{"id":99657,"date":"2022-01-31T08:35:25","date_gmt":"2022-01-31T08:35:25","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=99657"},"modified":"2022-01-31T08:35:25","modified_gmt":"2022-01-31T08:35:25","slug":"petofi-emlekev-2022-olvassunk-egyutt-a-kolto-verseibol-30","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=99657","title":{"rendered":"Pet\u0151fi-eml\u00e9k\u00e9v \u2013 2022: Olvassunk egy\u00fctt a k\u00f6lt\u0151 verseib\u0151l (30)"},"content":{"rendered":"\r\n

Amikor a fiatal k\u00f6lt\u0151 1844 Szilveszter \u00e9j\u00e9n visszan\u00e9zett az elm\u00falt esztend\u0151re \u2014 minden Szilveszterkor visszan\u00e9zett, s versbe \u00f6nt\u00f6tte sz\u00e1mad\u00e1s\u00e1t \u2014, meg lehetett el\u00e9gedve az eredm\u00e9nnyel. Nemcsak a k\u00fcls\u0151 sikerrel; nincs m\u00e9g egy k\u00f6lt\u0151, akir\u0151l \u00fajs\u00e1gban, t\u00e1rsas\u00e1gban annyi sz\u00f3 esn\u00e9k, mint r\u00f3la; k\u00e9t megjelent k\u00f6tete ut\u00e1n minden percben nyomd\u00e1ba tudna adni m\u00e9g kett\u0151t \u2014 de meg lehetett el\u00e9gedve tehets\u00e9ge fejl\u0151d\u00e9s\u00e9vel is. Kit\u0171n\u0151 m\u0171\u00e9rt\u0151, maga is l\u00e1tja, hogy minden t\u00e9ren fejl\u0151dik, a zs\u00e1nerk\u00e9pekben csak\u00fagy t\u00f6k\u00e9lyre vitte, ak\u00e1r a n\u00e9pdalban. A Pinty \u00farfi \u00e9ppoly hib\u00e1tlan kis eg\u00e9sz, ak\u00e1r A tint\u00e1s\u00fcveg, a Csokonai, a P\u00e1l mester vagy a Legenda (amelyet, sajnos, nem lehet kiadni).<\/em><\/p>\r\n


A fiatal k\u00f6lt\u0151 a nyugodt f\u00e9l\u00e9v alatt olyan mennyis\u00e9gben ontotta a verset, mint k\u00edv\u00fcle m\u00e9g egyetlen magyar k\u00f6lt\u0151 sem, s m\u00e1r alig van k\u00f6zte selejtes. Nem mozdul ki Pestr\u0151l, de a sz\u00e9l, a t\u00f6rt\u00e9nelem vagy az utca szele nem sodorhat olyan magvat, amelyb\u0151l \u0151 szinte pillanatok leforg\u00e1sa alatt nem var\u00e1zsol vir\u00e1got. M\u00e1s a telhetetlen b\u0171v\u00e9szinas m\u00f3dj\u00e1ra elveszten\u00e9 fej\u00e9t ett\u0151l a hatalomt\u00f3l\u2026 M\u0171velt \u00e9s elm\u00e9s; minden pillanatban k\u00e9sz az \u00e1ll\u00e1spontja, de a humora is; ha kell vaskosan, ha kell a sorok k\u00f6zt bujk\u00e1ltatva, csak a hozz\u00e1\u00e9rt\u0151k sz\u00e1m\u00e1ra. \u00cdr, \u00edr, mag\u00e1t is kiszolg\u00e1ltatja; kig\u00fanyolja azt is, amit legt\u00f6bbre tart: k\u00f6lt\u0151i hivat\u00e1s\u00e1t, a szent ihletet. \u00cdr \u00fclt\u00e9ben, fekt\u00e9ben, akkor is, amid\u0151n az utc\u00e1n lohol…<\/em>

