Törvénytől sújtottak, 1920–1945 A címbe foglalt jelző valaminő talányoskodásnak vagy túl-tudományoskodásnak tetszhet, pedig nem saját kifejezésem, hanem egy történeti kötet kísérő szövegének, fülszövegének Konrád György író megfogalmazta tudástapasztalata. Saját életútja és iskolai élményei alapján szólal meg a méltánytalan, dicsőség és illő elismerés nélküli politikai elit jellemzéseképpen, olyan mű felhangolóját adva ezzel, mely magának a méltatlanná […]

Szilágyi István: Katlanváros. MMA Kiadó, Budapest, 2019. „A szőlőkapások és a vásárosok úgy szeretnék, hogy mikor ők a városba szekereznek, a fellegek maradnának odahaza…” (6.) A Katlanváros című kötet, melynek címadó írásából idéztünk, azért is jó, mert megmutatja, mennyire Szilágyi István-i az az emlékezés is, amit igazán nem nevezhetünk regénynek, vagyis az olvasói előítélet szerint […]

Benedek István – Marcell fia, Elek apó egyik unokája, tapasztalt elmeorvos – egyik kedves szerzőm. Művei pedig kedvenc olvasmányaim közé tartoznak. Szeretem sokoldalúságát, széles körű irodalmi érdeklődését és érzékenységét. Mindenre odafigyel az életben, és amit fontosnak tart belőle, arra határozottan, tanulságosan és értelmesen reagál. Úgy tűnik, mindenhez ért. Pedig inkább csak elvei vannak, amelyek szűrőjén […]

G. Menta Éva– versek. AB ART Kiadó 2019 Ez a szerző második kötete, amit olvasok. És a harmadik a megjelentek sorában. Az első a Daloló felhő volt, ezt nem ismerem. Az, hogy mikortól és kinek lesz költő valakiből – örök kérdés. Ha már több kötettel is rendelkezik, kitartását bizonyítja. De ez még nem elég. Lennie […]

Ha csak regény lenne… Átélt ostromok tüze, rekkenő nyár és fagyos tél, lövészárok-kiszolgáltatottság és otthon-hiány közepette talán figyelem terébe sem lopódzik, kézbe sem kerül az a mutatós regény, mely a „boldog békeidők” aranyló hétköznapjait felváltó szarajevói eseményt, annak regényes hátterében magukat a katonasorsokat, élő közösségek élő egyedeinek korszakos csalódását örökíti meg a belgrádi író, Aleksandar […]

Terjedelmes riportkönyv a Jesús Torbado-Manuel Leguineche írta, titokzatos című munka, A rejtekhely. 1977-ben jelent meg Barcelonában, négy évre rá hozta az Európa, Xantus Judit fordításában. Személy szerint a címe vonzott leginkább, no meg a téma: a spanyol polgárháború bujkáló exponáltjainak sorsáról, túlélési stratégiáiról szólnak a benne (sokszor egyes szám első személyben) előadott élmények.

Mindjárt az elején leszögezzük, hogy a Biblia és a Parasztbiblia nem azonosak egymással. Igaz, az utóbbi is a Nagy Könyvből táplálkozik, abból indul ki, de inkább mítoszok, mondák, történetek, mesék, példázatok stb. gyűjteménye, amit a különböző népek folklórjából – különös tekintettel a Kárpát-medencére és a magyar nyelvterületre – gyűjtöttek össze. Azóta több kiadást ért meg, […]

A lassan feledésbe merülő, néhány évtizede még kellő, megérdemelt figyelemmel kísért szovjet irodalomnak örvendetesen még napvilágot láttak legjobb hajtásai. Igaz, azóta a keletről , a volt szovjet térségből érkező irodalmi piac „kissé” átrendeződött, de a jó, a tartós művek fénye alig fakult.

