Csak génmódosított paradicsomtövek, rózsaszín péppel színesített párizsi-utánzat, csak fekete folyók ráncai a megfogyatkozott térképen- civilizációnk hörgő buldózer-nyomában csak bomló végtermékeink, mint kimúlt állatok napon szikkadó koponyái.

Halál-árkok szántják a tenyered, ahol még tegnap az élet szaladt, hóhérod, aki kezet nyújt neked, az életed van vesztegzár alatt… 2020.03.11.

Olyan régóta nem láttalak Hold hogy már az unalom megállt a házfalon összecsókolózott az est zajával

Maradj hűséges a májusvégi hajnalokhoz, amikor a gömbölyű harmatcseppeken begördül a fény a Ligeti futballpálya gyepére, s – a hajnalhoz túlöltözötten – megérkezel. Siettél, hát megizzadtál.

(József Attila emlékére, és azokhoz, akik a legszebbre vágynak) nem kell nekem arany ezüst és gyémántpalota mennyei manna csipetnyi mosolyt adj naponta ölelést mi szívemig ér körbe vesz elkísér

Jártomban jelt hagytam erdőn, barlang falán, vörös kigyó-fonal írta históriám.

Albert-Lőrincz Márton: (Navigare necesse est) Szindbád kívánsága   Nem kell hajó, hiszen száraz a tenger, csak jó bocskor, jó karimás csizma kell, és jó iránytű, ködökre féltékeny észerő, végpontokon átevezzen,

Ütött az óra – Elment.Továbbjár halkan örök csenddel.

Mit tegyen az író a háborúval szemben? (Hozzászólás egy hajdanvolt vitához) Ha a Háborúról beszélünk, vigyáznunk kell, nehogy eltévedjünk a széttaposott értelmű szavak közhelyein. Például a meggondolatlan szólam könnyen összetéveszti a Háborút a Harccal; így születhetnek meg azok a tetszetős elméletek, amelyek szerint a háború az ember alapvető, kiirthatatlan hajlamainak törvényszerű terméke. A Darwin-elméletre is […]

A most következő héten osztogatják az idei Nobel-eket. Kérdésünk mindenkihez – szerzőkhöz és olvasókhoz egyaránt – szól, és a hozzászólások helyén kérjük kifejteni: Esterházy lenne az ezévi irodalmi Nobel-díjas? Te kinek adnád/Ön kinek adná a tízmilliót érő plecsnit? És miért?

Köszönöm mindenkinek, aki lájkolta, kommentelte vagy hozzászólt Kiáltvány az apák ellen című bejegyzésemet, -re, -hez, mely június 13-án jelent meg a blogomon, a kafe.hhrf.org már másnap lehozta, a Transindex 17-én Kántor Lajos válaszával együtt, a Szabadság másnap ugyanúgy, a maszol.ro pedig június 20-án a Hozzászólások az erdélyi besúgóvitához címmel, az említetteken kívül Jancsó Miklós morfondírozásával. […]

Kántor Lajos levele Demény Péternek Kedves Péter, három nappal a sétatéri színház emeleti előcsarnokában lezajlott beszélgetés után (Te ugyan nem voltál ott, de szövegedből kihallani vélem Könczei Csilla általa nemzedéki szempontúnak mondott vádjait), a világbajnokság jobb mérkőzéseit nézve, egy kis szünetet tartva, nem állom meg, hogy válasz nélkül hagyjam kiáltványodat.

Ha nem két életed lenne, hanem hetvenhét, és magyar népmese mindegyik egytől egyig − de lemondtunk mi már minden népmeséről, és nem is olyan gonosz az a mostoha, és ugyan miféle fele királyság?!

Visszhangot keltett Szele Tamásnak a gépnarancs.hu-tól átvett interjúja, amelyben egy igen rokonszenves magyar hölgy osztotta meg az olvasóval élményeit, tapasztalatait a szülőhelyről való kitelepedéssel, helyváltoztatással kapcsolatban. (Egy vándor tanácsai). Az íráshoz hamarosan az alábbi kommentár érkezett:

Pál Katától: „A pina nem költészet”, ezt olvassa Ön ki a Kemál és Amál bemutatóján résztvevők szeméből. Azt viszont nem tudtuk kiolvasni tudósításából, mi az Ön véleménye: költészet-e a Kemál és Amál? – A pontos idézet így hangzik: „A harmadik szeméből süt, hogy a pina nem költészet (pedig ha tudná)”. Ebből szerintem elég jól látszik […]

Válaszol Zsidó Ferenc: Nem túloz Cselényi Béla, amikor „ciklámen színű nőstényszagról”, meg „halványszürke kanbűzről” beszél? – Túloz, de szíve joga. Különben is, szerintem a nőstényszag rubinvörös, a kanbűz pedig opálkék. Persze, ezt mindenki másként gondolja, épp ez az érdekes a dologban.

