{"id":99381,"date":"2022-01-13T02:58:41","date_gmt":"2022-01-13T02:58:41","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=99381"},"modified":"2022-01-12T21:17:28","modified_gmt":"2022-01-12T21:17:28","slug":"bangha-monika-piros-magassarku","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=99381","title":{"rendered":"Bangha M\u00f3nika: Piros magassark\u00fa"},"content":{"rendered":"\r\n

F\u00e9lm\u00e9ternyire sem nyitotta a szekr\u00e9nyajt\u00f3t, amikor \u00e9les \u00fct\u00e9st \u00e9rzett a jobb szeme sark\u00e1ban, valamivel a hal\u00e1nt\u00e9ka alatt, amolyan sz\u00far\u00f3s fajt\u00e1t, amit\u0151l hunyorogni kell, de a b\u0151r is megs\u00e9r\u00fcl. Ha a m\u00e1sodperc feloszthat\u00f3 lenne, m\u00e1r p\u00e1r tizednyi m\u00e1sodperce v\u00e1rta az \u00fct\u00e9st. A maga m\u00f3dj\u00e1n v\u00e9dekezett is, \u00e1m a lend\u00fcl\u0151 karja csak f\u00e9l\u00fatig jutott, kit\u00e9rni nem b\u00edrt a sebess\u00e9gt\u0151l, csak szab\u00e1lytalan v\u00f6r\u00f6s goly\u00f3nak l\u00e1tsz\u00f3 t\u00e1rgy el\u0151l, ami a legfels\u0151 polcr\u00f3l szabadulva lend\u00fclt direkt t\u00e1mad\u00e1sba. M\u00e9g szerencse, hogy a szem\u00fcveg\u00e9t szinte \u00e9bred\u00e9s el\u0151tt felteszi, mosd\u00f3, k\u00e1v\u00e9 stb. el\u0151tt, gondolta Meredith, \u00edgy legal\u00e1bb a kapufa is kiv\u00e9dett valamit a l\u00f6v\u00e9s erej\u00e9b\u0151l. Igazgatni kezdte a sokat kib\u00edrt f\u00e9mkeretes szem\u00fcvege sz\u00e1r\u00e1t, lehet, ez\u00fattal el kell vigye a jav\u00edt\u00f3ba. Pr\u00f3b\u00e1lta kiker\u00fclni ezt a lehet\u0151s\u00e9get, mindig maga csavarozott, igaz\u00edtott lencs\u00e9t, ha kellett, orrv\u00e9d\u0151t, irt\u00f3zott kiadni a szem\u00fcveget a kez\u00e9b\u0151l, m\u00e9g ha percekre is. \u00dagy volt vele, mint a kisgyerek, aki ha egy gyeng\u00e9bb pillanat\u00e1ban meg is engedi, hogy kimoss\u00e1k a rongy\u00e1t, ott \u00fcl megbabon\u00e1zva a mos\u00f3g\u00e9p el\u0151tt, majd a program lej\u00e1rt\u00e1val, a forg\u00e1st\u00f3l sz\u00e9d\u00fclten, \u00fagy vizesen mag\u00e1hoz \u00f6leli. Legk\u00f6zelebb pedig majd k\u00e9tszer is meggondolja. Mert Samu szavaival \u00e9lve, mit \u00e9r a mamatata j\u00f3 mamaszag n\u00e9lk\u00fcl?

