3l a m\u00e1just\u00f3l, \u00e9s Salamon Ern\u0151 sz\u00edve megsz\u0171nt dobogni.

Fellapozom a napl\u00f3jegyzeteit. (A napl\u00f3t Danila Miclea tartal\u00e9kos hadnagy mentette meg a pusztul\u00e1st\u00f3l.) Ez most az \u00fatmutat\u00f3m, leg\u00e9rt\u00e9kesebb tan\u00e1csad\u00f3m.

„1942. VI. 20. Bevonul\u00e1s Sz\u00e1szr\u00e9genbe. A Kult\u00farh\u00e1z udvar\u00e1n gy\u0171jtenek \u00f6ssze. Marosmente legt\u00f6bb sz\u00e1mottev\u0151 zsid\u00f3j\u00e1t beh\u00edvt\u00e1k. Gy\u00e1rosok, \u00fczemvezet\u0151k, bankigazgat\u00f3k, munk\u00e1sok, n\u00e9h\u00e1ny falusi f\u00f6ldm\u0171ves is.<\/em>

…Soroz\u00e1s. A negyvenk\u00e9t \u00e9ven fel\u00fclieket leszerelik. A beh\u00edvottak k\u00e9tharmad\u00e1t hazaengedik.”<\/em>

Salamon Ern\u0151 nincs k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. Hiszen nincs m\u00e9g negyvenk\u00e9t \u00e9ves. S\u00e9nyi L\u00e1szl\u00f3, a volt cs\u00e1sz\u00e1ri \u00e9s kir\u00e1lyi kamar\u00e1s, a Kem\u00e9ny Zsigmond Irodalmi T\u00e1rsas\u00e1g titk\u00e1ra, az irodalom h\u0171s\u00e9ges p\u00e1rtfog\u00f3ja, aki a k\u00f6lt\u0151h\u00f6z apai szeretettel ragaszkodott, m\u00e9g az utols\u00f3 huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1ban is minden befoly\u00e1s\u00e1t latba vetette, hogy mentes\u00edtse \u0151t a munkaszolg\u00e1lat al\u00f3l. Nem siker\u00fclt.

Egy \u00e9vvel azel\u0151tt az \u0151 k\u00f6zbenj\u00e1r\u00e1sa akad\u00e1lyozta meg, hogy a hat\u00f3s\u00e1gok Salamon Ern\u0151t \u00e9s fels\u00e9g\u00e9t – „mint a t\u00e1rsadalomra k\u00e1ros elemeket”<\/em> – kiutas\u00edts\u00e1k az orsz\u00e1gb\u00f3l; 1941. m\u00e1jus 21-\u00e9n egy S\u00e9nyi L\u00e1szl\u00f3hoz int\u00e9zett lev\u00e9lben a k\u00f6lt\u0151 a k\u00f6vetkez\u0151ket \u00edrta: „… \u00e9letbev\u00e1g\u00f3an fontos \u00fcgyben kell besz\u00e9lnem Veled. \u00c9letemnek ebben a neh\u00e9z szakasz\u00e1ban mindent csak t\u0151led rem\u00e9lek.” Majd egy nappal k\u00e9s\u0151bb: „Azt kellene el\u00e9rni, hogy vagy visszavonj\u00e1k a kiutas\u00edt\u00e1si v\u00e9gz\u00e9st, vagy megfelel\u0151 id\u0151t adjanak az iratok beszerz\u00e9s\u00e9re…”<\/em> De humora, der\u0171je m\u00e9g ebben a neh\u00e9z helyzetben sem hagyta el. Level\u00e9t \u00edgy fejezte be: „\u00dcdv\u00f6z\u00f6l zord, bakancsos bak\u00e1d, Ern\u0151.”<\/em>

\u00c1m m\u00e9g csak bakancsos baka sem lesz bel\u0151le…

SAS-beh\u00edv\u00f3val (Siess Azonnal S\u00fcrg\u0151s) h\u00edvt\u00e1k be.

„1942. VI. 21. Megkezdik a katonai bet\u00f6r\u00e9st. Idegt\u00e9p\u0151 v\u00e1rakoz\u00e1s… azt mondj\u00e1k… Ukrajn\u00e1ba megy\u00fcnk. Senki se hiszi. Afrik\u00e1ba visznek. Ez fantasztikusabb. Ennek van n\u00e9mi hitele… \u00c1tveszik a sz\u00e1zadparancsnoks\u00e1got. Sz\u00e1zadparancsnok: R\u00f3bert K\u00e1roly Rich\u00e1rd. Helyettese: Miklea D\u00e1niel hdgy. Szolg\u00e1latvezet\u0151 \u0151rmester: G\u00f6ttfert Istv\u00e1n. (Rettegve rebesgetik, hogy a sz\u00e1szr\u00e9geni nyilasok vez\u00e9re.) Megalkotj\u00e1k a szakaszokat. A mi szakaszunk parancsnoka Albert Ferenc tizedes. Szov\u00e1tai mozdonyvezet\u0151. A legjobb aj\u00e1nl\u00f3lev\u00e9l: munk\u00e1s”<\/em> – \u00edrja napl\u00f3j\u00e1ban a bevonul\u00e1s m\u00e1sodik napj\u00e1n. (…) „L\u00e9zengve t\u00f6ltj\u00fck a napokat. Egyszerre j\u00f6n a h\u00edr: holnaput\u00e1n pr\u00f3bagyalogl\u00e1s c\u00edme alatt elindulunk.<\/em>

