Mintegy ötven országban járt, és mindenütt igyekezett felkutatni a magyar emlékeket. Sokat segítettek neki a helyiek: magyar diplomaták, kiküldöttek és az „őslakosok” is. Egyedülálló gyűjtemény. Egy valódi szaktekintély, Erdős André nyugalmazott nagykövet jellemzi így az ünnepi könyvhétre megjelent egyik művet. És nem túloz.

A Távol-Kelet, Kőrösi Csoma Sándor példája, a magyar őshaza (s benne az ősök nyomának) keresésének tüze nem hunyt ki a XIX. század utazi romantikájával. A nagy elődök példájával megteremtődött a magyar orientalisztika (méghozzá rangos változatban), s a tudomány művelői. Akik nem egy esetben lebilincselő olvasmányokat is letettek az asztalra egzotikus tapasztalataikról.

Ezúttal mindjárt három könyve(cské)t markolok föl, merthogy ugyanabban a pászmában vágnak rendet, s nagyjából ugyanabban az időszakban: 1988 tájékán. A közép-kelet-európai rendszerváltások előtt. Az akkori társadalmilag lazító, finom-vegyes hangulatban. Amikor az erdélyi magyarok (de nem csak) menekülni kezdtek Romániából, méghozzá tömegesen, s a kezdeti arányokhoz képest aggasztóan növekvő számban. Olyannyira, hogy ezt a témát már […]

Az idén jelent meg Tunyogi László: Fél szemed világa (Noran Libro Kiadó – 2019) című könyve. Szerző nem tesz mást, mint könnyű sétára invitálja az olvasót Budapesten. A szobrok, az utcanévtáblák történeteket idéznek fel. Egyszerű, hétköznapi történeteket nagyjainkról, amelyekből kiderül, hogy górcső alatt vizsgálva a szobrokba merevedett hősök  jellemét, ezek közel sem olyan makulátlanok. Rá […]

Jóformán le se moshatta magáról a három napos romániai útja porát a vatikáni Szentatya, a csíkszeredai Hargita Népe riporterei már csinos könyvecskében örökítették meg látogatásának emlékét, különös tekintettel a csíksomlyói közjátékra, amit premierként könyvelhettek el a szentszéki statisztikákban. Először fordult meg ugyanis római pápa a székely katolikusság körében, különös tekintettel annak szakrális helyére, amit Csíksomlyónak […]

Életében ritkán lehetett őt mosolytalanul látni, pedig érték csapások, bőven. De még legelkeseredettebb pillanatában is ott csillogott a derű a tekintete mélyén, mintha mulatságos történetet készülne elmesélni, de valamiért meggondolta magát, és egyedül mulat azon, ami hirtelen az eszébe jutott… Szerencsére, humoros történeteit. – ún. anekdotáit – nem vitte magával az öröklétbe;

Érthető módon fölötte népszerű a kalandos útirajzok között az ún. túlélő irodalom vonulata, amiről legtöbbünknek azonnal Robinson és rendkívüli megmenekülés története jut az eszébe. Az élet azóta is pazar bőséggel teremti újra az izgalmasabbnál izgalmasabb, regényes helyzeteket, legtöbbjükről éppen a túlélők hiteles megfogalmazásában szerezhetünk tudomást.

Rudolf hercegről már sok mindent összeolvastam. Úgy tűnik, nem eleget. Ahogy gyűl bennem az ismeretanyag, úgy tűnnek mind kibogozhatatlanabbnak a kételyek és a hiányos információk. A nagy császár, Ferenc József és Sissi tragikus sorsú fia sok kérdőjelet hagyott maga után, annak ellenére, hogy látszatra a szokásoknak és az illemnek megfelelően, császári diszkrécióval temették el, halálának […]

Alon Schmuckler ismeretlen szerzőként hangzott a fülemnek, de nem tudtam megállni, hogy kézbe ne vegyem, méghozzá soron kívül Rekviem ​Theophilért avagy Wolfgang Amadeus Mozart második élete című könyvét, amelyet 1991-ben, egy évvel az eredeti megjelenése után adott ki az Európa Könyvkiadó.

A százköte­tes­re ter­ve­zett Székely könyvtár 69. köte­teként je­lent meg Fe­rencz Imre Válo­ga­tott ver­sek című kötete 2018-ban. A szerző pályáját meg­határoz­za, hogy éve­kig újságíróként dol­go­zott, fa­lujáró ri­por­terként: ez ver­se­i­nek világlátásában is visszaköszön, ugyan­ak­kor, Fe­rencz Imre saját be­vallása sze­rint ez vissza­fog­ta a lírai termést, ezért iga­zi ki­tel­je­sedésről, költői újjászületésről inkább csak élete delén túl, nyugdíjba vo­nulása után […]

Egy orgia barbarizmusa nyomában Első pillantásra kellőképpen „izgi”, figyelemfelhívó cím. Tudatosan, de mégsem. A felhívás valójában felkiáltás, súlyos és frászos, a figyelem terelése pedig elkerülhetetlen. Tartozék, szerves része az élménynek, bár nem valami kortárs útmelléki bűntény magánnyomozásáról van szó.

Az erdőszentgyörgyi születésű (1945), je­len­leg Ma­rosvásárhe­lyen élő Györffi Kálmán egy ide­je el van tűnve az iro­dal­mi életből, pe­dig az 1970-80-as évek nagy reménysége volt, az erdélyi próza­nyelv megújítójaként ünne­pelték, ki­emel­ve sajátos időke­zelését és lényeglátását. Az 1980-as évek végére va­la­hogy el­fo­gyott körötte a le­vegő, az állam­ha­ta­lom­mal is meggyűlt a baja, így 1989-ben kiszökött Ma­gyar­országra.