Vizes rongydarabot szor\u00edtott a szeme al\u00e1, a v\u00e9r \u00e9pp csak megmutatta mag\u00e1t, nem folyt, csup\u00e1n a b\u0151r pirosodott ki \u00e9s v\u00e1ltott lassan a sziv\u00e1rv\u00e1ny minden sz\u00edn\u00e9be. Hogyan lehetett ezt v\u00f6r\u00f6s goly\u00f3nak n\u00e9zni, t\u0171n\u0151d\u00f6tt szabadon maradt kez\u00e9ben a b\u0171nt\u00e1rggyal. Egy \u00e9g\u0151piros, lakkozott g\u00e1la b\u0151rcip\u0151t tartott a kez\u00e9ben, egyenesen a t\u00edzcentis sark\u00e1n\u00e1l ragadva meg, mint aki egyel\u0151re nem is k\u00e9sz\u00fcl azt elengedni. Mint aki a b\u00fcntet\u00e9st fontolgatja, csak m\u00e9g a t\u00e1rgy\u00e1t keresi. Persze, mert vesz\u00e9ly eset\u00e9n sem sz\u0171n\u00f6k meg \u00edrni, nevetett fel, kellett a labda a futballos metafor\u00e1hoz! P\u00f3rul j\u00e1rt szem\u00fcvege, a kapufa most a mellette l\u00e9v\u0151 kisasztalon hevert. Minden babona ellen\u00e9re most k\u00e9t okb\u00f3l sem ker\u00fclhetett a hely\u00e9re: a friss horzsol\u00e1s m\u00e9g sajgott, illetve az am\u00fagy is aszimmetrikus arc\u00e1ra helyezve a jobb sz\u00e1r ideges\u00edt\u0151en lejtett. Sosem tudta biztosan meg\u00e1llap\u00edtani, hogy alapj\u00e1raton mi volt a gond az arc\u00e1val 0vagy a f\u00fcleivel \u2013 nem, a szem\u00fcveggel biztosan nem volt gond, az maga a t\u00f6k\u00e9ly! Ami\u00f3ta \u00faton-\u00fatf\u00e9len szelfiket l\u0151, az\u00f3ta vette \u00e9szre, hogy a szem\u00fcvege mindig cs\u00e1l\u00e9n \u00e1ll, egyik szem\u00f6ld\u00f6ke teljesen kil\u00e1tszik, a m\u00e1sikat \u00e9rinti a f\u00e9mkeret. \u00dagyhogy le is mondott a t\u00f6k\u00e9letes fot\u00f3r\u00f3l, maradt az aszimmetrikus arcn\u00e1l, az olyan karakteresen hangzott.

M\u00e1r visszat\u00e9rt a szekr\u00e9nyhez, szembes\u00fclni a tett sz\u00ednhely\u00e9vel, de m\u00e9g mindig hunyorgott. Lehetett volna ezt a seb, a szem\u00fcvegtelens\u00e9g, vagy \u00e9pp az \u00fct\u00e9s sz\u00e1ml\u00e1j\u00e1ra is \u00edrni, mindenesetre kiss\u00e9 fura volt a vil\u00e1g, amolyan k\u00e9t poh\u00e1r bor ut\u00e1ni. Ami az\u00e9rt el\u00e9g elviselhet\u0151, gondolta. Ha valamelyik gyermek\u00e9vel t\u00f6rt\u00e9nik mindez, akkor most agg\u00f3dna, ismerte el.

Mikor is vette ezt a cip\u0151t, \u00e9s f\u0151leg mi\u00e9rt? A k\u00e9rd\u00e9st, amit legink\u00e1bb k\u00f6lt\u0151inek min\u0151s\u00edthet\u00fcnk, m\u00e1r egy kupac ruha k\u00f6zep\u00e9n, t\u00f6r\u00f6k\u00fcl\u00e9sben \u00fclve tette fel mag\u00e1nak Meredith. V\u00e1logat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl z\u00fad\u00edtotta ki a szekr\u00e9ny tartalm\u00e1t a f\u00f6ldre, hogy most majd j\u00f3l kiv\u00e1logatja, \u00e9s rendet teremt, ha m\u00e1r v\u00e9gre egyed\u00fcl van itthon egy eg\u00e9sz d\u00e9lel\u0151ttre, \u00e9s a folyamat, szinte jelz\u00e9sk\u00e9nt, mag\u00e1t\u00f3l beindult a cip\u0151vel. Szeretett figyelni ezekre a jelz\u00e9sekre, r\u00edtusokra, a rendet is ezek ment\u00e9n k\u00e9pzelte el. Mennyi is az elfekv\u0151 id\u0151? Hat \u00f3ra. Lenne. M\u00e1r eltelt bel\u0151le egy \u00e9s f\u00e9l, \u00e1llap\u00edtotta meg ijedten a kijelz\u0151re pillantva. Hi\u00e1ba a tenni akar\u00e1s, maga k\u00f6r\u00fcl sz\u00e9tn\u00e9zve \u00f3ri\u00e1si f\u00e1radts\u00e1got \u00e9rzett, mint aki \u00e9pp teljes\u00edtette a maratont. Bemeleg\u00edt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. A rendetlens\u00e9g, a halmoz\u00e1s, a t\u00e1rgyak, \u00fagy \u00e9rezte lesz\u00edvj\u00e1k minden energi\u00e1j\u00e1t, m\u00e9gsem tudott szabadulni b\u0171vk\u00f6r\u00fckb\u0151l. S\u00f3hajtott.