Lelk\u00fclete percenk\u00e9nt der\u00fcl \u00e9s borul, mint az \u00e1prilisi \u00e9g, mint az ifj\u00fas\u00e1g. Hol vannak a m\u00falt megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sai? M\u00e9g mindig a j\u00f6v\u0151 \u00e1ll el\u0151tte\u2026 \u00d6r\u00f6mre, b\u00e1natra egyar\u00e1nt kiel\u00e9g\u00edthetetlen, ak\u00e1r a kamaszok. K\u00f6lt\u00e9szet\u00e9nek van ter\u00fclete, amelyben m\u00e1sok fel\u00fclm\u00falt\u00e1k; abban, hogy az ifj\u00fas\u00e1g k\u00f6lt\u0151je, a fiatal lelk\u00fclet legh\u00edvebb kifejez\u0151je, abban mind ez ideig a vil\u00e1girodalom egyetlen k\u00f6lt\u0151je sem m\u00falta fel\u00fcl. A zsenialit\u00e1s ily gyors m\u00e9g\u00e9r\u00e9s\u00e9re csak a zen\u00e9szekn\u00e9l tal\u00e1lunk p\u00e9ld\u00e1t. Tettv\u00e1gya, ism\u00e9telj\u00fck, amely nemr\u00e9g \u00e1mokfut\u00e1sszer\u0171 csavarg\u00e1sra hajszolta, most helyhez k\u00f6tve, a versek sz\u00f6kdeltet\u00e9s\u00e9ben, az \u00e9rzelmek \u0171z\u00e9s\u00e9ben tombolja ki mag\u00e1t.<\/em>
Az \u00fajesztend\u00f6 els\u0151 het\u00e9ben Vachott S\u00e1ndor kis s\u00f3gorl\u00e1nya, a form\u00e1s, tizen\u00f6t \u00e9ves Csap\u00f3 Etelke hirtelen sz\u00edv\u00e9hez kap, f\u00f6lsikolt \u00e9s \u00f6sszeesik. Meghalt. A k\u00f6lt\u0151 akkor l\u00e9p be a h\u00e1zba, amikor<\/em> Vachott\u00e9k m\u00e9g fel sem ocs\u00fadtak a v\u00e1ratlan csap\u00e1sb\u00f3l. A kis halott sz\u00e9p arca napokig sem veszti el \u00fcde sz\u00edn\u00e9t, a csal\u00e1d \u00e9s vele a k\u00f6lt\u0151 percenk\u00e9nt v\u00e1rj\u00e1k, hogy a kisl\u00e1ny mag\u00e1hoz t\u00e9r, s csak akkor merik eltemetni, amikor a v\u00e1ros legjobb orvosai is meger\u0151s\u00edtik, hogy val\u00f3ban meghalt. A temet\u00e9s ut\u00e1n egy h\u00e9tre a Pesti Divatlapban Cipruslombok Etelke s\u00edrj\u00e1r\u00f3l c\u00edmmel n\u00e9gy sirat\u00f3 vers jelenik meg a k\u00f6lt\u0151 toll\u00e1b\u00f3l, ezzel a l\u00e1bjegyzettel: \u201eMutatv\u00e1ny ily c\u00edm\u0171, egy k\u00f6tetre menend\u0151 k\u00f6ltem\u00e9nyeimb\u0151l.” \u00cdgy lesz a kagyl\u00f3 belsej\u00e9be ker\u00fclt homokszemb\u0151l gy\u00f6ngy. R\u00f6gt\u00f6n egy maroknyi..<\/em>

Irodalmunk haszontalan nagy k\u00e9rd\u00e9seihez tartozik, hogy szerelmes volt-e val\u00f3ban Etelk\u00e9be a k\u00f6lt\u0151, s hogy \u00e9rz\u00e9seiben mennyi a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a szenvelg\u00e9s. Nem tetteti mag\u00e1t: \u00e9rz\u00e9sei \u0151szint\u00e9k. De nem a szerelem \u00e9rz\u00e9sei azok, hanem az elfojtott szerelemv\u00e1gy\u00e9. Ezek \u00e9pp\u00fagy kiforgathatj\u00e1k az embert, ak\u00e1r az el\u0151bbiek. Az Etelk\u00e9hez val\u00f3 viszony\u00e1nak kicsi a magva.<\/em>