Ukrajn\u00e1ba.<\/em>

Keserves b\u00facs\u00fazkod\u00e1s. Jajgat\u00f3 szemek, k\u00ednl\u00f3d\u00f3 tekintetek. De az emberi l\u00e9lek olyan sokr\u00e9t\u0171. Elfogom egy-egy gyerek, n\u00e9h\u00e1ny \u00fcresebb lelk\u0171 n\u0151 tekintet\u00e9t is, \u00e9s elborzadok.”<\/em>

M\u00e1snap \u00edrja ezeket a sorokat a B\u00facs\u00fa c\u00edm\u0171 versben – feles\u00e9ge sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra:

J\u00f6n a hal\u00e1l, j\u00f6n a t\u00e9l,<\/em>

\u00e9l\u00fcnk-e, ki tudja,<\/em>

s\u00fcss fel, egem, csillagom,<\/em>

a nagy hossz\u00fa \u00fatra.<\/em>

1942. j\u00falius 2. Az utols\u00f3 nap, az utols\u00f3 \u00fat kezdete.

„Elindultunk a hossz\u00fa, nagy \u00fatra. A v\u00e1ros v\u00e9g\u00e9ig gyalog ment\u00fcnk. Az \u00fat szeg\u00e9ly\u00e9n r\u00edttak. s\u00edrva futottak a kicsi szeg\u00e9ny zsid\u00f3 feles\u00e9gek. \u00dagy igyekeztek, hogy l\u00e9p\u00e9st tartsanak. Sz\u00edvszak\u00edtva elszakadtak egym\u00e1st\u00f3l azok, akik szeretik egym\u00e1st.<\/em>

Nincs egy hangos ki\u00e1lt\u00e1s, egy nyilv\u00e1noss\u00e1gnak sz\u00e1nt gesztus sem. Bens\u0151s\u00e9ges, finom b\u00facs\u00fazkod\u00e1s ez.<\/em>

Egy tagadhatatlan: senki sem tud olyan sz\u00e9pen szenvedni, mint a zsid\u00f3k…<\/em>

…Egy sz\u00ednben h\u00e1lunk meg. Posta haza. Besz\u00e9lik, hogy valaki azt \u00edrta haza: \u00bb\u00c9desany\u00e1m, \u00e9n nagyon j\u00f3l vagyok, \u00e9s ti is \u00edrj\u00e1tok azt, hogy nagyon j\u00f3l vagytok, most m\u00e1st nem szabad \u00edrni.\u00ab”<\/em>

Megint meg\u00e1llok a napl\u00f3 olvas\u00e1s\u00e1ban. Mosolygok. Mint ahogy \u0151 is mosolyg\u00f3 arccal \u00edrhatta be a hallott szavakat. Gyilkos n\u00e9pi humor, a fasiszta cenz\u00fara t\u00f6m\u00f6r \u00e9s t\u00f6k\u00e9letes jellemz\u00e9se.

Azt\u00e1n el\u0151veszem n\u00e9h\u00e1ny t\u00e1bori lapja fotok\u00f3pi\u00e1j\u00e1t, \u00e9s az egyikn\u00e9l \u00fajra az arcomra fagy a mosoly. „J\u00f3l vagyok, Dr\u00e1g\u00e1m, ne agg\u00f3dj \u00e9rtem…<\/em>” \u00c9s k\u00e9tszer al\u00e1h\u00fazva az Ern\u0151 al\u00e1\u00edr\u00e1s. Ami azt jelentette a feles\u00e9g\u00e9vel val\u00f3 el\u0151zetes megbesz\u00e9l\u00e9s \u00e9rtelm\u00e9ben, hogy kib\u00edrhatatlanul neh\u00e9z a helyzet…

Az Ilonk\u00e1hoz c\u00edmzett els\u0151 lap \u00edgy sz\u00f3l:

„Szeretfalva, p\u00e9ntek d\u00e9lut\u00e1n. \u00c9des egyetlenem, kit\u0171n\u0151en vagyunk, egyetlen gondolatom a Te j\u00f3l\u00e9ted. Csak R\u00e1d, csak R\u00e1d. Im\u00e1d \u00e9s csak T\u00e9ged Ern\u0151d.” Felad\u00f3 S. E. 292\/76-110\/43 kmszd.<\/em>

