„Dinescu-mania”
Ilyen még nem volt, de valami hasonló már történt. És szintén Dinescu ürügyén. Úgy tűnik, ez az örök költői fenegyerek valami miatt beköltözött a szívünkbe és jól érzi ott magát, mert az istennek se költözik ki. Már évtizedek óta… Pedig forradalmi makacssága és bája megkopott, megcsökött, humora is elnehezült, csikorgós lett és túlontúl bejáratott, de amit költészet címén az olvasóra testált, az közjónak számít, amelyből mindenki örömmel szeret részesülni. Igaz ez az egyik nyelvből a másikra tolmácsolók esetében is. Ha csak a Káfé főnix történetét nézzük, Mircea Dinescu már többször is tolmácsolói versengés, újrateremtő vállalkozókedv tárgyává vált.
Először 2010-ben történt meg, hogy néhai Bán Péter számos Dinescu-fordítása közül a Káfé lehozta az O beţie cu Marx c. emblematikus versének Bán-féle tolmácsolását. A közlés után közvetlenül, mind Debreczeni Éva, mind Keszthelyi György jónak látták megkísérelni az újrafordítást, s így született meg a vers három magyar szövegvariánsa:
Marx-szal iszom
(O beţie cu Marx)
Öregem, Marx, téged ezen a tájon
rögtön kopaszra nyírnak és átnevelésre küldenek.
Hogy a vasút mellett legelő keleti tehenek
szerkocsinak képzelik magukat és nem adnak tejet,
ezt is a te nyakadba varrják.
Bár jutna a kalmárok kezére a város,
csak nem bűzlene a tér szónoklatoktól,
jöjjenek a sörfőzők, a szárítotthús-árusok, a tejesemberek
az erjesztett árpa
és megalvadt túró dialektikájával.
Egyelőre a paraszt a punk-frizurák
szépiazöldjét vágná le kaszával,
most az új bölcselők halottnak hisznek téged,
és elkábulnak a gondolattól, hogy veled vitáznak.
Nincs orruk hozzá, nem érzik, hogyan fortyog
a társadalmat kelesztő élesztő,
és fölszereli a lombikot, amelyben
a lázadó Con Bendit
tisztességes polgármesterré szelídült.
Egyébként, én is, a közönséges alak,
csupaszcsigaként mászom ki a szintaxisból, a logikából,
és furcsa gyomorbajt álmodok:
egy szelet kenyértől is berúghat az ember.
Vegyed és egyed.
Jó úton haladunk.
Berlinben az órák összevissza járnak.
Bán Péter fordítása
Marxszal piálva
Vén Marx, téged ezen a vidéken
ripszropsz megborotválnak és javítóba küldenek.
Még ama tényt is, hogy a keleti tehenek,
amelyek a vasút mentén legeltek,
szerelvénynek hiszik magukat és már nem tejelnek,
most a te nyakadba varrják.
Jó lenne, ha a város a kofák kezére kerülne,
hogy ne legyen a piacnak olyan retorika-bűze
jöjjenek serfőzők, húsfüstölők, tejesemberek
jöjjön az erjesztett árpa és a kifűtött túró
dialektikája.
Most még csak-csak kimenne a paraszt kaszálni
punkosok hajának szépiazöldjét,
egyelőre, gyanítva, hogy már halott vagy,
az új filozófusok berúgnak, miközben veled vitatkoznak.
Nincs orruk rá, hogy érezzék, mint fortyog az élesztő
ami a társadalmat felpuffasztja
és működésbe lépteti a lombikot
melyben a lázadó Con Bendit
önmagát jópofa polgámesterré kondenzálja.
Alapjában én is, a banális fószer
pucércsigaként kibújok mondattanból és logikából
és álmodni vágyom azt a furcsa gyomorbajt
ami miatt megrészegülsz egy falat kenyértől.
Vedd és edd.
Jó úton vagyunk:
Berlinben az órák már összevissza járnak.
Debreczeni Éva fordítása
Marx-szal részegen
Vén Marxom, képed ezen a tájon
rögvest kisimítják, majd agymosásra mégy.
Még a sínek mentén kérődző keleti tehenek
képzelgését: hogy ők tán vonatkocsik,
ezért hát tejet nem adnak,
azt is a nyakadba varrják.
De jó is lenne, ha kufárok kezére jutna a város,
hogy ne terjengene szóvirágok bűze,
jöjjenek sör-hal-tejkereskedők
hozzák csak erjedt árpa
és megtöppedt túró dialektikáját.