Hét karcolat; egy szerelmes triptichon; öt elbeszélés háborúról, a kollektivizálásnak ellenállók elhurcolásáról, a kommunista titkosszolgálat világáról, kivándorlásról; egy ars poetica jellegű novella (A mesterember); egy-egy kerettörténet a mitikussá növesztett szülőföldről (Az elveszített sziget), illetve az édesapa alakjáról (Apám, aki ismerte a fákat) – mind­összesen tehát csak tizennyolc hosszabb-rövidebb történet került beválogatásra Lőrincz György kötetébe, mégis […]

Ugyanúgy olvasunk-e húsz-harminc év múlva egy könyvet, egy életművet, a verseket, versesköteteket, mint ahogyan olvastuk valamikor, annak idején, mondjuk kamaszkorunkban? Ugyanaz a költő, ugyanaz az életmű áll-e szemben velünk most, mint akkor? Változtak-e vajon azok a versek? Vagy mi változtunk volna?

Véletlenszerűen felbukkanó könyvek tolakodnak ma előtérbe s nyomják el a korábban már kiszemelteket. Így történt ez Karinthy Ferenc Budapesti ősz c. regényével, mely azzal keltette fel az érdeklődésemet, hogy szerzőjének létezik egy Budapesti tavasz c. jóval korábbi regénye is, mely a háborútól meggyötört Budapest szovjet csapatok általi felszabadítása idején játszódik, s amelyért Karinthy Ferenc anno […]

Mintegy ötven országban járt, és mindenütt igyekezett felkutatni a magyar emlékeket. Sokat segítettek neki a helyiek: magyar diplomaták, kiküldöttek és az „őslakosok” is. Egyedülálló gyűjtemény. Egy valódi szaktekintély, Erdős André nyugalmazott nagykövet jellemzi így az ünnepi könyvhétre megjelent egyik művet. És nem túloz.

A Távol-Kelet, Kőrösi Csoma Sándor példája, a magyar őshaza (s benne az ősök nyomának) keresésének tüze nem hunyt ki a XIX. század utazi romantikájával. A nagy elődök példájával megteremtődött a magyar orientalisztika (méghozzá rangos változatban), s a tudomány művelői. Akik nem egy esetben lebilincselő olvasmányokat is letettek az asztalra egzotikus tapasztalataikról.

Ezúttal mindjárt három könyve(cské)t markolok föl, merthogy ugyanabban a pászmában vágnak rendet, s nagyjából ugyanabban az időszakban: 1988 tájékán. A közép-kelet-európai rendszerváltások előtt. Az akkori társadalmilag lazító, finom-vegyes hangulatban. Amikor az erdélyi magyarok (de nem csak) menekülni kezdtek Romániából, méghozzá tömegesen, s a kezdeti arányokhoz képest aggasztóan növekvő számban. Olyannyira, hogy ezt a témát már […]

Az idén jelent meg Tunyogi László: Fél szemed világa (Noran Libro Kiadó – 2019) című könyve. Szerző nem tesz mást, mint könnyű sétára invitálja az olvasót Budapesten. A szobrok, az utcanévtáblák történeteket idéznek fel. Egyszerű, hétköznapi történeteket nagyjainkról, amelyekből kiderül, hogy górcső alatt vizsgálva a szobrokba merevedett hősök  jellemét, ezek közel sem olyan makulátlanok. Rá […]

Jóformán le se moshatta magáról a három napos romániai útja porát a vatikáni Szentatya, a csíkszeredai Hargita Népe riporterei már csinos könyvecskében örökítették meg látogatásának emlékét, különös tekintettel a csíksomlyói közjátékra, amit premierként könyvelhettek el a szentszéki statisztikákban. Először fordult meg ugyanis római pápa a székely katolikusság körében, különös tekintettel annak szakrális helyére, amit Csíksomlyónak […]

Életében ritkán lehetett őt mosolytalanul látni, pedig érték csapások, bőven. De még legelkeseredettebb pillanatában is ott csillogott a derű a tekintete mélyén, mintha mulatságos történetet készülne elmesélni, de valamiért meggondolta magát, és egyedül mulat azon, ami hirtelen az eszébe jutott… Szerencsére, humoros történeteit. – ún. anekdotáit – nem vitte magával az öröklétbe;

Érthető módon fölötte népszerű a kalandos útirajzok között az ún. túlélő irodalom vonulata, amiről legtöbbünknek azonnal Robinson és rendkívüli megmenekülés története jut az eszébe. Az élet azóta is pazar bőséggel teremti újra az izgalmasabbnál izgalmasabb, regényes helyzeteket, legtöbbjükről éppen a túlélők hiteles megfogalmazásában szerezhetünk tudomást.

