‘Recenzió’

 

Cseke Gábor: A dió feltörése (6)

2018. december 9.

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről A valamikor Nagykárolyban élő (azóta az anyaországba áttelepült) Murvai György fotóművész e közönségességében is zseniálisan pontos felvétele évtizedek óta kísért. A nagyváradi Premfotón fedeztem föl magamnak, s az extázist illusztráló jellegzetes, megismételhetetlen mozdulat egész fiatalkorom hangulatát örökítette meg. Az erdélyi rock-nemzedék emblematikus képe ez, annak ellenére, hogy számos felvétel […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: A dió feltörése (5)

2018. december 7.

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről Mielőtt tanulmánnyá duzzadna ez az olvasónapló, megígérem, nem térek ki mindenre, ami olvasás közben átfutott rajtam. Azt viszont föltétlenül elmondom, mennyire megérintett a tizennegyedik fejezet, “amely egy sajátos sajtóműfaj, a könnyűzene-kritika szerencsés fejlődéséről számol be, ízelítőt adva a nyolcvanas évek elején dúló esztétikai viták hangulatából.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: A dió feltörése (4)

2018. december 4.

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről A könyv fejezetei úgy követik egymást, mint az összeillő, akkurátusan elrendezett kártyalapok. Mert egy könyv megírása, szerkesztése erősen hasonlatos a kártyajátékhoz: össze kell gyűjteni, majd el kell rendezni a lapokat, hogy a végén mindent hatásosan kitehessünk az asztalra.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: A dió feltörése (3)

2018. december 1.

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről Hogy kerül ide a dió? – kérdeném, ha nem tudnám. De mert tudom, inkább mondom… A téma, aminek Sarány István merészen nekifeküdt, mostanáig kemény diónak bizonyult. Olyannyira, hogy átfogó elemzés nem született a tárgyban. Részletekre, együttesek történetére, pályafutására futotta az erőből, de az egészet, a folyamatot feltárni, rendkívüli türelemre […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: A dió feltörése (1)

2018. november 28.

Olvasónapló – Sarány István Garabonciások c. könyvét lapozgatva A könyv a romániai magyar könnyűzene történetéről szól, konkrétan viszont egy könnyűzenei banda, a Garabonciás létrejöttéről és hosszú pihenő utáni újjászületéséről nyerünk belőle folyamatábrázolást.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lucian Boia új könyve az 1918-as [román] egyesülésről

2018. november 25.

Az 1918-as egyesülés megünneplése Románia számára természetes. „Legitim, de ugyanakkor magában hordoz némi mítoszt is, olyan mítoszt, amely egyébként minden nemzetnek van. A kritikus hozzáállás érdekében azonban nekünk olyan történelemre, olyan megemlékezésekre, illetve hősi szimbolikára van szükségünk, amely nem tartalmaz sztereotípiákat, illetve előítéleteket. Legalább­is a szakmát tisztességesen gyakorló történészek részéről!” – olvassuk Lucia Boia új […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Objektív tárgyilagosság

2018. november 16.

Sorin Mitu: Az én Erdélyem, Mentor Könyvek, 2018 Az én Erdélyem – ez a cím szubjektívnek és provokatívnak egyaránt nevezhető. Az előbbit magyarázni sem kell; az utóbbit pedig mindenki megértheti, aki Trianonra gondol, no meg arra, hogy a szerző román.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egy (ál)szökevény vallomásai

2018. szeptember 22.

Akár ezt a címet vagy alcímet is adhatnánk Lőrincz György frissen megjelent regényének, hiszen úgy írta meg – egymásra és egymás mellé helyezett – emlékfoszlányok segítségével, hogy a könyv akár egy disszidens visszaemlékezése is lehetne. Csakhogy Lőrincz György soha nem ment el szülőföldjéről, ő mindig innen nézte és látta, többnyire Kápolnásfaluból, illetve Székelyudvarhelyről a Hargitát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: A legfelső stáció

2018. augusztus 1.

A ha­gyományos Molnár Vil­mos-i erénye­ket meg­tart­va, ugyan­ak­kor új hang­gal és újszerű témákkal lepi meg az ol­vasót a csíksze­re­dai szerző új no­velláskönyve.* Molnár Vil­mos írása­i­ra jel­lemző a meghökkentés, a rend­hagyó el­beszélői/​sze­replői nézőpon­tok választása: célja ez­zel az ol­vasó meg­lepése, gon­dol­kodási sémáiból való kizökkentése, hogy más meg­világításból vizsgáljunk meg em­be­ri ma­ga­tartáso­kat, je­lensége­ket: önma­gun­kat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

„S a csángó magyar is polgártársunk lenne!”