Egyelőre bizony kaszálna a paraszt
szépia-zöldes punkfrizurát,
egyelőre, mert halottnak hisznek –
új filozófusok vitáznak veled megrészegülten.
Nem érzik a fortyogó élesztő szagát,
ami felpuffaszt egy egész társadalmat
és működésbe hozza a lombikot
melyben a lázongó Con Bendit
helyes polgármesterré párlódott.
Lényegében én is, banális bárki
mint csórécsiga kibújok tanokból, logikából
és azt a furcsa gyomorbajt álmodom,
mely berúgat egy darab kenyéren.
Vedd és edd.
Jó uton vagyunk:
Berlinben megbolondultak az órák.
Keszthelyi György fordítása
[Az eredeti:
O beţie cu Marx
Bătrîne Marx tu pe aceste meleaguri
vei fi degrabă bărbierit şi trimis la reeducare.
Pînă şi faptul că vacile estice
care au plscut pe lângă linia feratl
se cred vagoane de locomotivă şi nu mai dau lapte,
ţi se pune tot ţie în cîrcă.
Bine-ar fi să cadă oraşul pe mâna negustorilor,
să nu mai pută piaţa atât a retorică,
să vină berarii, pastramagiii, lăptarii
cu dialectica orzului fermentat
şi a brînzei închegate.
Deocamdată ţăranul ar cam ieşi la cosit
sepia verde din părul punkiştilor,
deocamdată, bănuind că eşti mort,
noii filosofi se imbată cu ideea că polemizează cu tine.
N-au nas să simtă cum colcăie drojdia
ce umflă societatea
şi pune în funcţiune alambicul
prin care răzvrătitul Con Bendit
s-a condensat într-un primar cumsecade.
În fond chiar şi eu care sînt un ins banal
ies ca limaxul din sintaxa şi logica
şi visez acea boală ciudată de stomac
din pricina căreia te poţi îmbăta cu o bucată de pîine.
Ia şi gustă.
Sîntem pe drumul cel bun:
la Berlin ceasurile au inceput să meargă anapoda.]
Másodszor 2013 végén került rá alkalom, hogy egy másik Dinescu-vers kapcsán találkozzék a Káfé hasábjain kétféle tolmácsolás: a Cântec de inimă albastră című költeményt Demény Péter Románc címmel, Cseke Gábor viszont Kékszívű dal-ként magyarította.
Románc
Kiáltottam: “én ikonom,
hosszúlábú hajadonom!”
hozott a víz vagy víz lehettél
bennem az égboltig eredtél
ostor a nyelvem nagy vadász
combodon nyulakat nyalász
és mézszín szénát legelésztem
illat voltál és én úgy éltem.
De ó szemek sűrű bozótja
most szétráncigál három pópa
a húsom meg úgy bűzölög
mintha deszkalapok között
míg te csikó lovat harapsz
engem a föld hív: itt maradsz
fölöttem a halál hatalma
szerelem — félregurult alma.
Fordította: Demény Péter
Kékszívű dal
Tudod-e még te egykori alak,
“nyúllábú ikonnak” szólítottalak.
Folyóról jöttél, vagy a folyó te voltál,
a mennyországig csak belém folytál
nyelvem ostorként végigverdesett
combodon nyulakat kergetett
combjaid közt az aranyló bozontot
illat voltál eleven valód volt
de ó jaj mi történt veled s velem
három pópa térítget kegyesen
felejtsd el testem illatát
az akácfadeszka nyers szagát
anyját keresi a csikó
elhagyott minden földi jó
tikkadó korsóm – üresen,
elgurult alma – szerelem.
Fordította Cseke Gábor
Bús ének
Emlékszel, kiáltottalak egykoron
,,te hosszú lábú ikonom”
folyón jöttél és egy ideig
ömöltél belém az édenig
nyelvemmel, ostorrá alakítva
vadásztam combodon nyuszikra
ágyékodon mézszínű fűre másztam
te illatoztál, én élő voltam
De jaj, jaj, jaj, szemek bozótja
most engem rángat három pópa
a húsom bűzlik már régóta
mint egy darab akácfakóka
mint csikóharapás a lovakat
a sír pora hív, maradjak
cseréptál vagyok, bögrém így tartja
szerelem – elgurult alma.
Fordította Csata Ernő
[Az eredeti szöveg:
Cântec de inimă albastră
Mai ştii cum te strigam pe-atunci
“icoană cu picioare lungi”
veneai pe râu sau râu erai
curgeai în mine până-n rai
cu limba preschimbată-n bici
vînam pe coapse iepuri mici
vânam prin pulpe fîn mieriu
erai mireasmă eram viu.
