Reggel csörömpöl – Jó, hogy még jön az este, lágy függönyhullás.

A hídon csenget – Merülve álomhóba úszik súlytalan.

Holdszél borzongat, hűvös mámor, felejtés – Leng az üvegcsend.

A felhúzható csibe végigtipegett a favonalzón. Budapest, 2017. II. 13

A lábnyomomban kicsi veréb szedeget – Nekem nem maradt.

az istenedik hatványra emelt ember negatív nulla Budapest, 2017. II. 7.

Fénytől terhes föld – Vízkék lepke mocorog, a hó ragyog még.

Lemerülő ég, siklanak ezüst halak – Vakolat mállik.

Angyalnak látott havas úton egy részeg – Árnyékom rezzent.

Fényben gyöngyöző, gyönyörűséges lágyság – Lassan, lassan él.

Csak a pont ragyog. Múlt-jövő zárójelben félholdnyi hiány.

vágyálom elszenderedni s arra ébredni fel hogy még mindenki él Budapest, 2017. I. 27.

Arca arctalan régi tükörben,a hold másik oldala.

Mélyzöld tágulás – A lágy héj alól kinéz egy szelíd hüllő

Fehér terítőn friss reggelijét nézi – Precízen villan.

Érint a hangja. Mama – mennyei mosollyal e szót kimondta

Lebombázott híd maradványa. Csonka kar előre nyújtva.

A megszólalás törékeny, ingatag híd közted és köztem.

Szürkefényű ég, madársuhanás tartja – Olvadás csillog.

Hópelyhek bálja – A lány ezüstgyűrűje régen elveszett.

Összébb húzódnak a rezgő fülű nyulak. Kucorog a félsz. Budapest, 2017. I. 12.

Hatvanhat varjú zavartan köröz a friss sírhalom fölött.

A füst eregél, nyugalmas, halvány a hold – Csikorgó fagy van.

Kezedtől a víz morzsát sarjad. Szálldosnak sirályok, varjak.

Elsimult nyomok. Harsány karaván útját homok nem őrzi.