R\u00e1 n\u00e9h\u00e1ny napra, j\u00falius 7-\u00e9n m\u00e1r ezt \u00edrja: „K\u00e9sz\u00fclj el arra, hogy egy-k\u00e9t nap m\u00falva megsz\u0171nnek ezek az el\u00e9g b\u0151s\u00e9ges jelad\u00e1sok. Elv\u00e1gnak egym\u00e1st\u00f3l, hetek telnek majd el, \u00e9s nem fogunk tudni egym\u00e1sr\u00f3l. \u00c1lld ki te is az er\u0151pr\u00f3b\u00e1t. \u00c9n \u00e1lltam \u00e9s \u00e1llom. E n\u00e9h\u00e1ny ut\u00f3bbi nap ut\u00e1n s\u00falyosabb nem lehet.”<\/em> A postab\u00e9lyegz\u0151 Szolnok.

Ugyanaznap, mintha megb\u00e1nta volna a pesszimista hangot, este f\u00e9l h\u00e9tkor m\u00e9g egy lapot \u00edr Ilonk\u00e1nak: „\u00c9s hidd el nekem<\/em> – \u00edrja t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt -, egyszer csak megszabadulunk. Aki kiv\u00e1rja t\u00fcrelemmel \u00e9s emberi m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal, annak gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 nap lesz az. Most csak egyet v\u00e1rok l\u00e9lekszakadva: els\u0151 jelad\u00e1sodat.”<\/em>

Kev\u00e9s lapot kapott Ilonk\u00e1t\u00f3l. Nem is kaphatta meg mindet. A marosv\u00e1s\u00e1rhelyi cenz\u00fara a munkaszolg\u00e1latosoknak c\u00edmzett lapok java r\u00e9sz\u00e9t elkobozta.

\u0150 azonban rend\u00fcletlen\u00fcl \u00edrt. A lez\u00e1rt vagonb\u00f3l dobta ki ezeket a lapokat egy-egy \u00e1llom\u00e1son, vagy a vonat mellett \u00e1csorg\u00f3 embereket k\u00e9rte meg, hogy dobj\u00e1k be a legk\u00f6zelebbi postal\u00e1d\u00e1ba. Persze csak kis r\u00e9sz\u00fck \u00e9rkezett meg a c\u00edmzetthez.

Az 1942. augusztus 11-\u00e9n Ukrajn\u00e1b\u00f3l keltezett lapon: „\u00c9des Szerelmem, nemsok\u00e1ra nevednapja lesz. Az \u00e9n sz\u00e1momra az \u00e9v minden napja \u00fcnnepnap lehetne, mert R\u00e1d gondolhatok, mert Te vagy. De most, ma k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00f6r\u00f6m \u00e9s boldogs\u00e1g az, hogy a napt\u00e1r egy napig szint\u00e9n h\u00f3dol Neked. Im\u00e1dlak, j\u00f3l vagyok, l\u00e9gy eg\u00e9szs\u00e9ges, v\u00e1rj vissza. Fog, \u00f6lel, nem enged, Ern\u0151d.”<\/em> C\u00edmz\u00e9se: Salamon Ern\u0151n\u00e9 tan\u00edt\u00f3 \u00farn\u0151nek, Marosv\u00e1s\u00e1rhely, Gecse D\u00e1niel utca 66. sz\u00e1m al\u00e1.

A l\u00e1tsz\u00f3lag der\u0171l\u00e1t\u00f3 lap ut\u00e1n l\u00e1ssuk, mit \u00edrt a napl\u00f3j\u00e1ba ezekben a napokban:

„Augusztus 2. Harminck\u00e9t kilom\u00e9ter ut\u00e1n: Baturin. A helys\u00e9g hat\u00e1r\u00e1ban k\u00e9t zsid\u00f3 munkaszolg\u00e1latos s\u00edrja. Ki maradt itt idegen f\u00f6ldben k\u00f6r\u00fcl\u00fcnk? \u00c9s mi\u00e9rt, ki\u00e9rt?”<\/em>

„Augusztus 4. Altynovka. 4 km. ut\u00e1n.”<\/em>

„Augusztus 5. Krolevec. 20 km. gyalogl\u00e1s ut\u00e1n.”<\/em>

„Augusztus 6. Tuligov. 26 km. gyalogl\u00e1s ut\u00e1n.”<\/em>

„Augusztus 7. Gluchov. 20 km. ut\u00e1n. Fekete p\u00e9ntek. Emeletr\u0151l hordunk le 85 kil\u00f3s lisztes zs\u00e1kokat. \u00c9n b\u00edrom, de ugyanannyit kell lehoznia a negyvenh\u00e1rom \u00e9ves Charapnak \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban mindenkinek, aki zsid\u00f3…”<\/em>