Dar of of of desiş de ochi
acum de mine trag trei popi
carnea-mi miroase de pe-acum
a scândurică de salcâm
pe când mânzeşte muşti din cai
mie ţărâna-mi spune hai,
mie ulcica-mi spune blid,
iubire – măr rostogolit]
Legutóbb pedig a napokban ösztönzött mindjárt négy költőt is fordítói versengésre egy harmadik Dinescu-költemény: a Cîntec de lampă stinsă. Amit a sort nyitó Demény Péter A lámpaoltás dala-ként fordított, a címet pedig változatlanul átvette mind Komán János, mind Keszthelyi György, akik rendre elkészítették a saját szövegváltozatukat. Végül jelentkezett Lászlóffy Csaba is, aki Dal lámpaoltáskor címmel némileg eltérő, a költői hűség tekintetében maximalista hozzáállásról tanúskodó tolmácsolással zárta a sort.
A lámpaoltás dala
A börtönöket végre megnyitották,
de nem lépett ki senki az utcára,
az álmok néhányukat meggyilkolták,
vagy beépültek a börtön falába.
A földből most már semmi nem lehet,
sem templom, sem lobogó semmiképp,
az egyik legyint és semmit nem szeret,
a másik a küszöbbe veri a fejét.
Aki rám vár, többé már az sem vár,
az élő részem nyugatra hanyatlott,
megtört és megrothadt a sugár,
a könnycsepp éle összevagdosott.
Fordította Demény Péter
A lámpaoltás dala
Már rég nincs őre a börtönajtóknak,
de az összes bűnös önként bennmaradt,
egyesek álmaik kötelén lógnak,
másokat örökbe vették a falak.
Itt a földnek szinte semmi haszna,
sem templomot, sem zászlót nem jelent.
Sok közülünk vállát vonogatja,
és nem láttam még ennyi esztelent.
S úgy hiányzik, aki engem várna.
Az alkony szele fúj az életembe,
és a napfény is már avas sárga,
s a könnycseppemnek mintha kése lenne.
Komán János fordítása
A lámpaoltás dala
Megnyitották ma a börtönajtót,
készakarva senki sem szökött,
volt akit egy álma felakasztott,
más pedig a falba költözött.
Földből most már mit is eszkabálnak,
templomot vagy zászlót nem lehet,
egyesek csak bambán álldogálnak,
mások betörik a fejüket.
Aki engem vár, nem is vár soha,
egy haldokló alkony jött ide,
az avas napfény olyan mostoha,
könnycseppem nem víz hanem szike.
Fordította: Keszthelyi György / 2014. szeptember 22.
Dal lámpaoltáskor
Megnyíltak a börtönajtók régen,
mégis minden fogoly bennmaradt,
van, kit lógni látsz álomkötélen,
volt, akit elnyeltek a falak.
Föld, amiből semmi nem marad,
templomra, zászlóra sem telik;
amott vonogatják vállukat,
itt fejüket küszöbbe verik.
Aki várt rám, nem vár ezután,
élő lényem lehanyatlik és
az avas fény ferdén hull le rám –
a könnycsepp is éles, mint a kés.
Lászlóffy Csaba fordítása
Kioltott lámpa éneke
A börtönök már megnyíltak régen,
de onnan élve senki sem távozott,
egyeseket álmaik lógatták kötélen,
másokat az idő éppen befalazott.
A földből most már nem lehetne
meg, sem templom, sem zászló,
egyesek vállat vonnak s törtetnek,
fejüket a földhöz verik mások.
Aki engem vár az rosszul jár,
az élő ember belőlem leáldozott,
ferdén hull le rám az avas sugár,
könnyem sem víz, ha vagdosott.
Csata Ernő fordítása
[Az eredeti szöveg:
Cîntec de lampă stinsă
Închisorile au fost deschise
dar din ele nimeni n-a ieșit,
unii chiar s-au spânzurat de vise
alții chiar s-au îngropat în zid.
Din pământ acum nu se mai poate
face nici biserică nici steag,
unii dau din umeri și din coate
alții dau cu frunțile de prag.
Cine mă așteaptă nu m-așteaptă
omul viu din mine-i asfințit
raza cade râncedă nu dreaptă
lacrima nu-i apă ci cuțit.]
Minden reményünk megvan hát arra, hogy a „Dinescu-mania” alkalomadtán, ugyanolyan spontánul, ahogy eddig, tovább folytatódjék: van értelme, megéri! (Káfé főnix)
Pusztai Péter rajza