Tudod, ha hozz\u00e1tok men\u00e9k, <\/em>
Te mindig \u00fagy futott\u00e1l; <\/em>
De m\u00e1s szob\u00e1b\u00f3l titkosan <\/em>
R\u00e1m gyakran pillantott\u00e1l.<\/em>

S \u00f6r\u00f6m volt, l\u00e1tnom t\u00e9ged ott <\/em>
F\u00e9lig ny\u00edlt ajt\u00f3 mellett, <\/em>
Mik\u00e9ntha l\u00e1ttam volna az <\/em>
Eg\u00e9szen megnyilt mennyet.<\/em>

Ha t\u00e1voz\u00e1m: az ablakb\u00f3l <\/em>
Tekintett\u00e9l ut\u00e1nam; <\/em>
V\u00e9lted, hogy \u00e9szre nem veszem? <\/em>
Oh, \u00e9n mindent j\u00f3l l\u00e1ttam.<\/em>

Ennyi az eg\u00e9sz anyag, az eg\u00e9sz siratnival\u00f3. Etelke, a halott Etelke az els\u0151 sz\u00e9p le\u00e1ny, akihez a n\u0151k k\u00f6r\u00e9ben kamaszosan f\u00e9lszeg k\u00f6lt\u0151 szabadon k\u00f6zeledhet, akinek \u00e9l\u0151sz\u00f3val ki\u00f6ntheti mindazt, amit<\/em> m\u00e9g egy le\u00e1nynak sem mondott. Mint mindig, most is term\u00e9szetesen a kimond\u00e1s a fontos. Ki tudn\u00e1 eld\u00f6nteni, hogy a szeg\u00e9ny k\u00f6lt\u0151k mire \u00fcgyelnek jobban ilyen percekben, a gy\u00e1szra-e vagy a versre? A fiatal k\u00f6lt\u0151 gondosan faragja a k\u00e9peket, az \u00f6tletekben \u00e9les szemmel megl\u00e1tja a versanyagot, rend\u00fcletlen\u00fcl szerkeszt, a f\u00e1jdalom nem bor\u00edtja el m\u0171\u00f6szt\u00f6n\u00e9t. \u00c9jjelente kigyalogol a v\u00e1ci \u00fati temet\u0151be, lesov\u00e1nyodik, bar\u00e1tai komolyan agg\u00f3dnak \u00e9rte, van aki m\u00e9g a k\u00e9rd\u00e9st is megkock\u00e1ztatja, mi\u00e9rt busong annyira az ut\u00e1n a le\u00e1ny ut\u00e1n, hisz alig ismerte? Hasztalan a vigasztal\u00e1s. Most is saj\u00e1t mag\u00e1r\u00f3l besz\u00e9l, nem Etelk\u00e9r\u0151l. \u0150, csak \u0151 tudja, mit kell ki\u00f6ntenie sz\u00edv\u00e9b\u0151l<\/em>\u2026 (Illy\u00e9s Gyula: Pet\u0151fi S\u00e1ndor)<\/strong><\/em>

<\/p>\r\n

Pet\u0151fi S\u00e1ndor: BUCS\u00da 1844-T\u0150L<\/strong><\/em>

<\/h2>\r\n

Egy esztend\u0151 a m\u00e1sik s\u00edrj\u00e1t \u00e1ssa,
Gyilkolj\u00e1k egym\u00e1st, mint az emberek.
Id\u0151, sz\u00e1rnyadnak m\u00e9g egy csattan\u00e1sa,
S a jelen \u00e9v is s\u00edrban szendereg.
Oltsd el, haldokl\u00f3, hervadt ajakadnak
L\u00e9lekzet\u00e9vel \u00e9letm\u00e9csedet,
Nem foglak oda\u00edrni t\u00e9gedet,
Hol boldog \u00e9vim f\u00f6ljegyezve vannak.