„Augusztus 9. Novo Stepanovka. 35 km. ut\u00e1n. T\u00edfuszvesz\u00e9ly. Kint alszunk az \u00fcres h\u00e1zak mellett. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 tanktelep [kil\u0151tt n\u00e9met tankok t\u00f6mege]. Sz\u00e9p \u00faj munk\u00e1sh\u00e1zak, sz\u00ednh\u00e1z\u00e9p\u00fclet sz\u00e9p vonal\u00fa oszlopokkal. Egy kis faluban. Itt is, mint v\u00e9gig az orosz f\u00f6ld\u00f6n, ragyog\u00f3, \u00e9p test\u0171 emberek \u00e9s gyerekek \u00e9s rengeteg vak\u00edt\u00f3 ing \u00e9s fejkend\u0151.”<\/em>

A fenti t\u00e1bori lappal majdnem egyid\u0151ben, augusztus 10-11-\u00e9n ezt jegyzi be a napl\u00f3j\u00e1ba:

„Ryljsk. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 templom alatt tany\u00e1zunk egy gyermeknevel\u0151ben. Bomb\u00e1zt\u00e1k nemr\u00e9g az \u00e9p\u00fcletet. Nem sok k\u00e1rt tettek a bomb\u00e1k. Reisz Vilmos megmentett egy sz\u00e9kely honv\u00e9det: Bal\u00e1zs J\u00f3zsefet K\u00e1szonb\u00f3l.<\/em>

Amikor k\u00f6sz\u00f6nik neki \u00e9s gratul\u00e1lnak, dics\u00e9rik a b\u00e1tors\u00e1g\u00e1t, azt mondja:<\/em>

– \u00c9n nem vagyok b\u00e1tor, csak sajn\u00e1ltam volna, hogy odavesszen. H\u00e1t oda\u00fasztam. – Bal\u00e1zs J\u00f3zsefet katonat\u00e1rsai cserbenhagyt\u00e1k.<\/em>

El\u00e9gt\u00e9tel-\u00e9rz\u00e9s t\u00f6lt el benn\u00fcnket. Mi \u00edgy fizet\u00fcnk!”<\/em>

L\u00e9vai Jen\u0151, a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz meg\u00e1llap\u00edt\u00e1sa szerint: „A Don mellett \u00e9s Ukrajna m\u00e1s r\u00e9sz\u00e9n, 1942-43 tel\u00e9n kerek 40000 zsid\u00f3 teljes\u00edtett kiseg\u00edt\u0151 munkaszolg\u00e1latot. Az 1939. \u00e9vi II. t.c. 230. paragrafusa adott t\u00f6rv\u00e9nyes jogot erre a jogtalans\u00e1gra. A fronton a k\u00e9t vonal k\u00f6z\u00f6tt akn\u00e1k lerak\u00e1s\u00e1ra \u00e9s felszed\u00e9s\u00e9re, ellens\u00e9ges t\u0171zben tankcsapd\u00e1k \u00e1s\u00e1s\u00e1ra haszn\u00e1lt\u00e1k fel a munkaszolg\u00e1latosokat. Ruh\u00e1zatuk hamar elrongyol\u00f3dott, \u00e9lelmez\u00e9s\u00fck, amely egy\u00e9bk\u00e9nt is igen alacsony kal\u00f3riatartalm\u00fa volt a kerettisztek \u00e9s<\/em> keretleg\u00e9nyek kez\u00e9n elsikkadt. Egyszer\u0171en ellopt\u00e1k. El\u0151bb skorbut l\u00e9pett fel a soraikban, azt\u00e1n v\u00e9rhasj\u00e1rv\u00e1ny aratott. A tetvek ki\u00fct\u00e9ses t\u00edfuszt terjesztettek. A kor\u00e1n be\u00e1llott t\u00e9l miatt s a ny\u00e1ri ruh\u00e1ban kivitt, s m\u00e1r a hat\u00e1ron, a t\u00e1bori csend\u0151r\u00f6k \u00e1ltal kirabolt, teljesen elrongyol\u00f3dott l\u00e1bbelikkel mocsarakban \u00e9s v\u00edzben dolgoz\u00f3 munkaszolg\u00e1latosok egym\u00e1sut\u00e1n hullanak el. A b\u00e1n\u00e1sm\u00f3d tipikusan fasiszta: g\u00fazsbak\u00f6t\u00e9s, kik\u00f6t\u00e9s, t\u00e9len v\u00edzzel val\u00f3 locsol\u00e1s.<\/em>

A Donn\u00e1l az 1943. janu\u00e1r 13-\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt front\u00e1tt\u00f6r\u00e9s ut\u00e1n, a munkaszolg\u00e1latos sz\u00e1zadokat embertelen m\u00f3don hajszolt\u00e1k h\u00e1trafel\u00e9. A 30-35 fokos hidegben, a csontv\u00e1zz\u00e1 fagyott, t\u00e9li ruh\u00e1zat n\u00e9lk\u00fcli sz\u00e1zadok nagy r\u00e9sze elpusztult. Kijev el\u0151tt \u00e9s mag\u00e1ban a v\u00e1rosban a ki\u00fct\u00e9ses t\u00edfusz tizedelte meg a megmaradt embereket. A k\u00f6zel 40000 munkaszolg\u00e1latosb\u00f3l v\u00e9g\u00fcl is, 1943-ban \u00f6sszesen 8900 ember t\u00e9rt vissza.”<\/em>

…Salamon Ern\u0151 nem volt a hazat\u00e9rtek k\u00f6z\u00f6tt.