M\u00e1r akkor tudta, hogy nem igaz\u00e1n lesz, ahov\u00e1 felvegye, amikor megrendelte. Nem, v\u00e9letlen\u00fcl sem volt \u00f6szt\u00f6n\u00f6s v\u00e1s\u00e1rl\u00e1s, indult be a v\u00e9dekez\u0151 mechanizmusa. Egyszer r\u00e1kattintott, mert \u00e9pp a piros sz\u00edn var\u00e1zsolta el, \u00e9s elid\u0151z\u00f6tt az oldalon. Azt\u00e1n ezt jelnek vette a Facebook k\u00e9mje, \u00e9s minden g\u00e9pes \u00fcgyk\u00f6d\u00e9se sz\u00fcnet\u00e9ben bevillantotta a lehet\u0151s\u00e9get. K\u00e9s\u0151bb m\u00e1r k\u00e9nyszersz\u00fcnet lett az unalmas e-mailek vagy v\u00e9ge\u00e9rhetetlen sz\u00e1m\u00edt\u00e1sok tenger\u00e9ben. Meredith h\u00e1l\u00e1s volt a piros szigetnek, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r gondolkodott el rajta, hogy milyen lenne, ha bevonulna a v\u00f6r\u00f6s sarkakon az irod\u00e1ba, persze a megfelel\u0151 kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 ruh\u00e1ban, mekkor\u00e1t n\u00e9zne a f\u0151n\u00f6ke. Az mell\u00e9kes, hogy k\u00e9t \u00e9v gyermeknevel\u00e9si ut\u00e1n most legink\u00e1bb otthonr\u00f3l dolgozik, az iroda fel\u00e9 pedig m\u00e1r lassan h\u00e1rom h\u00f3napja nem n\u00e9zett… \u00dagy egy h\u00f3nap m\u00falva az is beugrott, hogy mennyire tal\u00e1lna azzal a lakkozott t\u00e1sk\u00e1val, amit legut\u00f3bbi otthoni l\u00e1togat\u00e1sa sor\u00e1n szerzett egy k\u00e9zm\u0171ves v\u00e1s\u00e1ron. Azzal sem nagyon tudja, hogy hova tegye, igaz\u00e1b\u00f3l az \u00f6kohull\u00e1m gy\u0151zte meg, most legal\u00e1bb lenne, amihez t\u00e1rs\u00edtsa! A v\u00e9gs\u0151 l\u00f6k\u00e9st azt\u00e1n az adta meg, amikor egy vide\u00f3t n\u00e9zett kedvenc stylistj\u00e9vel, aki arr\u00f3l besz\u00e9lt, hogy ne \u00fagy \u00f6lt\u00f6zz\u00fcnk, ahogy \u00e9rezz\u00fck magunkat, hanem haszn\u00e1ljuk fel a st\u00edlus teremt\u0151erej\u00e9t. Vagyis \u00f6lt\u00f6zz\u00fcnk annak, akinek l\u00e1tni szeretn\u00e9nk magunkat. Meredith nem tudta, minek szeretn\u00e9 l\u00e1tni mag\u00e1t, de addig eljutott, hogy nem mack\u00f3nadr\u00e1gos h\u00e1ziasszonynak vagy nadr\u00e1gkoszt\u00fcm\u00f6s aktakukacnak, \u00edgy annyi h\u00f3nap ut\u00e1n v\u00e9gre r\u00e1kattintott a buy now gombra. Azt csak tal\u00e1lgatni tudn\u00e1, hogy hogyan ker\u00fclt v\u00e9g\u00fcl a nem haszn\u00e1lt ruh\u00e1k szekr\u00e9ny\u00e9nek legfels\u0151 polc\u00e1ra, r\u00e1ad\u00e1sul p\u00e1r n\u00e9lk\u00fcl, mert a film itt megszakadt, mint ifj\u00fakori bulijainak m\u00e1sodik fel\u00e9ben. Ami biztos: m\u00e9g a h\u00e1zban sem haszn\u00e1lta, mint a gyerekei szokt\u00e1k az \u00fajonnan kapott cip\u0151ket legal\u00e1bb egy-k\u00e9t napig, az els\u0151 \u00e9les bevet\u00e9sig. Mert akkor meg kellett volna mutatnia, v\u00e1llalnia a v\u00e1gyait, f\u00fcgg\u0151s\u00e9geit, erre pedig nem volt m\u00e9g felk\u00e9sz\u00fclve maga el\u0151tt sem, nemhogy a f\u00e9rje el\u0151tt! K\u00e9t f\u0151 s\u00fcllyeszt\u0151 l\u00e9tezik a h\u00e1zban, egyik az \u00e1gy alatt egy takaros kis, r\u00e9gi t\u00edpus\u00fa \u00e1gynem\u0171tart\u00f3, ami csak cs\u00faszva-m\u00e1szva k\u00f6zel\u00edthet\u0151 meg, a m\u00e1sik pedig egy be\u00e9p\u00edtetlen\u00fcl maradt fels\u0151 polc, ami elhelyezked\u00e9se alapj\u00e1n nyerte el a szerep\u00e9t. Ezek a helyek azt teszik a t\u00e1rgyakkal, mint az okos le\u00e1ny, aki j\u00f6n is meg nem is, hoz is meg nem is. Van is meg nincs is.