Magas tervekt\u0151l izzad\u00f3 fejembe
Te oly sok eszme magvait vet\u00e9d,
S \u00e9n a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t b\u0151ven megteremve
L\u00e1thatv\u00e1n, rajta b\u00fcszk\u00e9n n\u00e9zek sz\u00e9t.
Jutalma\u00fal nem rest munk\u00e1latomnak
A h\u00edr csillagja r\u00e1m sug\u00e1rt vetett,
S \u00e9n m\u00e9gsem \u00edrlak oda t\u00e9gedet,
Hol boldog \u00e9vim f\u00f6ljegyezve vannak.

Szivem sok\u00e1ig a sors balkez\u00e9ben
A f\u00e1jdalom meggy\u00falt vil\u00e1ga volt;
Te, megv\u00e9n\u0171lt \u00e9v, sz\u00f3lt\u00e1l, hogy ne \u00e9gjen,
\u00c9s sz\u00f3zatodra a vad l\u00e1ng kiholt.
Elhamvadt \u00fcszke van csak b\u00e1natomnak
A rombad\u0151lt s m\u00e1r f\u00e9l-\u00e9p sz\u00edv felett;
S \u00e9n m\u00e9gsem \u00edrlak oda t\u00e9gedet,
Hol boldog \u00e9vim f\u00f6ljegyezve vannak.

Oh haldokl\u00f3 \u00e9v! s\u00edrod mellett engem
L\u00e1gy b\u00f6lcsej\u00e9ben ringat a rem\u00e9ny,
S hahogy szabad, amit j\u00f6vend\u00f6l, hinnem:
A mennyorsz\u00e1gnak \u00e1llok k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n.
Szomsz\u00e9ds\u00e1g\u00e1ban ilyen boldog kornak
Mondom, t\u00fcn\u0151 \u00e9v, a bucs\u00fat neked.
S \u00e9n m\u00e9gsem \u00edrlak oda t\u00e9gedet.
Hol boldog \u00e9vim f\u00f6ljegyezve vannak.

Re\u00e1d f\u00fcggeszt\u00e9 h\u00e9vvel esdekelve
B\u00e1gyadt szem\u00e9t sohajt\u00f3 nemzetem,
S te s\u00f3haj\u00e1ra semmit nem figyelve,
Ekk\u00e9p felelt\u00e9l mennyd\u00f6r\u00f6gve: nem!
Te koszor\u00faj\u00e1t elt\u00e9pted honomnak
Ifj\u00fa rem\u00e9nye mit fej\u00e9re tett;
Ez\u00e9rt nem \u00edrlak oda t\u00e9gedet,
Hol boldog \u00e9vim f\u00f6ljegyezve vannak.

Pest, 1844. december v\u00e9g\u00e9n<\/em>


ELMONDOM, MIT EDDIG…<\/strong><\/em>

Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint gy\u00f6ngy\u00e9t a tenger
Legm\u00e9lyebb habokban.
Halld meg, dr\u00e1ga gy\u00f6ngy\u00f6m,
Sz\u00e9p, szel\u00edd galambom!
Amit \u00e9rez\u00e9k \u00e9s
Szenved\u00e9k, elmondom.

\u00c9reztem szerelmet,
S szenvedtem miatta,
\u00c9s nagy volt szerelmem,
Nagy szivem b\u00e1natja.
B\u00e1natom s szerelmem,
Ez ikertestv\u00e9rek,
Engemet gy\u00f6t\u00f6rni
\u00c1ltalad lev\u00e9nek.

Szigor\u00fa k\u00f6r\u00fclm\u00e9ny
Ajkamat lez\u00e1rta,
Hogy ne j\u0151j\u00f6n titkom
Senkinek tudt\u00e1ra.
Oh min\u0151 teher volt
Azt eddig viselnem!
H\u00e1nyszor volt alatta
Roskad\u00f3ban lelkem!

Mint a napf\u00e9ny elvesz
Felh\u0151k f\u00e1tyol\u00e1ban,
K\u00e9pedet szivemben
Eltemetni v\u00e1gytam.
K\u00f6nny\u00fc sz\u00e9l puszt\u00edt\u00e1st
T\u00e9szen a felh\u0151ben,
S fels\u00fct a nap akkor
Ann\u00e1l \u00e9get\u0151bben.