T\u00e1bori lapjai persze semmit sem sejtetnek ebb\u0151l a szenved\u00e9sb\u0151l. 1942. november 15-\u00e9n a k\u00f6vetkez\u0151ket \u00edrta feles\u00e9g\u00e9nek: „Sz\u00edvem szerelmem, boldog vagyok, nagyon boldog: meg\u00e9rkezett T\u0151led IX. 8-\u00e1n kelt lapod. Mit k\u00edv\u00e1nhatn\u00e9k m\u00e9g? H\u00edr van R\u00f3lad \u00e9s itt van szememnek a kezed \u00edr\u00e1sa. Hogy tudsz aj\u00e1nd\u00e9kozni! K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m dr\u00e1ga L\u00e1szl\u00f3<\/em> [S\u00e9nyi L\u00e1szl\u00f3] 10-i \u00e9s 12-iki lapj\u00e1t is, a J\u00f3sk\u00e1\u00e9t [K\u00e9ri J\u00f3zsef] is. Sz\u00edvb\u0151l k\u00edv\u00e1nok minden j\u00f3t sz\u00fcleidnek, Tam\u00e1sunknak, Vir\u00e1nak, Lacinak [Simon L\u00e1szl\u00f3], de mindenekel\u0151tt Neked, vil\u00e1gom, vir\u00e1gom, Ern\u0151d.<\/em>„

Ezer kilom\u00e9teres er\u0151ltetett menetel\u00e9s ut\u00e1n, szeptember 6-\u00e1n egy Don vid\u00e9ki faluba, Afanaszjevk\u00e1ba \u00e9rkeztek. Ott kapott sz\u00e1ll\u00e1st a sz\u00e1zad. Utat \u00e9p\u00edtettek, bunkert \u00e9s hidat.

Fussuk \u00e1t a k\u00f6lt\u0151 egykori munkaszolg\u00e1latos t\u00e1rs\u00e1nak, dr. Popper Endre nagyv\u00e1radi orvosnak sz\u00e1mos \u00e9rt\u00e9kes adattal teli v\u00e1laszlevel\u00e9t:

„Utat \u00e9p\u00edtett\u00fcnk, \u00bbtekn\u0151s sz\u00e9llel\u00ab. Mutat\u00f3s \u00fat volt, am\u00edg be nem \u00e1llt az \u0151sz. De amikor megindultak az es\u0151z\u00e9sek, s tankok kezdtek d\u00fcb\u00f6r\u00f6gni rajta, az \u00fat teljesen t\u00f6nkrement. Minket okoltak \u00e9rte. \u00c9s el\u00f6lr\u0151l kellett kezden\u00fcnk mindent. T\u00e9len a h\u00f3takar\u00edt\u00e1s volt az egyik legkellemetlenebb munka. Ugyanis m\u00ednusz 30 fokos hidegben \u00e9s csontig hatol\u00f3 sz\u00e9lben dolgoztunk. Nem engedtek be sehova melegedni. Sokan megfagytak. Salamon Ern\u0151 azonban el\u00e9g j\u00f3l b\u00edrta a hideget. Azt mondta, a gyergy\u00f3i havasok edzett\u00e9k meg.<\/em>