Sántha Attilától: 1. Sokak szerint nem irodalom a Kemál és Amál. Mi neked erről a véleményed? Pro primo. Gondolatszabadság van. Szólni is lehet, de akkor előfordulhat, hogy az illetőt egy lavórral (vö. kübli) fejbeütöm. Mehogy Kemál ilyen. S állítólag én is, mivel megírtam Kemált (no meg Amált, aki szintén én vagyok, amikor valami keményebb dologra […]

Balázs Imre Józseftől: A Hervay „összes”-ben nem találok egyetlen káromkodást sem, attól olyan jó, amit írt? Talán jobb lett volna három lófasztól? – Szembeköpés van Hervaynál, lófasz nincs. Azt hiszem, ott, ahol a szembeköpés van, intenzívebbé válik a szöveg: úgy van megírva. Ezt a (tudom, nehezen körülírható) intenzitást sokféleképpen el lehet érni, de csupán a […]

Mester! Nem is tudjuk, melyik Balla D. Károlyhoz forduljunk: előbb a költőtől kérdezzük: verseit alaposan áttanulmányozva, százöt istennőnevet találtunk, ám mindössze két phalloszt. Kérdezzük, miért az aránytalanság? Az Olymposzon talán nem káromkodtak? – Pontatlanul számoltak, uraim: 106 istennő, és csak egy phallosz. Nyilvánvalóan rossz kategóriába tették Phallosz Athéne istennőt, ez adta a tévedést.

A kommunista rendszerben azt mondották, hogy a finomkodás, finomság úri betegség. Igaz is! Az úri – iskolázott – embernek más a gondolatvilága, a szóhasználata, választékosabb a stílusa, jobb az ízlése. Itt mindjárt álljunk is meg. Jómagam úgy tettem volna fel a kérdést (a Színképben): Létezik-e ma is ízléshatár az irodalomban, mikor lehet vagy szükséges annak […]

A rutinos mûsorvezetô, Marius Tuca (Antena 1) egyik szópárbaj-rendezvénye során G. Pruteanu szenátor vette fel a harcot a brutális, obszcén, az ember méltóságát lealacsonyító jelenetek vetítésével szemben. Ellenfeleként három érett korú nô és egy férfi „vitézkedett”. Amikor az említett mûsorok sugárzását, legnagyobb meglepetésemre, két nô a védelmébe vette, Pruteanu felkérte ôket, hogy ott és akkor […]

Néha „bekeményítek”, de úgy érzem, hogy a nyomdafestéket nem tűrő szavak akkor indokoltak, ha az adott szövegkörnyezetben szellemesek, frappánsak. Nem akarok ujjal mutogatni senkire, de egy-egy pesti nemzedéktársam novellája és/vagy verse olyan atmoszférájú, mint egy szellőzetlen szállodaszoba, ahol a ciklámen színű nőstényszag és a halványszürke kanbűz olyan fröccsentett [fröccsöntött] konglomerátumban tekereg egymásban, mint a betiltott […]

ez a címe az egyik jegyzetemnek és így folytatódik: megyek az I. barátomal a körre, ami nyilván azt jelentené, hogy a svédekről akarok majd írni, helyesebben, akartam, hiszen már bele is kezdtem a jegyzetelésbe, és azt jelentené, hogy az egyik barátommal megyek a körre, a körösi csoma sándor művelődési körre, de ez is abbamaradt, és […]

A Bukaresti Magyar Közlöny – egyik – szerkesztési elve (egy nagy természetfilozófus után, szabadon): semmi sem idegen tőle, ami emberi. Tekintve, hogy a „lófaszozás” igencsak emberi (sőt, egyre „emberibb” lesz), természetszerűen annyit bír meg belőle, amennyi éppen indokolt. Másik szerkesztési elvünk ugyanis éppen az indokolatlan szavak, kifejezések, gondolatok mellőzése. A Bukaresti Magyar Közlöny tehát nem […]