S\u0151t hazudtam t\u00f6bbsz\u00f6r
M\u00e1sok\u00e9rt szerelmet;
E hazugs\u00e1g \u00e1ltal
Csak nagyobb kinom lett. –
S most tudsz mindent, amit
\u00c9reztem, szenvedtem;
Fogsz-e v\u00edgasztalni
Ny\u00e1jas feleletben?

Sz\u00f3lj, \u00fcdvess\u00e9gemnek
Megv\u00e1lt\u00f3 keresztje!
Nem nyilik meg ajkad?
Semmit sem felelsz-e? – –
Oh, mik\u00e9p feleln\u00e9l,
Hiszen n\u00e9ma nyelvvel…
Kiter\u00edtve… holtan…
Kopors\u00f3ban fekszel!

Pest, 1845. janu\u00e1r<\/em>


MIT NEM TETTEM VOLNA \u00c9RTED…<\/strong><\/em>

Mit nem tettem volna \u00e9rted,
Sz\u00e9p kis sz\u0151ke gyermekem!
De szerelmem bemutatni
Megtiltotta v\u00e9gzetem.

Az eg\u00e9sz, mit \u00e9letemben
\u00c9rted tennem lehetett,
Annyi, hogy a kopors\u00f3ba
\u00c9n tev\u00e9m be tetemed.

Pest, 1845. janu\u00e1r<\/em>

<\/p>\r\n

HOV\u00c1 LEV\u00c9L?…<\/strong><\/em>

Hov\u00e1 lev\u00e9l? te szebb rem\u00e9nyeimnek
Kor\u00e1n ki\u00e9gett hajnalcsillaga!
Keresni foglak; – hasztalan kereslek?
Vagy m\u00e9g megl\u00e1tjuk egym\u00e1st valaha?

Ha majd az \u00e9jnek hallgatag fel\u00e9ben
Halv\u00e1ny sug\u00e1rt a hold a f\u00f6ldre vet:
A temet\u0151nek k\u00fcsz\u00f6b\u00e9t \u00e1tl\u00e9pem,
S fejem lehajtom s\u00edrhalmod felett.

F\u00f6l\u00e9bredendsz-e ekkor \u00e1lmaidb\u00f3l,
\u00c9s elhagyod m\u00e9ly, h\u0171v\u00f6s nyoszoly\u00e1d?
Hogy meghallgasd, amit majd ajakam sz\u00f3l:
A szerelemnek eped\u0151 szav\u00e1t.

F\u00f6l\u00e9bredendsz-e ekkor \u00e1lmaidb\u00f3l,
\u00c9s elhagyod m\u00e9ly, h\u0171v\u00f6s nyoszoly\u00e1d?
Hogy let\u00f6r\u00f6ljed lankadt pill\u00e1imr\u00f3l
Az \u00e9rted oml\u00f3 k\u00f6nnyek z\u00e1por\u00e1t.

F\u00f6l\u00e9bredendsz-e ekkor \u00e1lmaidb\u00f3l,
\u00c9s elhagyod m\u00e9ly, h\u0171v\u00f6s nyoszoly\u00e1d?
Hogy szellemed majd \u00e9g\u0151 cs\u00f3kjaimt\u00f3l
S keblem t\u00fcz\u00e9t\u0151l meleg\u0171lj\u00f6n \u00e1t.

Vagy holtjokat a s\u00edrok ki nem adj\u00e1k
S csak a mennyben tal\u00e1lkozol velem?…
Vagy t\u00f6bb\u00e9 sem az \u00e9j, sem a mennyorsz\u00e1g
Meg nem mutat m\u00e1r t\u00e9gedet nekem?!

Pest, 1845. janu\u00e1r<\/em>

<\/p>\r\n

Z\u00c1RJ\u00c1TOK BE M\u00c1R AZT A KOPORS\u00d3T<\/strong><\/em>

Z\u00e1rj\u00e1tok be m\u00e1r azt a kopors\u00f3t,
\u00c9s vigy\u00e9tek ki a temet\u0151be!
Hisz el\u00e9g r\u00e9g n\u00e9zem m\u00e1r, hogy bennem
Megmaradjon mind\u00f6r\u00f6kre k\u00e9pe,
Vagy, hogy sz\u00edvem, lelkem \u00f6sszet\u00e9pje!