Kem\u00e9ny leg\u00e9ny volt. \u00c9s azok k\u00f6z\u00e9 a bajt\u00e1rsak k\u00f6z\u00e9 tartozott, akit csaknem kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl mindenki szeretett a sz\u00e1zadn\u00e1l. A hossz\u00fa menetel\u00e9s alatt – Gomelt\u0151l Afanaszjevk\u00e1ig -, nyugodtan mondhatom, t\u00falz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, h\u0151si dolgot vitt v\u00e9ghez. F\u00e1radhatatlanul seg\u00edtett mindenkinek, n\u00e9ha k\u00e9t-h\u00e1rom ember h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1t vitte, eg\u00e9szen addig, m\u00edg t\u00f6nkre nem tette mag\u00e1t, \u00e9s Kurszkba, \u00f6theti menetel\u00e9s ut\u00e1n n\u00e9lk\u00fcle \u00e9rkezett meg a sz\u00e1zad. Ebb\u0151l az alkalomb\u00f3l t\u0171nt ki, hogy mennyire szerette mindenki. Ugyanis siker\u00fclt r\u00e1besz\u00e9lni a sz\u00e1zadparancsnokot, hogy k\u00fcldj\u00f6n valakit ut\u00e1na megkeresni. Egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 eset a munkaszolg\u00e1lat t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben! Megtal\u00e1lt\u00e1k. Majdnem k\u00e9tnapi k\u00e9s\u00e9ssel \u00e9rkezett meg, gyullad\u00e1sos, felt\u00f6rt l\u00e1bbal. Nagy \u00f6r\u00f6m volt a sz\u00e1zadn\u00e1l, \u00e9s megengedt\u00e9k neki – k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen Miclea hadnagy hadakozott \u00e9rte -, hogy am\u00edg orvosi szempontb\u00f3l sz\u00fcks\u00e9ges, az \u00fat tov\u00e1bbi r\u00e9sz\u00e9t kocsin folytassa. Kocsin j\u00f6tt augusztus 22-t\u0151l eg\u00e9sz Afanaszjevk\u00e1ba val\u00f3 meg\u00e9rkez\u00e9s\u00fcnkig, szeptember 6-ig. Ez alatt az id\u0151 alatt is \u00e9s k\u00e9s\u0151bb is, ha nem is testi erej\u00e9vel, mint eddig, de rem\u00e9nyt ny\u00fajt\u00f3 optimizmus\u00e1val seg\u00edtett az embereken. Pedig eml\u00e9kszem r\u00e1, ha bizalmasan besz\u00e9lgett\u00fcnk, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt optimista. Nagyon re\u00e1lisan \u00edt\u00e9lte meg a helyzetet, \u00e9s az volt a v\u00e9lem\u00e9nye, hogy minket nem a munk\u00e1\u00e9rt vittek oda, hanem hogy elpusztuljunk.<\/em>

December v\u00e9ge fel\u00e9 t\u00f6rt\u00e9nt. Egyik d\u00e9lut\u00e1n mes\u00e9lte, hogy d\u00e9lel\u0151tt m\u00e1r nem b\u00edrta a rettent\u0151 hideget, \u00e9s nem t\u00f6r\u0151dve a hal\u00e1lvesz\u00e9llyel, besz\u00f6k\u00f6tt egy orosz h\u00e1zba. Itt ismerkedett meg egy nagyon szimpatikus, harminc \u00e9v k\u00f6r\u00fcli orosz f\u00e9rfivel, akit a faluban „szapozsnyik”-nak – suszternek neveztek. Elbesz\u00e9lgettek, \u00e9s azt mondotta, szeretn\u00e9, ha \u00e9n is megismerkedn\u00e9k ezzel az emberrel. Ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mivelhogy a suszternek fogh\u00fasv\u00e9rz\u00e9se volt, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg C-vitamin hi\u00e1ny k\u00f6vetkezt\u00e9ben. – Seg\u00edten\u00fcnk kell – mondotta Ern\u0151. Egy\u00e9bk\u00e9nt az volt a v\u00e9lem\u00e9nye, hogy ez az ember nem is suszter, hanem ide telep\u00edtett partiz\u00e1n. … Ann\u00e1l is ink\u00e1bb jogos volt a feltev\u00e9se, mert mi, egy-k\u00e9t betegen k\u00edv\u00fcl, ilyen fiatal embert nem l\u00e1ttunk a n\u00e9gy h\u00f3nap alatt ebben a faluban. Nek\u00fcnk, orvosoknak kiv\u00e9teles esetekben jogunk volt orvosi ell\u00e1t\u00e1sban r\u00e9szes\u00edteni a falu lak\u00f3it is – \u00edgy akart\u00e1k megnyerni az embereket -, de minden esetben enged\u00e9lyt kellett k\u00e9rni a sz\u00e1zadparancsnokt\u00f3l. Miclea hadnagy engedelm\u00e9vel m\u00e1snap Salamon Ern\u0151vel egy\u00fctt vonultam ki munk\u00e1ra, \u00e9s magamhoz vettem n\u00e9h\u00e1ny C-vitamin tablett\u00e1t. A d\u00e9lel\u0151tt folyam\u00e1n bement\u00fcnk a suszterhez.<\/em>