Egy \u00e9les nyilall\u00e1s tudatos\u00edtotta Meredithben, hogy a piros magassark\u00fa nagyon is itt van, itt volt, m\u00e9g ha p\u00e1r n\u00e9lk\u00fcl is, hogy m\u00e9g jobban eml\u00e9keztessen hi\u00e1baval\u00f3s\u00e1g\u00e1ra, ahogyan ez az eg\u00e9sz kupac ruha is, rongy, ahogyan ap\u00f3sa mondan\u00e1, ez\u00fattal tal\u00e1l\u00f3an. Hal\u00e1nt\u00e9ka egyre jobban l\u00fcktetett, r\u00e1 kellene n\u00e9zni, net\u00e1n meg kellene n\u00e9zetni, de \u0151 m\u00e9g a f\u00fcrd\u0151szobai t\u00fck\u00f6rt\u0151l is irt\u00f3zott. Ha nem l\u00e1tja, nincs, ez volt egyik alapfiloz\u00f3fiai paradigm\u00e1ja, \u00e9lni is lehetett ezzel, ez\u00e9rt voltak a s\u00fcllyeszt\u0151k, de most hirtelen minden idez\u00fadult a l\u00e1ba el\u00e9, most l\u00e9gy okos, le\u00e1ny.

Ahogy egy t\u00e9v\u00e9s ad\u00e1sban l\u00e1tta, maga mell\u00e9 szerelt h\u00e1rom szemeteszs\u00e1kot: egyikbe teszi azokat a cuccokat, amiket nemes egyszer\u0171s\u00e9ggel kidob, m\u00e1sikba azokat, amiket valaki ismer\u0151snek aj\u00e1nd\u00e9kozna, szigor\u00faan megnevezve az ismer\u0151st, harmadikba pedig a seg\u00e9lyszervezetek sz\u00e1m\u00e1ra gy\u0171jt. Ami megmarad, azt visszaakasztja szekr\u00e9nye nem l\u00e9tez\u0151 \u00fcres helyeire. Mik\u00f6zben ezen \u00fcgyk\u00f6dik, er\u0151sen pr\u00f3b\u00e1lja nem el\u0151re l\u00e1tni, hogy hetekig fognak a zs\u00e1kok heverni az el\u0151szob\u00e1ban, ruh\u00e1k benne helyet v\u00e1ltoztatni, kik\u00e9rezkedni. Majd lassan, szinte \u00fcresen kisziv\u00e1rogni a gar\u00e1zsba. A t\u00e9v\u00e9s ad\u00e1ssal ellent\u00e9tben \u0151 egyed\u00fcl volt a halom k\u00f6zep\u00e9n, szeretett mag\u00e1nyosan lenni a p\u00e1cban, saj\u00e1t \u00e9rveit nagyobb val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9g szerint fogadta el, sz\u00e1mad\u00e1ssal is csak mag\u00e1nak tartozott. A megbocs\u00e1t\u00e1s, na, egyed\u00fcl az nem ment.

Hi\u00e1ba itta meg a m\u00e1sodik k\u00e1v\u00e9t is, egyre f\u00e1radtabbnak \u00e9rezte mag\u00e1t. A ruh\u00e1k port kavartak k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, egyre jobban zavarta a ny\u00e1lkah\u00e1rty\u00e1j\u00e1t, a gyomra is zavarogni kezdett. Beugrott, hogy hasonl\u00f3an szokta mag\u00e1t \u00e9rezni k\u00f6nyvt\u00e1rakban, amikor egym\u00e1s ut\u00e1n emeli le a r\u00e9gi, poros k\u00f6nyveket a polcr\u00f3l. Az id\u0151 is kit\u00e1gult, elvesz\u00edtette viszonylagos szerkezet\u00e9t is. A szeme most m\u00e1r nemcsak az \u00fct\u00e9st\u0151l f\u00e1jt, hanem a lassan p\u00e1r \u00f3r\u00e1s szem\u00fcvegtelen l\u00e9tt\u0151l is. Amikor m\u00e1r a pongyol\u00e1j\u00e1t is le kellett vetnie, mert izzadni kezdett alatta, esz\u00e9be jutott Eliade fantasztikus pr\u00f3z\u00e1ja, kedvenc licis olvasm\u00e1nyai, ahogyan a jelek vezetnek \u00e1t a realit\u00e1sb\u00f3l a fantasztikumba, vagy hogy m\u00e9g \u00e9lhet\u0151bb legyen: a szakr\u00e1lisba. Szinte \u00e9rezte, ahogy vesz\u00edti el a kapcsolatot a jelennel, m\u00e9g egyszer r\u00e1n\u00e9zett az alakul\u00f3 ruhakupacokra. Ha ez a gyerekeimmel t\u00f6rt\u00e9nne, most agg\u00f3dn\u00e9k, kapaszkodott m\u00e9g egy utols\u00f3t a realit\u00e1sba.