Pest, 1845. janu\u00e1r<\/em>


JAJ, BE B\u00daS EZ A HARANGSZ\u00d3!<\/strong><\/em>

Jaj, be b\u00fas ez a harangsz\u00f3!
Neked harangoznak,
Kedves, hervadt r\u00f3zsasz\u00e1la
Tizen\u00f6t tavasznak!

A templomn\u00e1l van kopors\u00f3d,
Kopors\u00f3d van itten!
Hova veled v\u0151leg\u00e9nyk\u00e9nt
Egykor j\u0151ni hittem.

V\u00e9dangyala kedvesemnek
Odaf\u00f6nn a mennyben!
Sz\u00e1nj, \u00e9s vedd el eszemet, vagy
V\u00edgasztalj meg engem.

Vagy tal\u00e1n te is meghalt\u00e1l?
T\u00e1n meg\u00f6lt a b\u00e1nat?
Hogy hervadni hagytad ezt a
Legszebb r\u00f3zsasz\u00e1lat.

Pest, 1845. janu\u00e1r<\/em>

TE VOLT\u00c1L EGYETLEN VIR\u00c1GOM…<\/strong><\/em>

Te volt\u00e1l egyetlen vir\u00e1gom;
Hervadt vagy: puszta \u00e9letem.
Te volt\u00e1l f\u00e9nyes napvil\u00e1gom;
Lement\u00e9l: \u00e9j van k\u00f6r\u00fclem.

Te volt\u00e1l k\u00e9pzem\u00e9nyim sz\u00e1rnya;
Megt\u00f6rve vagy: nem sz\u00e1llhatok.
Te volt\u00e1l v\u00e9rem forr\u00f3s\u00e1ga;
Megh\u0171lt\u00e9l: oh, majd megfagyok.

Pest, 1845. janu\u00e1r<\/em>

AMOTT F\u00d6NN EGY CSILLAG RAGYOG…<\/strong><\/em>

Amott f\u00f6nn egy csillag ragyog
A tiszta \u00e9g legtetej\u00e9n;
De oly gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en ragyog!
Egy csillagon sincs annyi f\u00e9ny.

\u00c9s bennem \u00edgy sz\u00f3l valami:
„N\u00e9zd, n\u00e9zd, Etelk\u00e9d e sug\u00e1r!
Hagyd itt a f\u00f6ldi \u00e9letet,
Menj f\u00f6l hozz\u00e1, \u0151 t\u00e9ged v\u00e1r.”

F\u00f6lmenn\u00e9k \u00e9des\u00f6r\u00f6mest,
De v\u00e1gyam hasztalan hevit,
Mert, ami f\u00f6lseg\u00edtene,
Elt\u00f6rve lajtorj\u00e1m, a hit.

Pest, 1845. janu\u00e1r<\/em><\/p>\r\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Amikor a fiatal k\u00f6lt\u0151 1844 Szilveszter \u00e9j\u00e9n visszan\u00e9zett az elm\u00falt esztend\u0151re \u2014 minden Szilveszterkor visszan\u00e9zett, s versbe \u00f6nt\u00f6tte sz\u00e1mad\u00e1s\u00e1t \u2014, meg lehetett el\u00e9gedve az eredm\u00e9nnyel. Nemcsak a k\u00fcls\u0151 sikerrel; nincs m\u00e9g egy k\u00f6lt\u0151, akir\u0151l \u00fajs\u00e1gban, t\u00e1rsas\u00e1gban annyi sz\u00f3 esn\u00e9k, mint r\u00f3la; k\u00e9t megjelent k\u00f6tete ut\u00e1n minden percben nyomd\u00e1ba tudna adni m\u00e9g kett\u0151t \u2014 de meg […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120,4],"tags":[],"class_list":["post-99657","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze","category-vers"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/99657","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=99657"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/99657\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=99657"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=99657"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=99657"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}