Egyszer\u0171, szeg\u00e9nyes, de ragyog\u00f3an tiszta orosz lak\u00e1s fogadott. Huszon\u00f6t-harminc \u00e9v k\u00f6r\u00fcli, igen bar\u00e1ts\u00e1gos fiatalember volt, aki l\u00e1that\u00f3lag nagyon \u00f6r\u00fclt nek\u00fcnk. Miut\u00e1n megvizsg\u00e1ltam, \u00e9s meg\u00e1llap\u00edtottam a s\u00falyos vitaminhi\u00e1nyt, \u00e1tadtam neki a C-vitamin tablett\u00e1kat. Te\u00e1t hozott \u00e9s „borscst” h\u00fassal (honnan szerezte?). Azt\u00e1n elkezdt\u00fcnk besz\u00e9lgetni. Ez nem volt egyszer\u0171 dolog. Mi el\u00e9g keveset tudtunk oroszul, \u0151 pedig egy sz\u00f3t sem tudott m\u00e1s nyelven. M\u00e9gis olyan t\u00fcrelemmel \u00e9s sok fant\u00e1zi\u00e1val magyar\u00e1zott, ha kellett, m\u00e9g rajzokkal is seg\u00edtett mag\u00e1n, hogy kezdt\u00fck meg\u00e9rteni egym\u00e1st. Nagy optimizmussal besz\u00e9lt a j\u00f6v\u0151r\u0151l, a h\u00e1bor\u00fa kimenetel\u00e9r\u0151l, biztos volt a Don befagy\u00e1sa ut\u00e1n megindul\u00f3 szovjet offenz\u00edva siker\u00e9ben. – Gy\u0151z\u00fcnk – mondotta -, csak meg kell \u00e9rn\u00fcnk azt a napot… – Salamon Ern\u0151 elmondta neki, mi azt hallottuk, hogy Szt\u00e1lingr\u00e1dn\u00e1l a n\u00e9metek gy\u0151zelmet arattak. Igaz ez? – Nem hiszem – felelte. – Nekem m\u00e1s az \u00e9rtes\u00fcl\u00e9sem… – Mik\u00f6zben besz\u00e9lgett\u00fcnk, valaki elment az ablak el\u0151tt. Intett, hogy most hallgassunk. P\u00e1r percnyi v\u00e1rakoz\u00e1s ut\u00e1n kin\u00e9zett az ajt\u00f3n az utc\u00e1ra, s mikor visszaj\u00f6tt, mondta, hogy az illet\u0151 elment, besz\u00e9lgethet\u00fcnk tov\u00e1bb. – Nem megb\u00edzhat\u00f3 ember – mondta arr\u00f3l, aki elment. Akkor megk\u00e9rdezt\u00fck t\u0151le, hogy h\u00e1t ki a megb\u00edzhat\u00f3 a faluban? \u00c9s \u0151 felsorolta azt a h\u00e1rom f\u00e9rfit, akiket a faluban mindenki ismert, s akikr\u0151l mi \u00fagy tudtuk, hogy a n\u00e9metek emberei: a „sztaroszta” – a falu b\u00edr\u00e1ja, a „magazioner” – a kolhoz rakt\u00e1rnoka \u00e9s a „brigad\u00e9ros” – a rend\u0151r, aki t\u00f6bbsz\u00f6r felt\u0171n\u0151 hangon szidott \u00e9s durv\u00e1n meg is vert falubeli asszonyokat. Mi – bevallom \u0151szint\u00e9n – nagyon csod\u00e1lkoztunk… Nem nagyon hitt\u00fcnk neki. Amikor elb\u00facs\u00faztunk, \u0151 a legbar\u00e1ts\u00e1gosabban invit\u00e1lt, hogy menj\u00fcnk el m\u00e1skor is. Mikor kij\u00f6tt\u00fcnk t\u0151le, nekem az volt a v\u00e9lem\u00e9nyem, hab\u00e1r nagyon \u00e9rdekes volt a tal\u00e1lkoz\u00e1s, m\u00e9gis jobb \u00f3vatosnak lenni, h\u00e1tha bes\u00fag\u00f3val van dolgunk.<\/em>

Csak n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t m\u00falva gy\u0151z\u0151dt\u00fcnk meg r\u00f3la, hogy a „szapozsnyik” az volt, aminek Salamon Ern\u0151 gondolta: partiz\u00e1n. H\u00e1rom h\u00e9t sem telt el: a szovjet csapatok \u00e1tt\u00f6rt\u00e9k a frontot, \u00e9s megkezd\u0151d\u00f6tt a fasiszta csapatok gyors visszavonul\u00e1sa. Mi is, akik k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl \u00f6tven kilom\u00e9terre voltunk a frontt\u00f3l, m\u00e1r els\u0151 nap, janu\u00e1r 13-\u00e1n elindultunk nyugat fel\u00e9, otthagytuk a falut. B\u00e1r maradtunk volna ott, ahogy a „suszter” tan\u00e1csolta! Indul\u00e1skor felt\u0171nt nek\u00fcnk, hogy az a h\u00e1rom ember, akit a bar\u00e1tunk mint megb\u00edzhat\u00f3 embereket eml\u00edtett, s akikr\u0151l mi \u00fagy tudtuk, hogy kollabor\u00e1nsok, j\u00f3 utat k\u00edv\u00e1ntak, \u00e9s ott maradtak. Mi pedig elindultunk a hal\u00e1lthoz\u00f3 \u00fatra. Febru\u00e1r elej\u00e9ig, Bjelgorodig voltunk egy\u00fctt Ern\u0151vel.”<\/em>