Otthon volt, gyermekkora kicsi szob\u00e1j\u00e1ban a maga minimalista berendez\u00e9s\u00e9vel, aminek viszont a l\u00e9nyeg\u00e9t adta a csipke. Csipketer\u00edt\u0151 az asztalon, az \u00e1gynem\u0171tart\u00f3n, m\u00e9g a k\u00f6nyvespolcon is. A r\u00e1di\u00f3 alatt. Templomba k\u00e9sz\u00fclnek, \u00e9desanyja kik\u00e9sz\u00edti \u00fcnnepl\u0151ruh\u00e1j\u00e1t, ami lassan \u00f6t \u00e9ve ugyanaz, az almaz\u00f6ld nadr\u00e1gj\u00e1t m\u00e1r k\u00e9tszer lehajtott\u00e1k, kiss\u00e9 l\u00e1tszik a sz\u00ednv\u00e1ltoz\u00e1s az alj\u00e1n. A k\u00f6t\u00f6tt pul\u00f3ver k\u00e9tszer volt bontva. \u00c9desanyja is felteszi a t\u00fcd\u0151sz\u00edn\u0171 berettet az el\u0151szob\u00e1ban, \u00e9desapja a b\u00e1r\u00e1nysz\u0151r kucsm\u00e1t illeszti a fej\u00e9re a megszokott mozdulattal. Hirtelen bevillan, hogy ez egy \u00e1ldott pillanat, hisz itt van az \u00e9desapja, pedig m\u00e1r meghalt. Egyszerre fantasztikus \u00e9s term\u00e9szetes \u00e1llapot, nem akar most ezen fennakadni. M\u00e1r induln\u00e1nak, az ajt\u00f3 f\u00e9lig nyitva, amikor a f\u00f6ld alattuk megremeg, hull\u00e1mozni kezd. Valami m\u00e9lyr\u0151l j\u00f6v\u0151, er\u0151s morg\u00e1s hallhat\u00f3. Mindenki abba kapaszkodik, ami a keze \u00fcgy\u00e9be esik. Meredith megragadja a kilincset, de mivel az ajt\u00f3 nyitva, elv\u00e1g\u00f3dik a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban, szerencs\u00e9re a l\u00e1bt\u00f6rl\u0151n landol. A kilincs a kez\u00e9ben. F\u00f6ldreng\u00e9s, \u00e1lljatok az ajt\u00f3keret al\u00e1, adja az utas\u00edt\u00e1st az apja, de a l\u00e1ny csak ring, nehez\u00e9re esik fel\u00e1llni. Szorongatja a kilincset. A lass\u00fa hull\u00e1mz\u00e1s most gyors, l\u00f6k\u00e9sszer\u0171 remeg\u00e9sbe v\u00e1lt, a vitrinben a nippek t\u00e1ncba kezdenek, majd mintha csak utas\u00edt\u00e1sra, minden potyogni kezd. M\u00e9g ha v\u00e9nasszonyok