P. Buzogány Árpád: Állóképek a pergő időben A Nyárádszentmártonban élő Székely-Benczédi Endre szinte gyors egymásutánban lepte meg a verskedvelőket két kötettel, a gyermekversek gyűjteményét, már idei évjelzéssel, követte a Begyűjteném szavaidat című. A marosvásárhelyi Juventus Kiadónál megjelent könyvet Bölöni Domokos szerkesztette, akárcsak az előbb említettet, ily módon is ösztönözve és segítve az ő személye meg […]

„Merész, és szabadlelkű vállalkozás L. Murányi László újságíró riportkönyve a depresszióról*. Ez a könyv nem tudományos magaslatokról szól hozzánk. Oda vonz a szenvedő emberhez.” „Riportkönyv, amely jelenünkbe, a való világ sűrejébe kalauzol el. Együttérző szellemi utat kínál, sorsok tükrében láttatja, honnan ered, illetve hová vezet a depresszió, és annak szövevényes, bonyolult világa.

„A tevék körüli gyülekezetben pár gyerek kezében íjak és nyílvesszők voltak, mások késeket tartottak készenlétben, és mindegyik oroszul beszélt. Igen, a Szocialista Cirkusz szélesebb kontingenséhez tartoznak, felelték az első kérdésre. Arra a kérdésre, miért támadtak meg minket, a fiúk azt felelték, hogy mindenkit megtámadnak.

Kérdezhetnénk, Bogdán László gazdag életművéből miért épp Az ördög Háromszéken* című regény került be a Székely Könyvtár sorozatba. Erre vonatkozóan van halvány elképzelésem: számomra ez a regénye a legkedvesebb, mely mű ugyanakkor a szerző Achilles-sarka is. Mert a legizgalmasabb és a legerdélyibb. Erdélyiségünk a legsebezhetőbb pontunk – épp azért, mert oly nagyon féltjük.

Ötévnyi hall­gatás után nagy­regénnyel je­lent­ke­zett Lőrincz György, a szocio­gra­fi­kus érzéke­nységéről is­mert, műve­i­ben az erdélyi ma­gyar társada­lom aktuális problémáival fog­lal­kozó, Székely­ud­var­he­lyen élő író. Ma­gyar sors­regénye* a Tri­a­non gyer­me­ke­i­nek örök hányódását, identitásuk szétszóratását mu­tat­ja be; a han­gu­lat mégsem re­zignált, mert e szétszóratás egyféle ol­va­sat sze­rint meg­sok­szo­rozódást is je­lent­het.

Nehéz feladatra vállalkozott a tévés újságíró, diplomata Beke Mihály András, mikor – eleget téve a Hargita Kiadó felkérésének – édesapja, Beke György műveiből válogatott kötetre valót a Székely Könyvtár százas sorozata 68. kötete számára.

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről A valamikor Nagykárolyban élő (azóta az anyaországba áttelepült) Murvai György fotóművész e közönségességében is zseniálisan pontos felvétele évtizedek óta kísért. A nagyváradi Premfotón fedeztem föl magamnak, s az extázist illusztráló jellegzetes, megismételhetetlen mozdulat egész fiatalkorom hangulatát örökítette meg. Az erdélyi rock-nemzedék emblematikus képe ez, annak ellenére, hogy számos felvétel […]

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről Mielőtt tanulmánnyá duzzadna ez az olvasónapló, megígérem, nem térek ki mindenre, ami olvasás közben átfutott rajtam. Azt viszont föltétlenül elmondom, mennyire megérintett a tizennegyedik fejezet, “amely egy sajátos sajtóműfaj, a könnyűzene-kritika szerencsés fejlődéséről számol be, ízelítőt adva a nyolcvanas évek elején dúló esztétikai viták hangulatából.”

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről A könyv fejezetei úgy követik egymást, mint az összeillő, akkurátusan elrendezett kártyalapok. Mert egy könyv megírása, szerkesztése erősen hasonlatos a kártyajátékhoz: össze kell gyűjteni, majd el kell rendezni a lapokat, hogy a végén mindent hatásosan kitehessünk az asztalra.

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről Hogy kerül ide a dió? – kérdeném, ha nem tudnám. De mert tudom, inkább mondom… A téma, aminek Sarány István merészen nekifeküdt, mostanáig kemény diónak bizonyult. Olyannyira, hogy átfogó elemzés nem született a tárgyban. Részletekre, együttesek történetére, pályafutására futotta az erőből, de az egészet, a folyamatot feltárni, rendkívüli türelemre […]

Olvasónapló – Sarány István Garabonciások c. könyvét lapozgatva A könyv a romániai magyar könnyűzene történetéről szól, konkrétan viszont egy könnyűzenei banda, a Garabonciás létrejöttéről és hosszú pihenő utáni újjászületéséről nyerünk belőle folyamatábrázolást.

Az 1918-as egyesülés megünneplése Románia számára természetes. „Legitim, de ugyanakkor magában hordoz némi mítoszt is, olyan mítoszt, amely egyébként minden nemzetnek van. A kritikus hozzáállás érdekében azonban nekünk olyan történelemre, olyan megemlékezésekre, illetve hősi szimbolikára van szükségünk, amely nem tartalmaz sztereotípiákat, illetve előítéleteket. Legalább­is a szakmát tisztességesen gyakorló történészek részéről!” – olvassuk Lucia Boia új […]

Sorin Mitu: Az én Erdélyem, Mentor Könyvek, 2018 Az én Erdélyem – ez a cím szubjektívnek és provokatívnak egyaránt nevezhető. Az előbbit magyarázni sem kell; az utóbbit pedig mindenki megértheti, aki Trianonra gondol, no meg arra, hogy a szerző román.