Megvolt teh\u00e1t a lehet\u0151s\u00e9ge annak, hogy Salamon Ern\u0151 lemaradjon, \u00e9s \u00fajdons\u00fclt orosz bar\u00e1tja seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel elb\u00fajjon. Persze ennek a l\u00e9p\u00e9snek nagy volt a rizik\u00f3ja. Mert h\u00e1tha elfogj\u00e1k? A t\u00e1bori csend\u0151r\u00f6k nem sokat teket\u00f3ri\u00e1ztak, azonnal l\u0151ttek. \u00c9s vajon az \u00faj bar\u00e1t olyan helyzetben volt-e, hogy v\u00e1llalni tudja egy sz\u00f6kev\u00e9ny b\u00fajtat\u00e1s\u00e1t? Ne felejts\u00fck, p\u00e1r nap m\u00falva m\u00e1r a front h\u00fazott \u00e1t a falun. Meg azt\u00e1n a volt munkaszolg\u00e1latos t\u00e1rsak kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl azt vallott\u00e1k, hogy Salamon Ern\u0151 minden\u00e1ron, b\u00e1rmilyen \u00e1ldozatok \u00e1r\u00e1n haza akart j\u00f6nni. „Hazamenni mindig lesz er\u0151m” – ism\u00e9telte t\u00f6bbsz\u00f6r is. Bizony\u00e1ra \u00fagy gondolta, hogy a nagy doni visszavonul\u00e1s ut\u00e1n a teljesen legyeng\u00fclt sz\u00e1zadot hazavez\u00e9nylik.

1942. december 17-\u00e9n k\u00fcldte utols\u00f3 lapj\u00e1t Marosv\u00e1s\u00e1rhelyre.
A t\u00e1bori lap imm\u00e1r nem magyar, hanem n\u00e9met nyomtatv\u00e1ny.

Feldpost<\/em> – \u00e1ll rajta \u00e9s a c\u00edmz\u00e9sre szolg\u00e1l\u00f3 oldalon ott vir\u00edt Hitler egyik propaganda mondata: „Was die Front opfert, dass kann \u00fcberhaupt durch nichts vergolten werden. Aber auch das, was die Heimat opfert, muss vor der Geschichte dereinst bestehen k\u00f6nnen (Der F\u00fchrer am 3. 10. 1941)<\/em>.” Azaz: Amit a front \u00e1ldoz, azzal semmi fel nem \u00e9r. \u00c1m a haza \u00e1ldozathozatala is meg\u00e1llja a hely\u00e9t a t\u00f6rt\u00e9nelem sz\u00edne el\u0151tt. Ugyanazon az oldalon, az „Ellen\u0151rizve” b\u00e9lyegz\u0151 alatt Robert f\u0151hadnagy al\u00e1\u00edr\u00e1sa. A lapon pedig: „Kicsi kedvesem, m\u00e1r meleg\u00edtenek a t\u00e9li ruh\u00e1k, h\u00e1l\u00e1san cs\u00f3kollak \u00e9rt\u00fck s k\u00fcldhetsz megint amit lehet \u00e9s tudsz, de gond ne legyen bel\u0151l\u00fck. Eg\u00e9szs\u00e9ges, er\u0151s vagyok. Te vigy\u00e1zol magadra? \u00d3, ha az \u00e9n sz\u00edvem \u00e9rz\u00e9se szerint telnek a napjaid! Az tart, hogy rem\u00e9lem, sz\u00e9pen, er\u0151sen \u00e9lsz \u00e9s megtal\u00e1llak m\u00e9g. \u00cdrj. \u00dagy szeretn\u00e9k m\u00e9g lapokat kapni T\u0151led. Boldog \u00faj<\/em> \u00e9veket k\u00edv\u00e1nok, Ern\u0151d. Nagyon v\u00e1gyom egy \u00faj f\u00e9nyk\u00e9ped ut\u00e1n. Vir\u00e1\u00e9kat is milli\u00f3szor cs\u00f3kolom<\/em>.”

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Ukrajnai utakon) A m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa idej\u00e9n hatalmas embert\u00f6megek utaztak egyik helyr\u0151l a m\u00e1sikra, s mindennaposak voltak tragikus, a v\u00e9gzetes pusztul\u00e1ssal j\u00e1r\u00f3 „kalandoz\u00e1sok”. A hal\u00e1lt\u00e1borok transzportjai, a munkaszolg\u00e1latosok er\u0151ltetett menetei az embertelens\u00e9g k\u00e9nyszerturizmus\u00e1nak elfajzott megnyilv\u00e1nul\u00e1si form\u00e1i. Az al\u00e1bbi \u00fatirajz szerz\u0151je, egykori bukaresti \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3, majd izraeli kiv\u00e1ndorl\u00f3, v\u00e9g\u00fcl is Nyugat-Eur\u00f3p\u00e1ban hunyt el. \u00cdr\u00e1s\u00e1ban annak az erd\u00e9lyi k\u00f6lt\u0151nek […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-99270","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/99270","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=99270"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/99270\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=99270"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=99270"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=99270"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}