potyognak is \u2013 hallja Meredith tan\u00edt\u00f3 n\u00e9nije viccesnek sz\u00e1nt megjegyz\u00e9s\u00e9t egy kir\u00e1ndul\u00e1sszervez\u00e9s kapcs\u00e1n, ami a l\u00e1nyban mindig szorong\u00e1st keltett, \u00e9s mintha ez az \u00e9rz\u00e9s most tet\u0151z\u0151d\u00f6tt volna. Mag\u00e1t az ajt\u00f3 al\u00e1 vonszolva n\u00e9zi, ahogy a t\u00e1rgyak esnek: plafonr\u00f3l, szekr\u00e9ny tetej\u00e9r\u0151l, fi\u00f3kok borulnak ki, a kit\u00f6r\u00f6tt vitrines szekr\u00e9nyek ontj\u00e1k tartalmukat, az \u00e1gyak al\u00f3l el\u0151ker\u00fclnek r\u00e9g elfelejtett j\u00e1t\u00e9kok, ahogy a sz\u0151nyegek al\u00f3l is. \u00c9s amikor m\u00e1r minden ismer\u0151s dolog lehullott, akkor elkezd hullani minden egy\u00e9b, ismeretlen, sosem l\u00e1tott, f\u00e9lelmetes cucc: t\u00e1sk\u00e1k, cip\u0151k, k\u00fcty\u00fck, m\u00e9g egy kalorifer is, kezdi ellepni az alig negyven n\u00e9gyzetm\u00e9tert, gyerekkora \u00f3ri\u00e1s bels\u0151 ter\u00e9t, pedig m\u00e1r nem is remeg a f\u00f6ld, csak a t\u00e1rgyak hullnak, takarj\u00e1k el el\u0151sz\u00f6r az igazi fapadl\u00f3t, majd veszik el a leveg\u0151t is. Mostanra m\u00e1r a sz\u00fclei is kiszorultak a lak\u00e1sb\u00f3l, anyuk\u00e1ja a szeme jobb fels\u0151 sark\u00e1t t\u00f6r\u00f6lgeti egy vizes zsebkend\u0151vel a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban, apuk\u00e1ja pedig \u00f3ri\u00e1si er\u0151bevet\u00e9ssel r\u00e1csukja az ajt\u00f3t az eg\u00e9sz h\u00f3belevancra, \u00e9s r\u00e1ford\u00edtja a kulcsot. Ezt a h\u00f3belevancot el\u00e9gedetten mondja is, mint aki j\u00f3l v\u00e9gezte a dolg\u00e1t, Meredith szokta \u00edgy hangs\u00falyosan kimondani az \u00edzes erd\u00e9lyi szavakat n\u00e9ha, ilyenkor \u00fagy \u00e9rzi mag\u00e1t, mint aki meg\u00e9rkezett, haza\u00e9rkezett. Anyuk\u00e1ja felkacag, Meredith m\u00e9g mindig g\u00f6rcs\u00f6sen kapaszkodik a kilincsbe.

