idegenek közt kuncsorog néhány megértő szó után barátot, társat ott hagyott jólétét ápolta csupán

kidobható a szerelem is mint régi megunt szép ruha rádöbbenünk, mily köznapis lett frissessége,illata

kitárt karokkal integet feléd a tegnapi valód s mint aki szolgált eleget kilopja múltadból a jót.

reszketőn keres és futkorászik kezem a lapokon s hátamon az ideg

Nekem már nem fáj Trianon.

Gólyát látott – Heuréka! – szólt a béka. Medvéről a róka – Mily hatalmas! – S fájdalom, való: télen csak szánalmas talpnyaló…

A szőlőt tőkéjén Lepte a fagy, A szemek önként Lehullanak.

Mint koldus a sarkon, Üres kalappal várom, Hátha beledobják Eltűnt ifjúságom.

Andersen (95.10.26.) Szépet álmodtam és sokat meséltem A Csend Tündére eljött egy nap értem Azt mondta: Jöjj! Most már pihenni kell… S legszebb mesémet nem mondhattam el… Forrás: Zsebvers

Úszok, lebegek a félpohárnyi vizben : alattam mély a múlt s levegő-semmi felettem.

Az első cigaretta (94.09.24-25.) az első cigaretta s az utolsó köhögés közötti remegés remegés (Forrás: Zsebvers)

Vers (94.08.02.) Sár és virág, kavargó semmiség, de hirtelen mint villám, hogyha lobban – két sor között – kinyíl nekünk az ég. Forrás: Zsebvers

Hely (95.04.19.) Mint csikó tudtam valamit, mit most nem ma már nem értem, miben állt hatalma, hiszen csak egy csupasz öreg fa volt s egy fényt sejtő ágon néhány sápadt alma. Forrás: Zsebvers

Hiába (95.06.07.) Hiába nyitom az ajtómat a kint és a bent nem vegyül csak a huzat lesz nagyobb belül Forrás: Zsebvers

Amire vágyom (94.12.06.) Sztalaktit lóg a mennyezetről, sztalagmit a földből mered föl; ritkán szokott a karcsú, szűzi cseppkő középtájt egyesülni. Forrás: Zsebvers

Az őrült kutya (95.09. 05.) Bomlott elmével, őrülten táncol: eltiltották a csontrágástól! Forrás: Zsebvers

Itthon (95.03.09.) Gyönyörű az erdélyi nyár. Ennél szebb már csak az erdélyi ősz. Tán ennél is szebb az erdélyi tél. Legszebb mégis az erdélyi tavasz. Forrás: Zsebvers

Kezed ha bántott (94.09.22.) Kezed ha bántott kényre-kedvre, hogyan büntessen, hogy ne fájjon? Én megütöttelek, leányom. Orcámmal ütöttem kezedre. Forrás: Zsebvers

Rövid vers azoknak, akik hátrafelé néznek (94.09.13.) Sorban, szépen. Virslit adnak. Gyűlünk, gyűlünk, egyre többen. Hogy előttem sok az ember? Fő, hogy sok van már mögöttem. Forrás: Zsebvers

aki a hídra felmászik reménykedhet a tűzoltóban ó esti felkelések miben reménykedjek Budapest, 2015. XII. 1.

Hallgasd! (95.05.26.) Hallgasd, hogy cimbalmol az eső, hogy jajonganak a harangok, hogy konganak a fény léptei az üres termek mélyén, és hogy túr a vakond a dolgok alatt. Forrás: Zsebvers

Tévécsatornán, kerekasztalok körül fúj a szóbeszéd szele, de legfagyosabban a gerincoszlopon.

Látogatók (94.09.03-04.) A ház, a cella érdekes nekik, tudakolják: min és hogy dolgozom. Miért nem az erdőt fényképezik, az erdőt, melyből versemet hozom? Forrás: Zsebvers

Világvége (94.12.09.) Egy eseménytelen délelőttön A közöny fala a városra dőlt. Egykedvűségbe költözött az élet, A mánusok nem mérték az időt. (Egy kutya elácsorgott a mészárszék előtt.) Forrás: Zsebvers

Gyermekkorom Ereklyém, ha volna, kölyök tincs, kapunkon, tenyérbe simuló kilincs, érinthettem, díszes kincs, megzörgetném de már nincs. (2001 február)