2018. július 31.

Kitartás, következetesség. Ezekkel a szavakkal jellemezhető Mirk László tanár úr – aki, Dsida Tarka-barka strófák című versét parafrazálva „abbahagyta régen” az újságírást, miként Kemény János a báróságot, s aki szívvel-lélekkel végzett tanári munkája mellett mindig keresett időt és alkalmat arra, hogy értelmiségiként tudásával, tapasztalatával a közösséget szolgálja. Ezt tette legújabb könyvével is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

A. Gergely András: Világszegénység a hitben és ellenbeszédben

2018. július 17.

Virt László szociológus és hittantanár újabb művét vehette kezébe az érdeklődő, a társadalmi helyzetek és katolikus tanítások közegében járatos, gondolkodó és kérdező (vagy válaszkereső) olvasóközönség tavaly, s a Szerző nyilvános mutatkozásaival, ismertetőivel is számos orgánumban (hetilapokban, folyóiratokban, internetes felületeken ugyancsak) találkozhatott mindazzal, ami a címben felvetett keret-tematika révén a keresztényi tanítások, kiemelkedő pápák útmutatásai és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

G. Menta Éva második verskötetéről

2018. július 15.

ÁLMAIM MERNEK HINNI Az internet ránk zúdította versözönben nehéz olyan szerzőt találni, aki egyértelműen kiemelkedjék a többi közül. Nagyon hűnek kell lennie önmagához annak, akinek ez sikerül. G. Menta Éva költészete ilyen. Második kötetét olvasom, a fenti címűt. Nevével, verseivel már találkozhattam korábban a facebookon. (Lám, ott is teremnek gyöngyszemek!) Először nem is értettem verseit. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Az abszurd, amelyben élünk*

2018. július 12.

Az sem túl gya­ko­ri, hogy va­la­ki a kétke­zi munkáslétből ki­tartó ta­nulás révén értel­miségi státusz­ba kerüljön, ám ennél is ritkább, hogy egy ide­gen nyel­vek­ben és világiro­da­lom­ban jártas fi­lo­zop­ter, is­mert és el­is­mert író, el­gon­dol­kod­tató és si­ke­res köny­vek szerzője egyik napról a másik­ra hir­te­len ott találja magát a társa­dal­mi mun­ka­meg­osztás leg­alján, még a munkások között is páriaként: szakképzet­len […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi László első kötetéről

2018. július 9.

Mottó: „Amit el lehet felejteni, / azt nem érdemes megtanulni. // Amit nem lehet megtanulni, / azt nem szabad elfelejteni.” (Ars poetica) Kételyek között címmel jelentette meg első verseskötetét (Kreatív Kiadó, Marosvásárhely, 2016) a marosvásárhelyi közíró. Szentgyörgyi (eredeti nevén: Király) László 1957. március 15-én született Erdőszentgyörgyön. Újságírással az 1989-es rendszerváltás után próbálkozott. 1997-től főállású újságíró. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A. Gergely András: Blues-megálló, érzelmes kesergővel

2018. június 3.

Blues megálló, Poptarisznya… Muzsikus, rádiós műsorvezető, föllelkesült szerző, egy korosztály dalnoka, monografikus igénnyel, a kortárs hazai könyvpiacon (évtizedekre visszatekintve is) elsőként jelenít meg blues-történeti munkájával olyan műfajelméleti és kortörténeti „bibliát”, mely a már létező „beat-lexikon”, „rock-lexikon” mellett nemcsak megfér a könyvespolcon, de tolakszik is oda. (Kovács József: A blues története a kezdetektől napjainkig. Kossuth Kiadó, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szent könnyek Ciorantól

2018. május 27.

Cioran-t nem ismerni nem lehet. De ismerni sem, s ehhez is olvasni kell! (Ámbár, meglehet, épp aki olvassa, tudhatja jól, mennyire reménytelen azt hinnie: mert lapozgatja, hát már ismeri is – s erről Cioran maga is tudatosan tesz többnyire.) A Qadmon Kiadónál megjelent kötete Könnyek és szentek címen élő és égő bizonyság erre. Fiatalkori műve, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Porszem a sifon tetején

2018. május 27.

Ha van magyar költő, aki szeret eljátszadozni az optikával, kedvére váltogatni a látószögeket, a lencsemélységet és a látványhoz fűződő távolságot, meg mindent, ami csak ezekkel jár – akkor az Kenéz Ferenc. Vagyis ő – egész bizonyosan.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A tűzrakó meséje

2018. május 24.