Arra \u00e9bred, hogy kez\u00e9ben a kilincs, iz\u00e9, a cip\u0151. Sarka. Csend, mozdulatlans\u00e1g \u00e9s rend van. Persze, att\u00f3l f\u00fcgg, mihez viszony\u00edtunk, mosolyodik el, az \u00e1lom eg\u00e9szen felt\u00f6lt\u00f6tte. Kedve t\u00e1mad felpr\u00f3b\u00e1lni a cip\u0151t. Persze valami hozz\u00e1 ill\u0151 ruh\u00e1t is venne, \u00e9s el\u0151keresni a t\u00e1sk\u00e1t is. Legal\u00e1bb itt bent, erre a p\u00e1r \u00f3r\u00e1ra, ami m\u00e9g maradt. Akarattal nem n\u00e9z a kijelz\u0151re. Jobb \u00e1ltatni magunkat, most \u00fagysincs t\u00e9tje. De nem. Sehogy sem tal\u00e1lja a p\u00e1rj\u00e1t. Egyik s\u00fcllyeszt\u0151ben sincs, viszont van annyi minden m\u00e1s. Amir\u0151l m\u00e9g mindig nem akar tudni. M\u00e9g nem. Ink\u00e1bb mindent visszatuszkol. Egyel\u0151re a szemeteszs\u00e1kokat is.

Els\u0151 csenget\u00e9sig rem\u00e9nykedik, keresi, hasra fekszik, sz\u00e9kre \u00e1ll, a sufniba is kimegy. Ha legal\u00e1bb zokni lett volna, gondolja k\u00e9s\u0151bb, hogy vigasztalhatn\u00e1 a szennyeskos\u00e1r-mos\u00f3g\u00e9p-sz\u00e1r\u00edt\u00f3k\u00f6t\u00e9l Bermuda-h\u00e1romsz\u00f6g\u00e9ben \u00fcgyk\u00f6d\u0151 zokniman\u00f3 bizonyoss\u00e1ga!

Forr\u00e1s: Sz\u00e9kelyf\u00f6ld, 2021 december<\/strong><\/em><\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

F\u00e9lm\u00e9ternyire sem nyitotta a szekr\u00e9nyajt\u00f3t, amikor \u00e9les \u00fct\u00e9st \u00e9rzett a jobb szeme sark\u00e1ban, valamivel a hal\u00e1nt\u00e9ka alatt, amolyan sz\u00far\u00f3s fajt\u00e1t, amit\u0151l hunyorogni kell, de a b\u0151r is megs\u00e9r\u00fcl. Ha a m\u00e1sodperc feloszthat\u00f3 lenne, m\u00e1r p\u00e1r tizednyi m\u00e1sodperce v\u00e1rta az \u00fct\u00e9st. A maga m\u00f3dj\u00e1n v\u00e9dekezett is, \u00e1m a lend\u00fcl\u0151 karja csak f\u00e9l\u00fatig jutott, kit\u00e9rni nem b\u00edrt […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-99381","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/99381","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=99381"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/99381\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=99381"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=99381"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=99381"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}