Rudolf hercegről már sok mindent összeolvastam. Úgy tűnik, nem eleget. Ahogy gyűl bennem az ismeretanyag, úgy tűnnek mind kibogozhatatlanabbnak a kételyek és a hiányos információk. A nagy császár, Ferenc József és Sissi tragikus sorsú fia sok kérdőjelet hagyott maga után, annak ellenére, hogy látszatra a szokásoknak és az illemnek megfelelően, császári diszkrécióval temették el, halálának […]

Alon Schmuckler ismeretlen szerzőként hangzott a fülemnek, de nem tudtam megállni, hogy kézbe ne vegyem, méghozzá soron kívül Rekviem ​Theophilért avagy Wolfgang Amadeus Mozart második élete című könyvét, amelyet 1991-ben, egy évvel az eredeti megjelenése után adott ki az Európa Könyvkiadó.

A százköte­tes­re ter­ve­zett Székely könyvtár 69. köte­teként je­lent meg Fe­rencz Imre Válo­ga­tott ver­sek című kötete 2018-ban. A szerző pályáját meg­határoz­za, hogy éve­kig újságíróként dol­go­zott, fa­lujáró ri­por­terként: ez ver­se­i­nek világlátásában is visszaköszön, ugyan­ak­kor, Fe­rencz Imre saját be­vallása sze­rint ez vissza­fog­ta a lírai termést, ezért iga­zi ki­tel­je­sedésről, költői újjászületésről inkább csak élete delén túl, nyugdíjba vo­nulása után […]

Egy orgia barbarizmusa nyomában Első pillantásra kellőképpen „izgi”, figyelemfelhívó cím. Tudatosan, de mégsem. A felhívás valójában felkiáltás, súlyos és frászos, a figyelem terelése pedig elkerülhetetlen. Tartozék, szerves része az élménynek, bár nem valami kortárs útmelléki bűntény magánnyomozásáról van szó.

Az erdőszentgyörgyi születésű (1945), je­len­leg Ma­rosvásárhe­lyen élő Györffi Kálmán egy ide­je el van tűnve az iro­dal­mi életből, pe­dig az 1970-80-as évek nagy reménysége volt, az erdélyi próza­nyelv megújítójaként ünne­pelték, ki­emel­ve sajátos időke­zelését és lényeglátását. Az 1980-as évek végére va­la­hogy el­fo­gyott körötte a le­vegő, az állam­ha­ta­lom­mal is meggyűlt a baja, így 1989-ben kiszökött Ma­gyar­országra.

P. Buzogány Árpád: Állóképek a pergő időben A Nyárádszentmártonban élő Székely-Benczédi Endre szinte gyors egymásutánban lepte meg a verskedvelőket két kötettel, a gyermekversek gyűjteményét, már idei évjelzéssel, követte a Begyűjteném szavaidat című. A marosvásárhelyi Juventus Kiadónál megjelent könyvet Bölöni Domokos szerkesztette, akárcsak az előbb említettet, ily módon is ösztönözve és segítve az ő személye meg […]

„Merész, és szabadlelkű vállalkozás L. Murányi László újságíró riportkönyve a depresszióról*. Ez a könyv nem tudományos magaslatokról szól hozzánk. Oda vonz a szenvedő emberhez.” „Riportkönyv, amely jelenünkbe, a való világ sűrejébe kalauzol el. Együttérző szellemi utat kínál, sorsok tükrében láttatja, honnan ered, illetve hová vezet a depresszió, és annak szövevényes, bonyolult világa.