Véghelyi Balázs új kötetéről Áll a költő Balogh Ágnes Emese borítóján (Üzenet érkezett, Üveghegy Köyvkiadó, Százhalombatta, 2018, Kaiser László szerkesztésében) és olvas. A stégen, amelyik egy széles folyóhoz vezet, ha a recenzió írója jól sejti, a Dunához. Vers meg a Duna – óhatatlanul József Attila verse jut eszünkbe, az, amelyikben ” zavaros, bölcs és nagy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A. Gergely András: Kinek kora a Korunk?

2018. május 22.

A város-nyilvánosság és a falurombolás Mintegy napra pontosan harminc éve, 1988-ban jelent meg az a kötet, melyben a korszakra jellemző román pártnacionalizmus és kisebbségellenesség életteli lenyomataként nem napi sajtóhíreket, pártutasításokat vagy szamizdat forrásokat gyűjtöttem össze, hanem kézbe vettem a hazai „vissza Erdélyt!” harsányságok mögötti látványvilágot, mely a legelismertebb folyóirat hasábjain a városok helyzetéről szólt, s […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bertha Zoltán: Korondról a világ

2018. május 18.

Erdély, Székelyföld, Sóvidék, Parajd, Korond: igaz magyar ember nem hallhatja e helyneveket, nem olvashat róluk hiteles népmondákat és szépséges legendákat igéző szívrezdülés, lélekindulás nélkül. De a Küküllő, a Nyárád, a Maros vize (a „hűség vizei” és tiszta forrásai) mentéről, a környező falvak és városok népéről, a csíki, háromszéki dombokról, lankákról, hegyekről, völgyekről, fenyvesekről, a Hargitáról, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az irodalom kalandja – Kántor Lajos és Láng Gusztáv értelmezésében

2018. május 9.

Végre, megjelent a Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról című kompendium (Bookart, 2018), ez a Kántor Lajos és Láng Gusztáv szerzői kettősének laboratóriumában fogant tekintélyes – 800 oldalas! – munka, amely bár bevallottan esszégyűjtemény, jellegben és formában mindjárt odakívánkozik Pomogáts Béla Magyar Irodalom Erdélyben című három kötetes irodalomtörténete mellé. Szomszédságában pedig értelemszerűen elhalványul az 1970-es […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kriterion-újdonság: 101 vers és ének a moldvai magyarokról

2018. április 27.

A moldvai magyarokról szóló versek gyűjteményét a Kriterion Könyvkiadó azzal a szándékkal adja az olvasó kezébe, hogy az megnyugtató választ kapjon az egyik csángó költőnk (Duma-István András) felvetésére: “Magyar költők hol vótatok,/Rólunk semmit se tudtak,/ Mi tőletek elmaradtunk, /Elfelejtve meghaltunk” (Árváknak) .

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az „ újratöltött” Vitorla-ének

2018. április 24.

Borcsa János könyvajánlója Egy évekkel ezelőtti előadásomban mondottam, hogy az 1960-as évek második felének romániai magyar irodalmát az irányzati sokszínűség jellemzi. Ebben az időszakban történt egy erőteljes csoportos jelentkezés is, az akkori fiatal költőknek a Vitorla-ének című antológiában való színrelépése. A kötet 1967-ben jelent meg az Irodalmi Könyvkiadó gondozásában, Lászlóffy Aladár bevezetőjével, 2000 példányban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egy édesapa becsülete nyomában

2018. március 20.

„Volt olyan ’baráti’ beszélgetés, amelyről az öt résztvevő közül kettő je­len­tett.” A félmil­liót is elérte a romániai besúgók száma. Csak a gon­do­la­tok vol­tak biz­tonságban. Mersdorf Ilo­na és Horváth Pál do­ku­men­tumkönyvének* árnyékvilágában a tit­kos­szolgálat fon­dor­la­to­san behálózza egy te­lepülés értel­miségét. Az „Erről nem beszéltünk” Besz­ter­ce ost­romát idézi, a kom­mu­niz­mus hat­va­nas és het­ve­nes évti­ze­de­iből.

Tovább | 1 hozzászólás »

Antikvár: Tudósportrék – potom áron

2018. március 13.

Kardos István filmíró 1984-ben összegyűjtött beszélgetései (Tudósportrék. Kossuth Könyvkiadó) került a kezembe, s mert lepengettem érte az 1 lejt is, hát a birtokomba. 26 nagy formátumú magyar tudós vall benne, a tévékamerák előtt – a szövegek ugyanis a szerző tévésortozatának szerkesztett átirata. Nem is tudom, mivel jelezzem a könyv eszmei értékét – a tudósok felsorolásával? […]

Tovább | Nincs hozzászólás »